Örök hála Porsche kollégának, aki volt olyan kedves, és felajánlotta 3 db Lego figuráját a gyűjteményembe:

Emitt egy film is, Star Wars David Lynch felfogásában: 

Most már végre elmondhatom magamról, hogy van gyári készletem, ráadásul Star Wars-os. Mondjuk elég minimál a készlet, de igazándiból a négy minifig miatt vettem meg, a hajójuk így kvázi bónusz:

És akkor két csoportkép, Vader nyilván nem része a leszállóegységnek:

Végül pedig egy saját alkotás (a kislányom rendelésére), neve még nincs, de mivel hamarosan úgyis szétszedem, nem is szükséges a brainstorming:

És egy videó a youtube-ról, csak hogy legyen (aminél viszont sokkal érdekesebb ez a fotós sorozat, annyira édes, hogy a könnyem elcsordul): 

Matchboxot is fotóztam, illetve pótoltam a Subarus posztban a magyar gép saját fotóját, de ezen a fronton amúgy semmi érdemleges nem történt a hétvégén. Szép napot!

Szegény "Bill" ugye meghalt (mint filmjeiben már annyiszor), öreg volt már, és hát nyilván a nyaka és a pénisze köré tekeredett függönyzsinor sem tett jót az egészségének. Mindenhol írják, hogy Bill így, Kung Fu sorozat úgy, én sosem szerettem őt, a Kill Bill-ben is az ő személye zavart a legjobban (oké, az eredetileg tervezett Warren Beatty talán még gázabb lett volna), de azt meg kell adni, hogy a neve legándássá vált. Szerintem ennek az oka a Magányos farkas című filmben nyújtott teljesítménye, és semmi más. Micsoda gonosz már!!! Persze tudatlan, hiszen Chuck Norris ellen nyilván esélytelen (volt már 1983-ban is), de az becsülendő, hogy megpróbálta. Adózzunk az emlékének az alábbi filmrészlet megtekintésével:

(És tök jók a háttérben szereplő járgányok is, hogy egy kicsit ON legyek.)

Ez persze csúsztatás, ugyanis nem teljesen noname az alább szereplő Charger. Merthogy Yatming. De szerencsére abból a jobbik sorozat, fém alvázzal, remek rugózással és nyitható ajtókkal (ha General Lee lenne, pont a nyitható ajtó lenne furcsa). Mindjárt duplán. Nem mellesleg a kis dögrács is ott van mindkét példányom elején. Az egyik egy hangyányit viseletesebb a másiknál, ami a nyers részek élénkségén, csillogásán látszik egyedül. Egyik sem mai darab, de abszolút megállják a helyüket a gyűjteményben, vessétek csak össze az alattuk szereplő Hot Wheels és (MB-kerekes) Maisto Chargerrel. Ez a poszt most ennyi volt...

Továbbá megérkezett a MB-kerekes Maisto Charger kék tesója. Ezen meghagyom a gyári kerekeket, mert csak:

Alább pedig egy másfajta Maisto Charger - a "rendes" Matchbox árnyékában természetesen:

Először is le kell szögeznem: nem vagyok utánozó majom! :) Másrészt most egy kicsit formabontó leszek, mert linkekkel kezdek: Egy. Kettő. Három. Négy. Így még a négyes alatt megbúvó Sam. Joe-nál is kevesebbet kell írnom a modell történetéről - főleg hogy órákkal bár, de beelőzött az Armoured Jeep ügyében :)

Pár szó azért a névről: sok magyarázata van a Jeep szó kialakulásának. A leghihetőbb az, hogy a GP, azaz "Government Purposes" vagy "General Purpose" kódokból ered, hasonlóan a Humvee név kialakulásához. Azonban ez nem egy general purpose járgány, ahogyan arra R. Lee Ermey felhívta a figyelmet, hanem pont hogy special purpose, és a P inkább valamiféle alváz- vagy tengely-kód lehet. GP-nek hívtak továbbá egy 1949-es mozdonyt is, és dzsipnek ejtették azt is. Mások szerint a katonák tiszteletből adták a lenyűgöző gépnek a Jeep nevet Eugene the Jeep után, aki a Popeye rajzfilmek megállíthatatlan karaktere volt. Hivatalosan Irving "Red" Haussman nevezte így először, a Willys tesztvezetője, újságírói kérdésre. A cikk 1941 február 20-án jelent meg, fotóval. Később a Willys-Overland Inc. használhatta a nevet, levédetten. És még később, mint a cellux, ez is elterjedt, és használatossá vált minden terepjáró megnevezésére.

Hogyan lesz így akkor ez egy jó Jeep-poszt? Nem tudom. Valszeg sehogy. Így hát inkább csak Jeep-eket mutatok benne. Kezdetnek egy MB-párost, mindkettő katonai, szívemnek különösen kedvesek. Az egyik egy Sleet-N-Snow alváz-verziójú, a másik „sima”. A különbség elenyésző.

Következik egy Playart modell. A MB-okhoz hasonlóan ez sem rugózik (sőt a segge gyakorlatilag lóg), igen egyszerű kidolgozású, ráadásul hiányzik a pótkereke és a fegyverzete. A szélvédőt egy fel- és lehajtható műanyag formázza meg, ami egy hangyányit görbe, de talán majd kirúgja magát. Párban érkezett a képen szintén látható Kübelwagennel, sőt valójában a Kübel miatt vettem meg a pakkot, hogy a Schwimmwagen ne legyen olyan egyedül...

Egy régi Siku alább. Végül is ehhez párosítottam az autószállító trélert, mert bár színben nem igazán harmonizálnak, felhasználás tekintetében azonban összeillenek. A Siku Jeep-je nagyon rendben van, nem egy mai darab, de jól eltalált autó, szerencsére vigyázó tulajtól jutottam hozzá. (Ebből létezik egyébként rendőr-változat is.) És most vettem észre, a motorháztető a festése pont olyan, mint a Sam. Joe-val bizniszelt Pontiacomnak. Ha kéne tippelni, mit ábrázol, akkor egy stilizát Rocky Mountain szerintem...

Volt Hot Wheels Jeep-em is, de nem tetszett a kereke, így elcseréltem, majd később lett egy Scramblerem, amit idén hoztak ki (újra). Na ez már nagyon tetszik, drabális, nyers, férfias, a kanadai favágók megbízható társa. És azóta beszereztem egy Tomb Raiderest is, alatta látható.

A Johhny Lightning is sokfélét készített ebből a típusból, nekem Daisy autója jutott a Hazárd megye lordjaiból. Fehér, arany, édibédi női autó, a JL-tól megszokott magas minőségi színvonalon (ellentétben a fotóm minőségével).

Cseppet sem nőies viszont a MB Battle Kings Mountain Mission dzsipje, ami az 1998-as Wrangler alapján készült Areh leírása szerint. A United Alliance jelzését viselő katonai jármű az egyik legjobban sikerült a milliónyi változat közül , jó a festése, jók a kerekek, jó a cucc, amit szállít, nagyon eltalálták.

És a két Majorette Jeep a végére. A piros egy korábbi verziója megvolt nekem gyerekkoromban, ez konkrétan egy újabb beszerzés. A Golden Eagle egy speciális felszereltségű kiadás volt 1977-től, amely legjellemzőbb része a motorháztetőre festett bazinagy sas volt – minden bizonnyal a leendő tulajok patrióta érzelmeire apellálva. A másik „terepszínű” festése elég gyerekesre sikerült. Mindkettő egyszerűen lepattintható műanyag tetővel rendelkezik, nyitott tetővel egy kicsit vagányabbak ezek a gépek. A Majorette 1980-as katalógusában láthatók először.

Ez meg itt a végén egy kétszázforintos noname, a pótkereke miatt vettem meg, hogy pótoljam a Playartét, de nem is annyira gáz:

Ennyi elég, korábban szemeztem a Tomica ide vonatkozó modelljével, de a modern Wrangler annyira nem kell, a régebbi katonai verzió viszont túl drága...

Minden jót! Go for gold!

Nos, az előző posztban látható Impreza, illetve egy korábbiban szereplő Ford után nyolctagúra bővült az újságmellékletes rendőreim száma. Az autók aljára Amercom van írva, a gyártó természetesen kínai, de az igénytelenebbik fajta. Ezek az autók tipikus példái a többet kihozhattak volna belőlüknek. Fém kaszni, műanyag alj, többnyire műanyag fényszórók, szinte minden esetben nyitható ajtók, gumi(szerű) kerekek, rendőrfestés, országspecifikusan, nagyjából hitelesen. Mitől bénák mégis? Az összeszerelés minőségétől elsősorban. Sorják, illesztési hibák, letöredező kiegészítők, néhol szoruló tengelyek, fedési hiányosságok a festésben, gyakran elcsúszások, elmaszatolások. Az újságok, amik mellé adták őket (vagy amiket ezek mellé adtak) szóra sem érdemesek, öt perc alatt jobb cikkeket írnék, a képek pedig durván (és szarul) fotosoppoltak. Mondjuk a minden számban megtalálható tűzoltós sorozat nem annyira rossz, de az egésznek olyan töltelékíze van.

Nézzük az autókat - mármint amiket megvettem, mert van még bőven, illetve lesz is még pár, 24 részesre tervezik a sorozatot aztán sanyi. Az első ilyen járgányom a Ford volt, arról már tettem be képet, az a jobbak közül való. Másodikként a Renault Dauphine-t vettem meg, ez is elmegy:

Az új hatost (illetve ötöst, mert a Subi most kimarad) a Ponton Mercivel kezdem, de a részletes bemutatást most hanyagolom, egyrészt mert minőségileg ez az egyik leggyengébb darab (és most nagyot sajdul a szívem, mert egyébként nekem nagyon tetszik), másrészt mert nemsokára kezdődik egy tárgyalásom. Horst Tappert képzeletbeli papája minden bizonnyal még egy ilyen furcsa villogójú Mercivel üldözte a bűnt:

Időrendben valószínűleg az alábbi Mustang következne, amely a sorozat egyik legjobban összerakott darabja - talán a formájából és a festéséből adódóan egyszerűen nem tudtak rajta annyi hibát véteni, mint egy-egy "bonyolultabb" társán. Korrekt gép, és bár nem hasonlít rá túlságosan, nekem mégis a Robotzsaru autója jut róla eszembe:

Maradjunk még egy autó erejéig Amerikában, egy new york-i Ford Crown Victoria látható alább (be akartam ide is linkelni, hogy erről a modellről volt már szó többször is korábban, de rá kellett jönnöm, hogy úgy igazán nem is írtam róla semmit - úgyhogy akkor majd egyszer pótolom). A villogó egy kicsit ferde, de amúgy nincs nagy gáz, bár a kerekek lehetnének nagyobbak. Az autó a hosszával erősen kilóg a többi mellékletes sorából:

Az Egyesült Arab Emirátusokban állítólag ilyen Toyoták is szerepelnek a rendőrség kötelékében, nem tudom, majd megkérdezem a bátyám, aki ott dolgozik. Az mondjuk tény, hogy ott egy RAV4-es olyan, mint nálunk egy Alto, gyakran csak második, bevásárló autóként használják. Szerintem ugyanez lehet a rendőröknél is odaát, a gyengébben teljesítő kollégák kapják a szar Toyotát, az ügyesebbek alá bajor vasat tesznek. Fene a pofájukat...

A végére pedig egy japán-magyar koprodukció, az újság szerint a megboldogult autópálya rendőrség szolgálatában két ilyen Nissan Z dolgozott tesztüzemben, bár én ennek nem találtam nyomát a neten - de ettől még lehet igaz. Kicsit mintha meg lenne emelve a futómű, jobb lenne egy laposabb kivitel, de összességében elviselhető a modell minősége:

Hát ennyi most, elvileg lesz még valami Volvo is később, illetve fájó szívvel hagytam ott a boltban egy rövidebb és egy hosszabb Land Rovert (nem ilyet), no meg egy angol Jaguárt, de a keret csak ennyire futotta. Két kötelező videó a végére: 

Merthogy lapzárta után jutottam el oda, ahol a Police Magazin korábbi számai még megvásárolhatók, így az 1:43-as japán rendőr kimaradt az eredeti posztból. Ez itt az:

Persze nem csak ezt vettem ott, lett Crown Victoria, arab RAV4-es, sok kis szépség (darabja héccázér'), majd jól megírom szépen mind...

A második rész másik aktualitása, hogy betegyem a csapatós videó folytatását. B_E_S_Z_A_R_Á_S: 

Durva, mi? ;)

(Szolgálati közlemény: véletlenségből eddig nem tettem láthatóvá egy korábbi posztomat, most pótoltam. Csodálkoztam is, hogy Sam.Joe még csak nem is hivatkozik rá ebben, mivel a főszereplőjük közös, ráadásul 3 nappal korábban írtam nála, továbbá komment sem jött egy darab sem... Most már értem. Eh.)

A minap elhatároztam, hogy készítek egy TIE Fightert legóból. Egyébként ez a megfelelő alkatrészek birtokában nem lenne egy túl nagy kihívás - azok hiányában viszont igenis az. Ez az utóbbi a helyzet ugyanis. Van egy doboznyi assorted elemem, van két nagyobbacska autóm, amiket nem akartam szétbontani, így minimum dupla hendikeppel vágtam a küldetésbe. Kezdetnek ellátogattam a szombati budakeszi Hot Wheels klubtalálkozó melletti kirakodóvásárra, ahol lehetett legókat turkálni fillérekért. Itt beszereztem pár szárnyat és néhány egyéb érdekesebb elemet. Majd innen a Pecsa bolhára mentem, ahol további szárnyakkal bővítettem a készletem (továbbá ezzel a MB-gyűjteményem, 2 rongyért). Összerakási rajzot (vagy hogy hívják az ilyesmit) direkt nem töltöttem le, bíztam a saját agyamban. Azért a klasszikus trilógiát megnéztem ;) Az eredmény alább, nem vagyok elégedett, túl kicsik a szárnyak, vagy túl nagy a belső "gömb", a lényeg, hogy legalább kétszer ilyen nagy szárnyak kellenének, a belsejét nem tudom kisebbre venni, ha meg is feszülök. De nincs több lapos elemem.

A fellelkesülésem azért nem hagyott alább, kitaláltam, hogy muszáj lesz speeder bike-ot is gyártanom. Megnéztem a netet, hogy a Lego ezt hivatalosan hogyan oldotta meg. Hát, nálam jobban, azt kellett konstatálnom - de célirányos (és megfelelő színű elemekből álló) készlettel könnyű is... Így itt-ott nagyvonalúbbnak kellett lennem, mindenesetre a végeredmény fényévekkel (hehe) jobb lett a várakozásaimnál, íme:

A figura (minifig, hogy tudjátok) természetesen nem az, ami oda való lenne, A Jedi visszatérben scout trooperek (felderítők) vezették ezeket a szerkezeteket (plusz a Felkelők és egyszer egy ewok), akiket leginkább talán a speckó sisakjukról lehet megismerni, de ilyen figurám (egyelőre) nincs, csak Darth és ez a klón. Érdekes, hogy a speeder bike nem csak az én fantáziámat birizgálta, hanem azokét is, akik pedálos bringát is alkottak belőle, gyerekeknek:

Ilyen egyébként az "eredeti":

Létezik róla "rendes" műszaki rajz is, mint ahogy egyébként a SW-univerzum összes jelentősebb (és kevésbé jelentős) járművéről is, de ezek inkább érdekességek, mint érdekesek egy hozzám hasonló földi halandó számára.

És a végére egy kötelező videó a magyar legós blogról, amit szívesen olvasgatok üres perceimben, kellemes emlékeket hoz vissza, szóval ajánlom nektek is jó szívvel!

Szép estét!

A Fiastyúk nemzetközi elnevezése: Pleiádok. A Bika csillagkép részeként késő ősszel és télen lehet könnyen megtalálni azt a tűhegynyi csillagok alkotta "fészket", amit mi Fiastyúk néven ismerünk. Karácsonykor például este kilenc órakor van déli irányban, jó magasan az a sok kis csillag, amit a kinyújtott kezünk hüvelykujjával éppen el lehet takarni. Olyan, mintha pici Göncölszekér lenne, de nem tévesztendő össze a Kis Göncöllel. A monda szerint egy tündér a szélanyótól ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibével, s mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálja kedvesét, hálából elhelyezte őket az égbolton. A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közel a tél. Tehát évszakcsillag is volt. Mivel a temérdek csillag között könnyű volt megtalálni, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutató csillagnak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, s az égből alászálló Fiastyúk igazította útba. Erdélyben Szitáslyuknak ismerik, mert azt hitték, hogy az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség. Hetevényként is ismert, ez a csillagkép német Siebengestirnre emlékeztető neve, melyet már Dugonics említ. A (régi) Tájszótár szerint a székelyeknél (ezt kattintsátok, nagyon jó!!!) is megvan. E névvel jól megegyezik az a mondai adatunk, hogy a Fiastyúk csillagképe csakugyan hét csillagból áll, melyek legfényesebbike a tyúkot, többi hat pedig annak a csibéit képviseli. A Fiastyúk a magyar őstudás szerint a Bika hátán kotlik, ez pedig hatalmas termékenységet jelent a fizikai világban. A görög mitológia szerint a Pleiádok pedig az Istenek szerelmi fészke! Egyesek szerint, mivel ezen a helyen metszik egymást a bolygók pályái, hihetetlen termékeny erők jelennek meg ezen a helyen. (Bocs, a forrást elfelejtettem, valami magyar asztro-oldal.)

Az autót, amiről ez a poszt szól, Kenji Kita, a Fuji Heavy Industries első elnöke nevezte el Subarunak. Hitt benne, hogy egy japán autó japán nevet kapjon. Mint fent látható, a nyugati világ Pleiádoknak hívja ezt a csillagképet, Kínában ugyanennek Mao a neve (ez mondjuk durva, nem?), Japánban pedig Subaru (irányítani, kormányozni, vagy összegyűlni). A Subaru Japánban használatos másik neve Mutsuraboshi, azaz hat csillag, de ekként főleg régi és irodalmi anyagok hivatkoznak a japánok által is kedvelt és szerencsét hozónak tartott képre.

Subaru Imprezák a Hot Wheels jóvoltából, mindkettő egyszerű kidolgozású, sportos festéssel, komoly szárnyakkal. Még beszerezhetők itt.

A FHI eleinte The Aircraft Research Laboratory néven tevékenykedett 1917-től, Chikuhei Nakajima vezetése alatt. 1932-ben átszervezték a vállalatot, így lett Nakajima Aircraft Company, később Japán legnagyobb repülőgép-gyártója, elsősorban a háborúnak köszönhetően. Azután megint átszervezték, Fuji Sangyo Co Ltd. lett. 1946-ban megalkották a Fuji Rabbit nevű robogót maradék repülőgép-alkatrészekből, amiből igen nagy siker lett. 1950-ben a kormány a céget 12 kisebb vállalatra darabolta, valamiféle tröszt-ellenes törvény miatt (ott zaibatsu-nak hívták az ilyen óriásvállalatokat), de 1953 és 1955 között ezek közül négy, a Fuji Kogyo (robogógyártó), a Fuji Jidosha (buszgyártó), az Omiya Fuji Kogyo (motorgyártó) és az Utsunomiya Sharyo (karosszériagyártó) a Tokyo Fuji Dangyo nevű kereskedelmi vállalat irányítása alatt visszarendeződött egy csoportba, a ma is ismert Fuji Heavy Industries-ba.

RealToy Subaru Impreza-páros, meglepően igényes kidolgozással és festéssel, utcai WRX-ek feltehetően. Nem rugóznak, gyanúsan könnyűek, de szép a belsejük.

A már említett Kenji Kita, az új vállalat CEO-ja mindenképp komplett autókat akart gyártani. Az első a P-1 volt, aminek a nevére belső pályázatot írt ki, de mivel egyik beérkező javaslat sem tetszett neki eléggé, erőslkezű vezetőként maga nevezte el az autót Subarunak, így született meg az első Subaru, az 1500-ös. Készlethiányból kifolyólag mindössze 20 darab készült ebből a típusból. Legismertebb típusai a márkának: a kis léghűtéses 360-as (1958), a Sambar (1961), az 1000-es (1965; első boxer!!!), az R-2 (1969), a Rex és a Leone (1971), az Alcyone (1985; ez inkább XT vagy SVX néven ismert errefelé), a Legacy (1989), az Impreza (1993), a Forester (1997), a Tribeca (2005), és az Exiga (2008).

Két Impreza a Tomicától: a fehér a régebbi, nyomozó státuszú, komoly spoilerekkel, szolíd Kojak-villogóval, nyitható ajtókkal és békaszemmel, a kék az aktuális változat - mindkettő súlyos, rugózással ellátott darab, ahogy azt a Tomicától megszokhattuk.

A Subaru a motorsportban is igen komolyan letette a névjegyét, kezdetben Leonékkal, később pedig hát ugye az Imprezákkal, főleg a rallyban. Ari Vatanen is versenyzett Subaruval a nyolcvanas években, de az igazi sikert az 1995-ös év hozta el a márkának, amikor Colin McRae megnyerte a WRC-t, majd 200-ben Richard Burns is, illetve 2003-ban Peter Solberg (ő még él) is.

WRX a Majorette-től, egy Evóval párban. Az autentikus arany felnikkel, élethű festéssel, vadul sötétített ablakokkal.

1990-ben még a Forma 1-be is tettek egy kis kitérőt, a kis olasz Coloni csapatba vásárolták be magukat, de a 12 hengeres boxermotor túl nehéznek és erőtlennek bizonyult, így ez az együttműködés hamar kimúlt. 2008-ban a válságra és a szabályváltozásokra hivatkozva a WRC-ből is kicsekkoltak...

Francia rendőr Impreza a Norevtől. Részletes, igényes darab és nagyon baráti áron megszerezhető... Nem nyílik semmije, de szemet gyönyörködtető a bukócső. A felniket itt is aranyszínűre fényezték - az összhatás hibátlan. Gyorsan be is teszek egy (óriási!) képet az igaziról:

A sok szöveg után egy rövid szöveg, ugyanis eljutottunk az Imprezákhoz. A wikipedia helyett ezt most Ikarus256-tól veszem át (de a képeit "visszaadom, mert végre megvannak a képek a sajátjaimról is) szó szerint, köszönettel: A társadalom hímnemű egyedeinek többségének szájában az Impreza szó hallatán összefolyik a nyál. A Subarunak is hasonló hatása van, mivel egy jelentős részük rögtön az Imprezákra asszociál - pedig akad még más típus is a kínálatban. A pavlovi reakciót kiváltó autó története 1993-ban kezdődött az első generációs Imprezákkal. 2 ajtós coupe, 4 ajtós szedán és 5 ajtós kombi változatban készültek. A wikipedia szerint 1,8-as 110 LE-s, 2,0-s turbós 208 LE-s, 2,2 literes 145 LE-s és 2500 ccm-es 165-LE-s motorral szerelték az autókat, hozzájuk 4 sebességes autómata vagy 5 sebességes manuális váltó csatlakozott. 1994-ben vezették be az STi (Subaru Technica International) sorozatot az Imprezáknál. Ebbe a verzióba 280 ló erejét préselték bele. Az első nemzedék 2001-ig létezett, amikor átvette helyét a második generáció, aminek utolsó változata szerepel a fent (nálam alább, a szerk.) linkelt Subaru Impreza Police.

Szintén (angol?) rendőr-verziók a Matchboxtól. Nem nyílik, nem rugózik, de mindent egybevetve jól sikerült darab mindkettő, sportos belsővel és eltalált felnikkel. Nem csodálkoznék, ha hamarosan (jövőre?) kihoznának valami polgári darabot is belőle...

Vissza a wikipediához: az Impreza az eredetileg olasz impresából adódik, hőstettet, nagy tettet, tettet jelent, lengyelül viszont partit, eseményt, showt ;)

Subaru Impreza egy noname kínai gyártótól, 190 Ft-os kategória, csak a poszt kedvéért vettem :D Béna kerekek, elnagyolt formavilág, de Impreza, az biztos. Nem lesz a kedvencem.

Csoporttársaitól (Toyota Corolla, Honda Civic, Nissan Almera, Mazda 3) leginkább az különböztette/különbözteti meg, hogy mindig kínált/kínál AWD-verziót, sőt bizonyos piacokon ezt alapfelszereltségként. Nálunk nem. A másik markáns különbség a boxer használata: a boxer felépítése (a váltóval együtt) alacsony súlypontot, és így stabilabb útfekvést eredményez és alacsonyabb vibrációt – a csodásan bugyborékoló-gurgulázó hangja viszont libabőrt csal minden férfi karjára!

Rangáék Subaruja a magyar Metchy Toystól (lásd a linkelt posztot Ikarus256-tól), MOL-promócióként. Az Escort ugyanabben a kivitelben még hiányzik a gyűjteményemből. Aránylag igényes darab a Subi, megfelelő a festés, rugózik, és hát ugye ezt az évjáratot más gyártók igencsak hanyagolták, szóval akár hiánypótlónak is nevezhetném...

Totalcaros teszt-történelem, összeszedve, mint sehol máshol:
http://totalcar.hu/tesztek/imprezasti
http://totalcar.hu/tesztek/stitype320
http://totalcar.hu/tesztek/wrxsti2003
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/ertmetlen01
http://totalcar.hu/tesztek/wrxsti06
http://totalcar.hu/tesztek/impr08bem
http://totalcar.hu/tesztek/imprezawrxst

Ezt a videót a végén nyilván már mindenki látta, de az ismétlés a tudás anyja, tessék gyakorolni! 

Szép napot!

Merthogy zene. Az első valójában egy reklám, sőt autóreklám, sőt Volkswagen-reklám, brazil, aminek az értelme annak, aki esetleg nem ismerné a főszereplő zenekart, csak a következő bejátszásból áll össze. A másodiknak viszont az az érdekessége, hogy pont olyan a felvétel, mintha egy Viva délelőtti adásba a megcsalás és a menstruáció témája közé gyorsan bedobtak volna egy meghívott zenekart. No de pont a Sepulturát??? 

Kissé szétszórt vagyok, a tegnapi körben az alábbi párost is meg szerettem volna mutatni, hiszen miattuk eladó a maradék Majorette-csomag:

Jaja, a hiányzó láncszem, Majorette Subaru Impreza WRC (érdekes, a Norev aljára is ez van írva, pedig az valszeg inkább WRX) az autentikus arany magnéziumfelnikkel, és a párja, a Lancer Evo. Szépen festett, igényesen kidolgozott modell mindkettő, de most róluk ennyit, ígértem, hogy lesz egy Imprezás poszt, majd abban egy kicsit részletesebben írok...

Na, más.

Sam.Joe előttem az utódom posztjai miatt kedvet kaptam egy hasonló íráshoz. Csak nálam azért lényegesen rövidebb a lista, az a baj. Azért találtam párat, igaz, csak a fele Matchbox, a másik fele Siku. No nézzük azért!

Pont a minap került terítékre az imént linkelt Memories-on a G Merci. És amikor ezt írom, jut eszembe, hogy alig van Merci a gyűjteményemben. MB G-ből kettővel rendelkezem, "természetesen" az egyik rendőr, a másik pedig szanitéc. A kettő között van vagy 20 év, de pont mint az igazinál, itt sem változott szinte semmi. Az újabbik a 2007-es Stars of Cars sorozatból való, új terepes kerekekkel, szép német Polizei-festéssel - amúgy semmi extra. A régebbi azonban egy viszonylag nehezen fellelhető darab, a Commando Strike Team talán legritkább tagja, láttam már 30 fontért is. Az enyém 800 Ft volt ;)

Két másik MB Merci alább, mindkettő rendőr. 1979-es a régebbi, angol gyártmány és a kor sajnos erősen meg is látszik rajta, főleg a kerekein, látszik, hogy inkább játszottak vele, mint óvták - ami valahol természetes is egy Matchboxnál. Old school sziréna és villogó, nyitható oldalajtók, igazi kordokumentum. A másik, az E430-as kombi 2003-as és Németország egyik Sztárja, modernebb festéssel, modernebb villogókkal, modernebb mindennel. Ebből a típusból egyébiránt négy fajtával rendelkezem (három rendőr, egy mentő), ez speciel pont nem rugózik közülük...

Festésében akár a fenti E430-ashoz is párosíthattam volna az alábbi ezüst Porschét, és nem a régi (de nekem ropogós friss) fehérhez. De így is nagyon helyesek együtt szerintem, az újabb hozza a Cobra 11-érzést, a régebbi pedig egyszerűen csak szép, pedig az idő nem hagyta érintetlenül, az élkopások markánsan jelen vannak. Itt meg kell jegyeznem egyébként, mély főhajtással adózom a Siku minőség iránt elkötelezettségének, példás, amit csinálnak, főleg (az általam egyébként nagyjából ignorált) munkagépek terén - egyszerűbben fogalmazva beszarás, miket művelnek... A régebbi Porsche részletes ismertetést kihagyom, az ifjú Bog Zoo kolléga elvégezte már ezt helyettem ;) (Ja, és szépen illik a korábban már megmutatott rendőr Porschés sorba.)

Siku Mercikkel fejezem be a mai adagot, mindkettő rendőrségi furgon, szépek, jók, a fent ajnározott Siku-minőség jellemző képviselői, bár mindkettő alja műanyag. Így, hogy az igaziak viszonylag nagy járgányok, a Siku ezeket szemmel láthatóan kisebb méretarányban készítette a személyautóihoz képest, így viszont szinte pont passzolnak a Matchboxokhoz :D Az újabbik, a Sprinter valamiféle kimondatlan hiperreális szériához sorolható, hiszen nem szenved például a Matchboxra gyakran jellemző 'túlzott méretű kerekek' betegségtől, bár a szélessége még így is minimum kétszerese a valódinak, de szvsz nagyon jól eltalált az összhatás. A régi furgoné is, csak az másért: az nekem ránézésre inkább egy szép régi játék, mint egy modell. A vateráról lőttem szintén 800 Ft-ért, szerintem nagyon jó vásár volt...

Jók legyetek!

Először is szolgálati közlemény: egy adag aránylag ritka eladó Majorette az index Matchbox-fórumában, tőlem. Másodsorban az eladók mellett kattintgattam tegnap este egy párat, alább az eredmény.

Az első és második képen egy új Majorette-szerzemény (a narancs lakóautó az), és a változatosság kedvéért megint a nagykedvenc Dodge pick-up, de ezúttal passzentos festésű lakókocsival. Nem nagyon tudom beazonosítani a típust továbbra sem, a következő négy hasonlót találtam a való világból: 1, 2, 3 és 4. (Megfejtések jöhetnek kommentben.)

Ugyanebben a csomagban jött egy Tomica Lotus Europa is, ami az 1976-os gyártáshoz és a nem egész 1 dolláros árhoz képest igen csak jó formában van. Csak azért vettem meg, hogy optikailag plasztikázzam a szállítási költséget, az árral szemben más érvem nem nagyon volt mellette, hacsak az nem, hogy így az idei kiadású MB-verzió kapott egy társat (ami egy cseppet azért igényesebb, full fém, rugózik, nyílik a hátulja, ilyenek):

Aztán a hétvégén a kislányom azt kérte, építsek neki egy Lego teherautót, de a feladatot egy kicsit túldimenzionáltam, így egy yacht-vontató formatanulmány lett belőle. Végülis neki is, nekem is nagyon tetszett:

Szintén a hétvége eseménye, hogy a gyűjtemény bővült egy görög páncélossal. A motorizált felderítők persze azonnal kiszúrták, de mivel utáljuk a háborút, megúsztuk a tűzharcot:

Szép viharnapot!

Őrület, mit sikerült lőnöm!!! A poszt címe egyébként egy 1963-as 007-es film címe, Sean Connery mellett a nagyszerű Robert Shaw nyújt benne felejthetetlen alakítást. De a lényeg nem ez, hanem ma szovjet járgányokról lesz szó, no nem túl sokról, és nem is a korábban már bemegmutatott újságmellékletes Ladáról. Van egy weboldal, ahol egy fickó az átalakítgatott kisautóit mutogatja. Itt a Welly-szekcióban láttam egy Nivát. 1:60-as, mondom, ne már, nekem ilyen KELL. Körbe is néztem az ebayen, és találtam egy "boltot", ami maga a Paradicsom a volt Szovjetúnió autói iránt rajongók számára. Mondjuk, nem olcsó, és a moszkvai székhely miatt volt némi kétségem is, hogy vajon ha megrendelek valamit, az vajon ide is ér-e, így végül csak (vagy inkább "csak") két gépet rendeltem, egy rendőrt és egy mentőt. Mondom, Matchbox-arányúak!!!

Nem fogok részletes típusismertetőt adni a járgányokról, egyrészt ezeket már mindenki ismeri kívülről-belülről, illetve a Totalcar is szorgalmasan szélesítette az elmúlt években a látókörünket a ruszki csodák tekintetében, szóval ezek helyett inkább némi személyes érintettség jön: családunkat igen korán elérte a motorizáció, így értelemszerűen engem is az iránta való rajongás. 13 éves koromban már szorgalmasan róttam a köröket anyám Kispolákjával Balatonon (vagy inkább ezt, ezt!!!) a nyaralójuk hátsó udvarában, 17 évesen jogsit szereztem, de előtte mintegy egy évvel már én voltam az udvarba való beállás felelőse a családi Zsigulival (2107), és a sikeres kreszvizsga utáni első forgalmi óra is úgy kezdődött, hogy "na akkor üljek be és vezessek, de a lámpáknál álljak meg!". Eleinte a családi Zsiguli került át személyes használatba, de akkor még osztoznunk kellett rajta, majd amikor felkerültek rá a BMW-felnik széles gumikkal, anyám szervo híján kiszállt a körből és lett neki egy Corsája. Nem szaporítom a szót, nagyon szerettem a gépet (valahogy ez Zsiguli maradt nekem, pedig már erősen Lada feliratot viselt; az lehet az oka, hogy az első családi Zsiguli, amit már fel tudtam fogni, egy UK-27-29 rendszámű világosszürke 1200-es volt, azon minden ciril volt, majd az utódján, a KA-86-38-as rendszámú sárga (!) 1200-es kombin is, Európa a 2107-es parasztmercivel köszöntött be, többek között azzal, hogy ennek már voltak fejtámlák az első ülésein...), néha ugyan volt baja, de semmi maradandó. Utána egy piros Kispolákom lett, hogy a főiskolás évek alatt ne benzinre kelljen költeni minden pénzem, majd később meglett az első Bogaram. Majd később a második. Aztán a harmadik. Majd jött a Toyota, illetve a Volvós korszak, most pedig egy céges Clióval tolom, viszont az legalább benzines turbó...

Szóval akkor a modellekről: a Welly-nek vagy egy speckó, Russian Edition sorozata, saját véleményem szerint ezt kint gyártják Oroszországban, a Welly meg csak a nevét adja a sztorihoz, pl. a weboldalukon egy szó sem esik róluk. Aztán az is lehet, hogy csak azért nem, mert ez egy régebbi sorozat, részletek itt, nem tudom, kinél van az igazság...(Wellyből egyébként ezidáig csupán egy Porschém, egy VW buszom és egy Bogaram volt.) Igényes, részletes a kidolgozás, de valahogy az egész olyan "orosz". Nem sorjás, jók az illesztések, de nálam megvan ez az érzés, hogy kicsit jobb ízléssel jobb kerekek kerülhettek volna rá, szebb villogók, mittomén. Másrészt ez adja a modellek báját is, olyan kis bumfordiak - pont, mint az igaziak, főleg a mai autókkal összehasonlítva.

Műanyag alváz, fém kaszni, rugózatlan kerekek - akár Matchboxok is lehetnének. A fent linkelt átalakítós oldalon a Welly Niva alá menőbb kerekeket rakott a tulaj, de én így hagyom.

A Lada orosz rendőr, állítólag ugyanilyen a festése az igazinak is, a Niva pedig mentő, illetve hát inkább Gyorssegély a felirat szerint, amit magyarul talán sürgősségi ellátásnak lenne ildomos fordítani.

Nivát is vezettem egyébként régebben, nem mondhatnám, hogy óriási élmény, de van egyfajta férfias feeling, hogy uralod a gépet, és ez jó. Mint az elején írtam, részletes típusismertető most nem lesz, de hogy legyen miért elolvasni idáig a posztot, most következnek a videók, érdemes megnézni MIND: 

(Ugrató 3:30-nál, nagyon komoly!!!) 

Szép napot!

Nem akartam már tovább frissíteni az előző posztot, mert a hosszúsága - lásd: "nem lesz hosszú" - kezdte a kezelhetetlen szintet elérni... Ezért ez most ugyanaz, csak mégsem az. Az apropó az, hogy tovább fotózgattam, bepótlás gyanánt, plusz az azóta érkezetteket is megörökítettem. Bemelegítésnek egy cikk Winklertől, aki szintén frissítette a gyűjteményét, igaz, ő nagyban. A pony car sztori itt sem a legpontosabb, de Sam. Joe várva-várt muscle posztja majd egyszer ezt is rendbe teszi. Jó, legyen akkor két izomautó az elejére: a narancs (óppardon, arany) El Camino kapott egy ezüst, de stilizált lángokkal ékesített tesókát, amely végre nem hordoz egy böszme motort a platóján, így szerintem sokkal szebb. Állat a piros ablak és a fényezett felni hozzá. A Hot Wheels ezúttal jó munkát végzett.

Maradjunk még a narancsnál. Kiegészült a Matchbox VW Camper-kollekcióm, immár nem csak egy van a felnyitható tetősből, hanem kettő, a narancs volt meg korábban, most egy kék is csatlakozott, igaz, ez utóbbi cseppet kopottas, de amúgy egyben van.

A másik VW-fronton a narancs az új a két HW Typ181 közül, majd ha úgy alakul, a narancs MB-verziót is beszerzem a citromsárga és a bilikék mellé (a sötétzöldet basszus esélytelen megszerezni emberi áron).

Az index MB-fórumán kaptam egy fülest, hogy a Norev boltban lehet kapni 1:64-es rendőrségi Subaru Imprezát. Kell. (Egyszer majd lesz egy Imprezás poszt is, istibizi.) Elmentem, sikerült is beszerezni, és mivel igen baráti áron mérték, csaptam hozzá egy 2CV6-os Kacsát is (szintén 1:64), hogy a (narancs) Corgi Citroen ne legyen olyan egyedül. Eddiog megoldottam a (hoppá, narancs) Bogárral való párosítással, de azért inkább legyen rend.

Bár a Majorette mentő Citroen a lejjebb már megkapta a párját egy MB mentő Citroen formájában, korábban írtam, hogy igazán annak örülnék, ha egy Binzzel fotózhatnám együtt. No, ez a vágyam teljesült, bármennyire is kis lépés ez, én úgy érzem, igen, megérkeztem ;)

Pótoltam a Cortina-fotókat, és lekaptam végre a MB SuperKings Plymouth Furykat is, a FIRE DEPT. feliratú az új jövevény itt, még kéne a bilikék, oszt' jónapot!

Maradt a végére egy HW Jeep Scrambler, most nem írok róla sokat (hö, a többiről sem írtam szinte semmit, mindegy), készülök egy átfogóbb Jeep-posztra a közeljövőben, szóval majd inkább akkor. Most csak annyit erről, hogy kedves ötlet a csomagtér "kitöltése", nem hagy kétséget, mi a tulaj foglalkozása :)

A legvégére pedig annyit, hogy az eggyel korábban tárgyalt Retroautós Lada és Trabi kiegészült egy Skodával. A három közül (remélhetően hamarosan négyen lesznek, ha sikerült Watrburgot is lőnöm) egyértelműen ez a Skoda a legjobban sikerült darab, teljesen élethű, csodásak a felnik, pont mint az igazi!

Na, szép napot, szokás szerint egy videóval búcsúzom mára...! 

Frissítve!

A Maistónak van egy ilyen sorozata, hogy Fresh Pair. Na, itt most nem erről lesz szó. Hanem a hétvégi kiegészülésekről, csak már nem akartam tovább ragozni a kiegészüléses poszt-címet. Olyan hülye szó. Na, csapjunk bele:

Az első friss páros a gyűjteményem 'kincs' alosztályába tartozik, és mivel nincs sok kincsem, ezért különösen örülök nekik, ráadásul elég baráti áron mérték Angliában. 1970-es mindkettő, a virágos dekor adja a különbséget a kettő között, és mivel évre pontos kortársukat nem találtam, egy-egy AMX-szel párosítottam őket két sztárfotó kedvéért. Belül nem túl kidolgozottak, de a kerékfelfüggesztésük elég egyedi, szinte már a rugózik-kategóriába sorolható. Superfast, érted...

A zöld MB 'Cuda is kapott egy új párt a kék mellé, ez a HW egyik legújabb (itthon kapható) modellje. Nekem nagyon bejön, de ha a hátsó traktust is olyan szépen kifestették volna, mint a Matchboxosok, még jobban tetszene. (Érdekesség, hogy a MB errorosan került hozzám, lejárt az eleje, mert valahogy elengedett az első patent. Vissza kellett ragasztanom, viszont a pillanatragasztó elég gyilkos anyag, mar, mint az állat, ami kis fehér "koszok" formájában maradandósult a járgány elején...)

Csináltam a 'Cudáról olyan képeket is, ahol a szintén új Nissan Skyline lett a partnere, bár a 2009-es feliraton kívül a dobozukon semmi más közük nincs egymáshoz. A Nissan hátul is szép részletes, de ennek meg a bal első lámpája furi, nehezen hiszem, hogy gyárilag ilyen Jumurdzsáknak tervezték, de ha valaki megmagyarázza, én meggyőzhető vagyok...

UPDATE: Tommi szerint cold air intake, a válasz szimpatikus, elfogadtam! :)

Immár a nyitott Shelby Cobra GT500 sem lesz magányos, kapott egy narancs párt:

Érkezett egy édi kis fehérkerekű HW Bogár a Since '68 sorozatból, ezt a hűtőmágneshörbihez párosítottam:

És itt az ideje, hogy a Retroautók... sorozat meglévő párosát is közszemlére tegyem:

Rég' tartoztam már két SuperKings rendőr befotózásával is (az angolnál oké a hátsó rendszám sárgája, a németnél inkább figyelmetlenségnek tekinthető), illetve alattuk egy szintén friss szerzemény, amely a meglévő 1:43-as Mekis RoadRunnert egészíti ki:

Szintén korábbi restancia a két Schuco VW prezentálása, továbbra is az 1:43-asok világában (bár a két SK rendőr szerény véleményem szerint inkább 1:38, de mindegy).

Nem mellesleg megérkezett egy várva-várt csomagom is, benne egy hiánypótló (de cseppet kopott) Binzzel, egy kék VW busszal és két kék Cortinával, mind transitional wheels, a Fordokról alább a kép, de majd befotózom a többiekkel együtt nemsokára:

Erről a modellről az általánosságokon kívül azt érdemes tudni, hogy gyerekkoromban valami miatt nagyon hamar a kedvenc státuszba került. Magyarázat ezúttal sincs, mármint ésszerű, egyszerúen csak nagyon megtetszett az egyszerűsége, a formája, illetve hogy tudtam valós élményhez kötni (értsd: láttam ilyet élőben), nem úgy, mint mondjuk egy Rolls vagy egy Lamborghini esetében. A frissen érkezett páros mindkét tagja makulátlan, és azért kettő, mert így árulták emberi áron, inkább így vettem meg duóban, mint egyet dobozzal, mondjuk kétszer ennyiért.

Utolsóelőttiként egy újságmelléklet, a méltán híres - és 600 forintos - Police Magazin csatolmánya az alábbi Ford, fémkasznival, gumikerekekkel. Ennek még nincs párja:

A legvégére pedig a március eleji börzés posztból kopottságra való hivatkozással kihagyott Majorette tűzoltó és vontató párja maradt. Az apropó, hogy a hétvégén az előbbi (amely még mindig kopott, nem kicsit, nagyon) kapott egy MB-létrát, ami semennyire sem olyan, mint az eredeti volt, viszont passzol az eredeti létra számára kitalált pöckökre, azaz fixen áll a helyén, a vontató pedig végre megkapta az eddig hiányzó kampóját egy Realtoy vontató jóvoltából. A Rescue felirat is saját fejlesztés, ha már.

És akkor egy kis szórakozás a leges-legvégére: 

Majorette Chrysler és Simca elkelt, Corgi VW és Kacsa 1-1 db szintén, szóval maradt még egy Corgi Kacsa. Valakinek???

MÁS: a Toyotás poszt elején írtam korábban, hogy letöltöttem a Hazárd megye lordjainak az újkori előzmény-filmjét. A múlt héten sikerült végre megnéznem. Hát, nem egy nagy eresztés, egy unalmas szombat kora délutánra való alkotás, Lee tábornok megszületésén kívül csak Willie Nelson érdekes benne.

Főleg, hogy tegnapi eseményről lesz szó. De csak röviden. Megfigyeltem (magamon is), hogy azok, akik Matchboxokat (Hot Wheelseket, stb., mindegy) gyűjtenek, nagy előszeretettel szedik össze azokat a járgányokat kicsiben, amiket nagyban birtokoltak vagy birtokolnak. Mint írtam, ez rám is igaz, valszeg innen ered a valódinál kisebb méretű Bogarak és Volvók iránti beszerzési vágy. Az eggyel ezelőtti autóm egy 1996-os Corolla volt. 25 éves koromban került hozzám, akkor 4 évesen. Fehér volt, full-full fapad. Még villanyablak sem volt benne. Illetve egy extra azért igen, az motorosan állítható fényszórómagasság. Ennyi. De nagyon szerettem, a címben hivatkozott posztban talán említettem is, h soha semmi bajom nem volt vele. 1.3-as XLi kivitel volt, már a 75 lovas verzió (ha két évvel idősebbet fogok ki, akkor az 88 ló lett volna), de ment, mint a szél. Az indexes fórumon már láttam, hogy valakinek van ilyen kicsiben, elhatároztam hát jó rég', hogy nekem is kell. Tegnap megtört a jég, a Tescós játékboltban (a Régió valamiféle kirendeltsége) vettem egyet egy Celicával párban. Íme:

Mondo Motors gyártmány, Ikarus256 kolléga egyik utóbbi bejegyzésének szintén Toyota típusú tárgyához hasonlóan, és az is stimmel, hogy a durván 375 forintos darabárhoz képest egészen rendben van, részletes, jó a festése, csak a kerekek bénák (és akkor be is vezettem egy új cimkét, innentől az ilyeneket a noname felirattal találhatjátok). Hátul még a típusjelzés is oké, az én igazimhoz képest ez egy luxusverda, GLi, érted apám, nem ám a csupasz verzió. (Az igazi azért arányaiban laposabb, ez olyan batár egy kicsit.)

Érdekes viszont, hogy a Celica egy kicsit csalódás. Egyrészt béna a színe, de ezzel együtt tudok élni, úgyis kellett egy sárga autó az új SIKU utánfutóra ;) Másrészt - és ez fáj jobban - olyan sorjásak a kerékjárati ívek, hogy csak na. Plusz a sorjákat szépen (?) le is festették, hogy ne lehessen rongálás nélkül korrigálni a hanyagságok okozta esztétikai hibát. És ennek is béna a kereke. Lehet, hogy az lesz a sorsa, h szétszedem, és kap valami normális felniket, és ha már hozzányúlok, talán a színét is kitalálom. Mondjuk fehérre...

Egy-egy kép az igaziakról:

Szép napot!

Mint egy zsémúvi címe :D

Hogy a teaser posztban lévő zenére is visszautaljak, hadd kezdjek egy olyan fotóval, amely alátámasztja a dal "let's go surfin' now, everybody's learnin' now" sorát, tessék, itt a bizonyíték:

(Mondjuk Darth Vader, a Sötét Nagyúr már megszerezte nagymotorra is a jogsit, ügyes srác, a filmekben is elég jól vezetett...)

Mint ígértem, ez a poszt nem lesz túl hosszú, mert részben már tárgyalt modellekről lesz szó, részben pedig sajnos nincs túl sok újdonság, mindössze két új Jada, egy MB, egy SIKU és egy Micro Machines. Plusz némi pótlás a végén. Szóval talán nem lesz olyan rövid se... De kezdjük az elején.

A Jada saját elmondása szerint az autentikusan liszencelt és erősen stilizált (tudom, nem ez a jó szó, de illik ide) fém kisautók egyik vezető amerikai gyártója. 1999-ben alapította Mr. Jack és kedves neje, Mrs. May Li. Nem tudom, van-e olyan jó csaj a kedves feleség, mint a névrokona, Gong Li, de Mr. Jack ízlésére biztos nem lehet panasz, ha ilyen klassz kisautókat gyárt...

Idén 10 éves a cég, durván 200 százalékos éves bevétel-növekedéssel tevékenykednek, szóval valszeg jól megy a szekér, terjeszkednek is mindenfelé. 2002-ben a Dub City brand bevezetésével forradalmasították a kisautó-piacot, előttük ugyanis nem nagyon voltak ilyen gyárilag tuningolt kisverdák, azóta persze van már sok, elég, ha csak a Maistót említem. „Extreme level of detail and stiling”, ezt írják ők, durva nagy felnik és széles, peres gumik, ezt látom én. A palettájukról én csak a Volkswageneket gyűjtögetem, de azokat is csak módjával. Van egy remek ötös pakkom Bogarakból (lásd fent), egy különálló Bogár és egy Karmann a versenypályáról (lentebb, plusz ide kívánkozik két link, az első egy teszt, a második egy csőd), és az új jövevények, két új szörfös VW, hogy a lenti ezüst Karmann vezetője ne egyedül szelje a hullámokat:

Tényleg nagyon igényes modellek, egy-két műanyag sorját leszámítva per modell semmi panasz nem lehet rájuk, szó szerint súlyos darabok, menő felnikkel és igazi (ráadául mintás) gumikkal.

Érdekes amúgy, hogy 1:64-esek, de mégis sokkal nagyobbak a Matchboxoknák, Hot Wheels-eknél, de még az etalon Johnny Lightning autóimnál is. Van egy HW California Local TL-em (Fastback, bocs), amire 1:50 van írva, leginkább ahhoz hasonlítanak méretileg. Egymás közt sem stimmelnek teljesen, a busz ugyanis ugyanolyan magas (vagy alacsony, nézőpont kérdése ugye), mint a Bogár vagy a Typ181...

Nem mellesleg van két nagyobbacska (1:38 körüli) darabom is tőlük, az egyik – csodák csodájára – egy Bogár, a másik egy új Mustang, ráadásul rendőrségi festéssel. Mindkettő szép és jó, igényesen részletezett külsővel és belsővel, a Mustang komoly hifivel pimpelve, sőt hátrahúzós is. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a szót leírom egyszer ezen a blogon...

De nézzük, mit sikerült még a börzén lőni:

1) Réges-régen (egy messzi-messzi galaxisban) volt nekem egy SIKU autószállító utánfutóm, amit nagyon szerettem, mert lehetett billenteni és piros volt. No, most lett egy ugyanolyan, csak sárga. 300 magyar forintba került, amiért külön nagy piros pont jár nekem, hogy ilyen ügyi voltam. És hogy egy utánfutót hadd ne mutassak már meg vontató nélkül, belekomponáltam a börzés látogatás másik kisautós újdonságát is, egy szintén 300 Ft-os (és ennek megfelelően némileg viseletes) Citroen mentőt:

2) És ha már megpendítettem a Star Wars-os tematikát, akkor lássuk az utolsót: Micro Machines Star Wars Boba Fett. Kis felnyitható sisakban, amely egy mini diorámát rejt. A méretaránya valahol az 1:72 és az 1:87 között lehet, talán egy hangyafasznyit közelebb a H0-hoz. Imádom! Annyira, hogy próbálok majd még szerezni ilyeneket, mert nagyon bejönnek. Az eladónál volt is még pár, de egyrészt azok vagy nem tetszettek annyira, vagy épp nem volt nálam elég kápé. Majd az internet a segítségemre lesz, a vaterán találtam és két adagot, ha összejön a biznic, ápdételek.

Bobáról tettem be még egy képet a legutóbbi Volvós update posztba, mert oda ígértem az írásakor saját képet, hát meg is lettek.

Nem tudom, tudtátok-e, de Boba nem halt meg, miután Han belebénázta őt a Tatuinon a Sarlacc szájába. A történet elolvasható a Star Wars Expanded Universe-hez tartozó Mos Eisley mesék című könyvben. Akit pedig további SW-fejvadászos történetek érdekelnek, ezt a könyvet olvassa el. Közben lehetőleg sokat hallgassátok ezt a zenét, ami egyébként a Shop stop (Clerks) című filmben hangzott el, miközben a főszereplők a második Halálcsillagon meghalt ártaltlan építőipari munkásokról társalogtak.

És akkor pár pótlás: sikerült lefotóznom az új Plymouth Fury rendőrautómat. Az érdekessége a kerék, ezelőtt nem is tudtam, hogy ilyennel is kihozták. A börze után pedig a Duna Plazában beszereztem az új Lotus Európát. Végül pedig a Chevy Pro Stockereim is gyarapodtak a 217-es rajtszámú darabbal, így az ehhez tartozó Ruff Trek most már el tudja látni hivatalos feladatát. És még tartoztam egy Majorette-fotóval is, a Toyotás posztban ugyanis a 4Runner egy lopott képen szerepelt:

Köszi a figyelmet!

A jó múltkori, világrengető jelentőségű Volvós poszt kiegészítése következik, ugyanis sikerült beszerezni egy (végre) nem kombi változatot. Ráadásul ez egy Norev MiniJet modell, és ez azért ráadás, mert ilyen eddig nem volt a gyűjteményeben. Illetve hazudok, mert a régi, újkori eszmélésem előtti gyűjteményemben, azaz a gyerekkori kisautóim között volt két Norev (ez egy másik link!) is, két Citroen 2CV6, azaz Kacsa, igaz, mindkettő 1:43-as. No, hát ez az új "normális" méretű, ránézésre 1:70, azaz kis jószándékkal elmegy Matchbox-arányúnak. Az idő vasfoga ezt a kisautót sem kímélte, de a korábbi gazdája valószínűleg igen, ugyanis 10 centinél távolabbról már nem látható élkopásokon túl szinte kifogástalan (a honlap szerint egyébként 2003-ban vezették be először a MiniJet szériát, ami elég furcsa, ez az autó például inkább a nyolcvanas évek elejinek tűnik, de simán lehet, hogy ők tudják jobban, és akkor máris mindjárt hülyeség, ami írtam). A beltere oké, de műszerfala nincs. Szerintem azért valamikor volt neki. Az ablakai szép sárgák, karcmentesek, az első szélvédőn az ablaktörlőket, a hátsón pedig a fűtőszálakat is megmintázták a gondos francia gépsorok. Rugózás nincs, szerintem nem is volt, a kerekek a koraibb Majorette-modellekre hajaznak, a szép nagy (nyilván már az amerikai szabvány által megnövelt) lökhárítók a fém alváz folytatásai, hasonlóan, mint a lámpák, a hűtőrács és a hátsó lámpákkal egybeöntött rendszám. Majd csinálok saját fotót is, egyelőre a vaterás képpel kell beérnetek. Ezek már a saját képek:

Na viszlát!

Lopok megint egy posztot, mert zseniális:

http://designpumpa.blog.hu/2009/05/08/a_legjobb_star_wars_hirdetes

Reklámügynökként ilyenkor mindig elmorzsolok egy könnycseppet... Buksi kiszökött.

A General Motors ausztrál márkájáról jó sokat ír a wikipedia, én ennek csak egy sűrített verzióját osztom meg veletek. Kezdjük azzal, hogy ausztrál. Egyáltalán mi ez, ország, vagy kontinens, és tényleg ott kéne atomot robbantani, ahogy Ford Fairlane rock’n’roll detektív mondta?

Ausztrália Nicole Kidman, Kylie Minogue, Hugh Jackman vagy akár a Mentalista eredeti hazája, nem beszélve az új Jokerről, vagy az INXS-ről, ha már fiatalon és furcsa körülmények között meghaló sztárok szóba estek, földrajzi értelemben a Föld legkisebb kontinense, amely Ausztrália és Óceánia részét képezi. Politikai értelemben az Ausztrál Államszövetség (angolul: Commonwealth of Australia) rövidített neve. Az Ausztrál Államszövetség területét tekintve a hatodik legnagyobb ország a Földön; az egyetlen, amely egy egész kontinensre kiterjed, és a legnagyobb Ausztrália és Óceánia földrészén belül. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között található. A név a latin terra australis incognita kifejezésből ered, ami „ismeretlen déli föld”-et jelent. Ausztrália felfedezése előtt egy ezen a helyen feltételezett földrészt jelöltek így a térképeken. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Jansz volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen, 1606-ban. A földrészt Új-Hollandiának nevezték el. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, mely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, felfedezte Új-Zélandot. A 17. század folyamán a hollandok feltérképezték az általuk Új- Hollandiának nevezett Nyugat- és Észak-Ausztrália partvonalát, de letelepedési szándékot nem mutattak. 1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Wales-nek (New South Wales) nevezett és III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én. 

Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Minthogy ezért fegyenctelepek nélkül maradtak, figyelmük Ausztrália felé fordult. 1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája 1788. január 18-20-a között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbour-ra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. A első fehér település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. A második flotta, melyet gyakran a „halál flottájaként” is emlegettek (278 elítélt vesztette életét a hónapokig tartó út során az első flotta 48 halálos áldozatával szemben és a túlélők is komoly betegen szálltak partra) érkezése 1790-ben életmentő ellátmánnyal megrakva érkezett. Habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát. Hamarosan megjelentek a bordélyok, a Bengáliából importált rum, és az első gyilkosságokat is elkövették. A rendteremtésre London 1805-ben a vaskezű William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat fellázadt ellene. Utódja, Lachlan Mecquarie által végrehajtott reformok a szabad telepedők számára is vonzóvá tette Ausztráliát. Házakat, közműveket építettek és megnyílt az első bank is; Sydney tíz év alatt várossá lett. 1813-ban kelt át egy expedíció a Kék-hegységen (a Nagy-Vízválasztó-hegység) és pillantotta meg a mögötte elterülő sivatagot. 1817-ben elfogadták Matthew Flinders javaslatát, hogy a földrészt Új- Hollandia helyett Ausztráliának nevezzék. A bennszülöttek fegyveres ellenállása rendszerint lemészárlásukkal végződött. 1856-ban született az első törvény a victoriai bennszülöttek védelmére, de ekkor már csak 50 000 őslakos élt a kontinensen. Na, ennyit az ország történelméről, szerintem érdekes olvasmány.

A kengurukra és koalákra most nem térek ki külön, bár mindkettő megérné ;) Most inkább a Holdenről. 1852-ben James Alexander Holden gondolt egy nagyot és Angliából Ausztráliába költözött. 4 évvel később megalapította a lószerszámokat gyártó vállalatát, de a kor szelleme az autók iránt érdeklődést mutató fia, Edward személyében érintette meg a céget, amely fokozatosan elkezdett autókat javítani és kárpitozni. 1913-tól már motor-oldalkocsikat gyártottak, 1917 után pedig már autó karosszériákat. Két évre rá új Holden-vállalat jött létre erre a profilra, 1924-re pedig ők lettek a GM kizárólagos karosszéria-beszállítói a kontinensen. 1930-ban a válság hatására nagyot estek, a GM pedig jól megvette őket. 1936-ban önálló autógyár jött létre, amely 1939-ben meg is kezdte az autógyártást, de a háború miatt gyorsan át (és részben vissza-) kellett állniuk karosszériák, illetve fegyverek, repülők gyártására. Az első Holden autó (48-215) végül 1948-ban látott napvilágot. És most innen egy nagyot ugrunk, mert kezd a sok szöveg unalmasság válni... Manapság is a GM leányvállalataként dolgozik, széles modellskálával, elsősorban meglévő GM-modellek alapján.

Matchbox-viszonylatban most csak a Holden pickup és ennek az elvadított Ruff Trek verziójáról írnék. Az 1995-ben bemutatott MB FJ Holden Panel Van és az egy évvel későbbi Commodore nekem nem tetszenek, nincs is belőlük a gyűjteményemben.

Az itt látható Holden HJ ute (gondolom, a utility-ra utalva) modell alapján készült (még több itt), nemes egyszerűséggel pickup-nak nevezett kisautóból azonban kettő is van otthon, és a leggyakoribb háromból a harmadik színvariáció hiányzik (temérdek nem túl gyakori színvariáció látható az Ikarus kolléga által linkelt oldalon, lent a kommentek között). Illetve jobb kifejezés a nincs meg, mert annyira azért nem hiányzik, bőven elégedett vagyok a meglévő kettővel.

Mindkettő két-két motort cipel a hátán, kihasználva a pickup-ok teherhordó funkcióját. Nekem mindig tetszett ez az autóépítési elv, holott itthon korábban leginkább csak Wartburgok és Daciák képviselték ezt, később Skodák, majd szép lassan begyűrűztek hozzánk mind. A Ladák kimaradtak, pedig gyári pickup-ok is készültek belőlük! Kár. Na vissza. A formatervben leginkább az El Camino és a Ford Ranchero vonalai köszönnek vissza. Az előbbivel járt egyébként Kevin Costner, mint Bodyguard. Holdenek is fel-feltűnnek néha filmekben, főleg ausztrálokban, különösen érdekesek láthatók például a Mad Max-ban, bár a főszereplő abban más márkát választott.

Mindkét autó állapota szinte tökéletes, kidolgozásuk nagyjából megfelel az 1977-es színvonalnak – szerény véleményem szerint. A sárga motoros bordó verzió Areh szerint 1978-ban, a piros motoros vajszínű verzió 1981-ben jelent meg. A motorok biztosan állnak a helyükön. A fényezetlen részeken azért már sajnos látszik az idő.

Az 1983-ban debütált arany Ruff Trek motorok helyett csomagot, pótkereket és bukócsövet visel a platón, bütykös gumikat kapott, előre kengururácsot (hehe), hátul pedig jól megemelték a futóművet, hogy egy egész dingócsalád át tudjon masírozni alatta.

A 217-es rajtszámú versenyző (a képen szemből a bal szélen) 1985-ben csatlakozott a sorhoz, de van neki egy Chevy Pro Stocker párja is. Létezett a Matchboxnál egy ún. Team Convoy sorozat, ennek az 1987-es tagjából származik a 7UP festésű Ruff Trek (az ugyanilyen Chevy Pro Stockerem még hiányzik), de nagyjából erre az időszakra datálható a Brut-változat is, amely viszont egy zöld Corvette-tel volt párban, illetve hármasban egy hozzájuk passzoló Kenworth (verseny-) szállítóval. Kamionokban annyira nem vagyok otthon, soha nem is érdekeltek igazán, szóval most nem tudok elmerülni a sorozat részletes ismertetésében, biztos megtette, megteszi helyettem más. A végére pedig visszaidézem az idevágó mázolmányaimat:

A legvégére pedig a szokásos reklámblokk, de ezúttal egy kis magyarázattal: a Holden-reklámokban hallható dalocska refrénje így szól: "football, meat pies, kangaroos and Holden cars". Ez az ausztrálok válasza a Chevrolet amerikai reklámjára, amelyben pedig ezt énekelték: "baseball, hot dogs, apple pies and Chevrolet":

Szép hétvégét!

Az eredetileg is erre a célra vásárolt, igen kopott, de egyébként hibátlan Chevy  Ambulance megújulását már itt-ott beharangoztam, és vasárnap sikerült is befejeznem a műveletet. Mondjuk nem vagyok teljesen elégedett, a szétszedéssel és letisztítással eltöltött munkaidő nem jött vissza a végeredményben :( Valszeg az ecsetkezelésem nem az igazi, mert vastag, csíkos a cucc az autón. Kéne valami szórópisztoly, de lehet, hogy csak simán át kéne térnem a spray-s megoldásra. No majd legközelebb, azért megosztom veletek, mire jutottam. Összességében szerintem jól néz ki, jól illeszkedik az eddig átfestett autóim sorába, bár lassan jó lenne némi változatosság ;)

(A felsőbb képen a Chevy párja egy Majorette katonai mentő, alatta pedig egy MB-kerekes Corgi Buick Regal rendőr. A Chevy egyébként a képeken is látható módon új kerekeket is kapott, elölre HW-, hátulra nagyméretű, bütykös MB-kerekek kerültek, de talán jobb döntés lett volna a Regalon is látható régisebb kerekek fényezetlen verzióját használni. Olyanom mondjuk pont nem volt szabadon...)

MÁS

Jó régen vettem egy doboz katonát is, talán még be is tettem ide akkoriban a doboz képét, de most nem keresem elő azt a posztot. A motivációs tényező megint csak a rég' elmúlt gyerekkoromban keresendő: 8-9 évesen egy ausztriai bevásárlókörút során az egyik nagyobb áruház játékosztályán hagytak őseim, amíg intézték az aktuális rohanásukat, mert tudták, hogy ha 6 óra múlva jönnek vissza értem, akkkor is simán ott találnak, pár szót tudtam is már németül, angolul meg főleg, feltaláltam volna magam, ha valami adódik. Valahogy elkeveredtem a játékkatonás polcok közé, amik korábban sosem foglalkoztattak (jó, volt pár Playmobil emberem, de ennyi), és legnagyobb meglepetésemre megtetszett két zacskó katona, olyan 1:72 arányúak. Akkoriban volt jó pár repülő- és helikopter-makettem ugyanebben a léptékben, így ebből a szempontból is jó ötletnek tűnt, hogy beszerezzek melléjük némi emberanyagot. Végül egy sötétzöld német- és egy világoszöld japán csapatra esett a választásom, összesen nem kerültek 400 forintba átszámítva, pedig 100-100 darabról volt szó. Már akkor is feltűnt, hogy a dobozos és márkázott változatok sokkal drágábbak, de egyrészt nem értettem, miért, másrészt valszeg úgy gondoltam, hülyék ezek az osztrákok, ha megveszik többszöröséért a csak 54 katonát tartalmazó dobozt a Revell felirat miatt, amikor ezért a pénzért vehetnek nyolcszázat is. Később persze rájöttem, nem egy nagy megfejtés, a minőség volt a kulcs. Még később már kaptam is egy rendes dobozos német csapatot, hát valóban ég és föld volt a különbség.

Na, ennyit az előzményekről, az aktuális doboz egy modern amerikai csapat, tehát nem II. Világháborús, merthogy mindenféle korszakok/háborúk szerint csoportosítják a kiadásokat, és nekem (most) a modernek tetszenek jobban, mint ez itt pl., amit majd talán be is szerzek. Tehát ez a doboz:

A dobozban a katonák két "táblán" voltak elhelyezve (lásd), és a színűk nyers, mondjuk bézs. (A gyerekkori katonáim, mint írtam, és mint a linken is látható, zöldek voltak, azokat nem kellett pingálni, igaz, az arcuk is sötét volt, ami engem akkoriban egyáltalán nem zavart.) Festésért kiáltottak. A doboz adott is egy útmutatót Revell színkódokkal, hogyan lehet őket autentikusan kifesteni mintegy 16 szín felhasználásával, hogy élethű legyen rajtuk a terepszínű minta és a fegyvereik fémes szürke ragyogása, de erre nem vállalkoztam. Inkább a (meglévő festékem felhasználásával) zöld ruha, fekete csizma és fegyver, nyers arc és kéz kombó mellett döntöttem, a fekete festék helyett alkeszficet használva. Az eredmény szerintem bíztató, még ha nem is tökéletes, ha időm engedi, ebben a szellemben majd nekiesek a maradéknak is...

És hogy egy történetileg mindenképp tartalmasabb poszt maradjon felül, a hétvégi pótlásokat inkább egy linken mutatom meg, mert a 2009-es Hot Wheels-ek és Matchboxok kezdenek szépen megjelengetni hazánkban is, aminek nagyon is örülök. Sőt a Humvees posztot is frissítettem, ha már.

Misi barátomnak ígértem polcos képeket. Egyúttal a videószerkesztési tudományomat is elkezdtem fejlesztgetni :)

(A zenéért a Brains felel, az eredeti klip itt látható. Már vagy négy koncertjükön voltam, elég jól tolják.)

És a végére egy 1:1-es (muhaha) rendőr, amit a tegnapi Tabános majálison fotóztam telefonnal:

Ezen a néven hozta ki a Tomica (nekem meg a postás) Mikiegér autóját. Bár nem pont olyan, mint az alábbi filmben, azért nagyon édi, a lányom odalesz, ha meglátja...

Kérem a tippeket, milyen autó adhatta a formai ihletet! ;) Valami ilyesmi? Vagy esetleg ez? Nem tudom...

Az első wishlistes poszthoz update: a múlt héten végre sikerült bepótolni egy régóta vágyott autót, rögtön két verzióban is. Ez a Holden pickup. Az elvadított Ruff Trek kivitelekkel már jó pár hónapja rendelkezem, így megérett az idő egy releváns posztra, ami szerintem a napokban be is fog következni...