Ismét egy régi hiányosságot sikerült kipipálni, meglett ugyanis a Majorette R5-ös. Nem az, ami megvolt, hanem az, ami eddig nem volt meg. Értem? Szóval ezt a régi, teljesen mezei változatot is lett szerencsém beszerezni, de jó tudni, hogy ebből létezik egy ötajtós kivitel is, ami még nincs meg. Ez viszont azonban mindegy is, a lényeg a lényeg, következzen tehát a kis francia – francia megvalósításban:

A kisautó legnagyobb képessége az, hogy kialakították rajta a visszapillantókat is, ami akkoriban, amikor készült, még egyáltalán nem volt megszokott feature. Ráadásul ez nem is fémből van, és nem a karosszériából származik, de még csak nem is a beltér műanyagából deriválták, hanem ez egy teljesen önálló alkatrész, és ha már lúd, legyen kövér, húztak rá egy antennát is. Ez a kis apróság teszi a nagy átlaghoz képest némileg érdekessé a Renault-t, cserébe le kell mondanunk a nyitható ajtókról, viszont a fém aljról és a remek rugózásról nem. (Az újabbnál pont azok adottak.) Állapotát tekintve túlzás lenne makulátlannak nevezni, de elmegy, még ha a közeli képek siralmasabb állapotról is tanúskodnak, mint a valóság. Szóval nem panaszkodom, bejön, ráadásul egy hasonló (de jobb állapotú) Sikuval érkezett egy pakkban mindösszesen 4 euróért, ami azt az időt nézve, amennyit vártam rá, elenyészőnek tekinthető. Majd szólok, ha meglett belőle az ötajtós… (És a bevezető kép apropóján itt emlékeznék meg egy újabb autós-érdekes blogról, ha esetleg hozzátok nem jutott volna el a hír, hogy lett ilyen is.)

UPDATE: könnyen lehet, hogy mire ez a poszt megjelenik, a kis Renault 5-ös már új gazdára talált, mert időközben komoly folytonossági hiány támadt a Golfom tetején, így igen szükségessé vált némi anyagi ráfordítás. Ezért jó pár olyan kisautótól meg kell(ett) szabadulnom, amiket eredetileg nem akartam volna eladni, de egyrészt a szükség nagy úr, másrészt a gyűjteményemre is ráfért már egy alapos tisztogatás. Hát így. Ha tetőileg van fejlemény, szólok! (És ha kell valakinek a Siku R5-ös, akár ez, akár a kék, szóljon!)

Nemrég ugye sikerült őseim ex-autóját elkapni, most pedig egy másik régi ismerős került lencsevégre Budaörsnél:

Jó volt látni újra...

Elég laza, nem?

Egy visszatérő vendéggel érkezem ma, sőt rögtön kettővel. Ha eddig esetleg nem tűnt volna fel, nagy kedvencem a Citroen Kacsa. Annyira, hogy mielőtt Bogaras lettem, majdnem Kacsás lettem. De aztán nem. Viszont kicsiben van már egy pár, amelyek közül egy néhányat mutattam itt, majd emitt. De két változat nagyon hiányzott eddig, talán írtam is valahol, hogy vágyom erősen a Tomica-változat után, illetve nagyon szeretném beszerezni azt a Norevet is, ami régen megvolt. Hát, meglett mindkettő, az interneten minden csak idő, pénz és kitartás kérdése, szerencsére nekem ebből csak az elsőt és az utolsót tette próbára a beszerzésük. Kezdem a Tomica megoldásával, Charleston-változatban.

1980-ban bemutattak egy speciális, kétszínű fényezéssel ellátott változatot a Flamino Bertone által tervezett kisautóból, art deco stílusban, ügyesen visszaidézve az 1920-as évek Citroenjeit. Ez volt a Charleston.

Egy évvel később a nagy sikerre való tekintettel önálló modellé avanzsált.

Mutatom akkor a japánt (ami persze kínai):

Fém alul-felül, rugózik, de nem nyílik semmije. Cserébe már kézbe fogva megjön az a minőség-érzet, ami például a Matchbox-ok esetében egy jó pár éve eltűnt. Hoppá, jut eszembe, ebből miért nincs Matchbox??? Most komolyan, mi kell ahhoz, hogy egy ekkora ikon felkerüljön a listára? És ha már itt tartunk, miért nincs belőle Majorette-verzió??? Nem elég francia? Á, felesleges ezen itt keseregni, Renault 4-es sincs egyik gyártónál sem, de bízom a legjobbakban, talán még lesz(nek)... Folytatom inkább a Norev Jet-Car-ral, ami már 1:43-as:

Erre mondtam, hogy aranybarnában megvolt gyerekként, és imádtam. Mert olyan kis finom műszer volt, ki lehetett nyitni az elejét, nagyon szépen megoldották rajta az első lámpákat, be lehetett nézni felülről, plusz Made in France - de ez mind semmi, mert anyám legjobb gyerekkori barátnőjének, aki 56-ban dobbantott, pont ilyenje volt, így párszor volt szerencsém benne utazni, amit gyerekként nagyon élveztem...! Sajnos ez az új példányom se nem makulátlan, se nem aranybarna, de így is nagyon örülök neki, és nem is volt drága. Egyik sem. De ha ingyen szeretnétek egyet, azt is lehet:

Csak némi kézügyesség kell hozzá ;) Tapéta a legvégére:

Minden jót!

Gyönyörű vallomás.

Régi szovjet játékokkal jelentkezem újra. A következő robusztus vasdarabok részletes ismertetéséhez tessék (szokás szerint) jól átkattintani ide a szomszédba, mert amit ezekről tudni érdemes, én is onnan szedem. Az első mai delikvens a №18 "Ракетная установка" - FROG-7 "Luna-M" Föld-föld rakéta (ОТРК 2К6 "Луна"), tehát Frog-7, innen a poszt címe, az alatt pedig a №10"Вездеход" - GAZ-47 tüzérségi vontató (ГАЗ 47) látható, rövidebben GAZ-47:

Mindkettőt börzén vásároltam egy igen idős bácsitól, valami eldugott kis sarokban. Eleinte darabját ezer forintra tartotta, de végül ezerötért hoztam el a kettőt, amiért szerintem megérte az üzlet. Mindkettő viszonylag jó állapotban van, nincsenek rajtuk olyan durva kopások, ami engem zavarna, de az tény, hogy ezeket is hosszú percekig sikáltam a forró víz alatt, míg el tudtam távolítani róluk a vastag koszréteget... A valódi gumi lánctalppal szerelt GAZ-47 (amire szerintem sokkal jobban illene a Frog név, mint az óriáspénisz-hordozóra, ami eredetileg ugye Luna, azaz Hold, de mindegy) ilyen a valóságban:

A mai poszt végére tartogattam még egy ágyút is, amit így hívnak hivatalosan: №4 "Пушка полевая" - ZIS-3 löveg (ЗИС3):

Gyerekkoromban nekem nem ez volt meg, hanem a rövidebb csövű ágyú (ami amúgy nem is ágyú, hanem tarack, pontosabban №2 "Пушка противотанковая" - OB-25 Tarack (ОБ-25), lásd ezt itt), de szerintem mindegy is, most ezt sikerült lőnöm, marad is. Együtt érkezett az utolsó képen lévő Gaz-zal, aminek végre így le tudtam cserélni a korábbi, kopottas változatát egy vállalhatóval. Itt az ominózus igaziban (a remek kép a fent linkelt Panzer Elite honlapról származik):

És rajzos formában a már mutatott kiskönyvből:

És még mindig van mit beszereznem ebből a sorozatból, jaj, sosem lesz vége :) De.

Óriási ötlet.

Vagy vén Csirke. A mai téma egy régi Majorette Jeep Cherokee, ami nem is annyira régi. Mondhatnám még, hogy már megint, mert már szerepelt errefelé egy hasonló járgány nem is olyan nagyon régen. Most viszont egy sivatagi versenygéppel van dolgunk, legalábbis erre következtethetünk a hatalmas kerekekből, illetve a feliratból az autó oldalán. Az Oasis szó a Dakar korai elnevezésére utal, ami így hangzott: Oasis Paris-Dakar Rally. Hogy a Le Cap (aka Cape Town) hogy kerül ide, nem világos, a dél-afrikai város ugyanis csak 1992-ben volt a végcélja a versenynek, a Cherokee viszont ennél sokkal régebbi (mondjuk, 1974-es), de mindegy is, kicsire nem adunk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én biztosan nem vittem volna el a versenyre a kutyámat, de legalább lenyitható a csomagtartó ajtaja, hogy a blöki könnyebben tudjon ki- és beszállni, ha úgy hozza a szükség. Ezzel így nagyjából ki is merítettem a kisautó különlegességeit, de még tetszik a teljes fém mivolta, illetve még a jó rugózása - bár ez utóbbi a hasonló korú Majorette-eknél nem is annyira meglepő. Jópofa darab, 200-ért túrtam a börzén. A Kléber melletti másik fő szponzor a Teletron Sprechfunk, amiről egy rövid kis guglizás után kiderítettem, hogy valami autós (és egyéb felhasználású) CB-rádiókat gyárt. Csak hogy tudjátok. Ezt meg kötelező megnézni függetlenül a fenti témától, csak azért, mert jó! (Oké, legalább amerikai téma, de más kapocs nincs.)

Ezt talán olvastátok. Ezt viszont én fotóztam:

Állat!

Mára tartogattam a legkomolyabb darabomat, amire már nem lehet azt mondani, hogy olyan, mint Rambóé, csak szarabb, mert ez konkrétan a Rambóé az első filmből (aka Rambo – First Blood), azaz annak a hivatalos kése! (Tehát oké, tudom, ez nem pont az, de majdnem az.) Ennek megfelelően az ára is egy másik dimenzióban tanyázik az eddig bemutatottakhoz képest. 36 centis hosszával is kilóg a sorból, és ebből majdnem 23 centi a penge. A penge 6 mm vastag, a kés súlya pedig 800 gramm körül alakul. Stallone-ról köztudott, hogy késmániás, és a film készítői mindent meg is tettek, hogy elégedett legyen, itt van egy remek kis képes ismertető a filmes késeiről. Itt meg egy másik. Ez meg az enyém:

Hatalmas! Súlyos és brutális is. De nagyon jó a fogása, kézre áll, bitang éles, és ezekről a fűrészfogakról végre el tudom képzelni, hogy képesek átvágni a fát. És hát persze jár hozzá sallangként pár biszbasz, amit az iránytű lecsavarásával feltáruló markolatban lehet elhelyezni – hiszen ez egy vérbeli túlélőkés:

Majd ha egyszer jól megy a sorom, a második rész kését is beszerzem. A vatin olyasmit 21 ezerért árultak nemrég, én annyit azért nem szánok rá. Ez kevesebből jött ki, mint a fele. És 14 körül már van az ebayen, szállítással. Persze a kínai gyártótól, nem ám az amerikai forgalmazóktól, azok nagyon durván rápakolnak.

Van még pár olyan bökő, amire vágyom, de azok már inkább valódi katonai kések, nem mindenféle replika vagy szirszar, remélem, majd egyszer lesz még ilyen poszt…

Egyszerűek, de nagyszerűek; forrás

Ahogy ígértem, folytatom késekkel még. A mai delikvensek a fix pengés kategóriába esnek, de nevezhetjük őket simán csak vadásztőrnek, vagy akár csak tőrnek is. Ezek lényegesen nehezebbek is a hétfőn mutatott kisebbeknél, ami egyrészt a nagyobb (értsd: hosszabb és vastagabb) pengéknek, másrészt a komolyabb markolatuknak köszönhető. Persze egyik sem a Rambo-filmekből ismerős túlélőkés, ezekkel az öreg harcos nagy bajban lett volna az erdőben.

A barátnőm kérdezte, hogy mi ez, valamiféle kapuzárási pánik, hogy hülye nagy késeket veszek? Mondtam neki, hogy bizony minden férfi szereti a fegyvereket, késeket, és amikor az általános iskolával először jártunk Jugoszláviában, akkor is például egy tőrt vettem a kis zsebpénzemből szuvenírként, illetve amikor egy kicsit később másodjára, akkor meg egy másikat. Ez utóbbit meg is tudom mutatni, mert bár még mindkettő (napi) használatban van faterom konyhájában, a csontnyelű még ma is nagyon jól néz ki, így 22-23 év távlatából:

Nem mellesleg a militáns dolgok iránti rajongás szerintem a többségünkben minimum látens módon megvan, és ha megnézzük, mi divatos mostanság, akkor sem kerülhetjük ki az oldalzsebes gyakorlónadrágokat, a mattra fényezett/fóliázott autókat, a különböző airsoft/paintball-programokat stb.

Na de a lényegre: mindhárom nagykésem Columbia, egy SP, egy Tomimori és egy XRKC. A Columbiát egyébiránt az ilyen típusú kések gyártói között nem jegyzik, illetve igen, de az egy másik Columbia, az a CRKT, ez gyakorlatilag noname. És hogy ezek a fantázianevek honnan jönnek, fogalmam sincs, de az indiános Tomimori nagyon tetszik. Ezt írta róla az eladó:

Extra minőségű, nagyon szép kialakítású COLUMBIA vadásztőr. Tartós, jó minőségű, igényesen megmunkált és színezett acélból készült. Pengéje recés kialakítású. Markolata műanyag borítású, fekete színű, acélszínű csíkokkal. Horgászatnál, vadászatnál vagy akár a hétköznapokban is remekül használható, megbízható társ.

Hát, engem meggyőzött :) 31 cm hosszú a kés, a penge ebből 18 centi, és hát állítólag amerikai gyártású. Hát, még az is lehet. És nagyon hegyes!

Az XRKC 32,5 cm hosszú, ebből 19,8 cm-t tesz ki a fekete penge. A nyele gumi, baromi jó fogása van, a nyélbe pedig üvegtörőt szereltek. Jó az, ha van:

Az SP-nek a formája fogott meg leginkább, ez biztosan nem amerikai, cserébe valami vadállatul néz ki, sokat dob rajta a robusztus fogazás. Szinte pont ugyanakkora, mint az indiános, a markolat végén az üvegtörő azonban nagyobb. Nemigen gondolnám, hogy ennek a funkciónak bármikor is hasznát fogom venni, de hát ugye sose lehessen tudni:

Mára ennyi, holnapután jön a befejező rész.

Ryan Jones követte el a rajzokat, aki egyébként 2003 óta a LucasArts illusztrátora; forrás.

A blog eddigi fő csapásáról ismételten letérek, de nem megyek messze, valójában maradok a további szirszarjaim bemutatásánál. Késekről lesz szó ugyanis. Persze nem mondhatom magam késgyűjtőnek, nem, semmilyen értelemben sem, nem is értek hozzájuk, egy ilyen tesztet pl. sosem tudnék megírni, de azért van egy pár. Jobban mondva négy pár, ha pontos akarok lenni. Plusz egy kvázi félig kés, ha egészen pontos akarok lenni. Ez tehát az első rész, lesz még egy második is, illetve egy harmadik pénteken, úgyhogy ezen a héten nem kisautózok. Kezdem a kicsikkel, a zsebkésekkel, amiket azért már nemigen nevezhetünk bicskáknak. Ezek az úgynevezett taktikai kések, no persze botorság lenne azt gondolni, hogy az amerikai tengerészgyalogosok is ugyanezeket használják, vagy hogy a német deszantosok eredeti késeinek pontos replikái, ez inkább olyan divatos megnevezés, egyfajta stílusirányzat. Feketék, de nem csak a nyelük, hanem a pengéik is, jól illenek a kézbe, és igen élesek – nem mellesleg egy mezei zsebkéshez mérten viszonylag strapabíróak. Mind a négy kés a 1-3000 forintos (vaterás) kategóriába esik (tehát offline inkább 5-10.000, vagy még több az áruk), tehát túl sokat nem lehet várni tőlük, de szerintem nagyon jól néznek ki. És még valami: mivel úgy egyébként baromira nem értek a késekhez, túl sok leírást, részletes bemutatást ne is várjatok tőlem, ezek vannak, megmutatom, oszt’ jónapot! Lapozzatok!

Az alábbi levitézlett tűzoltót Káposztásmegyeren fotóztam az Aquaworld előtt:

Az Eleven Park nevű óriási beltéri játszóházat hirdeti, ahol már volt szerencsém pénzt költeni...

"Szokásos" R8-as a Király utcából:

És egy Avalanche a Madách térről:

A holnapi érdekesebb lesz, ígérem!

Ilyen című poszt volt már, de ennél jobbat nem tudtam hirtelen kitalálni. A szintén már mutatott Rekord tesója következik ugyanis ma, csak annál egy kicsit nagyobb, 1:43-as méretben.

A németeknél (a sok létező mellett) elindult egy új, a mi Retroautók sorozatunkhoz hasonló újság, amely az Opel típusait veszi sorra, ebből van szerencsém elétek tárni az első szám apropóját, ami egy gyönyörű Opel Commodore A Coupé GS/E:

A fő különbség az itteni sorozat darabjaihoz képest a körítés: gyönyörű a talpazat, a dobozban van egy kis háttérkép is autóhoz, amik így együtt biztosan megdobják az előállítás árát vagy egy egész euróval is, de a végeredmény magáért beszél:

A sorozat többi tagját nem tervezem megvenni, bár még az is lehet, hogy lesz olyan, ez azonban bevezető áron volt elérhető, így nem tétováztam. Igényes, minőségi kisautó, szokás szerint nem játékra termett, sokkal inkább dísznek, remek részletezéssel és autentikus színösszeállításban. Nagyon nem bántam meg. Talán még egy Opel Manta jöhetne. Vagy egy Lotus Omega... Még pár nagyra kattintható kép így a végére:

Kellemes pénteket, aztán jó hétvégét!

A legjobb barátod.

Daniel Craig előtt, de Roger Moore után volt egy interregnum időszak a Bond-filmek között, amikor is két film erejéig az angol Timothy Dalton játszotta el a gyilkolásra is feljogosított  007-es karaktert. (Aki szerintem egy kicsit hasonlít Bajnai Gordonra, de ez mindegy is.) Ha egyetértünk, hogy George Lazenby melléfogás volt, akkor talán abban is megállapodhatunk, hogy Dalton akár jó Bond is lehetett volna – ha például jobb filmeket írnak neki. Az ő két filmje inkább B-szintű amerikai akciófilm lett (most a legújabb Bond-filmeket hagyjuk, mert azok is inkább akciófilmek, csak egy szinttel feljebb) a korábbiakhoz képest, ami nekem személy szerint valamelyest bejött, főleg hogy a kevésbé finom fajtából valók, de a világ nagyobb részének egyáltalán nem. De nem is ez a téma most, mert szerencsére autók tekintetében azért rendben voltak ezek a filmek, mutatok is rögtön egyet a magyar keresztségben Halálos rémületben címűből:

Bár úgy tűnhet, hogy a jobb-egyen maga Orbán Viktor ül, jobb, ha tudjátok, ez csak a látszat, a filmben ő biztosan nem szerepelt. Az autó viszont igen, még ha nem is égett úgy bele a nézők retinájába, mint a klasszikus Aston Martinok – ha nem jön ki az Audi 200 ebben a sorozatban, meg nem mondom, hogy láttam ilyet valaha is egy Bond-filmben. Az imcdb-n is csak egy árva (értékelhető) fotót találtam:

Ugyanazokat a jókat tudnám erről is elmondani, mint az eggyel korábban bemutatott Mercedesről, szép, élethű és részletes modellről van szó, amely szépen el lett helyezve a film egyik jelenetét idéző diorámában, a háttérben a Transz-szibériai olajvezetékkel. Azért is tetszett meg ez a kisautó, mert egyrészt az igazi talán sosem volt annyira karakteres, hogy igazi kulttá váljon, de mégis nagyon jó a kiállása, és hát a műszaki tartalmára sem lehetett panasz annak idején, másrészt pedig a 200-as típus viszonylag alulreprezentált az 1:43-asok kínálatában, tehát kuriózumként tekintek rá. Ugyanezen okból szeretném még megszerezni a sorozatból a Ford Taunust is. Szerencsére a kuriózumnak viszont egyáltalán nem mondható Bogár is meglett időközben, ahogy már írtam, így már nincs is olyan sok, amit meg akarok még venni. Íme egy rövid kis kedvcsináló a filmhez azoknak, akik eddig még nem látták:

Talán majd az Audi miatt :) Kellemes napot, a holnaputáni viszontlátásra!

Na igen...

Szóba került nemrég megint Bond Hetes BMW-je, amin ugye azóta már túladtam, de most azért említem meg újra, mert a ma következő Mercedes S Klasse (W126) volt az a filmben, ami a BMW-t üldözte. Ilyen Mercit már mutattam korábban egy szép régi Norev formájában, ennek az újnak a gyártója már más, ezt írja a wiki: "Most models were produced by Universal Hobbies, although later issues feature models from Ixo which are supplied in a longer case." Tehát a legtöbb modellt az Universal Hobbies gyártotta, de a későbbieket már az Ixo, amelyek hosszabb dobozban jelentek meg. Ez szerintem akkor még UH. És mindenképp szép, élethű darabról van szó. Oké, nem nyílik semmije, nem rugózik, nem túl erős gurulásban sem, de legalább ülnek benne rossz emberek, és ki van szórva elé a sok fémtüske, amik a dioráma egyik képén épp látható Bond-járgányból jöttek:

Retroautók a keleti blokkból helyett ezúttal ez egy youngtimer a nyugati blokkból. Az autó szürke színe nagyon jó választás, de ugye ez inkább a filmkészítők érdeme, a modellgyártó csak (szépen) felidézte azt. És hát szerencsére minden más részletet is, hasonló gondossággal: szépek a kerekek, a hűtőrács, az oldalpanelek is jól mutatnak az autón, tök oké az egész. Játékra nem való, így néz ki jól, állványon, búra alatt. Volt szerencsém ülni ilyen autóban már – mármint igaziban, nem egy ilyen 12 centisben, mert nem férnék bele –, és hát nem rossz, egy-egy szebb példány még ma is kellően aspiratív tudott maradni ahhoz, hogy azt mondjam, én bizony elfogadnám. De csakis vonóhoroggal, hogy mögé tudjak kötni egy benzinkutat is… A pórul járt autó a filmből, egyrészt:

Másrészt pedig az autó mint Az Autó 2. című könyvem szereplője:

Szerdán is Bond, gyertek vissza!

És a ráadás még, megint csak Andrew0807-től:

Ezek a CrossPolók jópofák, szerintetek is? Bár ez az újabb mintha visszafogottabbra sikeredett volna a régebbieknél...

Ezúttal Andrew0807 volt a beküldő:

Nem semmi találat, Strosek Porsche 911.

Kivételesen:

ROTFL.

Kilóg a...!

Hofi klasszikusa talán jelzi, hogy ma nem kisautókról lesz szó, hanem olyan játékokról, amelyeket valszeg senkinek nem kell bemutatnom. Ráadásul az első Matchbox!

Ez a Rubik-féle Karikavarázs. Más néven Bűvös négyzetek. Gyerekkoromban nagyon szerettem, és még most is remek szórakozás. De bevallom, az agyam már nem a régi (illetve talán pont az a baj, hogy de, ugyanaz a régi darab), így kellett egy kis segítség a kirakáshoz. Létezik belőle nagyobb is (egy kollégámnak van is, és végtére pont miatta kaptam újra kedvet ezekhez), no és persze újabb és szebb is, az enyém a bolhapiacról származik és egy kissé már megviselt - de nagy szerencsémre a damilozása hibátlan. Na, haladjunk!

Bábel tornya is ismerős lehet talán, az enyém egy exportra készült példány, és hát ki sem bontottam. Még. Ezt a vatin lőttem valami 700 forintért, ami nem sok, de nem is kirívóan olcsó. Majd egyszer talán kinyitom, de az is lehet akár, hogy szerválok egy játszhatót inkább, ez pedig marad porfogó. Nem számítok rá, hogy egyszer értékes lesz :) Mint ahogy az alábbi mai utolsó játék esetében sem, de azt például tudtátok-e, hogy ennek a hivatalos neve Magyar karikák (Hungarian Rings)?

Ez is bolhás beszerzés, ha jól emlékszem, 150 forintért lett az enyém - de cserébe vagy egy órát áztattam és sikáltam, mire valamelyest kifehéredett a kosz alól a játék. Rubik Ernő óriási agy volt, ez kétségtelen, a Bűvös kockát - amit pont ugyanúgy 1975-ben mutattak be, mint engem - például sosem sikerült magamtól kiraknom. Gáz? Kígyót viszont még akarok! Na jók legyetek, játsszatok sokat, mert az jó! Szép napot!