Mivel a napom 90%-át (ma is) a gép előtt töltöm, van időm ilyen kis hülyeségeket találni. Szakmailag szigorúan, tehát reklám megint, Diákhiteles social media-jelenlét:

Nagyon helyes, így kell ezt. Ha még nem láttátok, nézzétek meg a többit is, jók!

Kicsit szélesebb palettával, mint a múltkor. Lehet kattintani, de óvatosan, mert némelyik lepedő méretűre nő...

(Forrás: Templair jóvoltából ez az oldal.)

Szép napot!

Korábban írtam, hogy mi lesz a karácsonyi kultúrprogram, ha már a tévéből kifogyott az összes kötelező Télapu, Reszkessetek, betörők! és egyéb szörnyűség. Na, megvolt. (Kariaji egyébként.) A filmkritika ezúttal kimarad, olvassátok el inkább ezt, minden szavával egyetértek, vegyétek úgy, mintha én írtam volna. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha tetszett a Hullajó, a Haláli hullák hajnala vagy a Zombieland, ezt sem lehet kihagyni, teljesen rendben van a film. A Hullajó is feltűnik egyébként a filmben, ugyanis szerepel benne egy filmbuzi srác, na az ő pólóján, mintaként. Stílusosan ő is agyhalált szenved, de nem azt a békés fajtát, hanem az élőhalottak általi elfogyasztásból kifolyólag.

Az tetszett még ebben az alkotásban, hogy nagyszerűen parodizálta a zsánert: már a megérkezéskor is, később pedig a különböző túlélők hezitálásakor is, hogy akkor most szétváljanak-e vagy ne, illetve jópofa volt az is, hogy az agyatlan zombik hentelését sem vették véresen komolyan.

Apropó vér: a történet havas környezetbe helyezésének kellemes hozadéka volt, hogy amellett, hogy nem kellett nagyon mereszteni a szemünket, mi történik (pár éjszakai vagy egyéb más miatt sötét jelenetet leszámítva nagyrészt nappali fénynél, havas háttér előtt aprították egymást a szereplők), nagyon szépen kiaknázták a fehér hó és a vörös vér kontrasztját, igazi míves munka volt a film ebből a szempontból.

A Náci zombikban - merthogy ezt a parádés magyar címet kapta a Dead Snow (Dod Sno) - a zombi-mítosz egy másik aspektusára, miszerint ha megharapnak, te is zombi leszel, csak nagyon kicsit tértek ki, elég is volt, poén lett belőle.

Na, ennyi voltam mára, jó szórakozást mindenkinek, aki megfogadja a tanácsom, a tovább után pár naggyá kattintható kép a filmből.

Akarok egy avatárt. Nagyot. Kéket. Ilyet:

Tegnap előrehozott karácsonyi ajándék gyanánt ellátogattunk az Arénába, hogy IMAX 3D-ben megnézzük az év szuperprodukcióját. Hát ez így ebben a formában nem jött létre, ugyanis semennyi hely sem volt az IMAX-terembe, de a „sima” 3D is fullon volt. Nem adtuk fel, ugyanis 15 perccel voltunk a foglalások törlése előtt, úgy döntöttünk, adunk egy esélyt magunknak. A negyed óra leteltével átvettük a két jegyet a két legjobb helyre.

Az eredeti terv az volt, hogy írok egy szép nagy posztot a film méltatásával, de ezt most két okból sem teszem meg: 1) tegnap megírtam, de elszállt; 2) megtették már vagy ezren előttem. Ezért inkább csak kiemelek pár dolgot, ami miatt nekem különösen tetszett a film. A film fő üzenete tömören: ha menő a verdád, tied lehet a főnök lánya! :) Vigyázat, nyomokban spoilert tartalmazhat! (És tessék kattintani a képekre, némelyik óriásira nő!)

Egy: Cameron miatt. Cameron az új Lucas. Megálmodta, megcsinálta. Nem volt érezhető a filmen az a fajta megfelelési kényszer, ami szerintem a SW új trilógiájára rányomta a bélyegét. Olvastam valahol egy véleményt, miszerint képes volt elérni, hogy a film akkorát üssön, mint annak idején az első (óppardon, negyedik) Star Wars-epizód tehette. Hát, ezt el is hiszem. (Az ILM révén azért Lucas keze is benne van a filmben, erre még kitérek.)

Kettő: a Pandora. Oké, persze, tudom, a csaj a kis ládikójával, értem. De akkor is telitalálat. A film maga Cameron szelencéje. A bolygó csodálatos, tökéletes. Minden tekintetben. A magamfajta fantasy-n és scifi-n nevelkedett embereknek azért nem volt olyan meglepő a lebegő hegységek és a mindent behálózó közös tudat behozatala a történetbe, de a megjelenítésük erősen odabaszott. Itt jegyezném meg, hogy természetesen a CGI szuper volt, egy-két kivételtől eltekintve sehol nem zavart a jelenléte, annak ellenére, hogy talán egy olyan filmkocka sem volt, amin ne lett volna valami, legalább egy kijelző ilyen.

Három: a szereplők. Az új terminátorsrác ezúttal is kiváló választás volt szerintem, és amellett, hogy rendkívül szimpi, mintha már némi színészi tehetséget is mutatott volna. Sigourney „Ripley” Weavernek is nagyon örültem, Michelle Rodriguez és Giovanni Ribisi pedig a hab volt a tortán. A főgeci katona szerepében pedig a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő hidrogénszőke pszichopatája brillírozott, üdítő újdonságként. És persze nem mehetek el szó nélkül Zoe Saldana mellett sem, aki bár csak virtuálisan volt jelen, és természetellenesen laposak voltak a mellei, ugyanúgy, mint az új Star Trekben, itt is nagyon tetszett.

Négy: a gépek. Wow. A film alatt többször is emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem, ez nem nyúlás az Aliensből! Hiszen az is, ez is Cameron műve. Szinte ugyanaz az univerzum, akár ugyanabban az időben. Vagy egy kicsit később, hiszen itt már nem újdonság, hogy van a Földön kívül is élet. Kurvára nem lepett volna meg, ha a hajókon vagy akár csak egy láda oldalán feltűnik a Weyland-Yutani felirat. Komolyan.

Öt: a sok kis apróság. És hogy minden apróság a helyén volt. Mindennek oka volt és értelme. Valaki (Cameron, naná) ezt nagyon kitalálta, és nagyon átgondoltan valósította meg. Volt egy olyan rész, amikor a szereplők valami zuzmós aljnövényzeten lépkedtek, és az pont ugyanúgy kezdett világítani a lépteik alatt, mint a Billie Jean videóklipjében Jacko makkoscipője alatt, hát ezen hangosan felnevettem.

Mondjak valami negatívot is? Megpróbálom, de nem lesz egyszerű. Ugyanis egy cseppet sem zavart a történet ordító kiszámíthatósága (kliséből volt bőven, kapzsiság, szerelem, rivalizálás, önfeláldozás, stb.), a fordulatok teljes hiánya, az állatok ismerős vonásai és hangjai (SW EP1, Made in ILM), vagy a Mátrix második részében még némileg idegenül ható rave-party. Mondom, itt minden a helyén volt. A faölelgető üzenet sem lett annyira a képembe tolva, mert jó volt hozzá a keret. Szóval az egyetlen negatívum, részemről: kevés volt a 166 perc. Esküszöm, még órákig elnézegettem volna a kékek életét. Utoljára a Gyűrűk Uránál éreztem ugyanezt. Abból nem véletlenül szereztem be a bővített kiadásokat. Ebből is elkéne valami ilyesmi, amikor a dvd kiadására kerül a sor…

Szóval mindenkinek erősen ajánlom, kicsiknek és nagyoknak, a scifi-t kedvelőknek és azoknak is, akiktől távol áll ez a zsáner, fiúknak és lányoknak, fehéreknek és zöldeknek. És lehetőleg 3D-ben. Mert így kel igazán életre a varázs.

(Tegnap - illetve már ma, mert átlógtam - írtam egy tök jó posztot az Avatárról, de elszállt, ezért most nagyon zabos vagyok, de mivel ez itt már a szeretet ünnepe, nem küldök el mindenkit az anyjába, hanem csak:)

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

Lazán bár, de még ez is ide tartozik:

*<<<-

A sok filmes, legós, vicces poszt után...

Júniusban mutattam két szép Norev Jet-Car Volvót itt. Nagyon bírom e gyártó járgányait a nyolcvanas évekből. Azóta mondjuk a taxi verzió átvándolrolt fdoki gyűjteményébe, ugyanis az elmü-fiaskótól függetlenül is célom egy kicsit leépíteni az 1:43-as szekciót, de a másik maradt, sőt, mindenképp szerettem volna mellé egy hasonló kerekű kisgépet. Szerencsém volt, fel is bukkant egy, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ugyanez, csak kicsiben:

Tehát Norev Mercedes (mondjuk 1984-es 280 S, azaz W126), kemény 6 dollárért.

Mint a Volvo, ez is példás kidolgozású, ráadásul itt is nagyon szép színt találtak az autónak, és a méretarány is stimmel, hosszabb a Volvónál. Az alja műanyag, ezért nem túl nehéz darab, de ez is inkább polcra való, mint játszani, szóval ez nem zavaró. (Amúgy ebből is van taxis kivitel.)

A hátsó lámpák kaptak némi plusz festést, ez sajnos az idők során amortizálódott egy keveset, de élőben nem tűnik ennyire fel.

A beltér is ok, aránylag hűen követi az igaziét. Hogy hátul mire szolgál az a kis téglalap-alakú lyuk alul, nem tudom pontosan, feltételezem, hogy valami utánfutót lehet ennek a segítségével az autóra applikálni, de még nem láttam ilyet, majd körbenézek. Összességében egy remek kis modellről van szó, és ha meglesz a gyerekkoromból ismerős Norev Jet-Car Kacsa is, elégedetten dőlök majd hátra...

Tegnap egy újabb remek filmet sikerült megnézni, a címe: The Devil's Tomb. Az Ördög sírja, de valaki Örödögök sírjának fordította, mindegy is. Isteni B-movie!!!

A történet leírását egy letöltős oldalról kölcsönöztem:

Egy kőkemény háborús veterán (Cuba Gooding Jr.) által vezetett zsoldoscsapatot felbérel egy titokzatos CIA ügynök, hogy mentsen meg egy tudóst (Ron Perlman) aki éppen egy archeológiai felfedezésen dolgozik a Közel-Keleten, egy sivatagban. A homok alatt viszont egy évezredek óta őrzött titokra bukkannak - egy titokra, amely nem erről a planétáról származik...

Kábé ennyi. De a rövid leírás erősen félrevisz. Nincs szó zsoldosokról, sokkal inkább igazi amerikai katonákról, azon belül is kommandósokról. Másrészt aki ez alapján valamiféle űrlényes filmre készül, csalódni fog. A wikipedia szépen leírja az egész történetet, de még így is érdemes megnézni, mert nagyon szórakoztató. Van egy-két sztárunk, mint pl. Cuba Gooding Jr., Ron Perlman és Henry Rollins, akik közül az első kettő viszi a hátán a filmet, van egy jó hangulatú föld alatti raktárrendszer, ami kellemes Quake-hangulatot kölcsönöz a filmnek, van pár csaj, akik bár eleinte vagányak, később csúnyán végzik, és persze van kötelező béna-szószátyár és csendes-macho, két komoly cici is feltűnik, no és persze több kilónyi agyvelő, szanaszét, no meg undorító kelésekkel rendelkező ex-tudósok.

A Quake egyébként nem véletlenül jutott az eszembe. Vagy bármelyik ilyen FPS-es akciójáték. Az egész film alatt az volt az érzésem, hogy egy ilyen játékkal játszom, és amikor beszélnek, az csak az átvezető animáció - a jobb fajtából. Megadja a seek & destroy laza kerettörténetét, hogy értsük, miért kell kinyiffantani mindent és mindenkit, ami és aki mozog. Egyébként csak haladunk előre a folyosókon, furcsa zajok mindenhonnan, néha egy-egy ellenség előbukkan, akkor egy gyors headshot, majd tovább, a hullát átlépve...

Mivel a filmet szemmel láthatóan ennek szánták, azt kell mondjam, működik. Nem mondom, hogy a szem rágógumija, mert az inkább a 2012, de kikapcsol, ez tény. (A barátnőm be is horkolt rajta.)

Ron Perlman azonban nagyon tetszett. Nem nagyon ugrált, nem nagyon kiabált, sőt nem is volt túl sokat képen, de így is talán a leghatásosabb alakítást nyújtotta a filmben: valahogy az emberből süt valami nyugodt erő, ami képes lúdbőrt generálni...

Hogy valami negatívat is mondjak: Henry Rollins csalódás volt. Bírom az arcot, sőt a zenéjét is, és nem is vártam tőle többet, mint amit mondjuk az 1994-es Hajszában nyújtott, de még azt sem hozta. Egy idősebb papot játszott, akit Henry Rollins egyszerűen nem tud eljátszani: nem tűnik idősnek (48), és nem tűnik papnak. Ja, és játszani sem tud :) Vártam valami csúcspontot a karaktere részéről, amikor mondjuk megőrül, és kinyír egy csomó csirkét foggal - na, ez illett volna hozzá -, de nem volt ilyen. Kár.

Olvastam fanyalgást a filmről, hogy így szar meg úgy szar, és hogy Cuba Gooding Jr. ennyire leadta, pedig, de ezt több okból sem gondolom így: ez a film egy B-horror, B-sztorival, B-mindennel. Ezt hozza. Cubát pedig sosem tartottam valami kurvajó színésznek. Oké, kapott egy (B-)Oscart a Jerry Maguire-ben, amit szerintem nem érdemelt meg, de az ő pályája valóban a jó mellékszereplés, lásd Lesz ez még így sem (Greg Kinnear és Nicholson mellett), vagy mondjuk Vírus (Dustin Hoffman és Kevin Spacey mellett)...

Ne nézz, Jock, me' bepörgök!

Na, ha mindezzel nem keltettem fel az érdeklődést, akkor majd ez a pompás előzetes:

Szép napot, mindjárt karácsony!

Mint azt nyilván láttátok, meghirdettem pár kisgépet a jó múltkor, és teljes sikerről számolhatok be, mind el is ment szépen. A csillagos Gran Fury-t azonban nem eladtam, hanem elcseréltem. Mégpedig két Corgira, amik közül az egyikre már jó ideje fentem a fogam, a másik pedig eddig csak egy gyengébb kivitelben volt meg. Kojak Buick Regal-ja és Starsky és Hutch Ford Torinója immár teljes pompában:

Csináltam a Torinóról közös képet is az előddel - a különbség igen jelentős:

A fenti járgány megvan a Johnny Lighning műhelyéből is, az a tuti, de szép képet nem tudok róla mutatni, ugyanis ezt a kis szépséget nem bontottam ki:

És akkor a Regal. Sajnos a szállítás során a villogó beesett, és valamennyit leamortizált a plafonból is. Így most olyan egy kicsit, mint amit régen gyakorta lehetett látni főleg Ladák és Kispolszkik esetében, hogy a tető belső burkolatának komoly hasa van, lóg...

Aztán ha valaki a gyűjteményéről adna interjút, nagyon vigyázzon a mikrofonnal!

Szép napot!

A Memories egy bejegyzése és egy indexfórumos hsz hatására én is kedvet kaptam, hogy készítsek pár képet a hóban, amíg még lehet. A legnehezebb az adekvát modellek kiválasztása volt :) Íme az eredmény:

No és a kötelező kör:

Holnaptól ónos eső, utána felmelegedés, nesze neked, fehér karácsony...

Egy kis havas hangulat Ken Blocktól alább.

Ez meg zene:

Jó maradék hétvégét! (25-én pedig, asszem, ezt fogom nézni.)

Kislányom jó múltkor elsírta bánatát, hogy az oviban épített valami lakókocsit, és fél, hogy az Eszter (vagy ki) szét fogja szedni. Azzal tudtam csak megnyugtatni, hogy majd nálunk építünk egy sokkal jobbat, amit senki nem szedhet szét, csak ő. Na, ez lett az:

Ami nem látszik, az az, hogy belül van egy sarok-ülőgarnítúra és egy emeletes ágy - egyedi megrendelés alapján :) Azóta persze szétszedtük, és építettünk egy plázát...

Tegnapelőtt érkezett a céges Jézuska (még szerencse, mert ha most jött volna, a hóviharban tuti befagyott volna mindene), és a kedves kolléganőm, aki engem húzott, ezzel lepett meg. Hát mit mondjak, _nagyon_ eltalálta:

Ráadásul Vader hörgő légzésével ébreszt... (Mármint az óra.) Hála és köszönet!

Kétszeresen, a Hot Wheels-től:

Mindkettő már a 2010-es sorozatból való. Ez a Hot Wheels igazi pályája, az ilyen izomautókat nagyon értik... Bónuszkép:

És bónuszvideó:

Jó hétvégét!

A Halálfutam kapcsán mutattam múltkor pár játékot a régmúltból, de most valami miatt beleakadtam a Death Rally nevű 1995-ös játékba, amivel óhatatlanul elkezdtem egy kicsit játszani. Innen letölthető.

Annak idején nagyon szerettem ezt, mára már persze egy cseppet megkopott a fénye, túl nagyok a kocekák, de még mindig rendkívül élvezetes játék. A sztori egyszerű: halálos autóversenyeken vehetünk részt, ha nyerünk, pénzt keresünk, amit hol a saját autónk fejlesztésére fordíthatunk, hol az ellenfelek orra alá törhetünk belőle borsot, és ahogy haladunk felfelé a ranglétrán, úgy nyílnak meg újabb és nehezebb pályák. Érdekesség, hogy egy VW Bogárral kezdünk :)

Az irányítás is egyszerű és jó, a hangulat kiváló, a zene felejthető, az effektek azonban rendben vannak, az élvezet-faktor csúcs. Lehet driftelni, gyalogosokat kilapítani, a többi versenyzőt szétlőni, power-up-okat felszedegetni, azaz mindent, ami egy kisfiút lázba hozhat... Pár kép a játékból:

Jó hétvégét, jó játékot, öltözzetek melegen! 

De tényleg.

VW megint.

Állat...

Fócvágenes:

Béemvés:

Mára ennyi voltam.

Egy ősrégi poszt folytatása jön most, mentős téma. Kevés szöveggel, update-jelleggel, kattintható gigantposzterekkel.

Még több nénó a tovább után...

A hétvégén megnéztem. Ez a film egy állat. A címszereplő egy állat. A főgonosz egy állat. Kábé ennyit érdemes tudni a filmről. A Megtorló egy volt zsaru, akinek a családját a maffia megölte, ő azóta megtorol. Láttuk már Dolph Lundgrent a 90-es évek elején ugyanebben a szerepben, Thomas Jane-t is pár éve, illetve majdnem minden amerikai férfi akciósztárt hasonló háttér előtt.

Ami ebben tetszett, az az volt, hogy itt nem szarral gurítottak: beletettek minden brutalitást, ami belefért, csillárról lógva körbekaszát géppisztollyal, széklábat az arcba, kést a koponyába, nyaktöréseket vagy hat módon, yamakasi-fickó szétrobbantását rakétavetővel, röptében, sőt arclékelést is, puszta ököllel... Ez kell a népnek. Mint egy videójáték, komolyan. Nem, nem komolyan, ugyanis a sztori csak egy halvány keret, ami komoly, az az akció és a főszereplő arcéle. Apropó, főszereplő: Ray Stevensont imádtam, mint Pullo a Rómában, az Outpostot még nem láttam, de majd bepótolom, és nagyon várom az Eli könyvét. Szimpatikus arc, olyan, akire szívesen bíznék egy kölyökkutyát, ugyanakkor kemény is, tehát jó választás volt erre a szerepre, abszolút hiteles. Jó, a színészi kvalitásai talán (még) nem igazán kiforrottak, de volt olyan rész a filmben, amikor elmosolyodott (oké, félig), és ott megmutatkozott, hogy máris eggyel több arca van, mint Seagalnak.

Tetszett egyébként a casting úgy általában is. Például az eleinte-nembarát-aztán-jóbarát ügynök (Colin Salmon) jó választás volt, az ordító klisé ellenére is hozott egy kis színt a filmbe (nem, nem azért, mert - kötelező - néger), a Halálsoron köcsög börtönőreként hírnevet szerzett Doug Hutchinson (a képen aki ül) pedig egyenesen telitalálat volt a főgonosz kattant öccsének.

De a főgonosszal (Dominic West, a képen aki áll) nem vagyok maradéktalanul elégedett. Az „átalakulás” előtt kellően tenyérbemászó volt, volt egy kis tere játszani is, de utána már túl Jokeres lett, ráadásul az arca miatt eredetiben abszolút releváns Puzzle/Kirakó nevet valami miatt a magyar szinkron Fűrésznek fordította (Jigsaw, érted), ez simán hiba volt. Az Elemi ösztönből és a Jurassic Parkből ismerős Wayne Knight-nak is örültem, de sajnos csak kis szerep jutott neki.

Összességében – és az eredeti képregényt nem ismerve – azt mondom, hogy egy üdítően brutális, de rendkívül egyszerű, kliséktől cseppet sem mentes, ugyanakkor azokkal ügyesen (de legalábbis nem zavaróan) operáló akciófilmet kaptam, aminél egy cseppet sem vártam többet. Remélem, lesz folytatása, egy nyugalmas vasárnap délutánra kevés jobb szórakozást tudok elképzelni... (Itt van amúgy a filmbuzi kritikája, itt pedig a filmpontté.)

A filmplakátokról pedig lehet szavazni a tovább után.

Mielőtt a blogon átveszik a hatalmat a Hot Wheels alkotásai, gyorsan mutatok megint egy Matchboxot. (Aztán rögtön egy HW-t is.) Gyerekkoromban volt egy csodás narancssárga Challengerem kék tetővel, mára már sajna ki tudja, hol leledzik, így mindenképp szükségesnek éreztem e típus (a valóságban valószínűleg az 1974-es) pótlását. Az újakat már egy ideje beszereztem (mutattam itt és itt, illetve pótoltam képet a Maistóról is, ami korábban elmaradt), továbbá a Hot Wheels Dixie-jéből is eltettem kettőt, mert tetszenek, de mégiscsak ez az igazi:

Na, menjünk tovább!

Egy kis teaser a holnapi poszthoz:

Hm? :)

Sam.Joe blogját olyan rég' linkeltem, hogy már nem is emlékszem, ezért most megint. Merthogy ő már írt sok szépet az alábbi gépezetről, így én ezt ezúttal is megspórolom. Mindössze annyit tennék hozzá, hogy az én példányom nem szerepel Areh verziói között, és a színe miatt immár szinte semmi köze az Orange Peel névhez. Hacsak az nem, hogy ez az autó is "meghámozható", mint a Dragon Wheels Volkswagen - felhajtva a dragster-kasznit előtűnik a csupasz technika, a krómhegyek. (És újra kattinthatók a képek!)

Nem mondom, hogy jobban tetszik, mint a fehér-narancs verzió, de a kígyósnál mindenképp. Szerencsére nagyon jó állapotban sikerült kifognom, és szerencsére nagyon jó áron - mint annyiszor, most is Lornnak tartozom hálával érte... A Matchbox vajon miért nem csinál 'normális' verziót a klasszikus Chargerből végre? (Jó, tudom, King Size-ban volt egy nagy dobásuk, de most már erősen igénylem az 1:64 körüli megoldásukat is...)

Nem gondolnám, h létezik ember, aki ezt a blogot olvassa, és a Matchbox Memories-t nem (jó, talán mondjuk anyámon kívül), de ha mégis, akkor neki szól a következő kedvcsináló: íme. Jómagam még nem jutottam el a cikkben méltatott kiállításra, de be van írva a naptáramba. Gyerekes programként. Jó hetet!

Mint az imént írtam kommentben, webtörténelmi jelentőségű esemény, hogy a Szirszarjaim kikerült az előző poszttal az index címlapjára. Oké, álmos téli vasárnap van, a fél ország a plázákban költi a pénzt, de akkor is, nagy lépés ez nekem. Íme:

Hipphipp...

UPDATE: a statisztika csak mára készült el, tessék:

A tegnapi nap jól kilapította az éves görbémet :(

Elgondolkodott már valaki azon, hogy Brown doki miért pont egy DMC DeLoreant választott az időmasinájának alapjául??? Miért nem egy Chevy Corvette-et vagy Firebird-öt? Vagy szempont volt innovatív külső? (UPDATE: válasz a kommentek között, ezúton is köszi!)

Mit is beszélek, a DeLorean egyáltalán innovatív külsőleg? Hát annyira nem. Bár Guigiaro tervezte, láttunk már hasonlót - igaz, a forma nagyon betalált, így utólag azt is mondhatnám, jól tükrözi az autó időtállóságát. A történeti áttekintést most azért hagyom ki, mert az autónak van klassz magyar kluboldala, azon belül blog, szóval tessék ezeket olvasni, tartalmasak. A kluboldal Hírek rovatában például ezen olyan jót derültem: "2009. november 7. Bográcsos klubtalálkozó Tinnyén, most már 2 DeLorean-el. :)" Ugyanakkor jó hír, hogy sokasodnak...

2010-re a Hot Wheels kihozta a sima verziót, aminek végtelenül örülök. Komolyan, régen csináltak ilyen szépet mainline-ban. Gondolom, egy külön stáb felügyelte házon belül a munkálatokat, hogy el ne basszák valami csicsafelnivel vagy hupilila színnel - mert úgy egyébként simán képesek rá, láttunk példát eleget... Egyébként a DeLoreant nem először készítette el a HW, itt látható egy korábbi változata, amit még egyszer azért jó lenne beszerezni. Vissza: szóval az aktuális darab nekem tökéletes, jó a mérete, jók az arányok, jók a felnik, jó a színe, a hátulja ráadásul nyitható. (Már amelyiké, az enyém egy cseppet szorul, így inkább nem feszegettem, nem is bánom.) Nem áradozom tovább, tessék megnézni az alábbi (megint low res) képeken:

A linkelt blogposzt másik szereplője a Johnny Lightning filmsztárja, ami nálam is otthon parkol, de nem bontottam ki. Esetleg ha valahol egyszer belefutok olcsón egy másodpéldányba, talán majd akkor. A JL-minőség itt is adott, gumikerék, festett részletek, miegymás, a kartonon releváns mintázat - tökéletes.

(Itt egy élesebb, közeli kép a kisautóról.) A végére a Double Back a ZZ Top-tól:

Szép vasárnapot!

Jön Darthapó és akkor annyi a kis padawanoknak!

Az alkotó sajnos nem én voltam.