Ez a két arc jóval veszélyesebb, mint egy seregnyi tuareg, az biztos. Csak rájuk kell nézni. Brrr...

Egyik legjobb párbaj pedig emitt: 

Jönnek a tuaregek! Ezt a kis szójátékot még a nyolcvanas évek elején hallottam sokszor, nagyjából akkor, amikor az azóta megboldogult Sport moziban A tuareg bosszúja című filmet adták. Ikarus256 kolléga kedvéért lefotóztam a civil Touareget is, ugyanis a vatera és a Realtoy jóvoltából sikerült szert tennem egy ilyenre. A minősége a "szokásos" Realtoy, azaz teljesen rendben van, szép a festése (a hátsó embléma mondjuk valahogy kimaradt), jók az arányai. Bár a segge mintha ülne egy kicsit. Bár lehet, ez egyedi hiba az enyémnél, vagy csak egyszerűen túl sok tuareg ült be hátra. Egyébként ez a kisautó is igen könnyű egy MB-hoz képest. Részletes a beltér is, de nem rugózik, nem nyílik semmije. Viszont nagyon szép a színe! Direkt mellé raktam egy (szintén Realtoy) X5-öst is, hogy lássam, a mérete jó-e? Hát, mondjuk rá. A Realtoy bármelyik személyautóját mellé téve már nem ilyen rózsás a helyzet, de ezt már megszokhattuk...

Hát ez ennyi. Vicces reklám alább.

A Cinematrix moziblogjáról nyúlok, pár régi SW-kép itt. Kedvcsináló alább:

Han nagyon elszánt :D

És ha már nyúlok, akkor hadd vegyem célba a Lángoló gitárokat is, hiszen oda egy remekjó Metallica-Morricone szösszenetet posztolt a szerző: 

I..I

A hétvége újfent Balatonozással telt, de szerencsére nem teljesen mentesen kisautóktól. Ugyanis a kislányomnak elveszett a homokozós szitája, és rendelt egy újat. Nem találtam. De cserébe kapott egy 1:18-hoz közelítő méretarányú Herbie-t a siófoki Tescóban. Puha műanyag és lendkerék, valamint az árához és kategóriájához képest meglepően szemrevaló kivitelezés jellemzi ezt a kis Volkswagent, de valószínűleg nem lesz egy hosszú életű darab :D Szerencsére sikerült vele nagy örömet okozni, mert a kislányom hosszú tréning eredményeként a márka elkötelezett híve lett. Meg amúgy is. Mondtam neki, hogy a homokozóba beviheti, de a vízbe nem, mert lejönnek a matricák. Ez hatott ;) Amikor kábé ugyanennyi idős (vagy fiatal) voltam, azaz ötéves, volt egy hasonló méretű és kivitelű (mínusz lendkerék és dekor) Wartburgom és Trabantom, imádtam őket. Az előbbit nemrég viszontláttam a vaterán valami ötezerért. Akkoriban talán 50 Ft volt az ára. Ha ez a kis Herbie túléli az elkövetkező 30 évet, meg fogok gazdagodni belőle :P

Az első két kép még a kibontást követő pillanatokban készült, utána már a nehezebb terepre való felkészítés jegyében történt edzés látható, de az első homokozós bevetést követően inkább már nem fotóztam... Azóta a lendkerék sem működik.

Alább pedig egy egyedi Lego busz. Ablakok nem nagyon vannak a készletben, így elég kusza az összkép, de hogy be lehessen pakolgatni az utasokat, sikerült egy elég jó megoldást találni. A képeken nem látszik, de egy bukósisakos pincér a sofőr. Massa óta figyelünk a biztonságra!

A börze sajnos így kimaradt, de összességében nem bántam, elvoltunk nélküle is. Szép vasárnap estét! 

Az alant látható Majorette lakókocsira vágyom erősen:

Akinek van felesleges, kérem, jelezze, vagy aki lát valahol, szóljon, vagy vegye meg nekem valahogy, mert rájöttem, hogy enélkül nem élet az élet... Nem kell makulátlan, de sérült ne legyen. Előre is köszönet!

Gyerekkorom egyik menő slágere volt az alábbi: 

Ez meg egy 2003-as feldolgozás, de az előadó ugyanaz. Durva, mi? :D 

Itt legalul pedig Marilyn Manson barátunk adja elő: 

Én továbbra is az elsőnél maradnék... Hát mára most ennyi.

Már az ókori rómaiak is ismerték a Matchboxot!

Ja, nem. Ennyire azért nem szenzációs. A jó múltkor az öregem szólt, hogy tett-vett a garázsban, és a kezébe akadt kettő a régi Matchboxaim közül, az egyik valami teherautó, a másik meg egy Porsche. Mondta, hogy letisztítja, aztán ha összefutunk, odaadja. Megtörtént. A teherautó egy mixer, aminek sajnos elveszett a tartálya, így arról most nem is beszélek, de alább akkor a megkerült Porsche, majdnem a régi fényében!!!

Még mindig szépen gurul, csodásan nyílnak-csukódnak az ajtók, és bár kopásoktól nem teljesen mentes, nagyon jó állapotban konzerválódott. Nagyjából 25 évet töltött a garázsban. Most nagyon örülök, de sajnos többet nem talált. Még egy kicsit bízom benne, hogy a nővéreméktől egyszer előkerül a többi is. Addig is a gyűjteményem egyik legszebb darabja lesz ez a kisautó.

Szép pénteket!

Egy régi-régi szösszenet, talán még valamikor 98-99 körül olvastam először...

Alapvetően mi baj van a Mercedessel? Szép autó, jó autó, elegáns, megbízható, biztonságos, gyors, erős, okos, értékálló, szervizigénye kicsi, úttartása kitűnő, télen jó meleg. Az autók királynője. Semmi több? De. A kárpát-medencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre eső népek) folklórjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármű. A merdzsó. Hogyan lesz egy Mercedesből merdzsó? Kezdjük. Öltözzünk fel a legfrissebb divat szerinti narancssárga-lila melegítőbe, vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkoscipőt és ízlésesen kifukszolva sétáljunk el egy autókereskedésbe és egy nagy teherbírású nejlonszatyorral a kezünkben közöljük, az eladóval, hogy szeretnénk egy ötszázast. De nem is. Legyen inkább hatszázas, mert még megszólnak a konditeremben. Az eladó figyelmeztet, hogy ... hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a huszonöt millió forintot, zizzentsünk hát egyet a melegítőnkkel és laza vállmozdulatokkal kísérve rázzuk meg nyakban a kétkilónyi fukszot, hogy eztet nézzed meg ecsém, ezt se szarért vettem, és borítsuk ki a nagy teherbírású szatyorból a lóvét. A Mercedes megvan, most kezdhetjük merdzsóvá alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép, diódasoros féklámpát hátulra. Jegesmedveszőrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, matricákat. A belső visszapillantóra két tucat Wunderbaum (vaníliaillat). Két ezerwattos hangfal, hogy szóljon rendesen szketmen dzson és kotonáj dzsó. A bőrülésekre vicces op-art huzat élénk színű geometrikus ábrákkal, hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pitbullnak. Elölről a jelvény lecsavarodik, és vivődik mindenhová a slusszkulcs függelékeként. (Lopásmegelőzés). Végül mi kell még a merdzsóhoz? Nem árt a csomagtartóba valami jobb szamurájkard, de baseballütő minimum, a kesztyűtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva az ablakon kikönyökölve lehet forgatni, próbálgatni vele a célzást. A merdzsó készen is volna. Legelőször menjünk vele körbe a kocsisor környékén, és ellenőrizzük a lányokat, vidáman üdvözüljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak (Mit néző?). Ha cigarettát vennénk, ne habozzunk, parkoljunk nyugodtan a Körút közepén, azt a pár percet igazán kibírják. A dudákat nyomogassuk meg megfelelően hangos "Letépem a fejed!" kiáltásokkal. Miután bekukkantottunk a peepshowba (parkolás az út közepén, elakadásjelző, elnézhetünk az ismerős hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a járdára, félrelökve néhány gyalogost, akiket ne feledjünk alaposan megfeddni, mivel a proletárok durva szövésű nadrágja összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat (De uram, ön ráállt a lábamra...) fejeljük le, majd amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt kommunistának, és a biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket. Elegánsabb éttermekben helyezzük a kocsikulcsot a nagy fémjelvénnyel és rókafarokkal úgy, hogy elegáns legyen a rádiótelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszínt jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, nem is hanem "rosejbnivel" hozz egy Chivas Regalt Red Bullal. Legújabb hír: A Mercedes gyár olyan új modellt állít elő, amelyben nem lesz kormány, hogy egyszerre lehessen telefonálni és orrot túrni...

Illusztráció: Matchbox és Hot Wheels, egyik sem egyszerű ;)

Jó éjszakát! Itt meg egy másik olvasnivaló estére, az álmatlanságban szenvedőknek.

Felújítós poszt következik. Work in progress, de kis pihenőt tartok.

Úgy kezdődött, hogy az ebayen találtam egy Majorette VW T2-es párost 1 euróért, narancsra újrafestve, de elég bénán lettek átpingálva. Mondok, kell, majd én megoldom. Az egyik egy zárt, a másik egy körbeablakos kivitel volt. És hogy lássátok, nem csak a vaterán vannak csibészek, az sem a fotók beállításából (és minőségéből), sem a leírásból nem derült ki, hogy a zártnak hiányzik a jobb A-oszlopa, a körbeablakosnak pedig össze van mázgálva az összes ablaka. Mindegy, megjöttek, és a remek konstrukciónak köszönhetően egy kis feszítés kellett csak a járgányok szétpattintásához, fúrás-faragás nem. Szerencsére a zártból át tudtam emelni az ablakot, ami elfogadható minőségű volt, a rossz ablak és a hiányos kaszni ment a kukába. Lett tehát egy darab jó felújítási alap. A színválasztással nem kellett sokat dilemmáznom, mert csak fehér festékem van, ami nem matt, szóval az elhatározás megszületett, fehér lesz, abból még lehet mentő is, rendőr is, ugyanis a tetején a villogó helye megvan.

A letisztítás során vált nyilvánvalóvá, hogy ez valaha rendőr volt, ugyanis belül kék volt, szép metálos. Mindegy ez is, lemartam mindent róla. Jött a festés, és hiába vigyáztam, fújtam vékonyan, azért a küszöbnél sikerült megfolyatni.

A korábban átgányolt MB Volvo 760-as adta az új kerekeket, amiket már korábban feketére színeztem alkesz filccel, de ennek a fedése az újbóli átszínezés ellenére sem teljes, ide majd a Revell mattfekete modellfestéke kell, az nem viccel.

Hogy mi lesz belőle? Most az alábbi kettő között kell döntenem, de hajlok egy kicsit a mentő felé, mivel nekem a német rendőrhoz jobban illene a kék ablak és villogó. (Mindkét képet a most nemrég talált újabb kisautós adatbázis-oldalról szedtem.)

A másik alany egy Corgi Porsche. Ezt a Pecsa bolhán vettem talán 300 Ft-ért, kopottan, sérült hátsó spoilerrel.

Ez utóbbit harapófogóval kiegyengettem, és némi fúrás után ez is megkapta a szép új fehér színét. Eredetileg is fehér volt, a dekorációt mindössze négy sportos matrica jelentette rajta, amiket igen nehéz volt lekapargatni.

A terv ezzel az, hogy német rendőr lesz, mint az alábbi képen:

Ehhez és a VW-hez már nem is kell más, mint hogy nyomtassak matricákat, fel tudjam ragasztani őket egyenesen és kész! Sok szerencsét nekem!

Sokra megy. Megvan végre az első Shock Trooperem. Egyelőre "csak" a Lego-verzió, de majd egyszer biztosan beszerzem belőle az action figure-t. Aki lusta a linkelt oldalt elolvasni, annak elárulom, hogy ezek az elit-klónok Coruscantban teljesítettek elsősorban rendfenntartó szolgálatot, sőt ott is készítették őket, nem a Kaminón. Néha azért kiruccantak ide-oda. Továbbá őket kezdték elsőként Stormtroopereknek becézni, ami ugye a Birodalom ideje alatt majd' az összes fehérpáncélos birodalmi katona elnevezésévé vált. Íme:

Szép estét!

Bár nem 15 percre, de végre megjött a legújabb taxim. A belteret befeketítették, de még így is ott maradt a rendőr-verzióból a vezetőülésen a bilincs, a jobbegyen pedig a fánkos doboz. Ejnye... Sajnos a festése fiktív, és a tetején lévő nagy tábla rögzítése is lehetett volna jobb, de összességében nagyon tetszik. Legalul pedig a szintén új Dodge Monaco társaságában látható.

Régi-de-jó videó: 

A legjobbakat!

Bár szerintem nincs ember, aki még nem tudná, kellemes kötelességemnek teszek eleget, amikor beidézem az Andrew0807 kódnevű szaktárstól kaptam:

Sziasztok! Mint tudjátok a Váci úti börze megszünt. Megpóbáljuk folytatni a hagyományt, de kérnék mindenkit, küldje tovább, ahova csak lehet, hogy még többen értesüljenek róla!

Köszönöm, Viktor
Autómodell Börze

Budapest XlV. Öv utca 210 MEGA PUB ÉTTEREM
(Erzsébet Királyné útja - Öv utca sarok, bejárat az Öv utcából)

Augusztus 2-án minden kedves Vendégünknek a belépés ingyenes!!
2009. évi időpontok:augusztus 2., szeptember 13., november 8.
Vasárnap, 9-14 óra között.
700nm-en még több modellel várunk minden kedves vendéget és eladót, kulturált körülmények, büfé, parkolási lehetőség. Érdeklődni, asztalt foglalni a 06-20-92-63-146 Hajdú Viktornál vagy a wrcviktor@freemail.hu e-mail címen lehet!

Én szerintem most kihagyom. De majd meglátjuk. Hajdú Viktornak pedig minden elismerésem mellett előre is részvétem a minden bizonnyal bekövetkező spam-roham miatt ;)

Ezúttal sem a mellékelt képen látható meséről lesz szó, hanem egy teljesen másfajta kacsáról. A Kacsáról, milliók kedvencéről. A mese egyébként sokáig ment a Minimaxon, jópofa. Elöljáróban egy pár szó a Citroën történetéről, mintegy kötelező körként: a céget André Citroën alapította, fogaskerekek gyártására, többek között a kor egyik legmagasabb műszaki színvonalú termékéhez, a Titanic óceánjáróhoz is tőle rendeltek fogaskerekeket. Nem tudom, mennyire jó ez referenciának, de tény. A cég emblémájában ma is látható fordított V betű az alapító V mintájú fogaskerék szabadalmára utal. (Ez az utalás az új logóban is megmaradt, de szerintem béna lett.) Az első autó 1919-ben készült el. Ez volt a Type A ami már sorozatban készült és már az „alapmodell” is elektromos fényszóróval, önindítóval és pótkerékkel volt felszerelve. A következő modell az elsőkerék-hajtású, önhordó karosszériás Traction Avant pedig elegáns formájával és 130 km/h-s végsebességével aratott sikert. Citroën ezután taxiscéget alapított, amelyet a saját autóiból állított fel. Ez egyben egyfajta segélyszolgálat is volt; mert a lerobbant Citroën-eken a taxik segítettek.

Térjünk is akkor a tavaly 60 éves Kacsára, aminek a bevezetéséhez a Cogito ergo bumm blogot hívom segítségül:

(...) A 2CV még abban a korszakban született, amikor az André Citroen nevével fémjelezett gyárban valódi innovatív eszközök születtek. Már túl vagyunk a visszhangos sikerű Traction Avanton, de még innen a második világháborún, amikor Pierre-Jules Boulanger egy átabszintozott éjszaka után kitalálja, hogy kéne valami kis vacak, ami megy is, kényelmes is, meg hely is van benne, és megbízható, meg minden. Ugye nem kell felsorolnom a tojásos-kalapos-szénás legendákat? Igaznak talán igazak ugyan, de a fontos tény nem ez, hanem az, hogy kibekkelve a háborút végül is 1948-ban legördült a gyártósorról, új idő új szelének a szimbólumaként.

Majd én felsorolom. Beszúrás a wikipediáról:
Az 1930-as évek elején született meg a brief, hogy készüljön egy ilyen olcsó autó, egy „esernyő négy keréken”, amely két parasztot és 100 kilónyi terményt képes szállítani legalább 60 km/h sebességgel, akár rossz minőségű földúton – egyesek szerint a szántáson át – is. Egy másik legenda, hogy a szántáson úgy kellett tudni az autónak átmenni, hogy egy rekesz tojás nem törik szét benne, egy harmadik pedig, hogy azért lett ponyvateteje, hogy kalapban is vezethető legyen. A francia vidék népessége ebben az időben még nemigen autózott, főleg a költségek miatt, ezért az autó árán kívül annak fogyasztása is fontos szemponttá vált a tervezéskor, ezt 3 literben határozták meg 100 kilométerre. 1939-re számos prototípus készült el a TPV-ből (Toute Petite Voiture: "Very Small Car"), vízhűtéssel, alumínium és magnézium karosszériaelemekkel. A német megszállás azonban közbejött, így a Citroen és a Michelin (mint az előbbi egyik fő részvényese) eldugták a prototípusokat a németek elől, jó párat elástak, másokat kisteherautónak álcáztak, de a legtöbb sajnos megsemmisült. A tervezőknek így viszont adódott plusz pár év a fejlesztésre, persze elsősorban fejben és papíron. 1994-ben megtaláltak egyet egy pajtában, addig úgy volt, hogy csak kettő maradt meg. Egyesek úgy gondolják, hogy a háború során egy sem semmisült meg, hanem az 1950-es években zúzták be az elpusztultakat az akkori vezetőség utasítására, de néhány munkás ellenszegült a felső utasításnak, és így maradt ránk az a pár darab, ami megmaradt.

Vissza egy kicsit: a háború után az eredeti tervek szerint nem lett volna kifizetődő az autó gyártása, ezért vissza kellett butítani némiképp, pl. az alumínium acélra cserélésével és a vízhűtés elhagyásával. Hat évig dolgoztak rajta, a korabeli sajtó a TPV-t át is értelmezte: Toujours Pas Vue, azaz „Still Not Seen” :)
Közbevetés vége.

A Flaminio Bertoni tervezte karosszéria mai szemmel is olyan formai játékokat hordoz a fémlemezein, amelyet számos mai designstúdió hiába próbálna izzadt tenyérrel lemásolni vagy újraértelmezni. Sok mindent és sokan összeírtak erről a kocsiról. Egy biztos, ez az optimizmus autója. A zsigeri öröm s az újjászületés finom lendülete van jelen külsejében és tulajdonságai között, ugyanaz, ami Európát akkor jellemezte. Egy korszak visszhangja, amelynek ekhója sokkal tovább rezgette a levegőt, mint ahogy azt tervezésekor gondolták. A Walter Becchia által konstruált kéthengeres boxer is több volt, mint optimizmus a maga 9 DIN lóerejével, ám mégis ott állt 48-ban a párizsi szalon standján. Nem volt örömujjongás, és nem volt fanfár. Senki sem hullott térdre, sőt Boris Vian guruló abberációnak jellemezte egy írásában, amiért talán máig a sírjára köpnek a Kacsa rajongói. A gyártás egészen 1990-ig folytatódott, 3.872.583 darabot produkálva, valamint e felett 1.246.306 db camionettet (kisáruszállító) szabadítva vidáman ringatózva a közutakra. (...)

„Eleinte 4-5 évet kellett az új autóra várni a megrendelést követően. Először papok, orvosok, patikusok jutottak az új autókhoz a háború utáni újjáépítés időszaka alatt, akiknek fontos volt a mobilitás ezekben a nehéz időkben. A használt Kacsákhoz drágábban lehetett hozzájutni, ugyanis azokra nem kellett várni.” (Forrás ez.)

És akkor beszéljünk egy kicsit a nevéről is: a CV a „chevaux”-ból jön, ami lóerőt jelent. Az autó bemutatásakor Franciaországban az autóra kivetendő adót a köbcentik alapján állapították meg. A Kacsa a maga (eleinte) 375 köbcentijével a kettes (2) kategóriába esett. Amikor 1970-ben bemutatták a nagyobb, 602 köbcentis motorral szerelt változatot, az autó átesett a hármas kategóriába, de a nevét inkább 2CV6-ra módosították. Ezen a néven ismeri a világ azóta is. Franciaországban jelenleg is az ötvenedik helyen áll az eladott autók listáján! Mondjuk ott kábé 250 Kacsa-klub van, rendszeresen versenyeket, köztük Afrikán át vezető sivatagiakat is szerveznek és a 2CV magazin mindig fullon van hirdetésekkel. És a múzeum sem rossz. Mi ez, ha nem siker? (Létezik belőle - illetve a puttonyos változatából - Ferraris verzió is, igaz, cseppet sem gyári.)

A Matchbox mind a mai napig nem dolgozta fel ezt a klasszikust. De szerintem nem váratnak már sokáig, főleg az utóbbi pár év retróhulláma miatt, és talán a 2010-es év is tartogathat meglepetést az eddig ismertek (pl. Volvo P1800, Porsche 914, 1940s Willys Jeep) alapján. Hot Wheels sincs belőle.

Van azonban Corgi(m), Norev(em), Siku(m) és Maisto(m). Nézzük sorban.

Corgiból sajnos nem ez van meg (ilyenből Dyane-em van), hanem az újabb, egyszerűbb kivitel, amit együtt vettem egy hasonló kivitelű Bogárral. Tényleg rendkívül egyszerű a kisautó, a belső tere például a műanyag alvázból nő ki, a kerekekkel, rugózással sem bajlódtak sokat és a festést is leegyszerűsítették – bár kapott rendszámot. Ennek ellenére szemre való kis gép lett, de sajnos a fényezése nagyon sérülékeny.

A Norev (balra a zöld) eggyel (vagy öttel) igényesebb darab, és bár szintén műanyag az alja, szépen kidolgozták az egész autón a részleteket. Ez is még a régi, hátrafelé nyíló ajtajú változat, amin a motorháztető olyan sűrűn redőzött. A kereke ennek már szép, valószínűleg a franciák is így gondolták, mert később is nagyon sok autótípuson alkalmazták ezt a háromcsavaros felnit, sőt még a Dáciákat is ezzel szerelték román testvéreink. A színe egy kicsit jobban tetszik, mint a Corgié, olyan oldtimeres lesz tőle az összhatás. A Norev 1:55-ös Retro sorozatának tagja, amely sorozatban vannak még szép gépek, valamikor tervezek is belőlük beszerezni még. Gyerekkoromban volt kettő Norev Kacsám is egyébként, mindkettő nagyobb, olyan 1:48-as körüli méretarányban, olyan kerekekkel, mint a Norev Volvóim, de sajnos az enyészet végzett velük. Ilyenek voltak, csak bronz színben. Alkalomadtán pótolok egy ilyet...

A fent látható citromsárga Sikut Hovan kollégától szereztem be nagyon kellemes áron. Ez már egy modernebb kivitel, szögletesek az első lámpák, ablak nyílt a C-oszlopon és normális irányba nyílnak az ajtók. Jó, persze nem nyílnak, de a tető legalább hátra van tekerve. Súlyos fémdarab az egész, itt-ott egy kicsit elnagyolt a kidolgozása, de összességében nincs bajom vele, pl. az első lámpákat is a hűtőrácsot is kifestették, és élethű a kereke. Belül pedig kétszínű a beltér, az ülések és a padló szürke, a műszerfal (már amennyire annak lehet nevezni azt a csövet) és a kormány pedig fekete. Ez utóbbi háromküllős, ami egy cseppet furcsán hat.

És végül a Maisto. 1993-ban egy gimis osztálytársamtól kaptam egy ilyet rózsaszínben, aminek a hátuljára egy nagy T-betűt pingált, ugyanis ekkor szereztem meg a jogsim. Egészen kábé két évvel ezelőttig meg is volt, de valamikor a kislányom szobájába került és ott nyoma veszett. Pedig nincs nagy szobája. Ezért pótolnom kellett az autót.

Szokásos Maisto, MB-utánzatú kerekekkel, szép kékmetál fényezéssel, cseppet elnagyolt kivitelezéssel, némi öntési hibával hátul, feketére festett tetővel. Ez is a kései Kacsa egyébként, de még kerek lámpákkal, a belseje is megvan, bár arra sem fordítottak túl sok figyelmet. A Maisto előnyére válik a mérete, ugyanis ez stimmel a leginkább a kisautóim nagy részéhez.

Hát ez most ennyi, belátható időn belül nem tervezem bővíteni a Kacsa-flottát, pedig azért lenne hová, egyedül a fentebb említett Norevet keresem, de nem gőzerővel. Kultautókról azonban lesz még szó itt.

Még a videók előtt két érdekesség: Snoopy és Polizei. És akkor a videók: az első egy képes történelem, a második szintén némi archív anyag, a harmadik pedig egy híres filmszerepe a sok közül: 

Szép napot!

"Az éghajlatváltozás sokasodó jelei és a jóslatok ellenére mégsem gyengül a Golf-áramlat, és semmi nem utal rá, hogy a belátható jövőben lassulna, vagy leállna, állítja egy német kutatócsoport." (Részletek itt.)

Ennek a kis otthonomban tapasztalható jelei alább. Egyrészt volt róla szó, hogy ha sikerül szereznem egy újabb példányt a Maisto Golfból, akkor annak új kerekeket szerkesztek, jelentem tehát, hogy sikerült, és szerkesztettem, másrészt csúnya hiányosság volt, hogy a MB kettes Golfja (és a csodás vonóhorga) hiányzott a gyűjteményemből - ezt Hovan kolléga szép autói közül sikerült pótolni, nézzétek meg az oldalát, most is van fenn pár kincs az eladó kisautók között!

Az előbbiről már írtam, az utóbbiról már írtatok (sőt, az előbbiről is írtatok, ha jobban beleondolok), így a szöveges részt ma megspórolom ;)

Lazán tartozik ide, de egy kicsit mégis, hogy PCB kínálatából megvettem két Majorette BMW-t. A kapocs annyi, hogy a fenti Maisto kerekeit egy MB Z3-as alól szedtem ki, amely autó valahogy nekem sosem tetszett. Ellenben a Z3 Coupéval, ami nagyon is bejön!

A Majorette verziója egy kicsit téves arányokkal dolgozik, ránézésre nekem közelebb van egy egyes BMW-hez, de nem gáz, összességében tetszik. Némileg rugózik, a csomagtartója nyitható, az oldalsó kopoltyúkat egy pettyet eltúlozták, de a négy kipufogó jól áll neki.

Ez pedig egy Hetes. Semmi extra első ránézésre, sőt inkább bénának tűnnek az első lámpák...

De ha lenyomjuk az autó seggét, mindjárt értelmet nyer a Sonic Flashers felirat az alján! Amire mellesleg semmi más nincs ráírva. Ez az első fényt/hangot adó kisautóm, ami működik :) (Kár, hogy nem rendőr.)

Szép napot, videó most nincs, cserébe egy szép Majorette-gyűjtemény itt, mára ennyi voltam!

A nyár végéig razziáznak a rendőrök az autópályákon.

Ráadásul. Szóval óvatosan! Szép napot!

1) Esküvői dekorációs Subaru Impreza a Lovas úton, ugyanis szombaton megnéztük a Sziklakórházat, mindenkinek erősen ajánlom, óriási élmény. Csak nagyon drága a belépő, de szerencsére lehet kultúrjeggyel is fizetni. És megtekerhettük a légiriadó szirénáját ;)

2) Mivel csak minden egész órában volt vezetés, és mi természetesen negyedkor érkeztünk, fellépcsőztünk a Várba, és pont a Mirónál bukkantunk fel. (A Sziklakórház idegenvezetője elmesélte, hogy azt a termet használja jelenleg a Miro raktárnak, ami régen a hullaházuk volt. Eddig sem ettem ott fagyin kívül mást, de most már biztos, hogy nem is fogok.) Kisétáltunk a térre, ahol ez a limó álldogált. Gondolom, abból az esküvőből kifolyólag, amire a Subaru gazdája is érkezett...

3) A kút túloldalán pedig egy Mustang. Elég béna felnikkel.

Sam. Joe mester már jól kivesézte az Ezüst Árnyékokat, így ezekről kevesebbet koptatom a billentyűzetet, és szokás szerint akkor egy összevont, szubjektív bemutató következik, leginkább pittlaren kolléga hsz-ának, valamint az alábbi carspotting egyik szereplőjének hatására, de aránylag röviden, viszont sok képpel: összesen négy darab MB Rolls-Royce-szal rendelkezem, és ez valószínűleg így is marad már. Jó, ha szembejön velem egy szép és olcsó MB-69-es, arra azért nem fogok nemet mondani... A Totalcaros tesztet azért én sem hagyhatom ki, bár már Joe is linkelte.

Gyerekkoromban volt egy bordó Árnyékom (MB-39), ezt ezüstben sikerült pótolnom egy Ablonos börzén (ráadásul csere útján, ami azért jól esett) nem olyan régen. Ezt a modellt egyébként itthon is gyártották, láttam is már itt-ott, szokás szerint nem egy nagy eresztés. Mármint a magyar.

Később volt egy vajszínű Ezüst Felhőm (~1986). 11 éves voltam ez utóbbi beszerzésekor, de a meglehetősen hiányos emlékeim között világítótoronyként ragyog a nap, amikor a szülinapomra kaptam egy kis készpénzt, hogy most már nagyfiú vagyok, ha szeretném, vegyek magamnak valamit, amire vágyom. A Gyarmat utcából elsétáltam az Erzsébet királyné és a Mexikói út sarkán (akkor még) álló Triálba (másfél zuglói kilométer az útvonaltervező szerint, akkor valahogy sokkal többnek tűnt) és jól megvettem. Aztán felnőtt fejjel újra, immár a vateráról, szerencsére igen kedvező, 500 forintos áron. Majd nemrég a Pecsa bolhán a kezembe került egy angol gyártású ezüst példány is, ugyanezen az áron. Amikor volt még doboza, azon a James Bond-os kép is szerepelt, ugyanis egy ugyanilyen ezüst példány volt látható az 1985-ös Halálvágta című 007-es filmben a rendkívül ronda Grace Jones, a rendkívül gonosz Christopher Walken, no és persze a már idősödő Roger Moore mellett. Mindkét Matchbox szinte hibátlan, az ezüstön van talán egy-két pontkopás. 1958-ban, tehát igen régen a MB már megmintázta ezt a modellt, gondolom, ebből egy szép állapotú ma már csak horror-áron szerezhető be, de nekem a fent vázolt érzelmi szál sokkal többet jelent ;)

Az utolsó a MB kínálatában 1986-ban megjelenő Ezüst Szellem (vagy Ezüst Lélek, ahogy tetszik). Az én példányom bordó, tehát legalább 1990-es. Az Árnyékhoz hasonlóan ennek is nyithatók az első ajtajai, de a hűtőrács-megoldása nekem valahogy nem túl szimpatikus. És ez is, illetve az Árnyék is lehetett volna egy kicsit nagyobb. Jó, tudom, doboz, stb., de nem ma fogok a MB méretarány-ámokfutásának szapulásáról leszokni :) Ha jól emlékszem, ezt is a vateráról lőttem. Létezik belőle SuperKings-változat is.

Na, elérkeztünk a vieókhoz. Gondolkoztam, mit tegyek be, ami témába vág, egy újabb Top Gear-tesztet nem akartam, ezért a Nincs kettő négy nélkül című filmből következik három kis részlet, ugyanis a poszt gerincét adó Felhő aránylag sokat szerepel ebben a filmben. Persze az ominózus jelenetek közül egyet sem találtam meg, de azért van bizonyíték :)

Bezony, nem álltam le a Subarukról. Tegnap elbringáztam a Norev boltba (figyelem, költözik, elfelé!), hogy megtekintsem az indexes fórumon is beharangozott pazar kínálatot. Tényleg sok szép autó van (sajnos főleg franciák), de csak kettőt tettem a magamévá, és fájó szívvel otthagytam a nemsokára egy tag apropóján részletesebben tárgyalni kívánt Retro sorozat többi darabját és egy gyönyörű Hummer H1-est is. És van pár Johnny Lightning is, csak mondom. Szóval lett egy Touareg Racer (bocs a középső fotóért, később vettem csak észre, h cseppet életlen lett) és egy újabb Impreza - ezúttal tuningszínekben, szekérkerékkel. A Norev Racing e jeles képviselője egyébként elég állat, és a kerekei inkább talán csak kisautós viszonylatban hatnak furcsán, hiszen a szélessége aránylag közelebb van a realitáshoz, mint pl. a mellé parkoltatott rendőrtesón.

A Touareg pedig egyszerűen csak drabális, kábé ekkorában kellett volna megcsinálni a MB Humvee-kat :) És a felnijei is nagyon tetszenek.

Mára ennyi voltam, valszeg csak hétfőn jelentkezem, mert most meló ON, aztán hétvége, de a színfalak mögött két új poszt is születőben van. Vagy három. Vagy négy. Szépek, hosszúak, kivesézősek...

Szép napot!

Új rovat a blogon :)

A Rolls az Andrássy úton volt, a Mustang az Aladár utcában, a katonai rendőr Saab pedig a Zsolt utcai MOL-kútnál. Mind telefonnal készült, bocs a minőségért...

Őrület

Videó

Az van, hogy végre meglett a kombi Wartburg. És arra is rájöttem, hogy lehet naggyá kattintható képeket csinálni. Emitt, alább!

És akkor most jár videó is, mindjárt kettő:

Szép kánikulai napot!

A szabadság egyik hátránya, hogy úgy érkeztek csomagok, hogy nem voltam ott. A napi izgalmat felváltotta a heti izgalom, hogy mikor melyik csomag jön meg, melyik jön meg egyáltalán, rendben benne lesz-e minden, amit rendeltem - de ezt nyilván mind ismeritek. Így vasárnap egy elég nagy halom doboz állt az üvegasztalon, én pedig ollóval a kezemben, feltűrt ingujjal. Szerencsére megjött pár régóta várt kisautó, és pár egyéb is, előbb rövid szöveg, aztán beszéljenek a képek:

1) Matchbox SuperKings Volvo Ambulance, dobozban, kísérőszemélyzettel, kései Beatles-frizurával, igen lapos beteggel.

2) Kopottas Tomica VW T2 Bus nyitható oldalajtóval, túracsomaggal a tetején. Érdekes, hogy ez egy olyan Tomica modell, amely nem rugózik. Gyárilag, nem elromlásból kifolyólag. Mellette egy szintén új, 2009-es festésű (recolor) alsóindexes VW busz.

3) A MB kínálatában az egyik legújabb, Toyota Land Cruiser. Teljes mértékben megállja a helyét a Tomica-változat mellett, részletes, jó a festés, masszív darab az egész. A Johnny Lightning LC-verziója még kellene, az is nagyon bejön, majd egyszer meglesz.

4) HW Holden Commodore rendőrautó: filléres árú, de itthon csak béna festéssel láttam, ezért jött kintről. Semmi extra, de jól néz ki, tetszik.

5) Tömbradíros HW Jeep, ugyanis HW Jeep-em eddig nem volt, így most meg már van. Nem egy nagy eresztés, de a promociós festés miatt megtetszett.

6) A zöld mellé megjött a narancs HW Plymouth AAR Cuda is, nem jobb, nem rosszabb, mint a zöld, szvsz jól eltalált az új festés. De most már leállhatnának ;)

7) Szintén Hot Wheels, AMX Javelin, K-Mart exkluzív feketemetál festéssel. Ebből is elég lesz már a három. (Ezért és az eggyel feljebbiért lett a poszt címe Premier, ugyanis ezek itthon vagy ritkák, vagy nincsenek egyáltalán, és még más blogon, de még Vaterán sem nagyon találkoztam velük Magyarországon.)

8) Lego klónok a 8014-es Clone Walker csatasor készletből, amit itthon akartam megvenni, csakis a minifigurák miatt, de vagy nem volt, vagy drága volt, így maradt az ebay, és még jobban is jöttem ki.

9) Szintén Lego, szintén Star Wars, egy Kaadu, nyereggel, hámmal, de Gungan (Jar Jar) nélkül. Be kell szereznem egy Jar Jart.

10) Nem Lego, de Star Wars: Kashyyyk Commander Faie action figure. A sisakja levehető, alatta egy meglepően kis fej található.

+1) Maisto Trabantok autentikus foszöld és kevésbé autentikus sárga színben. Az egyik terveim szerint nemsokára állat MB-kerekeket kap! :)

Videó most nem jár.

Azt megállapíthatjuk, hogy a Chrysler sohasem az izgalmas autók gyártásáról volt híres. Ennek az egyik oka, hogy profitábilis autókat kellett készítenie a nyolcvanas évek elején, hogy mielőbb visszafizethesse a kormány mintegy 1.2 milliárdos hitelét, amit 1979-ben vett fel. A hihetetlen unalmas autók végül ezt lehetővé tették, örültek a Dodge-tulajdonosok is, és a mérnökök lerázva magukról 10 év nyomasztó kényszerét, elkezdtek egy jó autó tervén gondolkodni.

Az alábbiakat innen ollóztam: Generations: A history of the Dodge Viper from concept to current generation (Edmunds.com, 02-20-2007, STORY TOOLS).

A koncepció 1989-ben született meg, és naná hogy a detroiti szalonon mutatták be. A Viper minden volt, amik az elődei, azaz az uncsi Chrysler modellek nem: vagány, öncélú, provokatív és nagyon gyors. A 8 literes felülszelepelt V10-es mi mássá is tehette volna, mint gyorssá?

A Road & Track a bemutatáskor így írt róla: „Három okból fontos ez a koncepcióautó: először is, ha gyártásba kerül, az egyik legizmosabb sportkocsi lesz az egyik legerősebb és legkülönlegesebb motorral a piacon. Másodsorban, ahogy kinéz: szenvedélyes és komplex, fém-barokk, már-már groteszk. És végül, mert letisztult: egy olyan korban, amikor a családi kombit is lehet összkerékkel és fűthető hetedik üléssel rendelni, a Dodge kijön egy velejéig lecsupaszított, létraalvázas, kőbrutális hátsókerekessel.”

A Chrysler design-igazgatója elmondta, hogy a Viper formáját a hatvanas évek sportkocsijai ihlették, a Jaguárok és a Cobrák elsősorban. Mert azok kerék-központúak voltak. Az óriási erőhöz óriási kerekek jártak.

A koncepció által keltett várakozás az egekig nőtt. Óriási szenzáció lett a bemutatásból, és már csak egyetlen kérdés maradt: elég tökös-e a Chrysler, hogy meg is csinálja? A sajtó szerint a Dodge-nak nem maradt más választása, mert ha visszakozott volna, az minden bizonnyal mérges, felfegyverzett tömeget szabadított volna a főhadiszállásuk előtti zöld gyepre, Kossuth-teret csinálva Detroitba, 10 évre.

Három évvel később megcsinálták. Szemre egy az egyben a bemutatott koncepciót. Kipufogók oldalra kivezetve, hosszú, egy darabból készített orr, úthenger-széles gumik a 17-es kf felniken (főleg hátul, 335/35, 1992-ben, gyárilag, heló!), két ülés, no kilincs. Jó, oké, azért a sorozatgyártás pár kompromisszummal járt, például rendes ablakot kapott az autó, hátulra bukókeretet (vagy -ívet) az utascella mögé, borulás esetére, mert azért az várható volt, hogy ekkora erőt nem mindenki fog tudni ésszel kezelni, normális méretű fényszórók és tükrök is kerültek, ilyesmik. Fogalmazhatunk azért úgy, hogy a többségnek fel sem tűntek ezek a változtatások, akiknek meg feltűnt, azok leszarták. Maradt a 8 literes V10, hatos kéziváltóval (vajon féltek, hogy automatával úgy nyelne, mint Denise Richards?) és a független felfüggesztés. Elöl 13 collos tárcsafékeket kapott a Viper, ami akkoriban megegyezett a Ladák felnijeinek átmérőjével. A kaszni is megmaradt, akár fallikus szimbólumnak tekinthető formája bőven kárpótolt mindenkit. Nem beszélve az időközben 300-ról 400-ra növelt erőről, lovakban mérve. 1992-ben, mondom még egyszer, ledöntve ezzel a ZR-1-es Corvette ikonját. Zárjuk itt akkor most rövidre: a Viper vizuális értelemben az amerikai autógyártás egyik leglenyűgözőbb produktuma lett, sőt megkockáztatom, ma is az.

1992-ben kezdték forgalmazni, de a ’91-es Indy-n láthatta először a nagyközönség, mint pace car. Az eredeti terv erre az évre a Dodge Stealth R/T volt, de mivel azt a büszke amerikaiak egy átöltöztetett Mitsubishi 3000GT VR-4-nek tartottak, és ezt így nem is nagyon akarták, végül a Viper futott be. Carrol Shelbyvel a volán mögött.

A Matchbox 1994-es keltezéssel hozta ki az R/T-t, amiből nekem csak az alábbi sárga felnis verzió van meg, de szerintem Maistót még szerválok belőle. Három évre rá pedig megjelentették a zárt változatot. Areh 28 színvariációt jegyez belőle, nekem leginkább a kék-fehér és fehér-kék jön be.

A Coupé-t (mármint a nagyot) 1996-ban mutatták be, és szemmel láthatóan a klasszikus Cobra Daytona előtt tisztelegtek a tető kialakításával. Nem csak az én véleményem, hogy az amúgy is körülrajongott formájú eredeti Vipert sikerült felülmúlni.

Ez a verzió már letekerhető oldalablakokat és külső kilincset is kapott, adtak a luxusnak rendesen. Visszaűzték a kipufogót a rendes helyére, de a motor teljesítményét feltolták 450 lóerőre, ha már hozzányúltak. És kapott a gép légzsákokat is. Kettőt, a visszafogottság jegyében.

2003-ban bemutatták a második generációt, az SRT-10-et. Nem akartak igazán nagyot durrantani, a változások leginkább a kényelmet és a praktikumot célozták, a Viper maradt, ami volt: radikális sportkocsi. Immár 500 lóerővel. Itt egy teszt.

Ezt 2006-ban követte a tetővel is ellátott új Coupe. 510 lóerővel. Most akkor abbahagyom. Ők szerencsére nem.

Nekem nagyon tetszik a MB Viper! Jó nagy, szvsz hűen követi az eredeti arányait és vonalait, és persze oké, le van butítva, kicsit talán túl magas is, de valljuk be, nem volt egyszerű dolguk ezzel az autóval.

2000-ben kijött a GTSR-verzió is a MB kínálatában, amely az igazihoz hasonlóan alacsonyabb, gonoszabb, brutális légterelővel és diffúzorokkal, illetve jófajta versenykerekekkel. A színeket is jól eltalálták.

A HW-verziókat sem szereztem be, csupán egyet, és bár a valódihoz jóval kevésbé hasonlít, mint a MB-tesók, de meg kellett legyen, ez ugyanis Batman (egyik) autója!!! (A másik autója azért jobban tetszik.)

Maisto-update lapzárta után, twinpack-ből. A piros balhátsója a valóságban nem csálé, csak laza a tengelyen, nem figyeltem a beállításnál. A kék viszont rugózik.

Állítólag régebben a mi Palik "Százhatvannal borultam, vazze!" Lacink is egy ilyet hajtott egy időben közúton, azóta nyilván családi autóra váltott, de nem büntetek direktben az ő youtube-videóival, kattintsa, aki akarja. Szóval szokásos videó a végére (nem a Száguldó Vipera!): 

Szép (nekem első) munkanapot!

Szabadságos poszt, minden nehézség ellenére.

Az alábbi autó kábé mindenkinek ismerős lehet, ha más nem, amerikai bankrablós filmekből. A poszt megírásához az új Antal Nimród-film, az Armored adta az ihletet, amelynek az előzetesét betettem alulra. Az autó számomra legemlékezetesebb filmes szereplése a Halálos fegyver harmadik részének elején volt – na az nekem nagyon tetszett! Az igazi autóról eléggé eldugták az információkat a neten, de azért találtam egy keveset: a cég neve, amely ezeket a nagyszerű teherautókat gyártotta, jelenleg Navistar International, de 1902-ben International Harvester Company-ként kezdték, azaz Nemzetközi Arató (vagy Kombájn) Vállalatként, Chicagóban. Mezőgazdasági és építőipari gépektől kezdve a gázturbinákon át a buszokig szinte mindent gyártottak, beleértve a hadseregnek készített és szállított szállítójárműveket is. 

1985-ra igencsak letisztult a portfóliójuk, nagyjából a teherautó-gyártásra korlátozva, a jelenlegi nevük is innen datálódik. Emellett nagyobbacska motorokat szállítottak a Fordnak, akikkel később össze is szövetkeztek (2001-ben pontosabban). Jelenleg arról ismertek a fentieken kívül, hogy International név alatt fut a legnagyobb, magánszemélyek által is megvásárolható kisteherautó, az International CXT, amelyből jelenleg is áll egy valóban drabális méretű darab az M7-es kivezetőjénél a Harley-Davidson kereskedés melletti telepen.

A Matchbox kínálatában 1998-ban jelent meg az International márka első képviselője egy nagyobb tűzoltó formájában, majd rá egy évre jött a páncélozott autó is. Az elsővel nem rendelkezem, de a fotók alapján az is egy szépen kidolgozott modellnek tűnik – csak hát a méretaránya ugye nekem nem jön be, túl kicsi, ilyeneket nem veszek. Ellenben megvan a páncélautó, aminek nagyon örülök, főleg ennek a változatnak. Ugyanis korábban megvolt egy rendőrségi ötös pakkból való szürke is, amin ráadásul azok a kerekek voltak, amiket itt a nálam szakavatottabbak Convoy-kerekeknek hívnak, és nekem nagyon bejönnek, de összességében nem kellett kettő ebből az autóból, így azt elbizniszeltem Sam. Joe-val. Maradt tehát a tűzszerészek járgánya, ami menő mattfekete színben pompázik, a nekem szintén nagyon bejövős újabb fajta off-road kerekekre, továbbá az ajtók alatt és a hátsó fellépőn látható kazánlemzes borításra kiterjedően is.

Az oldalára pingált 446-os számot nemigen tudom mire vélni, de a tető alatti kék és piros foltok feltételezésem szerint rendőrségi villogókat imitálnak, amihez valljuk be, kell némi képzelőerő.

Az autó nem rugózik, ami nyilván nem tesz jót a kényes szállítmánynak, de ezzel a gyengeséggel együtt tudok élni, a járgány szerintem nagyon eltalált, így mindenképp szép darabja a gyűjteményemnek. Már vagy egy éve megvan. Kicsit visszakanyarodva az International történelmére alább egy PR-jellegű videó, még lejjebb pedig a már említett filmelőzetes. Állítólag ha ez a film bejön, Antal Nimród rendezheti Robert Rodriguez felügyelete alatt az új Predator-filmet!!!