A vaterán vettem egy ezresért, jó lesz a Volvóhoz:

Viszonylag szép, elég nagy is, de még nem tudom, mit teszek majd bele...

Halvány lila segédfogalmam sincs, a németek miért az amerikai változatot mintázták meg az Mk1-es VW Caddyből, de így esett. Ezt a szögletes első lámpákból lehet észrevenni, itthon inkább csak kerek lámpásakat látni. Így viszont akkor érthető az is, miért VW Pickup Truck a neve neki az alján, odaát ugyanis így ismerték. Sőt így is gyártották, konkrétan Pennsylvaniában 1979-től 1982-ig. (Infó innen.) A nevét sok helyütt még a Rabbit taggal egészítik ki, utalva a Golf amerikai elnevezésére, csak hogy mindenkinek egyértelmű legyen, mit is látnak. No de mit látunk mi?

Hát azt, hogy ahogyan a Siku az egyes Golf esetében sem, itt sem volt a helyzet magaslatán, amikor az autó arányait el kellett találni. Túl mokány lett, széles és rövid. A másik véglet a HW, szerintem az sem az igazi, valahol a kettő között lehet az igazság:

Mindenesetre fontos része ez a darab a Siku VW-gyűjteményemnek, még így fedetlen platóval is, eredetileg ugyanis járt volna hozzá egy műanyag felépítmény, de azt már valaki minden bizonnyal eljátszotta róla. Létezik ez a kisautó egyébként pirosban, Coca-Cola dekorációval is, amilyent egy darabig birtokoltam, de szebbet akartam belőle, így annak mennie kellett, hogy jöhessen ez. Ez sem makulátlan persze, de nagyon kedvező áron jutottam hozzá, szét volt ugyanis pattintva az első szegecsnél az alváz és a kaszni, a műszerfal leesve, az ülések pedig fejjel lefelé. Több hónap és 2 perc volt ezt orvosolni ;)

A múltkor csak mobilos képeken tudtam megmutatni a legújabb Csepel bringámat, de azóta több dolog is történt. Elvittem a Nagy Lajoson található szervizbe, hogy beállítsák és kaphasson új belsőket - a hátsó szelep konkrétan szét volt törve, esélytelen volt felfújni, és akkor már inkább az elsőt is cseréltettem. Mindezt kedvesen, gyorsan és olcsón megcsinálták. Haza is tekertem tehát a bringával, nagyon élveztem, bár az út nagyon rövid volt. Így néz ki a paripa használatra készen:

Első tanulság: ez a nyereg nem az igazi, mert bár nem kemény, eléggé csúszkál rajta a fenekem, ami nem jó érzés menet közben. A második meg hogy valójában csak öt sebességes, bocs, elsőre elszámoltam a fogaskerekeket. És egyébként időközben hazacsempésztem a Campinget is a munkahelyemről, így már azt is meg tudom mutatni itthoni állapotában:

Erre nem tervezek mostanában költeni, így is használható, nincs semmi baja, de azóta leköltözött a garázsba, majd kitalálom, mi legyen a sorsa... Szerintem marad :)

Szólok, hogy az elkövetkező időkben (pár korábban időzített poszt után) lesz egy kis szünet a blogon, mert már megint lett egy fiam, ezúttal Félix:

És Olivér is. Augusztus 28-án született 11:11-kor, így tegnapelőtt háromgyerekes apa lettem, úgyhogy lassan kell egy egyterű :D

Így, ahogy van, kéne!

Nincs is annál nagyobb öröm (de van, de erről majd később), mint amikor az ember egy Tomica Volkswagenről írhat a szinte nulla olvasottságú hobbiblogján! Egyrészt mert itt a szerkesztőségben mindannyian egy emberként szeretjük a Volkswageneket személyes érintettség okán, még akkor is, ha épp nincs az 1:1-es flottában egy darab sem, másrészt pedig azért, mert a japán gyártó (tudom, Kínában és Vietnámban gyártatnak) eddig is nagyon klassz darabokkal örvendeztetett meg minket, pl. ilyennel, ilyennel és ilyennel is, hogy hirtelen mást ne mondjak... Pedig nem ez az első eset, hogy Tomica is meg Volkswagen is, legutóbb is mutattam már ilyesmit, de eleddig nem csináltak T1-es Transportert, most meg már de. Rögtön két verzióban ráadásul, de a platós nálam egyelőre várat magára. Típustörténet nem következik most, hanem inkább egyből a képek a kicsiről:

Mert hogy tényleg nem nagy. Persze a nem túl rég debütált Tomica Premium sorozatban nem ez a legkisebb, mert valami sivatagi versenykamiont is kihoztak egységnyi dobozban, de ettől függetlenül is olyan kis filigrán. Ez szerintem keskeny nyomtáv miatt lehet így, egyébként jól illeszkedik a többi közé. Van pár klasszikusnak mondható színösszeállítás, ami nagyon jól áll az ilyen buszoknak, ez is egy közülük, nekem nagyon bejön. Ugyanígy nagyon tetszetősek a kerekei, ezt a fajtát mintha ha csak ehhez találták volna ki, sokkal jobban mutat, mint a mezei verzió. A kis részletek tovább fokozzák az élményt, ilyen a lökhárítók kialakítása, a faltdach, a díszlécek, kilincsek és lámpák kifestése, szép és jól átgondolt kisautó lett, na, nem ragozom, minden látható a képeken...

Augusztus elsején fotóztam ezt a Hayabusát a Rómain:

Kívánatos darab... Emezt pedig május végén a Városligetben:

Valami miatt egyre jobban gondolkodom, h meg kéne csinálni a B125-öt... :)

Amikor a BMX-es posztban írtam, hogy vágyom valami ilyesmire, kicsit már reméltem, hogy összejön a bolt egy Jófogáson talált bringa ügyében, és így is lett. Ezek még csak előzetes, telós képek, de nagyjából látszik: vettem egy (már nagyjából mérethelyes) bringát, ami nem bordó! ;)

Meséltem már, volt régen egy hasonlóm, csak az egy zöld Csepel Apolló volt, ami, ha jól tudom, annyiban más, hogy az 10 sebességes, emez meg csak 6. Bár Marathonból is láttam már 10-est, mindegy. Más különbséget nemigen véltem felfedezni.

Itt engedtessék meg egy kis kitérő: szerencsére a családom viszonylag jól viseli a hóbortjaimat, illetve az ilyen "bekattanásaimat", hogy most akkor de hirtelen be kell szereznem Campinget, BMX-et, Tacskót, Marathont, de előtte kisautókat, Volvót, retro mentőládát, és ezért hálás vagyok nekik. De hogy mi értelme mindennek? Nem tudom, valószínűleg semmi. Egyszerűen csak szeretem ezeket a tárgyakat, és minden bizonnyal nosztalgiából. Jó, de mi értelme nosztalgiázni? Olyan idők relikviáit gyűjtögetni, amik nem is voltak olyan jó idők, gondolok itt arra, hogy azért ha puha is, de diktatúra volt itt nem is olyan régen. Valami rádióműsorban (talán az Önkényes Mérvadóban a Jazzy-n, Puzséréktól) hallottam egy lehetséges megfejtést: azért nosztalgiázunk a fiatal-, netán gyerekkorunk után, mert visszasírjuk a gondtalanságot. Mármint a relatív gondtalanságot. A szüleink valszeg akkoriban is hasonló gondokkal küzdöttek meg naponta, mint mi manapság, meló, gyerek, kaja, rezsi, jutás egyről a kettőre stb., de gyerekként ebből jó esetben nem sokat érzékeltünk, csak arra kellett figyelni, hogy a suliban ne legyen gáz, és jöjjön már a nyári szünet. Ami pedig leginkább ugye a szórakozásról szólt, beleértve kisautókat, biciklizést, a "nyugati" autócsodák nézegetését a Balcsinál, a régi mesefilmeket, kempingezést, mindent. Az összes retro hülyeség, amiket veszegetek, ezeket az időket idézi, szinte mindhez köt valami kis emlék, kellemes élmény, ritkábban kellemetlen. Pont ezért igyekszem a gyerekeimet is ellátni mindenféle élményekkel, de nem tudom, sikerül-e olyan maradandókat szereznem nekik, mint amilyeneket én kaptam anno. Meglátjuk...

Eleinte sok pénzért hirdették, aztán lementek 20 ezerre, na ekkor telefonáltam. Meg is beszéltünk egy találkát vasárnap este hétre a Bosnyák térre, és rögtön, miután megláttuk egymást a fiatal párocskával, akik a bringát hozták, két dolog világossá vált: az egyik, hogy nem kenyérre kell, a másik, hogy nem nagyon láttak még ilyen régi biciklit - szerintem a szülők előhúzták valami garázsból, és odaadták a fiataloknak, hogy ha akarnak, kezdjenek vele valamit, bármit. Körbejártam, hümmögtem, megnézegettem, hogyan forognak a kerekek (enyhe nyolcassal mindkettő), hogyan fognak a fékek (a hátsó nem nagyon), hogyan vált, stb., majd mondtam, hogy húszért biztosan nem fogom megvenni. Nem baj, mondták, nagyon rugalmas az ár... Hát jó, bemondtam tizenkettőt, azt mondták, oké, megegyeztünk, elbúcsúztunk, hazatoltam, lefényképeztem, elraktam. Az SZ kezdetű vázszámból kiderül, hogy forrasztott vázú, 1986-os darab, tehát jövőre veterán ;) Itt tartunk most, valszeg kell még két új belső, kis beállítás, illetve a kormánynál még van egy kis kotyogás, amit orvosolni kell, aztán már jöhet is a tekerés! Remélem, beválik, az Apollóval anno nagyon szerettem közlekedni, több hónapig például azzal jártam nyáron dolgozni Siófokra, soha nem volt vele semmi bajom. Igaz, ez 25 éve volt, az akkori bringám új volt, emez meg nem igazán az már ;) Ahogy már én sem... Meglátjuk.

Ez a magyar föld! Boldog születésnapot, Magyarország! (Mivel okosan minden évben más címet sikerült eddig adnom az augusztus 20-ai posztjaimnak, hirtelen nem is találtam meg mind az eddigieket, de majdnem, akit érdekel, annak meg tudom mutatni a tavalyit, a 2013-ast és a 2012-est., illetve a 2009-est is.)

Igaza van, rendszám nélkül jobban néz ki a szingülfrém...

2013-ban elkezdődött egy rövid kis beszélgetés a Csepel Campingről írt posztom kommentjei között, amit most tudok folytatni: szereztem egy Csepel BMX-et! A linken olvasható, hogy volt ilyenem gyerekkoromban (lásd még a témában: "Kamaszkorunk legszebb vasa"), de fehér, ez meg - ó, már megint! - bordó. És nincsenek meg a kis szivacs feltétek, továbbá első fék sem járt hozzá. Mindegy, legalább lehet pörgetni a kormányt! :D Az ára nagyon kedvező volt, de persze minden relatív, a bicóért kifizetett 6500 forint úgy nem kevés, hogy valójában semmi szükségem nem volt (még ha ez a fiatalok vágya is) egy újabb ilyen régiségre, mert hát megvan vagy 30 éves ez is... De szerettem volna régen egy ilyet, szóval a kínálkozó alkalmat nem hagytam ki, így már sajátomként tudom megmutatni:

A legnagyobb hibája, hogy az első külső gumin van egy nagyon komoly szakadás, a hátsó pedig le van gyalulva, szóval két ilyen gumi kéne rá, de szerintem esélytelen szerezni már. Rozsda szerencsére csak felületi van rajta, aminek a 95%-át le is tudtam dörzsölni egy kis Cif segítségével. És ha már úgyis kivittem az utcára, hogy megtisztítsam, kivittem a garázsból a két másik Csepelt is levegőzni:

Na jó, ennél azért többet terveztem velük. A csúnya feketét ugyanis el akarom adni. Igen ám, de két zsír új gumi van rajta, aminek jobb helye lenne nálam, szóval a szintén nemrég vett újabb Tacskóra (ez elvileg Miláné lesz később, hogy ne csak a lányomnak legyen jó) átszerkesztettem a klassz kerekeket, a Camping pedig megkapta a régi Taurus gumisakat. Jó móka volt 35 fokban, de élveztem a mekkmesterkedést, itt az eredmény:

Ezen a Tacskón (ami szintén bordó, csak az erős napsütés csinált belőle narancsot) nem volt hátsó sárvédő, azt már én tettem rá utólag, de nem 100%, mert Campingé, nem pont rá való. De nekem megfelel. Ülést és pedálokat is kellett rá vennem, mert nagyon gyengélkedtek. Ezeket leszámítva nagyon pöpec kis szerkezet... A fekete bringának pedig mennie kell, mert - bár itthon még nem tudják - vettem helyette egy - figyelem: bordó! - szebbet, ami egyelőre a munkahelyemen pihen, ráadásul a szobámban, szóval mindenkinek mosolyt csal az arcára, aki betéved, az elvetemültebbek pedig még rá is ülnek ;) Majd persze mutatom azt is... FOR SALE:

Ezzel, a képpel hirdettem meg, és ha minden jól megy, maholnap el is viszik. És csak hogy meglegyen a keret, íme Nicole Kidman első komoly filmjének, a címben idézett BMX banditáknak a korabeli plakátja, amely film bár nem volt egy nagy eresztés, akkoriban maga volt a bringás vagányság netovábbja:

Kéne belőle egy remake... Bringaügyben nálam most még egy dolog pörög, mert a Meridát bizony tegnap eladtam, szeretnék helyette valami ilyesmit bezsákolni. Ez persze csak az egyik ok, de van még kettő: a 18-as méret nekem nem az igazi, minimum eggyel, de inkább kettővel nagyobb lett volna optimális. Elvoltam így is, de néha bizony éreztem, hogy lehetne nagyobb. A másik, hogy ezek a gumik nem útra valók, mert bár nyilván bírták a strapát, de MTB-t hajtani városban nem a leghatékonyabb. Ide vékonyabb kerék kell, volt is egy ilyen próbálkozásom, de az akkor nem jött be, most nekifutok egy kicsit másképp. A bicót szinte ugyanannyiért sikerült eladnom, mint amennyiért öt éve vettem, így mindenképp elmondható, hogy nem volt rossz üzlet. Ezt szerintem a veszprémi vevő is megerősítheti a maga részéről, a bringa ugyanis nagyon megkímélt, egyszer esett csak ugyanis (igaz, akkor a tetőről), és alig volt benne kilométer. Tegnap délelőtt lemostam, visszatettem a segg-gyilkos gyári nyerget rá, és eltekertem vele a Délihez, mert a srác, aki meg akarta venni, vonattal érkezett. Megnézte, kipróbálta úton és útfélen is, megegyeztünk, majd hazametróztam. Az utódját, ha minden úgy sikerül, ahogy tervezem, ma este nézem/veszem meg. Aztán persze majd megmutatom. Addig is mindenkinek jó tekerést!

Amit a legutóbbi Alfáknál írtam, hogy a Matchbox és a Hot Wheels nem áraszt el minket a különböző variációkkal, hatványozottan igaz a másik olasz márkára, a Fiatra. Nem tudom, vajon ez-e az oka annak, hogy a most következő Fiat 1500-as gombkerekű MB-verziója meglehetősen ritka - és így drága - darab. Már ha jó állapotban van, ami nem teljesen igaz az én nemrég szerzett példányomra. (Megjegyzem, ezután sem tervezem bővíteni a gyűjteményem tovább regular wheel kisautókkal, de mivel ezt a későbbi kerékkel már nem szerelték, viszont a kocsi tetszik, nem volt más választás, így kellett beszereznem. Persze, van még pár olyan típus, ami csak RW-ben létezik, de azokra egyelőre, illetve ennyire nem kívántam rá.) Szerkezetileg rendben van, ez tény, illetve a másik fontos erénye, hogy megvan a vonóhorog a fenekén és a csomag is a tetején, sőt a tengelyek sem görbék, de nem egy kiállítási darab:

Meglehetősen baráti áron jutottam hozzá, ha jól emlékszem, három- vagy éppen csak négyjegyű összeget fizettem érte, de börzén simán elmenne kétszeres vagy még durvább áron. Felújításra vettem, de egy kicsit elbizonytalanodtam, tetszik a patinája...

Na majd meglátjuk... Egyébként hogy tetszik? (Itt egy tavaly márciusi találatom egy csodás igaziról.)

Parkolóház Parádé:

Köszönet ezúttal is Andrisnak!

Egy 2006-os TC-cikkel kezdem: "Az Alfa nyolchengeres sportkocsijáért versenyezni fognak a gyűjtők, hiszen ismereteink szerint mindössze 500 példány készül belőle". Kicsiben valószínűleg ez a szám magasabb lett végül, mert én is tudtam venni egyet az Intersparban :) A Hot Wheels nem arról híres, hogy sorra tolja ki magából a különböző Alfa-változatokat, a 8C Competizione modellen kívül eddig mindössze egyszer tettek hasonlót ezzel a kisautóval, de ez félig csalás ugye. Szóval mondhatjuk, hogy ez az első Hot Wheels Alfa Romeo, ami nagy dolog (no nem mintha a Matchbox olyan nagyon sokkal jobban állna e tekintetben, de erről írtam legutóbb), meg is mutatom gyorsan:

Kicsiben az első és talán legfontosabb dolog, ami feltűnik, hogy az autó nem piros. Emellett talán egy kicsit magas is. A magasságával ellentétben viszont a fekete szín egyáltalán nem áll rosszul neki, főleg a piros (bőr)belsővel párosítva:

Belül az üléseket nagyon szépen kidolgozták, csak nem egyszerű ezt megmutatni. Ezt kéne látnunk:

Még pár dolog az igaziról, amit a wikiről rövidítettem: a tervezők az Alfa Romeo dicsőséges múltjából merítettek, a történelmi utalások már a sokatmondó névvel kezdődnek, hiszen a 8C kóddal a harmincas-negyvenes években jelölték azokat a verseny- és közúti autókat, amelyek megkapták az akkor forradalminak számító, Vittorio Jano által tervezett nyolchengeres erőforrást. A „Competizione” elnevezés egyfajta tiszteletadás a legendás 6C 2500 Competizione és a 8C 2900 Competizione sportkupé előtt, amivel 1950-ben a Fangio-Zanardi páros részt vett a híres Mille Miglia versenyen. Ehhez képest mindenképpen valami emlékezetest kellett alkotniuk a derék olasz mérnököknek és szerintem ezzel a kocsival ez most sikerült. Ahogy a 4C-vel is, és most legutóbb az új Giuliával...

Állat a csávó, nézzétek, ámuljatok!

Ebből mikor lesz olimpiai szám???

Ritka vendég a blogon az Alfa Romeo, de ez nem az én hibám, hanem a Matchboxé és a Hot Wheelsé, nem készítettek ugyanis túl sok fajtát a márkából. Előbbiből volt ugye itt a blogon is a röviden tárgyalt Giulia, a Sprint Zagato és a Carabo, aztán annyi. Pedig hát... A 4C szerintem egy csodás versenygép lett, amikor olvastam a Totalcaron róla, elhatároztam, hogy egyszer valahogy meg kéne oldanom, hogy kipróbálhassam, pedig nem vagyok se nem egy nagy Alfa-rajongó, sem úgy általában nem vagyok halálig oda az olasz kocsikért - de ez nagyon bejön. (A pol-korrektség jegyében megjegyzem, a Vezess is írt róla, tessék.) Valószínűleg a Mattelnél is így lehet ezzel valaki, mert a Matchbox elkészítette kicsiben, és ahogy az illik, pirosban, amire már a Lamley-beharangozó eredményeképp rákívántam, így egy pár hete sikerült is beszereznem már itthonról, mutatom:

Hát nem annyira kívánatosan lapos, mint az igazi ;) Ellentétben viszont a Hot Wheels 8C-vel (a fekete a képen, részletesebben a következő kisautós posztban mutatom be) négy egyforma, nagyon jól kinéző kereket kapott, így az összkép is egyértelműen kellemesebb a szemnek. Persze, nem nyílik, nem rugózik, nem csinál ez semmit se, viszont a részletek kifestéséért megint csak dicsérni tudom, annak ellenére is kapott pl. egy-egy piros pöttyöt a hátsó lámpákra, hogy maga az autó is ilyen színű. A front is ütős, de több darabot néztem át, mielőtt ezt a kosárba dobtam volna, mert sok példányon el volt csúszva a festés. Összességében örülök, hogy megint tudtam szerezni egy pofás, szinte minden tekintetben rendben lévő MB kisautót, ritkaság ez már manapság. Nemsokára megint jön pár újdonság a gyártótól, amelyek közül igyekszem majd én is szemezgetni, de addig valószínűleg továbbra is a HW kisautói lesznek többségben a blogon...

Nagyjából másfél hónapja mutattam négy kopottas felnit, amiket a Volvóhoz lőttem jutányosan. Azóta beszereztem rájuk való négy (ezúttal tényleg) remek állapotú Kumho 195/50-es gumit, és a hétvégén lefestettem a felniket - a változatosság kedvéért - matt feketére. Elég macerás volt a tisztításuk, zsírtalanításuk, de a végeredmény szerintem szép lett:

Ahogy anno az ATS-ek esetében, ezeknél is igaz, hogy inkább úgy mutatnak jól, ha két lépésnél távolabbról nézzük őket, főleg hogy most a rozsda-karfiolok csiszolós eltávolítását megspóroltam, de ezúttal is nagyon elégedett vagyok magammal. Közben készül a Volvo is egyébként, hamarosan arról is lesz poszt, kitartás!

Nyilván nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy Dubaiban elég komoly kirakati flottát állított hadrendbe a rendőrség, de ha akad is ilyen, akkor az most gyorsan elolvashatja itt a TC-n Sturcz Antal beszámolóját, vagy megnézheti az alábbi videón:

E felvezető után nem lesz meglepetés, de szereztem egy hasonlót kicsiben, amit a Tomica követett el: Lamborghini Aventador dubai rendőrjelmezben!

A festésén kívül tényleg semmi extra, csakis ezért vettem, viszont a dekoráció tényleg szép rajta és részletes, sőt még fényhíd is jutott a tetejére. Jól állnak alatta a széles kerekek, bár egy picit lehetnének nagyobbak. Nem nyílik semmije a kisautónak, de mint mondtam, itt most nem is ez a lényeg. Érdekes egyébként, hogy hasonló köntösben Tomica SLS Mercit is lehet venni (ami ugye civilként pipa), sőt Nissan GTR-t is, csak valami miatt (gondolom, limitált darabok, emez meg nem) csillagászati áron vannak az ebayen, le sem merem írni, mennyiért...

Érdekes módon nem vágyom Dubaiba. Márpedig ha valakinek könnyű lenne oda eljutni, akkor az valószínűleg én vagyok, a bátyám és a családja ugyanis ezer éve ott laknak, unokaöcsémék és az őseim voltak is náluk többször látogatóban, van már közvetlen fapados járat is, tényleg minden adott, de egyelőre nem kapott el a kedv. Majd egyszer azért megnézem valószínűleg, de ez nem mostanában lesz. Viszont ha megyek, szólok ;)

Kollégám párja járt csapatépítőn Cesky Krumlovban, ahonnan ezt a csodás Skoda buszt küldte a blognak:

Köszönet érte Attilának, Gábornak és Enikőnek!

A múltkori posztban említettem a hype-ot, most megnézhetitek nálam is, szerintetek is jogos-e? Szerintem abszolút! 1:43-ban mutattam már egy utcai változatot (rendőrként) anno, majd hasonlóan a most következő Hot Wheels-hez, tehát Matchbox-méretben egy Corgi rallye-verziót, most pedig akkor jöjjön a szintén versenyautót mintázó legújabb darabom:

Igen, ez volt az a kocsi, ami a filmben akkorát repült - és amire akkorát repült az egyik főszereplő (helyett a kaszkadőr, nyilván stúdióban, zöld háttér előtt, és jól bebiztosítva):

Csak itt más egy kicsit a festése :P És kevesebb a ködlámpája... Na jó, maradjunk annyiban, hogy az átlagember észre nem veszi ezeket a nüanszokat, amiket a börzén is kiveséztünk, amikor a jövevényt beszámoltam egy másik Escort eladási árába - a Hot Wheels ezzel a kisautóval engem megvett, ez kell a népnek, és kész, cirkusz és kenyér. Kicsit még ülhetne lejjebb, és lehetne a belseje bármilyen más színű (mondjuk világosbarna?), csak nem króm, de ezt a recolorok majd nyilván kezelik, szóval örüljünk, hogy ez a kisautó is elkészült, megérkezett és tetszés szerint kézbe fogható, gurítható, polcra helyezhető.

Paul Walker pedig RIP, ha még nem mondtam volna...

Szerencsésebb lett volna szeptember 28-án posztolni, de így sem rossz:

Szegeden lőttem még vasárnap.

Idén a Escortot övező hype szinte minden egyéb újonnan megjelenő Hot Wheels kisautót elhalványít, de azért talán mégis érdemes arra a minden egyébre is odafigyelni, például a most következő Acura NSX-re.

Nem csak azóta szeretem a Hondákat, amióta én is azt hajtok, főiskolás koromban pl. vágytam nagyon egy gömbölyű Civicre, később pedig nagyon megtetszett a sedan békalámpás Civic, de Corollám lett. A CRX és az Integra nyilván szóba sem jöhetett, aztán később mégis lett olyan Honda, aminek a vásárlásán komolyan elgondolkodtam: ez a CR-V. Sőt, valójában a mai napig nagyon kívánatosnak tartom a második generációját, simán elfogadnék egyet családi autónak. Nem tartom azonban valószínűnek, h lesz ilyenem bármikor is, volt szerencsém ülni ilyenben, és nem éreztem elég nagynak. A jelenlegi és a belátható időben kalkulálható családom elfér az Ezüst Utazóban, ha pedig majd még bővülünk, a CR-V-vel nem lennénk sokkal előrébb...

Mint azt nyilván tudjátok, ha máshonnan nem, innen a blogról, hogy nem ez az első NSX a HW kínálatában, ellenben ez végre egy utcai változat, szemben a korábbi versennyel. Még különbség, hogy ez az újabbik darab egy régebbi, 1990-es évjáratút mintáz (Lamliék szerint egy Type R-t, ami 90-ben nem is létezett, mindegy), míg a másik alapjául egy 2001-es darab szolgál. Mutatom:

Tök igazuk van a srácoknak a zárójelben, miért kellett erre hátulra nagyobb kerék? Az, hogy a Type R spoiler van rajta, pedig az elvileg későbbi, nálam nem téma, mivel sose jöttem volna rá magamtól, így nem is zavar. Az egyszerű utaskabin sem, egyedül a kerék. Jó, az sem annyira, hogy ne tetsszen az egész, és különben is, ha ez a trend, ezt kell elfogadni. Vagy átszabni :) Akinek nem volt elég, kattintson ide egy 2009-es NSX-posztomért, vagy ide egy 2012-esért! Ilyen NSX-et pedig, ha láttok az üzletekben, és belefér, szerintem vegyétek meg, nem lehet teljes nélküle a szépen gyarapodó japánautós sor... És persze gyertek máskor is!

Régen ilyenem is volt már, igaz, az bliszteres, most lett egy mezítlábas helyette. Létezik még több színváltozat is a Matchbox Saab 9000-esből, pl. versenyfestéssel és "laser" kerekekkel is elérhető, de tudomásom szerint ez a kék talán a legritkább variáció - és talán a legjobban kinéző is mind közül:

Otthon nyilván nem mondtam el, de 2000 forintot adtam érte, és nem bántam meg. Akkor szoktam eladogatni a ritkább ésvagy értékesebb kisautóimat, amikor épp kell valamire a pénz, így elég sok kincset sikerült már elkótyavetyélnem, a fent említett bontatlan darabnak is ez lett a sorsa, de szerencsés voltam, tudtam pótolni...

Magyarországon a 146. számmal véget ért a Retroautók a keleti blokkból sorozat. Az első 60 számig követtem nagyjából figyelemmel, mi jön ki és mikor, utána már csak időnként pillantottam a weboldalukra, illetve a börzéken sem nagyon kerestem az ilyen autókat. A 143. számot a június 14-i börzén mégis megvettem, ugyanis egy Volvo jelent meg, a 144-es típus. (Az én 244-esem elődje.) Ennyi erővel lehetett volna már a 144. szám. A sorozatból nagyjából még 10 darabbal vagyok úgy, hogy egyszer jó lenne még beszerezni, de nem sürgős, és ahogy látom, inkább lefelé megy az áruk, mint felfelé, szóval nem aggódom. Megjegyzem, volt már korábban is egy Volvo a sorban, a 343-ast hozták ki jó pár hete, de arra nem mozdultam rá, mert nem szeretem a 3-as és 4-es Volvókat annyira. A 144-est viszont annál inkább - kicsiben és nagyban is. És ezzel valószínűleg nem csak én vagyok így, olvassátok el pl. a TC témába vágó cikkét, meglátjátok! Na de:

Természetesen meg vagyok sértődve, hogy a sorozatban ez és nem a 244-es jelent meg, de most már mindegy. A szokás szerint 1:43-as kisautó minőségét tekintve ugyanazt tudja, mint a kis társai a polcon, nem nyílik semmije, nem rugózik semennyire, és ha nagyon kell, gurul egy kicsit, de tényleg csak akkor, ha muszáj - magyarán egyértelműen polcdísz, nem játék. Van rajta sok kis letörhető műanyag, szóval felnőtteknek való játék. Annak viszont 1600 Ft-os árával teljesen jó, szép a színe, jók az arányai, és jól mutat a többiek között. Alant pedig Andris fotója a június 20-án megrendezett speckó Parkoló Parádéról, amiről már írtam (jé, napra pontosan egy hónapja, tök véletlenül), csak ezt a képet ide tartogattam:

Ezzel sajnos nem volt alkalmam utazni, de majd talán legközelebb. Bár addigra akár az enyém is összeállhat...

Nem mondom, hogy nem szerettem anno a Ventót, mert de, nagyon is, ellenben az új tulaja rajongásához képest sehol sem vagyok. Még videó is készült a kis párosukról, érdemes megnézni, mert sokkal jobb, mint amit én tudtam volna csinálni:

Nem közvetlenül tőlem vette Tamás, hanem az érdi kereskedőtől, ahol én az Altót, de aztán úgy hozta az élet, hogy kellett még beszélnünk, aztán ismerősök lettünk a Facebookon, így maradt némi rálátásom a volt kocsim további sorsára. A fenti videót látva egyértelműen kijelenthetem, hogy nála jobb helyre nem is kerülhetett volna a Vento, sok örömteli kilométert kívánok mindkettőjüknek!