Azt már tudjuk, hogy mit igen, de a tovább után megmutatom, mely autókat nem vettem meg.

És elmondom, miért nem.

A kolléga egy (mit egy, sok!) olyat fotózott, amitől minden jóérzésű autóbuzinak összefut a nyál a szájában. A Budakeszi Vadaspark volt a helyszín:

Ennek kapcsán rá kellett jönnöm, nem is írtam még a típusról. De Sam. Joe már igen.

Eredeti nevén Harrier, abból is az AV-8B Harrier II típus. A McDonnell Douglas (ma Boeing) e néven gyártotta ezt a második generációs, függőleges fel- és leszállásra képes harci repülőgépet a múlt század végén.

Angol-amerikai közös fejlesztés eredménye volt, elsősorban kisebb anyahajókról vagy nagyobb hadihajókról történő bevetésekhez. Mind a mai napig használják az amerikai tengerészgyalogosok, illetve a RAF is, sőt megtalálható a gép a spanyol (Arma Aerea De La Armada) és az olasz (Aviazione di Marina Militare) haditengerészet kötelékében is. A közkedvelt elnevezése: Harrier Jump Jet.

Ha máshonnan nem, a True Lies – Két tűz között című Schwarzenegger-filmből egészen biztosan mindenkinek ismerős lehet:

Jó múltkor az Allee-ban élménysétányoztam, és együtt a nemrég mutatott GMC-vel megvettem 1300 forintért egy béna kis New Ray készletet. Egyszerű easy-kit, azaz nem igényel sem ragasztást, sem festést, na mondom, adjunk neki egy esélyt.

Hát, több ilyet nem veszek, mert minőség és részletesség tekintetében még az Italeri piacrészesedését sem veszélyezteti, de egynek jó lesz, most már marad. Az összerakási rajzot nem kellett használni, az egyedüli nehézséget a kerekek beerőltetése jelentette, de pár perc alatt összeállt a kis makett, és még állványt is adtak hozzá.

Mindenesetre ha valaki szép makettet szeretne, messziről kerülje el a New Ray termékeit, maradjon meg legalább a Revellnél. Az is gyárt easy-kiteket. Két hasznos érdekesség a poszt végére: nagyon régen volt egy remek játék számítógépre, a Harrier Attack. Annak idején imádtam, nagyon sokat játszottam vele - 8 évesen. Az 1983-as Spectrum-változat remake-je innen letölthető ingyen. Egy kicsit jobban kinéző, de talán kevésbé szórakoztató későbbi klón (Harrier Strike) pedig innen. Jó szórakozást!

Egy igen rendhagyó legós poszt következik. Egy kis háttér: gyerekkoromban volt (még) egy kedvenc Technic (Expert Builder) készletem, amelyet valamelyik szülinapomra vagy karácsonyra kaptam a szüleimtől, a 948-as (más néven 854-es). Ez egy gokart (Go-Cart) volt, akkori szemmel nagy és bonyolult, ma már inkább kedves és egyszerű, de még mindig impozáns. Nagyon tetszett már akkor is, hogy hátul dupla szélességű kerekekkel szerelték (vagyis szereltem), működő kormánnyal, csodás farmotorral és benne szintén működő egy hengerrel. Az autó nem bír rugózással, de egyébként elég komplex, még az ülése is állítható (persze nem olyan összetett módon, mint a nagy testvér esetében).

Na, még régebben elhatároztam, hogy ezt a készletet nosztalgikus okokból újra be kell szereznem. Csakhogy. Nem olcsó. Sőt. Igen drága. Aránytalanul. (30 és 180 dollár között mozogva.) Ekkor azt találtam ki, hogy megpróbálom a rendelkezésemre álló kockákból újraépíteni, elemlista és leírás ugye megszerezhető az internetről, a hiányzó alkatrészek szintén. A lista alapján kiszámoltam, hogy 12 fajta elem hiányzik, de darabra ez azért sokkal több. Már előre elhatároztam, hogy persze törekedni fogok a színhűségre, de prioritásban ez a szempont hátrébb sorolódott, álljon össze az autó, ez a legfontosabb, az pedig, hogy hogy néz ki, kevésbé. Hát így nézünk Miki:

Első lépés: elemlista. A listából a legegyszerűbbek szerencsére megvoltak, nagyjából a rajtszámig. Kerekeket és pár egyebet ügyesen vettem a Pecsa bolhán, a pálcák és a két 16-lyukas Technic-rúd pedig a Le-golánc nevű magyar online boltból érkezett. A fogaskerekek egy része is ez utóbbiból való, de mivel nem volt mindenük készleten, a vaterát és az ebayt kellet segítségül hívnom. Szerencsére igen sokan foglalkoznak ilyesmivel mindkét helyen, az ebayen speciel az adott nevű eladó „boltjából” rendeltem, kimondottan hiányzó elemek pótlása a profilja, abszolút elviselhető áron. Dugattyút szerezni azonban azóta sem sikerült, mert amit láttam a vatin, az drága, de ha nem tudom máshogy megoldani, megveszem majd azt, addig elleszünk nélküle...

Második lépés: az összerakási rajz beszerzése. Ugyanúgy peeron, szkennelt változatban fent van minden, többek között ez az 1978-as készlet is. Innentől gyerekjáték, csak le kellett mentegetni és kinyomtatni.

Harmadik lépés: az összerakás. Mint fentebb írtam, nem egy nagy meló, ha minden adott, 15 percnél nem tarthat tovább. Nekem mégis több nap volt (na jó, pár hét), mert nem bírtam kivárni minden elem megérkeztét (pl. a két oldalsó nagy gumicső is hiányzik még), és elkezdtem apránként, illetve a színekkel is többször varáltam.

Negyedik lépés: összegzés. Az eredeti fotójával összehasonlítva egyrészt látható, hol tértem el színben (törekedve azért némi kellemes összhatásra), de valójában pár egyéb apró különbség is van, főleg hátul, a motor alatt, illetve alul, ahol lapos elemekkel "merevítettem" a gyár által javasolt mennyiségen túl is. Ennyi custom a részemről belefér, a jó múltkor mutatott kis terepjáróhoz is én újítottam motorháztetőt és lámpát, a kevesebb nem mindig több. Abszolút elégedett vagyok magammal és az ötletemmel, hogy összeturkált elemekből építsek gyári készletet, ami így egyedibb lett, hovatovább tuning, de valószínűleg így jóval értéktelenebb is – mások szemében. Nálam pont fordítva. Összeszámoltam, nagyjából 2000 forintba került a kis projekt.

A következő hasonló művelet (a fenti költségen még mindig szerencsésen belül) a 8844-es helikopter lesz, amihez a fent vázolt módon már beszerezgettem apránként majd' minden alkatrészt, csak még nem kezdtem el összerakni...

Tegnap két Ferrarit is láttam, de csak az alábbit tudtam lefényképezni:

Az Andrássy úton.

Ehhez az autóhoz nem is kellene többet írnom, csak idézni a német wiki első sorát, ami még a németül nem tudóknak is tökéletesen érthető:

Der BMW 7er ist eine Oberklasse-Limousine von BMW.

Oberklasse, de szépen hangzik... És a lényeget el is mondja. A valóságban 1977-ben jelent meg az első 7-es sorozatú BMW, amit 1986-ban követett az E32-es:

Majd 1994-ben az E38-as, amelyet többek között a James Bond - A holnap markában, illetve A Szállító című filmekből ismerhetünk:

Azért ezeket emeltem ki, mert nemrég ezeket sikerült beszereznem kicsiben. A Hetes sajnos Matchboxban nem létezik, de német típus lévén a Siku (hasonlóan a Maistóhoz) természetesen megformázta a  tekintélyes bajort. Nem is egyszer. A kettő közül ráadásul az E32-es égbekiáltó ritkaságnak számít, így nézzétek!

A kék BMW még igazi 'old school' Siku, tehát fém az alváz és szép fehér küllős felniket kapott. Az első ajtók nyithatók, a beltér fehér és közepesen részletes. Az autó orra különösen impozáns, de a hátulja is megfelelő kivitelű, bár típusjelzést nem kapott. Az aljáról elolvasva azért megtudjuk, hogy egy 211 lóerős 3430 köbcentis 735-ös iL típusról van szó, amely jelölésben az L tudtommal a hosszabb tengelytávra utal. Tényleg szép hosszú. Made in W.-Germany.

A bordó már újabb, fém alváz itt nincs, mint ahogy arról sem esik szó, hogy hol gyártották a kisautót (találgathatok?), viszont itt is adnak egy autóskártyányi infót: 2997 cm3, 8 henger, 218 ló, 235 km/h végsebesség. Az első ajtók itt is nyílnak, plusz vannak már külső visszapillantótükrök is, illetve némi ezüst festék az első lámpákon. Hátul pedig ott figyel a kis propeller, de festetlenül.

Egyik sem rugózik, de mindkettő makulátlan, és jól mutatnak együtt:

A végére szórakoztató kisfilm, a főszerepben Clive Owen:

Na szép napot, jó hetet!

Andrew0807 találta ezt a patikus Chevy Master Panel Van-t:

Köszi és grat, nem semmi darab...! Még több itt.

Ezúttal egy olyan típusról szeretnék írni, ami nem annyira hétköznapi, mint pár korábban tárgyalt típus, nevezetesen a VW Golf III-as Cabrióról. Előtte azért (tényleg csak) pár szó az egyesről: a Volkswagen 1979-ben mutatta be, és egészen 1993-ig gyártották. Az autó egyszerűen telitalálat volt, nagyon jól néz ki, helyes, jópofa, fiatalos, vagány, jól használható. Egy volt kollégámnak is van, így volt alkalmam személyesen is megvizslatni, tényleg kurvajó. Nem mondom, egy Bogár Cabrio azért „feelingesebb”, de tető nélkül autózni utolérhetetlen érzés. A lenyitható tetejű egyes Golf sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy 1984-es minimális ránc-felvarráson kívül egyszer sem változtattak rajta. 1993-ban azonban megérett az idő egy komolyabb módosításra, így az akkor már aktuális hármasból építettek újat. 2002-ig ez volt a Golf Cabrio, tehát a négyes bemutatásával sem készült új belőle, csak egy kicsit átszabták. Azóta sincs nyitott Golf, persze van Eos (ötletes próbaútra buzdító hirdetéssel), de az nem ugyanaz.

Kicsiben valami miatt (még) nem szereztem be egyes cabriót, pedig a Siku készített ilyet, de majd idővel. Addig is itt egy Maisto, ami a legutolsó (azaz a már négyesnek kinéző hármas) változatot mintázza, kékben. Külön örülök, hogy ezt a színváltozatot sikerült bezsákolni, mert nagyon jól áll az autónak, valahogy olyan komoly lesz tőle.

A kerekek, a külső részletek és még a belső is teljesen rendben van ezen a szinten, semmi panaszom nem lehet. Az első lámpákat szépen kifestették, kapott emblémát is, de hátulra már nem nagyon jutott a festékből. Annyi baj legyen, a való világban is sokan kékre cserélik a hátsó lámpákat, így ez a hiányosság egyáltalán nem zavar.

De kattintsatok tovább, mert a lényeg még hátra van.

Marcona legények:

Volt ám puskájuk is...

Két régi jóbarát újra akcióban:

És igen, péntek!!!

Tegnap épp egy Cadillac-et fotóztam...

... amikor tengermély dübörgéssel elment mellettem a múltkor szpottolt Hummer. Mivel kábé 10 méterre tőlem parkoló manőverbe kezdett, utánaeredtem. Így a kicsik után akkor végre már ezt is meg tudom mutatni közelebbről:

Ha egyszer nyerek a lottón, környezetvédelem ide vagy oda, tuti szerválok egy ilyet! Vagy akár konkrétan ezt, mert hirdetik:

Azannya...

Újfent édesapám jóvoltából hozzám is eljutott az újságmellékletes Barkas. Azóta persze már megjelent a fehér Ezerkecske is, de előbb ezt mutatom meg. E blogon nem ez az első darab a típusból, a Grell-féle rendőr ugye már szerepelt itt, de ez méreténél fogva jóval impozánsabb példány. Először egy katalógusfotó:

A mellékletes modell színével nem vagyok teljesen kibékülve, emlékeimben leginkább a koszos-szürke példányok élnek, illetve a postás-zöldek, ilyen egyáltalán nem, de ez mindegy is. Összességében tetszik, bár a hátsó lámpáknál valamit elszabtak, de ezzel is együtt tudok élni, hiánypótló darab, így minden megbocsátva:

Nagyon örültem továbbá, hogy végre az autóhoz adott újságban is találtam olyan érdekességeket, amikről eddig nem tudtam, mind az autóval, mind pedig az akkori NDK-val kötött munkaerőcsere-programmal kapcsolatban. Végre valami értelme is volt a lapnak. Érdekességként még nézzétek meg ezt a blogot! Szép napot!

Ezúttal a filmbuziról veszem át a témát, mert csak. Állat klip alább, de lehetőleg csak erős idegzetűeknek, főleg a vége felé. Szóval tényleg csak óvatosan! A lényeget egy symor nevű kommentelő foglalta össze a nekem legjobban tetsző módon: "Az erőszakról, a mássággal szembeni intézményes kegyetlenségről (szól), amely a világ nagyobb gondjai közé tartozik jelenleg és sajnos a jövőre nézve is. A klip az értelmetlenségére ugyanúgy felhívja a figyelmet, mint a lehetséges elnyomás kíméletlenségére."

M.I.A, Born Free from ROMAIN-GAVRAS on Vimeo.

Hej, de kemény... Mondjuk a zene nem jön annyira be, de abszolút releváns.

Egy 1957-es GMC-t birtokolni kiváltság. Még lista is van a szerencsés tulajokról. Erről az autóról van szó, 100-as széria, nem semmi darab:

Az autózás e klasszikus korából számos kisteherautót megmintázott már a Matchbox (és a Hot Wheels is persze), sőt itt is volt már szó párszor hasonló kivitelű járművekről, például e remek verses posztban, de a 2010-es megjelenések kapcsán újra elő kell vennem a témát, mert tegnap az Allee-ban található játékboltban sikerült nekem is beszereznem egyet (a téglafalat az ugyanott található modellboltban vettem):

Remekül sikerült darab, kiváló kerékválasztással, kifestett első lámpákkal, de az autó színe - hát hogy is fogalmazzak finoman - kicsit béna. Azonban ha rákerestek '57-es GMC-képekre (vagy gyakorlatilag bármilyen járműre a korszakból), ahogy ugye én is tettem, láthatjátok, hogy Amerikában, az ötvenes években ez kifejezetten menőnek számított, a kisebb háztartási gépeket is gyakran ilyen színűre festették, így nem panaszkodom tovább. A plató bélése is szép, bár ezt elfelejtettem lefotózni. Vajszínű, famintázatú. Na szép jó napot kívánok, menjen a munka!

Megint egy DS :)

Ezúttal magyar, OT-s rendszámmal. Ügyi vagyok.

Még szerencse, hogy kiírják...

Különben biztos nem tűnne fel!

Régóta kerestem Hot Wheels BMW M1-est, de szerencsémre - és hála pár lelkes gyűjtőtársam segítőkészségének - a legutóbbi börze alkalmával ezt is sikerült kipipálni. Az autó rövid története elolvasható a wikipedián, de a legalul található kis videóban összefoglalják szóban is. Én mindössze annyit fűznék hozzá, hogy gyerekkoromban ez volt az a forma, aminél sportosabbat, menőbbet nem tudtam elképzelni. Jó, ott volt még a Countach, de ha úgy nézzük, van jó pár közös vonás a kettő között...

A Matchbox versenyváltozata (a piros) megvan már egy ideje, de azt nem tudom szépen bemutatni, ugyanis nem bontottam ki, a civil viszont még a listán van. Addig is íme a HW megoldása. Érdekes darab ez a HW-nél, ugyanis 1983-ban BMW M1-ként debütált, egy évvel később már Wind Splitterként találkozhattunk vele, amilyen az enyém is, 1993-ban Street Dog volt, három évvel később egy kicsit megint M1, majd legvégül Street Beast. Itt a sor. Az én példányom az egyik legbénább festést viseli (illetve mintázatot, az alapszínnel semmi bajom), de távolról, hunyorítva nem vészes. Jó, az. Épp ezért nem is mutatom meg felülről :P Emellett a (Guisval-)kerekek sem a legszerencsésebbek, de valahogy ezen az autón nem hatnak olyan furcsán, mint majdnem minden máson, legalábbis nekem.

Régi darabhoz méltó módon az alja is fém, sőt rugózik is! Jó, nem nagyon, de egy kicsit. A hátulja pedig felnyitható. És most direkt nem kezdek el keseregni, hogy bezzeg...

És akkor az ígért videó, teszttel:

Ha minden igaz, lesz még M1, de ez még a jövő zenéje. A jó napot!

Nemrég írtam, hogy még kéne a civil négylámpás Capri, hát íme, meglett:

Ez sem hibátlan, de ennyit szántam rá. Helyes kis gép ez, nagyon tetszik, hogy viszonylag élethűek az arányai, a részletei, még ha ezeket nem is vitték túlzásba a Corginál. A forrás ezúttal is az internet volt, azon belül is a vatera, még konkrétabban a Programershop, amely meglepő módon használt kisautók forgalmazásával is foglalkozik. Ráadásul igen széles a kínálatuk. Szerintem még fogok náluk vásárolni...

A kétharmad tudatában kicsit már félve teszem be, de tegnap megnéztük a Tiszta kosz című darabot, ami nagyon tetszett. Póka Angéla és Szabó Győző is nagyon jó volt, utóbbi énekelte az alábbi Eric Clapton-szerzeményt:

Ajánlom mindenkinek, érdekes, szórakoztató, néhol vicces, néhol sírós, de teljesen blues-os, ráadásul a mellékszereplők sem utolsók, tessék megnézni!

Kedvcsináló és kritika.

Egy pofás kis XK nem messze az Astoriától:

Jó ez a szín neki...

Ezúttal egy igazi ritkaságot sikerült lencsevégre kapni:

Budapest, Madách tér. Kopott, de egyben van. Külön figyelmet érdemel a dupla hátsó rendszám, amelynek az értelme szerintem az, hogy nyitott csomagtartóajtóval is lehessen szabályosan közlekedni. De azért egy kicsit James Bond-feeling :)

Több mint 13 millió vásárló nem tévedhet! A Volkswagen 1973-ban mert nagyot álmodni, és a 411-es utódaként bemutatta a Passat névre keresztelt autóját.

Passzát szél a Wikipédiából: az Egyenlítőnél a levegő magasra emelkedik, elindul a sarkok felé, és visszasüllyed a felszínre a térítőknél, és a felszín közelében újból az Egyenlítő felé halad. A térítőktől az Egyenlítő felé haladó felszínközeli légáramot, amelyet a Coriolis-erő eltérít, északkeleti az északi, és délkeleti a déli féltekén, passzát szélnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy mindkét féltekén keletről nyugat felé fúj, az Egyenlítő irányába. Néha a passzát szeleket egyszerűen keleties szeleknek hívják, függetlenül attól, hogy melyik féltekén találhatók. Az angol szóhasználatban ezek a ’kereskedelmi szelek’, mert a kereskedelmi hajók ennek segítségével jutottak el az Újvilágba. Az ábrán felülről lefelé láthatjuk a sarki magasnyomású területet, ahonnan a sarki keleties szelek fújnak, majd az alacsony nyomású poláris front következik. A légkör függőleges metszetében itt található a ciklonális frontális felemelkedés, ennek következtében ez egy csapadékos terület. Ettől délre helyezkedik el a nyugati szelek öve, majd a térítő. A térítőn magas nyomás uralkodik, ezért itt leszálló áramlás található, és a párolgás az uralkodó hidrológiai folyamat, ezért ez a régió száraz. Ezután a felszín közelében az északkeleti passzátok fújnak, az egyenlítői szélcsendes övig. Az ITCZ jelzi a Trópusi Konvergencia Zónát (Intertropical Convergence Zone), ahol az ÉK-i és DK-i passzátok találkoznak. Itt az erős emelő hatás miatt viharok, hurrikánok keletkezhetnek. Itt alacsony légnyomás uralkodik, és jelentős csapadék hull. A déli féltekén hasonló a helyzet, ugyanazok az övek találhatók meg, mint az északin.

Orrmotorral, fronthajtással, vízhűtéssel. Az első teljes évben, azaz 74-ben 133.000 vásárló döntött az újonc mellett, 76 végére pedig elérték az egymilliós eladási számot.

1977-ben, amikor a Bee Gees a Stayin' Alive-ot énekelte, a Passat kis ráncfelvarráson esett át, egy évre rá jött az első dízel Passat, 1980-ban pedig átlépték a kétmilliós számot. Aztán jött a második generáció, amiről most nincs szó. Hanem az elsőről, rendőr-változatban:

Az én példányom egy Siku, még ez a szép küllő-mintás kerékkel szelet változat. Nem ez a legrégebbi Siku-kerék, de számomra mindig is ez lesz a klasszikus. A legutóbbi börzén szerváltam kellemes áron, együtt egy régi Majorette Cherokee mentővel, amiről majd máskor írok pár sort. A Siku érdekessége kétségtelenül az antenna és a nyitható csomagtartó, amilyen apróságokkal ma már sajnos ritkán találkozhatunk ebben a méretben. Maga a kisautó nem teljesen makulátlan, de a képek ezúttal is szigorúbban mutatják a hibákat, mint amennyire azok szabad szemmel érzékelhetők.

Kellemes kis darab ez, az a nagy helyzet, ráadásul kimondottan szeretem az olyanokat a gyűjteményemben, amelyek egyébként teljesen hétköznapi autókat mintáznak meg, ez pedig még rendőr is, szóval egy szavam sem lehet. Témába vágó videó:

És igen, megint péntek, holnap hétVWége!!! ;)

Bizony, hozzánk is végre elért a Hot Wheels 'Speed Machines' szériája, halleluja! Gyorsan szerváltam is kettőt a hétvégén az Auchanból (van még elég sok típus egyébként, Ferrari, Bugatti, Saleen, Mustang...). Az egyik egy GT3-as Porsche, amely eleddig csak Matchbox-ban képviseltette magát itt, a másik pedig egy olasz rendőrré avanzsált Lamborghini Gallardo:

Külön köszönet a négy egyforma méretű felniért!!! És úgy az egészért, rendkívül jól sikerült ez a Porsche, a csomagolást pedig egyenesen gyönyörű. Alant a kis Lambo:

Mindkét autóval azt a színvonalat hozza a HW, amit a Ferrari-sorozatával kezdett meg. Igényes festés, klassz kerekek, remek csomagolás - gyűjteménybe való mind. Az utóbbiból egyébként szerencsére van egy szép matt fekete civil változatom is, így a fenti rendőr maradhat bontatlan. Ajánlom szíves figyelmetekbe ezt is:

Nagyon jó ez a színválasztás azért is, mert az a pár részlet, amit kifestettek, így sokkal nagyobbat üt. A felnik is jók az autóhoz, szóval összességében jól sikerült darabról van szó. A fekete szín egyébként az igazinak is elég jól áll:

Na, holnap péntek, aztán hétvége, ami, ha minden jól megy, igen komoly változásokat hoz a gyűjteményemben, de erről majd később...

A nemrég mutatott Greenlight Mercury-n kívül a legutóbbi börzéről hazahoztam azért még egy-két szépséget, többek között egy 1:24-es Jada VW Buszt. Már egy jó ideje az enyém volt virtuálisan, de most ment foganatba az üzlet egy jóbaráttal.

A mintát egy 1962-es busz adta, de csakúgy, mint a korábban mutatott kis fauvék esetében, a tunerek itt sem lazsáltak: fényeztek, krómoztak, ültettek, choppoltak, felniztek bőkezűen. A tetejére pedig egy faja kis szörfdeszkát is feldobtak.

Mivel a fotózáskor elfelejtettem, hogy a motorháztető is felnyitható, így sajnos most nem tudom megmutatni nektek a duplakarbis Typ1-es motort, ami nagyon szép részletezést kapott... Cserébe minden mást kinyitogattam rajta, amit lehetett:

Az 1:24-es méretarány valószínűleg továbbra sem lesz nagy számban képviselve a gyűjteményemben, de néhány kivételtől azért nem dől össze a világ. Legalábbis remélem... Szép napot!

Olyan régen volt már Tomica, hogy már nem is emlékszem. Ezúttal egy Nissan Skyline-t mutatok, egy igazi klasszikust. Először nagyban, akcióban, filmben:

Aztán állóképekben is:

És végül kicsiben: a Tomica ebben a műfajban nagyon otthon van, számos olyan historic versenyautót mintáztak meg, amiket itthon nem, vagy csak alig ismerünk, valószínűleg ez a GT-R is ilyesmi. De talán alakul valami, a HW is nemrég kihozta ugye a Datsun 510-est, idén lesz új recolorja, szóval örülés van. Íme akkor a kis Nissan a Tomicától:

Létezik ez szélesebb kerekekkel is, de én maradtam ennél a változatnál, így nekem életszerűbb. A részletezést ezúttal nem vitték túlzásba, de minden a helyén van. A festés is viszonylag egyszerű, de annak örülök, hogy a beltér fekete, és nem piros, továbbá hogy nyitható ajtók segítik a belátást. A háttérben is egy klasszikus látható, a már többször említett Hacsiroku, ami megérdemli, hogy pár önálló képet is kapjon:

30 éves jubileumi kiadás ünneplős dobozban!

Mondtam már, hogy nagyon szeretem a Tomica modelleket? ;) Szép napot!