Régóta fájt a fogam egy Corgi Mercedes-Benz C111-re, de a kitartás megtérült, jó áron sikerült egy szinte makulátlan példányhoz jutnom. Öt éve olvashattátok Csikós úr írását egy személyes randevúról, így ennek köszönhetően a modelltörténetet ugranám.

A Rudolf Uhlenhaut nevéhez fűződő sportkocsi kicsinyített mása nagyon bejön: annak ellenére, hogy ezt már az újabb típusú - és így óhatatlanul gagyibb kinézetű, de sportosabb - Corgi-kerekekkel szerelték, megvan benne az a fajta 60-as, 70-es, 80-as évek kisautóira jellemző patina, ami a maiakból, de legalább a nagy részükből kiveszett. És ez nem csak a felnyitható hátsó részből (vagy tulajdonképpen akármiből) jön, hanem úgy fogásra érződik az odafigyelés. Oké, a krómozott belső is felejtős, a pizzakormány sem az igényes részletezés csimborasszója, és persze magas is egy kicsit a Corgi Merci, de még így is nagyot üt. A továbbiakban beszéljenek a képek:

Az igazi autóról készült képeken nem a C111-I szerepel, hanem a későbbi II modell, amelyen szögletes első lámpák vannak, és két hosszúkás levegőbeömlő, de mivel igazán jó képeket inkább ezen újabb típusról találtam csak normális méretben, ennyi csalás engedtessék meg nekem. A végére egy kis német nyelvlecke következik - de az archív felvételek miatt kihagyhatatlan:

Auf wiedersehen!

Miskolctapolcára és Lillafüredre mentünk:

Eddig minden oké...

Carspotting bicentenárium, ide is eljutottunk. Igazából semmi nagy durranással nem készültem a kétszázadikra, de a mai találat sok szempontból mégis jól illik ide:

Igen, egy Bogár, ami úgy szép, ahogy van. Felújított, de nem túlrestaurált, semmi csicsa, utcán tartott, gyakran használt darab, amely tőlünk egy olyan 400 méterre "lakik". Ahányszor csak elmegyek mellette, jól megnézem, megnézegetem, és hát megállapítom, hogy kellene... Nem kicsit, nagyon.

Mióta megvan már ez a jómunkásautó, aztán meg jól elfelejtettem kiposztolni...! Kicsit régebben szerepelt már a blogon egy újabb évjáratú (1972-es, csak a jegyzőkönyv kedvéért) Ford Ranchero, amit azóta sikeresen el is adtam, de ez (még) megvan. Szerintem marad is. Az utóbbi pár hónapban olyan szinten konszolidáltam a kisautó-gyűjteményem, hogy egy négyszáz forintos Hot Wheels már nem oszt, nem szoroz.

Kerestem a neten, mert néha rám jön az ilyesmi, hogy honnan származik ez a szólás. Hát nem tudom, nem találtam tuti választ. De lehetséges, hogy József Attilától:

A számokról

Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
és csudálkozik módfölött az irka,
hogy mindegyik csak magára gondol,
különb akar lenni a többinél
s oktalanul külön hatványozódik,
pedig csinálhatja a végtelenségig,
az 1 ilyformán mindig 1 marad
és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Ha tudtok jobb magyarázatot, kommentben várom!

Szóval ha jól rémlik, tavaly vettem a kisautót, de mivel olyan gyorsan szalad az idő, az is lehet, hogy 2011-ben, amikor elvileg megjelent. De inkább tavaly lesz az. (Jut eszembe, a HW-nál létezik egy 1957-es is, de az nekem már túl régi, Joe-nak való portéka az inkább...) Na, így, hogy kellemesen kimatekoztuk magunkat, mutatom a kis piroskát:

Szerencsére - és a tuning ellenére - viszonylag visszafogott lett, amit a négy egyforma méretű keréknél nem is bizonyít semmi jobban. Vannak elvadultabb színvariációi, de a TH-on kívül nekem ez tetszik a legjobban. Jó, a króm belső szinte semmilyen kisautón nem tetszik, de mivel itt az ablakok mögül nem fénylik annyira, elmegy. Szép és élethű darab, az ültetés sem veri tönkre az összhatást, tipikus Hot Wheels. A platót lefedték, de az alábbi rajzról jól látható, mi minden fér el benne:

Így hát akkor jó munkát mindenkinek!

A teljes blogszerkesztőség nevében tisztelettel kérem, az b*ssza meg a jó k*rva anyját, aki a legalább hat centis menetet önzáró anyával találta jónak összepárosítani a bicikliszállítón. Konkrétan három darab bicikliszállítón, darabján nyolc helyen. Az huszonnégy.

Ó, hát ez már majdnem a kétszázadik:

Nyolcadikán szombaton volt a Totalcar Oltimer Sokadalom (ahova nem tudtam elmenni, mert a kiscsákó kétéves szülinapi kertipartiját készítgettük elő épp), szerintem onnan jött, amikor lekaptam a Hungárián. Gyönyörű szép volt!

Az ott most itt van, tessék elolvasni, ha tetszik, ott, és nem itt tessék lájkolni!

Rajtam kívül emlékszik még valaki az Airheads (Pancserock) című filmre? Szerintem még Adam Sandler sem nagyon, pedig ő játszott is benne. Vagy hát inkább benne volt, úgy mondom. A film zenéi viszont elég jól voltak, eszembe is jutott az egyik szám, amit most megosztok, hátha nem ismeritek - és hátha tetszik:

Meglepve láttam amúgy a youtube-on, hogy az Ugly Kid Joe létezik még, és a frissebb számai is viszonylag hallgathatók...

A mai delikvenst senkinek nem kell bemutatnom, egy 1998-as Jeep Wrangler következik ugyanis, ugyanolyan, mint amilyet kb. pont egy éve láthattatok a szomszédban (modelltörténettel, mindennel) - de annyira megtetszett, meg annyira nem volt ilyenem (hazudok, mert a milliónyi MB-variáció közül egy 2009-es Battle Kings-kiadású meg van még ma is, illetve mutattam már egy csonkolt darabot is, nem beszélve a Matchboxon kívüliekről), hogy én is beszereztem Russianboy-tól:

Ez a festett sarazás szerintem telitalálat, ezért kívántam rá leginkább, illetve még az is tetszett, hogy viszonylag filigrán lett a bukócsövezés - és remek a kerékválasztás! Nem kimondottan e modell kapcsán, de eszembe jut néha, hogy lassan már ezek az "új fajta" Matchboxok is kezdenek baromi régiek lenni, szóval kíváncsi vagyok, érnek-e majd a postaköltségnél többet 20-30 év múlva? Ezt a darabot is a börzén vettem amúgy át, így nem kellett üres kézzel hazakullognom...

Sam. Joe mestertől:

A rendszám, jelzem, magyar. Így talán még meglepőbb, hogy az ízlésével semmi baj :)

Többszörös cserefolyam útján jutottam hozzá egy újabb régi Matchboxhoz, amely más formában már korábban megvolt (a sárga az), de most meglett újra: Mitsubishi Lambda Eterna, amelyet Amerikában Dodge Challengerként is forgalmaztak. Magyarul írt modelltörténeti összefoglalóért Joe-hoz kattintsatok, egy ugyanilyen darabért, csak dobozzal, pittlarenhez, de nekem az is jó, ha megnézitek az enyémet:

Nem angol, nem japán, de a kormány ebben is a rossz oldalon van. Egyet tudok érteni pitt áradozásával az ajtókat illetően, tényleg szépen nyílnak és csukódnak, sajnos ma már ilyennel nemigen találkozunk. Mint ahogy fémből készült "alvázzal" és rugózással sem - pedig 1981-ben ez természetes volt (a casting 78-as). Szép állapotú kisautó, bár a közeli képek rontják vizuálisan. Elég nagy bumszli kerekekkel szerelték, de nekem valahogy jobban bejön, mint a kiskerekű japán változat. Képen létezett belőle egy még durvább darab, itt megnézhetitek, de szerintem az nem valósult meg... Mutatok majd még pár szerzemény a legutóbbi börzéről, ahova árulni mentem, de tök felesleges volt, alig volt bevétel, és ami volt, azt is eltankoltam hazafelé, majd még aznap délután vettem a maradékból egy használt bukósisakot, sárgát persze :)

Csütörtök-pénteken céges csapatépítésen voltunk, ott hallottam ezt:

A videó alatt látható nézettségi számból úgy tűnik, kicsit lemaradtam... De mindenkivel meg akartam osztani, aki hozzám hasonlóan időnként képes befogadni valami újat. És a klip is tetszik, erős nagyon.

Sporty Spice:

Subaru Legacy a Szépvölgyi Mekinél. Egyik sem kéne, mi?

Úgy mint Honda GoldWing:

A vasárnapi börzénél fotóztam kifelé jövet. Csoda.

A mai téma egy patináns 1971-es születésű angol Matchbox, amely a Volks Dragon nevet kapta a keresztségben, és a következő piros mellett feketében és (gyöngyház?) fehérben gyártották, ez utóbbit megnézhetitek a besárgult katalógusfotóim egyikén is. 42 éves, értem? Őrület...

E darab beszerzése nem érzelmi indíttatásból történt, gyerekkoromban nem hogy nem volt meg (ellentétben ugye a közös képeken is szereplő zölddel), felnőtt koromig nem is hallottam róla - viszont Volkswagen is, Bogár is, nem volt kérdés, hogy kell-e - főleg hogy 617 forintért lett az enyém. Ahhoz képest hibátlan :)

Már megint egy GT-R, helyszín: Óbuda, Seregély utca.

Beszéltem két szót a tulajjal, megdicsértem, hogy milyen szép kocsija van, kedvesen megköszönte.

Nem lett a szirszarjaim vasutas blog, félreértés ne essék, de olyan hülye név a station wagon, na. Chevy Nova viszont már szerepelt a blogon, de nem ilyen, ez ugyanis egy kombi (amit ha Estate-nek neveztek volna, esküszöm, nem hagyom ki a 'Jó estate!' szóviccet a poszt címéből), ilyen:

Csak színesebb, ami a Hot Wheels-től ugye abszolút megszokott - bár ha ennyire visszafogott lenne minden kisautójuk, szavam se lenne. Ráadásul ez egy első generációs, azaz 1962-től 1965-ig gyártott Nova, amelyből 122.800 darab készült összesen. A kicsi már itthoni (Intersparos) beszerzés egyébként, bírtam magammal és megvártam:

Apropó, szín: találtam hasonlót a gugli képkeresőjében, tehát mondhatni, autentikus a HW kisautója, bár az igazi teteje ott leghátul nem kunkorodik annyira fel, mint a tenyérnyi másáé:

Mit ne mondjak, normális méretű hátsó kerékkel messze jobban néz ki! Lehet, hogy át is alakítom...

Ha még valakinek nem lenne elege belőle: szinte napra pontosan három éve fotóztam utoljára árvizet Budapesten, itt mutattam, de idén is sikerült egy kicsit:

A budai oldalról nem tudtam, mert a rendőrök már nem engedtek oda, bár hazafelé még teszek egy próbát...

Talán még emlékeztek, ígértem nemrég, hogy becserkészem a kiváló pajtim újonnan szerzett Landyjét, íme:

Nem mondom meg, mennyiért sikerült a magáévá tennie, csak annyit, hogy az összeg hatszámjegyű és nem kilencessel kezdődik :) Van egy belső kép is, amin egy kicsit látható a munkaállomás, nagyon klassz szerkezet. Én eladnám a helyében, de mivel hobbiból rádiózik (is), ő nem akarja... Szerintetek?

Előrebocsátom, hogy ha valaki, akkor én egyáltalán nem vagyok oda a Matchbox buszokért, messze nem. Főleg ha azok ilyen kis pirinyók, teherautóból is max pickup, vagy SuperKings jöhet. De ha a méltán kultikus Skoda mellett van olyan MB, aminek szerintem szimpátiától függetlenül minden magyar gyűjtő polcán ott a helye, akkor ez a kisautó mindenképpen olyan:

Anno már a Skodás posztban is linkeltem, de most újra megteszem, mert így korrekt: Ikarus256 kolléga jól kivesézte a típust, és hát tőle hitelesebb is a dolog, mint tőlem, szóval csak annyit mondanék, hogy kis szerencsével itthon is beszerezhető olyan 1000 Ft körül (bár láttam már gusztustalanul romos és retkes példányt a vatin négyezerért is), de nekem Angliából jött ez a turistabusz kerek 3 fontért, igaz, nem tökéletes állapotban, viszont dobozzal, szóval a célnak megfelel. Feltettem a polcra, pipa.

Legkomolyabb helyi erőnktől, Brekitől érkezett ez a csodás Pantera, aminek a láttán bizony nem hívőként is kiszaladt egy azistenit!

Aztán meg: "Aztán a szomszédban elkészült a nagy alkotás: 1969 Ford Mustang: 427 Windsor (stroked 351W), váltó AOD. Az autó tökéletes "Bolt and Nut" restaurálással készült, minden alkatrész kiszereltek, a karosszériát a homokfújásos tisztítás után újra festették, több mint 1000 alkatrész lett galvanizálva, stb. stb..."

Mit lehet ezekre mondani...? (És ezekre?) KÖSZÖNÖM!!!

A reklámvállalat, ahol dolgozom, az alábbi tablóképpel nyerte meg a Kreatív által hirdetett miniversenyt és így a főnyereményt, egy remek pálinkacsomagot: 

Megtaláltok rajta? :)

(Kép forrása: vwkampers.com)

Itt van a június, itt van a nyár, itt van egy VW busz! A Realtoy 23 ablakos kisbuszáról lesz szó - leginkább képekben. Nem mostanában fotóztam, csak mostanában vettem észre a remek Welly Bogár kapcsán, hogy ezt még nem mutattam. Kisautós körökben többen is úgy vagyunk e gyártóval, hogy bizony érdemes rá odafigyelni, még ha a modellfrissítésekkel vannak is gondok, de nem egyszer, nem kétszer már eléggé odatették magukat... Viszonyítási alapként én is odatettem mellé a Matchbox által milliárdnyi verzióban megmintázott T1-est is, persze abból egy kevésbé kommersz, kis függönyökkel ellátott variációt:

Méret: stimmel, MB-méretű, és ez jó. Kerekek: a Realtoy e téren hajlamos a megbolondulásra, de ezek rendben vannak, még ha talán túl modernek is. A MB-tesóval összehasonlítva már nem is annyira modernek. Részletezés: vegyes az összhatás, mert az egy nagy és a sok kis tetőablakot ellustálkodták, cserébe viszont van rajta oldalt díszcsík, autentikus kétszínű fényezés és minden lámpa is színes. A rendszám bónusz. Rugózás: a Matchbox busz rugózik, de ez nem általános, ugyanilyen T1-esem van tőlük nem rugózósban is, viszont a Realtoy kisautói sosem rugóznak. Érzetre sokkal könnyebb is a sárga, vélhetően jóval kevesebb benne az anyag, kézbe véve olyan kis törékeny a feeling, míg a zölddel simán halálra lehetne zúzni kisebb rágcsálókat, nagyobb csigákat, újszülött kiscicákat. De nem használom ilyesmire. Összességében: valahogy szerintem szerencsésebben eltalálták a formát, az arányokat, mint a vetélytársa esetében, ez talán leginkább a hátsó sárvédő kerékívének a vezetésénél érzékelhető, viszont a MB iránt elfogult vagyok, így a végítéletem egy ordas nagy csalás, miszerint döntetlen. Ár-érték arányban továbbra is verhetetlen - viszont tényleg ideje lenne már, hogy kihozzanak pár új típust...

(Kép forrása: thesamba.com)

Köszönöm a figyelmet, gyertek máskor is! És hajrá, németek!

Na, ez aztán jó nagy volt. És kettő. Kellemes maradék hétvégét! (Itt meg egy jó kis olvasnivaló, korabeli carspottinggal, főleg pestieknek.)

Lehet webkettőzni.