Egészen ritka darabot sikerült levadásznom megint. Jó, nem túl olcsón. De kezdem az elején: gyerekkoromban volt nekem egy nagyon fasza Saab 99-es kisautóm, sima műanyag, de viszonylag részletes, olyan 1:25-ös nagyjából. Hollandiából kaptam, és nagyon szerettem. Még arra is emlékszem, hogy a Lego űrhajóshoz járó légtartályból eszkábáltam alá sportkipufogót, illetve faterommal kétszínűre „fényeztük” a kopott karosszériát, mert középen szét lehetett szedni, így adta magát. Aztán az autó valahol eltűnt az idők során…

Egy jó ideje tudom azért, hogy az egy finn, Stahlberg („Acél-hegy”) gyártmányú modell volt, amely mára már igencsak ritkaságszámba megy. Ennek megfelelően az ára is az egekben. A Stahlberg modellek tehát műanyagból készültek, de nem összerakósak voltak, hanem készen lehetett hozzájuk jutni. A hetvenes évek elejétől nagyjából a kilencvenes évekig gyártották őket igen korlátozott darabszámban, de pontosabb infóm ezekről nincs. 1:20-tól 1:12-ig készítették a derék finnek a kiváló  modelljeiket, de volt pár 1:32-es darabjuk is állítólag. Leginkább Saabok és Volvók alkották a repertoárt, de azért készült például kombi Mercedes is. A legenda szerint a Stahlberg főleg promóciós célokra gyártotta ezeket az autókat, talán ezért sem készült olyan sok, illetve a fémből készült modellekhez képest így talán az amortizáció is komolyabban befolyásolta a mára fennmaradt mennyiséget. Ráadásul ezek a modellek – megint csak eltérően a bevett szokásoktól – aránylag puha műanyagból készültek (a kerekek is), és így bár tuti jobban bírták a leejtést, a karcokból (azaz a játszásból) eredő sérülések sokkal kevésbé kímélték őket. Az autókat a Stahlberg bizony nem festette, hanem anyagában színezett műanyagból készítette, és a méreteket, illetve a részleteket precízen arányosították, kicsinyítették. Átlátszó lencsék helyett sima fehér műanyagból készültek a fényszórók, amely eljárás talán az egyik leginkább jellemző részlete a Stahlberg modelleknek. A belteret is kidolgozták, de azért nem az 1:18-as modelleknél általában megszokott részletességig, megítélésem szerint pont annyira, amennyire kell. Ma már 30 dollár alatt nemigen találni normális állapotú Stahlberg Saabot vagy Volvót, de a szebb/ritkább darabok gyakran a 100 dollárt is elérik árban. És ez a szint vélhetően csak még növekedni fog, mert nagyjából 1990 óra semmi hír a gyártóról, akkoriban minden bizonnyal befejezték a működésüket.

Így nézzétek tehát az új szerzeményem, amely egy Volvo 240-es GLT kivitelben, mondjuk 1980-as:

Az index valamelyik kisautós topikjában dobta fel egy eladó, és én egyből lecsaptam rá, főleg azután, hogy beírta, 4000 Ft az ára. E-mail, fórum, telefon, vasárnap személyes találkozó a Pecsa bolhán (ahol nem mellesleg 300 forintért végre beszereztem az Ites Jeep-hez a felhúzókulcsot!), és már szállítottam is haza a szerzeményt. Nekem amúgy különösen kedves az autó, ugyanis – ha még nem mondtam volna (elégszer) – egy szinte teljesen ugyanilyet birtokoltam korábban 1:1-ben, sőt kettőt. Ilyesmiket:

Azt mondom hát, ha valami eldugott kis vidéki piacon, vásáron, esetleg egy lomisnál ilyesmire bukkantok, semmiképp ne hagyjátok ott, ha másnak nem, nekem jó lesz :) Spéntek!