Még nem döntöttem el, ez a poszt a héten megkezdett érdekességek-sorba, vagy a nem sokkal korábban megkezdett kult-sorba illeszkedik-e jobban. Talán mindkettőbe. De inkább az utóbbiba. A Citroen Dyane-ről, de inkább annak a furgonjáról, az Acadiane-ről lesz szó ugyanis. Mindkettő természetesen a Kacsától ered. A Dyane-t – legfőképp a nagysikerű (és így a 2CV eladásait komolyan csökkentő) Renault 4-re válaszul – 1967-től gyártották egészen 1983-ig. 1.4 millió darab készült belőle, ami azért nem semmi. Érdekesség, hogy az autót nem a Kacsa leváltására szánták, hanem párhuzamosan tartották forgalomban, egy kicsit feljebb pozicionálva. A Kacsától számos helyen tér el a Dyane, a legszembetűnőbb különbség a front részen található, ugyanis az old school különálló fényszórókat leváltották az első sárvédőbe integráltak. Korábban már írtam itt Dyane-ről, az utódlásos kérdést nyilvánvalóan elhibázva, így akkor most ezt nem is nyújtom tovább. A két átfestett Majorette-ről viszont pótolok rendes fotókat, az akkori telefonnal készült.

Az egyetlen „normális” Dyane a gyűjteményemben a Corgitól érkezett, no persze nem közvetlenül, és elég megviselt állapotú. Mindent egybevetve azonban rendben van a kisautó, valamiféle metál (világos mustár-)sárgás színt kapott és a számomra legjobban tetsző Corgi-kerekeken fut. Illetve áll, mert nem tologatom.

A másik kettő már korábban is szerepelt itt, ahogy fentebb írtam, mindkettő a gyárilag módosított változat, a Majorette jóvoltából. Az új festés már az én művem, matt Revell zöld és fekete festékkel követtem el - mentségemre szóljon, hogy mindkettő igen rossz állapotban került hozzám. A piros kerék az egyiken gyári, a másik MB-felniket kapott. Figyeloldoda az autentikus porozást! ;)

És akkor a kis gyöngyszem, az Acadiane:

A nevét Acadia lakóiról, azaz a XVII. századi kanadai francia telepesek leszármazottairól kapta, akik akkoriban Acadiában laktak, ez ma leginkább Új-Skócia. Később ez a terület elosztásra került az Egyesült Államok és Kanada között. Az Acadia nevet pedig a mítikus Arcadiától kölcsönözték, amely Görögországban található, és Arcasról, Zeusz és a Callisto nevű nimfa közös gyermekéről kapta a nevét. Callistót aztán Héra később medvévé változtatta, és szegény Arcas aztán többször is meg akarta ölni az anyját vadászatai során, uyganis nem ismerte fel. Végül Zeusz csillagképekként helyezte fel őket az égboltra, az egyik a Nagymedve (Callisto), a másik a Kismedve (Arcas) lett.

A Nagymedvét mifelénk Göncölnek hívják, a magyar sztori így fest: Göncöl híres táltos volt, aki az emberek közt járva gyógyította a betegeket, mindenkinek segített, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer eltört szekerének rúdja, de senki nem segített neki. Haragjában a lovak közé csapott s felrepült az égbe. Azóta ott kocsizik görbe rúdú szekerén.

A történet egy másik verziója szerint viszont úgy volt, hogy Zeusz Artemis álnéven a Földön járt-kelt, összejött Callistóval egy körre, és miután kiderült, hogy az előtte szűz lány terhes maradt, mérgében ő medvésítette. A majdnem levadászásban pedig ebben a verzióban Zeusz (aka Artemis) akadályozta meg. Héra állítólag nem volt túl boldog a két új csillagkép láttán, szólt a korábbi dajkájának, Tétisznek, aki valamiféle tenger-istennő volt, hogy ugyan csináljon már valamit. Tétisz azt csinálta, hogy megátkozta a két csillagképet, hogy azok sohasem bukhatnak a horizont alá. Durva, mi? Arcadiában élt még Pán, a sípos, illetve itt játszódtak Vergilius eclogái, amelyek nyomán e terület a pásztori egyszerűség szimbólumává vált. Radnóti is írt Eclogákat, de most inkább nem csinálnék a Szirszarjaimból Könyvesblogot...

Szóval a Majorette Acadiane: ellentétben a fentiekkel ez tökéletes állapotú, abszolút karcmentes - hasonlóan a tűzoltós R4-eshez (itt meg egy szép felújított, de ez valódi). Nem olyan régen vettem egy ilyet kopott változatban, együtt egy R4-es furgonnal és pár szakadt Sikuval, felújítás céljából, de aztán rájöttem, mégsincs kedvem büdös autókat újrafestegetni, így egy fórumtárshoz kerültek mind. Nekem pont elég ez a szép darab, ennél szebbet úgysem tudnék festeni.

Basszus, nem tudok mit írni, egyszerűen gyönyörű. A Majorette tervezőit illeti a dicséret, ugyanis zseniálisan oldották meg a megemelt farrészt: az egész alváz emelkedik, mint egy kis ék. Így az autó hátulja jóval magasabban van, mint az eleje. Profi.

Az elején a hűtőrács az utastérrel van egybeöntve, amely fehér (mára inkább sárgás) műanyag, és ez utóbbi elég egyszerű kivitelű, de a kormány szerencsére egyküllős. A raktér két műanyag ajtaja nyitható, kétfelé, belül szép nagy hely van, a belógó kerékjárati ívek ellenére. Sokat dob az autón a bordázott sárvédő és tető hátul, illetve elöl a markáns lökhárító a babákkal.

Ez a gép már egy cseppet sem volt olcsó, mert szállítással együtt 16 dolláromba került, de ez még mindig baráti, ráadásul az autó nem túl gyakori szereplő az aukciós oldalakon. Ha valaki venni szeretne, javaslom, a francia ebay-t nézegesse, ne az amerikait, itt a poszt írásakor 4 db eladó volt, a legolcsóbb 13 euróért, de az elég kopott, a szebb, illetve a szép állapotúak kivétel nélkül 20 euró felett járnak... Példa.

Így néz ki az igazi, szintén szép kékben:

A végére egy kis off-road ökörködés: 

Szép pénteket! Holnap is péntek lesz.