Mert azt írtam korábban, hogy nem lesz több Grell. De nem tudtam ellenállni:

És hogy legyen a kis piknikes csomagnak aktualitása is, hétfőtől szabin vagyok, itt a blogon sem nagyon lesz frissülés vagy 2 hétig, sőt a háztartási laptop gyengeségeiből fakadóan a kommentekre sem nagyon tudok majd válaszolni, de meglátjuk, lehet, hogy valahogy megoldom...

Jó hétvégét!

Ahogy itt jeleztem, kellett egy pár a Majorette Volvónak, és lőn. Érdekes, hogy jóval kisebb. Jó, nem annyira érdekes, csak úgy feltűnt. Pár szó az autóról, ez műltkor úgyis elmaradt. Itt egy teszt róla, itt meg egy másik, de szerencsére egy ilyenhez volt szerencsém személyesen is, hát mit mondjak, elég nagy élmény! Az előző helyen, ahol laktam, az alsó szomszéd vett egy XC90-est, de a V8-as motorral. Feketét, vajszínű bőrrel, fullosan. Nagyon kényelmes, nagyon otthonos, nagyon megy, nagyon nagy. Amúgyis oda vagyok a Volvókért, így el is határoztam, hogy ha végre megnyerem az ötöst a lottón, egy ilyet is be kell szerezzek a flottába.

És jött egy gyári duó is, szintén Majorette, nem túl régi, viszont rendőr, ráadásul Toyota RAV4. A méretaránya olyan 1:50 körüli, azt hittem kisebb lesz, nemigen illik a többi közé, de azért nem dobjuk ki. Furcsa egy cseppet, hogy a lenyitható ponyva ellenére van rajta napfénytető, de el tudom képzelni, hogy a rend Toyotát hajtó őrei esőben sem hajlandók lemondani a felhők közül előbújó nap fényéről, továbbá így megoldott a helikopterrel való vizuális kapcsolat is ;) Az utánfutón egy olyan motoros gumicsónak pihen, mint amilyen a Matchbox kínálatában is megtalálható, nekem ilyenből narancssárga van, ez pedig szép fekete, gondolom, hogy az éjszakai bevetésekhez kölcsönkérhessék a kommandósok is.

És akkor a trió, amit elalvás előtt vagy egy órán át nézegettem:

Egy vidám társaság. Jango sisakja levehető, a terepszínű trooper (Kashyyyk Trooper, azaz ilyeneket küldtek Chewbacca szülőbolygójára, először Yoda alá, majd ellen a 66-os parancs értelmében) rostélya pedig felhajtható, Bobának pedig van egy köpenye is a hidegebb napokra, ha valakit érdekel. Itt pedig megbeszélik, most akkor merre hány méter. És ilyenek voltak becsomagolva, öt perccel a fenti fotó elkészülte előtt: egyik, másik, harmadik. 

Trio még: 

És ezt nem hagyhattam ki:

Guten Tag!

Kirakom ide is, reklám, mi csináltuk, egy kicsit szeretjük: 

Mindjárt szép estét!

A jó múltkor volt már itt szó Golfokról. Azóta a Golfok száma a gyűjteményemben kettőről négyre nőtt, ami azért szép eredmény, még egy MB kettes hiányzik, de majd idővel talán meglesz. Jó, az előző posztban egy kicsit hazudtam, ezek valójában nem tegnap jöttek, azokról majd lejjebb. Tehát egy Maisto és egy HW a terítéken. Ez utóbbi kilóg a sorból, mert kettes Golf. De GTI.

Ez egy aránylag ritka kivitel, ugyanis nincs az oldalára írva, hogy Fahrvergnügen, és 1996-os gyártású. A színe olyan csillámos fekete metál, de szerencsére azért nem úgy csillámos, mint a kislányom Barbie-ruhái, hanem csak finoman, bár sajnos a fenti fotókból ez nem jön le, simán csak porosnak/szöszösnek tűnik a verda.

Ez itt alul pedig a Maisto műve, amely a negyedik darab a már említett zsibvásáros beszerzésből. Egyes Golf GTI, 300 forintért. Nagyjából ugyanennyiért lehet beszerezni egyébként a Müllerben is, ugyanebben a színben. Ja, és itt is olvashattunk már róla. Alapvetően a MB formavilágát vélem felfedezni benne, de érdekes, hogy a brutális kerékjárati ívek alá virslik kerültek. Ha majd valahol látok még, lehet, hogy megveszem és alászerkesztek valami Majorette-es úthenger-kerékhez hasonló papucsot, hadd szóljon.

Nekem bejön, egyszerű, de nagyszerű, szépen gurul, rugózik is, mi kell még? Gagyi műanyag az alja, oké, de mondom, 300 Ft az ára újonnan!

Na szóval tegnap végre megérkezett két régóta várt csomagom, az egyik tartalmára mát utaltam tegnap egy válaszkommentben is, de beszéljenek ezúttal is a képek!

Bármilyen furcsa, eddig az egytengelyes MB lakókocsi egyszerűen hiányzott a gyűjteményemből. Gyerekkoromban megvolt, de azóta ki tudja, mi lett vele. Annak egyébként sárga volt az ajtaja.

A másik új versenyző pedig a Pony Trailer, két szép fekete lóval. Ők egy pakkban érkeztek a lakókocsival:

Nem hibátlan egyik sem, vannak rajtuk itt-ott apróbb kopások, de nagyon jó deal volt, Angliából, kb. fele áron, mint amennyibe itthon egy ilyen darab kerülne jó állapotban.

A másik csomag tartalmáról pedig tényleg egy szót sem írok:

(Na jó, annyit, hogy egyszerűen nem volt szívem több ezer forintot adni érte itthon, most is van egy a vaterán 2500-ért, sokkal rosszabb állapotban, két hete elment egy makulátlan, de loose 4500-ért, szóval inkább az ebay.co.uk.)

Hanem inkább a két legújabb Lego figurámmal búcsúzom mára, tüttürüttűű, tűttürűű...:

Szép napot!

Még januárban írt Sam.Joe egy olyan posztot, amelyben megvizsgálta, hogyan oldja meg ugyanazt a feladatot a MB és a HW, lévén mindkettő Mattel. Előtte decemberben pedig egyet a Corgi Buick Regalról. Én most ezt a kettőt valamilyen szinten összevegyítem, és megmutatom, hogy a HW City Police néven szereplő autója valójában a Corgi Regal-ja. Mint ahogy az aljára Buick Regal is van írva, csak a bliszterére nem. Az összevetéshez az angol (szebb) Corgi Regalt választottam, mert az újabb (csúnyább) Corginak gányoltam az alját a kerékcsere miatt, így nem akartam egy olyannal összehasonlítani, ami már nem gyári. No de nézzük:

Először is egy kép az említett Corgi Buick Regal rendőrautóról, amit átalakítottam, na ez az, amivel nem hasonlítom össze a HW-t, pedig. Kerékcsere előtti képek a fenti Corgi Regal linken, egy korábbi posztomból. Ez tehát az autó, ami amúgy nagyon pofás, szép darab, bár korántsem annyira, mint az angliai gyártásúak. Az alapot a HW verziójához ennek ellenére ez adta, amit a hátsó emelt futómű bizonyít a legjobban. De álljanak itt a képek, amelyek, mint tudjuk, többet mondanak ezer szónál - így nem is kommentálom őket külön. A poszt címében a kérdőjel nem a HW menekülési útja, hanem valóban a saját  bizonytalanságom, hiszen nem tudhatom, nyúlták-e a design-t, vagy megvették az adott öntőformát? Bármi lehet. Azért a poszt legalján még mutatok egy másikat is, ami szintén Hot Wheels és nekem szintén gyanús egy cseppet...

És akkor a másik delikvens, egy Mustang Cobra: érzetre valahogy az egész olyan nem Hot Wheels - teljesen idegen az alváz anyaga, fogása. És hát mit keres rajta a vonóhorog? És a nyitható csomagtartó? Ugye, hogy ugye?

Amúgy ez is nagyon tetszetős járgány, mindjárt mutatok mást is, ami még tegnap jött.

A névről: Pontiac, aka Obwandiyag egy Ottawa törzsi vezető volt, jelentős szereppel a az 1763-as Pontiac felkelésben. Az Ottawa törzs neve kereskedőt jelent, ugyanis még az európaiak színre lépése előtt (sőt részben utána is) ez a törzs bonyolította a különböző egyéb törzsek közötti kereskedelmet, cserekereskedelmet, elsősorban olajos, szőrmés, bőrös profillal, de a portfoliójukban megtalálhatók voltak a dohány és a gyógynövények is.

A Pontiac törzs egyébként a Nagy Tavak környékét katonailag elfoglaló angolok ellen lázadt fel, és ez az egész balhé 3 évig tartott. Pontiac szerepéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint csak egy kis vezető volt kis befolyással, de mások kiemelt szerepet tulajdonítanak neki. A felkelés első mozzanata az volt, hogy 300 társával meglepetésszerűen megrohamozta Fort Detroitot, de a meglepetés nem volt túl sikeres, így az ostrom elhúzódott, de legalább még vagy féltucat más törzs 900 harcosa csatlakozott a harchoz Pontiac oldalán. Végül háborúvá nőtte ki magát a fickó kis magánakciója, amely a helyenkénti sikerek ellenére sem járt végül győzelemmel, de Pontiac Illinoisban tovább szította a felkelést. 1766-ban végül békét kötött az indián ügyekért felelős angol szupergóréval, Sir William Johnsonnal, ami példaértékű volt abból a szempontból, hogy jóval nagyobb hatalomhoz jutott ennek eredményeképp, mint amekkorát azelőtt birtokolt. Három évvel később egy Peoria törzsbéli indián leölte Pontiacot. Szép sztori.

Létezik egy ilyen nevű város is Michigan államban, Oakland megye székhelye, Detroit mellett található. Leginkább arról híres, hogy a GM igen nagy üzemet épített itt, ahol teherautók mellett természetesen a Pontiac márkát gyártották. Van egy szép nagy stadionjuk is, a Pontiac Silverdome, amely 27 évig szolgálta a Detroiti Oroszlánokat, de a hálátlanok 2002-ben visszaköltöztek Detroit bevárosába.

Kicsit akkor az autóról is, de mivel millió fajta-féle volt, koncentráljunk most azokra a típusokra, amelyekből nekem is van otthon kicsiben, első körben a Firebird-re! 1967-ben jelent meg, és a Camaro alapjaira épült. Egyébként ugyanebben az évben debütált a Mercury Cougar is, amely viszont a Mustanggal osztozott az alapokon.

Első generáció: a wikipedia szerint kólásüveg-design jellemezte, a karosszériába integrált lökhárítókkal és kis kedves utalással a GTO farkiképzésére. Eredetileg egy kétüléses sportkocsit akartak belőle csinálni, de a GM szétkergette ezeket az álmokat, mondván, hogy a Corvette-nek nem kell ez a plusz konkurencia, így a pony car-ok piacát jelölték ki neki játszótérnek. 1969-ben jelent meg a kínálatban a Trans Am csomag, amely az 1966-ban indult híres versenysorozat után kapta a nevét. Az első generációs Firebird-öt leginkább a négy első lámpája különböztette meg a Camarótól, aminek csak kettő volt.

Második generáció: az 1970-es design már nem a kólásüvegre emlékeztetett. Egyik legjellegzetesebb ismertetőjele a rendkívül széles C-oszlop volt, de ha valakinek azt mondjuk, Firebird, nagy valószínűséggel ez az autó ugrik be elsőre. Nem rugózom most a motorokon, volt millió változat, érdekességképp csak annyit, hogy a 455-öst tartják az utolsó klasszikus izomautó-motornak világszerte, illetve hogy 1980-tól turbóval is rendelhették az erős autók kedvelői.

Harmadik generáció: a forma, ha máshonnan nem, a Knight Riderből biztosan ismerős. Három Firebird-variáció volt ekkor (ja bocs, 1982-t írunk) kapható, a sima, az S/E és a Trans Am. A Firebird ekkor volt a leghasonlóbb a Camaróhoz, alkatrészeinek 60%-ában osztozott vele. Két érdekesség: az egyik, hogy az új szélvédő 60%-ot zárt az autó oldalvonalával, ami 3%-kal meredekebb, mint bármi azelőtt a GM történetében, illetve hogy az autót eredetileg elsőkerék-hajtásúnak szerették volna, de technikailag nem tudták megoldani, hogy képesek legyenek az erőt, a kormányzást a és a fékezést egyazon két kerékre bízni. Huh. A bukólámpák jelentették a leglátványosabb különbséget az épp aktuális Camarótól, a Trans Am pedig a szintén látványos motorháztető-domborításával hívta fel magára a figyelmet. 1983-ban a Daytona verseny hivatalos pace car-ja lett a Firebird, így szét is küldtek a kereskedéseikbe mintegy 2500 db replikát, hadd vegye a jónép a kötényes verziót sokkal drágábban.

Negyedik generáció: 1993-tól komoly facelift-en ment át az autó, és szerintem az eredmény lehangoló lett. Az inspirációt a Banshee IV koncepció adta, de mindegy is, velem ne akarja senki elhitetni, hogy a kezdő koreai designerek nem ezen gyakoroltak az első amerikai tanulmányútjaik során...

Ötödik generáció: hát ilyen elvileg nem lesz, jövőre befejeződik a Pontiac pályafutása, válság van, így járt szegény.

Híresebb Firebird-ök: az 1977-es Smokey és a bandita című filmben a szőrös Burt Reynolds egy második generációs Trans Am-mel nyomult, míg Michael Knight egy harmadik generációssal repkedett 1984-től.

Térjünk akkor a kisebbekre...

Gyermekkorom egyik (ha nem a) legkedvesebb Matchboxa volt az 1975-ös Pontiac Firebird. Mivel a régi gyűjteményemet nem sikerült előkerítenem, ezért ebből is be kellett szereznem egy újabb darabot, és szerencsére a vaterán egy nagyon szépet sikerült vagy egy éve találnom, nagyon baráti áron, azóta is féltve őrzött kincsem:

Nem rugózik, nem nyílik semmije, de a kiváló formaterv és a remek minőség – nem beszélve a fentebb felvillantott érzelmi szálról – mindenért kárpótol. Számomra meglepő tény, de bizony ebből is létezik vagy 10 variáció – no nem túl nagy különbségekkel. Részletek itt.

Az 1979-es (valójában 1981-es), immár csak sima Pontiac-ot még az előzőnél is kevésbé járom körbe, Sam. Joe már megtette, amihez mindössze annyit fűznék, hogy márpedig nekem ez is nagyon tetszik. Ilyenem gyerekként nem volt, de most van kettő is (a jobb szélső Sam. Joe-tól jött, de már nincs meg), bár sajnos csak a T-top verzióból. Tehát itt van még mit pótolnom. Ezek már rugóznak legalább.

Yatming-verzióval sajnos nem rendelkezem a fenti típusból, de cserébe a MB-nál 1982-ben megjelenő harmadik generáció megvan a Maisto értelmezésében is, ami igen korrektül sikerült. Ez az harmadik zsibvásáros beszerzésem, amire korábban utaltam. 400 Ft volt. Oké, az alja gagyi műanyag, a kerekek sem a legszebbek, de hunyorítva könnyen összetéveszthető a Matchbox-szal, ami azért szép eredmény.

Merthogy az is megvan, ráadásul az eggyel és kettővel fentebb látható Haley’s Comet festésűn kívül a Star Car sorozatból is, azaz nem más, mint KITT pihen a polcon, NRFB. Így az alábbi kép nem saját, de az alatta lévő igen.

És saját ez az alsó is, ami egy Firebird Racer, 1985-ből. Jobban mondva 1987-ből, mert ez a festés akkor jelent meg. Ehhez van egy szép sárga papírdobozom is, ami azért az én autóim között nem túl gyakori vendég.

A Majorette is feldolgozta a Firebird-öt, nekem az úthenger-kerekűből van egy szép fekete – ahogy ezt már mutattam korábban. Ennek az ajtaja nem, de a motorházteteje nyitható:

Végezetül álljanak itt a Hot Wheels Firebird-je is, csak hogy teljes legyen a kép, illetve alattuk további Pontiac-ok ömlesztve, mivel azokról nem terveztem külön írni, tessék szépen nézegetni:

Ja, és nehogy már ne legyen videó! A hónaljig húzott nadrágok és bőrkabát alól elővillanó mellszőrzetek (no meg a fekve pizzaevés) koronázatlan királya ebből a posztból semmi pénzért nem maradhat ki!!! 

Szép napot!

Mindenek előtt egy poszt egy másik blogról, amiről egy harmadik blogról szereztem tudomást. Érdemes elolvasni. Legós.

Mostanában több olyan levelet is kaptam volt vaterásoktól, hogy átköltöztek a Zsibvásárra. Így tett az egyik kedvelt eladóm, Lorn is, aki igen széles palettáját kínálja a kisautóknak, a legolcsóbbtól a drágább modellekig szinte minden megtalálható nála. Na, mondom, teszteljük le azt az oldalt is, megnéztem (többek között) Lorn aktuális kínálatát, és lecsaptam négy tételt. Kettő ezek közül alább, a másik kettőről majd később.

Realtoy Humveek, egy rendőr és egy katonai. Hiányzott a gyűjteményemből még a RT Humvee, és hogy az egyik rendőrként lett az enyém, külön öröm.

Mindkettő egyszerű kivitelű, nem rugóznak, de RT-szinten tök oké a festésük, rendben vannak. A Maisto-verziónál mindenképpen jobban tetszenek. Köszönhetően elsősorban (vagy akár kizárólag) a kerekeiknek...

Darabja 300 Ft volt, szerintem ez ismét bizonyította a RT kedvező value for money koncepcióját. Ennyi mára, szép napot!

Ez a poszt nem más, mint büszkélkedés, az alábbiak a legkedvesebb darabjaim. Már jó ideje megvannak, de mivel rég' szerepeltek itt Volkswagenek, időszerű volt megmutatnom őket. Az első egy Vanguards, ami ha nem tévedek nagyot, valamiféle Corgi-leágazás, 1:43-ban:

... aminek van egy cabrio párja is:

A zöld Max Wax-festésű gép echte Corgi, szintén 1:43-as:

Emez itt az előtérben pedig egy Dinky Matchbox Bogár, vászontetővel:

Mind angliai gyártású. Gyönyörűek, ugye?

A hétvégén az első utam már megint a bolhapiacra vezetett, mert el akartam cserélni egy Lego rohamosztagost valami másra. Mivel nem akartam ráfizetni, ezért egy hasonló kaliberű minifig lett az eredmény (az első a Felkelők oldaláról), olyan, mint akiket Leia hercegnő hajóján láthattunk a klasszikus trilógia legelején. ("Ez egy diplomáciai űrhajó...!")

De ha már ott voltam és történetesen volt nálam pár kisautó is cserealapnak, ezen a fronton is sikerült beújítani ezt-azt. Elment a régóta kínált rendőrmotor és a nemrég tévesen érkezett HW Scorchin Scooter Tomb Raider kiadása (erre majd még visszatérek, de nem ebben a posztban), illetve a szintén régebben „hirdetett” Corgi Kacsa, sőt a Majorette dupla pakkból maradt Peugeot versenyautó is, cserébe pedig érkezett két úthenger-kerekű Porsche (basszus, ezek is kezdenek egyre többen lenni) és egy régebbi típusú Toyota Hilux utánfutóstul.

Aztán pmgabi fórumtársam tippjére még gyorsan kinéztem az Asia Centerbe, ott ugyanis a hír szerint Majorette-eket osztogatnak a parkolóban ócsóér. A hír szerencsére igaznak bizonyult, a Galaxy Játékáruház valóban kihelyezett egy jó nagy sátrat már a parkolóba, ahol igen akciós árakon kínált egy nagy csomó bóvlit, de volt egy szép nagy Majorette-henger is, amiből sikerült is túrnom egy Volvo XC90-est (most már akkor így kell a MB-változat is) és egy máskerekű El Caminót.

A Center első emeletén pedig megnéztem magát az üzletet is. Ott végre hozzájutottam az áhított újabb típusú Hiluxhoz, amihez egy Pajerót (Paris-Dakar) és egy Focus WRC-t csaptam. Nem mellesleg sikerült a kislányomnak is beszerezni a rollert, amire vágyott. Tudom ajánlani az üzletet, bár a MB-kínálat gyér volt, de láttam pl. 1:64-es Welly Alfa GT-t, ami tetszett, bár ugye Alfát elvből nem veszek :)

A vasárnapi nagybevásárlást pedig egy Régió-látogatással zártam, ahol - a szintén gyér MB-kínálatért magam kárpótlásául - egy Saico (kínai, naná) 1:43-as Subaruval lettem gazdagabb, ami a kemény 700 forintos ár ellenére meglepően igényes és szép darab.

Update: friss Subaru-teszt a Totalcaron!

És végre sikerült megnézni moziban a Transformers 2-t. Ez is nagyon tetszett. Ja, és otthon pedig az elő-X-Ment. Na az is.

Szép napot!

Illene hozzá, ha aztán 25 év múlva kiderülne, amikor tényleg meghal, hogy valójában csak megrendezte, mint Elvis. Mert ha valaki rendesen meghal, akkor az meghal és kész, rip. És nem jelenti be hetekkel a halála előtt, hogy ja, van vagy 100 új szám, amit felvettem, amiket kizárólag a halálom után lehet kiadni. Úgy sokkal nagyobb a kasza, ahogy erre nálam már okosabb emberek is rámutattak, lásd Bobby Black "balesetét". Na, ez van, én bírtam, leszámítva a gyerekekhez való különös vonzódását, most hogy visszavonult (éppen 50 évesen, ez is gyanús), talán már az adósságait sem kell törleszteni.

Mindenestre a TV2-n Claudia ma reggel elmondta, hogy a tervezett koncertturnéjára a világon másodpercenként 2 jegy fogyott, ami már így is kétszer annyi, mint amennyit el lehetett volna adni. A megfejtéseket a szerkesztőségbe várom. 

És máris jönnek a poénos e-mailek:

There will be a post-mortem today to determine which was Michael Jackson’s the cause of death:

A) Sunshine

B) Moonlight

C) Good Times

D) Boogie

Szép napot!

Chevy Tahoe-ról már volt szó korábban ezen a blogon, de nem elég :)

A Tahoe „karrierje” 1995-ben kezdődik, három évvel a GMC Yukon néven ismert testvérmodell debütálása után. A Yukon azelőtt kétajtós volt, a Chevy pedig Blazer néven árulta a saját verzióját. A Tahoe már négyajtós lett, és egy évvel később elnyerte a Motor Trend Év Teherautója díjat. A hosszított verziója a Suburban. Mexikóban Silverado néven árulták. A történetéről talán ennyi elég is, a lényeg, hogy egy nagy batár, amely hamar közkedvelt lett nem csak a súlyos amerikai családok, hanem a fegyveres erők vagy a kormányzati szervek körében is. Ez utóbbiaknál valószínűleg a terepező képesség is közre játszhatott, nem csak a biztonság és a kényelem.

A Matchbox kínálatában 1997-ben jelent meg az autó (minden bizonnyal az első generáció alapján), nálam „természetesen” egy rendőr (1998) és egy tűzoltó (2001) képviseli a márkát a Matchboxtól:

Ez utóbbi az általam kevésbé kedvelt felniket kapta (és sajnos egyik sem azt, amelyik egyébként jobban tetszik), de mindkettőre igaz, hogy mintha túl nagy lenne a rés az első kereke és a sárvédő között. Vagy csak kicsik a kerekek. Mondjuk együtt tudok élni ezzel, csak feltűnt. A villogók az egyszerűbb fajtából valók, a rendőré piros, a tűzoltóé sárga. A legszebb darab talán a Fire Collection-be került detroiti változat, de ennek beszerzését már nem tervezem, elég a kettő, ami van.

A Hot Wheels egészen más megközelítést választott a HW City Works sorban megjelenő modellje megalkotásakor: ültetés, oldalszoknya, így nem csak azért sportosabb az ő Tahoe-juk, mert ez már a 2007-es GMT900-as. A tetőn megfigyelhető futurisztikus fényhíd (figyeldoda, alliterál!) sem a képzeletük szülötte, tényleg létezik ilyennel is az autó. A felnik is jóval sportosabbak, ránézésre 22 coll pernegyvenes gumikkal, vörös sötétítés az ablakokon és markáns vadrács elöl. A Rescue 8 felirat pedig nagy valószínűséggel innen ered. Sajnos a visszapillantók lemaradtak.

Összességében tetszik a gép, azért is szereztem be, de nem tudnék választani, a MB bumfordibb megoldása is nagyon bejön. Hátulról is állat mindkettő.

Reklám-paródia a végére: 

Szép napot!

Mert megérkezett Boba (sajnos apuka nincs meg, nagyon drága, nem ritka, hogy 100 dolcsiért vesztegetik), illetve a Speeder Bike eredeti vezetője:

Két videó a végére, a felső poén, az alsó meg beszarás:

Az Elit alakulatot. Most pedig egy remek hír az indexen. Előzetes alább:

Ide passzoló kisautó a Playarttól pedig emitt:

Jó lesz ez, érzem...

Eseménydús volt ez a hétvége (kötelező kattintani!!!). Már korábban elhatároztam, hogy némileg konszolidálom a gyűjteményem, mert jó pár olyan modellel rendel-kezem, amik vagy duplikátumok, vagy csak simán feleslegesek. Ennek jegyében futottunk össze Sam.Joe-val, akivel az eséses posztban bemutatott Chargeres cserén kívül elbizniszeltem a zöld és a szürke bankos autómat, a kék Bimmer rendőrt, egy középkék Crown Victoria rendőrt, a maradék Norev Subarut és egy Efsi által gyártott Volkswagen TL-t. Majd este, de immár nem Sam.Joe-val megtekintettük az új Star Treket. Állat volt! 

Szombat délelőtt kilátogattunk a Pecsa bolhára, ahol sikerült megszabadulni két Camaro Z-28-as rendőrtől (amiből így is maradt kettő, a felsők), egy sajnálatosan leütött orrú Jaguar rendőrtől (ebből a villogó nélküli maradt meg otthon) és egy rendőrségi csapatszállítótól. Cserébe három autóval lettem gazdagabb, az egyik a porsche kolléga által olyan szépen megénekelt Porsche, amivel már rögtön a poszt olvasásakor elköteleztem magam, illetve az alatta látható két szép (?) Majorette:

Bizony, a látszat ellenére az egyik egy Corvette, a másik egy Pontiac Firebird. Ilyen bumszlikerekű Majorette-eim eddig nem voltak, de kövezzetek meg, nekem bejönnek! A Corvette nyitható ajtókkal, a Firebird nyitható motorháztetővel rendelkezik, és egyébként tök korrekt lenne mindkettő, csak éppenséggel úthenger-kerekeket kaptak. A MB-okhoz képest nagyobbak is jóval, főleg szélességben. Érdekes, hogy a Pontiac a piros belsőhöz króm műszerfalat kapott. Mindkét modell állapota teljesen jó, az eladónál (fent a színpadon, hátul) volt még belőlük jó pár példány, ha valaki kedvet kapott volna, bár ezt kötve hiszem:

A bolha után Russianboy információja alapján még kinéztünk a csömöri Auchanba, ahol a régen áhított fehér Impreza is meglett. Az ezzel párban érkezett Pug eladó!

Erősen szemeztem a terepralis Pajeróval is, de végül erős voltam, nem vettem meg. Ellenben a rend kedvéért még a csomaghoz csaptam egy szürke MB Nissant, ami eddig hiányzott, és aminek a felnijeit otthon feketére pimpeltem, mert így jobban tetszik az összhatás:

Aztán este azt találtuk ki, hogy megnézzük a Múzeumok Éjszakáját. Mivel a Várnál nem volt parkoló, a Hősök terén pedig annyian álltak sorba, mintha tüntetnének, inkább elmentünk a Westendbe és megnéztük a legújabb Terminatort. Adtunk a kultúrának. A negatív kritikák ellenére nekem (és nekünk) nagyon bejött, személy szerint különösen a jelmezekért voltam oda meg vissza...

Most mára ennyi.

Ja, nem. Bosszú-update Sam.Joe-nak :PPP 

A Chevrolet Impalák közül nekem egyértelműen a hetedik generáció tetszik a legjobban, ilyet azonban égen-földön nem találok 1:64-ben. Ezt 1994-től gyártották két évig, de most nézzük inkább a hatodikat, amelyet egyrészt 1977-től 1985-ig készítettek, másrészt a Majorette megformázta, harmadrészt én pedig beszereztem belőle hármat, majd jól lefotóztam őket:

A francia gyártó sosem az amerikai autókban volt erős (erről még lesz szó később, nemsokára, egy másik posztban), de néhányat azért feldolgoztak, még ha nem is olyan lelkesedéssel, mint mondjuk bármelyik hazai modelljüket...

Hétéves pályafutásával ez a generáció minden bizonnyal a legsikeresebb volt – klasszikus amerikai tepsi, kocka innen, kocka onnan, bármilyen más logóval abszolút alkalmas lenne az ellenség megtévesztésére. Erre odakinn is rájöhettek, mert árulták Pontiac néven is, illetve az sem téved nagyot, aki rámondja, hogy ez egy harmadik generációs Caprice (abból meg a negyedik a kedvencem, amit a Maisto szerencsére megmintázott több festéssel, lásd legalul).

A hatodik generációról egy pár szó, a teljes történeti áttekintést nagyvonalúan mellőzve: ekkortájt ugye már erősen éreztette hatását a benzin-para, amiről korábban már nem egy alkalommal megemlékeztem, így a kor és a vásárlók igényeit szem előtt tartva a Chevrolet egy rövidebb, magasabb és szélesebb, de legfőképp könnyebb autót készített az eggyel korábbi generációhoz (pl. a ’73-ashoz) képest, amely valóban egy böszme cirkáló volt. A szorgos amerikai mérnökök munkája meghozta gyümölcsét, az autó 1976-ban az eladási listák élére ugrott, egy évvel később pedig az Év Autója díjjal jutalmazta az Impalát a Motor Trend. Cabrio nem készült belőle, de még hard top-verziót sem kínáltak belőle, feltehetően a borulásos balesetek elborzasztó halálozási statisztikáit javítandó.

A nyolcvanas évek jó eladási eredményeihez tartozik, hogy az autó egyszerűsége és olcsósága a lakossági felhasználók mellett a fegyveres erők és a taxitársaságok figyelmét is felkeltette, így az Impala igen hamar kedvelt lett a körükben is, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Majorette által kihozott modellek festése: civil festésűt ebből nem is találtam a kínálatukban, csak rendőrt, katonai rendőrt és taxit. Sőt láttam terepszínűt is...

A fenti képen láthatő rendőr az ún. Sonic Flasher kivitel, ami olyan, mint a MB-nál a Light & Sound, azaz tud(ott régen) hangot és fényt adni, méghozzá az eleje lenyomásával. Ennél az alváz nem fém, hanem műanyag, ami sérülésre sárgul, ahogy lehet is látni a képen. Nem lehet belátni sem, illetve az ajtók sem nyithatók a taxival és a katonai rendőrrel ellentétben, gondolom, hogy a gyerekek ne operálják ki az elektronikát...

1985-ben vége szakadt a pályafutásának, bár ahogy írtam, utána még visszatért két évre. A Caprice tovább készült, azt egészen 1996-ig gyártották. Emitt azért egy kép a Maisto Caprice-flottámról, ha már fentebb is említettem őket:

Ezen modell számomra egyik legemlékezetesebb filmszereplése az 1994-es A hajsza című filmben volt (amiben Charlie Sheen „felejthetetlen” alakítása mellett Flea és Anthony Kiedis feltűnése méltó említésre), Henry Rollins vezette, és az alábbi jelenetben kap egy szép csomagot a szélvédőjére:

Na, szebb napot!

Jelentem, mintegy fél órával ezelőtt az alábbi ERTL gyártmányú, 1:64-es méret-arányú General Lee-vel lettem gazdagabb. Csodás, karcmentes állapotban vettem a kezembe. Majd a Deák tér csúszós kövén egy akkorát takartam a bringámmal, hogy pont sikerült arra a zsebemre esni, amelyben a Lee parkolt, így mostanra a tetején lévő matrica megszűnt létezni... Pont előtte beszéltük Sam. Joe-val, akivel cseréltem, hogy milyen béna már, hogy matricázva van és nem festve. Hát most pont azért nem sérült a festés, mert rajta volt ez a szép vastag műanyag alapú matrica. Most hát hiányzik a konföderációs zászló a tetejéről, de legalább megvan a festék, ami alatta volt ;)

A bal A-oszlop is elgörbült egy cseppet, ha ez nem látszana a képeken (mondjuk a harmadikon), nekem higgyetek, ne a szemeteknek! Alább egy másik, custom General Lee, szintén Sam.Joe-tól: 

Ez meg ide kívánkozott, ha már a Star Wars-szal viccelődünk:

Szép, esésmentes napot és hétvégét!

A designpumpáról. Nincs mentségem. Ja, de van. Nézzétek meg: 

Porsche: Legend from Stephen Fitzgerald on Vimeo.

Ezt a másikat meg az indavideóról, de láttam azóta a belsőségen is: 

Nyomjad, Gyula!!! :D

Ráadásul Minikről szó sem lesz. Az utóbbi sok posztban nem egyszer felmerült, hogy ez vagy az még nincs meg, de meglesz. Gondoltam, írok (hehe) egyet az időközbeni kiegészülésekről, mert azért szerencsére elő-előfordult pár. Típust, márkát nem írok egyikhez sem, szerintem egyértelmű, ez most inkább csak egy rövid képeskönyv:

Eszperentéből ennyi talán elég is volt. Ikarus256 kolléga volt olyan rendes, hogy az alábbi járgányt is bemutatta már, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy az ő posztjai miatt kezdtem el annak idején ilyen Escortot és Imprezát keresni. Az Impreza végül aránylag könnyen meglett az indexes fórum(ozók) és egy MOL-os ismerősöm segítségével, ráadásul duplán, az Escort viszont már keményebb diónak bizonyult.

Úgy történt, hogy találtam az ebayen régóta keresett Norev Volvót, mindjárt kettőt is. Az eladó neve breki. Mondom, hé, ez magyar! Megnéztem, honnan árul, Finnország. Na, akkor nem is biztos, ott annyi a hülye név, mint égen a csillag, tehát nem is foglalkoztam a kérdéssel, szépen megírtam, hogy szendelje a kombájnd invójszt, heló. És visszaírt magyarul!!! Merthogy a breki a Berki vezetéknevet takarja. Már itthon is gyűjtő volt, és kint is folytatta, folytatja. Jól el is dumáltunk, és valahogy a szó a Subarura, majd innen a MOL-os Escortra terelődött, kifejeztem szomoromat, hogy ilyen nekem nincs. És mondta, hogy de lehet, mert tőle vehetek. Így hát vettem és már van. Ráadásul olvasója e blognak, úgyhogy innen is üdvözletemet küldöm, isten tartsa meg a jó szokását ;) Ajánlom őt, mint eladó, szép dolgai vannak, és bár nem olcsó, de legalább magyar. Továbbá rendkívül akkurátusan csomagol... Szóval az alábbi Escort bizony Matchbox, nem Metchy Toys, mint a Subi, és mint a linkelt poszt kommentjeiből kiderül, Code 2, azaz az 1-75 sorban nem látható ezzel a festéssel. Számunkra viszont minden bizonnyal így sokkal kedvesebb, mint bármi mással.

UPDATE!!! Pár kiegészítő jellegű információ a MB történetéhez Brekitől, a kommentek alapján kicsit pontosítva:

A MOL Escort-hoz annyit hozzáfűznék, hogy egy fantasztikus tehetségű képzőművész modellező keze van a dologban, ő csinálta a tamponterveket. Az akkori MOL reklámosztályról rendelték meg a szűz, fehér Escortokat egy amerikai cégtől, amelyik akkoriban a Code 2 dolgokat készítette a Matchbox-nak (sajnos most nem ugrik be a név). Ugye ekkor még csak pár éve szűnt meg a "vasfüggöny"...
Itthon (ha igaz, talán Miskolcon) megtamponozták a masinákat, kár leszólni az eredményt: vedd figyelembe, hogy hány színt kellett tamponozni! Annyiszor kellett a tamponozó szerkezetbe behelyezni a masinát! Akkor, 1995 körül és itthon!!! (Nem az "ügyes kezű" kis kínaiak gépeivel!!!)
Akkor még javában élt, virágzott a MICA, és nagyon nem akarták elfogadni Matchbox masinának, de nem tudtak mit csinálni, a fehér masina igenis MATCHBOX volt és így a MOL-al még szebb lett... Vesd csak össze a Matchbox saját színvariációival: még a Monte Carlo-s is messze elmarad a miénktől! (Igaz, Ranga sosem ült a jobb oldalon..., de hát csak nekünk nem csináltak új belsőt.)

Köszi az érdekes háttérinfókért! Amortizációs videó a végére: 

Szép napot!

A jó múltkor írtam már Star Wars-os speeder bike-ról, amit magam eszkábáltam legóból. Azóta annyi történt, hogy szerencsésen hozzájutottam egy igazi Lego-verzióhoz, igaz, a hozzá való scout trooper figura nélkül, de azért látható, hogy ez inkább így az igazi:

Nem mellesleg sikerült beszerezni egy nagyobbat is, ez már nem Lego. Ez a verzió egy shadow trooper és a járműve, az egész sokkal fenyegetőbb kiállású, mint egy fehérruhás katona, szóval igen jól mutat a polcon:

Videó a végére: Embedding disabled by request

Alapvetően az 1:64 körüli méretarányú kisautókat gyűjtögetem, illetve van jó pár 1:43-as körüli is, ezektől nemigen térek el. Mármint saját szándékból. Előfordulnak azonban kivételek. A jó múltkor fdoki jóvoltából hozzájutottam egy remek kis Mustang GT rendőrhöz, Jada és 1:32-es. Halkan jegyzem meg, hogy hátrahúzós is, de ez szerencsére nem ront az élményen. Merthogy vizuálisan élmény a kis gép, nagyon igényes.

Úgy gondoltam, megérdemel egy párt, így az ebay-en találtam egy nagyon hasonló stílusú Camarót, amire lecsaptam, főleg hogy igen baráti áron kínálták. Igen ám, de a csomag kinyitásakor nagy meglepetés ért: az autó nem 1:32-es, hanem 1:24-es méretarányú. Hoppá. Óriási. Ezt az elé tett HW Camaróval próbálom itt érzékeltetni:

Ez is Jada, és hihetetlenül részletes és igényes. És súlyos. Meg úgy általában elég vadul néz ki. Be sem fért rendesen a fehér hátterem elé...

Azért van egy ennél is nagyobb modellem még régről (1999), egy 1:18-as Bogaram, amit a Shuco készített és én egy volt kollégámtól kaptam. (Andrew-nál egy aranyról olvashattok itt.) Sajnos már apróságok itt-ott hiányoznak róla, de még mindig erre illik a legjobban a modell szó a gyűjteményemben, mint bármi másra: látszik a lelkiismeretes törekvés az igazi mind élethűbb lemásolására, ajtók nyílnak, sőt még kormányozhatók is az első kerekek!

És akkor a legfrissebbek: két Maisto Volkswagent sikerült lőnöm a vateráról, megint csak nagyon kellemetes áron, gyakorlatilag egy autó árában a kettőt. Mindkettő 1:24-es tuningverda, sok krómmal és szerénytelen ültetéssel. Már a Fastback-es posztban utaltam rá, hogy ha beújítok valami Maistót, akkor szólok. Hát most szólok. Alább:

A páros mindkét tagjának nagyon jól eltalálták a festését és a matricázását, és a durván peres gumik is sokat dobnak a szebb napokat látott autókon. A kombi (óppardon, Squareback) hátsó ablakai ki vannak buktatva, tehát nem hibásak, ha esetleg úgy tűnne a képről. Egy TL-t még jó lenne beszerezni melléjük, de ha nem sikerül, az sem tragédia, ketten is szépek.

Na, szép napot, jó hétvégét!

És akkor most egy nem Golf. Annyi köze van a Majorette Golfhoz, hogy ez is Majorette és hogy egy csomagban jöttek. T1-esekről (és itt) most nem írok, képekkel már szerepeltek a blogban, nézzük ezt a T2-est. A Cafe Hag színeiben pompázik, amely (immár) a Kraft Foods márkája, elég régi, de ma is létezik. A kisautót az 1974-es katalógusban láttam először megjelenni, no nem akkor, hanem így utólag. Mindössze négy pici kopással a VW-gyűjteményem egyik legszebb darabjává avanzsálódott. Szépen gurul, szépen rugózik (jóhogy, Majorette) és a hátsó ajtaja nyitható.

Úgy tűnik, a Matchbox itt (is) beelőzött, a Doormobile első példányai (a kékek) 1970-esek, a legelterjedtebb narancs verzió 4 évvel később csatlakozott. Mindkettő nyitható camping-tetővel rendelkezik, és a belső kialakításuk is próbálja imitálni az igazit: van bent konyha, ülőhelyek, mosogató. Vékony Superfast kerekekkel szerelték ezeket, később (1977 körül) azonban vastagabb kerekekkel is megérkezett a pizzás és a katonai változat. Ez utóbbira nagyon fáj a fogam, angol pizzásom szerencsére van. Létezik egyébként magyar gyártású pizzás is, illetve olyan is, amelynek fényes a dísztárcsája.

Jómagam is voltam vagy egy évig VW T2-tulajdonos, Arnold volt a buszom neve, de a felújítás közepén el kellett adnom. Egy aránylag ritka dupla tolóajtós T2a volt egyébként, ami a T2b-től egyebek között abban különbözik, hogy az elején az indexek a lámpák alatt helyezkednek el. A MB-ok ezek szerint alsóindexesek, a Majorette felsőindexes, a Siku pedig nem bízta a véletlenre :D Ez utóbbi tolóajtaja működik, ahogyan arról már "írtam" itt. (És csak most látom, hogy alapos mosás rájuk férne, főleg az ablakokra. Bocsánat.)

Ebben a posztban már mutattam, hogy a MB tavalyelőtt bedobott egy újabb Volkswagen buszt, alsóindexest, szépen kifestve, a változatosság kedvéért narancs színben. Ja, azóta zöld is létezik belőle, amit azóta ráadásul be is szereztem. Ennek már csak jelzésértékű a camping-teteje, de szépek a kerekei, és remekül mutat a kis reggelizőasztal a finomságokkal (lent):

A kormány már itt is a jó oldalon van ;) Mára most már ennyi, videóval búcsúzom: 

Már megint szerencsém van, mert nem kell a modell történetével bíbelődnöm, Sam.Joe és Bog Zoo ezt már megtette helyettem. Így akkor az én Golfomról írhatok, illetve hát Golfjaimról helyesebben. Merthogy kettő van, egy Matchbox és egy Majorette. Ez utóbbit az előbbi miatt vettem, az előbbit pedig csak az utánfutója miatt, de szerencsémre annyira szép darab, hogy megtartottam, megszerettem. A tetején lévő csomagtartóban mindkét szörfdeszka megvan, szépen szorulnak is, szavam nem lehet. Egy leverődés nem sok, de annyi sincs rajta. Az MB-7 kódnév alatt szereplő angol gyártású modell jól sikerült darab, másokat is megihletett, de nekem egy kicsit nagynak tűnik...

A párja akkor egy francia Golf, hasonló, de némileg világosabb színben, és ezen azért már felfedezhető egy leverődés a jobb első kilincs alatt. Nyílik viszont a hátulja, amiben azonban a Majorette szokása szerint nincs üveg. Vonóhorga cserébe ennek is van, az a kis rászórítóval ellátott változat. És ez utóbbinál a kormány is a jó oldalon van. Tetőcsomagtartó nem jutott rá, a csomagtartó azonban tele van: golfütő, sportcipő, kesztyű és teniszütők labdával! Nagyon jó ötlet volt megpakolni, a kis modell így kedvez a kis felfedezőknek...

Gyártottam a MB-hoz hasonló twinpack-et is:

És akkor egy jutalom a poszt végére: 

(Nagyobb gyerekeknek pedig egy Hayabusa-motoros Golf I: 1 és 2)

Már terveztem egy ideje, hogy írok egy El Caminós posztot. Tehát. Elkezdtem nézni a wikipediát, és már majdnem nekiugrottam az átemelendő részek fordításának, amikor rájöttem, hogy van ennél jobb megoldás: 

Mint látható, 1959-től gyártották (ők, a Chevrolet) ezt a half car, half truck, half cool járgányt, kezdetben az amerikai vidék, később a latino gengszter stílusban nyomulók nagy örömére (ez a tesója). No de miért El Camino? Azt jelenti, út, oké, de ez ne legyen már elég. Ezennel beleideologizálom az igazi El Caminót.

Szent Jakab-út, spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűskagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. Ma már nemcsak a magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az Úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es Szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött, a zarándokok száma megközelítette a 180 000-t. A forrás ezúttal is a wikipedia volt.

A Matchbox 1997-ben vezette be a modellt a palettájára, elég sok színben. Eléggé leegyszerűsítették az 1970-es, harmadik generációs autó vonalait, de az összhatás nekem nagyon tetszik. Amennyire én tudom, Magyarországon nem forgalmazzák ezt a típust, amiért kár, én is kénytelen voltam kintről megrendelni. Az enyéimen szép és részletes a festés, vannak feliratok, kilincsek, de a sárgának a kerekeit már én alakítottam át egy kicsit, befeketítve a közepüket:

A MB mellett (természetesen) a HW is feldolgozta az El Caminót, ránézésre ugyanazt a generációt választotta, de teljesen más megközelítéssel: a realisztikusabb hűtőmaszk-lámpa kombó mindenképpen jó pont, de ők egy brutális izomautót készítettek irreálisan nagy hátsó kerekekkel és egy a platóra helyezett drag-motorral, illetve szárnnyal. Nem mondom, hogy gáz, mert úgy összességében tetszik, de a 2009-es sorban végre kihozták a "lebutított" verziót fedett platóval - és sajnos lángokkal az oldalán. De valahogy ez is bejön, a piros szélű felnik bőven kárpótolnak. Az alsó képen jól látható, hogy nem csak a felépítmény hiánya a különbség, új az alváz és a felfüggesztés is, illetve a lökhárító:

Tegnap Esztergomban jártam, és üres óráimban bejártam a belvárost. Mit ad isten, beleszaladtam egy játékboltba. Nagyon gyatra volt a kisautós kínálat, de egyet azért sikerült vennem, pont egy El Caminót, a Majorette jóvoltából. Ezzel már korábban is szemeztem az ebayen és a vaterán, de nem vitt rá a lélek, hogy megvegyem, olyan kis bumfordi. Camo-festéssel azonban most láttam először, és úgy gondoltam, ez egy jel, meg kellett vegyem. Adtak hozzá a bliszterben egy kézigránátos, homlokpántos katonát is, aki viszont túl nagy az autóhoz, 1:48 körüli méretarányú, úgyhogy az megy is a levesbe. A Majorette egy későbbi évjáratot választott, az 1978-tól aktuális ötödik generációra tippelek. Az ajtók nyithatók, az autó rugózik, a felnik szürkék, a festés sivatagi terep, a gép oldalsó fellépőkkel és vonóhoroggal rendelkezik:

Elfogadnék egy harmadik generációst igaziban. Emitt sok igazi El Camino: 

Könyvajánló és filmajánló a végére. Szép napot! (Még lehet, hogy lesz egy poszt ma, mozgalmas volt a hétvége és a tegnapi nap...)

Sőt, egy augusztus 6-i update is, jó ez.

A hatásvadász címért bocs, valójában az történt, hogy "összelegóztam" egy majdnem ilyen párost, ugyanis a RESCUE UNIT feliratú vontató nyilván nem pont a tűzoltó, a vontatmányt külön vettem hozzá, illetve a (kihúzható) létrát egy Realtoy tűzoltóról bontottam. Az egész így együtt sem nem került többe, mint 800 Ft. Megelégedésemre:

Próbáltam jó képet keresni az igaziról, de mindenhol csak a hatkerekűbe futottam, tudjátok, Carmichael Commando, ezért bosszúból az alábbi filmmel büntetek:

És még nincs vége...! ;)