Tegnap impulzuslátogatóként elmentünk megnézni Puzsért, mert egy Hajdú Péter-alázó estet hirdetett. Jó volt, de a végére nagyon bebaszott :)

Két hete Győrben jártunk az Audi gyárban:

Basszus, mennyire kiábrándítóan aprócska a 15-ös kerék a 19-es mellett...

Ő is befutott, Milán kapta zacskóban:

Alakul tehát a család...

Egy szintén autóbuzi kedves volt kollégám, Ádám küldte ezt a megdöbbentően csodálatos régi Citromot (Citroen DS Break) a Városmajorból:

Hogyaszongya: "Az az oldalsziluett!! :) Meg a hátsó rendszámtábla... Úgy tűnt, lábon érkezett, hátul hálózsákok meg minden, ilyen fesztiválra idejövős hollandokra tippelnék, de simán lehet h nem." Egyébként volt itt már ilyen.

Ezt a kocsit két okból vettem meg. Nem, három: 1) Mustang, 2) fém az alja, 3) nem volt még meg. De ennyi, olyan nagyon nem is tetszik, maga a funny car-téma sem jön be igazán, bár ugye MB-ból is van ilyen felnyitható izomautóm, viszont sikerült kifognom egy kis akciót a márnemtomhol, így 500 Ft alatt lett az enyém. Ilyen:

Elég súlyos, hiszen nem csak a kaszni és az alja fém, hanem ugye minden, ami az alvázból nő ki, így a motor és a vezetőülés is, hiába, 10 éve ez még belefért. A festés szerintem illik a stílushoz, a részletezést itt nem nagyon hiányolom, az ilyen autók a valóságban is remekül megvoltak lámpák nélkül mindig is, no problem. A Mustang-sziluett végül is belelátható a formába, lényegében tehát rendben lévőnek találom ezt a megvalósítást, jó kis játék mindent egybevetve. Talán majd a gyerekem jobban értékeli, ha egyszer hozzá kerül ;)

Debrecenből küldött három darab kétajtóst Dávid:

Köszönet értük! Az OT-s Firebird különösen szép találat! De a régi Jetta tulajdonosa is büszke lehet...

Ha a válasz igen, hiszen szombat van, ezt nézd végig:

Nem lenne rossz egy ilyenre egyszer eljutni...

Kicsit több, mint egy éve mutattam egy MB és egy HW Mercury Cougart Nektek, és most eljött az idő, hogy mutassak egy újabbat. Merthogy a Hot Wheels fogta magát, és egy kicsit feltuningolva újra kihozta a típust, még az 1968-as évjárat is stimmel - csak a kinézeten dolgoztak egy keveset. A Lamley szerint nem a valóság ihlette az új kisautót, mint ahogy a cikkükben hivatkozott Chevelle esetében sem, hanem a HW tervezői csak mertek nagyot álmodni. Mutatom, mit álmodtak:

Mint látjátok, továbbra is nagyon szeretem ezeket a roncsolt képeket, amik a kisautók finomságainak bemutatására kevéssé alkalmasak, viszont a végeredmény szerintem kellően vagány és retro. Ha a fent linkelt cikket olvastátok, akkor tudjátok, hogy ez elvileg a régivel megegyező casting, csak egy kicsit leültették, kiszélesítették, és átdolgozták az orrát és a belsejét, kapott egy légterelőt hátra, és kész is. Nem akarok verdiktet mondani, melyik lett a jobb, ez ízlés kérdése, nekem ez egy picit jobban tetszik, mint az utcai verzió, de azzal sincs bajom, bár a MB verziója a befutó nálam továbbra is. Nektek hogy tetszik?

Ezt a kisfilmet mi csináltuk, csak ezért bátorkodtam ;)

Camell küldött egy komoly darabot mára - köszönet érte:

Ha összeszámolom a családban lévő autók (5 db) köbcentijeit, 2100-al verjük! :P 

Ígértem, hogy időnként elmondom, mi van, hogy haladunk. Az első és legfontosabb, hogy van fék, meg lehet állni! A tárcsák szerencsére mind teljesen jó állapotúak voltak, de a fékbetéteket mind a négy sarokban cserélni kellett. De ez sajnos nem volt elég a boldogsághoz, a rásegítés továbbra sem akart működni, a vákuumszivattyú bemondta az unalmast. Zsír új gyári kapható, kicsit többért, mint amennyi a kocsi teljes vételára volt, utángyártott van 30 körül, bontottat találni nehéz. De sikerült, a változatosság kedvéért a Bentonit utcai bontóban, 16-ért - de garanciával. És tényleg megoldotta a problémát! Ilyen beszerelve:

Amíg szivattyú után rohangáltam, a derék szerelőm egy kicsit gatyába rázta még az első futóművet, meg még orvosolt egy pár apró hibát. Már egész hétvégén ezzel mászkáltunk, nagyon élveztem - még az Ikeába is elvittem, hadd legyen meg a feeling!

Elkezdtem felhajtani hozzá gyári emelőt, de végül egy másik megoldás mellett döntöttem - még megboldogult VW Bogaras koromból ugyanis nagyon jó tapasztalatokat szereztem a krokodilemelővel, és mivel a vaterán találtam egyet kb. ugyanannyiért, mint egy sima emelő, inkább ilyet vettem. Kérdezte is valamelyik szaktárs, hova fogom rakni, hát mutatom:

Pont befér, a tartalék légszűrő meg támasztja... Az izzókat is megoldottam időközben. És ha már a lámpáknál tartunk, tervben volt, hogy majd egyszer szerválok a kocsihoz valami klassz retro ködlámpákat is, mert csak. Ez a majd egyszer a legutóbbi bontólátogatásommal esett egy időbe, rákérdeztem ugyanis az öregnél, és elém tett két szép kelet-német gyártású darabot, tulajdonképpen tök jó állapotban. Ezeket:

Nem gondolkodtam sokat, nem alkudtam sokat, így lett az enyém a pár 2000-ért. (Mielőtt valaki szentségtörést kiáltana, hogy fel ne tegyek Wartburg-lámpákat a svéd szentélyre, szólok, hogy nincs tervben az OT-sítés, az autó olyan lesz, amilyennek én szeretném, pont. Nem cél sem a gyáriasság, sem a szépség, sem a funkció. Az én boldogságom a cél.) A következő lépés szerintem az lesz, hogy rendbe kéne tenni a szellőzést, mert nagyon gyatrán fúj csak be levegőt, illetve az olajlámpa fel-felvillan, pedig van benne lé, ennek ki kéne deríteni az okát és megoldani. De addig is igyekszem élvezni, mert komolyan mondom, jó érzés minden nap úgy felkelni, hogy de jó, van egy veterán Volvóm!

Pont emiatt nagyon rosszul esett (szó szerint) az egyik éjjel, amikor egy nagy puffanást, majd csattanást hallottam az utcáról. Kinéztem, és látom, hogy egy nem szomjas biciklis próbál visszamászni a bringájára, majd némi nehézség után el is indult. Meresztettem a szemem, hogy nekiment-e valamelyik autónknak, mert pont a Nissan és a túlsó oldalon parkoló Volvo között terült ki, de nem láttam semmit a sötétben. Reggel persze már igen: a pedáljával végighúzta a bal első ajtót alul, de szerencsére műanyag borítás lehetett rajta, mert nem sérült a fényezés, a kormányával pedig középtájt, ahol az oldalablak kezdődik, a vízlehúzó alatti matt fekete fémcsíkot csúnyán megkarcolta. Remélem, neki is nagyon fájt :(

Nem hiszem, hogy előző életében ennyi megbecsülést vagy szeretetet kapott volna, nyilván tette a dolgát, hordta a trágyát vagy a féldisznót, jóval előtte pedig a száztagú olasz családot, de most már nyugdíjas, eljött a rehabilitáció ideje, nincs rohanás, nincs erőlködés, csak a színtiszta fun.

Úgyhogy gyertek máskor is!

Rövidebben: BRAT. Mint Subaru BRAT. Amit a négykerekes Leone Station Wagon (ó, már megint...) alapjaira építettek 1977-ben - a wikipedia szerint is az El Camino és a Ranchero szellemi örökébe. Leghíresebb tulajdonosa Ronald Reagan volt, 20 évig tartott és használt egy ilyet kaliforniai birtokán, Santa Barbara közelében. Úgy tudni, az autót azóta restaurálták, és a Young America's Alapítvány tulajdonába került...

Mint látható, Boulevard-szériás, ami speckó kartont, fényezést és kerekeket jelent, de vélhetően jön nemsokára mainline-ban is. Egészen jó a HW ezen sorozata, így külön öröm, hogy pár helyre (Játéksziget üzletek) eljutott Magyarországon is, így emberi áron hozzájuthattam én is, köszi, srácok, a tippet! Ez a Brat bizony kéne igaziban is, nem kell patika, egy ilyen leharcolt példány is megtenné:

De akár egy Leone-nak is örülnék, szeretem a Subarukat. A legjobbakat, kellemes hetet!

Ennyi idős ma a lányom - és ezt elég nehéz ám felfogni:

Boldog szülinapot, nagylány! (És asszem, innentől jön a neheze...)

Tök jó, hogy ezeket is kihozták, nagyon jópofák! A most következő minifigek nem készletből származnak, hanem kis zacskókból, ez a gyűjthető minifigek sorozatának legújabb eresztése:

Én már kibontva vettem őket a bolhapiacon, ha ilyesmiről van szó, nem bízom a véletlenre. Bart festett rövidgatyót és pólót kapott, ez a megoldás nem nagyon terjedt el eddig - igaz, a festett lábak intézménye amúgy is meglehetősen újnak mondható a Lego életében. Homer két jellemző kiegészítőt kapott, a jobb kezében távirányítót, a balban egy fánkot szorongat - ez utóbbi kincs, mert csak hozzá jár.

A Simpson család többi tagjának a beszerzésén még gondolkodom, egyelőre nem éreztem szükségét, hogy a teljes família összeálljon, ugyanakkor 10 év múlva lehet, hogy áldani fogom az eszem, ha most megveszem mind...

Az a nagy örömhír, hogy a címbeli díjat kapta a blog, és ennek azért örülök nagyon, mert ez nem egy hivatalos díj, hanem inkább támogató-baráti. Mondom. Mivel egy kicsit sűrűek a hétköznapjaim, lustán kopizok Fruzsitól, aki a díjat többek között nekem ítélte: "Hogy mi a szösz ez? Egy olyan vándordíj, amit bloggerek adnak egymásnak, a másik munkájának elismeréséül. Jómagam Aranyiné Csernyák Esztertől, a Mit játsszunk ma? blog szerzőjétől kaptam, akit személyesen nem ismerek, így még nagyobb büszkeséget jelent, hogy a HepiAnyu blogra esett a választása. Eszter! Itt is nagyon szépen köszönöm!" Megjegyzem, még megtisztelőbb a díj, hogy látom, kikkel egyetemben kaptam ebben a körben: Tékasztorik, Lila Füge, Világevő... Úgyhogy nagyon köszönöm, jól esik és ösztönzőleg hat.

Fruzsi kétszeresen is kollégám, már a Madách téren is együtt dolgoztunk, illetve a Caféban is, bár itt inkább csak papíron, hiszen ő most anyuka. A díj valójában a bloggertársadalom egymás iránti meg- és nagyrabecsülését fejezi ki, kellemesen emberi szabályokkal:
1. szabály: Tedd ki, hogy kitől van a díj! Kitettem.
2. szabály: Írj magadról 11 dolgot! Ezt nem teljesen értem, hiszen a szirszarjaim részben énblog, mindent leírtam már, ami érdekes, sőt valszeg egy csomó minden mást is, ami nem az, de betartom, nehogy bekerüljek valamilyen videokazettát-megnézők-és-3-napon-belül-kipusztulók körébe: szeretem a kisautókat, szeretem a nagyautókat, szeretem az összes gyerekem, szeretem a párom, szeretem a munkámat, szeretem az életem, nem szeretem a focit, nem szeretem a balhét, igyekszem nyugodt és kiegyensúlyozott lenni, igyekszem kerülni a konfliktusokat, igyekszem sokáig élni, bár dohányzom.
3. szabály: Válaszolj 11 kérdésre! Oké, lejjebb megteszem.
4. szabály: Küldd tovább a díjat 11 bloggernek! Ez is oké, legalul sorolom majd.
5. szabály: A feladónak nem küldheted vissza. Ezt egyszerű lesz betartani.
6. szabály: Tégy fel 11 kérdést az általad díjazottaknak!

Válaszaim a 11 kérdésre:

1. Örülsz? Naná, mint a állat ;)
2. Miért blogolsz? Pihentet, és kielégíti mind a grafomániámat, mind a természetes exhibicionizmusomat.
3. Jó-e? Nekem jó, Nektek is jó?
4. Gyerekek? Egyelőre 2, egy fiú, egy lány, egy kicsi, egy nagy.
5. Kedvenc színed? Földszínek, de ha bátrabb lennék, azt mondanám, military.
6. Kedvenc kajád? Huh: rakott krumpli, hamburger, olasz minden, párizsis szenya, vaníliás karika.
7. Hobbid? Itt van minden + olvasás.
8. Legkedvesebb blogbejegyzésed? Mindig más, mostanában a Volvós.
9. Legolvasottabb blogbejegyzésed? Ez a Vissza a jövőbe-témájú, mert véletlenül kikerült indexcímlapra.
10. Unod már a kérdéseket? Nem vészes...
11. És most? Kinyílott a pitypang, megírom!

Na, most jön az, ami még nem volt, passzolom a labdát tovább. Ahogy Fruzsinál sem, nálam sem a sorrend érdekes, hanem maga a lista, kb. eszembejutás-sorrendben - és hát bocs, elég egysíkú a felsorolás:

Matchbox Memories: Sam. Joe barátom portékája, naná, hogy kisautós. Joe kábé az összes hazai kisautós blogger tiszteletbeli mentora is, amúgy újságíró, aki jelen szabad kapacitásait szívesen bérbe adja.

Matchboxaddikt: pittlaren hasonló témájú unaloműzője, szintén egy igényes blog. Joe-hoz hasonlóan pittet is személyesen ismerem, bár ebben a közegben ez már szinte természetes.

Napirajz: Merényi Dani volt kollégám, egykori art director, de nem dolgoztunk együtt sokat, vagy inkább úgy mondom, sajnálom, hogy nem dolgoztunk együtt többet. Azóta bringákat épít, nem rosszul, gondolom, hallottatok róla bőven.

Napi vagányság: remélem, ismeritek ezt is, szerintem nagyon jó móka, természetesen ezt is egy volt kollégám írja, Kálmán. Vagány, vicces, trágáran edukatív, hiánypótló blog. Sose leszek ilyen vicces.

Tízdolog: ezt a blogot is egy kollégám írja (nem egyedül, hanem többek között, de ez mindegy), Oláh Szofi - szinte minden bejegyzésüket elolvasom. Szofinak mondjuk könnyű, mert amellett, hogy remek humora van, szövegíró is. Again: sose leszek ilyen vicces.

Nemcsak Anya: ez a főnököm blogja, gyűjtöm a jópontokat ;) Nem, tényleg tetszik... Wannabe, kezdő és haladó szülőknek ajánlott, de van rajta szó reklámokról is - hiába, kábé ez az életünk.

Erre varrjon gombot...: megint csak egy volt kollégám, Kovács Levi kreatív igazgató a White Rabbitnél, reklámról ír, könyvet is.

Stuff I Like: Andrew0807 barátom támblere, kvázi blog, autós-érdemes.

Car, pencil, et cetera: akár együtt a vegetáló Autóskártya bloggal, illetve a Hammer Virtuális Tuningműhelyével, akár önállóan ezt is szeretem, a személyes, gyerekkori emlékek miatt. Az utóbbi kettőn pedig jó látni, hogy milyen tehetséges emberek vannak körülöttünk.

Autóépítés: ha már a tehetségről beszéltünk...

Ritkán látható történelem: már ez előtt is szívesen nézegettem ilyen régi gyűjtéseket, itt meg főleg. Autós témában a blog néha az Autótörténelemről kölcsönöz írásokat, amit szintén olvasok.

Következnek a stafétául szolgáló kérdéseim:

1. Hallottál-e már erről a vándordíjról? (én csak most)
2. Továbbadod, ugye?
3. Miért írod a blogod?
4. Kinek írod?
5. Hova tartasz a bloggal, vannak-e terveid vele?
6. Meddig csinálod?
7. Mi vehetne rá, hogy ne írd?
8. Legkedvesebb élményed, ami a blognak köszönhető, mi volt?
9. Ugye megígéred, hogy mától a szirszarjaim is a Kedvencek közé kerül? ;)
10. Szereted amúgy a kisautókat? És a nagyokat?
11. Tudod, ki vagyok?

Hát, így. Osztozzatok az örömömben, és olvassátok bátran az általam díjazott blogokat is, higgyétek el, nem bánjátok meg! Amúgy meg kommentben bátran írjátok meg, Ti miket olvastok még, de most csak magyarokat várok, illetve lehetőleg nem a Totalcar holdudvarából, azokat úgyis ismerjük és olvassuk mind! Igen, akár ilyeneket is ;) Köszi, hogy jöttetek ma is. Jó hétvégét!

A JAF olyan, mint nálunk a Magyar Autóklub - annyival vagányabb, hogy egyrészt 17 millió taggal büszkélkedhetnek, másrészt pedig a színválasztásuknak köszönhetően inkább rendőrnek néznek ki az autóik. Mint például a most következő Nissan Gloria Van:

A Tomica ezt a kisautót limitált szériában hozta ki, ennek megfelelően részletes és hibátlan festéssel rendelkezik, illetve autentikus gumis kerekekkel. Az alja fém, így van egy kis súlya is, ezért nagyon kellemes érzés kézbe fogni. Nem hinném, hogy a valóságban túl sok lenne belőle, bevezetőképnek alig találtam valami megfelelőt a neten. Mivel vonzódom a kombikhoz, ezért nagyon megörültem neki egy free shippinget kínáló eladó cuccai között, pár mai új Matchbox árát így rászántam - és nem bántam meg. Nektek hogy tetszik?

Az utcánkból:

Nem tudom megunni az ilyen sötét (egyébként szürke, nem fekete) mattfóliákat...

Mélyen intim titkot árulok el - én bizony minden egyes alkalommal erre a zenére mosok fogat:

Persze csak magamban dúdolva, és hozzá a sikálás hangja adja az aláfestést, ami ugye olyan, mint amikor az ember nyitott szájjal a feje búbját kopogtatja, ahogy formálod a szádat, úgy változnak a kiadott hangok is, szerintem nagyon élvezetes, próbáljátok ki fogmosással Ti is. Már ha még nem tettétek ;) 

Egyébként direkt nem az eredeti klipet tettem be, megtetszett ennek a kanadai koncertnek a hangulata, még akkor is, ha egyébként a Metallica egy kicsit kevesebb show-val rokonszenvesebb. Meg valahogy én jobban kedvelem már az idősebb Hetfield hangját, ez van, együtt öregszünk...

Nagyon-nagyon régen írtam Ford LTD taxiról, konkrétan 2009-ben (v2). Akkor még teljesen más dimenzióban gyűjtöttem, igaz, most, öt évvel később a gyűjteményem mérete nem is igen nagyobb az akkorinál (de, nagyobb), némileg átrendeződtek a hangsúlyok. Ettől függetlenül a reptéri taxinak festett LTD kapcsán maradt bennem egy szálka, amelyet nemrég sikerült kihúznom, meglett ugyanis végre hibátlan állapotban, ráadásul baráti áron egy gyűjtőtárstól, mutatom:

Hát szebb kivitelű darab, mint a bevezető képen látható példány a Vörös zsaruból, az biztos! A kínai gyártású kisautó alja fényes műanyag, ebből alakították rajta ki a front-maszkot is a lámpákkal, belül viszont sötétkék. A tábláján csak elölről olvasható a TAXI felirat, de valószínűleg hátulról is kitalálható az autó funkciója a sárga festésnek köszönhetően. A pepita festés oldalt szerintem az egyik legjobb a témában, mint ahogy ezek a felnik is a kedvenceim. A kisautó tehát szerintem tök rendben van, szépen gurul, még rugózik is, megy is szépen fel a polcra a többi nyugdíjazott járgány mellé.

Nem fogjátok kitalálni, hol lőttem:

Győrben az Audi gyár parkolójában :)

Legalábbis ami a vezetőülést illeti. Találtam két nem túl szép kék ülést Hunyán, de drágáért mérték, messze is voltak, nem szerettem beléjük. Aztán Pápán két csodás 960-as bézs bőrülést, tényleg nagyon szép állapotban, nagyon megtetszettek, de ezekért még sokkal több pénzt kértek, pláne az autó értékéhez képest, plusz szállítás, plusz befaragás, hm. Aztán elkezdtem a Kedvencek foldert átfésülni, mert rémlett még három hirdetés, amiket régebben eltettem jobb időkre, mindháromban nekem való Volvókat bontanak. Az első nem vette fel, a harmadiknál már nem volt meg az ülés, ellenben a kettes számú bejött, mindössze Budafokra kellett kiugranom megnézni a Bentonit utcai bontóba. Ezt az egyik munkanapos ebédidőm beáldozásával meg is tettem, és hát nem csak hogy normális állapotú ülést találtam, de még bézs is volt, szövetkárpitos! 12 pénzt kért érte az ember, a párért 20-at. Most csak a vezetőülést hoztam el, illetve egy térképzsebet, a jobbos ülés szerintem úgysem lesz olyan kelendő, hogy aggódnom kéne, ha később mégis úgy döntenék, az is kell. Mindenesetre körbefotóztam a két darázsfészeknek is otthont adó kombit, hátha valaki meglát rajta valamit, ami kell:

A bontósok elmondása szerint a dízelmotorja remek egészségnek örvend, és hát ránézésre nincs sokkal szarabb állapotban, mint az én forgalomban lévő darabom ;) Gyári Volvo rádiósmagnó van benne, rákérdeztem, 8 pénz, annyiért nem kellett, a kormányon még gondolkodom, illetve a bajuszkapcsolókon is, de egyelőre az azokra kapott árakat is sokalltam, meglátjuk... És hogy még erősebben veregessem a saját vállam, elmondom, hogy egyedül szereltem ki a régit, majd be az újat, nem volt az egész művelet több 20 percnél, teljesen büszke vagyok magamra!

Oké, igazából sem a szövet anyaga, sem a színe nem passzol tökéletesen a meglévőkhöz, de a roncs kéknél ezerszer jobb, pár kikopás van csak rajta, és hát tök kényelmes, nagyon örülök neki! Nem mellesleg a szintén bontott térképzseb is elnyerte méltó új helyét, ez is a saját kezem munkája volt:

Ez meg a régi ronda ülés, amiből csak a két műanyag tekerőt mentettem át a jövőbe, hátha jók lesznek még valamire (úristen, kezdek olyan lenni, mint apám), a maradék megy az enyészetbe (de ha valakinek kellene a szerkezet vagy az alsó vasak miatt, hogy mondjuk átalakítson egy újabb típusú ülést Kettesbe, szóljon, ingyen elvihető Zuglóból):

Köszönöm a figyelmet, gyertek máskor is, ha van valami fejlemény, jelentkezem!

A múltkor mutatott "csibészes" készlethez érkezett a bátyámtól egy kis kiegészítés, Milánt ugyanis megajándékozta a harmadik szülinapjára ezzel:

Persze a két járgányt nekem kellett még összeraknom, hiszen látható a dobozon a felirat, ez 5 éves kortól ajánlott, de a fiatalúr lélekben végig velem volt, sőt nagyon drukkolt, hogy minden a helyére kerüljön. Ezúttal a Lego rendőrök és rablók örökös, de mindig kiszámítható végeredményű csatájának egy olyan epizódját mintázza a készlet, ahol az erdei rendőrség egyenruhájában quadozó zord arckifejezésű főtörzs elől egy 4X4-es kisteherautóban próbál a rosszfiú elmenekülni:

A 4 stud vs 6 stud vitában továbbra is az előbbi pártján állok, de el kell ismernem, ez a pickup nagyon rendben van! A múltkori, gyalog menekülni próbáló rabló ezzel a készlettel nem csak egy igazi elvtársat, hanem sokkal jobb esélyt is kapott a sorstól a gondtalan élethez... 

Milán feje, amikor először vittem egy kört a Volvóval... :D

Lusta Dick Joe egy faxa Audi quattrót küldött, de nem szállt ki az autóból, úgy:

Kolléga, legközelebb, léci...! ;)

Nagy Nagymercit már mutattam, most mutatok egy "normális", azaz Matchbox-méretűt is a Majorette-től, amely régi hiányt pótol a gyűjteményemben, bár ennél leütöttebb darabom már volt, de tudtam már akkor is, hogy egyszer kell egy szebb - igaz, ez az új sem hibátlan:

Pici kopások vannak rajta, de nem gáz, sokkal fájóbb az embléma hiánya, de azért tudok tőle aludni. Messzemenően részletes kidolgozást kapott a kisautó, ami egyébként az összes hasonló korú Majorette-re jellemző, és ezt csak fokozzák a borostyán első lámpák, illetve a beltér piros műanyagából kialakított hátsó fényszórók. Vonóhorga természetesen van, de egy ekkora autónál már simán bejátszhat, hogy le kell rántani a vitorlást a tengerhez, szóval oké. Apró érdekesség még, hogy ilyeneket egy időben igaziban is nézegettem, igaz, a Volvo megvásárlása előtt szinte mindent nézegettem - és ennél előrébb szerepelt a listán az utóda, a W126-os, nagyban az egy fokkal jobban tetszik. Kicsiben viszont ez az ász!