A Ford Maverick Grabber valami miatt megtetszett. Az eredeti típust nem is ismertem, a Hot Wheels feldolgozása miatt néztem csak utána: 1969-től 1977-ig gyártották, aztán a brazilok még két évig, egyszerű hátsókerekes konstrukcióban. Fontos szempont volt a tervezéskor az alacsony ár és az olcsó fenntarthatóság, így szükségszerűen kicsit jellegtelen lett, amit a neve is megerősít, a Maverick is ugyanis (egyebek mellett) nevesítetlen kóbor állatot jelent, a szarvas fajtából:

Eredetileg a Mustang leváltására született, de házon belül és -kívül is olyan nagy volt az ellenzők tábora, hogy végül a Ford Falcon utódja lett. Az első évben 579.000 darab készült belőle, ami majdnem elérte a Mustang első éves, 619.000 darabos számát. Aztán Mercury Comet-ként is eladtak belőle jó párat. A hetvenes évek közepétől még izomautó-változat is készült belőle, de a Mustang sikereit nem sikerült megismételnie.

Kicsiben jobban néz ki, mint nagyban. Jót tettek neki a Hot Wheels (szinte minden más esetben zavaróan) eltúlzott méretű kerekei, a színválasztás is rendben van, részletes, szépen festett, jól eltalált, de arányait tekintve mondhatni, elég kevéssé élethű modell:

Búcsúzóul egy weboldala és két korabeli sajtóhirdetése az autónak:

Ennyit akartam mondani. Szép napot!

A változatosság gyönyörködtet, ezért most mutatok két Johnny Lightning rendőrt. Azon túl, hogy a gyártótól megszokott módon szépek, jó minőségűek és részletesek, még azt is el kell mondanom, hogy a megszokottól sokkal élethűbbek, ugyanis az American Blue sorozat valódi rendőrautókat mintáz, amit a csomagoláson feltüntetett oridzsi fotókkal igazolnak minden egyes tag esetében. Itt megnézhetitek, hogy eddig a négy hullámban mely autókat készítették el. Ezek szerint az alábbi két példány a negyedik hullámból származik. Ahogy a régebben mutatott Humvee is.

Először is a Caprice, amely civilben már szerepelt errefelé, (sőt rendőrként is,) de most a floridai Key West színeiben is meg tudom mutatni:

A csomagolás érdekessége még, hogy a hátoldalon valós eltűnt személyt mutatnak, hátha így meglesz - illetve reméljük, hogy valahol él és virul szegény:

Aztán a kötelező kör, egy Ford Crown Victoria, szintén nem először e blogon, ezúttal New Orleans Harbour Police festéssel, azaz a kikötői rendőrség kötelékéből, zöldben:

Ezeket nem bontottam ki, és nem is tervezem. Nem mintha olyan régi, vagy olyan ritka darabokról lenne szó, de egyszerűen annyira impozáns a minimum A/5-ös méretű csomagolás az autentikus információkkal, hogy nincs szívem cirkumveniálni, hogy aztán a két kisautó csak úgy "eltűnjön" a többi mellett a polcon...

Ezúttal is Andrew0807 volt a szemfüles elkövető:

Teljesítményadó, mi?

A legújabb:

:)

A múltkori záras para megoldódott, hála a Puskás Bt. hathatós közreműködésének, elégedett vagyok a munkájukkal, immár távirányítós központi zár működik a Golfban. De hogy teljes legyen az öröm, kidobtam belőle a kőkori VW Alpha típusú kazettás fejegységet, és bekerült a helyére ez:

Nevezetesen Sony CDX-GT24, ha valakit érdekelnek a részletek, ide kattintson. Belépő szintű készülék, tehát nincs rajta például erősítő-kimenet, ami a részemről valójában óvintézkedés, nehogy később olyan gondolatom támadjon, hogy az autóból tuc-tuc-mobilt építsek :) De végre tud mp3-at és wma-t, ilyen autórádióm még sosem volt korábban. A tesztelése élesben ezen a hétvégén kezdődik, kiírtam a gyerek összes mesecédéjét, plusz egy párat magamnak is. No majd meglátjuk, eddig csak a rádióját hallgattam, az jól ment.

Szerda esti bunkó:

Majdnem átment a lábamon, annyira éhes lehetett...

Ezt most kaptam:

Jobb, mint az igazi :)

Féláras akció volt, nem tudtam kihagyni:

Asszem, Ferrari-túladagolásom van...

Két olyan autót mutatok most, amelyek már szerepeltek itt korábban, egyik itt, másik ott, most csak annyi van, hogy érkeztek új színváltozatok belőlük:

Az AMX-en már az új HW-kerekek láthatók. Szerintem jól sikerültek, de talán eljött az idő, amikor ezekből elég :) Azért a jó hangulat érdekében még betolok egy képet egy igazi 1967-es Chevelle SS-ről:

De mutatok egy ráadást, a fentiekhez hasonlóan a Corából származik, de ebből biztos nem állok meg két színvariációnál, annyira tetszik:

(Az első példányom belőle itt látható.) Szép napot!

Merthogy:

Azért ez már elég durva...

Mondtam már, hogy szeretem a szuperhősös filmeket? Szeretem emellett az agyatlan akció- és katasztrófafilmeket is, a sírva röhögős vígjátékokat, de a komolyabb drámákat, thrillereket, horrorokat is, és mindezek mindenféle kombinációit is. A tinifilmeket mondjuk már nem. Ehhez képest hova is tegyük a Kick-Ass-t? Több fórumon nyavalyogtak már a magyar fordítás miatt, ami majd Ha/ver lesz, de szerencsére ezzel nem kell foglalkoznom, mert felirattal láttam, mindenesetre szvsz e poszt címe talán jobb választás lenne a moziba is. Öszvér ez a film, mert jórészt tini, de jórészt vígjáték is, de legfőképp akciódús ölős, némi Zombieland-es kikacsintással, mérsékelt stílusparódiával.

A sztoriról most csak annyit írnék, hogy hogy van egy tipikus amerikai átlagsrác, aki az átlagnál valamennyivel talán lúzerebb, de talán pont ettől lesz átlagos, mindegy, szóval van ő, aki elhatározza, hogy kéne valamit kezdeni az élettel, így álruhás szuperhős lesz. Szuperképességek nélküli szuperhős. Ami azért nem olyan egyszerű, ezt igen hamar a saját kárán meg is tanulja. Aztán persze találkozik egyéb hősökkel is, rosszfiúkkal is bőven, illetve elindul a csajozás útján is.

De nem is ez a lényeg, hanem a megvalósítás: a filmnek egyszerűen olyan lebilincselő hangulata van, hogy az ember csak úgy néz. Hogy ez most komoly? Nem, nem minden komoly benne, de ami komolytalan, az is nagyon ott van. Csodálatosan koreografált beltéri akciójelenetek, bunyók, szaltók, ahogy kell, de a külső, utcán forgatott akciók során legtöbbször hiper-reális verekedéseket látunk, szinte érzünk minden ütést.

És akkor még nem beszéltem a párbeszédekről: egyszerűen annyira hitelesen mai és természetes, hogy csak na. Mintha meg sem lenne írva. Nem annyira, mint mondjuk a Clerks, de ahhoz hasonlóan például jókor és kellő mennyiségben utalgatnak egyéb szuperhősös filmekre is. És gyakran igen trágár a film, ami nem azért tetszett, mert trágár, hanem azért, mert realistán trágár, ezt halljuk magunk körül mindenhol a való világban is. A zenétől pedig ledobtam a hajam...

Meg kell említenem a filmben gyakorlatilag mellékszereplő Nicolas Cage-et is, aki jól megöregedett, de itt pont ezt kellett hoznia. És amikor akcióra kerül a sor, látjuk, hogy van még az öregben spiritusz.

Nolan Batman-je is tetszett, hogy brutális volt és profin verekedett, de Big Daddy egyszerűen lenyűgöző, a kislánya (Hit-Girl) pedig olyan kis édi-bédi, hogy legszívesebben megölelgetném. Ezt kéretik nem úgy érteni!

Jó szívvel ajánlom hát a film megtekintését, persze kizárólag nagykorú felügyelete mellett, mert folyik a vér rendesen, és mint írtam, a beszólások sem iskolába valók, de biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés olyan lesz, aki úgy áll fel utána, hogy ez szar volt. A lehetséges folytatás érdekében a filmet nyitva hagyták a végén, így van okom remélni, hogy nem ez az utolsó Kick-Ass film.

És innentől a többi szuperhősös filmnek is fel van adva a lecke.

Az index egyik szaktopicjában időnként bejelentkezik Flakvierling úr, aki többek között arról nevezetes, hogy az e blogon is időnként látható Retroautós járgányokat alakítgatja át, nem középiskolai fokon. Mivel annyira megtetszett, amit csinál, rákérdeztem, bemutathatom-e itt az egyik alkotását, és szerencsére igent mondott. Íme hát a legutóbbi szereplő, a kék Barkas, kicsit másképp, az alkotó leírásával:

Retróautók – megéri? Jelentem, meg. Kész az újabb átalakításom. Besza-behu lett, nézzétek! Előbb kis leírás. Abból indultam ki hogy kéne valami melós Barkast gyártani. A mikrobusz nagyon elcsépelt, legyen hát személy-és áruszállító kivitel. lelemezeltem az odalát, megcsináltam hozzá a szellőzőket is. Barkas-kékre lett fújva, majd megkapta a lepukkant autók szokásos "kiegészítőit", a rozsdát, a folyásokat, a javítóíveket és koszt.

Az alja is "koszos" és kidolgozott. A felnik simán piszkosak, a gumi csak poros. A tükrök, ablaktörlők részletesebbek lettek, a műszerfal pedig a műszerekkel együtt ki lett festve. Az ülések is és az ajtókárpitok is barna színt kaptak. A beltérben tetőkárpit is van, az elmaradhatatlan napellenzővel. :) Az üvegek gumis keretét is imitáltam. A lökhárítók fehér színt és piszkot, rozsdát kaptak hogy ne legyenek olyan unalmasak. A vezetőfülke ablakai meg lettek csinálva, de hogy ne legyen túl tip-top a járgány, ezek be vannak repedve, é helyenként piszkosak is, az "erős használatot" szemléltetve.

Az index és hátsólámpák szintén részletezésre kerültek, a hátsó lámpa indexe a kifakult indexeket idézi (elöl ezt nem kellett megcsinálni, eleve fakó volt a búra). A kocsi kasztniján előre megtervezett horpadások is vannak, amik már itt-ott "rozsdásodni kezdtek".

A modell egyébként 14 Barkas jellemző sérülései alapján lett lemodellezve, így egyik rozsda-nyom sem fikció. :D

A beltér azonban még nagyobb titkot rejt: elektronikát. Ez az első ilyen modellem, így inkább először egyszerű és átlátható, habár nagyméretű alkatrészeket építettem be. Ez eléggé kitölti a rakteret, gyűrött zöld ponyvát borítottam hát rá... Semmi extra, csak világítanak a fényszórók. A melósautókra oly' jellemző módon az egyik úgy lett "hangolva" hogy ne szórja annyira jól a fényt. Hiába amit nem becsülnek meg..:D

Ezt a modellt most kivételesen nem "rendelésre", hanem magamnak gyártottam, így legalább lesz társa a kopottas Wartburg Touristnak.

Remélem tetszik nektek is a modell, én gyönyörködtem benne jó fél órát.

Hát, én is.

Ahogyan az Abarthok esetében, itt is meg kell ígérjem, egy darabig nem lesz újabb poszt LTD-témában. Bár igen sok változat készült e kedvelt típusból, a lista nagy szerencsémre véges. Jó, a végét még nem látom, de jó úton haladok. Két darabot mutatok most, egyik sem mindennapi. A Ridge New York feliratú rendőrautó azért, mert aránylag ritka, a másik pedig azért, mert amellett, hogy ritka, speckó is.

Ez előbbiről nincs túl sok mondanivalóm, maximum annyi, hogy eredeti, bontatlan csomagolásában érkezett, amitől haladéktalanul megszabadítottam. Ha minden jól megy, lesz belőle egy másodpéldányom, az majd talán megmarad NRFB-nek, ha nem, akkor eladom annak, aki szépen kér.

Az alábbi, a fekete műanyag részeknek köszönhetően némileg morcosabb ábrázatú változat különlegességét az adja, hogy a Matchbox Intercom City készletből való.

Mitől Intercom City? Hát attól, hogy kvázi interaktív playset, mert amikor a pályán a különböző járművek áthaladnak bizonyos pontokon, a pálya felismeri, hogy milyen autó ment át, és a releváns hang- és fényjelzéseket adja ki. Ezért található az ebbe a készletbe (jobban mondva ezekbe a készletekbe) való autók alján egy kis okosság, amiről beazonosíthatók a rendszer számára. Mintegy vonalkód.

A zárójeles kiegészítés azért fontos, mert több ilyen szett is volt, 1993-ban és 94-ben külön lehetett venni építkezésest, repterest, közszolgálatost és versenyest, illetve hát rendőrös-mentős-tűzoltóst. Ez utóbbiból való az LTD. (1993-ban egyébként az ilyen készletekhez adott speckó autókat mezei alvázzal is kiadták, így azok csak festésükben tértek el társaiktól.)

Sajnos egyelőre csak nagyon kis fotókat találtam a készletekről, de ha egyszer valahol lelek nagyobbat, nagyobbakat, frissítek.

Azért a lényeg látszik.

A szóban forgó LTD-ről azonban már nekem volt szerencsém kattintgatni:

Tetszik nagyon, de a készlet híján csak a design miatt. Jó lenne még beszerezni két másik autót is ezek közül, mert azok is igen jól sikerültek (alább nem saját képek):

Tulajdonképpen ennyi volt ez, LTD-téma egy időre lezárva, szólok, ha van fejlemény...

Még mindig hot topic, legalábbis nálam :) És ez még így is marad egy darabig, attól tartok. Írtam az első e témában született posztban is, hogy a Sikunál is létezik ez a típus kicsiben, és hát a vatera segítségével már meg is tudom mutatni.

Ez bizony az, aminek látszik, hamisítatlan Golf III-as, és ez is az enyém. Nem nagyon volt módom válogatni a színek között, ezt megláttam, és azonnal megvettem, bagóért.

Hát mit mondjak, a Maistóhoz képest ég és föld, szokásos újkori Siku, tehát egyben van, jól néz ki, élethű. A beltér eggyel kevésbé részletes, mint a másiké, de a kerekek nagyon sokat dobnak rajta.

Itt-ott van rajta némi leverődés, a bukócsövet is ki kellett egy kicsit egyengetnem, ugyanis valaki valószínűleg ráléphetett korábban, de orvosoltam a problémát. Nem rugózik, nem nyílik, de kabrió lévén ebbe elég csak bepattanni.

Az első lámpák itt is kaptak egy kis festést, a hátsók itt sem. Vannak viszont külső tükrök. Egy alapos mosás azért référne az autóra a fotózás előtt, én kérek elnézést... Mentségemre szóljon, hogy köszönhetően az elmúlt pár nap szorványos esőinek az enyém is kábé így néz ki jelenleg. Márkától függetleníthető feeling-reklám alább:

Jó hetet!

Jó messze, ahogy kell. (Börze helyett.) Pár fotó itt:

Még több itt. A megérkezés-becsekkolás után a Golf zárja elromlott, mi és a kulcs kint, csomagok és egyebek bent, de hosszas küzdelem után a helyi taxistársaság készséges segítségével sikerült találni egy szakit, aki eljött és megmentette a hétvégénket. Ezúton is köszi neki. Ha valakinek bármikor Miskolc környékén ilyen baja lenne, csak szóljon, megvan a szám.

Amúgy most már elmondhatom, hogy az autó mind autópályán, mind városban, mind kanyargós hegyi utakon kiváló partner. Pályán 3800-at forog 120-nál, és ennél a tempónál nem is jó gyorsabban menni, mert még felhúzott tetővel is zajos. Na jó, 130-ig még elviselhető. Sosem gondoltam volna korábban, hogy ezt a tempót bármikor is jónak fogom tartani autópályán :) Lenyitva pedig maximum 80. Na ez a biztonság, nem a légzsák! ;) Lomhább egyébként a Cliónál, pedig az is 1.6-os volt, de itt ahhoz képest van némi súlytöbblet. Viszont sokkal tágasabb, a csomagtartó meglepően nagy, aránylag jól pakolható is, a sportülések pedig hosszú távon is nagyon kényelmesek.

Mellesleg a szálloda és a hétvége is klassz volt. Két saját videó:

Na szép estét, jó szórakozást!

Egy pénteki találat így vasárnap estére:

Araszolt a dugóban :)

Múltkor írtam (kommentben), hogy lesznek dolláros T-Hunt-ok a Talladegából:

Gyönyörűek!

Ezután egy ideig majd nem fárasztalak titeket Fiat Abarth-okkal, ugyanis megérkezett az utolsó, amire vágytam. Tomica Fiat 131 Abarth. Vagy Abalth. Ugyanis Ázsiában sokan ferde szemmel néznek a nagy fehér varázslók R-betűire, könnyű zavarba hozni őket egy-egy olyan szóval, mint mondjuk Rotterdam, de szerintem sokuk a mai napig nem érti, miért kellett 9 éve Amerika „fővárosában” lerombolni a két iker-törölközőt... De hogy ezt nyomtatásban is így elbénázzák, hát arra nem számítottam.

A Tomica a finn Markku Alen 1974-től 1981-ig használatos versenyautóját készítette el kicsiben, a Portugal Rallye jelzésével. Ez az igazi autó:

A finn jégversenyeken felnőtt, ma már közel 60 éves Alen társa Ilkka Kivimaki volt, végig együtt mentek. Sikeres páros voltak, sokáig a legtöbb egyéni győzelemmel, de világbajnokok sosem lettek (illetve egyszer 11 napig azok voltak, de a Peugeot óvása miatt törölték az egyik győzelmüket, így a bajnokságuk is oda lett). Mindenesetre a Fiat igen sokat köszönhet nekik, többek között az első VB-címűket 1977-ben.

Kicsiben az első dolog, ami feltűnik az autón, hogy virslikkel szerelték. Engem ez nem zavar mondjuk, mint ahogy azt egy régi Skyline-nál is írtam, sőt. A második észrevétel a mérete lehet. Tomica-szinten oké, de mellé téve a MB-ok között belül is nagynak számító Abarth-ját egészen eltörpül. 1/61 van az aljára írva, ami szerény véleményem szerint nagyjából rendben is lehet.

Annyival tud többet a MB-változatnál, ami látszik is: nyithatók az ajtajai. A rugózása szokás szerint rendben van. Extra feature volt, hogy a dobozban adtak hozzá egy kis ívet két felragasztható matricával, ebből az egyik a szélvédő tetejére került, a másik a bal hátsó ablak bal alsó sarkába.

Összességében (megint) egy nagyon jól sikerült kisautóval van dolgunk, és aminek külön örültem, hogy nem kellett érte a „szokásos” árat fizetnem. Ugyanis ez a típus rendszeresen feltűnik az ebayen, többnyire 19-20 dolláros alapáron és 10 dolláros szállítással. Ez tesók között is mintegy 6000 forint, de hát ki tudja ugye, még meddig gyengülünk, lehet ez még drágább is. Na, ez a példány 9 dolcsi volt és 5-ért szállították, így végül gyakorlatilag féláron sikerült beszerezni – ami persze még mindig elég magas, 2000-nél többet csak igen indokolt esetben adok egy ekkora kisautóért. Hát ez nekem annak számított.

Végül egy kis szórakozás, de nem az autóval kapcsolatos, hanem inkább a poszt címében idézett poént bontja ki - és hát _nyilván_ mindenki ismeri:

Péntek, jó hétvégét, megyünk is ma vidékre!

(Ja, még egy kérdés: talán észrevettétek, de most a képek nem változnak kattintásra nagyokká. Hiányzik vagy nem hiányzik ez a feature a posztból?)

Régen szemezgettem régi Filmhíradók közül, ezért:

Csuda dolgok voltak ám már akkor is Amerikában...

Azt már tudjuk, hogy mit igen, de a tovább után megmutatom, mely autókat nem vettem meg.

És elmondom, miért nem.

A kolléga egy (mit egy, sok!) olyat fotózott, amitől minden jóérzésű autóbuzinak összefut a nyál a szájában. A Budakeszi Vadaspark volt a helyszín:

Ennek kapcsán rá kellett jönnöm, nem is írtam még a típusról. De Sam. Joe már igen.

Eredeti nevén Harrier, abból is az AV-8B Harrier II típus. A McDonnell Douglas (ma Boeing) e néven gyártotta ezt a második generációs, függőleges fel- és leszállásra képes harci repülőgépet a múlt század végén.

Angol-amerikai közös fejlesztés eredménye volt, elsősorban kisebb anyahajókról vagy nagyobb hadihajókról történő bevetésekhez. Mind a mai napig használják az amerikai tengerészgyalogosok, illetve a RAF is, sőt megtalálható a gép a spanyol (Arma Aerea De La Armada) és az olasz (Aviazione di Marina Militare) haditengerészet kötelékében is. A közkedvelt elnevezése: Harrier Jump Jet.

Ha máshonnan nem, a True Lies – Két tűz között című Schwarzenegger-filmből egészen biztosan mindenkinek ismerős lehet:

Jó múltkor az Allee-ban élménysétányoztam, és együtt a nemrég mutatott GMC-vel megvettem 1300 forintért egy béna kis New Ray készletet. Egyszerű easy-kit, azaz nem igényel sem ragasztást, sem festést, na mondom, adjunk neki egy esélyt.

Hát, több ilyet nem veszek, mert minőség és részletesség tekintetében még az Italeri piacrészesedését sem veszélyezteti, de egynek jó lesz, most már marad. Az összerakási rajzot nem kellett használni, az egyedüli nehézséget a kerekek beerőltetése jelentette, de pár perc alatt összeállt a kis makett, és még állványt is adtak hozzá.

Mindenesetre ha valaki szép makettet szeretne, messziről kerülje el a New Ray termékeit, maradjon meg legalább a Revellnél. Az is gyárt easy-kiteket. Két hasznos érdekesség a poszt végére: nagyon régen volt egy remek játék számítógépre, a Harrier Attack. Annak idején imádtam, nagyon sokat játszottam vele - 8 évesen. Az 1983-as Spectrum-változat remake-je innen letölthető ingyen. Egy kicsit jobban kinéző, de talán kevésbé szórakoztató későbbi klón (Harrier Strike) pedig innen. Jó szórakozást!

Egy igen rendhagyó legós poszt következik. Egy kis háttér: gyerekkoromban volt (még) egy kedvenc Technic (Expert Builder) készletem, amelyet valamelyik szülinapomra vagy karácsonyra kaptam a szüleimtől, a 948-as (más néven 854-es). Ez egy gokart (Go-Cart) volt, akkori szemmel nagy és bonyolult, ma már inkább kedves és egyszerű, de még mindig impozáns. Nagyon tetszett már akkor is, hogy hátul dupla szélességű kerekekkel szerelték (vagyis szereltem), működő kormánnyal, csodás farmotorral és benne szintén működő egy hengerrel. Az autó nem bír rugózással, de egyébként elég komplex, még az ülése is állítható (persze nem olyan összetett módon, mint a nagy testvér esetében).

Na, még régebben elhatároztam, hogy ezt a készletet nosztalgikus okokból újra be kell szereznem. Csakhogy. Nem olcsó. Sőt. Igen drága. Aránytalanul. (30 és 180 dollár között mozogva.) Ekkor azt találtam ki, hogy megpróbálom a rendelkezésemre álló kockákból újraépíteni, elemlista és leírás ugye megszerezhető az internetről, a hiányzó alkatrészek szintén. A lista alapján kiszámoltam, hogy 12 fajta elem hiányzik, de darabra ez azért sokkal több. Már előre elhatároztam, hogy persze törekedni fogok a színhűségre, de prioritásban ez a szempont hátrébb sorolódott, álljon össze az autó, ez a legfontosabb, az pedig, hogy hogy néz ki, kevésbé. Hát így nézünk Miki:

Első lépés: elemlista. A listából a legegyszerűbbek szerencsére megvoltak, nagyjából a rajtszámig. Kerekeket és pár egyebet ügyesen vettem a Pecsa bolhán, a pálcák és a két 16-lyukas Technic-rúd pedig a Le-golánc nevű magyar online boltból érkezett. A fogaskerekek egy része is ez utóbbiból való, de mivel nem volt mindenük készleten, a vaterát és az ebayt kellet segítségül hívnom. Szerencsére igen sokan foglalkoznak ilyesmivel mindkét helyen, az ebayen speciel az adott nevű eladó „boltjából” rendeltem, kimondottan hiányzó elemek pótlása a profilja, abszolút elviselhető áron. Dugattyút szerezni azonban azóta sem sikerült, mert amit láttam a vatin, az drága, de ha nem tudom máshogy megoldani, megveszem majd azt, addig elleszünk nélküle...

Második lépés: az összerakási rajz beszerzése. Ugyanúgy peeron, szkennelt változatban fent van minden, többek között ez az 1978-as készlet is. Innentől gyerekjáték, csak le kellett mentegetni és kinyomtatni.

Harmadik lépés: az összerakás. Mint fentebb írtam, nem egy nagy meló, ha minden adott, 15 percnél nem tarthat tovább. Nekem mégis több nap volt (na jó, pár hét), mert nem bírtam kivárni minden elem megérkeztét (pl. a két oldalsó nagy gumicső is hiányzik még), és elkezdtem apránként, illetve a színekkel is többször varáltam.

Negyedik lépés: összegzés. Az eredeti fotójával összehasonlítva egyrészt látható, hol tértem el színben (törekedve azért némi kellemes összhatásra), de valójában pár egyéb apró különbség is van, főleg hátul, a motor alatt, illetve alul, ahol lapos elemekkel "merevítettem" a gyár által javasolt mennyiségen túl is. Ennyi custom a részemről belefér, a jó múltkor mutatott kis terepjáróhoz is én újítottam motorháztetőt és lámpát, a kevesebb nem mindig több. Abszolút elégedett vagyok magammal és az ötletemmel, hogy összeturkált elemekből építsek gyári készletet, ami így egyedibb lett, hovatovább tuning, de valószínűleg így jóval értéktelenebb is – mások szemében. Nálam pont fordítva. Összeszámoltam, nagyjából 2000 forintba került a kis projekt.

A következő hasonló művelet (a fenti költségen még mindig szerencsésen belül) a 8844-es helikopter lesz, amihez a fent vázolt módon már beszerezgettem apránként majd' minden alkatrészt, csak még nem kezdtem el összerakni...

Tegnap két Ferrarit is láttam, de csak az alábbit tudtam lefényképezni:

Az Andrássy úton.

Ehhez az autóhoz nem is kellene többet írnom, csak idézni a német wiki első sorát, ami még a németül nem tudóknak is tökéletesen érthető:

Der BMW 7er ist eine Oberklasse-Limousine von BMW.

Oberklasse, de szépen hangzik... És a lényeget el is mondja. A valóságban 1977-ben jelent meg az első 7-es sorozatú BMW, amit 1986-ban követett az E32-es:

Majd 1994-ben az E38-as, amelyet többek között a James Bond - A holnap markában, illetve A Szállító című filmekből ismerhetünk:

Azért ezeket emeltem ki, mert nemrég ezeket sikerült beszereznem kicsiben. A Hetes sajnos Matchboxban nem létezik, de német típus lévén a Siku (hasonlóan a Maistóhoz) természetesen megformázta a  tekintélyes bajort. Nem is egyszer. A kettő közül ráadásul az E32-es égbekiáltó ritkaságnak számít, így nézzétek!

A kék BMW még igazi 'old school' Siku, tehát fém az alváz és szép fehér küllős felniket kapott. Az első ajtók nyithatók, a beltér fehér és közepesen részletes. Az autó orra különösen impozáns, de a hátulja is megfelelő kivitelű, bár típusjelzést nem kapott. Az aljáról elolvasva azért megtudjuk, hogy egy 211 lóerős 3430 köbcentis 735-ös iL típusról van szó, amely jelölésben az L tudtommal a hosszabb tengelytávra utal. Tényleg szép hosszú. Made in W.-Germany.

A bordó már újabb, fém alváz itt nincs, mint ahogy arról sem esik szó, hogy hol gyártották a kisautót (találgathatok?), viszont itt is adnak egy autóskártyányi infót: 2997 cm3, 8 henger, 218 ló, 235 km/h végsebesség. Az első ajtók itt is nyílnak, plusz vannak már külső visszapillantótükrök is, illetve némi ezüst festék az első lámpákon. Hátul pedig ott figyel a kis propeller, de festetlenül.

Egyik sem rugózik, de mindkettő makulátlan, és jól mutatnak együtt:

A végére szórakoztató kisfilm, a főszerepben Clive Owen:

Na szép napot, jó hetet!