Első gyermekem pedig a nyolcadikat ünnepli ma, úgyhogy hepihepi! (Vicces, hogy a 07.06. után a 06.07. jött, elvéve így a minimális esélyt is, hogy ne keverjem a dátumokat folyamatosan, életem végéig...)

Csak úgy ömlesztve:

Uborkaszezon van...

Tom Cruise egy farok, de ezt meg kell hagyni, jól tolja!...

Néha, amikor valakivel látunk valami tényleg penge verdát, félig viccesen meg szoktam jegyezni, hogy na, ennek a négy kereke többe kerül, mint az én autóm. És akkor tegnap olvastam az új M6-osról a cikket, amiben a következőket írta Papp Tibi:

Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, elárulom, hogy a Coupén látható 20-as felnigarnitúrák felára 645 ezer forint.

Valójában 645 ezerért valószínűleg nem is tudnám eladni a kocsimat. Pedig a tegnapelőtt reggeli hazajövetel (nyaralás over) elgondolkodtatott, no nem mintha bármi gond lett volna (ezúttal), csak a klíma hiánya fájt nagyon...

Avagy Westland Sea King - amely egyébként az amerikai Sikorsky Sea King angol remake-je. A legújabb 1:72-es modellem brit eredetije viszonylag sok dologban különbözik az amerikaitól, ilyen például a Rolls-Royce által gyártott hajtómű, a tengeralattjáró-elhárító felszerelések és a teljesen számítógép-vezérelt repülés-irányítási rendszer. Alapvetően tengerre (ill. hát inkább tenger fölé) találták ki (bár a hajószerű alsó kialakítás nem véletlen), de az angolok egy csapatszállító-verziót is fejlesztettek belőle, ami Commando néven futott repült. Mind a Királyi Légierő, mind a Királyi Haditengerészet kötelékében megtalálható a típus, és többek között a Falkland-szigetek felett, Irakban és Afganisztánban is jelentős szerepet kapott. Ausztráliában már kivonták a forgalomból, de Angliában idén még biztos repülnek, Egyiptomban és Indiában pedig valószínűleg még hosszú évekig kihasználják e 43 éves choppereket. Ilyen oldalról:

Ilyen hátulról:

Ilyen pihenés közben:

És ilyen kicsiben, nálam:

Teljesen elégedett vagyok ezzel is. Amikor ezt írom, már megjelent a Lynx is, de azon még gondolkodom. Nagyon hasonlít ugyanis az Irokézre, viszont mellette szól, hogy gyerekkoromban megvolt makettként és szerettem. Emez viszont működő tolóajtóval rendelkezik, amin jól meg is lepődtem. A festése is bejön. Ilyen akcióban:

Na minden jót!

Egy viszonylag új gépet sikerült lekapni a Károly körúton (még május 16-án, de csak most kerülhetett sorra), úgy mint Hyundai Veloster:

Ti ismertétek ezt? Nem vagyok oda annyira a koreaiakért, de ez bejövős... (Ráadásul - bár nem néztem utána - ez az első koreai carspotting a blogon, sőt talán az első koreai autó itt úgy általában is. Leszámítva a Hungaroringes Dajvúkat...) Valahol hasonló, de mégis egészen más következik:

A Városligetben lőttem, és nagyon megtetszett! De ez a BMW egy kicsit jobban kéne:

Végül pedig egy kis Astra-tyuning:

Sötétben minden tehén fekete nem olyan ügyes a telóm...

Még egy poszt erejéig a nagy műanyag teherautó-tengelyen maradva: 300%-ra nőtt az Unimog-flottám azóta, hogy utoljára írtam ilyesmiről. Közben ugye lett egy fiúgyerekem, aki máris birtokba vette az autókat, és én ettől azért nem kicsit félek - saját tapasztalatból tudom ugyanis, hogy a Bruder oldaláról csak nagyon drágán lehet pótolni az eltört/eltűnt alkatrészeket. Az egyik tűzoltóautó, a másik egy KFOR-kuckó:

Mutatom akkor kicsiben is, részben bevetés közben:

Meglátjuk, melyik bírja a legtovább. (A visszapillantók és egyéb kiegészítő szirszarok - utólagos pótlás eredményeként - mindhez megvannak, csak elraktam őket biztos helyre, amíg a kölök be nem tölti a hármat... Persze ezekhez nem csak az alkatrész drága (vagy nincs, lásd olajzöld hátsó ajtó), hanem maguk az autók is, de a vaterán azért ki lehet fogni, ha valaki türelmes. Nemrég kihoztak egy szép Land Rovert is, egyszer majd az is kéne.)

A kicsi...

...és a nagy:

Artúr és az Indián helyett pedig egy Camaro (itt a kép egy kicsit felnagyítható):

(Amúgy ha minden igaz, ez az 1400. poszt a blogon! Még száz, ha lesz, és ünnepelünk. Addig is olvasnivaló a matt Mini kapcsán.)

Hogy a műsor épp hol tart(ott; a poszt írásakor még megy valamelyik, az zicher) a sorszámozást illetően, nem követem, de nálam a negyedik jön, ez egészen biztos - ezúttal egy ponyvás kivitelű STAR következik:

A ketteshez hasonlóan (de azzal ellentétben hiánytalan) remek darabnak még a ponyvája is csodálatos állapotban van! (Megfogadtam amúgy Sam. Joe egy régi tanácsát, miszerint a szőnyegen tologatásra kitalált játékot természetes közegében, tehát a szőnyegen illik fotózni. Persze a - célzott fény hiányában vakuval készült - képek megtévesztők lehetnek annyiban, hogy ezt már csak annyit szabad tologatni, amennyit a fotók elkészültéhez feltétlenül szükséges, gyerek kezébe már szigorúan nem való!...)

A látszat ellenére a kép most vasárnap készült.

A jó múltkor említett teherautós sorra két darab miatt fizettem elő (duplán), és az egyik a most következő IFA W50L. (A másik a Robur lesz, ha lesz.) Az előfizetéseket egyébként azóta már régen visszamondtam, mert hamar világossá vált, hogy a nekem nem tetsző darabok másnak sem nagyon tetszenek, így a sorozat érdektelenebbjeit szinte lehetetlen árában elpasszolni. Így az maradt, hogy másodkézből, ennek megfelelően pedig drágábban tudtam csak beszerezni ezt is (7000 Ft), illetve majd a Roburt is. Ez van. Típustörténet helyett következzen egy kis szösszenet a Népítéletből, itt-ott megnyesve, helyesbítve:

IFA » W50 (1965): IFÁ-ról nincs semmi! Pedig szinte kultusz volt minálunk! Akkor pótoljuk eme hiányosságot. Igazából én nem sokat vezettem IFÁt. Csak azon vizsgáztam „C”-ből. De faterom közel 20 év és 750 ezer kilométer kapcsolat után kellően megutálta. Persze az akkori kor színvonalát nézve 20 év másból is sok lett volna (Tatra, Kamaz, Liaz, Csepel, Avia,…stb). Akkoriban nyugati gépekhez hozzájutni még csak álom volt, ezért maradt az IFA! De milyen is az IFA? Amelyet mindenki bűzbombának, lomhának tart, mégis az a leggyorsabb, mert mindig az IFA megy legelöl :) Az országútiak 5 sebességesek voltak, azokkal akár a 100-at is meg lehetett futni, de szigorúan vízszintes – esetleg lejtős - terepen, illetve üresen, pótkocsi nélkül. Személy szerint terepváltóssal 70-nél többel még nem tudtam menni! Egyrészt mert akkora sebességnél már nem tudtam kellő biztonsággal kapaszkodni, úgy rázott, másrészt amiket próbáltam, max. 75-80-at mehettek volna leszabályozásig. Ettől függetlenül lehet, hogy volt olyan terepes, ami tudta volna az országúti verzió 100-át. A fogyasztásuk sem volt egetverő, 24-30 liter a láb nehézségétől függően. (Akkor ez jó érték volt!) Ehhez pótkocsival a 10 tonna hasznos terhet is képes volt cipelni, bár ilyenkor a végsebesség enyhe hátszélben is csak 70 körül alakult. (Persze országúton ma is ennyi a megengedett sebesség ekkora járművekkel.) A legnagyobb baj igazából emelkedőn, esetleg szemből fúvó szél esetén volt, az előzésről nem is beszélve! (Az 52-es út 4 kilométeres egyenese adott némi önbizalmat az előzéshez, egy másik IFÁ-val szemben.) A kocsi fűtése nehezen birkózott meg a nagyon gyér fülkeszigeteléssel, valamint az ajtók és egyéb illesztések pontossága is segítette a levegőcserét. Téli kötelező kellékek: pufajka, sál, kesztyű, sapka! Ezek után a többi komforttal sem volt baj. Veseköve ritkán alakult ki egy IFA sofőrjének, mert úgy rázott. (Annyiból megvédem, hogy a mai utakon sem sokkal jobb a helyzet, ha nem légrugós fülkében ülünk.) Ergonómiailag is el lehetett érni mindent, de mai szemmel nem mondható kényelmesnek, viszont az akkori kelet-európai szörnyek mezőnyében az élvonalban szerepelt. A rázásra visszatérve: a kocsi elég jól meg volt építve, mert viszonylag ritkán hibásodott meg. Ha rendesen, szakszerűen szervizelték, akkor komolyabb baja nem nagyon volt. Bár amíg nem lehetett hozzájuk jó minőségű szélvédőt kapni, addig pár havonta eldurrogtak. Nem kellett hozzá kavicsfelverődés sem, volt, amikor álló helyzetben csak úgy szilánkosra tört és kiesett. A gumiköpenyek is elég ócskák voltak akkortájt, ami igen sok vesződséget jelentett. Az elektromos rendszer olyan egyszerű volt, hogy izzócserén kívül nem sok mindent kellett csinálni, illetve a 12-24 volt átalakító rakoncátlankodott, de ezt a pájszer vagy kalapács (mikor melyik volt hamarabb kéznél) ideig-óráig mindig orvosolta. A fékek is viszonylag jól bírták a „kiképzést”, de kevesen értettek a jó beállításához. Ezt az is nehezítette, hogy nehezen lehetett fékpadhoz hozzájutni, ami a kellő diagnosztikához kellett volna. Én 6 hengeresen (L60) vizsgáztam „C”-ből. Baromira élveztem, hogy a fater 4 hengeresével ellentétben ez sokkal jobban húz, és sokkal szebb a hangja! De olyan nehéz volt a kormánya, hogy majd belegebedtem, mint később kiderült, azért, mert nem volt a kormányszervóban olaj! Nem kell nevetni!!! Azért nem tűnt fel senkinek, mert igen ritka volt a szervós IFA. Némelyik terepváltozathoz járt „szériában”, de a legtöbb cég, állami gazdaság nem költött rá, ezért az emberek zöme nem is gondolt arra, hogy abban az is van! (Így az olajutántöltés is feledésbe merült.) Vizsgázásom után egy héttel valaki mégis rájött, így csak ’szervótlan’ IFÁ-t vezettem eddig. A boldog békeidők óta sok más ’haszonállatot’ is kipróbáltam: IVECO, MERCI, MAN, VOLVO, hogy csak a nevesebbeket említsem, melyeket nem lehet egy napon említeni az NDK-beli szörnyeteggel, de valahogy mégis az IFA fogalom maradt bennem. Kicsit olyan ez, mint mikor felülünk a gőzösre, pedig mindenki tudja, hogy szutykos, büdös, döcögős, zajos, rázós, de egy napra, egy órára mégis kell! Egy napig élmény, egy napig szereted, egy napig mindent megbocsátasz neki, de húsz év egy IFÁval tán még a börtönnél is rosszabb!

Ui: Az L60 főbb eltérésként erősebb motort, erősebb alvázat és jobb féket kapott. A fülke picivel tágasabb lett, a nyomtáv szélesedett, ezen kívül szériában megjelent a szervokormány. Alacsony árával, jó munkaképességével, igénytelenségével, ritkán elromló NDK technikával, igen jó vétel volt a ’90-es évek környékén, azóta azonban egyre nehezebb az alkatrészeket pótolni, valamint az anyagilag erősödő fuvarozók a jóval komfortosabb, környezetbarátabb, gazdaságosabb nyugati technikára álltak/állnak át.

Személyes tapasztalatom - mármint közeli - viszonylag kevés van, de az utcánkban lakik egy volt fuvarozó, aki anno egy ilyen IFÁ-val dolgozott, talán konténerezett, már nem emlékszem, és az autó mindig ott állt a házuk előtt. Az unokájával, amikor nála volt, néha játszottunk az utcán, így készülhetett az alábbi fotó is:

Piros-fehérben Sanyi, zöld-fehérben Miki, kékben az IFA, illetve a háttérben látható még a régi kombi 1200-es Zsigulink, amiről itt meséltem egyszer. No de itt az idő, hogy mutassam az 1:43-as IFA-modellt is, amely valójában nem is igen nagyobb mondjuk a Barkasnál, de nekem azért tetszik így is:

A sárga színe is oké. Viszont mintha a fülke mögötti rész (igen, tudom, úgy hívják, hogy plató és ponyva) valahogy sokkal rövidebb lenne a kelleténél. Én ilyen rövid IFÁ-ra csak billencsként emlékszem. Úgy egyébként a részletekre, a kivitelezés minőségére nem lehet panasz, érzetre eggyel jobb, mint a Retroautós sorozat tagjai, komoly darab. A talp is illik hozzá, jó ötlet a macskakő megjelenítése. Ronda egy batár ez az IFA, nekem a Zil mindig is jobban bejött - mégis csak vényóc. Hát még a hangja...! Ezt meg olvassátok el, aranyos!

Oldie but goodie:

Megunhatatlan kedvenc...

Gyerekkoromból emlékszem, hogy valamelyik komódon ott voltak a nagymamám által szépen elpakolgatott régi pénzek, pengők, millpengők, miegymás. Nyilván nem szabadott, de olykor jól eljátszottam velük. Aztán azóta ki tudja, hova lettek... Nem is tudom, mikor és miért, valószínűleg valami vaterás kóricálás alkalmával, de kitaláltam, hogy összeszedegetem azokat a bankjegyeket, amelyeket annak idején én is forgattam, mára viszont eltűntek. A pengők nekem túl régiek, én már a forintos érában cseperedtem - amit természetesen az Ablak-Zsiráfból ismerhettem:

És akkor az én kollekcióm - kattintsátok a képeket bátran:

A húsz- és az ötszáz forintos ráadásul 1975-ös kiadású, ami ugye a születésem éve, igyekeztem így összeválogatni ezeket. Szerettem volna még kétezrest és ötezrest is, de azok drágák :) Hiszen ilyesmit nem gyűjtök, csak érdekességképp mutattam... És ha már érdekesség, ez a trükk megvan?

Nekem is úgy mutatták mostanában, előtte nem tudtam. Minden jót, sok pénzt!

Megint motor, ezúttal két Harley-Davidson:

Meglehetősen szépen ragyogott a fehér szín a napsütésben... Az alábbi moci pedig Hajdúszoboszlón pihent:

Voltak kék fényei is, amik szvsz annyira nem hiányoztak rá. Ha Harley-t kéne választanom magamnak, valszeg egy olyan böhöm Fat Boy-ra böknék, amilyenre a békésebbik Terminator is.

Indulási oldal, minden fent van.

Érkezési oldal - és minden megvan! Teljes siker.

Újabb katonai helikoptert szereztem be a minap említett sorozatból. A vásárlás (1790 Ft) valójában a megelőzőt jó egy héttel követte, ez megint tetszett. A posztot egyébként május 7-én írom (ill. kezdem írni), az előredolgozás egyik hátránya, hogy a már megírt, de még meg nem jelent posztokat is írhatom át, ha valami időközben változik. Jelen esetben annyi változott, hogy mégis rámentem erre a sorozatra.

Újabb nagy lépést tettem a Vörös Hadseregem fejlesztésében, meglett ugyanis három újabb hiányzó darab, két tank és egy ilyen Katyusa-szerű izé, ja meg a ráadás. Mondanom sem kell, a szakszerűbb leírásokért tessék átkattintani az ezzel a témával tanítandó szinten foglalkozó blogra, én inkább mutatom a kis vasakat lefényképezve. Két pakkot szereztem be a vaterán, így most lett négy feleslegem, de majd még meglátom, mit adok el ezek közül, még az is lehet, hogy marad minden. Az első tank egy T-34-es:

Egyetértünk abban, ugye, hogy nem ez a legszebb darabja a sorozatnak? A második egy T-62-es, amelyről nem csak hogy látványosabb képeket találtam, de az egyik egyenesen egy prágai fotó, nagyon durva:

Természetesen ez már sokkal jobban tetszik, bár a kerekek/lánctalpak kialakítása itt sem az a szint, amit egy hasonló méretű Matchbox vagy Corgi modell produkálna... Aki követi a blogot, és azon belül az orosz vasakkal foglalkozó posztokat, emlékezhet rá, hogy derékmagasságig már szerepelt errefelé ez a tank, csak akkor lövegtorony helyett valami egészen mást cipelt. Következik az ASU-57-es, ami egy furcsa szerzet, mert a valóságban elég kicsi, de a ruszkik - hasonlóan angol társaikhoz - itt nemigen figyeltek oda az egymáshoz való arányosságra, így ez is akkora, mint egy T-34-es:

Önjáró löveg, amit az ejtőernyősökkel együtt hajigáltak ki a repülőkből, hogy a földet éréskor legyen némi hathatósabb támogatásuk is ellenséges területen. A valóságban Pobeda-motor hajtotta, a modellnek a fentiekhez hasonlóan nem működik a lánctalpa. Mai utolsóként érkezik az Ural, amely érdekes módon - és persze az igazival ellentétben - a platójáról lövi ki a rakétákat:

Persze dehogy lövi ez, hiszen szinte egy nagy vastömbből lett kifaragva, de azért jól mutat így is... (Ez az első posztom egyébként az új blog.hu-s admin-rendszerben, és nem tetszik... Az egyetlen pozitívum a kötegelt képfeltöltési lehetőség, de majd biztos megszeretem. Egyszer.)

Na, gondolom, a korábbi beharangozó óta immár az egekben a várakozás, de az is lehet, hogy hozzám hasonlóan már régen elfelejtettétek, hogy ígértem egy ilyen posztot. Szóval ahogy említettem, ebben a cikkben láttam, és rögtön beleszerettem. A VFTS-témát már széles e neten többször kitárgyalta a szakértő közönség, így a modelltörténetet most átugrom, a leírtakhoz biztos, hogy semmi értelmeset nem tudnék hozzátenni. Az eredeti autóról, ami a jelenleg Ladaként működő játékszer alapját adta, itt írtam, leánykorában Nissan volt tehát, de a régebbi karosszériát azóta eladtam. Nagyon egyszerű konstrukció, abszolút low end, nem egy nagy minőség. Ráadásul egy egész picit balra húz, ami miatt az egyenes haladás igen bajos. Viszont bütykös gumikkal szerelték (én meg nem bolygattam), így nagy örömmel zavarom rá a fűre-murvára-susnyára, és bizonyos keretek között bírja is. Csak a két hátsó kerék hajt, de az irányítás primitív mivolta miatt driftre nemigen alkalmas - arra ott a kis Toyota :) A karosszériát külön vettem a neten, egy átlátszó tömb volt csupán, nekem kellett belőle kivágni a Ladára emlékeztető részt. Fentebb a második link alatt szereplő cikkben szépen leírja a szerző, hogy mire kell figyelni a kivágásnál, milyen eszközzel érdemes nekiállni - na ezt én az elolvasás után jól figyelmen kívül hagytam és nekiestem a papírvágó ollóval. Meg is lett az eredménye, egyenes vonalat nem is nagyon sikerült produkálnom, ahol viszont ív kellett volna, ott szögletesek lettek a sarkok. Aztán kifestettem, az első szélvédőt és az oldalablakokat maszkoltam, majd belülről - ez okos trükk - lefújtam mindent fehérrel. Kívülről még rátettem a gyári, egyébként elég szar minőségű matricákat, gyártottam hozzá rendszámtáblákat (a régi Ladám emlékére - de persze túl kicsik lettek, bagatell), kilyuggattam a rögzítési pontokat, majd kilyuggattam még egyszer, miután az első négy lyuk helyét elbaktam, összeraktam és kész is volt a mű! Nézzétek csak meg:

A legjobb jelenetet betettem ismétlésként is. Jól megy, nem panaszkodom, de azért ez messze nem az a szint, ami igazán szórakoztató, a jobb R/C-k kétszer-háromszor ilyen gyorsak, és még csak nem is a benzinesekről beszélek. Nem lenne rossz egy proporcionális távirányító sem, de szerintem ha tovább akarnék lépni, az egész autót ki kéne cserélnem valami normálisabbra, ez így csak egyszerű gyerekjáték, semmi több. Mindenesetre a szigeten a 10 év alatti gyerekek (és néhány felnőtt is) úgy gyűltek a látványra, mint a legyek a friss kutyagumira... Majd ha fejlesztek, ígérem, beszámolok róla. De addig is ha lapoztok, mutatok még valamit!

Kicsi megkésve, de végre felpakoltam a Golfra a nyári papucsokat:

Nyaralásból kifolyólag a jövő héten a Balaton felé vesszük az irányt, így már nem halogathattam - sőt még le is tisztítottam mind! Ha minden jól megy, hétfőn még egy olajcsere következik, aztán kész vagyunk. Még nem is mondtam, de csütörtökön átesett a járgány egy sürgősségi beavatkozáson, a generátor ugyanis feladta a szolgálatot, de szerencsére egy felújítás segített. Öröm az ürömben, hogy mindez Hajdúszoboszlón történt (az üröm az M3-as 185. kilométerénél következett be), ahol jócskán a pesti árak alatt dolgoznak a jóemberek... (A felnikről jut eszembe, hogy aki pedig még az enyémnél is szebb Fauvéket akarna nézegetni, kattintson ide, Andris jóvoltából!) Ma pedig véglegesítettem a Skifre szerelt bringaszállítókat, minden csavar a helyén, a slagcső is elfoglalta utolsó pozícióját - készen áll a szerkezet az indulásra:

Még egy-egy Heavy Tools matrica is jutott rá...

Porsche & Rudi által - köszi!

"Figyeldoda, fater, az milyen csaj már...!"

Aki igazából Rozsomák:

Ez a poszt egyébként a múltkori szuperhősös poszt folytatása. Ezúttal egy mutáns következik, aki valami miatt a Farkas nevet kapta a magyar szinkron elkészítésekor, zárójelbe téve az azelőtt megjelent képregényeket - volt is hiszti belőle rendesen. Na mindegy.

Tulajdonképpen abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Farkas szuperhősnek számít-e egyáltalán. Superman az, ez nem vitás, menti az embereket, pusztítja a gonoszt, clear cut. Pókember is stimmel, bár ő főleg a csajjal van elfoglalva, és csak úgy mellesleg menti a többieket, kvázi hobbiból. Batman megint egy kicsit más tészta, neki ugye nincs semmilyen szuper-képessége, és akkor az ő példája alapján akár ki is jelenthetjük, hogy az nem előfeltétele a szuperhősségnek. De a kérdés az, hogy fordítva is igaz-e ez? Azaz hogy ha valakinek van valami ilyen képessége, mert mondjuk mutáns, és azt nem rosszra használja, akkor az szuperhős lesz? Vagy a jó ügy sem fontos? Magneto szuperhős például? Mert ha Farkas az, neki is annak kell lenni. Farkas ráadásul a képességeit nem úgy általában használja az emberiség biztonságáért, hanem inkább csak a saját maga és kis csapata érdekében... De ez is mindegy, tőlem lehet akár Farkas is az. Vagy Rozsomák. Gyerekkoromban - sőt néha még mostanában is - gyakran azon gondolkodtam, milyen szuper-képességre vágynék? Superman minden képességét nem ismerjük, de repülni meg szemmel lézerezni tuti jó móka, azt bírnám. Valamelyik régebbi filmben ráadásul sikerült olyan gyorsan körberepülni a Földet, többször is, hogy vissza tudta fordítani az időt. Az is baró. De szerintem macerás a fickó, sokszor túlkomplikálja a dolgokat. Én azt mondom, Xavier professzor az ász, aki a gondolataival tud másokat befolyásolni. Bár erre szerintem Orbán Viktor is képes, sőt egy egész országgal is el tudja ezt játszani, de most hagyjuk ezt. Szóval a gondolatátvitel, az lehet a legnagyobb tutiság. Besétálnék a bankba, heló-haló, jöttem a pénzért, mindenki csak a szépre emlékezzen, viszlát. Hóvégén meg para a leltárkor, de addigra én már rőzsére égtem valami távoli szigeten. Vagy így csajozni. Jut eszembe, a legjobb az lenne, ha Jedi lennék. Visszatérve Xavier profra: a gerincét miért nem gyógyíttatja meg valamelyik kis pajtásával??? Ott volt az, amikor a kesztyűs kiscsajt Farkas véletlenül keresztülgyilkolta a karmaival. Az első ijedtség után gyorsan megérintette, a csajszi átvette tőle az ön-regeneráló tudását és már jól is volt mindenki. Ugyanezt miért nem lehet mondjuk édeshármasban is...?

Először gondolkodtam, tetszik-e ez a megoldás a pengékre, de végül arra jutottam, igen. És jó a sérója is. Ez is kétarcú, tud mogorva és tud mérges lenni. Pont elég.

Kellemes napot!

A cím alapján két dologról is szólhatna ez a poszt, de egy harmadikról fog. 'A tigris' William Blake verse, magyarul is ütős, kétszeresen is, szeretem. A másik Alfred Bester sci-fi regénye, a Tigis! Tigris!, gyerekkorom egyik, ha nem 'a' legnagyobb kedvence, amit azóta is már vagy ötször elolvastam - és most megint kedvet kaptam hozzá. Szóval ezekről nem szól ez a poszt, hanem sokkal inkább egy klassz harci helikopterről, amelyet hívnak még csatahelikopternek vagy támadó helikopternek is: ez az Eurocopter Tiger UHT, német színekben (Bundeswehr), 2006-ból. Újságos sorozatban jelent meg, ez az első szám, így bevezető áron jutottam hozza 600 forintért. (itt jegyezném meg, hogy a kiadó ezúttal jó munkát végzett a papír tekintetében is, ugyanis az újság teljesen rendben van, a szöveg, már amennyire értek hozzá, tehát semennyire, szakmailag teljesen rendben van, talán egy kicsit száraz.) A következő szám már majdnem 1400 volt, így azt ott hagytam, a sorozatból legközelebb a Mi-24 fog majd kelleni, gondolom, addigra lesz vagy 3000 Ft az ára. Ilyen ez igaziban:

A lapozás után egy részletes típusismertető következik. Hajrá!

Két újabb gyűjthető minifig jön ma. A londoni guardot a bolhán cseréltem, a jó múltkor mutatott műtősnőt adtam érte, az űrkatona pedig szintén csere útján került hozzám, egy ötéves kislánynak adtam érte egy sellő királyt - nem kellett nagyon győzködnöm :D

Mindkettő szuper!

Szokás szerint porsche fotós haverja - Rudi bá' - készítette a képeket. Köszi szépen!