Mutattam már a blogon igen nagy kisautót, nem is egyszer, de mutatok megint. Jó két hete a börzén szerváltam 2 rongyért - ami szerintem a kiszerelt mechanika és a hiányzó lökhárítók ellenére baráti ár egy japán gyártású, 30 centiméteres jó régi Bogárért. Az én példányom ellentétben a fenti képen szereplővel nem rendelkezik gyári dobozzal, és a két kis sziréna sincs már meg, továbbá nem működik, mármint rendeltetésszerűen, ugyanis a klasszik játszást, miszerint toljuk a szőnyegen, és brümmögünk (óppardon, boxer lévén ciripelünk) hozzá, azt tudja. Ilyen ez nálam:

Japánból gyakran érkeznek jó dolgok, ez a játék sem kivétel, nagyon örülök neki, gyengéim a régi Bogarak játékautó-formában, ehhez ráadásul járt a kis bolygóműves motorja is, ami jelenleg (is) egy külön zacskóban pihen, és boldogít a tudatlanság, hogy működik-e vagy sem ;)

Biatorbágyon jártunk ma, ezúttal a nagylánnyal - és megúsztuk szárazon!

Megérte kimenni, sok szép autó volt, aki most olvassa, és kedvet kap, szólok, h még most sem késő nekivágni!

A Húsvétot vidéken töltöttük, mert megérdemeljük. Minden ilyen alkalommal, amikor módunk van elhagyni a fővárost, rádöbbenek, hogy ha az ember képes elvonatkoztatni Kishantostól, Felcsúttól és hasonlóktól, ez az ország tele van szépséggel. Legutóbb Miskolc-tapolcán (és Lilafüreden) jártunk, ezúttal Zengővárkonyba mentünk, ami pont a másik irányban van, viszont sokkal messzebb, a Zengő lábánál (Milán szerint Vékákony, de ne kérdezzétek, miért). És ha már ott voltunk, elmentünk Pécsváradra, Óbányára és Pécsre is. A hajtás után mutatok további képeket is.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megint elsüthettem egy bűnrossz szóviccet, de mivel 117 éve nem vettem Retroautót, úgy éreztem, most megengedhetem magamnak. Sok hónappal ezelőtt jelent meg a sorozatban, de akkor nem vettem meg, a börzén viszont már igen, nem is került sokba.

Az ún. 24-es típussorba tartozó ARO 240 egy kétajtós, 4X4-es terepjáró, amelyet Romániában gyártottak 1972 és 2006 között. A típussorba tartozik még a négyajtós 244-es, a 242-es pick-up, a háromajtós 243-as (ilyen szerepel a bevezetőképen), és még millió karosszériaváltozat. Volt belőle benzines és dízel is, két- és négykerék-hajtású, de a legelfogadhatóbb változat talán a Toyota-motoros volt, amiből nem tudom, jutott-e Magyarországra, de egy időben gyakran lehetett Arókat látni itthon. ma meg már még annyit se, mint Daciát. 2005-ben még azt tervezték a derék románok, hogy Amerikába fogják exportálni a típust, de ez nem jött össze, a gyár mára már be is zárta kapuit. Amennyit hallottam anno az autóról, azt tudom leírni: szar, de ha épp megy, akkor jó terepjáró. Akinek van közelebbi érintettsége, ne tartsa vissza a kommentjeit, nyitott vagyok ellenkező tartalmú infókra is ;)

Na, így lett nekem egy 1:43-as darabom, no nem mintha nagyon vágytam volna a román autóipar eme ékkövére, csak megtetszett ilyen katonai zöldben, és úgy gondoltam, jól fog mutatni a polcon a hasonló színű GAZ és UAZ terepjárók mellett:

Szokásos minőség és kidolgozottság, részletek és arányok rendben, a tető lepattintható lejár, így betekintés nyílik a puritán hátsó traktusra, ahol az utasok a menetirányra merőlegesen foglalhatnak helyet - ilyen élményem nekem is volt Egyiptomban, csak ott egy Land Cruiser szolgáltatta a kényelmetlenséget. A szín, ahogy már utaltam rá, szerintem telitalálat, bár én itthonról főleg sötét-narancssárga példányokra emlékszem észvesztően zakatoló dízelhanggal, platóval és betűzött seprűvel. További ARO-képek és videók itt, jó szórakozást, köszönöm a figyelmet, gyertek máskor is!

Sam. Joe mestertől egy platós Subaru érkezett:

Köszönet érte!

Hogy sárga Peilwagen-sorom legyen, ahogy ez irányú vágyamról már írtam, valójában nem is kell sok ;) Kb. két börzével ezelőtt adtam át LeslieBear mesternek egy nagyon meggyilkolt festésű, de ezt leszámítva szerkezetileg jó állapotú Siku VW T1-est restaurálásra (meg mást is, de arról majd később). A valaha szebb napokat látott postás kisautó mindenhol fekete volt, de az a gány-féle fekete, és amikor azt mondom, mindenhol, nem viccelek, jutott gazdagon az ablakokra is, az antenna pedig már hiányzott. Cserébe a csodás kristálylámpák nem! Többször konzultáltunk a hogyantovábbról (értsd: Leslie többször hívott, hogy így vagy úgy jó lesz-e, amire én mindig azt mondtam, h biztos, mert ő ért hozzá, nem én), és most már elétek is tudom tárni a végeredményt:

A 13-i börzén vettem át, és egyből büszkén mutogattam körbe minden arra járó szerencsétlennek, hogy megnézzék, mert én annyira el voltam tőle ájulva. Nem mondom, hogy a kis Majorette 127-es nem tetszett, mert dehogynem, azonban Andris az ilyen felújításokban más iskolát képvisel, mint Leslie úr, ezért a buszt inkább az ő értő gondjára bíztam. Mit mondtok, megérte? ;) (Borítékolom a választ, úgyhogy megírhatom, hogy kitaláltam már, melyik kisautóm rendberakására szeretném őt legközelebb felkérni: ennek.)

Andris újabb vidám budapesti képeivel kívánok kellemes locsolós hétfőt!

Hiszen Magnum köztünk jár! ;)

Húsvétra Porschét kértem a nyuszitól:

De csak egy carspottingot tojt ;)

Kicsit frissítettem a polcaimat a jó múltkor mutatott állapothoz képest, mutatom:

Hát bizony drasztikusan lecsökkent a gyűjteményem mérete, amivel leginkább akkor szembesültem, amikor a börzére álltam neki szelektálni. Most ott tartok, hogy van ez a pár polc, rajta a teljes gyűjteményem kábé felével, a gyerekszobában a faliszekrényben pedig egy teli iratrendező doboz a bliszteres és dobozos autóknak, illetve egy két cipősdoboznyi méretű ikeás doboz tele a mezítlábas kisautóimmal, oszt jónapot. Pont írtam a levlistára, hogy a ritkítások már nem is azért fájnak, hogy basszus, el kell adnom olyan dolgokat, amiket szeretek, hanem már sokszor inkább azért, hogy ilyenkor magamnak szegezem a jogos kérdést: ezt meg mi az istennek vettem meg egyáltalán??? A régi MB-szekcióm pár kivétellel mára csak annyi, ami a gyerekkori darabok újra-beszerzéséből fakad, azokon kívül alig pár van már csak, HW-ből azért befigyel néha egy-egy új darab, de a régieket már ott sem nagyon kajtatom, a retroautókról gyak. teljesen leálltam (figyelem, a kivételtől erős a szabály, nemsokára mutatok azért e témában újdonságot!), szóval az lehet, hogy kezdek talán felnőni ;) Meglátjuk, meddig tart...

Luxus-válogatás Andristól:

Az utolsó természetesen rokkant-kártyával tankol ingyen delejt. Budapest, Budapest, te csodás...!

Ritka vendég a Stahlberg a blogon, mint a fehér holló, de azért szerencsére hébe-hóba előfordul. Még nagyobb szerencse, ha épp egy Volvo is a delikvens:

A múltkori szürkéhez képest ez piros, viszont egy kicsit megviseltebb, de még így is hiánytalan.

Újabb FINNomságok Brekitől:

Ezen a másodikon valaki nagyon elméretezte a fluxus-kondenzátort...

Amikor kint voltunk a Lurdy-parkolóban Volkswageneket nézni, vettünk két ilyen trafikárut, csak hogy ne menjünk haza üres kézzel - a kettőért annyit adtam, mint egy mai MB vagy HW kisautóért szoktam a tecsóban...

Egy nagy kosárral hozott ki az eladó belőlük, igyekeztem kiválogatni a vállalható állapotúakat, de ennyire futotta. Olyan 1:38-as körüli méretarányúak, minőség (haha) tekintetében leginkább a homokozóba valók (mint ez a BMW is). Kinek volt ilyene gyerekkorában? Nekem biztos nem, de az általános iskola udvaráról emlékszem ilyesmikre...

Láttatok már Alfa Romeo SZ-t élőben? Hát én most már igen:

És Winkler Cougarját új fényében?

Összes többi (nem sok) képem itt:

Ismét nagyon kellemes hangulatú találkozó volt, köszönet érte a TC-s srácoknak! No és persze Andrisnak, aki nem csak a csodás Zsiguliját mutatta meg (amit nem győztem körbedicsérni, de teljesen őszintén, belül ugyanis teljesen patent, és kívülről sem rossz egyáltalán), hanem még mellém is szegődött társaságnak. Sőt már PP matricát is sikerült szereznem, ami azóta a Ventót díszíti. See ya next time, ma meg börze, gyertek és vásároljatok! (Sokkal jobb képek még itt.)

Rendhagyóan a bevezető képpel kezdem: igen, jól látjátok, ez egy magyar (tulajdonú) autó! Itt olvashattok a történetéről röviden. Az én kis példányommal két közös vonásuk van a típuson kívül: az enyém is már magyar tulajdonú, nemrég honosítottam ugyanis, és hát ez is sárga ;) 

A 2009-es nagy Typ 181-posztomban ez így akkor nem is szerepelhetett, az ott bemutatott Sikuk viszont már nincsenek meg, tehát ennek a példánynak a beszerzésével újból helyreállt az egyensúly az univerzumban. Most egyébként épp ott tartok, hogy pár kivétellel a MB-okon, a HW-eken és a Majorette-eken kívül igyekszem minden másfajta kisautóból csak a Volkswageneket (és ritkábban Volvókat) megtartani, ennek a jegyében tervezek a vasárnapi börzére is kimenni árulni. Csak szólok ;)

A múltkori poszt után talán nem meglepő módon egy Siku VW T2-est mutatok a német posta sárga színében pompázva, mérőautónak festve:

A Hanomaggal ellentétben ez nem a PeCsa bolhapiacról került hozzám, hanem Németországból, de ennek ellenére sajnos az antenna a tetején már néhai sajnos... Ellenben a beltér a szorgos mérőembereket a lehető legnagyobb mértékben kényezteti, ugyanis minden megvan benne, ami a civil változatban is, nem lehet panaszuk. Oké, a külső itt-ott le van egy kicsit pattanva, de ez egy munkásautó, nem műtárgy. A sportos Fuchs-felnik és a remek rugózás bizonyára kárpótolják őket ;) Érdekes, hogy a Siku a T1-eből, T3-asból és T4-esből is készített ehhez hasonló mérőkocsit, de V-szériás Bogarat is láttam már (képen) hasonló festéssel. Jó lenne egyszer mind beszerezni és egymás mellé tenni őket. De nem top prioritás. Szeretem egyébként ebben a kisautóban a tolóajtót, pöpec módon működik, meg úgy az egész rendben van, bár a T2-es általában is hálás téma a kisautógyártóknak, mert a forma egyszerű, csak az arányokat kell jól eltalálni. A Sikunak ez nagyjából sikerült is.

A Parkoló Parádé és egyéb nyalánkságok után viszonylag nehéz szívvel veszem rá magam, hogy az ott megjelent autókhoz képest "közepes" utcai kínálatra rárepüljek a fényképezővel, de azért próbálkozom. A vasárnapi választás helyszínére baktatva sikerült ezt lekapnom például:

De naponta haladok el egy szép régi Rolls mellett reggelente melóba menet, amit viszont eddig mindig lusta voltam megállva körbekattintgatni...

Ahogy ígértem, mutatok pár újdonságot. Legjobban a két Kashyyyk-figurának örülök, mert Csubi bolygójához illően terepszín festést kaptak, ami szerintem sokkal menőbb, mint a fehér páncél:

Az elsőnek a hivatalos megnevezése a kánonban 41st Elite Corps Trooper, a másodiké simán Kashyyyk Clone. A legemlékezetesebb jelenetük egyébként az előzmény-trilógia harmadik részében volt, amikor a 66-os parancs értelmében rátámadtak Yodára. Kár volt értük...  Három fehérpáncélos következik, a kék egy 501st Clone, a narancs megnevezése 212th Battalion Trooper, a furcsa sisakos pedig egy Airborne Clone Trooper:

Ha már szóba került a furcsa sisak, mutatok egy a Halálcsillagon szolgálatot teljesítő tüzért is, aka Death Star Gunner:

Ez utóbbival kapcsolatban javaslom elolvasásra a Halálcsillag című remek könyvet, olyan, mint a Mos Eisley mesék, ha ez mond valakinek bármit is, a támaszpont mindennapi életébe nyújt kiváló bepillantást - többek között egy ottani tüzér szemén keresztül. Úgy egyébként meg ennél az adagnál debütált nálam a Lego új fegyvere, amely ormótlanságát azzal ellensúlyozza, hogy ezzel valóban lehet lőni! Nem igazán tudom, erre mi szükség volt, én - felnőttként - bőven jól megvoltam ilyen fícsör nélkül, de el tudom képzelni, hogy a hatéveseket lenyűgözi ez az újítás. Az igazat megvallva nekem jobban tetszettek a sima SW-fegyverek, de hát én erősen a 'régen minden jobb volt' szellemben csinálom ezt a gyűjtögetést...

A hétvégi legózás eredményét mutatom - gondolom, nem kell magyaráznom, melyik készült a lánynak, melyik a fiúnak:

A ház berendezését (lakberendezés, hehe) már átadtam a nagylánynak...

Március utolsó szombatjának délelőttjét végül a Városligetben töltöttük hárman férfiak, és ha már ott voltunk, benéztünk a bolhapiacra, ahol ezt a régi Siku teherautót sikerült bezsákolnom. Masszív, fémből készült darab, hátul a plató lenyitható, a kerekek egy kicsit rugóznak:

Nem írok típusismertetőt, akit érdekel, itt elolvashatja a gyártóról, amit tudni lehet vagy érdemes. A kisautót nem tervezem megtartani, ha lesz érdeklődő, szívesen eladom, vagy elcserélem, írjatok, hívjatok, küldjetek postagalambot!

Gondolom, sok kép ismerős, de talán lesz pár újdonság is ezek között.

Nem tudom, láttátok-e, de mi igen, és nagyon tetszett! Még a legifjabbat is lenyűgözte a film, bár a sztori neki nyilván magas volt. A film főszereplőjét, Emmetet beszereztem valódi legóként is, de a Rossz Zsarut is, aki időnként jó, a film végén pedig custom arcot kap, itt vannak:

Sok érdekességet sorolhatnék a filmről, de ezek nagy részét már megírták, így most csak egy jár: a Rossz Zsaru eredetileg Liam Neeson hangján szólal meg, ami kúl, de talán még ennél is kúlabb, hogy a filmben egyébként csak kb. 4 másodpercre feltűnő (és Batman által megviccelt) Han Solo hangja is ő, ez nekem nagyon jópofa kikacsintás, szeretem az ilyen kis hülyeségeket... Érdekes, hogy Emmet sapkája egyben van a hajával, ezzel a megoldással korábban nem találkoztam. A sapka maga a klasszik melós sisak, azzal nincs is gond, de a tervezők valami miatt úgy gondolták, szükséges alatta megmutatni, hogy az emberke nem kopasz. Megjegyzem, Emmetnek is van egy másik arca, ami ugyanúgy vidám, mint amit láttok, csak a szemei ott csukva vannak, így: ^ ^, azt sajnos elfelejtettem lefényképezni. A rendőr nagyon menő ebben a szerelésben, tisztára olyan, mint a T-1000-es ;)

A minifigek jópofák, kedvesek, részletesek, örülök, hogy meglettek. Mindkettőt a vaterán vettem, összesen nem kerültek 2 rongyba, ami szerintem elfogadható - főleg, hogy rendes készletet nem akartam csak miattuk beszerezni. Nemsokára mutatok további legóembereket, úgyis régen volt ilyen téma a blogon, oké?

Totalcar-címlaposnak lenni nem mindennapi élmény :)

Boldogság, hogy a kis Moszkvics ilyen népszerű...

Avagy Bogár olaszul. 2011 legvégén mutattam egy szép Polistil Bogarat Nektek itt a blogon, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy újabb példánnyal állhassak elő: ez ugyanaz, csak tető nélkül. Hasonló erényekkel rendelkezik, mint a párja, de cabrio volta lényegesen nagyobb betekintést enged a belterébe, amely szép részletes kidolgozást kapott. Az ülések dönthetők, a kormány formája is az igazit idézi, minden a helyén. A doboza nincs meg, ami persze nem tragédia, de jobb lett volna, ha azzal együtt kapom, már csak a másik miatt is. Viszont az alja fém, ez a másiknál nem írtam, pedig ebben a méretarányban (1:25) ez azért nem mindennapos, és így meglehetősen súlyos is a kicsike. Mutatom:

Egy ilyen igaziban rajta van a bakancslistámon. Már eleve a kabriózás iránti vonzalmam is onnan ered, hogy egy volt kollégám (jav.: volt főnököm) vitt egy hasonlóval sok-sok évvel ezelőtt, és már akkor rájöttem, hogy ez elég jó dolog, nekem is kell lenyitható tetejű autó, pedig akkor még sokkal messzebb voltam a kapuzárástól, mint most. Így 40 felé lépegetve viszont egyre jobban kívánom... Meg még annyi minden mást is ;)

Ott jártunk tegnap: 

Volt sok szép autó, Tommival is összefutottunk, láttunk pár TC-os arcot, jól éreztük magunkat. Milánnak kivittük a pedálos Moszkvicsát, nagy sikere volt! ;) Eredetileg az volt a terv, hogy délelőtt Cars & Coffee, délután meg ez, de elbénáztam, végül délelőtt "csak" körbegyalogoltuk a Városligetet a legifjabbikkal és faterommal, igazi férfias program volt tehát, némi kis bolhapiac-látogatással és perecevéssel kiegészítve. Ebédre értünk haza, aztán a jól megérdemelt délutáni pihenés után már indultunk is a Hungexpo parkolójába.

A fiatalúr kb. 50 méter után jól megunta a moszkvicsozást, és átváltott gyalogüzemmódra, de legalább így én is jobban meg tudtam nézegetni a szebbnél szebb járgányokat - ő pedig jól elfoglalta magát a többi hasonlóképp elhanyagolt gyerekkel és az otthagyott anyukákkal ;)