Na?

Volt már egy ugyanilyen című poszt, ezért az 'újra' szó a címben. Maga a poszt alanya is igen hasonlatos az akkorihoz, mégis egészen más: ez is Fiat, ez is Abarth, ez is piros, viszont nem Norev, hanem Bburago, az Alitaliás tesója. Nem is ragozom, ilyen:

Egy darab ezres volt a börzén, ami nagyjából 350 forinttal több, mint amennyiért boltban meg lehet venni, de azokban a boltokban, ahol kerestem, pont nem lehetett, így bezsákoltam így. Nem is bánom. Nagyon nem.

Talán észrevettétek, talán nem, de egyre kevesebb a kisautós poszt mostanában a blogon. Ennek leginkább az az oka, hogy egyre kevesebbet veszek. Nem ábrándultam ki a kisautókból, szó sincs ilyesmiről, csak az utóbbi hónapok rámutattak, bármilyen költségekkel is járó hobbi nagyon veszélyessé tud válni, ha rosszul alakulnak a dolgok. Benne áll egy csomó pénz egy ilyen gyűjteményben, de amikor a pénztárcában nem áll benne elég, akkor ez zavaró tud lenni. Szó se róla, a környezetemben élők a nehezebb időkben egy kurva szóval sem mondták, hogy tessék, én szóltam, vagy ilyesmi, erre rájöttem magamtól. Egy ekkora gyűjtemény minden túlzás nélkül manapság luxus. Luxusra pedig csak akkor költünk, ha minden mást kipipáltunk. Én azonban még egy-két fokozattal lejjebb vagyok a Maslow-piramison, így amíg feljebb nem tudok lépkedni, addig csak így takaréklángon üzemel majd a szirszarjaim, amit remélem, megértetek... A minden jót!

Egy újabb, amit mi csináltunk:

Egyszerű darab, szinte nulla pénzből. Hogy tetszik?

A Mercedes-Benz W114/115 típusáról Csikós megható elhivatottsága folytán szerintem minden magyar hímnemű netező többet tud, mint a nagyvilági átlag, így a modelltörténettel most nem (sem) állok le itt helyet pazarolni, csapok inkább mindjárt a lecsóba. A legutóbbi börzén is kint voltam árulni, de két kisautónak nem tudtam ellenállni, meg kellett őket vegyem. Az egyik egy újabb Fiat Abarth, amit majd legközelebb mutatok, most a másik jön, amely egy 1:43-as állólámpás Merci, külföldi retroautó:

Sokáig válogattam, hogy egy hibátlan példányt vihessek haza, így sikerült ezt, aminek az orrán az embléma tök csálén áll ;) A bal első kilincs is, illetve a jobb hátsó lámpát is vissza kellett egyengetni a helyére, úgyhogy ezek miatt most csak négy kép van. Viszont ezektől teljesen függetlenül ez a kis modell nekem nagyon tetszik. Jó közepes minősége dacára egyben van, elég részletes is, bár pár helyet egy kicsit elnagyolt a tervezés. Személyes kötődésem azon kívül, hogy az életben is nagyon tetszik ez a típus, kevés van, de azért van: életem első munkahelyén az egyik art director kollégának ilyenje volt. Ő a típus elvakult szerelmese, tudtommal a mai napig, amit inkább már csak így öreg fejjel tudok megérteni. Sokat dolgoztunk akkoriban egy jó nevű reklámfotóssal, aki szintén egy hasonlóval járt minden nap, de tartott otthon egy sokkal szebb W112-est is. Aztán a második munkahelyemen, 2002 körül érkezett egy új, egy szintén art director kolléga, aki megint csak egy állólámpással járt. És mit ad isten, illetve inkább úgy mondom, hogy milyen kicsi a világ, a jelenlegi cégemnél ismét ez utóbbi kollégával dolgozom együtt, akinek a Mercije azóta is megvan, sőt jó egészségnek örvend. Átesett már egy-két felújításon, de napi használatban teljesít, ráadásul elég jól. Kicsiben amúgy eredetileg én az angol Bond-sorozatban megjelent elegánsabb darabot szerettem volna beszerezni, de azt nagyon drágán adták, maradtam hát ennél, 3000 Ft volt, ami még mindig sok, de ahogy a reinkarnációs tanfolyamon tanultam, egyszer élünk!...

Még egy kisebb adag Andristól:

Fokozott nyálelválasztás stimulációjára tökéletesen alkalmasak... Köszi!

Saját találat Splitben:

Ha valaki nem pörgette volna át a beszámoló alatti albumot...

Andristól egy régi busz-szépség:

Köszi!

Mint azt jeleztem, hivatalosan Splitben jártam, meghívtak ugyanis az új Skoda Rapid bemutatójára. Ez amúgy nem a "nagy" bemutató volt, hanem a márkakereskedőknek szervezték, tehát nem ez volt az a rendezvény, amelyen összefuthattam a nemzetközi autós újságírás krémjével. Na, erről írnék most egy keveset, illetve az 1.2-es TSI motorral szerelt Octaviáról, amivel megtettük az oda-vissza mintegy 1600 kilométert. A Clever felszereltségű Octavia jutott nekünk az importőr jóvoltából, amivel én teljesen elégedett voltam, de azért megjegyeztem a kollégámnak, hogy ugyan adhattak volna már egy TT-t... Ezt írta anno a Csikós:

Az egész kocsiból árad, hogy a tervezőknek pontos elképzelésük volt arról, milyen autót és hogyan szeretnének, de nem költhettek túl sok pénzt. Épp csak a szükséges mértékben legyen jó, Poplacsek úr, tudja, nem kell elkapatni a népet, meg aztán nem tudjuk eladni a Golfot – mondta a német könyvelő ott Mladá Boleslavban. Olyan cseh lett az egész. Tisztességes, kicsit béna, komor, de tartós, bizalomgerjesztő. Minden funkció kitalálva, ahova véletlenül ér a kéz, ott mindenütt minőségi anyagok várják, a gagyi plasztikokat távolabbra száműzték. Masszív a csomagtérpadló, masszív, erősített a kalaptartó, masszívan csukódnak az ajtók, masszív fémek a kilincsek, egyáltalán, mindennek van egy kis rejtett fémessége. Nem mondanám szépnek a belső teret, hiszen ez maga a formaterv nélküli minimáldesign, de minden ott van, ahol kell, úgy működik, ahogy várjuk, semmit nem rontottak el.

Én nem éreztem kicsit sem bénának - nekem, akinek még soha a büdös életben nem volt ilyen szép nagy új autó a seggem alatt, ez a kocsi maga volt a földi mennyország, a műszerfal, mint egy űrhajóé, az extrák pedig szinte fel sem sorolhatók. Jó, kicsit túloztam, mert vezettem egy ideig egy szinte új turbós Cliót az előző előtti munkahelyemen, mint céges verdát, csak szerettem volna érzékeltetni, hogy az autós újságírók bizony erősen elkényeztetettnek tűnnek innen a 17 éves Golfon, azelőtt 14 éves fapados Corollán nevelkedett pórnép perspektívájából. Az új autó, kérem szépen, valami egészen más dimenzió, mint a használt. Beülök, és körülölel a luxus, a kényeztetés, a dekadencia. Most képzeljétek el, miket írnék, ha egy A6-ost tesznek a fenekem alá... Egy ilyenért egyébként 1200 Ft híján 4.600.000 félázsiai magyar forintot kérnek a lista alapján, persze nyilván engednek belőle valamit, ha az ember ügyes és tényleg meg akarja venni, de ez a dimenzió nekem nagyon távoli, már a feléből pont olyan Imprezát lehetne venni, amit szeretnék. Ezen újkori Skoda 105 (nem Skoda 105, hehe) lóereje egy kicsit többnek érződik, mint a Golfom 100-a, de aztán lehet, hogy ezt csak képzelem, a Csikós által nyersnek mondott motorhang a saját autóm relációjában már mindjárt csak édes angyali surrogás, ez lehet igazán az oka. Az is revelációként hatott, hogy a műszerfalon minden kis izé csodásan világít, minden működik, megint csak azt tudom mondani, hogy ez minden bizonnyal sokaknak természetes, nálam viszont cseppet sem az, gyermeki módon tudok tehát örülni minden ilyen apróságnak.

Az Octavia nagy. Elöl is, hátul is, középen is. Klassz nagy a hátsó lábtér, ami a korábbi Octaviák rákfenéje volt, de persze azért nem ekkora. Vessetek meg, de nekem a formájával sincs bajom, bár egy kombit (Tour, pardon) szívesebben elfogadnék. Vagy egy ilyet. A csomagtere viszont ennek is óriási - és most megint viszonyítok, régebben írtam, hogy a Golfé meglepően nagy, de tévedtem, EZ az, ami igazán meglepően nagy! Még ami nagyon tetszett, az a hatfokozatú kézi váltó. Annak ellenére, hogy automata-párti vagyok. A váltó - hangsúlyozom, számomra - japánosan finoman jár, de mégis határozott, nem volt vele rossz tapasztalatom. Ráadásul az autó olyan kis okostojás, hogy a műszerfalon folyamatosan mutatja, mikor ildomos feljebb kapcsolni ;) A fék az én ízlésemnek egy kicsit kemény és darabos volt, de könnyen lehet, hogy ez azért van így, mert a sajátomon puha és nyúlós, ami ugye nem optimális. A tempomat feltalálójának viszont csókjaimat küldöm, 1600 km levezetésekor óriási segítség. Itt vannak a saját képeim:

A motor, nem túlzás, alapjáraton hallhatatlan. Amikor anyámék megvették sok éve az első generációs Yarisukat, annál tapasztaltam hasonlót. Beindítottam a Fáy utcában, és csak azért nem indítottam rá a járó motorra még egyszer, mert sejtettem, hogy csendes lesz. De hogy ennyire... A 175 Nm-es nyomaték nagyon szép adat, kellemes hátországot biztosít a normális tempójú közlekedéshez, még országúton, autópályán is. Oké, a 240-ig skálázott óra a műszerfalon talán barokkos túlzás, de megy ez, ha az ember odalép neki. A már említett felszereltségi csomag pedig tényleg megszépíti az életet, meggyőződésem szerint ennél többre nemigen van szükség: ESP, klíma, hat légzsák, MP3-as CD-s rádió ("Swing" típusú - iszonyú jól szól!), elöl ülésfűtés, hátsó parkolóradar, 16-os alufelnik, állítható gerinctámaszos első ülés, bőrborítású kormány, -váltógomb és -kézifékkar. Kéne örökbe is. Ennyit szerettem volna elmondani erről, térek is át az utazás igazi értelmére, a jól csengő nevű Skoda Rapidra.

A jó Totalcarnál csak 'józan parasztként' bemutatott autóról minden tudnivalót megtaláltok emitt, én inkább arról írnék (megint), nekem milyen érzés volt találkozni egy ennyire új autóval. Hát kábé ugyanaz, mint amiket kicsit feljebb is írtam, csak hatványozottan. Ez ugyanis nem csak hogy új, de modern is, lévén teljesen új konstrukció, illetve teljesen új tag is a Skoda-családban. Szerintem kurvajól néz(ünk) ki! Nézzétek csak meg:

Kompaktnak mondják, de nem kisebb az első generációs nagyobb testvérénél, szubjektíve ez is már nagy autó. Oké, volt már nekem 240-es Volvóm, azért ez ott még nem tart, de abszolút felnőtt méretű. A csomagtartó mindenképp, ráadásul ablakkal együtt nyílik felfelé, ami első blikkre nem magától értetődő - nekem abszolút az első generációs Seat Toledót idézi ez a megoldás, és tetszik is, ahogy ott is tetszett. Jól összehaverkodtunk a tesztvezetés során (Omisba ruccantunk át Splitből), 1.6 TDi jutott nekünk, ami szépen és jól ment, bár a futómű egy kicsit pattogósnak érződött, de egyébként belül is kényelmes volt, tele apró kis ötlettel, amiket az unásig hangsúlyoztak a bemutatón (csúszásgátlós mobiltartó, usb-csatlakozás a műszerfal alján, jégkaparó a tanksapkát fedő kisajtóban stb.). Viszont igazán mély férfibarátságot inkább az Octaviával kötöttem - igaz, az Octavia ülése és a seggem között kialakult kapcsolat már-már intimmé vált az egymás közvetlen közelségében eltöltött mintegy 16 óra alatt, így ez nem is lehetett másként... Simán el tudnám képzelni a házunk előtt hosszabb távon is. További képek a teljes túráról (és az utolsó hivatalos ebéd helyetti városnézésről) alant:

Tényleg nagyon jó volt, nagyon szép volt, nagyon élveztem, köszönet a Skodásoknak és a munkahelyemnek!

Na, máris elkészült az első autós "reklámom" az új munkahelyemen - igaz, hogy csak egy adaptáció, de az is valami, íme:

Hogy tetszik?

Volt már errefelé valami hasonló, de ez már tényleg rendőr ;) És végre péntek! Az van egyébként, hogy az új munkahely miatt hanyagolom a blogot, de ez remélhetően idővel javul majd... Hétfőn pl. el kell mennem Splitbe, ugyanis meghívtak az új Skoda Rapid nemzetközi bemutatójára, szóval sajnáljatok, tesztvezetni kell majd, állófogadásra menni, ilyesmi... Két napig ;)

(ᾰliən ✔ϟ. ₱rədator by Ẍidon)

Akár csak a múltkori, ez is nagyon tetszik...

Ezdejó...!

Bemutatkozik a Magyar népmesék rajzfilmsorozat Csillagok háborúja című speciális különkiadása.
Főszereplők:
Égbenjáró Lukács
Lilla hercegnő
Magányos János és hű társa, Csabika

Na ezen jót nevettem...

Breki úr küldte az alábbiakat: Idän ihmeet kohtaavat - Kelet csodái találkoznak:

A Manso nevű kempingben immár sokadik alkalommal gyűltek össze a szocialista autókat kedvelők és tulajdonasaik... A képekért köszönet kiküldött (na jó, kint lakó) tudósítónknak!

Pontosan tudom, hogy nem vagyok egyedül a kombik iránti rajongásommal, sőt mutattam is már olyat, amit nagyon szeretek. Ma is egy kombi jön, bár ahonnan származik, inkább úgy mondják, station wagon. A Matchbox-keresztségben Mercury Police Car nevet kapott rendőrautó eredetijének modelltörténetébe, bevallom, belekavarodtam, a kismillió Commuter-, Brougham-, Monterey-, Park Lane- és egyéb változatok útvesztője meghaladta az én sokat próbált felfogóképességemet, így ezt a részt most egyszerűen kihagyom, akit érdekel, járjon utána! Kicsit segítek, az alábbi katalógusfotóra kattintva kaphattok némi iránymutatást, de többet nem segíthetek:

Talán nem tévedek nagyot, ha a szintén a Matchbox által elkövetett - és az én gyűjteményemből egyébként hiányzó - Mercury Commuter alapján azt mondom, ez ugyanaz pepitában kutyák nélkül, viszont útjelző bójákkal és két villogóval felszerelve. Szóval ilyen (tehát a fentieknél vélhetően régebbi, olyan 1970-es), csak rendőrben:

Az én darabom (közép-)széles Superfast kerekeket visel (és akkor itt ismét megemlíthető a kerékívek szükségszerű, de nem annyira szimpatikus átszabása), és az ezerforintos árához képest egész jó formában van. 1971, Made in England. A hátsó ablakon bekukucskálva jól láthatók az említett bóják, de ezt leszámítva a beltér nem túl szépen kidolgozott. Ettől - és a jobb oldalán található festékhibától - függetlenül nekem nagyon tetszik ez a kisautó, csináltam is róla egy tucat képet, nézegessétek csak:

Nemsokára megint lesz börze, szerintem kiviszem, hátha valaki akarna érte több pénzt adni, mint amennyiért vettem...

Az új munkahelyemen ezt csináltuk most legutóbb. Bejön?

A keddi poszt folytatása következik ma, mégpedig egy a blogon egyébként ritkán szereplő típussal: egy Skodával. Pontosítok, a mai főszereplő egy első generációs Skoda Octavia Scout. (Persze ez már nem az első generációs Octaviából készült, mint látható a képen.) A számomra rendkívül szimpatikus, de jórészt marketingesek által kreált modellről mindent elolvashattok itt, amit tudni érdemes, én csak annyit tennék hozzá, hogy minden további nélkül elfogadnék egy ilyet otthonra, nagyban is. Így rá is térek rögtön a kicsire, amely nagyon sokban hasonlít a minap mutatott Audihoz, például ez is ezüst és ez is 1:43-as, továbbá hasonlóképp szép részletes - és persze élethű. Ennek az alján már az Abrex szerepel, mint gyártó, akiről tudni lehet, hogy szinte kizárólagosan tulajdonolja a Skoda-jogokat (állítólag emiatt nem jöhetett ki egyelőre semmilyen Skoda a Retroautók sorozatban, leszámítva azt az egyet, ami a négy számot tartalmazó kedvcsináló elő-sorozatban jelent meg), másrészt pedig gyak. ugyanaz, mint a Schuco vagy a Hongwell, szerintem még a faxszámuk is ugyanaz...

Igyekszem még szerezni ilyen modelleket, mert igen szépek és igényesek, remélem, sikerül. Ha így lesz, természetesen elétek tárom ;)

Kellemes napot, jók legyetek!

Ötletes...

A munkahelyváltásom egyik pozitív hozadéka, hogy sok év után újra dolgozhatok autós ügyfélnek. 1999-től 2002-ig folyamatosan dolgoztam ilyen típusú feladatokon, akkor a Porsche Hungaria VW és Audi márkáin, itt az új helyen pedig Skodán, Seaton és újra Audin van szerencsém tevékenykedni. Ezt a bevezetőt csak azért írtam le, hogy tudjátok, miért is, illetve honnan jön ide egy egyébként a gyűjtői profilomba nehezen illeszthető Schuco Audi A6-os. Ezt ugyanis a munkahelyemen "örököltem" az elődömtől, és így teljes jogú új tulajdonosként haza is vittem. Ráadásul nem csak ezt, de a másikról majd később. Szóval Audi A6.

Mit ír a modellről a wikipedia? Az Audi 1994 előtt három generáción keresztül adott ki felsőkategóriás autót. 1994-ben, az Audi 100-as negyedik generációját az Audi felfrissítette, majd újranevezte, így született meg az A6, hogy illeszkedjen az újonnan bevezetett modellnév csoportba, miután az Audi a luxuskategóriás A8-at épp előtte mutatta be. A 100-as külsején csak egy keveset változtattak, leginkább az első és hátsó lámpákat és a hűtőrácsot szabták egy kicsit át, illetve új motorokkal és váltóval lett megvásárolható. Ezek az 1,8 literes, 20 szelepes 4 hengeres benzines, a 2,8 literes, 30 szelepes 6 hengeres benzines, az 1,9 literes, 4 hengeres TDI turbódízel és a 2,5 literes, 5 hengeres TDI turbódízel voltak. Ezek mellett pár piacon megmaradt a régi 5 hengeres 2,3 literes benzinmotorral is a modell. Az S6-os változatban 4,2 literes, 290 lóerős motor volt, sőt ennek létezett egy továbbhangolt, 326 lóerős változata az S6 Plusban. 1997-ben következett a megújult A6-os, számomra gyakorlatilag 'az' A6 ez volt és lesz mindig is. Áramvonalasabb és nagyobb szilárdságú lett a karosszéria, és persze ismét jöttek új motorok, hogy méltó módon vehesse fel a frissített modell olyan más (főleg) német felső kategóriás autókkal a versenyt, mint a BMW 5-ös, vagy a Mercedes E-osztály. Ez a generáció már kapható volt 5 sebességes tiptronic típusú automata váltóval is. Meglepően sok év múlva, 2004-ben jött a következő átalakulás, Walter de Silva jóvoltából. Nagyobb is lett az A6-os, de ennél sokkal látványosabb változást jelentett az új Audi egyik fő ismertetőjévé evolválódott - majd később mások által is smittelt - "single-frame grille" megjelenése. Bevezették tovább a Multi Media Interface (MMI) nevű izét, amivel belül már integráltan lehetett vezérelni minden kütyüt, így egy csomó gombtól meg lehetett szabadulni. Egy másik hárombetűst, az FSI-t is bemutatták, ami viszont egy új közvetlen befecskendezési eljárás volt, tehát valami izé a motorban. 2005-ben az A6 megnyerte a World Car of the Year díjat, illetve a Practical Caravan című lakókocsis magazin "Towcar of the Year" (kb. "Az Év Vontatója") elismerést, köszönhetően a variálható magasságnak és a modellben alkalmazott Trailer Stability programnak. 2008-ban volt még egy kisebb facelift, de a C7-nek nevezett úgymond negyedik generációt 2011-ben mutatták be, ezek futnak ma is, és erről beszélünk ebben a posztban is. Az új autó karosszériája immár teljes egészében alumíniumból készül, ezáltal jelentősen leadott az A6-os a súlyábol. Főként ebből adódóan fogyasztanak az A6-osok 12-21%-kal kevesebbet, mint elődeik. Szemmel látható, hogy az A6 még közelebb került az A8-hoz, és ide is elért a manapság oly divatos ledsor. Itt tartunk most...

Kicsiben tehát egy 1:43-as, gyönyörűen kidolgozott Schuco, tulajdonképpen egy echte dealer-modell, a szalonban is ugyanilyeneket lehet megvásárolni, csak ott nagyon drága. Az átlátszó műanyag lámpabúrák (elöl ledsorral, vigyázzunk!), az igazit mintázó felnik, a csodás hűtőrács, az apróságok, a tükrök mind-mind nagyon rendben vannak. A beltér is finom kialakítású, de szépek lettek a kilincsek és a kipufogóvégek is.

Kellemes tehát a szemnek, kellemes a kéznek, nagyon jól mutat a polcon. Búcsúzóul az igazi még egyszer:

Csütörtökön mutatok egy hasonló modellt, remélem, az is tetszeni fog!

Immár hagyományosan, a szirszarjaim idén is megemlékezik augusztus 20-áról, Magyarország szülinapjáról. A légiparádét a meleg és a tömeg miatt ezúttal kihagytuk, így csak a délután második felében mentünk a Belvárosba. A népszerűségi versenyben a Szabadság téri szökőkút nyert:

A Bazilikánál viszont láttunk Magyar Gárdát - érdekes volt, hogy a rendőrök előtt úgy sétálgattak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Furcsa...

Gyakran visszatérő vendég a Camaro a blogon, ami annak a ténynek is köszönhető, hogy a HW háza táján is ez a helyzet, ott is sűrűn fel-felbukkan. A 2012-es premierek között is megjelent egy, egy 1981-es példány. Ez azért (is) érdekes, mert az 1970-től 81-ig gyártott második generáció lényegében nem sokat változott a 11 év alatt, 2nd gen Camarójuk pedig eddig is volt, ahogy azt ebben a posztban is mutattam... Erről beszélünk, felül egy 1975-ös, alatta pedig egy 81-es:

Sőt még inkább egy ilyenről, tekintve a motorháztető kidomborítását és az eltérő méretű kerekeket:

A korai és a késői modellek között külsőleg persze felfedezhető pár apró különbség, de nem túl jelentősek. Mindegy, mert így legalább egy újabb darabbal bővülhetett a sor, beszereztem ugyanis ezt is, pirosban:

A kisautó festését nem aprózták el, az új szeleknek megfelelően kellőképp zsúfolt, de mivel ránézésre egy a szériaváltozatnál morcosabb kivitelt mintáztak meg, ez elnézhető a tervezőknek. A hátsó kereket ezúttal sem sikerült az elsőkkel azonos méretűre megálmodni, ami a bliszterből történő kiemelés előtt egy kicsit még zavart, de azóta már nem annyira - valahogy hülyén volt belenyomorítva szegény, elsőre azt is hittem, hogy hibás, ezért vagy nyolcat túrtam, de mind ugyanolyan volt, kibontva pedig magára talált, no problemo. Belül becsövezték, az első sárvédőre kapott valami ki szellőzőket, illetve az egyszerűbb, vízszintes osztású hűtőrács és a front-spoiler is azt támasztja alá, hogy versenyautó lesz ez...

Ha esetleg annak idején valahogy elmulasztottátok volna, errefelé van az újkori reinkarnációja. Szóval összességében rendben van ez (is), annak ellenére, hogy bal hátul a dekorációt egy kicsit elbarmolták, de ezt a kibontás előtt sajnos nem lehetett látni, most annál inkább. De tudjuk be versenysérülésnek! ;) Kellemes pénteket!

Mára Kisgyörgy Balázs képeivel készültem:

Jó kis hármas, köszönöm a beküldést! (Impresszum: a VW-kép Zakopanéban, Lengyelországban készült egy étterem előtt, a Corvette Pécsett parkolt, a Trabi szintén.)

A hétvégén autóztam egy keveset. Utólag néztem meg az útvonaltervezőben, de nem baj, mert ha előtte nézem, tán el sem indulok. Történt ugyanis, hogy szombat reggel lementem Balatonra, meglátogatni a Széplakon pihengető őseimet. Azt terveztem, hogy előtte még benézek a Pecsa bolhára, de ez végül elmaradt. Viszont Gárdonyra érve - mert nem kívántam két napra egy tíznapos matricába befektetni - azt láttam, ott bizony piac van. Megálltam, nézelődtem, majdnem vettem egy oridzsi bikakábelt egy darab ezresért, de végül mégsem. Tovább. Vasárnap reggelre időzítettem a visszaindulást, de nem egyenesen, hanem Devecser beiktatásával. Évek óta terveztem már oda ellátogatni, persze minden konkrét cél nélkül. Elindultam hát. Autópályát ezúttal sem akartam igénybe venni, így egy elég vadregényes autózást tudtam le, de végül simán odaértem, útba ejtve előbb Kapolcsot, Taljándörögdöt, majd Kolontárt is, amit nem bántam, érdekelt ez a falu is. Szóval Devecser. Több ismerősöm mondta, hogy a devecseri lomispiacnak párja nincs, mindenképp érdemes megnézni, még ha az ember nem is akar venni semmit. Mint én.

Nagyon nehéz volt nem venni semmit, mert klassz 15-ös BBS-felniket láttam jó pénzért, de a hatalmas kerékpár-kínálat döbbentett meg leginkább. Végül nem is sikerült nem venni semmit, ugyanis egy ideje Milán gyerekülése (amit már ki tudja, hányadik gyerekként használ) huzatilag elég szarul áll, így aktuálissá vált egy áthúzás, de ezt egy darab ideje halogatom, mivel hét rongy egy ilyen mutatvány. Itt a piacon viszont vettem egy új gyerekülést makulátlan huzattal, ötért. Úgy voltam vele, hogy ha már elégettem egy tonna benzint, hogy eljussak ide a világ végére, ne távozzak már üres kézzel... Játékok terén nagyon gyér volt a felhozatal, pedig titkon bíztam benne, hogy gombokért tudok majd magyar kisipari faros Ikarust vagy Csepel Bulldog bútorszállítót vásárolni, de semmi ilyesmi nem volt. Viszont ha valaki mostanában tervez fűnyírót, antik bútort, bármilyen gumit és lemezfelnit, bringát vagy síléceket venni, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!

Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy mer ilyen helyre egy igen rövid hajú fehér ember elmenni, ráadásul egyedül? Főleg, hogy pont akkor egy hete még kövek repkedtek arrafelé. Nos, el kell mondjam, hogy a piacon - amely egy volt laktanya területén található, pár kilométerre Devecser központjától, tehát nem úgy, ahogy régen volt - sétálgatni nem ugyanaz, mint bakancsban menetelni a főutcán. Tény, hogy az eladók 90%-a roma volt, de azt is tény, hogy ezek legalább 90%-a kedves volt és udvarias, segítőkész, normális stílusban és hangerővel beszélt, egy pillanatig sem éreztem, hogy veszélyben lenne az életem, vagy akár csak az értéktárgyaim. A maradék 10% pedig nem foglalkozott velem, ők képviselték a romák ricsajozósabb felét, de ez a ricsajozás is jórészt kimerült a nem kis számú purdé fegyelmezésében. A vásárlók közül ránézésre senki nem volt helyi, sokan hozzám hasonlóan inkább csak nézelődni vágytak. Szóval no para, akit érdekel, nézze meg a piacot bátran, nem kell hozzá golyóálló mellény - felteszem, a roma árusok is tudják, hogy a balhé nem tesz jót az üzletnek. Igazuk lehet, mert nem együk portáján igen nagy méretű Mercedesek parkoltak...

Devecser után Budapest felé vettem az irányt, Veszprém, majd Fehérvár felé, Fehérvártól viszont nem a hetesen folytattam, hanem átmentem a 811-esre, mert le kellett még Biatorbágyon adnom Lili bringáját, amit Széplakról felhoztam. Így jutottam el Alcsútdobozra is, amit megint csak még valamikor régebben elhatároztam, hogy egyszer megnézek. Szép kis falu, szó se róla, az Arborétum még így kívülről nézve is lenyűgöző volt, de Etyek azért sokkal jobban tetszik, amin így szintén átvitt az utam. Az útvonaltervező szerint ez összesen közel 400 km volt, szerintem több, de élveztem minden percét, ami talán annak is köszönhető, hogy vasárnap kimondott kabrió-idő volt ;)

...valamit.