Visszatérő téma a blogon (többek között persze) a Matchbox Ruff Trek, azaz a Holden pickup off-road változata. Jó múltkor Sam. Joe blogján beleszerelmesedtem egy sárga változatba, amely egy pakk része egyébként. A csomag többi autója viszont nem izgatott fel. A szerencse a vaterán következett be, ugyanis egy teljes gyűjteményt kezdett valaki hirdetni, benne például ezzel a kocsival és sok egyéb szépéséggel. Jól kivártam, amíg egyben nem ment el, és végül - a pestszentimrei súlyos árvízhelyzettel dacolva - megszereztem (két másik társával egyetemben, azokról majd máskor). Az eladó fanyalgott is egy kicsit, ugyanis vaterás account híján nem közvetlenül hirdette, a megbízottja pedig olyan apróságokra nem figyelt, hogy a pakkokat lehetőleg egyben kell eladni. Hát ennyit gondoltam bevezetőnek, íme a főszereplő:

Az ausztrál tematikához még annyit, hogy a poszt írásakor a tévében a BMX-banditák megy, az akkor még ismeretlen - és nem is túl szép - Nicole Kidman (majdnem) főszereplésével. Nagyon élvezem :) A kenguruk földjétől csak egy kisebb hajóútra dobták piacra viszont az alábbi változatot, Japánban:

Érdekes a doboz belső megoldása, Matchboxnál még nem találkoztam ilyesmivel:

Kibontva már csak a megszokottól eltérő, de elég egyszerű festésről lehet megismerni, hogy ez különleges változat. Made in Macau. Tetszik. Ahogy a többi is. Amúgy csere útján jutottam hozzá egy szintén lelkes Matchbox-gyűjtőtől, akinek ezúton is hála a segítségért, hogy végre lehetetett egy dobozos Rough Track-em (vigyázzunk, mert az előbbi összetétel valszeg nem oké, a Ruff Trek akár mást is jelenthet). Végül akkor szép napot, jó rövidhetet!

Ma végre hosszabban tesztelhettük az autót lenyitott tetővel, hála a szinte nyári időnek. Elhagytuk hát Budapestet, de nem terveztünk túl messze menni, így aztán  Lajosforrást jelöltük ki célul, és ha már arra jártunk, kattintottam egy párat:

Emberek, ez jó hely. Húsz éve voltam ott utoljára, és azt kell mondjam, a Szentendrétől odáig vezető erdei út teljesen más élmény, ha én vezetek, és nem apám. Főleg egy 15 éves VW Golf cabrióval... (UPDATE: három kullancs.)

Előrehozott gyereknapból kifolyólag.

Szerepelt már erre a típus a Norevtől, de hogy ez a péntek se maradjon poszt nélkül, megmutatom a Corgi megoldását:

Nagyon tetszetős darab, különösen a szép szélesítések és a visszapillantók miatt. Ez a kiskocsi is még azokban az időkben született, amikor a gyártók még próbálták valami extrával feldobni a játékaikat, ezzel is némi plusz örömöt okozva a célközönségnek, nekünk. No és persze az utánfutósoknak :) Jó hétvégét, kellemes ünnepet!

Múltkor mutattam az új Soproni reklámunkat és ígértem, lesz folytatás. Lett három:

Tetszenek? (Nemsokára még jön egy animációs promós, na az lesz az igazán ütős!)

...helyett fehér:

Ez most a legújabb Retroautóm, az Ezerkecske. Tudományosabban fogalmazva a 2101-es. Kombiban már szerepelt itt, nemrég viszont - újfent édeaspám kedves gondosságának hála - limuzinban is magaménak tudhatom. A korábban mutatott családi fotón szereplő Ladánk előtt ilyenünk volt, csak nem ilyen szép fehér színben, hanem valami piszkos-szürkében. Imádtam. Gyakorlatilag ebben (és utána a kombiban) nőttem fel, több ezer kilométert utazva a hátsó (később aztán az első) ülésen, ebben tekergettem először a kormányt, később a rádió gombjait. Az UK-rendszámú régebbi darabunk könnyedén vitte (óra szerint!) a százhatvanat, a későbbi sárga már inkább csak a 140-et, de ez utóbbival megjártuk Hollandiát is, kétszer, másodjára egy lakókocsival nehezítve. És mekkora szó volt, hogy az ezeket követő Kockaladában már fejtámlást ülések voltak! Ötödik sebesség mondjuk még abban sem. Pedig nem ártott volna, 120 felett már nemigen lehetett bent beszélgetni.

Az újságmellékletes Zsigát a szakfórumon erősen szídják, sem minőségileg, sem arányait tekintve nem mondható telitalálatnak, de nekem nincs vele komolyabb bajom. A felnik az igazit idézik, de az tény, hogy sorjásak, így csak elvétve találhatók rajta lyukak. A tükröt nekem kellett visszatennem a helyére, az ablaktörlők itt is vastagok és össze-vissza állnak, de komolyan mondom, nem zavarnak ezek az apróságok. Egyszerűen nem vagyok hajlandó többszörös árat fizetni ezekért a pöcsömnyi kisautókért csak egy jobban hangzó gyártó neve miatt :) 

A poszt címe nem véletlen, itt van hozzá a zene:

Szép napot, mindjárt péntek!

Jubileumi poszt, az ötvenedik a témában. Ennek megfelelően két különleges találat, mindkettő német, mindkettő az V. kerületből, mindkettő öreg:

Bár vicces a Trabi, a Merci mégis jobban bejön...

A barátnőm megengedte, hogy ha nyugdíjas leszek, és még akkor is lesz pénzem rá, vehetek egy ilyet magamnak:

Öregek otthona 6 keréken :)

A Ford Maverick Grabber valami miatt megtetszett. Az eredeti típust nem is ismertem, a Hot Wheels feldolgozása miatt néztem csak utána: 1969-től 1977-ig gyártották, aztán a brazilok még két évig, egyszerű hátsókerekes konstrukcióban. Fontos szempont volt a tervezéskor az alacsony ár és az olcsó fenntarthatóság, így szükségszerűen kicsit jellegtelen lett, amit a neve is megerősít, a Maverick is ugyanis (egyebek mellett) nevesítetlen kóbor állatot jelent, a szarvas fajtából:

Eredetileg a Mustang leváltására született, de házon belül és -kívül is olyan nagy volt az ellenzők tábora, hogy végül a Ford Falcon utódja lett. Az első évben 579.000 darab készült belőle, ami majdnem elérte a Mustang első éves, 619.000 darabos számát. Aztán Mercury Comet-ként is eladtak belőle jó párat. A hetvenes évek közepétől még izomautó-változat is készült belőle, de a Mustang sikereit nem sikerült megismételnie.

Kicsiben jobban néz ki, mint nagyban. Jót tettek neki a Hot Wheels (szinte minden más esetben zavaróan) eltúlzott méretű kerekei, a színválasztás is rendben van, részletes, szépen festett, jól eltalált, de arányait tekintve mondhatni, elég kevéssé élethű modell:

Búcsúzóul egy weboldala és két korabeli sajtóhirdetése az autónak:

Ennyit akartam mondani. Szép napot!

A változatosság gyönyörködtet, ezért most mutatok két Johnny Lightning rendőrt. Azon túl, hogy a gyártótól megszokott módon szépek, jó minőségűek és részletesek, még azt is el kell mondanom, hogy a megszokottól sokkal élethűbbek, ugyanis az American Blue sorozat valódi rendőrautókat mintáz, amit a csomagoláson feltüntetett oridzsi fotókkal igazolnak minden egyes tag esetében. Itt megnézhetitek, hogy eddig a négy hullámban mely autókat készítették el. Ezek szerint az alábbi két példány a negyedik hullámból származik. Ahogy a régebben mutatott Humvee is.

Először is a Caprice, amely civilben már szerepelt errefelé, (sőt rendőrként is,) de most a floridai Key West színeiben is meg tudom mutatni:

A csomagolás érdekessége még, hogy a hátoldalon valós eltűnt személyt mutatnak, hátha így meglesz - illetve reméljük, hogy valahol él és virul szegény:

Aztán a kötelező kör, egy Ford Crown Victoria, szintén nem először e blogon, ezúttal New Orleans Harbour Police festéssel, azaz a kikötői rendőrség kötelékéből, zöldben:

Ezeket nem bontottam ki, és nem is tervezem. Nem mintha olyan régi, vagy olyan ritka darabokról lenne szó, de egyszerűen annyira impozáns a minimum A/5-ös méretű csomagolás az autentikus információkkal, hogy nincs szívem cirkumveniálni, hogy aztán a két kisautó csak úgy "eltűnjön" a többi mellett a polcon...

Ezúttal is Andrew0807 volt a szemfüles elkövető:

Teljesítményadó, mi?

A legújabb:

:)

A múltkori záras para megoldódott, hála a Puskás Bt. hathatós közreműködésének, elégedett vagyok a munkájukkal, immár távirányítós központi zár működik a Golfban. De hogy teljes legyen az öröm, kidobtam belőle a kőkori VW Alpha típusú kazettás fejegységet, és bekerült a helyére ez:

Nevezetesen Sony CDX-GT24, ha valakit érdekelnek a részletek, ide kattintson. Belépő szintű készülék, tehát nincs rajta például erősítő-kimenet, ami a részemről valójában óvintézkedés, nehogy később olyan gondolatom támadjon, hogy az autóból tuc-tuc-mobilt építsek :) De végre tud mp3-at és wma-t, ilyen autórádióm még sosem volt korábban. A tesztelése élesben ezen a hétvégén kezdődik, kiírtam a gyerek összes mesecédéjét, plusz egy párat magamnak is. No majd meglátjuk, eddig csak a rádióját hallgattam, az jól ment.

Szerda esti bunkó:

Majdnem átment a lábamon, annyira éhes lehetett...

Ezt most kaptam:

Jobb, mint az igazi :)

Féláras akció volt, nem tudtam kihagyni:

Asszem, Ferrari-túladagolásom van...

Két olyan autót mutatok most, amelyek már szerepeltek itt korábban, egyik itt, másik ott, most csak annyi van, hogy érkeztek új színváltozatok belőlük:

Az AMX-en már az új HW-kerekek láthatók. Szerintem jól sikerültek, de talán eljött az idő, amikor ezekből elég :) Azért a jó hangulat érdekében még betolok egy képet egy igazi 1967-es Chevelle SS-ről:

De mutatok egy ráadást, a fentiekhez hasonlóan a Corából származik, de ebből biztos nem állok meg két színvariációnál, annyira tetszik:

(Az első példányom belőle itt látható.) Szép napot!

Merthogy:

Azért ez már elég durva...

Mondtam már, hogy szeretem a szuperhősös filmeket? Szeretem emellett az agyatlan akció- és katasztrófafilmeket is, a sírva röhögős vígjátékokat, de a komolyabb drámákat, thrillereket, horrorokat is, és mindezek mindenféle kombinációit is. A tinifilmeket mondjuk már nem. Ehhez képest hova is tegyük a Kick-Ass-t? Több fórumon nyavalyogtak már a magyar fordítás miatt, ami majd Ha/ver lesz, de szerencsére ezzel nem kell foglalkoznom, mert felirattal láttam, mindenesetre szvsz e poszt címe talán jobb választás lenne a moziba is. Öszvér ez a film, mert jórészt tini, de jórészt vígjáték is, de legfőképp akciódús ölős, némi Zombieland-es kikacsintással, mérsékelt stílusparódiával.

A sztoriról most csak annyit írnék, hogy hogy van egy tipikus amerikai átlagsrác, aki az átlagnál valamennyivel talán lúzerebb, de talán pont ettől lesz átlagos, mindegy, szóval van ő, aki elhatározza, hogy kéne valamit kezdeni az élettel, így álruhás szuperhős lesz. Szuperképességek nélküli szuperhős. Ami azért nem olyan egyszerű, ezt igen hamar a saját kárán meg is tanulja. Aztán persze találkozik egyéb hősökkel is, rosszfiúkkal is bőven, illetve elindul a csajozás útján is.

De nem is ez a lényeg, hanem a megvalósítás: a filmnek egyszerűen olyan lebilincselő hangulata van, hogy az ember csak úgy néz. Hogy ez most komoly? Nem, nem minden komoly benne, de ami komolytalan, az is nagyon ott van. Csodálatosan koreografált beltéri akciójelenetek, bunyók, szaltók, ahogy kell, de a külső, utcán forgatott akciók során legtöbbször hiper-reális verekedéseket látunk, szinte érzünk minden ütést.

És akkor még nem beszéltem a párbeszédekről: egyszerűen annyira hitelesen mai és természetes, hogy csak na. Mintha meg sem lenne írva. Nem annyira, mint mondjuk a Clerks, de ahhoz hasonlóan például jókor és kellő mennyiségben utalgatnak egyéb szuperhősös filmekre is. És gyakran igen trágár a film, ami nem azért tetszett, mert trágár, hanem azért, mert realistán trágár, ezt halljuk magunk körül mindenhol a való világban is. A zenétől pedig ledobtam a hajam...

Meg kell említenem a filmben gyakorlatilag mellékszereplő Nicolas Cage-et is, aki jól megöregedett, de itt pont ezt kellett hoznia. És amikor akcióra kerül a sor, látjuk, hogy van még az öregben spiritusz.

Nolan Batman-je is tetszett, hogy brutális volt és profin verekedett, de Big Daddy egyszerűen lenyűgöző, a kislánya (Hit-Girl) pedig olyan kis édi-bédi, hogy legszívesebben megölelgetném. Ezt kéretik nem úgy érteni!

Jó szívvel ajánlom hát a film megtekintését, persze kizárólag nagykorú felügyelete mellett, mert folyik a vér rendesen, és mint írtam, a beszólások sem iskolába valók, de biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés olyan lesz, aki úgy áll fel utána, hogy ez szar volt. A lehetséges folytatás érdekében a filmet nyitva hagyták a végén, így van okom remélni, hogy nem ez az utolsó Kick-Ass film.

És innentől a többi szuperhősös filmnek is fel van adva a lecke.

Az index egyik szaktopicjában időnként bejelentkezik Flakvierling úr, aki többek között arról nevezetes, hogy az e blogon is időnként látható Retroautós járgányokat alakítgatja át, nem középiskolai fokon. Mivel annyira megtetszett, amit csinál, rákérdeztem, bemutathatom-e itt az egyik alkotását, és szerencsére igent mondott. Íme hát a legutóbbi szereplő, a kék Barkas, kicsit másképp, az alkotó leírásával:

Retróautók – megéri? Jelentem, meg. Kész az újabb átalakításom. Besza-behu lett, nézzétek! Előbb kis leírás. Abból indultam ki hogy kéne valami melós Barkast gyártani. A mikrobusz nagyon elcsépelt, legyen hát személy-és áruszállító kivitel. lelemezeltem az odalát, megcsináltam hozzá a szellőzőket is. Barkas-kékre lett fújva, majd megkapta a lepukkant autók szokásos "kiegészítőit", a rozsdát, a folyásokat, a javítóíveket és koszt.

Az alja is "koszos" és kidolgozott. A felnik simán piszkosak, a gumi csak poros. A tükrök, ablaktörlők részletesebbek lettek, a műszerfal pedig a műszerekkel együtt ki lett festve. Az ülések is és az ajtókárpitok is barna színt kaptak. A beltérben tetőkárpit is van, az elmaradhatatlan napellenzővel. :) Az üvegek gumis keretét is imitáltam. A lökhárítók fehér színt és piszkot, rozsdát kaptak hogy ne legyenek olyan unalmasak. A vezetőfülke ablakai meg lettek csinálva, de hogy ne legyen túl tip-top a járgány, ezek be vannak repedve, é helyenként piszkosak is, az "erős használatot" szemléltetve.

Az index és hátsólámpák szintén részletezésre kerültek, a hátsó lámpa indexe a kifakult indexeket idézi (elöl ezt nem kellett megcsinálni, eleve fakó volt a búra). A kocsi kasztniján előre megtervezett horpadások is vannak, amik már itt-ott "rozsdásodni kezdtek".

A modell egyébként 14 Barkas jellemző sérülései alapján lett lemodellezve, így egyik rozsda-nyom sem fikció. :D

A beltér azonban még nagyobb titkot rejt: elektronikát. Ez az első ilyen modellem, így inkább először egyszerű és átlátható, habár nagyméretű alkatrészeket építettem be. Ez eléggé kitölti a rakteret, gyűrött zöld ponyvát borítottam hát rá... Semmi extra, csak világítanak a fényszórók. A melósautókra oly' jellemző módon az egyik úgy lett "hangolva" hogy ne szórja annyira jól a fényt. Hiába amit nem becsülnek meg..:D

Ezt a modellt most kivételesen nem "rendelésre", hanem magamnak gyártottam, így legalább lesz társa a kopottas Wartburg Touristnak.

Remélem tetszik nektek is a modell, én gyönyörködtem benne jó fél órát.

Hát, én is.

Ahogyan az Abarthok esetében, itt is meg kell ígérjem, egy darabig nem lesz újabb poszt LTD-témában. Bár igen sok változat készült e kedvelt típusból, a lista nagy szerencsémre véges. Jó, a végét még nem látom, de jó úton haladok. Két darabot mutatok most, egyik sem mindennapi. A Ridge New York feliratú rendőrautó azért, mert aránylag ritka, a másik pedig azért, mert amellett, hogy ritka, speckó is.

Ez előbbiről nincs túl sok mondanivalóm, maximum annyi, hogy eredeti, bontatlan csomagolásában érkezett, amitől haladéktalanul megszabadítottam. Ha minden jól megy, lesz belőle egy másodpéldányom, az majd talán megmarad NRFB-nek, ha nem, akkor eladom annak, aki szépen kér.

Az alábbi, a fekete műanyag részeknek köszönhetően némileg morcosabb ábrázatú változat különlegességét az adja, hogy a Matchbox Intercom City készletből való.

Mitől Intercom City? Hát attól, hogy kvázi interaktív playset, mert amikor a pályán a különböző járművek áthaladnak bizonyos pontokon, a pálya felismeri, hogy milyen autó ment át, és a releváns hang- és fényjelzéseket adja ki. Ezért található az ebbe a készletbe (jobban mondva ezekbe a készletekbe) való autók alján egy kis okosság, amiről beazonosíthatók a rendszer számára. Mintegy vonalkód.

A zárójeles kiegészítés azért fontos, mert több ilyen szett is volt, 1993-ban és 94-ben külön lehetett venni építkezésest, repterest, közszolgálatost és versenyest, illetve hát rendőrös-mentős-tűzoltóst. Ez utóbbiból való az LTD. (1993-ban egyébként az ilyen készletekhez adott speckó autókat mezei alvázzal is kiadták, így azok csak festésükben tértek el társaiktól.)

Sajnos egyelőre csak nagyon kis fotókat találtam a készletekről, de ha egyszer valahol lelek nagyobbat, nagyobbakat, frissítek.

Azért a lényeg látszik.

A szóban forgó LTD-ről azonban már nekem volt szerencsém kattintgatni:

Tetszik nagyon, de a készlet híján csak a design miatt. Jó lenne még beszerezni két másik autót is ezek közül, mert azok is igen jól sikerültek (alább nem saját képek):

Tulajdonképpen ennyi volt ez, LTD-téma egy időre lezárva, szólok, ha van fejlemény...

Még mindig hot topic, legalábbis nálam :) És ez még így is marad egy darabig, attól tartok. Írtam az első e témában született posztban is, hogy a Sikunál is létezik ez a típus kicsiben, és hát a vatera segítségével már meg is tudom mutatni.

Ez bizony az, aminek látszik, hamisítatlan Golf III-as, és ez is az enyém. Nem nagyon volt módom válogatni a színek között, ezt megláttam, és azonnal megvettem, bagóért.

Hát mit mondjak, a Maistóhoz képest ég és föld, szokásos újkori Siku, tehát egyben van, jól néz ki, élethű. A beltér eggyel kevésbé részletes, mint a másiké, de a kerekek nagyon sokat dobnak rajta.

Itt-ott van rajta némi leverődés, a bukócsövet is ki kellett egy kicsit egyengetnem, ugyanis valaki valószínűleg ráléphetett korábban, de orvosoltam a problémát. Nem rugózik, nem nyílik, de kabrió lévén ebbe elég csak bepattanni.

Az első lámpák itt is kaptak egy kis festést, a hátsók itt sem. Vannak viszont külső tükrök. Egy alapos mosás azért référne az autóra a fotózás előtt, én kérek elnézést... Mentségemre szóljon, hogy köszönhetően az elmúlt pár nap szorványos esőinek az enyém is kábé így néz ki jelenleg. Márkától függetleníthető feeling-reklám alább:

Jó hetet!

Jó messze, ahogy kell. (Börze helyett.) Pár fotó itt:

Még több itt. A megérkezés-becsekkolás után a Golf zárja elromlott, mi és a kulcs kint, csomagok és egyebek bent, de hosszas küzdelem után a helyi taxistársaság készséges segítségével sikerült találni egy szakit, aki eljött és megmentette a hétvégénket. Ezúton is köszi neki. Ha valakinek bármikor Miskolc környékén ilyen baja lenne, csak szóljon, megvan a szám.

Amúgy most már elmondhatom, hogy az autó mind autópályán, mind városban, mind kanyargós hegyi utakon kiváló partner. Pályán 3800-at forog 120-nál, és ennél a tempónál nem is jó gyorsabban menni, mert még felhúzott tetővel is zajos. Na jó, 130-ig még elviselhető. Sosem gondoltam volna korábban, hogy ezt a tempót bármikor is jónak fogom tartani autópályán :) Lenyitva pedig maximum 80. Na ez a biztonság, nem a légzsák! ;) Lomhább egyébként a Cliónál, pedig az is 1.6-os volt, de itt ahhoz képest van némi súlytöbblet. Viszont sokkal tágasabb, a csomagtartó meglepően nagy, aránylag jól pakolható is, a sportülések pedig hosszú távon is nagyon kényelmesek.

Mellesleg a szálloda és a hétvége is klassz volt. Két saját videó:

Na szép estét, jó szórakozást!

Egy pénteki találat így vasárnap estére:

Araszolt a dugóban :)

Múltkor írtam (kommentben), hogy lesznek dolláros T-Hunt-ok a Talladegából:

Gyönyörűek!