Hasonlóképp jómagamhoz a Peugeot 604-est is 1975-ben mutatták meg a nagyvilágnak, csak míg engem Budapesten, az autót Genovában az Autókiállításon. A francia gyártó 40 év után lépett vissza a luxuspiacra ezzel a kocsival, de egy kicsit rögtön csaltak is, nem egy teljesen új modellről volt szó, hanem az 504-es egy továbbfejlesztett, megnövelt verziójáról, Pininfarina által tervezve. Aztán kiderült, hogy talán leginkább a modernnek induló, de végül lebutított, 145 lóerős 2.7-es V6-os motornak, illetve sokak szerint az 504-es örökségnek is részben köszönhetően végül nem lett az autó a kategóriájában sikeres. Nekem (is) mindenesetre bejön, kicsiben is:

Természetesen ekkorában a Majorette készítette el, ennek megfelelően van rajta nyitható rész, fém az alja és szépen gurul és rugózik. A bordó szín is jól áll neki, amiről egyébként több helyen is írtam már, hogy nekem messze nem a kedvencem, de itt tök rendben van - ahogy a háttérben látható Fiat 127 esetében sem bánkódtam rajta. Nektek hogy tetszik? vagy most már hagyjam ezeket a francia szarokat, és beszéljünk inkább komoly dolgokról, mondjuk Matchboxokról? ;) Ja, most szólok, péntek van!!!

Andris még amerikai vasakat is küldött ám:

Köszönet értük!

Lett egy ilyenem Majorette-ben, de igazándiból csak azért, hogy csökkentsem egy másik kisautó szállítási költségét. Henri Pescarolo és Gerrard Larrousse 1973-as autójáról van szó (a 74-essel Le Mans-győztesek lettek), és mint ilyen, egyáltalán nem a profilom, de nagyon olcsó volt, ráadásul szerintem nem is egy túl gyakori darab:

Jól összeszedett és olvasmányos modelltörténetért ide kattintsatok, és érdemes az alábbi videón meghallgatni a kocsi hangját is, nem rossz:

Úgy voltam vele, mint az utóbbi időben többször is, hogy ha már veszek magamnak valamit, mellé csapok valami mást is eladásra, így a potyautasból befolyó pénz csökkenti, vagy akár teljes egészében is fedezi a kiadást, így a kiszemelt darab gyakorlatilag ingyen lehet az enyém... Becsületesnepper ;)

Azt, hogy végre itt van a jó idő, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több carspottingot kapok Tőletek. Kezdem Andris cuccaival:

És folytatom Camell veterán-találataival:

Az utóbbiakhoz kis leírást is kaptam: "Az elmúlt időben fényképeztem egy pár érdekesebb autót. A Traction Avant a Vörösvári úton lévő Citroen szalonban áll, az utcáról is lehet szerintem látni. Az Opel Rekord A-ról elég sokat tudtam meg a tulajtól, aki benne ült. 1957-es évjárat, 1,5-ös motor, háromsebességes gengszterváltóval. A blokkot meg sem kellett bontani (!), OT-ra felkészítették."

Köszönöm a képeket!

Voltak autók és motorok is egyébként:

(Bocs a rossz képekért, nem túl jó a gépem. Még mindig.)

Itt meg egy kis közösködés:Talmával nem egyezik a bukósisak-méretünk ;) Holnap még mehettek!

Youngtimer Kawa a MOM Park környékéről:

Volt ilyen itthon rendőrben? Nekem csak BMW-k és később Yamahák rémlenek...

A Lurdy parkolójában nem csak Volkswageneket lehetett látni 15-én...

Nagyon bejön nekem ez a Monza! (Korábban már mutattam itt, annyira.)

A szomszédban tevékenykedő Dancergee Prágában járt és ezeket küldte:

Gyákujem!

Négy éve mutattam egy Hot Wheels BMW M1-est, kicsit később egy Solidót, aztán a Matchbox megoldását, most pedig egy még ennél is furcsább darab következik, ugyanis egy olyan Majorette jön, amely egyrészt az M1 elődjét, másrészt egy igazi időutazó versenyautót formáz a 60-as évek elejéről - hiszen a BMW Turbo koncepció egy kicsit későbbi találmány ;)

A kisautó hozza a klasszikus Majorette-erényeket, miszerint példásan rugózik, és a sirályszárny-ajtók is nyithatók, természetesen felfelé. A beltér elmegy, végül is van, ez a lényeg, az autó formája viszont elég sok ponton emlékeztet az igaziéra, de összességében nem ez a legnagyobb erőssége. A 600 forintos beszerzési ár ezt persze bőven ellensúlyozza ;) És találtam korabeli felvételeket is a versenyről:

A kb. 10 évvel későbbi BMW Turbo meg ilyen:

Minden jót!

Mi csináltuk, tetszik?

Valahol valakinek ígértem, hogy majd mondok valamit a Mattel Toys Hungary-ról. Most mondok. A fenti sajtóhirdetés egy sorozat tagja, amely sorozatnak röviden az a lényege, hogy a Seat Leon ST (azaz a kombi változat) egyaránt jó társ egy családos apukának és egy macsó férfinak is - ahogy ezek a dolgok egyébként akár egy emberben is meglehetnek egyszerre. Amikor a hirdetés elkészült, felvetődött, hogy vajon használhatjuk-e a márkanevet? Hát nyilván nem, de azért futottunk egy kört a céges ügyvédnél is, aki nem meglepő módon megerősítette a sejtésünket. Nem. No de miért nem kérdezzük meg a Mattelt? Nosza egy telefon, majd egy mail, majd még egy angolul, hogy a központban is értsék, és nagy örömünkre szinte postafordultával érkezett is a pozitív válasz, hogy hát persze, tetszik a hirdetés, oké a névhasználat! Huh. Miután leesett a nagy kő, tetézték is: gondolkodjunk nyugodtan olyasmiben is, hogy az új autókhoz Matchbox-os meglepetéseket adunk, vagy bármiben partnerek lesznek, amit kitalálunk! Kisautók tekintetében ez azért annyira nem egyszerű, mert Ti, kedves olvasók, nyilván ugyanolyan jól tudjátok, mint én, hogy nincs Seat a MB kínálatában, de ebben a méretarányban amúgy se (hacsak nem számoljuk ide a régmúltat, vagy a nagyobb léptéket), ráadásul a Mattelnél cikkszám alapján történik a rendelés és a nyilvántartás, azaz nem úgy, hogy akkor kéne mittomén 50 db Seat Matchbox, hanem egy cikkszámon szerepel a teljes éves kínálat adott esetben. Szóval a dolognak ez a része még kialakulóban, de a lényeg az, hogy a hirdetés így létre jöhetett, akár már találkozhattatok is vele a sajtóban, vagy banner formájában az interneten. Annyit szidjuk a Mattelt, hogy szerintem épp ideje volt már valami jót is írni róluk! ;)

Andristól továbbra is.

Az Octavia nagy kedvenc, ezt tudjátok, de az Imprezát is elfogadnám... Egyszerre ;)

Március 15-i special edition - elmentünk ugyanis a Lurdy parkolóba meghirdetett VW-Audi Találkozóra. Mivel ma a legifjabbik extra korán ébredt, már 9 előtt ott voltunk, amikor rajtunk kívül még csak 3-4 autó volt, fél 11-re kezdtek nagyobb számban jövögetni az autók és az emberek, de mi pont akkor léptünk le. Azért lőttem három képet, illetve vettem is valamit, amit majd mutatok később:

Jó ünneplést, széllel vigyázni!

Az elsőt én fotóztam a Fogarasi úton az autóüveges előtt, ahol épp a Nissan kapott új első szélvédőt a használhatatlanná karcolódott eredetije helyett. A többi Porke Andris tudományát dicséri - köszönet értük!

Küldjetek, küldjetek!

Volt már sötétzöld, volt már fekete, volt fehér, de piros még nem. Eddig.

A Kelenvölgyi Művelődési Házban tartott "kisbörzén" lőttem egyedüli portékaként, csak hogy ne kelljen üres kézzel hazamennünk.

Zsiguliszpotting:

Szép, egyben lévő darab.

Keddre két szép Maserati jutott, ki is telt a pakk (update: jött új!):

Köszönet ezekért is Andrisnak!

Mi csináltuk:

Jól csináltuk?

Ezt a részt láttátok? Szerintem remek:

Egy idő után csömöröm lett ettől a sorozattól, de néha azért jó újból belekóstolni. Főleg, hogy Star Wars. Vasárnapi punnyadáshoz ponjó...

Szombatra is maradt még Andris pakkjából, egy Toyota Hiluxból átalakított lakóautó:

Tetszik, kéne...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy World Cup Rally, 1970-ben. Valójában kétszer is volt ilyen, de nekünk most ez a 70-es az érdekes. Azt írják, a londoni Wembley Stadionnál indult április 19-én, és Mexikó-városban ért véget május 27-én, nagyjából 25.750 kilométerrel később. A Hannu Mikkola - Gunnar Palm páros nyerte egy első generációs Ford Escorttal.

Az esemény kiötlője Wylton Dickson volt, valószínűleg a két évvel korábbi London-Sydney Marathon által inspirálva, illetve talán még az is segítette az ötletelést, hogy az 1966-os focivébét Londonban, az 1970-est pedig Mexikóban tartották. Az Európán, Dél- és Közép-Amerikán átvezető verseny fő szponzora a The Daily Mirror lett. Többek között ezeket a városokat is érintették a versenyzők: London, Dover, München, Bécs, Budapest, Belgrád, Szófia, Trieszt, Velence, Genova, Toulouse, Salamanca, Lisszabon, Rio de Janeiro, Montevideo, Buenos Aires, Santiago, La Paz, Lima, Panama City, San José, Mexico City. A versenyben voltak speciális szakaszok is, a leghosszabb például 800 km-es.

Száznál is több autó indult, de nem nagyon határozták meg, mivel lehet indulni, így mindenféle csodabogár rajthoz állt, a versenyzők többsége azonban maradt a jól bevált receptnél, és létező versenyautók kissé módosított változataival vágott neki az útnak. Persze nem mind, volt, aki VW Bogárral, más pedig Rolls-Royce-szal indult el, de a kevés gyári csapat között például a Moszkvics is képviseltette magát.

A Ford-csapat módosított, 1850 köbcentis Mk1-es Escortokat indított, a British Leyland három Triumph 2.5PI Mark 2-t, egy Austin Maxist, egy Austin 1800-at és egy Mini Clubmant, a Citroën pedig egy DS21-et, de volt ott még BMW 2002ti, Datsun 1600SSS, Ford Cortina Lotus, Hillman Hunter, Jeep Wagoneer, Mercedes-Benz 280SE, Peugeot 404, Porsche 911, Rolls-Royce Silver Cloud, Rolls-Royce Silver Shadow és VW Buggy is.

A nyertes autót a Corgi készítette el Matchbox-méretben, a Rockets sorozatban, íme:

Érdekes, hogy az alvázról lepattintható egy középső darab, ami a tengelyeket, kerekeket foglalja magába, gondolom, ezt anno cserélgetni lehetett, jópofa megoldás. A két lyuk az A-oszlopok tövében két műanyag "drótot" tartott, de hozzám már ezek nélkül került az egyébként közepesen megviselt kisautó. A kopásokon kívül más baja nem nagyon van, illetve hiányzik még róla pár matrica, ezeknek a koszos nyomát benzinnel már én távolítottam el. A maradék matricák sincsenek már túl jó formában, de megkegyelmeztem nekik. Volt már hasonló kis Fordom, annak nem volt rács az elején, csak négy ködlámpa egy konzolon, de ez így - bár az jobban "ült" - menőbb ;) Hogy tetszik?

Második rész Andristól, a Bimmer:

Ez is szép találat, köszi!

Faterom elég sok évet húzott le a repülős bizniszben, így érthető, hogy bennem is kialakult némi vonzódás ebben az irányban. De az autókat a mai napig jobban szeretem. Volt azonban egy szuperjó repülős könyvem gyerekkoromban, ami valahogy elkallódott, és mindenképp szerettem volna pótolni - hát sikerült is. Nem egy nagy kaland, jelenleg is van pár példány a vaterán, de nekem ez tényleg sokat jelent:

Emlékszem, anno rongyosra olvastam, el voltam ámulva az amerikai és a szovjet technikától, ma meg ugye a Honvédség túl van ezek egy részének a leselejtezésén, hogy a fene vinné el... Az ötödik képen látható kis Hughes 500-ról például e könyvből tudtam meg, hogy katonai változata is volt, apám egykori munkahelyén, a MÉM RSz-nél csak a mezőgazdasági változatát láttam, illetve a Kék Villám című filmben rendőrségit. Ja nem, katonait, de akkor az nem esett le. Kösz a kommentet, Joe! (Mondjuk azt, hogy a Kék Villám valójában egy átmaszkírozott Gazelle volt, azt nem ebből tudtam meg.) De aztán később láttam az Apokalipszis, most-ban is. Nem tudom megmondani, miért ez a könyv tetszett annyira, és miért nem a többi, mert repülős könyv volt a házban azért ezen kívül is, talán azért, mert ez igazán az enyém volt, emlékeim szerint én vettem még a zsebpénzemen valamikor általános iskolás koromban...

Andristól kaptam pakkot, több részletben közlöm, hogy tovább tartson, ez az első, a retrók:

A Camaro valami ilyesmi. Köszönet!

Ha nem is voltak álmatlan éjszakáim, hogy és mint lesz a folytatás a kis pedálossal, azért ott motoszkált folyton a fejemben, hogy talán túl nagy terhet vettem a nyakamba... Nagy lendülettel ugye beszereztem egy roncsot, majd további alkatrészeket, hogy majd ezekből összeálljon egy remek kis járgány a gyerkőcnek (ami ugye egy rendkívül férfias cselekedet lett volna, már hogy én kalapálom, csiszolom, ilyenek), de rá kellett jöjjek, elegendő idő és hozzáértés híján ez nem lesz egy gyalog galopp. Nem mondhatom azt sem, hogy a pénz nem akadály, mert bizonyos tekintetben bizony az, az eladók az utóbbi években, ahogy látom, jórészt képbe kerültek, mennyiért lehet elsózni akár egy gyengébb darabot is, márpedig nem akartam 70-80 ezreket költeni ilyesmire. Szakértőbbek pedig azt mondták, ha igazán igényesen akarom megcsináltatni, akkor a végén valahol ott leszek. Végül vettem egy nagy levegőt, és a megfelelő fórumokon meghirdettem a roncsomat és a beszerzett alkatrészeket. Az ezekért befolyó összeget kipótoltam a korábban mutatott, és azóta szintén sikeresen eladott Puch árával, a Bakony-művektől származó doboz minden várakozásomat felülmúló bevételével, illetve a faterom garázsából zsákmányolt hibátlan és megkímélt állapotú gyári Corsa tetőcsomagtartóért kapott pénzzel, és mivel némi dolgom akadt nemrég Szarvason, visszafelé jövet Kiskunfélegyházáról elhoztam 45 ezer magyar forintért ezt:

45 rongy nagyon-nagyon sok pénz, de a fentebb felsoroltak fillérre kiadták, aminek borzasztóan örültem. Próbáltam persze alkudozni az eladóval, de nem engedett az árból, viszont a Moszkvics nagyon tetszett, mert egy kis rozsdásodást leszámítva (aminek a legnagyobb része pont a másik, direkt nem fotózott oldalán van) hibátlan, szinte eredeti gyári állapotban vészelte át az utóbbi pár évtizedet - nem mellesleg ugyanilyen (bár talán egy kicsit türkizesebb) színű volt anno az enyém is! Négy dolog nem stimmelt csak: a kormány nem gyári, de ez engem nem zavar, hiányoznak az első lámpabúrák és a plexi szélvédő, amiket majd utángyártottból pótolok, bár a szélvédőt lehet, hogy kihagyom, és nem járt hozzá ülés, de ebből is beszerzek majd egy műanyagot, a gyerek ezekre a finomságokra szerintem nem ad (most a roncsé van benne, de ez csak átmeneti). Próbaút azért már persze volt:

Ez egy 3. generációs darab egyébként, ha nem tudtátok volna, tehát olyan 1980 körüli, és ezt leginkább a műanyag lökhárítókból lehet tudni, és hogy 1977-től fekete színű kédergumit szereltek a hátsó kerékjáratához és az ülés mellé - ezt nekem is úgy mondták, attól vagyok ennyire felkészült. Majd egyszer, ha arra kerül a sor, hogy mennie kell, akkor lehet majd persze visszaalakítani mindent gyárira, de addig szerintem felesleges... Emlékszem valamennyire ugyanis, hogy bántam annak idején az én darabommal, hát nem az állagmegőrzés volt a fő vezérelvem, pedig nagyon szerettem azt a pedálost. Ennek az egész kisautógyűjtésnek és retro hülyeségek felhalmozásának (legyen szó Skifről vagy Csepel Tacskóról) valahol inkább arról kéne szólnia, hogy a gyerekeknek a jövőben jobb legyen, minél nagyobb örömöt okozzak, okozzunk. Ez az új beszerezés is inkább már ennek a jegyében történt. Apropó nagy: amikor a roncsot elhoztam a Szoborparktól, ahol átvettem, komolyan origamiznom kellett a Nissan hátuljában, hogy beférjen, pl. le kellett hajtanom a hátsó ülést, a kalaptartót fel, és még így is necces volt, emez pedig úgy cuppant be simán a Vento csomagtartójába, hogy előtte csak a bent lévő dobozokat, bukósisakot, eü-készletet, emelőt, háromszöget, Yamaha-felniket és -akksit, illetve egyéb hasonló csetreszt kellett arrébb lökdösnöm. Hiába, a nagy segg nagy áldás ;) Majd még mutatom a Moszkvicsot, ha egy kicsit jobban összeállt!

Február 16-án fotóztam falun:

Elég komoly...