Bulgáriából, a Napos Partról küldte életem párja:

Nem volt hiába a sokéves tréning...

Egyértelmű...

Leslie mesternek és Tsza-nak - na jó, meg egy kicsit nekem is - hála egy újabb turkálós darab menekült meg, pompás új fényben ragyoghat ugyanis egy remek Lotus Esprit a Corgitól:

Nagyon szarul nézett ki, amikor kihalásztam a dobozból, és ha jól emlékszem, haza sem vittem, egyből a hozzáértő restaurátor gondjaira bíztam. Érdekes, hogy a 15-i börzén újra a kezembe akadt egy leharcolt darab ugyanonnan, de azt már visszadobtam, mint egy fejletlen keszeget, majd csak akkor teszek másként, ha megint befutok egy billenőlámpás verzióba. Emennek a legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy az ablakai már víz alatti üzemmódban vannak, azaz sötét redőny borítja mind - így, gondolom, a beltérrel sem kellet sokat bíbelődni a gyárban. A kerekei viszont még kint vannak, így normális játszásra alkalmas.

A 007-es felirat is Leslie munkája, de megbeszéltük, hogy ennyi dekor legyen a maximum, szerintem ennél az egyébként is - a korábbi Corgijaimhoz képest pedig végképp - baromi egyszerű kivitelű kisautónál a kevesebb több, úgyhogy nekem ez így tökéletes - köszönöm a segítségét!

Aztán majd összeáll...

VW Microbus - ha valaki mondjuk az ebayen szeretne Tomica VW T2-est venni, így keressen rá! Régebben volt már egy közepesen kopott darabom, amit egy gyenge pillanatomban - értsd: épp kellett a pénz másra - elkótyavetyéltem, de úgy gondoltam, nem élet az élet nélküle. Így újra szereztem egyet Fricitől, aki a facebookon hirdette meg 30 éves gyűjteményének jó részét. Nagyon emberi áron jutottam hozzá, aminek külön örülök, a neten épp figyeltem egy másikat közel ötször ennyiért, igaz, az a másik bontatlan bliszteres volt. Ahogy ezt a kezembe kaparintottam, azt töröltem is. Van rajta pár kopás, de nem vészes, mutatom:

Hasonlóan a Siku kisautójához ennek is működik a tolóajtaja, csak a másik oldalon, illetve ennél az ajtó maga műanyagból van. Érdekes módon nem rugózik. Ellenben jól néz ki a kis felszerelés a tetőcsomagtartón. A berendezés ugyanúgy barna színű, de a kidolgozást tekintve nem egy nagy eresztés, viszont jó pont, hogy az első lámpák fémből készültek - hátul azonban egy kicsit hiányzik a részletek festése. Az összkép mindenképp pozitív, és minden bizonnyal nem csak én szeretem a Tomica kis kínai Volkswagenét, mert nagyon durva árakon mennek belőle a szép példányok, de ez lényegében minden régebbi Tomica VW-re igaz, sőt minden régebbi nem japán autóra is a gyártótól...

Az elmúlt hétvégén mentem, mentünk egy kicsit a Volvóval, de ez még csak petting. Ami már megvan, az a feeling, olyan, mint egy lomha busz, ezzel nem lehet, de nem is kell sietni sehova. A váltója klassz, a motornak van némi ereje, és ha épp nem fog be a rohadt fék, lehet vele közlekedni a forgalom tempóját nagyjából tartva. De sokszor befog a rohadék. Index jobbra-balra megy, a két tolatólámpa közül csak az egyik hajlandó világítani, illetve a hátsó lámpák közül is csak az egyik ég, ezt orvosolni talán nem lesz bonyolult. Előre világít rendesen. Láttam egyszer-egyszer felvillanni az olajnyomás visszajelzőjét, majd töltök bele valamit, remélem, megoldja. A lengéscsillapítók elég fáradtak, így viszont úgy ring a hajó, mint egy amerikai cirkáló, ami nyilván nem egészséges, de nekem tetszik. A futóműben azért szükség lesz némi kis javításra, kopog, zörög elég sok minden ott, idővel ez is eljön. Az ajtók zsanérjait meg majd be kell zsírozni, de ez is részletkérdés. Szóval alakulunk, de ez még hosszú út lesz...

Ma reggel újra lett kormányszervo, kicseréltem a légszűrőházat és a légszűrőt, a váltógombot is megoldottam, sikerült az overdrive-kapcsolót is bekötni, illetve felkerültek a kocsira az újabb gumik. Ez lett az eredmény:

Betettem még hátra a korábban vett gyári csomagtérkárpitot (vagy -szőnyeget, ahogy tetszik), amit a fiatalúr egyből le is tesztelt:

Hát hely az van benne :)

Kéne nekem egy ilyen poszter, de kb. életnagyságban:

Szerintem jól mutatna a gyerekszobában...

Válság ide vagy oda...

Többször, több helyen írtam, hogy van pár projekt, amiket párhuzamosan futtatok, így a kisautózás némileg háttérbe szorul mostanság. A kisautós posztok időzítésével ugyanakkor próbálok folyton bűvészkedni, hogy ebből azért minél kevesebbet vegyetek észre, de a végtelenségig nem tudok sunnyogni. Az van ugyanis, hogy újabb frontot nyitottam a családi kassza elleni hadjáratban, miszerint beszereztem egy Volvót. Igazit. Régit. Megint. No nem mintha kellett volna, de akkor is. A beszerzés első része, azaz a megnézés és lefoglalózás kb. három hónapja történt, mert aztán naivan az eladóra bíztam, hogy újra forgalomba állítsa az ideiglenes kivonásból (amiről persze útközben kiderült, hogy kitiltás), továbbá intézzen hozzá eredet- és műszaki vizsgát, de közben rögtön elindítottam a második ütemet is, miszerint beszereztem hozzá négy (öt) nem életveszély gumit és egy működő akksit, Periont. Mutatom először a megjelent hirdetés képeit:

Hát lehet ebbe nem beleszeretni???

Jó ideje figyelgetek autókat a hahun, többet el is tettem kedvencekbe, de valahogy úgy voltam vele, hogy oké, szépek, tetszenek, de egyiknél sem volt meg az a tipikus "ezt-meg-KELL-venni" érzés, így vártam. Egészen nem sokkal ezelőttig, amikor is egy vasárnapra virradó éjjel kiszúrtam az apródon egy 244-est 150 ezerért. Á, mondom, biztos külföldi autó, de nem. Biztos szanaszét van rohadva, de nem. Biztos nincs semmilyen papírja, de van. Komoly bibi volt a dologban, hogy az autót Szarvason hirdették, ami Budapesttől uszkve 170 km.

Szarvas Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján fekszik, és többek között azért érdekes, mert területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt-Körös partján. A környék már az őskor óta lakott, a népvándorlás korából fontos avar leletek maradtak fenn. Nem lehet pontosan meg-állapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, azonban bizonyos körülmények valószínűsítik a 13. század utolsó évtizedeit, amikor már állandósulni kezdett a település. Először Anonymus említi a települést Szarvashalom néven. A hajdani Árpád-kori falu létét számos 1284-85 közötti időből származó feljegyzés tanúsítja, mikor IV. (Kun) László király több rendeletét is Szarvashalomról keltezte. Ezen időszakból fenn maradt írásos dokumentumok azonban alig tartalmaznak a település történetére vonatkozó egyéb adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és más családok birtok-viszályaira vonatkozókat. 1566 után a török hódoltság idején Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég palánkvárat építtetett a településen. 1595-ben ugyan a törökök kiürítették és felégették a várat, azonban 1673-ban némi módosításokkal ugyan, de a réginek kijavított mását ismét felépítették, és a Körösön hidat építettek, az eddiginél is jobban emelve ezáltal a település jelentőségét. 1686-ban Szarvas a keresztények kezére került, de a vár és a település elpusztult, a lakosság elmenekült, a környék teljesen kihalt. Ugrunk. A 18–19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikákat is. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött. 1848-ban történt meg Szarvas közigazgatási újjászervezése, mely során rövid időre rendezett tanácsú várossá lett. Szarvas ma fontos iskolaváros, a megye egyik kulturális központja. És itt született 1886-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre.

El Camino

Hát jó, egy életem, egy halálom, lemegyek, megnézem. (Hogy visszafelé jövet még mi jót szereztem, egy korábbi posztban már megosztottam Veletek. Útközben meg ezt fotóztam.) Emberrel beszéltem, azt mondta, szép a kocsi, mehetek bármikor. A hirdető vezetékneve Rostás, így egy kis aggodalom társult az előzetes örömhöz, de aztán az odaérkezésemkor egy nagyon rendes asszonyka fogadott, meg öt gyerek, illetve a rendkívül tiszta udvar, rendes ház, mindennel megkínáltak, ami volt otthon, és Rostás úrról is kiderült, felesleges volt az egyébként nyilván meglévő előítéletekből táplálkozó aggodalmam. (Illetve nem teljesen, mert ígérgetésben eléggé otthon van, viszont a valóra váltásokban kevésbé, de mindegy már, az idő mindent megszépít.)

Jól áll neki a távolság

Az autó persze messze nem olyan jó állapotban várt rám, ahogy azt az ember a telefonban ecsetelte, pár rohadást rajta már mások is bizony ecseteltek, másokat meg még nem, a vezetőülés teljesen tropa, a váltógomb és -szoknya is, kicsit fáradt a tetőkárpit, kicsit hiányzik a csomagtérből a teljes kárpitozás, kicsit fel van púposodva a motorháztető, kicsit felemás méretű és összevissza állapotú gumik vannak rajta, kicsit ráférne némi gömbcsukló-csere, kicsit nincs rajta fék (a jobb első keréknél lentebb látható is, hogy a fékolaj megy mindenfelé a nagyvilágba), kicsit elhagyta magát a kormányszervo, kicsit makacs a tetőablak tekerője, kicsit maszek az overdrive kapcsolása a váltón, a légszűrőház (és benne a szűrő) sincs igazán a topon (ezekből már itthon pihen a pótlás), de összességében pozitív maradt a kép (és akkor most az általam amúgy nem kedvelt bordó színt nem is említem). A 300-valahány ezres futásteljesítményt utólag közösen és nagyvonalúan zárójelbe tettük az eladóval, egy ilyen autónál talán jobb nem is firtatni. Mint ahogy azt sem, hogy hogyan került a forgalmijába az 1979-es gyártási év... És akkor a saját fotók:

Mi is ez?

2.4-es szívódízel, GLE (Grand Luxe Executive) felszereltségű, a beragasztott kis matricák és a bőr kulcstartó alapján egykori olasz import. A Veterán Volvo Klub honlapjáról behúztam egy cikket, amely eredetileg 1974-ben jelent meg az AUTÓ-MOTOR XXVII. évfolyamának 18. számában A legújabb Volvo generáció címmel:

Az augusztus 21-én tartott sajtóbemutatón Robert Dethorey, a Volvo személygépkocsi-részlegének igazgatója így jellemezte az új 240 és 260 számozású alaptípusokat: "A világ első szériában gyártott biztonsági autói". Ezek a jövő évre dátumozott modellek mind külsőleg, mind tulajdonságaikat tekintve valóban közeli rokonságban állanak az ismert VESC biztonsági kocsival.
A legszembetűnőbb hasonlatosságot az autók elején figyelhetjük meg. Az előrenyúló, lejtős vonalú motorház igen erős, de részben rugalmas ütközővel épült egybe. És bár a karosszéria többi része úgy fest, mint a nyolc évvel ezelőtt piacra került Volvóké, a változtatások mégis olyan jelentősek, hogy új számozást vezettek be, és a gyáriak új generációként említik a mostani 240-es, illetve 260-as modelleket.
- Az 1975-ös évre tervezett Volvo kocsik az eddigi legnagyobb fáradozásaink eredményei a típusfejlesztés terén - mondotta a továbbiakban Dethorey direktor, és hangsúlyozta, hogy ezeknek a modelleknek egyetlenegy pontját sem változtatták meg csupán a változás, a divat kedvéért. Ezért tartották meg a régiből mindazt, ami ott jónak bizonyult. Például az utastér és a csomagtér kialakítását, hiszen azok mind a biztonság, mind a méretek szempontjából megfeleltek. A VESC kocsiból viszont átvettek minden olyan konstrukciós megoldást, amelyek karaktere a balesetek megelőzését szolgálta, vagy pedig az elkerülhetetlen ütközések roncsoló hatását tudta csökkenteni.
A 240-es, illetve a 260-as széria tervezésekor nagy súlyt fektettek arra a statisztikára is, amelyet a gyár 8000 karambolos Volvo-kocsiról - illetve 42813 személyi sérülésről - vezetett, különös tekintettel a vázszerkezet, illetve a karosszéria deformálódásaira. Így került át még a VESC kocsiból az energiaelnyelő első és hátsó betét, az első kerekek egészen újszerű felfüggesztése és a modernizált kormányszerkezet. Nézzük hát sorjában az alkalmazott újdonságokat:
A karosszéria 13 centivel hosszabb lett a korábbinál, és a kocsi jobban ellenáll az ütéseknek, mint eddig. A rozsdásodásnak kitett részek mind rozsdamentes anyagból készülnek. A vészhárítók a nagyobb erejű lökéseknek is ellenállnak, és szervesen be vannak építve a kocsi testébe. A fényszórók átmérője nagyobb, illetve a 264-es szériánál már nem kör alakúak és halogénizzóval kerülnek forgalomba.
A 240-es szériához négyhengeres, 2,1 literes motort terveztek, aluminium hengerfejjel és felül fekvő vezérműtengellyel. Ez a B21-es motortípus hagyományos porlasztóval 97 DIN lóerőt teljesít, mechanikus benzinbefecskendezéssel és tranzisztoros gyújtással viszont 123 lóerőt ad le.
A 264-es luxusjellegű típushoz viszont egészen új, hathengeres V-motort konstruáltak, amelynek teljes blokkja könnyűfém-önvény. Ennek űrtartalma 2,7 liter, teljesítménye 140 lóerő. Jellemzője még a felül fekvő vezérműtengely, a benzinbefecskendezés, valamint a tranzisztoros gyújtás. Ennek a motornak a típusjelzése B27..
Mind a három új motor 93 oktános benzinnel használható, és ez a svéd normálnak felel meg. (A régi B20-as motor 97 oktános benzint igényelt.) A motorok zajszintje igen alacsony, és nagy gondot fordítottak a kipufogógázok tisztaságára is.
A 264-eshez háromféle sebességváltó készült. Kézi kapcsolású, négy-, illetve ötfokozatú, valamint automata. Az első kerekek felfüggesztése MacPherson-rendszerű, igen robosztus elemekkel. A kocsik nyomtávmérete 70 milliméterrel nagyobb, mint a korábbi modelleké.A hagyományos kormánycsigát fogasléccel váltották fel, a kormánykerék dőlésszöge pedig most 23 fok, a korábbi 17 fokossal szemben.
A hátsó tengely felfüggesztését is módosították, megváltoztatva a vezetőkarok beágyazását, és elől-hátul torziós stabilizátorokat alkalmaztak.Mindkét modell egységesen tárcsaféket kap olyan ketto"s fékkörrel, hogy ha az egyik meg is sérül, a fékhatás akkor is 80 százalékos marad.A kocsik üléseit is átalakították, és most még nagyobb kényelmet nyújtanak. A fejtámasz be van építve, és az ülések közé kapcsolódó biztonsági övek csatlakozását megvilágítják. E rövid jellemzést azzal zárom, hogy a 240-es széria gyártása augusztus eleje óta folyik Göteborgban, míg a 264-esek az új Volvo-gyárban, Kalmarban októbertől készülnek. (Robert Ban)

Hazaérkezés

Andrew0807 pajtás volt olyan rendes, hogy önként segédkezett a hazahozatalban - remélem, neki is élmény volt. A Ventóval mentünk, mert abban van elég erő, ha netán vontatni kellett volna, de nem kellett, simán vette a 170 km-es akadályt az öreg bestia, pályán 100-110-et ment, országúton szigorúan 80-90-et, motorilag okés. A futómű gáz, fék pedig, ahogy fentebb írtam, nem sok van rajta. Nagyon elszoktam az ilyen lomha dögöktől, a 0-50-ig gyorsulást inkább percekben lehet mérni, mint másodpercekben, de 70-80 felett már rugalmasabb - hiába, nagy tömeg, nagy lendület. Nem fáztam a visszaúton, fél dél körül indultunk Szarvasról, és bár a ventillátor működött, nem fújt befelé ez semmitse... De a két motoros ablak közül szerencsére pont az én oldalamon lévő rendben ment le és fel.

Hogyan tovább?

Elvileg ezeknél tényleg simán elvárható az örök élet (és ingyen lőszer), de majd meglátjuk ;) Szóval lett egy dízel tepsim is a kicsik és a másik két nagy benzin-, olaj- és pénznyelő mellé, amin további csinosításokat tervezek, úgy mint rendbe rakás, ültetés, fóliázás stb. Az ültetéshez egyébként már a gumik is hozzájárulnak majd, hiszen a rajta lévő 195/70-es arány helyett az "újak", azaz a használtan vett Firestone-garnitúra (FW930 típus, 6 mm-es futófelülettel, ami az én értelmezésemben a szinte új kategória) plusz a pótkeréknek való 1 db Good Year Eagle Ultra Grip már 195/60-asak, az is komoly két centi mínusz ;)

De előbb fék, futómű, ülés, minden csinosítás csak ezután következhet. Így a végére el is jutottam oda agyban, hogy két szóban vázolni tudjam a Volvós jövőmet: szarból várat! :D

A legifjabb szülinapi buliját egy játszóházban tartottuk. Szerencsére apa is elvolt:

Főleg, hogy.

Amikor legutóbb írtam egy posztot hasonló címmel, akkor is Volkswageneket mutattam, most is egy T1-es jön. Méretben azonban most egy még kisebb darab is jön, ráadásul nem Matchbox, nem Hot Wheels, hanem ...(dobpergés)... LEGO! Bezony, ha átkattintotok Sam. Joe témába vágó egyik vagy másik bejegyzésének egyikére, nem fogtok meglepődni, hogy a valószínűleg 1956-58-ban készült, azaz mára barátok közt is legalább 56 éves most következő kisautó dán gyártmány. Mutatom:

Tettem mellé egy Kinder-tojásból származó verdát is, az is jópofa, de dimenzióugrást kell végrehajtani, ha mondjuk érték tekintetében össze akarjuk hasonlítani a két Transportert ;) Ahogy Joe is írta, a tengelyeken kívül full műanyag a Lego kisautója, a Kinderé meg még ott is nélkülözi a fémet, de nem is baj, a rendeltetési helyükön ennek nem igazán van jelentősége... Körbenéztem az ebayen, brutális árakon mennek ezek, ezért nem túl valószínű, hogy gyarapodik a közeljövőben ez a szekció. Sőt lehet, hogy majd el is csábulok és eladom, de majd meglátjuk.

Tegnap a Tetris, ma pedig Milán ünnepli a szülinapját - utóbbi a harmadikat!

Köszönet a Mustangért camell-nek!

A legújabb titkos projekthez érkezett:

Nem kell találgatni, majd elmondom, minek ez, ha itt lesz az ideje...

Sam. Joe mester küldött egy videós carspottingot, hogy a drága Jóisten öntsön a testére ambróziát és kövér kisangyalokkal nyalassa azt le!

Ezt írta hozzá kísérőnek: "Irgalmatlan röfögésre lettem figyelmes az ablakunk alatt. Nem tudtam mire vélni. Egyáltalán nem úgy hangzott, mint amit gépjármű ad ki. Egyáltalán nem úgy hangzott, mint amit élőlény ad ki. Rohantam a hálóba, hogy megnézzem mi az. Aztán rohantam a fényképezőgépért. Persze nem volt időm a beállításokkal foglalkozni, csak nyomtam a REC-et. Ha ez nem kurvajó, akkor semmi!" Minden szava igaz, köszönet a találatért és a remek tálalásért is!

Ezúttal Dzsudzsák Balázzsal:

A Telki Sportcentrumban. Oké, több a haja, több a pénze, több a nője, de én vagyok a magasabb! :P Még ezt is fotóztam ott (egy faliképről):

Nyilasi menő...

Voltunk tegnap is - az eldobható autónkkal ezúttal: 

És Mamával felszerelkezve ;) (Andrew0807 jobb képei emitt.)

Újabb kép a gyűjteményembe ;)

Aztán kettő lett belőle. A csehszlovák járgánynál írtam, hogy mutatok nemsokára magyarokat is, hát íme. A poszt főszereplője a 311-es, a Farosnak csak mellékszerepet szántam, mivel ahogy írtam is legutóbb, a modellt részletekbe menő alapossággal bemutatta már Sam. Joe a szomszédban. A fenti kép Süveg József munkája, Tatán lőtte a wikipedia szerint, én pedig köszönettel használom fel, ha olvasná. A modell mellé adott kis tájékoztató füzet kihajtható részén is ugyanezt a fotót láthatjuk, csak körbevágva és lebutítva - az utasokból az ádáz grafikusok csak az integető kezeknek kegyelmeztek, de legalább feltüntették Józsefünket a copyright részben, igaz, rosszul írva a vezetéknevét.

A füzet szolgál pár érdekes adattal a buszról, innen tudom én is, hogy 7 széksorral szerelték (bár én nyolcat számoltam a modellben, mindegy), 26 ülőhellyel, mindez elosztva a 8 és fél méteres hosszúságra és a közel 2 és fél méteres szélességre, a szellőzésről billenthető oldal- és tetőablakok, a közel 6 tonna önsúly hajtásáról pedig egy 5 és fél literes, 95 lóerős, négyhengeres dízelmotor gondoskodott.

Mutatom akkor (a nagy után) kicsiben:

Amennyire tetszik a Faros segge, annyira bejön ennek az eleje, a króm maszk által megformált bús kutya ábrázat nagyon rokonszenvessé teszi az összképet. Csodás rajta a korhű festés a dinamikus fehér nyíllal, és minden nagyon jól átjön az 1:72-es verzión is. Fórumokon olvastam, hogy többen panaszkodtak a minőségre, de nekem nincs vele bajom, 3 kortárs Matchbox áráért szerintem bőven elfogadható, sőt. A vaterán persze 3000 körül kínálják. Sok a kis részlet, szépek a kerekek, a tükrök is rendben, és a macskaköveket imitáló talpazat oldalára került egy szép Ikarus-embléma is a típusmegjelölés mellé, ízléses, igényes. Egyedül az oldalablakok feletti kisebb ablakokat hiányolom róla, ezeket a már említett füzetes fotóról az utasokkal egyetemben leretusálták. Becsületből megmutatom azért az 66-ost is:

Az Ikarus-sorozatot egyébként az összes felsorolt pozitívum ellenére a kis kék szépség megérkezte után lemondtam, majd ha valamelyik további tagra nagyon rákívánnék, mondjuk a 260-asra, vagy erre, majd megveszem börzén kétszeres áron, egyszer élünk... Szóval tetszik ez nekem, meg is nézem este a Magyar retro 2-t, úgy kedvet kaptam! ;)

Egy régi vendég újra:

Ha jól láttam, ez már új fényezés rajta. Nyálam csorog...

Az Editions Atlas által elindított Bus Collection (nálunk: Európai busz legendák) első darabját mutatom ma meg, amit a kedvező árának köszönhetően megvettem, majd miután megjött, le is mondtam a szériát. Wikidézek gyorsan az elején, hogy megtudjuk, mi is ez egyáltalán:

A Škoda 706 RTO a Karosa állami vállalat által az 1958 és az 1972 közötti években gyártott csehszlovák autóbusz. Alvázát a LIAZ vállalat gyártotta. A holýšovi gyárban az 1956-ban megtervezett prototípus alapján, 1958-ban kezdték meg a típus elődjének számító Škoda 706 RO alvázára épített, Otakar Diblík által tervezett karosszériával ellátott, 706 RTO típus gyártását. Az új karosszéria több hazai és külföldi díjat is elnyert. A Karosa vállalat monopolhelyzetének következtében Csehszlovákia valamennyi tömegközlekedési vállalata nagy számban alkalmazta. Az utolsó, tömegközlekedésre használt darabjait 1986-ban vonták ki a forgalomból. Műszaki jellemzői: a jármű hossza 10,72 m, szélessége 2,5 m, magassága 3,15 m, tömege 8570 – 8950 kg, a Škoda 706 motor teljesítménye 117,6 kW, a váltó kézi (5+1).

Az Atlas a Faros Ikarushoz hasonlóan 1:72-ben készítette el, az is megvan, de még nem mutattam (pont Joe részletes posztja miatt), majd a szintén beszerzett 311-essel együtt fogom. Ehhez a típushoz nemigen vannak személyes emlékeim, de rémlik a ködös múltból, hogy találkoztam ilyesmivel, inkább lelakott Karosák rémlenek, amelyek a bevásárlóturistákat szállították az első plázáinkhoz. Mindenesetre azért rendeltem meg, mert nagyon tetszik a formája, ráadásul a kivitelezés minősége is tök rendben van - ennyiért meg főleg:

Az Ikarus-soron még vacillálok, mert már a második modell is 3600 forint lesz, aztán a többi meg már 6500, szóval nagy valószínűséggel az első után nem fogok igényt tartani a többire, amúgy sem vagyok egy nagy busz-rajongó...

Sam. Joe mester kacsavadászatának eredménye:

Szép darab, köszönet érte!

Meggyőződésem, hogy rajtam kívül senki nem emlékszik, hogy valaha is lett volna szó itt a szirszarjaimon Husky modellekről, pedig volt, egyről. Na most megmutatom ugyanazt Corgiban:

A filmben ugye DB5 szerepelt, ez meg egy DB6, de mindegy, végül is hasonlítanak, az ügyről pedig írtak többen, én ezen nem akadok fel, inkább örülök, hogy a sofőr megvan és a felnyíló tető szinte tökéletesen működik! A kopásokkal is ki vagyok békülve, mert a valóságban messze nem olyan vészesek, mint ahogyan a képen látszanak, szóval ha minden jól megy, a kisautó marad a szirszarjaim-gyűjteményben.

Mi is benne voltunk!

Focus RS ST Istvántól:

Köszönet érte!