Ahogy a múltkor jeleztem, a Volvón is megcsináltam a beázós tetőablak "szigetelését", igaz, se nem szép, se nem túl szakszerű módon. Ide is egy normális javítás illene, mondjuk a gumikéderek kicserélésével, de ami késik, az a vonat, majd egyszer. Addig ez:

Persze ez csak egy kétperces művelet volt, és hát mint látható, nem is ígérkezik túl tartós megoldásnak, de az igazi előrelépést egy emelettel lejjebb, a bal hátsó sárvédőn értem el. Valószínűleg régebben ez a rész szétrohadt, így lakatolták itt a kocsit, amit a korábban mutatott képeken láthattatok. Fényezni már nem volt érkezése a korábbi tulajnak, ezért elhatároztam, hogy majd én megoldom. Mivel fényező sem vagyok, mint annyi minden más sem, megint elővettem a számomra legegyszerűbben tűnő megoldást: a kókányolást! Vettem a Tescóban egy aeroszolos bordó festéket, aminek az árnyalatát viszonylag jól sikerült eltalálnom, majd némi festőszalagos maszkolás után jól lespricceltem az ominózus területet. Íme a végeredmény:

Nem egy profi munka, ezt aláírom, de szerintem pár lépés távolságból már oké, összességében pedig sokkal jobb lett a látvány, mint volt! Amúgy meg járok a kocsival lekopogom, tök fasza, továbbra sem egy versenyautó, de tényleg minden pillanatát élvezem a vezetésének. Komótos, türelemre nevel, de úgy ring, mint egy hajó, és sokan meg is nézik és mosolyognak. Jó múltkor mögöttem jött egy srác egy T3-as Volkswagennel, és amikor elfordultam előle balra, óriási vigyorral dudált, villogott és integetett, V-jelet mutogatva! Felismerte bennem a veterános beteget ;) Jut is eszembe, van a kocsiban egy ezeréves, és feltehetően működésképtelen kazettás Pioneer rádió, ami persze annyira nem öreg, hogy emiatt értékes legyen, ezt majd kidobom, és előszedem a faliszekrényből még a cabrióból kimentett VW Alpha rádiót, hogy legyen benne valami. Az első ajtókba szerválok egy-egy db 10 centis hangszórót, oszt' hadd szóljon! Szóval mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom az öregvolvózást, olyan, mint egy szanatórium, kisimítja a ráncokat...!