2013-ban elkezdődött egy rövid kis beszélgetés a Csepel Campingről írt posztom kommentjei között, amit most tudok folytatni: szereztem egy Csepel BMX-et! A linken olvasható, hogy volt ilyenem gyerekkoromban (lásd még a témában: "Kamaszkorunk legszebb vasa"), de fehér, ez meg - ó, már megint! - bordó. És nincsenek meg a kis szivacs feltétek, továbbá első fék sem járt hozzá. Mindegy, legalább lehet pörgetni a kormányt! :D Az ára nagyon kedvező volt, de persze minden relatív, a bicóért kifizetett 6500 forint úgy nem kevés, hogy valójában semmi szükségem nem volt (még ha ez a fiatalok vágya is) egy újabb ilyen régiségre, mert hát megvan vagy 30 éves ez is... De szerettem volna régen egy ilyet, szóval a kínálkozó alkalmat nem hagytam ki, így már sajátomként tudom megmutatni:

A legnagyobb hibája, hogy az első külső gumin van egy nagyon komoly szakadás, a hátsó pedig le van gyalulva, szóval két ilyen gumi kéne rá, de szerintem esélytelen szerezni már. Rozsda szerencsére csak felületi van rajta, aminek a 95%-át le is tudtam dörzsölni egy kis Cif segítségével. És ha már úgyis kivittem az utcára, hogy megtisztítsam, kivittem a garázsból a két másik Csepelt is levegőzni:

Na jó, ennél azért többet terveztem velük. A csúnya feketét ugyanis el akarom adni. Igen ám, de két zsír új gumi van rajta, aminek jobb helye lenne nálam, szóval a szintén nemrég vett újabb Tacskóra (ez elvileg Miláné lesz később, hogy ne csak a lányomnak legyen jó) átszerkesztettem a klassz kerekeket, a Camping pedig megkapta a régi Taurus gumisakat. Jó móka volt 35 fokban, de élveztem a mekkmesterkedést, itt az eredmény:

Ezen a Tacskón (ami szintén bordó, csak az erős napsütés csinált belőle narancsot) nem volt hátsó sárvédő, azt már én tettem rá utólag, de nem 100%, mert Campingé, nem pont rá való. De nekem megfelel. Ülést és pedálokat is kellett rá vennem, mert nagyon gyengélkedtek. Ezeket leszámítva nagyon pöpec kis szerkezet... A fekete bringának pedig mennie kell, mert - bár itthon még nem tudják - vettem helyette egy - figyelem: bordó! - szebbet, ami egyelőre a munkahelyemen pihen, ráadásul a szobámban, szóval mindenkinek mosolyt csal az arcára, aki betéved, az elvetemültebbek pedig még rá is ülnek ;) Majd persze mutatom azt is... FOR SALE:

Ezzel, a képpel hirdettem meg, és ha minden jól megy, maholnap el is viszik. És csak hogy meglegyen a keret, íme Nicole Kidman első komoly filmjének, a címben idézett BMX banditáknak a korabeli plakátja, amely film bár nem volt egy nagy eresztés, akkoriban maga volt a bringás vagányság netovábbja:

Kéne belőle egy remake... Bringaügyben nálam most még egy dolog pörög, mert a Meridát bizony tegnap eladtam, szeretnék helyette valami ilyesmit bezsákolni. Ez persze csak az egyik ok, de van még kettő: a 18-as méret nekem nem az igazi, minimum eggyel, de inkább kettővel nagyobb lett volna optimális. Elvoltam így is, de néha bizony éreztem, hogy lehetne nagyobb. A másik, hogy ezek a gumik nem útra valók, mert bár nyilván bírták a strapát, de MTB-t hajtani városban nem a leghatékonyabb. Ide vékonyabb kerék kell, volt is egy ilyen próbálkozásom, de az akkor nem jött be, most nekifutok egy kicsit másképp. A bicót szinte ugyanannyiért sikerült eladnom, mint amennyiért öt éve vettem, így mindenképp elmondható, hogy nem volt rossz üzlet. Ezt szerintem a veszprémi vevő is megerősítheti a maga részéről, a bringa ugyanis nagyon megkímélt, egyszer esett csak ugyanis (igaz, akkor a tetőről), és alig volt benne kilométer. Tegnap délelőtt lemostam, visszatettem a segg-gyilkos gyári nyerget rá, és eltekertem vele a Délihez, mert a srác, aki meg akarta venni, vonattal érkezett. Megnézte, kipróbálta úton és útfélen is, megegyeztünk, majd hazametróztam. Az utódját, ha minden úgy sikerül, ahogy tervezem, ma este nézem/veszem meg. Aztán persze majd megmutatom. Addig is mindenkinek jó tekerést!