Pontosabban 300 E és 280 GE, amiből sokan már tudhatják, hogy ez bizony két szép Mercedes lesz, a változatosság kedvéért Siku. Nem csak hogy párban érkeztek, hanem rögtön duplán is, így egy-egy példány most eladó:

A 300-as miatt vettem amúgy meg a pakkot, de ha már így alakult, a G-Mercedes is marad - de nem tetszik jobban a MB-változatoknál:

300-asom egyébként van bontatlan civilként is, erre utaltam még hétfőn, hogy még nemtom, mi legyen vele, de szerintem eladom azt is. Majd csinálok róla fotót, aztán hátha... Ilyen a rendőrségi G élőben:

Talán feltűnt, hogy egyre kevesebb mostanság a blogon a Matchbox, és egyre több minden más. Ez nem véletlen. Azokat a MB-okat, amiket szerettem volna, kevés kivétellel mind összegyűjtögettem már, tényleg nem sok híja van. Oké, elkezdhetném akkor lecserélgetni a kopottasabb darabokat szebbekre, de mivel mindennél úgyis van szebb, ez örökké tartana. Így önmérsékletet tanúsítva inkább hagyom békén ezt a szekciót, és bővülök máshol. A fentiekhez hasonló kerekű Sikuk között, de akár a régebbi Majorette-eket is említhetném, bőven van még terem, aztán ha azokkal is nagyjából megvagyok, lesz egyéb... A fent leírtakat csak megerősíti az az érdekes tapasztalat (nem tudom, talán már nektek is volt ilyen), hogy benéztem Gyula úrhoz nemrég, és mentem két-három kört, majd végül nem vettem semmit. A most vasárnapi börzén is nézelődtem inkább, vettem egy 200 forintos MB Super GT-t valamelyik turkálós dobozból, illetve két Majorette kisautót (majd mutatom őket), és pár egyéb cserét eszközöltem, de ennyi. Valahogy már a régebbi Matchbox-ok kapcsán nem kap el az a harctéri idegesség, ami eddig jellemző volt. 8-dot fronton is lenne még pótolnivalóm, persze, de azért ez furcsa, nem? Na, nem mondom, hogy nem lesz többet MB, mert de, nem is olyan soká, de aztán a folytatást majd meglátjuk. Addig is jók legyetek!

Már megint jól nincs szükség belemenni a részletekbe, hogy mi fán terem a Porsche 928, hiszen szakavatott bloggertársam már régen felhomályosított mindannyiunkat. A Matchbox változatát már én is mutattam errefelé, de a most következő csodás Siku szerintem annál is egy fokkal érdekesebb, ha másért nem, azért, mert talán ritkább. Főleg olyan állapotban, amilyenben szerencsém volt megszerezni. És a szerencse itt nem csak szófordulat, hanem tény, 800 forintért tehettem rá izzadtságtól ragacsos kis mancsom a bolhán:

Szép kék :) Echte német gyártású kisautó, az ilyen kerekű fajtársai minden már (-már unalomig) ismert erényével. Nagyobb is a MB-nál, talán egy picit részletesebb is, és annyira, de annyira örülök neki, hogy csak na. Nem túl rég érkezett még két szép régi Siku, de még nem döntöttem el, hogy kinyissam-e őket, vagy ne? Az egyik egy Saab, a másik egy Merci, ti mit csinálnátok?

Addig is minden jót!

Újfent egy BMW kabrió:

Kellemetes vasárnapot, jó börzézést kedves mindannyiunknak!

Ez szerintem nagyon vicces. Alufóliával XDDD

A típus viszonylag gyakori vendégnek mondható már a blogon, de ez nem ok arra, hogy ne mutassak egy újabbat. Amit írtam tegnapelőtt a Caprinál a matricákról, azt annyiban egészíteném ki, hogy sajnos ennél pont hiányzik a legfontosabb, a lámpa-hűtőrács kombó... Mindegy, majd egyszer nyomtatok rá valami jót. Szóval Polistil Renault 5 Turbo, ahogy kell, versenyzőnek öltöztetve:

Ugyanazt tudja, mint a Capri, illetve az összes többi autó a sorozatból, se többet, se kevesebbet. Azt a nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy miatta szerettem bele a Polistil modellekbe. Made in Italy, mondanom sem kell, amikor ez készült, Kínában valszeg még csak dzsunkák és rizsföldek voltak, nem gyárak. Az én régi darabom egyébként sötétkék volt, nem ilyen fehér, de marad így is. A sorozatból még jó lenne megszerezni az Escortot és a 924-es Porschét, de nem sietünk... Na, megint itt a péntek, jó hétvégét!

Aki olvasgatja néha a blogot, tudhatja, hogy eléggé oda vagyok az 1:24-es Polistil kisautókért, mert csak. Írtam korábban, hogy gyerekkoromban volt egy ilyen Rönóm, és mivel már akkor is annyira bejött a bájos egyszerűsége, már régen elhatároztam, hogy ilyen nekem még kell. Nem lövöm le előre nagyon a poént, ha elmondom, "természetesen" meglett az R5-ös újra, mutatom is pénteken, de előtte még a vele egy dobozban érkezett Ford Capri következik:

Úgymond szokás szerint egy versenyautóval van dolgunk, amit a kissé szerénytelen spoilereken kívül a matricázás is bizonyít, no és a szinte védjegyként is funkcionáló különböző méretű kerekek. A matricákat ezúttal nem nekem kellett feltennem, hanem vagy így voltak eleve, vagy az előző tulaj spórolta meg nekem a fáradtságot. Az ajtó nyitható, belül elmegy, rugózás nyema, de ez nem újdonság... Nekem nagyon bejön!

Az új majmos film, ahogy írtam, szerintem elég jól sikerült, de messze nem annyira, mint ez:

A videót itt találtam. Densz!

A gyűjteményem kipakolt része képekben:

Nincs elég polcom :( Ha esetleg láttok olyasmit a képeken, amire kíváncsiak vagytok, és esetleg még nem szerepelt a blogon (én csak öt ilyen darabról tudok a képeken), jelezzétek, aztán hátha... Minimum válaszolok kommentben ;)

Még mindig a szép régi autós vonalon maradva ezúttal egy Opel:

porsche küldte egy esküvőről, köszönet érte! De Andrew0807 sem tétlenkedett, levadászott nekünk egy klassz Spitfire-t:

Köszi!

Elvis él!

És Fantomas is!

Ezek azért jó találatok, nem? ;) A Citroen H különösen... (Azóta a TC is írt róla.)

Folytatom a sort, ahogy ígértem. Vagy nem ígértem? De akartam. Szóval egy Ural, abból is a 357-es típus. A már többször hivatkozott forrást hívom segítségül újra, hogy képbe kerüljünk, mi is ez a kisautó (№9 "Автомобиль грузовой" - Ural 357 (УРАЛ 357)):

Mondanom sem kell, gyerekként megvolt, felnőttként nem, de a legutóbbi bolhapiacozás eredményes volt, így most megvan újra. Makulátlan állapotú, de doboz nélküli darab, amiért az 1500 forintos vételárat egyáltalán nem tartom túlzásnak. Speciális fícsör, hogy a (vasból készült) ponyva rész levehető, de ettől eltekintve ugyanolyan puritán kivitelezésű, mint az összes többi a sorozatban. Ez volt az a modell, amiről írtam, hogy annak idején faterommal megrövidíttettem, mert valami miatt akkoriban az úgy nekem jobban tetszett - máig nem értem, miért. Mutatom akkor a saját példányomról a fotókat:

Már nincs sok, ami hiányzik, szerencsére (más szempontból pedig sajnos) ez a sorozat viszonylag kevés tagból áll, pedig azért még lett volna mit megformázni... (A poszt címe egyébként azért nem lett Uralkodó, mert olyan már volt.)

A fő profiltól kicsit eltérek ma, ugyanis egy teherautót mutatok. A delikvens egy Siku Ford autómentő, konkrétabban egy Ford Cargo, még konkrétabban egy 1013-as típus. Pont ráfér egy lerobbant Bugatti:

Egy levegővel: hátul a csörlő kézi vezérlésű és kiválóan működik, a hátsó fémrámpa természetesen lehajtható, a kerekei gumisak, a vaterás vételár 1500 forint volt, és négy utcára tőlünk tudtam személyesen átvenni, így elégedett vagyok. Kellett ez már, mint egy falat fettesbrot. Az a baj, hogy a kurrens Siku-kínálatból is nagyon szívesen szemezgetnék, de amikor néhanapján elkeveredek egy Müllerbe, csak nézek nagyokat, mert olyan árakon kínálják ezeket, hogy agyam eldobom. Na szép napot, azért Siku lesz még nemsokára, türelem, és persze jók (ne) legyetek!

Mivel külön posztot nem szántam neki. A sárga meg ugye már volt itt.

Lancia Stratos már szerepelt a blogon, itt elolvashatjátok, mit írtam akkor. Most viszont egy újabb darab szerencsés beszerezéséről számolhatok be, ami a korábban mutatottakhoz képest egy kicsit más. Ez ugyanis a Turbo. Már ránézésre is sokkal brutálisabb az autó, amit az extrém szélesítéseknek köszönhet, no nem mintha előtte olyan kis keskeny lett volna. Az Alitalia színeiben (és nálam a kissé furcsa fényeknek köszönhetően kicsit még kékben is) pompázó kisautó gyártója ismeretlen, de az ihlet egyértelműen a Tomicától jöhetett, nevezetesen innen.

Ha jól emlékszem, komoly 90 forintért vettem ezt a kisautót, de szerintem megérte :) Jó kiállású darab (Tomica-örökség), sallangoktól mentes, ahogy mondani szokás, és elég jól össze van rakva, a súlyát leszámítva semmi nem utal arra, hogy egyébként noname. Nekem még ezek a kerekek is bejönnek, hasonló kivitelben van ám még Nissanom, Chargerem és Mustangom is, azokat is szeretem. Hátul sajnos azonban sokat ront az összképen az, ahogy a karosszéria az alvázra illeszkedik, ez a megoldás elég ormótlan lett, főleg így zavaró, ha látjuk alatta a képet az eredetiről, azonban ne legyenek illúzióink, hasonló hibákat a nagyok is el tudnak követni, akár magasabb árkategóriákban is...

Kellemes hetet!

Még mindig tegnapról:

Ezt a Volkswagent mutatták a tévében is valamelyik nap, előre megfontoltan kaptam tehát lencsevégre. Norbi BMW-jét pedig jó volt látni végre testközelből is.

Tudom, volt már R8-as, de akkor is:

Amikor fotóztam az Andrássyn, siettem, mert a második kép készítésekor majdnem besétált elém egy kis plázacica, de szerencsére pont nem. Mondom, huh. Erre mit csinál? Pitty-pitty, és beül. Nabazmeg.

Az van, hogy már nem Viktor a király... Belpolitikára és helyesírásra érzékenyek csak óvatosan kattintsanak!

Igen, sikerült, megvan a Siku Renault 5-ösöm is! A változatosság kedvéért ez sem makulátlan, viszont közepesen kopott. És egyszerűen nagyszerű, pont, mint az igazi. A Hot Wheels-változat bemutatásakor már írtam sok betűt, most nem fogok, mutatok inkább képeket:

Ennek végre nyílik is valamije, feltárva a jól eltalált belteret. A fotókon szerencsére nem látszik annyira a kopás, pedig azért van rendesen, de olyan össze-vissza jöttek a fények, amikor fényképeztem, hogy csak na. A kifestetlen lámpákért nem sírok, a régi görög és római szobrokról is csak sok-sok év múlva derült ki, hogy azok valaha bizony festettek lehettek - ma pont az hatna nagyon furcsán, ha úgy látnánk őket. Kívánok jó pénteket, jó hétvégét, és óvatosan az utakon!

Czigány György Bárki! Aki válaszol: a Sötét Nagyúr maga. Katt!

Zseniális!

- Ezredes úr, beszélnünk kell!

- Mi a probléma, Hans?

- Hát... Az új autóról lenne szó.

- Igen...?

- Szóval hogy olyan furcsa.

- Mi furcsa rajta? Kerekei megvannak? Igen. Négy ajtó? Igen. Szép rendőrségi festés? Igen. Mi lehet a gond?

- Hát a Porsche után valahogy olyan lassúnak érzem. Meg mintha a váltó is olyan érdekesen működne.

- Hans, tudja maga is, hogy a költségvetésünket megvágták odafent, összébb kell húznunk a nadrágszíjat tehát idelent, mindig ez van. Ők jól eljárkálnak továbbra is a szolgálati BMW-kkel és Mercikkel, nekünk viszont most csak erre volt keretünk...

- Igen, uram, én ezt értem, de próbált már egy ilyennel üldözni valakit? Ha meglátja egy bűnöző, röhögőgörcsöt kap. És most tényleg nem a franciákkal van bajom, de ennek még le sem lehet tekerni az ablakát!

- És??? Ott a vászontető, nyissák le azt, ha melegük van!

- De azon meg kimászik a fogoly, ha megállunk az Ankernél, uram.

- Hans, részemről itt befejeztük, téma lezárva, ez van, ezt kell szeretni, jövőre talán jobb lesz a helyzet, addig egy szót se halljak! Értve?

- Igenis, uram! Köszönöm, hogy meghallgatott.

... soha nem leszünk katona! - énekelte a Pa-dö-dö annak idején. A remek szovjet "mecsboxok" közül három újabb darabbal sikerült bővíteni a gyűjteményem, és hogy pontosan melyekkel is, azt már korábban is idézett kiváló forrás segítségével tudom megmondani:

№13 "Противотанковая ракетная установка" - BTR-152M + Shmel páncéltörő rakéta (БТР-152M + ПТРК «Шмель") látható itt fent, a lapozás után pedig a másik, ami egy GAZ, aminek a típusát magamtól is tudtam... 

Az 1:18-asok viszonylag kívül esnek a gyűjtői látókörömön, de azért el tudom csorgatni a nyálam pár szép darab láttán. Főleg, ha egy olyan koncepciózus kollekció kerül az ember szeme elé, mint Ádám kollégámé, amit itt nézhettek meg, az alábbi három kép csak kedvcsináló:

Ugye? Nem fogjátok elhinni, de egy BMW-je van... (És talán az enyémnél egy kicsivel jobb fényképezőgépe.)

Már harmadik alkalommal kívánhatok boldog szülinapot Magyarországnak a blogon, ez a nem semmi! Úgyhogy hepihepi!

Mondhatni, hiánypótló poszt következik legalábbis a szirszarjaim viszonylatában, ugyanis Ford Sierra eddig itt még nem szerepelt. (Máshol meg de.) Na majd most. Eddig azért nem, mert egyrészt nem nagyon szeretem a típust, másrészt pedig azért, mert az a két darab, ami gyerekkoromban megvolt, mára az enyészeté lett, és mivel nem is nagyon törtem magam az újbóli beszerzésükért, el is felejtődtek valahogy. De most igyekszem bepótolni e hiányosságot, többszörösen is... Nézzünk akkor egy kis modelltörténetet a wikipediáról:

A Ford Sierra a Ford-Werke AG egyik modelljének a neve, amelyet 1982 és 1993 között gyártottak. Tervezői Uwe Bahnsen, Robert Lutz és Patrick le Quément. Összesen 2,700,500 Sierra készült, többsége Németországban, Belgiumban, és az Egyesült Királyságban. Gyártottak még Sierrákat Argentínában, Venezuelában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is. Amerikában Merkur Xr4Ti néven forgalmazták, mivel a Sierra név a GMC tulajdonában volt. A Sierra formája újszerű volt abban az időben, amikor megjelent (hasonlóképp a későbbi Focus esetéhez) és alapvetően befolyásolta a rákövetkező évek autóinak formáját. Az autó szerkezeti felépítése is átalakult az elődhöz képest: új első futóművet és független hátsó felfüggesztést kapott. A motorokat változatlanul örökölte meg a Taunus/Cortina sorozatból. Az első Sierra 1982 júliusában jelent meg az utakon ötajtós ferdehátú, valamint kombi (Turnier) karosszériával, négy választható motorral: 1.3, 1.6 és 2.0L OHC ("Pinto"), 2.3L V6 OHV illetve Németországban rövid ideig kapható volt 2.0 literes hathengeres OHV motorral is. 1982 októberében a Peugeot származású 2.3 literes OHV diesel motorral egészítették ki a választékot. Az XR4i 1983 tavaszán került a modellválasztékba 3 ajtós karosszériával és a Capriból átvett 2.8-as injektoros OHV "Cologne" motorral. A Ford 1985 januárjában kiegészítette a világautó programját az első turbófeltöltésű Sierrával, a Merkur XR4Ti típussal, amely gyakorlatilag egy XR4i volt 2.3 literes soros 4-es OHC (Lima) motorral és az USA-ban árusították. 1986-ban megérkezett a legerősebb Sierra: a 3 ajtós Cosworth (becenevén Cossie) a kétliteres Pinto 16 szelepes turbófeltöltéses változatával szerelve, ez volt az első utcai autó, amely átlépte a 100 lóerő/literes határt. Ez volt a Ford új reménysége a rally világbajnokságban a B csoport eltörlése után. Ennek ellenére a versenypályán volt sikeresebb, Klaus Ludwig világbajnok lett a túraautó sorozatban az RS500-as változat volánja mögött. Az homologizációhoz szükséges 500 darab utcai változatot a Tickford építette, így az RS500-as volt legdrágább Sierra.

Az igazán elvakult rajongóknak még egy kis tesztet is linkelek, de egyből mutatom is a flottát, kezdve egy Homefire reklámfeliratot viselő példánnyal, ami egy Corgi:

Az utolsó két kép nagyítható, ha valaki szeretné. Teljesen korrekt munka a Corgitól, de hátul a gigászi vonóhorog egy kicsit ront az összképen. Ez nem rugózós típus, cserébe az első ajtók nyithatók. A beltér részletes, de egy kicsit elnagyolt, cserébe a piros műanyag elér egészen a hátsó lámpákig. Az első lámpák pedig az üvegezés műanyagán osztoznak, és ettől igényesebb, életszerűbb a kisautó megjelenése. A kerekek a megszokottak, az első képbe még egy kis csillanást is sikerült klasszul belekomponálnom, ennyire ügyi vagyok. Ezt a darabot egyébként a Játékudvarban vásároltam 300 magyar forintért, és szerintem meg is érte az árát. Érdekessége, hogy készült belőle HW remake, de olyanom (egyelőre) nincs. Van viszont egy olyan Maisto, ami a Matchbox-változat egyenesági leszármazottja. Lapozz!

De nem az:

Jó ez. Egyébként a fenti linken szereplő Negyedik című filmet is megnéztem, nem volt rossz, olyan Alkonyat-feeling sci-fi-be oltva, egynek elment. Tegnap késő este viszont sikerült megnéznem az új Majmok bolygóját, hát az nagyon tetszett, ajánlom jó szívvel!