Egy véletlen eredménye a mai poszt. Történt ugyanis még december elején, hogy talán egy retro dolgokkal foglalkozó FB-csoportban belefutottam a fenti fotóba. A képen a Kacsóh Pongrác úti felüljáró építése látszik. És hogy ebből miért lett poszt? A kellemes nosztalgiázás miatt, nyilván. Egyszer régebben már írtam valahol (mármint a blogon valahol, csak nem találtam meg), hogy gyerekként nem egyszer a BVSC-ben töltöttem a nyár egy részét úszótáborban. Ez úgy 1980-83 között volt valamikor, meg nem mondom már pontosan. E táborok legfőbb eredménye természetesen az volt, hogy elég jól megtanítottak úszni, mellékesen pedig sok kellemes emléket is szereztem. Az egyik ezek közül, amikor mindig mentünk át az uszodából a ma már kaszinóként működő Kassai téri menza épületébe ebédelni, és ilyenkor nagy élvezettel dobtuk le a cipőnket, papucsunkat, hogy mezítláb lépkedhessünk az építkezések miatt mindent elborító, vastag, jó meleg homokszőnyegen. És innen jött, hogy utánanézzek, miért is volt ott akkor annyi homok, mit építettek? Persze nem kellett sokáig keresnem, a wikipedián pont tök jól fent van, amit persze azóta már tudtam én is, csak nem ilyen pontosan: "1982-1983-ban ezen út mentén alakították ki az M3-as autópálya legbelső budapesti, bevezető szakaszát. A sztrádával párhuzamosan az addig kétszer egy sávos felüljárót is autópálya-csomóponttá bővítették, az utat pedig (az „eredeti” felüljárót kivéve) végig a sztráda közelebbi oldalával párhuzamos menetirány szerint egyirányúsították." Itt mutatom azoknak, hogy miről van szó, akik nincsenek annyira otthon Budapesten, Zuglóban:

Szóval amit akkor olyan nagyon építettek, az maga az M3-as autópálya bevezetőszakasza volt, amit ma már a munkába járáshoz konkrétan napi szinten használok, az említett ebéd-útvonalat pedig egy fekete nyíllal jelöltem. Találtam aztán további fotókat is az építkezésről, mutatom:

Az utolsón már minden kész, a csomópont már használatban, de itt van még egy pár kép az építésről. Ennél viszont sokkal részletesebb és sokkal érdekesebb leírás található ebben a kiváló cikkben a témáról, illetve kontextusba is helyezi a környék fontos és szükséges átalakítását: "Az M3 bevezetése a Hungária körgyűrűig óriási nehézségekbe ütközött. 1978-ra sikerült a Szentmihályi útig behozni, innen azonban a városközpont felé át kellett törni Rákosfalva sűrű beépítésű, kertvárosias szövetén, sok kisajátítás útján megszélesítve a keskeny utcákat. 1978-80-ban felépült Magyarország leghosszabb, 400 méter hosszú felüljárója, mellyel az M3 nyomvonala a Körvasút töltésre emelt pályáját keresztezi, majd végül 1983-ra érte el az autópálya bevezető főútja a körút vonalát, és épült ki Budapest egyik legösszetettebb közúti felüljárórendszerének újabb üteme is (FŐMTERV, Domonkos Endre)." Igazából tényleg a személyes emlékek kapcsán merült csak fel a téma, de ha jobban belegondolok, eszméletlenül le vagyok nyűgözve, hogy maga a városrendezés, mint olyan, milyen komplex és izgalmas meló lehet - ahogy a cikkben is olvastam, hogy pl. az M0-ás körgyűrűt már 1942-ben felvetették, és 1974-ben kezdődött el a tervezése, én meg most kezdtem csak intenzívebben használni. És jó volt így utánaolvasni abból a szempontból is, hogy lássam, vagy inkább rájöjjek, hogy a saját emlékeim hogyan illeszkednek ebbe a rendszerbe, és ezen emlékek hogyan és miből fakadtak. No és mennyi ilyet lehetne még találni, ha lenne egy kicsit több idő... Mindenesetre mára ennyi voltam, remélem, nem untátok nagyon, gyertek máskor is!