Na jó, ahogy a múltkor ígértem, beszereztem a The Last of Us című játék második részét, amiből szintén készül a sorozat. Merthogy ugye az előzőt sikeresen végigjátszottam, és a kiváló sorozatot is megnéztük már - a lehető legnagyobb megelégedésünkre, azt kell mondjam. A második részt is gyorsan elkezdtem, és ez is nagyon bejön, szemmel látható az előrelépés az előzőhöz képest grafikában, de a sztori is megüti a mércét. Sőt.

Az első részben megszoktuk, hogy a játék játékrésze izgalmas és érdekes, de az egyik nagy erőssége ennek a brandnek az, ahogyan ezeket egybe tudja szőni a filmes betétekkel, lényegében alig látható átmenetekkel. Így válik az egész egy nagy interaktív sztorivá, aminek egyik filmbetéténél sem jutott sohasem eszembe, hogy át akarnám pörgetni. Nem is lehet mondjuk, viszont az elsőhöz képest még plusz értéket jelent a magyar feliratozás is. Tényleg le a kalappal az alkotók előtt! És február 22-én a végére is értem. Ami nagyon érdekes volt, az az a koncepció, hogy a játékban többször is váltakozik, kit vagy mikor irányítunk, de nem úgy, hogy csak Joelt vagy Ellie-t, vagy csak most vagy 4 évvel korábban, hanem a játék egy igen jelentős részében a főellenség, Abby bőrébe bújhatunk, és valahogy így sokkal könnyebb azonosulni vele, a motivációval, hiszen nagyon sokat megtudunk a múltjáról is - vele is vannak ugyanis korábbi időben játszódó jelenetek szép számmal. De aztán gyönyörűen összeérnek a történetszálak, és a végére igazából nem is lehet teljesen eldönteni, kinek drukkolunk jobban... Ez a vetülete a játéknak nem csak engem nyűgözött le, hanem ebben a cikkben is elég komolyan foglalkoznak vele, ajánlom elolvasni. Ugorgyunk!

A Modern Warfare-t, amit szintén a múltkori posztban említettem, szintén sikeresen végignyomtam, iszonyú jó volt, csak mondjuk pont a Last of Us-hoz képest rövid. Érzelmek ebben is voltak, de az ilyen típusú bevonódás azért sokkal kisebb mértékű volt. Visszatérve a rövidségére: ha mondjuk játszanék online vagy másokkal multiplayert, nem lenne valószínűleg ilyen érzésem, de tőlem ezek távol állnak, csakis az egyszemélyes kampányokat játszom - szerencsére ennek a játéknak ezt a részét nagyon klasszul kidolgozták, iszonyú látványos és változatos küldetésekkel, sokszor a játékon belül valódi filmszerű élményként (csak pillantsatok bele ebbe a videóba 58:00-tól). Van is neki egy közvetlen folytatása régebbről, ami kéne, és most nemrég meg ugye megjelent a "rendes" második rész is, aminek viszont a megvásárlásával még azért biztosan kivárok pár hónapot, mert elég drága... Valamikor régebben lehúztam egyébként bónuszként a CoD: Black Ops 4 című játékot is, de az lényegében csak perceket töltött a több órányi letöltés és installálás után a hard drive-on, mert csak multiplayer játéklehetőséget kínált. Hát kösz.

A PS store januári akciójában vettem meg egy fél játék áráért a Wolfenstein két, állítólag legjobb részét, az egyik a New Order, a másik az Old Blood alcímet viseli. Utóbbi az előbbi előzménye, így ezzel kezdtünk játszani, és hát ha valaki játszott a klasszikussal, vagy azóta bármelyik folytatásával, nem kell bemutatni: a tavaly májusban említett Doom-hoz hasonlóan az egész az akcióról, lövöldözésről, adrenalinról szól, és mindezt egy tényleg remek körítéssel, miszerint a második világháborút nem a szövetségesek nyerték, hanem a németek, tehát egy alternatív múltban kell tevékenykednünk és bontani a rendet.

Nagyon klasszul mutat a játékokban az ismertnél jóval fejlettebb német haditechnika, vannak itt robotkutyák, mech-ek, minden, ami szem-szájnak ingere, és hozzá a hangok és zenék is remekül ki lettek találva, illetve az egésznek van egy tök jó parodisztikus hangulata, semmi sincs véresen komolyan véve, de cserébe vér mondjuk pont van bőven, és megdöbbentően jól kitalált fegyverek. Korábban írtam, hogy az FPS nem igazán az én műfajom, a Modern Warfare óta jobban megszoktam, így már ezzel is élvezettel tudtam játszani, bár továbbra is srácok tolják ezeket inkább.

A PS Plus februári ingyen játékai közül a Mafiának örültünk nagyon, ami egy szuperjó gengszteres kaland/RPG játék, amiben a ranglétra legalsó fokáról kell felsegítenünk a főszereplőt, gondolom, egészen a csúcsig. Bizonyos szempontból hasonló jellegű, mint a GTA, de azzal ellentétben teljesen lineáris a játékmenet, a gyönyörűen felépített város nem járható be szabadon - de a kritikák szerint a remek sztori és a színészi játék bőven kárpótol ezért a hiányosságért. Majd meglátjuk, mert egyelőre csak belekóstoltunk. Vezetni mindenesetre nagyon jópofa ezeket az ősrégi verdákat ;)

Jut eszembe, a februári akcióban meg 80%-os kedvezménnyel sikerült behúzni a Sniper Ghost Warrior 3 című (fps) játékot is, amivel régebben már szemeztem. Kicsit olyan, mint a CoD és a Sniper Elite keveréke, adunk neki egy esélyt, egyelőre csak a tutorialon vagyunk túl, de eddig tetszik. Az áprilisi egyik ingyen cucc a Sackboy volt, nagyon helyes kis platformer, gyorsan megkedveltük, és lehet párban is játszani, gyerekeseknek ajánlom:

A húsvéti akcióban is vettem egy (nem is annyira) új játékot, ez a Dying Light - The Following - Enhanced Edition. Ez egy kiegészítő a Dying Light alapjátékhoz, ami egy klassz FPS parkouros-zombiölős játék, és Enhanced-ként az alapjátékot is tartalmazza, meg pár DLC-t. Jópofa, élvezetes, de még nem mélyültünk el benne. 

Mondtam a srácoknak, hogy most egy évig biztosan nem veszünk semmi újat (mondjuk mindig ezt mondom, aztán tessék), mert már most is túl sok játék sorakozik, és vár arra, hogy játsszunk velük: szeretném kipörgetni a Hitmant, amit sok idő után újra elővettem, és elkezdtem vele szórakozni, a FarCry 5-nek is a végére kéne jutni, de ez Milán dolga lesz, nem beszélve a Batmanről, amit már jó ideje tervezek befejezni... Közben itt van nálunk a Cyberpunk is, amit kölcsönkaptunk, azzal szintén kellene kezdeni valamit. Aztán ott van a félbehagyott Days Gone, amivel azért bőven sikerült haladnunk, közel vagyunk a végéhez, és nagyon tetszik is, viszont a God of War folytatása még mindig várat magára. A bőség zavara, tipikus first world problem :D