Nem nyálas.

Master Bond.

Jól sikerült...

Mai Star Wars-os humorbombánk:

Ígérem, egész jövő héten semmilyen SW nem lesz...

Kimondatlanul kezd megint egy német tematikus hét kialakulni, ezt vettem észre. Illetve azt, kicsit visszaolvasva, hogy a Mercedes SL, mint téma, meglepő módon már jó pár alkalommal felvetődött itt a blogon. Az első generációs Sirályról itt írtam egy kicsit, az azt követő Pagodáról itt, az R107-es kódnevűről pedig tavalyelőtt egy börzés posztban, végül egy viszonylag kurrens Realtoy-ról is megemlékeztem, és annak ellenére, hogy már máshol is olvashattatok ilyesmiről, most is egy SL kerül napirendre. Ja, nem, kettő. Először egy párforintos Welly, amit nem átallottak hátrahúzhatóvá tenni, ezzel teljesen elbakva az alját, és így némileg az összképet is:

A nagy alsó kinövést leszámítva a 300SL nem egy rossz darab, nagyon hasonlít ahhoz, amit Sam. Joe-nál láthattok, ha a fenti linkek közül az utolsóra kattintotok. A beltér is teljesen rendben van, a felnik sem esnek le róla, korrekt. Az első lökhárító helyzete talán nem szerencsés, de még nem jöttem rá, mi az istentől állhat ilyen hülyén, majd megnézem jobban, ha több időm lesz (nem lesz). A fényképezőm viszont továbbra sem szereti a pirost, próbáltam más fehéregyensúly-beállítással, az sem lett jobb. Úgyhogy folytatom a társával:

A Matchbox egy későbbi változatot mintázott meg, amely mindenképp ismerős lehet két filmből is, az ismertebb egy nagy kedvenc, a Zsarulesen második része, amelyben ráadásul több remek poén forrása is az autó maga, a másik pedig egy hasonló időkből származó, de talán kevésbé ismert alkotás, az Éjféli bunyó, amelyben a James Woods által játszott (fő)szereplő egy 500SL-t vesz magának csak azért, hogy beparkolhasson a rosszfiú 300-asa mögé, majd ezt az orra alá dörgölhesse. Ez a típus nekem nagyon bejön a valóságban is, simán el tudnám képzelni magam benne, a gyerekülést mondjuk már kevésbé...

Nyitott lévén a megszokottnál egy pettyet részletesebb kidolgozást kapott a belső tér, ami jó, ráadásul az akkoriban divatos kék bőrt idézi a festés is, ami még jobb - az én Golfom is ezt tudja. Kapott még tükröket oldalra is, de a legjobb része a kisautónak a körben műanyag alsó rész (azaz az alja is az), illetve az átlátszó műanyag első lámpák. A 8-dot kerekekről már nem is beszélve. Nagyon olcsón vettem, mert ferdén állt, de szétszedtem, megreparáltam, most olyan, mint új korában. És ha már felmerült az új kor,  ilyen lesz az új Merci SL egyébként. Aviszont.

BMW X6. Nem is tudom, minek nevezzem. Más se nagyon. MB-ban nem készült el, a Maisto viszont vette a fáradtságot. Én is, hogy kicseréljem a gusztustalan kerekeket alatta, így végül kicsit mégis Matchbox lett:

Nem találtam hirtelen szabadon olyan felnit, amin némileg peresebbek a gumik, amin pedig peres volt, az összességében volt túl kicsi, szóval ez azért néz így ki - de el kell hinnetek nekem, még mindig ezerszer jobb, mint eredeti állapotában. Ilyen pedig egy másik ezüst némettel fotózva:

Nem elég nagy a BMW, ez egyértelműen látszik. De úgy önmagában ez nem tűnik fel. Egyébiránt rendben van, a Maisto ügyes a kis részletekben, bár az X6 felirat a seggén túl nagy lett, hiányzik a rendszám, a belteret pedig jótékony sötét "üveg" fedi, ami akár koncepció is lehet, hiszen abszolút reális, Magyarországon ilyen autót nem vesz olyan, akinek ne lenne némi takargatnivalója ;) Nem véletlenül választottam ezt a Mercit egyébként a közös fényképhez, legközelebb ezt mutatom be.

Egy kis szünet után én is újra. Mutattam már errefelé kis Herbie-t nem is egyszer, például itt, vagy itt, és még volt róla szó itt is. De ez a téma annyira hálás, hogy nem lehet elég belőle sohasem... Főleg akkor nem, ha meg is tudom mutatni a Johnny Lightning két remek variációját rá:

A fehér kopottas-átpingált koncepció "gyárilag" ilyen, a legutóbbi, Fully Loaded című filmben ugyanis ilyen formájában is szerepelt a kis Bogár. De aztán rendbe tették. A kisautók egy JL ötöspakkból származnak egyébként, amelyet az új mozifilm kapcsán dobtak piacra, de persze már ennek is hat éve. A "normál" JL Herbie sajnos (még) nincs meg, de ez reményeim szerint csak idő - és persze pénz - kérdése.

Ugye.

Kvarcjátékkal:

Sírok...

Erre kattintsatok!!! Most.

Mára két bejövő levélből szemezgettem, a Subaru porschétól, a Porsche (TechArt) Andrew0807 szaktárstól, köszönet értük:

Kinek melyik?

Senki nem fogja kitalálni, mi lesz a századik :) Addig is egy Toyota:

Amely a Gyár parkolójában pihen.

Egy 2009-es kampány elemeit tárom elétek ezúttal, amelyek a Star Wars szereplők Disney's Hollywood Studios-beli vendégszereplését voltak hivatott hirdetni:

Ha még nem láttátok volna... Amúgy megint péntek lett, de nekem ez a hétvége is munkás lesz, ilyen az élet. Aki pedig már (kis)autós posztokra vágyik, nyugodjon meg, lesznek még azok is nemsokára. Addig nézzétek ezt!

Megint két verzióban:

Ha egyszer eljutok Tunéziába, esküszöm, csinálok ilyen képet magamról. (És csak annyiban tartozik ide ez a poszt a Manzárd Caféról, hogy ebben is mozis plakátok szerepelnek - viszont kurva jók...!)

Variációk egy témára:

Mikre nincs embereknek ideje...!

CR-X-szárnyú: nem rossz, de nem is jó :)

Hogy legyen valami:

Örök téma :)

Kilencvenkilencediknek jó lesz ez a Mustang...

Remélem, várjátok már, én már nagyon, de addig most egy kis szünet következik...

Olasz hétfő megint, de ezúttal nem lovas, hanem bikás.

"Tavaly márciusban nem újdonsággal, hanem némileg meglepő módon egy meglévő modelljének karcsúsításával hívja fel magára a figyelmet Genfben a Lamborghini. Az autó súlyából kerek 70 kilógrammot sikerült lefaragni, így a Gallardo Superleggera LP570-4 mindössze 1340 kilót nyom, ami kifejezetten könnyűnek számít a hasonló kategóriájú szuper sportautók között, azon túl pedig az olasz márka jelenlegi legkönnyebb utcai járművének számít. Az így kialakított kedvező tömeg/teljesítmény aránynak, valamint az 5,2 literes, 570 lóerősre felhúzott V10-es motorjának köszönhetően a gép 3,2 másodperc alatt éri el a 100 km/órás tempót. Az igen komoly fogyókúra ellenére megtartották az összkerék-hajtást – erre utal a típusjelzésben a négyes szám – a Superleggera (szuperkönnyű) elnevezést pedig a karosszérián végrehajtott könnyítések miatt kapta a fűzöld színben feszítő sportgép. A lefaragott kilók egy részét például úgy nyerték az olaszok, hogy az ablakok nagy részét polikarbonát lemezből készítették üveg helyett, az utastérben pedig szinte mindent szénszálas elemre cseréltek ki, sőt még a kerékcsavarokat is titánból készítették acél helyett. A Lamborghini az új Gallardóval éppen versenyben maradhat az új középmotoros Ferrari 458 Italiával szemben, amelynek teljesítménye papíron megegyezik a új Lambóéval." (forrás)

Kicsiben Hot Wheels, 2011-es premiermodell. És nem zöld:

Elég jó. Egyszerűen nem tudok belekötni. Na jó, oké, a hátsó lámpa nincs kifestve, de a sárga és a szürke szín tökéletes harmóniája bőven kárpótol, illetve még az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy hátulra is normális méretű kerekek kerültek. Hála!!!

Na, megyünk egy kört?

Úgy mint Dodge Challenger Drift Car. Mivel Andrew0807 már minden tudnivalót elétek tárt a kisautóról, nekem nem kell tehát mást tennem, mint megmutatni az én darabomat, amely már kék. Nem mellesleg egy 2011-es Custom Camaro is szerepel a fotókon, amelyet ezzel együtt hajítottam a kosaramba, de ez utóbbi kapcsán nemigen találtam megfelelő képet az igaziról - bár létezik egy SSX koncepció, de az megint más. (Cserébe kattintsatok ide, csodát láttok!)

Jó dolog ez a drift, egyszer jó lenne már eljutnom egy itthoni versenyre is, persze csak mint néző, ugyanis nincs olyan autóm, amivel a valóságban is gyakorolhatnám. Illetve régebben volt, Zorro ugye, a lepattant fekete Bogár - és salakon ment is vele. Az itt látható kis kép Tatabányán készült sok évvel ezelőtt egy Bogár-találkozón, amely során a rendezők egy idő után ráengedtek a salakos focipályára. Kicsit később a nagy meleg hatására félmeztelenre vetkőzött spontán közönség pont úgy nézett ki, mintha mondjuk a Marson vakációztak volna, de megérte. Ott azon a találkozón egyébként az 1.6-os kategóriában második helyezett lettem a gyorsulási versenyen! Na, minden jót, ma ez ilyen rövid volt, holnap meg ugye munkanap, de a legnagyobb baj, hogy tényleg kell is majd dolgoznom :( Viszont a jó hír az, hogy azért, mert hamarosan egy újabb reklámfilmet készítünk, amit majd természetesen megmutatok itt a szirszarjaimon is...

Játék a szavakkal megint, mert persze nem négy futóról lesz most itt szó, hanem a Toyota 4Runner nevű modelljéről, tetszikérteni. És azért ez a téma, mert nemrég itthon is megjelent az első generációs 4Runner a Matchbox megvalósításában. A típusról azt érdemes tudni, hogy 1984-ben mutatták be, és teljesen a pickup alapjaira épült, elöl maradt a két ajtó, de hátul plató helyett utastér keletkezett. Na, röviden ennyi, íme a kicsi:

A képeken a piros darab nem véletlen, ugyanis 1989-ben a 4Runner is rendszerváltást élt meg, bemutatták a második generációt (majd a harmadikat, amelyet Winkler meg is vett magának és Tehénnek keresztelt, találóan), amely kicsiben nálam a Majorette megvalósításában van meg, és már régebben szerepelt itt egy kép erejéig. Ez utóbbi méretesebb jóval a MB-nál, ami legjobban szemből látszik, és én azt mondom, ez a nagyobb talán jobban is illik a többihez, mint a Matchbox. Amivel egyébként semmi bajom, még ha ez az első kékes színverzió talán nem is a legszerencsésebb választás - mindegy, majd a következő jobb lesz. Öröm, hogy kapott oldalsó tükröket, kevésbé az, hogy a beltér krómos műanyag lett. De a kerekei tetszenek, illetve úgy az egésznek a kialakítása (tehát például ahogy az elején találkozik a hűtőrács és az alváz, vagy akár a kerékívek formája) is nagyon eltalált, mindent egybevetve szuper darab, ajánlom is mindenkinek erősen!

Minden jót, holnap péntek!

Mondhatnám viccesen, hogy a téma örök. Mármint az időutazás. Az Infinitik kapcsán említettem, hogy erősen ajánlott Stephen Hawking legújabb filmjének megtekintése, már csak ebből a szempontból is. De a mostani poszt aktualitását nem ez adja, hanem egy újabb Hot Wheels Delorean, amire végre rápakolták a releváns kiegészítőket! Mint arról korábban esett szó, nem ez a HW első alkotása a témában, viszont ez az első tőlük, ami itthon is szélesebb körben elérhető (mert ugye a Tomica sem az). Íme:

Hátul a "hajtómű" szürke színe talán nem a legszerencsésebb, de ez csak a szubjektív véleményem, én inkább feketében készítettem volna el, de hát ugye nem rám bízták ezt a feladatot. Ennél érdekesebb, hogy nem csak kívülről változott meg a kisautó a széria kivitelt mintázóhoz képest, hanem belül is láthatók (valamennyire, hála a béna fotónak) a plusz műszerek:

Összességében kihagyhatatlan darab, még ha az én példányomon nem is tökéletes minden, az orrán a festés egy pettyet pontatlan, de nem érdekel, a lényeg az, hogy megvan. És ah már a széria kivitelt említettem: abból is kijött most egy újabb verzió, ezúttal arany színű, sportos kerekekkel, de azt most már nem vettem meg, jóból is megárt a sok, nem mellesleg másra kell a pénz. Majd erről a másról is írok egyszer. Búcsúzóul egy kölcsönkép a szomszédból:

Minden jót!

Woody-val, március 15-én:

Legjobban a Buzzilika tetszett. A Parlamenthez olyan sor állt, mintha ingyen osztottak volna valamit, így az végül kimaradt, de az őrségváltással kárpótoltuk magunkat...

Petőfi Sándor gatyába táncol, felesége bugyiba, úgy mennek a moziba!

Tekintettel a mai ünnepi rendezvényekre és vezérünk beszédére tegnap nem tudtam az eredetileg tervezettek szerint elkészíteni a Lego Petőfi Sándorról a fotót, csak a kerítéstől lehetett, így a kompozíció nem lett az igazi, de talán átjön így is... Éljen tehát a magyar szabadság, éljen a haza!

Konkrétabban egy Toyota Celica LB Turbo Group 5-ös versenyautó kerül ma terítékre, 1:24-es méretaránnyal, a Burago kivitelezésében. Ezért a címben az olasz szó. De akár németet is írhattam volna, mindjárt ki is derül, miért. Sajnos normális képeket elég nehéz találni az autóról a neten, úgyhogy legyen elég ez a kettő, cserébe írok egy kis történelmet:

A versenyautót az első generációs háromajtós Celica 2000 GT-ből építette a Schnitzer a Toyota Deutschland megbízásából, hogy beszállhassanak a DRM-be. A Porschék közé. Két évig nyomták, de ezalatt csak kétszer sikerült végigmenni, és mindössze egy bajnokságon kívüli futamgyőzelemre volt jó, az 560 lóerős 2000 köbcentis motorral szerelt Celica sajnos nagyon megbízhatatlannak bizonyult. Később Japánban még használták egy darabig a leszerepelt autót a Fuji Super Silhouette Series-ben, 1982-ben aztán továbbadták, majd egy időre eltűnt, végül valamikor 2000-ben került elő újra egy roncstelepről. Az autót nem a sikerei tették halhatatlanná, hanem a Tamiya és a Burago...

Az enyémnél kisebb méretben is létezik egyébként, de olyanom valószínűleg nem lesz egy darabig, úgyhogy maradjunk a Buragónál. Képek a hajtást követően.