Elgondolkodott már valaki azon, hogy Brown doki miért pont egy DMC DeLoreant választott az időmasinájának alapjául??? Miért nem egy Chevy Corvette-et vagy Firebird-öt? Vagy szempont volt innovatív külső? (UPDATE: válasz a kommentek között, ezúton is köszi!)

Mit is beszélek, a DeLorean egyáltalán innovatív külsőleg? Hát annyira nem. Bár Guigiaro tervezte, láttunk már hasonlót - igaz, a forma nagyon betalált, így utólag azt is mondhatnám, jól tükrözi az autó időtállóságát. A történeti áttekintést most azért hagyom ki, mert az autónak van klassz magyar kluboldala, azon belül blog, szóval tessék ezeket olvasni, tartalmasak. A kluboldal Hírek rovatában például ezen olyan jót derültem: "2009. november 7. Bográcsos klubtalálkozó Tinnyén, most már 2 DeLorean-el. :)" Ugyanakkor jó hír, hogy sokasodnak...

2010-re a Hot Wheels kihozta a sima verziót, aminek végtelenül örülök. Komolyan, régen csináltak ilyen szépet mainline-ban. Gondolom, egy külön stáb felügyelte házon belül a munkálatokat, hogy el ne basszák valami csicsafelnivel vagy hupilila színnel - mert úgy egyébként simán képesek rá, láttunk példát eleget... Egyébként a DeLoreant nem először készítette el a HW, itt látható egy korábbi változata, amit még egyszer azért jó lenne beszerezni. Vissza: szóval az aktuális darab nekem tökéletes, jó a mérete, jók az arányok, jók a felnik, jó a színe, a hátulja ráadásul nyitható. (Már amelyiké, az enyém egy cseppet szorul, így inkább nem feszegettem, nem is bánom.) Nem áradozom tovább, tessék megnézni az alábbi (megint low res) képeken:

A linkelt blogposzt másik szereplője a Johnny Lightning filmsztárja, ami nálam is otthon parkol, de nem bontottam ki. Esetleg ha valahol egyszer belefutok olcsón egy másodpéldányba, talán majd akkor. A JL-minőség itt is adott, gumikerék, festett részletek, miegymás, a kartonon releváns mintázat - tökéletes.

(Itt egy élesebb, közeli kép a kisautóról.) A végére a Double Back a ZZ Top-tól:

Szép vasárnapot!

Jön Darthapó és akkor annyi a kis padawanoknak!

Az alkotó sajnos nem én voltam.

Mert ezek nagyon tetszenek:

Na, mára ennyi, az Erő legyen veletek!

Május 14-én.

Azannya...

Kalifornia, Los Angeles, Westside. A dombokon itt található Bel Air, egy idilli kis kertváros. 1923-tól ismert ezen a néven, többek között a hasonló nevű szállodáról. Az itt található házak nem nagyon látszanak az útról, magas sövénykerítések mögé bújnak. Társasházakat itt nem találunk, mint ahogyan járdákat sem nagyon, ezt a közösség saját szabályozása így alakította ki. Itt lakott például Ronald Reagan is, Nancy pedig azóta is. Itt forgatták a Szóljatok a köpcösnek külső jeleneteit is.

Na, innen a név. A Chevrolet 1950-ben mutatta be a Bel Air-t, mint a legújabb prémium-modellt. Ez a forma határozta meg kvázi utána az amerikai autógyártást évtizedeken át, és ez vitte sikerre a hard-top koncepciót. És persze a krómot. (A nemrég mutatott Volga eredetije ugye egy Ford, de nem kell sokáig meresztenünk a szemünket, ha fel szeretnénk fedezni a hasonlóságokat... Nem beszélve a Csajkáról.) Olvassatok róla többet itt!

A Hot Wheels kisautója az 1957-es Bel Air-t mintázza, ez már a második generáció, annak is az utolsó éves szériája. Ez a generáció már V8-asokkal is rendelhető volt, alapban 162, maximum 195 lóerővel. Az Edelbrock színeiben feszítő versenyautó igen pofás, 2010-es darab. Az ilyen típusú autók mutatják meg leginkább, miben jó a Hot Wheels: vagány, sportos, de egyszerű járgány, minden gyerek ilyet akar. Fel lehet fedezni rajta a korabeli vadászrepülők pár ismertetőjegyét, ez a tervezői törekvés talán az első hűtőrácson érhető tetten leginkább – ha a fecskefarkat nem számítjuk... Tetszenek a pirosra festett felnik, jól harmonizálnak a rajtszám színével. Állat egy dög.

Ez itt alább pedig egy ’55-ös Chevy, „Taxi Rod”. Szép páros.

A végére egy kis nyári hangulat a The Fresh Prince of Bel Air címszereplőjétől:
 

És végre péntek!

Tegnap megnéztük a Zombieland-et. Olvastam róla jót is, rosszat is, de nekem, nekünk _nagyon_ bejött! Nehéz nem a Haláli hullák hajnalával összehasonlítani, de azért megpróbálom: számomra inkább a (remake) Holtak hajnalát idézte a film a hangulatával, humorával. Itt is gyorsan futnak az élőholtak, ami ugye a 28 nappal később óta nem annyira meglepő, nagyjából kiszámíthatók a fordulópontok, sőt a vége is, vannak benne sztárok, de nem sok, és itt is tetszett, ami már ott is, hogy a zombik kinyírásából sportot csinálnak.

A poszt címében már ellőttem, hogy van a filmben egy fontos cameo is, ami egyrészt nagyon meglepett, másrészt nagyon tetszett. A főszereplők egyébként is jók voltak, Woody Harrelson már nem először hozza ezt a kissé zakkant karaktert (lásd még: 2012, Wag the Dog), a srác pedig számomra egyáltalán nem volt idegesítő. Inkább az, hogy a csajok többször is kibabráltak velük... A sztorit most nem mesélem el, elég annyi, hogy már minden tiszta zombi, épeszű embert alig találni, nincs remény, nincs semmi. Persze, vannak hírek, hogy erre vagy arra nincsenek zombik, menjünk Mexikóba, vagy akárhova, de a film végére kialakult (talán csak bennem?) egy olyan gondolat, hogy a túlélőknek a tét már nem is igazán a további túlélés, hanem inkább a fennmaradó idő minél jobb eltöltése. Nem ragozom, a film pár - szerencsére rövid - drámaibb jelenetet leszámítva folyamatos hent, itt-ott kicsit road-movie, nagyon szórakoztató (már-már tarantinói) dialógusokkal. A főszereplő kommentárja szerintem jó ötlet volt, a képi magyarázatokkal különösen egyedivé tették a filmet.

Mit mondjak még, tessék jól megnézni! Szép napot! (Nemsokára péntek...)

A Kisfilmek a nagyszobából sorozat újabb része készült el. (Az első itt, a második itt tekinthető meg.) Ezúttal a főszereplő az új könyvespolc (duplán) és a dobozokból végre kiszabadult gyűjteményem. Ezt hozta a Jézuska egyébként. Régóta terveztem, hogy a kisautóimnak legyen egy olyan hely, ahol egyrészt jól elférnek, másrészt jól láthatók is, de ilyen célra vitrint vagy valami hasonlót csináltatni nem volt pénzem (és ha jól sejtem, egy darabig nem is lesz), így egy jóval olcsóbb és egyszerűbb megoldást választottam. Igaz, üvegajtó nem járt ezekhez a polcokhoz, de még agyalok valami utólagos megoldáson, hogy ne porosodjanak annyira...

A kisfilm amúgy a legutóbb is alkalmazott (stop-motion) technikával készült, kb. 470 képből (tehát nem vagyok még Tim Burton), amit három estén át fotóztam. Meglett volna ez hamarabb is, csak kétszer lemerült közben a fényképező... Itt van azért egy fotó is:

Szép napot!

Nem az összes, de 15 darab, itt. Többek között:

Ha valami kéne, és még nem érkezett rá licit, szólj itt, korrekt ajánlat esetén leveszem. Aztán vigyázzunk a lépcsőn!

A Repülő élőhalottak nyomán ezúttal idegen forrásból, a sportgézáról kölcsönöztem az alábbi, MTI által készített hihetetlen képet a Mi Autónkról:

Szerencsére a pilóta és a légikísérő is egyben maradt, megúszták a kényszerfelszállást.

Hát ez nagyon jó móka! A kaszni már majdnem kész. Katt!

Utána már gyerekjáték :)

Egy édes kis teszt a dailybest.hu-ról:

Oh, The Temptation from Steve V on Vimeo.

Én is tuti kibírtam volna. (Persze.)

Temérdek helyen jártunk ma, például itt is, de az alábbi képek vajon hol készültek?

A megfejtéseket kommentben várom.

Egy négyajtós:

Naná, a negyedszázadik megint egy olasz...

Az előzmény

Gyermekkorom egyik erősen vágyott Lego-készlete volt a 8860-as, ami nem más, mint egy nagy autó, no nem egy teljes autó, hanem inkább csak egy váz. Direkt nem írtam alvázat, mert annál azért több, pedig hivatalosan ez a neve.

Óriási. 45 cm hosszú, ami azt jelenti, hogy ha egy Bogárhoz (4080 mm) viszonyítom (nem véletlenül, de erről majd később), akkor ez kábé 1:9-et jelent. Pár hete megvettem. Az Indiana Jones-figura csak azért került fel rá, hogy lássátok, mekkora...

Az autó

Az első kerekek kormányozhatók, a hátsók rugóznak, a (far)motor négyhengeres boxer (!) működő dugattyúkkal (!!!), van benne működő váltó (3 sebességgel) és diffi, továbbá az ülések előre-hátra tolhatók és dönthetők. Ezt tudja. Úgy, hogy 1980-ban kezdték gyártani. Őrület.

Mintegy 3-3.5 óra alatt raktam össze, közben néztük a Vörös Sárkányt, de az előző nap csináltam egy teljes alkatrész-leltárt, hogy biztosan érdemes-e nekikezdenem. Szerencsére minden kocka (és egyéb) megvolt. Nem mai darab, le kellett volna pucolnom előtte legalább a nagyobb elemeket, de nem volt türelmem, építeni akartam. Így a tényleg nagyon retkes darabokat utólag keféltem le.

A háttér

Egy kis Lego „nagyautólógia” olvasható a remek kockák.hu-n, itt, ha valakit érdekel a téma, erősen ajánlom. A működését pedig az alábbi videó mutatja meg csodásan, valaki vette a fáradtságot, és az egészet felépítette, összerakta, majd aztán jól megmozgatta 3D-ben, le a kalappal:

A terv

A terv az, hogy egyrészt készül róla egy olyan kis szösszenet, mint legutóbb a 8845-ösről, csak szebb, jobb, nagyobb, ötletesebb, másrészt a fejembe vettem, hogy kap majd karosszériát. Egy Bogár lesz belőle. Az ihletet ugye egyrészt a nemrég mutatott kék Lego-alkotás adta, másrészt pedig a farmotor-boxer kombó egyszerűen tényleg a Bogárért kiált. Ahhoz sajnos nincs elég elemem, hogy csak úgy elkezdjek építeni, próbálgatni, ezért a Lego Digital Designerhez fordultam segítségért. Ez az okosság nagyon hasznos, az összes forgalomban lévő elemet tartalmazza és egy helyes kis virtuális térben lehet legózni vele. Olyat is tud, hogy ha összeáll egy alkotás, beárazza, generál hozzá egy összerakási útmutatót és akár rajta keresztül meg is lehet rendelni a testre szabott készletet. No én nem így tervezem, hanem hogy megtervezem a karosszériát, és a szükséges elemeket beszerzem innen-onnan, mert a fent vázolt megoldás egy kicsit drága.

Az első lépés az volt, hogy le kellett mérni az alvázat. Nem centiben, hanem bütyökben, a Lego is így számol. Nyilván nem tudok majd olyan pontosan tervezni virtuálisan, hogy majdan az összerakásnál minden stimmeljen, de szerintem így is nagyon sok időt és energiát spórolok. Nem mintha nem élvezném a próbálgatást offline, de itt tényleg arról van szó, hogy a rendelkezésemre álló készletet tekintve teljesen felesleges nekiállnom. Így viszont számos verziót kipróbálhatok, mielőtt „élesíteném” a tervet. Aztán jött a megfelelő ívek kialakítása, más előre és más hátra, nem egyszerű. Múlt héten elkezdtem az elejét, most lassan haladok felfelé, hamarosan jön a hátsó traktus. Na, itt tartok most, az Alváz kész, a kaszni is tervezés alatt, szólok, ha lesz fejlemény, de az elmúlt napok eseményeit számba véve ez nem lesz egyhamar...

(Ha valakit érdekel egy ilyen készlet, a vaterán most is van egy 20 rongy körül, az enyém sem volt olcsóbb.)

ÉS VÉGRE PÉNTEK!!!

Tegnapelőtt sikerült megnézni az idei év legrosszabb filmjét. Ami valójában 2007-es, de mindegy. Plane Dead aka Flight of the Dead aka Living Dead: Outbreak on a Plane. A filmattakon már született róla egy kritika, de ez nem tántorít el, hogy én is leírjam ezt az élményt. (A plakátja is különösen jól sikerült.)

Úgy vagyok a zs-filmekkel, hogy egyszer-egyszer kell, mint a limonádé – megkívánja néha az ember, hogy felfrissüljön, de túl sokat fogyasztani belőle nem egészséges. Jó múltkor megnéztük a Majd meghalnak Mandy Lane-ért című alkotást, akkor azt gondoltam, ennél rosszabbat idén biztos nem látok, de sikerült alulmúlni. Ráadásul az nem is zs-nek készült...

A rendező Scott Thomas, akit nem ismer senki, sem a filmjeit. Az egyik főszereplő David Chisum, aki eddig jobbára sorozatokban szerepelt, például mentős volt a Sliders egyik részében, vagy riporter a 24-ben. Hipersztár. A másik főszereplő arca tök ismerős volt, kicsit Tom Berenger (A szakasz), kicsit Martin Kove (Rambo II), egyik sem nyert, ő valójában Richard Tyson. A legismertebb arc a filmben mégis talán Erick Avari, ő volt Dr. Chandra Suresh a Hősökben, a jóképű indiai srác faterja, de akár a Múmia első részéből is ismerős lehet a képe. Na mindegy, nem is vártam Tom Cruise-t.

Lesz spoiler, de ez senkit nem fog zavarni: szóval a sztori az, hogy élőhalottak tűnnek fel egy utasszállítón. Az első pilóta egy öreg róka, ez az utolsó útja, reméli, minden rendben lesz (klisé 1). Nem lesz. Erős viharba kerülnek (klisé 2). A raktérben valami rejtélyes doboz, az utasok között rejtélyes tudósok. Idegesek, aggódnak. Az utasok között mindenféle figura, összeveszős párok (klisé 3), egy friss és gazdag házaspár, kötelező fekák (klisé 4), összebilincselt zsaru+bűnöző (klisé 5), satöbbi. A raktérből egy újraélesztett nő kitör, a rá vigyázó biztonsági őr lelövi, aki előtte egy légörvény miatt nyílt törést szenvedett (klisé 6), amaz feltámad, immár furcsán ordít és sárga a szeme, továbbá véres az arca. Elkezdi levadászni az arra tévedő utasokat, akik ezután mind zombik lesznek. Mindenki szép lassan (vagy gyorsan) meghalódik, egy kis csapat verődik össze a végére (klisé 7), de aztán azok is szépen megritkulnak, talán ha ketten maradnak a végére. A legjobb karakter egy japán üzletember volt, Takashi Masunaga, akinek a szerepe (első és egyetlen filmes szerepe, vigyázzunk!) mindössze annyi volt, hogy miután megharapták, nem tudta kikapcsolni magát az ülésből, és végig ott hörgött! Többször visszatért rá a kamera, szerintem ez a vágó easter egg-je volt. Ő az itt baloldalt.

A színészek nagyon rosszak, a sztori ugye magáért beszél (ráadásul kurva lassan indul be), a díszlet egy stúdió, a repülő egy béna makett, a sound design gyötrelmesen rossz, a maszkok szintén, egy borzalom az egész, de ezúttal nem a zombifilmekhez egyébként szükséges értelemben, hanem az a kínosan röhögős fajta. A végén csattanó, mert az egyik szereplő, aki véletlenül egy picit tud repcsit vezetni (klisé 8), nagy nehezen leteszi (klisé 9) valahová a sivatagba, de a zombik, akik korábban kiestek a repülőből, „túlélik” az egészet és szép lassan elindulnak a maradék emberpár felé, akik nagy nevetve a naplementébe távoztak (klisé 10).

Ajánlom hát a fentiek ellenére minden kedves olvasómnak, nézze meg ezt a filmet, mert ilyet nem lát minden nap, maximum a Film+-on. Előzetes:

Szép napot!

Egy lószállító a remek Majorette Ford Caprihoz, amit csak azért szereztem be, mert színben passzentos:

Szépek együtt, na.

Sajnos a sors (és az elmü) kegyetlen játéka folytán eladó lett pár autóm, de ha már így beleestem a low budget témakörébe, mutatok is gyorsan négy Tesco Gazdaságos Mercit, csak úgy:

A világoskék egy E55 AMG, a sötétkék egy CLK Coupé, az arany (vagy milyen) színű pedig egy C-Classe, végül a piros egy SL Coupé. Mind teljesen rendben van, élethűek, részletesek, egymáshoz képest is nagyjából méretarányosak, és az AMG a kedvencem közülük. Még egy SLR jó lenne ebből a sorból, de nem sürgős. Válság van, a posztok is rövidebbek :P

A késő hetvenes évektől a DRM-ben (Deutsche Rennsport Meisterschaft, a DTM elődje) a Ford hivatalosan Zakspeed néven képviseltette magát. Leginkább a Group 5-ös Capri vált ismertté ebből a korszakból, amely az Mk3-as verzióra épült.

A Zakspeed ekkortájt igen jól teljesített, számos győzelem után 1981-ben Klaus Ludwiggal a volán mögött meg is nyerték a bajnokságot. Nem terhellek a további részletekkel, olvassátok el szépen az egész sztorit itt.

A Zakspeed Capri 1:64-es változatáért a Corgi felel. Nagyon marcona kis gép, hozzám eredeti dobozában érkezett, gyakorlatilag bagóért – valójában nem egy nehezen fellelhető darab. (Nem úgy, mint a börzés posztban mutatott Majorette Capri.) Létezik egyébként belőle utcai változat is a Corgitól, amit egy felújítós projekt keretében Bog Zoo-nál láthattatok is, no az még nincs meg nekem, de majd idővel.

Oldalán a Homefire reklámjával jól néz ki az autó, bár ha már egyszer fekete-arany színkombinációról beszélünk, egy John Player Special nekem jobban bejönne. De szerencsére a számomra legszebb Corgi-kerekeket kapta.

Maga az autó azért nem annyira brutális, mint a valódi, finomodtak a vonalak a lekicsinyítés során, visszavettek a szélesítésből és a szoknyából is, továbbá nem ültették porig, de azért még jól látszik, hogy ez egy igazi aszfaltszaggató versenygép.

A szárny mérete tetszik, és remekül sikerült a hátsó traktust egy csodás téglalapba rendezni, ez különösen jól néz ki. Ha van egy jó Caprid, némi pénzösszegért te is hozzájuthatsz a Zakspeed bodykithez:

Ha nincs, akkor olvass tesztet!

Itt pedig egy kis korabeli videó az autóról és pályatársairól:

Szép napot!

Igen rosszak a képek, de igen jó az autó!

Elölről nem sikerült lefotóznom :D

Akkor most hosszú idő óta újra egy „rendes” poszt jön. Az alany egy az 1:64 körüli méretarányban nagyon gyéren képviselt autó, a Honda CR-V.

Abból is a Tomica által készített második generáció. 2002-ben olvashattunk róla egy szép hosszú tesztet a Totalcaron Winkler Róbert jóvoltából, ebből most idéznék pár gondolatot:

• Az egyik a legjobb hobbiterepjáró. Sőt, könnyen lehet, hogy a legjobb.
  
• Honda egyértelműen a HR-V-t pozícionálta női hobbiterepjárónak, a CR-V-t pedig a heteroszexuális férfi közönségnek. A CR-V dizájnjában ennek megfelelően férfiasan bumburnyák vonások uralkodtak, kevéske agresszivitás, nem úgy, mint egyik-másik terepjáróban. Inkább afféle Krokodil Dundee-szerű, magának való, markáns, magabiztos esetlenség.
  
• A CR-V jelentősen megnőtt, ennek ellenére sokat finomodtak a vonásai. Ez a mű-csörlő utalás az orrán mondjuk elég gyenge, így jár a japán dizájner, ha nem a funkciót nézi, és nem a saját ízlése után megy, hanem a kritikusoknak akar kedvezni.

A modell történetén gyorsan azért fussunk át:

1996-ban kezdték gyártani, ugyanis a piacon erős igény mutatkozott egy H-emblémás SUV-ra is. Az autó alapján a Civicnél kell keresnünk, de ez a rokonság szemmel aligha látható. A névről megoszlanak a vélemények, Angliában eredetileg a Compact Recreational Vehicle megnevezés terjedt el, a japán Fact Book és a Honda Worldwide pedig úgy hivatkozik rá, mint Comfortable Runabout Vehicle. Kényelmes 'rohangálós' járgány, ez édes. Mások az unikális króm-vanádiumos acélötvözetet olvassák ki belőle, de nekem jó lesz a rohangálós... Alapvetően összkerékhajtással gyártották (Japánban és Angliában, később Amerikában és Kínában is, majd Mexikóban) és forgalmazták, de fronthajtással is megvásárolható volt. Vissza 1996-ba: a CR-V volt a Honda első házon belül tervezett SUV-ja, amit eredetileg csak rétegmodellnek szántak, de a RAV4 és a Subaru Forester sikerén és a chicagói bemutató sikerén felbátorodva módosították a terveket. 2001-ig gyártották az első generációt, kizárólag 2 literes benzines motorral, amely alapja egyébként az Integrából jött. 2000-ben Ausztráliában az eladásokat tekintve lenyomta a RAV4-et.

A második generációt 2002-től gyártották 2006-ig, már Thaiföldön is. Ebben a 2 literes benzines mellett bemutatkozott a 2.4-es motor is, illetve a 2.2-es turbódízel. Erősen megújult kívül-belül, szerintem előnyére. Cicásabb lett, ez tény, de akkor ez volt a trend, lásd hetedik generációs Civic, de emellett erősebbé is vált. Az i-VTEC rendszernek köszönhetően azonban megmaradt az egyik legfőbb korábbi erénye, miszerint nem fogyasztott sokat – ami lássuk be, Amerikában is egyre előkelőbb választási faktor lett az évek során. 2002-ben elnyerte a Car and Drive magazin Legjobb Kis SUV-címét, majd 2003-ban ismét. A sikerén felbuzdulva készítette el a Honda a kistesóját, az Elementet egyébként.

2007 óta gyártják a harmadik generációt, amely már ránézésre inkább személyautó, mint SUV. Eltűnt róla hátulról a pótkerék, alacsonyabb, szélesebb és rövidebb lett – de így is kéne... Nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis Amerikában elhódította a legkelendőbb SUV címet az azt előtte 15 évig birtokló Ford Explorertől. Reklám.

Nézzük a Tomicát:

Annyira jól eltalálták a színét, hogy meg sem tudom mondani, milyen. Valamiféle sötétes-zöldes-szürkés. Hasonló a Realtoy ML-éhez, de olivásabb.

A hűtőrács az elején ezüst, az első lámpák pedig krómozottak, ezt módszert a Tomica nem először alkalmazza, gondolom, nem véletlenül, határozottan jól áll az autónak.

Hátul a magasra futó lámpák kétszínű festést kaptak, a pótkerék borítása pedig egy közepesen szerénytelen HONDA-feliratot. Hibátlan.

Az első ajtók nyithatók, és mint (szinte) minden Tomica-modell esetében, ezen is tökéletesen, azaz nincs Grand Canyon méretű hézag, finoman, de pontosan mozog, kellő erővel húzódik vissza, pöpec tehát ez is. A beltér egyszerű és fekete, a műszerfal teljes kidolgozatlanságát egy kicsit azért sajnálom. A kormány a rossz oldalra került, de ha fordítva lenne, a japánok hőzöngenének.

Az alap Tomica-kerekeket kapta, nem is lenne rá való más. Klasszul rugózik, hangtalanul gurul, és szépen oldották meg azt is, ahogy a (matt)fekete alváz oldalt, elöl és hátul felfut – pont, mint az igazinál. És a mérete is pont jó. Összességében csillagos ötös.

Mérsékelten vicces reklám a végére:

Szép napot!

A kimeríthetetlen NAVA-forrásból egy újabb kincs:

Kicsit mintha gyorsak lennének azok a vonatok ;)

Nemrég összeszedtem, hogy mikre fáj még a fogam, most akkor egy újabb update, hogy azóta mit sikerült beszerezni. A Mitsubishi és az arany DS neve mellé ugye már korábban pipa került, most végre a kék-fehér Monaco és a piros-fehér Toyota is megérkezett.

A Dodge Monaco - a felirat alapján 2008-as casting - szerintem (ezúttal is) nagyon jól sikerült, ránézésre tipikus vidéki rendőr Tahófalváról, mint ahogy azt megannyi filmben láthattuk, de ez már a State Police feliratot viseli, ami már magasabb szint, ahogy azt Sam. Joe kommentelte. A festés minősége aránylag oké, az egyetlen gondom az vele, hogy jutott némi fehér a tükrökre is, de azért nem küldöm vissza... A fényhíd is lehetne egy cseppet autentikusabb, de nem szídom tovább, mert még úgy tűnne, nem tetszik. Pedig dehogynem, nagyon is!

Pont úgy, ahogy az új Land Cruiserem! Az első sárga és a második kék mellé itt van a piros is, a harmadik változat. A kerekei ezúttal ezüst színt kaptak. Mit mondjak róla, amit eddig még nem mondtam volna? Szép, tetszik. (A fehér festék itt is megcsúszott a tető pereménél, de ez sem fáj.) Jól mutat a három együtt, ezért is csináltam róluk sok képet :)

Na jó napot!

Elég jó videó:

Részletek itt.

Volt itt múltkor egy Astonos poszt (meg aztán egy másik), de az alábbi kis csoda abba lapzárta miatt nem fért bele. Hát akkor most. Beczl hiánypótló munkája a különböző kisautók történetéről bennem is megmozdított valamit, ugyanis a Husky modelleket bemutató sorozatának a hatására szereztem be életem első ilyen járgányát. Persze nem csak én estem így bűnbe, ami azért megnyugtató. A kiválasztott egy Aston Martin DB6-os lett, nevezetesen James Bond járgánya.

Itt érződik némi ellentmondás, mert ugye JB egy DB5-öst hajtott a Goldfingerben, sehol sincs szó hatosról, illetve a gyártó sem szofisztikálta túl a típus meghatározását sem a csomagoláson, sem az autó alján, egyszerűen James Bond Aston Martinnak nevezi. Hadd legyek hát én is nagyvonalú, hagyjuk most ezt...

Ebben szerepe volt Tommi írásának is a "nagy testvérről", ugyanis már ott is elámultam, hogy milyen csodákat tudtak tenni a korabeli mérnökök 1:36 körüli méretben, de amikor láttam, hogy a Husky japánokat megszégyenítő (igen, túlzok, bocs) módon miniatürizálta a Bond-gép egyik legmenőbb képességét MB-méretre, ráadásul 40 éve, nem volt visszaút. Először a legutóbbi börzén szemeztem egy ilyennel, de a 3000 forintos fix ár eltántorított. Nem sokkal később az ebayen ráakadtam egy szemrevaló példányra, szállítással együtt kértek érte 5 fontot, ami azért már barátibb ajánlat volt. Megvettem hát. Íme:

Az anyósülés (és így az anyós) égbe lövéséért felelős kis piros pöcök sajnos az út során letört, de már visszaragasztottam azóta, majd meglátjuk, mennyire sikerült tartósan megoldanom, de végtére csukott állapotban úgyis jobban tetszik. Az idők során az utas is elveszett valahol, ha egyszer találok belevaló embert, majd megmutatom.

A kisgépen sajnos látszik az idő, a karosszéria még úgy-ahogy elmegy, de a műanyagok sárgába kopása nem áll neki olyan jól. Szerencsére ezzel is az van, hogy a képek erősen felnagyítják ezeket a hibákat, kézbe véve, szabad szemmel semmi súlyos nem látszik.

A sofőr (azaz Bond, nyilván) a jobb oldalon vezet, ez természetes, viszont a kormányt valahogy furcsán magasan fogja, erre nem találtam frappáns magyarázatot, de megnyugodva láttam, hogy beczl példányánál is így vezet. Az övével szemben az enyémen nem teljesen feketék a kerekek, hanem ezüst dísztárcsát kaptak. Autentikus.

Kábé 40 éves tehát ez a csodás kisautó, mindenképp megbecsült darabja lesz a gyűjteményemnek, nagyon örülök neki!

Szép hetet!

A fehéret vagy a feketét? Nem ez az égető kérdés, nyilván a hosszabbat! :D

Hanem hogy a Fradi-pályánál a felüljárón mit keres egy tányérantenna???

Aki elküldi a helyes választ, kap egy 2X1 centis kinyomtatható Matchbox-matricát!