A tulajdonos egyelőre titkolja, rejtegeti, de a szirszarjaim stábjának sikerült bejutni a legőrzöttebb szobába is, hogy titokban felvételeket készítsen. Erről vajon lesz poszt?

Újabb hiánypótlás, a címből talán kitaláltátok, egy BMW. Abból is egy tető nélküli változat, amelyről már olvashattunk Sam. Joe-nál régebben. Mivel már annyi sokféle 3-as Bimmer van/volt a gyűjteményemben, a Baur-féle cabriót sem hagyhattam ki, így amikor legutóbb az Autómánia felé vitt az utam, már célirányosan kerestem. 800 magyar forint volt, ami szerintem tök baráti, az autó szinte makulátlan. Ilyen az igazi:

És akkor ilyen ez a Matchbox megvalósításában, sokkal kisebb méretben:

Alul-felül fém, közte némi műanyag, viszonylag szép belső, és viszonylag elfogadható rugózás. Megint csak viszonylag részletesre tervezték az elejét, de a hátsó traktusra elfogyott az ihlet, a lámpák csak jelzésértékűek, az öntési hibáról már ne is beszéljünk... Cserébe viszont kapunk vonóhorgot, juhéj!

Ennek ellenére összességében bejön ez a kisautó, cabriolet lévén öröm, hogy a lehajtott tetőt szépen oldották meg, láttunk már a műfajban sokkal gányabb munkát is. Pipa.

Pár nap múlva...

Akarom mondani a papírforma, ugyanis a Retroautós Zuk bizony pont olyan szépre sikeredett, ahogy arra az előzetes képek alapján számítani lehetett. Íme tehát, külön üdvözlettel azoknak, akiknek már herótjuk van az elmúlt jó pár nap francia és japán modelljeiből:

Az egy időben Magyarországon is népszerű (sőt) típus 1:43-as megvalósítása nekem (is) nagyon bejön, impozáns mérete csak hab a tortán, nagyjából minden a helyén van rajta, jó a színválasztás, klasszak a feketére festett félig offroad kerekek rajta, rendben van az egész. Személyes emlékem is van a Zukkal, ugyanis egy általános iskolás osztálytársnőm apukája akkoriban tehertaxizott egy platóssal, és egyszer el kellett mennünk valami könyvtárból átpakolni egy csomó cuccot a suliba, vagy fordítva, nem emlékszem, és dacolva a szabályokkal vagy hatodmagammal a platón utaztunk a ponyva alatt. Csínyből persze be-bemutattunk az autósoknak, és ezt az egyikük annyira nem tolerálta, hogy a belvárosból a Rózsák teréig követett minket, majd ott megállva kiszállt és szóban is hangot adott jogos felháborodásának. Szerencsére az osztálytársnőm apukája megvédett minket, amire rá is szorultunk erősen, mert úgy meg voltunk szeppenve, hogy meg sem mertünk mukkanni. De azért a rend kedvéért utána minket is lebaszott...

Jó múltkor kezdtem el egy kvázi sorozatot itt a blogon, különlegesebb darabokat bemutatandó a gyűjteményemből. Ilyen volt pl. a Batmobile, aztán a Dodge Rampage, a HW Hare Splitter, és még azóta is pár egyéb, amiket nem jelöltem külön a sorozat tagjaként. Most akkor újra felveszem a fonalat, egy igazán érdekes kisautó következik:

A Mitsubishi Lancer EX 2000 Turbo néven ismert autó nem más, mint az Európában annak idején Mitsubishi Lancer EX néven forgalmazott járgány 2 literes, négyhengeres turbómotorral forgalmazott változata. Ez a motor lett az alapja a későbbi VR-4-esnek, amit a Galantból is ismerhetünk, de sokkal inkább onnan, hogy ezt építették aztán az Evo generációkba. Ekkortájt a motor 168 lóerős volt, és durván 15 mp alatt volt képes az autót a 200 km/h végsebességig gyorsítani. Az Ezertó Rally-ra készített versenygépben, ami most számunkra érdekes, ugyanez már 280 lóerős változatban került. Ilyen ez igaziban:

És ilyen kicsiben, hála a Tomica szorgos tervezőinek és a kiváló vietnámi gyártóknak:

Limited Edition, azaz korlátozott darabszámú kiadás, de ezt sajnos sehogy sem tudom számszerűsíteni. Mindenesetre speckó felnik kerültek a kisautó alá, és hihetetlenül részletes festés a karosszériára. Rugózik, nyílik, csodásak elöl a ködlámpák, és teljesen élethűek a kerekek is. Meg úgy az egész. Ez az első ilyen kivitelű Tomica kisautóm, de remélhetően nem az utolsó. A doboz sem a megszokott:

Szerencsém volt a vásárlásnál, ugyanis az eladó Lancer helyett Lanert gépelt az ebayre, így egyedüliként licitáltam rá, és el is hoztam 6 dollárért :) Még szerencse, hogy ezek az ázsiai népek ilyen kis bugyuták...

Andrew0807-től. Nézzük, be tudom-e ágyazni a Picasa albumos képeket! MUKODJ!

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Hát, úgy tűnik, működik. Köszönet az utolsó képen látható szerzőnek! ;)

Oroszországból :)

Transformers from repey815 on Vimeo.

Kattintsatok a Filmbuzira, a részletekért!

Mivel PS3 hiányában személyesen nem érint, ezért nem is nagyon kattantam rá a hamarosan érkező Gran Turismo 5-tel kapcsolatos hírekre, képekre, érdekességekre, de most úgy érzem, nekem is meg kell mutatnom pár klassz dolgot. Az alábbi képek hátteréről itt találhattok néhány infót:

Maradok a hármasnál, egyéb híján...

Ha már a múltkor szóba került, illik a Renault 18-ast is bemutatnom egy kicsit. Az R12-est (ami nálunk leginkább már a remek Dacia-reinkarnáció formájában ismert) leváltandó 1978-tól egészen 1993-ig (Európában csak 1986-ig) gyártották (mindössze 18 hónapos tervezési fázis után), mint családi limuzint. Ez volt amúgy a Renault első világautója, a franciaországi produkció megkezdését követően nyolc más országban is gyártották, négy kontinensen. Alapban 1.4-es motorral készült, később lett belőle 1.6-os, 1.8-as is, majd dízel, benzines turbó és turbódízel is. Ez utóbbiak már bizony négycsavaros felniket kaptak, az első kettő a Renault-nál (és egyéb francia gyártóknál is) megszokott háromcsavarosokon futott. Hát ennyit gondoltam a típusról rövid bevezetőnek, most lássuk kicsiben:

Természetesen Majorette. A szokásos jellemzőkkel, minusz nyitható ajtók. Amiért számomra érdekes a típus, az az, hogy bizony ilyenem is volt gyerekkoromban, mégpedig a nagymamámtól. Úgy rémlik, az valamilyen aranybarna színű volt, és az egyik legjobban rugózó kisautóm volt, nagyon szerettem vele játszani. Felnőtt fejjel először a kéket vettem meg, de kopottas lévén csak átmeneti ("filler") darabnak szántam, ameddig nem jön egy jobb állapotú szembe velem. Szerencsére jött szembe, mégpedig az Autómániában, komoly 1500 forintos áron, dobozával és sofőrjével (!):

Bizony, a kisnövésű fószer bent ül, és egykedvűen, az esélytelenek nyugalmával várja az utasokat. Mert nem nyitom ki a dobozt :) A kék ablakokkal közös eredetű lámpák elsőre talán furcsán hatnak, de nekem nem rontják az összképet, a franciák úgysem normálisak, tehát végülis simán elfogadható...

Na minden jót, éljen a péntek!

Találós kérdés: miért kerültek szoftosabb Siku-kerekek a régiek helyére?

Megoldás a hajtás után.

Továbbra sem hanyagolom a Renault 5 témát, ezúttal íme a múltkor említett remek vaterás pakkból egy érdekes (értsd: béna) festésű Majorette GT Turbo:

Mit mondjak, nem a legszebb kisautó a sok közül, pont eggyel kevésbé tetszik, mint a legutóbbi Corgi, de meg kellett legyen ez is. A hátsó lámpákkal nem szaroztak sokat. Méretileg jó nagyra sikerült, ez jól látható a Matchbox-szal együtt készült képen:

De rugózik, szépek az első lámpái, tetszik a hűtőrács, illetve az egész oldalt körbemenő műanyag is, plusz jó pont, hogy a hátulja nyitható. Még szeretném beszerezni a "sima" R5-öst a Majorette-től, illetve a bumszlikerekű R5 Turbót, esetleg a Sikut, urambocsá' a Tomica R5-ösét, aztán elég lesz belőlük örökre.

Harmadik generációs Mazda RX-7 is szerepelt már errefelé, de a tegnapi poszthoz hasonlóan újfent hiányt pótolok, egy Hot Wheels következik ugyanis. Az autó a HW kínálatában 24/Seven néven fut, tehát nem Mazdaként, hogy miért, fogalmam sincs, gondolom, így olcsóbb volt. Pályáztam erre a darabra már egy jó ideje, és ezúttal is egy szaktárs segítsége kellett ahhoz, hogy végre megszerezhessem. (Ráadásul így még meg is mentettem a szétfúrástól.). Íme tehát a gyors japán:

35 éves jubileumi kiadás, amit a fém alj és a speckó kerekek fémjeleznek. A festése olyan Halálos iramban-stílusú, neonos, digitális, tuningos, bizonyos körökben nyilván egészen menőnek számít, nálam inkább a csicsapicsa kategória, de még pont belefér, főleg ekkorában. Az első lámpák a zöld szélvédők műanyagából lettek kialakítva, a végeredmény furcsa, de vagány. És ha már az RX-7-nél tartunk, mutatok még egyet, ami már jó ideje megvan, csak valahogy eddig kimaradt. No és hogy lehessen a típuson belül is rabló-pandúrost játszani:

Igen, a "szokásos" Tomica rendőr. A feliratok azért állnak picit furcsán rajta, mert a Tomica gyakran ad kis kézzel felragasztandó matricákat az autóihoz, gondolom, ezzel is plusz szórakozást kínálva a szorgalmas japán kölköknek, akiknek az iskolai bonsai-szakkörön edződött kézügyessége nyilván igazolja ennek értelmét, nekem azonban a festett felirat jobban elnyerte volna a tetszésem... Ajtók nyílnak, kerekek rugóznak, tök rendben van az egész - ahogy megszokhattuk.

Sayonara!

Állam leesett, naná, Ken Block a régi, de hiányzik a Subaru :(

A múltkor azt írtam, hogy holisztikus a poszt, de erősen hiányzott belőle a Tomica megoldása. Eddig. Ugyanis a börzén egy remek csere útján sikerült végre beszereznem a japán gyártású Ferrari Testarossát is. Oké, szeretem én a Matchbox- és a Hot Wheels értelmezését is, de kétségtelenül ez tetszik a legjobban:

Hát, más, mint a MB vagy a HW. Nekem valahogy élethűbbnek tűnnek az arányai, hosszúkásabb, laposabb, szexibb, és bár nem látok ilyen autót naponta, mégis inkább ez a sziluett rémlik. (A kerekeken csak némi ragacs látható, illetve a csomagolás pár maradványa a karosszérián, ami csak a fotók vágása során tűnt fel nekem is, szerencsére a kisautó makulátlan.) Az igazi öröm persze az lett volna, ha sikerül megszereznem az ultraritka japán rendőrségi változatot, de azt szinte lehetetlen. Cserébe viszont...

...bezsákoltam még korábban a Matchbox 'Star Car' sorozatából Magnum verdáját, kárpótlandó magam a hármas szett eladása miatt:

A mezei változatnál jóval több rajta a kifestett részlet, illetve jár hozzá egy speckó papírdoboz, továbbá csak ez a verzió rendelkezik a számomra oly' kedves ötküllős felnikkel. A tetővel ugye csaltak egy kicsit, de ennyi belefér, és még Magnum bajuszát sem borzolja így össze a menetszél. Marad bontatlan. És egy darabig nem is jövök újabb Ferraris poszttal, most egy időre rendben vagyok... :)

Megint csak a reggeli témához, legalább annyiban, hogy ez is német:

Oké, tetszik, de a régebben szpottolt cabrio eggyel jobban...

A polgári körök után egy kis folytatás: nemrégen végre sikerült összefutni pmgabival, aki kábé 4 hónapja hurcolja magával a virtuálisan már elcserélt járgányomat, a remek Tomica-másolat rendőrségi Audit. Erősen próbált lebeszélni a cseréről, de persze nem hagytam magam, megvan:

Hát igen, a rokoni szál szemmel látható, de kézzel kevéssé tapintható. Egy fokkal jobb állapotban jutottam hozzá, mint amilyen a taxi, és egyáltalán nem bántam meg, nekem bejön ez a kiskocsi. Az alváz csillagcsavarokkal rögzített, tehát elvileg nem lenne nagy fáradtság kereket cserélni, de hagyom így, nem bántom...

Filmajánló poszt következik. Régen írtam már filmről, filmekről, mert a sok kisautó, meló és család mellett nem volt időm. Írni. Nézni szerencsére igen. Ezért most csak néhány mondat az utóbbi időkben megnézettekről, tényleg dióhéjban, 10-in-1:

Eli könyve

Néger Mad Max, kicsit komolyabban, látványosabb bunyókkal, ördögibb főgonosszal. Ez utóbbi szerepét rutinból hozza Gary Oldman - ő se lesz már sose jófiú. A nagy világégés után játszódik a film, megy a harc az életért, vízért, üzemanyagért - és egy könyvért. Elég jól eltalálták a film hangulatát, engem teljesen megfogott...

The Fourth Kind

A földönkívüliek rendszeresen rabolnak el embereket, ezt többek között Attilának hála mindannyian tudjuk és hisszük. Kivéve talán a Resident Evil dekoratív főhősnőjét, aki talán e tudatlansága miatt sajnálatra méltóan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, és hogy a kilátástalan helyzetét még jobban átérezhessük, a rendező a már többször igen jól bevált dokumentarista stílust választotta, egy kicsit érezhetően a Paranormal Activity által kitaposott ösvényen. De nem baj, annál sem írtam, hogy zavaró lenne, sőt, pedig volt azért előtte már egy Cloverfield is, hogy mást ne mondjak.

Rec 2

Az első rész is rendben volt, az amerikai remake is, és most a második is beszaratós. Horror lévén ez inkább erény, mint hátrány. Az első rész klausztrofobikus hangulata mellé ezúttal a vallásos szál jött be, mint meglepi, illetve body count gyanánt egy csapat harcedzett spanyol kommandós. Érdemes egyébként eredeti hanggal nézni, mert angolosként nekem adott egy plusz egzotikus hangulatot a filmnek a spanyol nyelv. A sztori amúgy ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött, a furcsa járvány sújtotta házba beküldik a rendőröket, hogy ugyan nézzék már meg, mi történt a korábban beküldött tűzoltókkal és tévésekkel. Hát, semmi jó, ennyit elárulhatok...

Titánok harca

Könnyedebb terület az előzőekhez képest, talán a misztikus kalandfilm lehet a helyénvaló besorolás, bár a port.hu-n fantasy. A főszereplő ismerős lehet, a T4 és az Avatar után egy újabb szerénytelen költségvetésű film főszerepét bízták rá, és szerintem teljesen jól helyt állt - ezúttal is. A sztorit mindenki ismeri, itt a vérprofi megvalósításon van inkább a hangsúly, demonstrálandó, hol is tart már a technika. Természetesen voltak azért vicces mellékszereplők és klassz csajok, ahogy kell, odaát tudják, mitől döglik a légy. A film célcsoportja vélhetően egy 20 évvel fiatalabb nálam, de nekem akkor is tetszett, agyatlan popcorn, de végig lekötött, vasárnap délelőttre kiváló választás.

Perzsia hercege

Copy-paste fentről, annyi a különbség, hogy itt nem mitológiai történetet kapunk, hanem számítógépest, de a körítés hasonló, ilyen lett volna Indiana Jones, ha pár ezer évvel korábban kezd tevékenykedni. Esetleg kevésbé muszklis. Technikailag itt is megmutatták a trükkgyárosok, hogy mit képesek kihozni a processzorokból, és azt kell mondjam, mint eggyel fentebb, működik a dolog, simán összefér a kardozós tematika a mai csúcstechnológiával. (Mondjuk ezt már Darth Maul is bizonyította.)

Grown Ups

Ez már aztán tényleg egy könnyed vígjáték, de ahogy azt Adam Sandler filmjeinél megszokhattuk, jutott némi elgondolkodtatónak szánt tanulság is. Szerencsére nem sok, altesti humorból viszont annál több. Sandler ezúttal nem az őrült, hanem a szentimentálisabb énjét hozza, de a partnerei kisegítik (ami egyébként a Zohan óta rá is fér), összeáll jól a film, és végül kapunk egy remek nosztalgiázós komédiát egy-két sírvaröhögős poénnal.

The Green Zone

A kolléga már beszámolt róla, bírom ezt a témát, így Matt "Jason Bourne" Damon iraki filmje is nagyon tetszett. Mint mondjuk a Hazugságok hálója. Vagy a már nem Irakban játszódó A királyság. Az akció és a hadijárművek iránt vonzalmamon túl az tetszett a filmben, hogy teljesen életszerű, már amennyire innen Budapestről ezt meg tudom ítélni, és ha már itt tartunk, A Bombák földjén is bejött, bár a főszereplő nem volt szimpi. Mindezek ellenére ha egyszer katona lennék, akkor azt nem amerikaiként szeretném megélni. Hanem mondjuk svájciként.

Törvénytisztelő polgár

Na ez a film is eléggé ott van. Gerard barátunk erősen bepöccen, amikor azt látja, hogy milyen igazságtalan a világ, szűkebb értelemben pedig az amerikai igazságszolgáltatás. Elhatározza, hogy megleckézteti őket, ami onnantól válik igazán izgalmassá, hogy kiderül, ő a megleckéztetések nagymestere, hivatásszerűen. A film végig feszült, ahol kell, kemény, ahol kell, szájbarágósan magyarázó, egy pillanatra sem engedi el a kezünket a rendező, de ez nem is baj. Jamie Foxx még egy kicsit azért jobb színész szerintem, de tetszett a közös játékuk.

Viharsziget

Én már a Titanicnál is mondtam, hogy ez a Leo jó színész. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Martin Scorsese a New York bandái, az Aviátor és A tégla után újra őt kérte fel főszereplőnek. A film egy régivágású thriller, abból a fajtából, amelynek számomra az egyik utolsó képviselője a Cape Fear volt, azaz A rettegés foka, szintén Scorsese kezei közül. Egy szigeten játszódik a nyomozós történet, de ahogy haladunk előre, egyre jobban vissza is tekintünk a nyomozó múltjába, és a két szál adja ki a teljes sztorit, amely így igen meglepő irányba terelődik. Nehéz spoiler nélkül ajánlani ezt a filmet, ezért csak annyit mondok, hogy a hangulata abszolút magával ragadó, a történet is tök rendben van, még ha nem is világmegváltóan újszerű, és a szereplők is nagyon jól lettek összeválogatva. A zene jelenti azonban a habot a tortán, amely megint csak a Cape Fear-t idézi, és nagyon jól teszi.

Inception

Na ettől aztán tényleg rendesen behaltam, a moziban (igen, ezt ott néztem) úgy telt el a cseppet sem rövid játékidő, hogy észre sem vettem. A sok egyéb filmben már részleteiben vagy egészben látott tartalmi és képi elemeket Nolan olyan mesterien gyúrta egybe, hogy a végeredmény valami egészen fenomenális lett. Ha valaki nem tudná, ebben a filmben is Leonardo DiCaprio a főszereplő, aki egy olyan tolvajt játszik, aki képes mások álmaiból megszerezni a titkokat. Erre pedig van kereslet, főleg az egymással ádáz harcot vívó vállalatok vezetői körében. A Viharszigethez hasonlóan azért itt is szükséges a múlt megismerése a teljes kép összerakásához, de még fontosabb, hogy ügyesen kövessük a filmben megjelenő különböző szinteket, ugyanis nem ám csak simán egy-egy álomba követjük a kis tolvajcsapatot, hanem bejátszik néhány álom-az-álomban is, és ha nem figyelünk jól, mert mondjuk kiborul a popcorn, bizony elveszíthetjük a fonalat. Technikailag is jól dolgoztak a srácok, és az külön tetszett még, hogy ezeket a vívmányokat egyáltalán nem öncélúan használták, minden trükk a helyén volt, értelmük volt - mint mondjuk a Mátrix első részében. Kell a filmhez némi nyitottság a tudományos fantasztikum és az álomvilág rejtélyei iránt, de akiben ezek megvannak, garantáltan jól fog szórakozni. Anyám tutira nem nézi meg...

:D

Hétvégén nem kisautózunk...

Az urbanistablogról egyenesen:

Szeretem ezeket...

A reggeli poszthoz valahol azért illeszkedik:

Jó messziről jött. Nálam egy kicsit profibb carspotter képekhez pedig kattintsatok bátran ide, nem fogtok csalódni!

A posztnak eredetileg a hangzatosabb 'Sivatagi Vihar' címet szántam, de végül a szójátékost választottam, mert ez legalább szar. Az apropót pedig a Matchbox Baja Bullet nevű sivatagi versenyautója adja, amiről nehéz eldönteni, hogy konkrét autót mintáz-e vagy sem, ugyanis ezek a terepre épített autók gyakran elveszítik minden olyan jellegzetes vonásukat, amelyekről beazonosíthatók lennének. Maradjunk tehát annyiban, hogy ehhez hasonló autó a valóságban is létezik, találtam is pár lepedő méretű képet, amelyeket hasonlók láthatók, és méretüknél fogva minden autóbuzi kisilabizálhatja a nyálcsorgatásra számára legalkalmasabb részletet:

Kicsiben sem rossz, na. Ráadásul állat jól rugózik, de ez már ugye távolról is látható:

Jó kis gép. A platót rendesen megpakolták, van ott minden, alkatrészes láda, pótkerék és temérdek hűtőventillátor. Kell is az a sivatagban, mint ahogy a Golfomba is kéne, mert a jelenlegi erősen gyengélkedik... Jobb napot mindenkinek!

A Hot Wheels néha igen klassz dolgokat alkot. Így volt ez a korábban mutatott Chevy Monte Carlo esetében is, és most az újabb változatával is abszolút elégedett vagyok.

Az autó történetéről röviden, ha már múltkor erre nem tértem ki: A Monte Carlo a Chevrolet egyik leghíresebb modellje, 1969-ben mutatták be, és egészen 2007-ig gyártották, hat generáción át, amerikaiak millióinak örömére. Számunkra most a negyedik generáció érdekes, amely 1981-ben mutatkozott be. Abból is az SS változat, amely 12 év után után 1983-ban jelent meg újra, mint típusjel. Az utolsó klasszikus (karburátoros) izomautóként emlegetett SS áramvonalasabb volt a mezei változatnál, és a forma olyan népszerű lett, hogy a NASCAR sok csapata is átvette, bár ott ennek ugye túl nagy jelentősége sosem volt. Annak azonban inkább, hogy a versenysportos szereplés hatására erősen megugrott a Monte Carlók iránt kereslet, így a gyárnak fokoznia kellett a termelést, 1984-ben például 112.000 darabot értékesítettek, plusz 24.000 SS-t. 1986-ra némileg esett az össz darabszám, de az SS-ek népszerűsége töretlen maradt, pedig a design már nem volt túl friss. Két évvel később a negyedik generáció befejezte a pályafutását, a gyár a Luminával tervezte helyettesíteni a népszerű Chevyt, még a NASCAR-ban is erre váltottak. 1995-ben még visszatért a típus, de a korábbi sikereket csak megközelíteni sikerült, felülmúlni nem…

És akkor nézzük a kis HW-fenevadat:

Nem nyílik, nem rugózik, de valahogy állat! Jól áll neki a fekete szín, nem sírok a nagyobb hátsó kerekek miatt sem, nekem ez így bejön. Egyedül a beltér fényes szürke (már-már ezüst) festésével nem vagyok 100%-ig kibékülve, de ennyi belefér. És ha már itt tartunk, megmutatom a legújabb Mustang-variációt is szintén a HW-tól, ami megint csak elég jól sikerült:

Jók legyetek!

A posztból kiderül, hogy a GTA nem csak a Grand Theft Auto című játék által kéne, hogy ismerős legyen, ugyanis nem arról lesz szó (aminek egyébként mind a mai napig a legelső része a kedvencem), hanem egy Matchbox Alfáról, aminek a neve hosszabban így hangzik: Alfa Romeo Giulia Sprint GTA. Sam. Joe már jól kivesézte az autót, így én ezt megúszom, tehát ti is. Nemrég jutottam hozzá ehhez az egyáltalán nem friss darabhoz, eddig valahogy kimaradt, de meg kell mondjam, hogy nagyon tetszik. A pár saját kép után azért még teszek be néhány fotót az igaziról, azokon valahogy jobban néz ki. Ilyen tehát kicsiben:

És a hajtás után jönnek a csemegeképek.

Magyarul hiúz. Ami ilyen nagyban:

És ilyen kicsiben:

De nekünk most a munkagép a fontos, ez:

Merthogy idén kijött Matchboxban. Nem vagyok annyira oda a munkagépekért, de mivel ez a gép budapestiként a mindennapjaim része - főleg mostanság az Astoria környékén -, nagyon megörültem neki. És fém az alja! (Pár műszaki jellemző, hátha.)

Jók a színek, szépek a részletek, van rajta egy kis extra, ugyanis felhajtható a kis rakodó-kotrókanál, szóval igen jól eltalált, élethű kis gép, ráadásul valós típust mintáz. Annyira tetszik, hogy meg is ihletett, elkezdtem alkotni!