Arra gondoltam, hogy itt az ideje egy újabb összehasonlításnak. Ezúttal a Mercedes M-osztályú luxusterepjárója lett az áldozat. Matchbox vs Realtoy. Óriási küzdelem, titánok harca... Ugyanis mindkettő nagyon tetszik.

Mindkettő felül fém, alul műanyag. A MB harsányabb metálfénnyel és vonóhoroggal, a Realtoy szép részletezéssel felvértezve indul a csatatérre. A kerekek mindkét kisautó esetében rendben vannak, de a szubjektív mérleg nálam a Realtoy felé billen, még ha amúgy a kedvenceim közé is tartozik az ötágú MB-felni, azonban a MB rugózik is, ami jó pont, ráadásul nem is rosszul. A belterek tekintetében egál a küzdelem, de a MB lehúzta az első ablakokat, hogy jobban belássunk, ennyi csalás belefér. (A képek egy része itt is kinagyítható.)

Összességében?

Realtoy. A MB arányai magában nem (annyira) zavarók, de egymás mellé téve látható, hogy túl magas. Hosszra ugyanott van a kettő, a MB-nál még talán jobban is tetszik az övvonal magassága, de onnantól megcsúszott a ceruza... Nem mondom, hogy kár érte, mert nem ilyen súlyos a helyzet, továbbra is bejön a Matchbox, de az én szememben ez az apróság elég ahhoz, hogy egy fokkal jobban tetsszen a Realtoy verziója. Vélemények?

(Szolgálati közlemény: a Minis posztot frissítettem!)

DS, naná. Gyors irodalom, aztán csak a képek. Egy részük kattintásra nő. A poszt aktualitását az újonnan beszerzett arany festésű darab adja - új kedvenc a három közül. Fontos leszögeznem, hogy nekem a zöld is tetszik!

Durván egy éve volt már szó róluk (Joe-nál egy kicsit több szöveg), de akkor még nem üzemelt a fényképezőm, így soha nem késő alapon most pótoltam, ez is letudva :) (No és ez.)

Fent egy újkori Matchbox, alant két Maisto:

A kék Maisto nagyon szeretne olyan lenni, mint a zöld MB, de azért nem sikerült neki. Ettől függetlenül teljesen rendben van, az arányait tekintve talán még közelebb is van a valósághoz, de az érzelmi faktor és a vonóhorog hiánya pótolhatatlan :D

Nem, nem hősies kurucokról lesz szó, hanem elsőnek egy nyerges lakóautóról, majd egy nem nyergesről, majd egy nem lakóautóról - de mindhárom egy tőről fakad.

Rémpofa helyett mi egy vidámabb arcot faragtunk. Elbírja...

(Jó, mint látható, volt egy kis segítségem...)

Hát, nem egy tipikus sunamágnes, az biztos... De a csinos családos anyukák nyilván értékelik. Hot Wheels Sunagon, gondolom a napfény és a wagon szavak sima összeházasításából, a valóságban ezt a kitolható tetejű típust Westfaliának hívják a VW-nél. Egy barátom hasonló tetejű T2-esében volt szerencsém egyszer eltölteni egy éjszakát, jópofa dolog. Túl sokat ezúttal sem írok, beszéljenek helyettem ezúttal is a képek:

Az azért érdekelne, hogy miért csak egy fél motort szállít hátul... Igen ritka és igen drága egyébként ez az 1982-ben bemutatott modell, főleg normális állapotban. Ez 20 dollár volt, a dél-texasiak szerint fele ennyiért is lehet kapni ilyet bontottan. Én nem találtam...

Ez a Walmart szlogenje, amely odakint egy igen nagy áruházlánc, pár éve szó volt róla, hogy ide is bejönnek, de végül nem jöttek. Még. Pedig ők olyan jelentősek, hogy a Mattel időről időre készít WM-exkluzív szériákat is.

Pár ilyet mutatok a tovább után.

Innen szedtem, édibédi, apja fia.

Valakinek nem elég, hogy magukban is jól néznek ki, továbbmegy, alkot:

Köszönet a képért Andrew0807-nek!

Talán jobb lenne a züm-züm... Pár gyors link, hogy aztán tovább léphessünk: egyik, másik, harmadik, mind totalcáros. A korábbi Mazdás posztban írtam, hogy több Mazdám nincs, max még egy kis MX-5-öst fogok beszerezni. Na, itt van, pótolós poszt ez is, mint a tegnapi Z-s. Az autó történetét most kihagyom, lényeg, hogy az autós történelem egyik legsikeresebb roadsteréről van szó, amely 1:64-ben igen kis visszhangot kapott. A Miata néven is ismert kisautót a Hot Wheels jóvoltából van szerencsém megmutatni még kisebb méretben.

1991-ben készítették az elsőt, itt az összes, az én példányom a link szerint 1999-es - de a legújabbak is a legelső szériát mintázzák meg. Az enyém az X-Treme sorozatból való, ennek megfelelően igen élénk festést kapott, wakeboard-os dekorációval. Első pillanatban furcsa volt a kék és a neonzöld párosítása, de üssetek, nekem tetszik, illik ehhez a kis törpéhez, főleg a jól kiválasztott felnikkel együtt.

A belső tér kidolgozása egyébként hármas alá, főleg a (tuskó)kormány környékén. Egyébiránt teljesen rendben van az autó, fém az alja is, ráadásul a kis kifigyelő első helyzetjelzők műanyagból készültek, ami szimpatikus - és ma már sajnálatos módon egyre ritkábban alkalmazott - megoldás.

Az autó seggének formáját nemigen találták el, de azért felismerhető. Tükröket még tehettek volna rá. Nem rugózik, viszont jól gurul és jó kézbe venni, a már említett fém aljnak köszönhetően súlyos, így minőségi érzést ad.

Szép napot, nemsokára péntek! :)

Csak Hammer kedvéért egy kék Saab:

A jó estét!

Ha ez eredeti posztban nem tűnt volna fel, akkor mondom, hogy erősen hiányoztak belőle a Hot Wheels járgányai, már ami a kurrens Z-t illeti. Hát nem hagytam annyiban, kétszeresen is pótoltam a hiátust. Az első egy mezei kivitel, sima ezüst, utcai. (Amit egyébként ma már nem olyan egyszerű beszerezni.)

Nem rugózik, nem nyílik semmije, ellenben az újkori MB-okat idéző lámpafestést kapott elöl. Jól is áll neki a ferde szem. A formával sincs bajom, bár ha nagyon szőrözni akarnék, és már miért ne, akkor azt mondanám, kicsit mintha túl hosszúra sikeredett volna a járgány. Például ehhez képest. No nem zavaró mértékben, és az is lehet, hogy ez csak egy érzés.

A duplaküllős csillagfelni jól áll a Nissannak, a sötétített ablakok is, és ott a kis HW-matrica hátul, amivel eddig csak a Corgi-remake-eken találkoztam.

A második versenyzőnk már vadabb egy kicsit: komoly spoilerek, szerénytelen szélesítés, matt fényezés, sportos festés, állat kerekek, durvanagy szárny, brutális kipufogók jellemzik. Ez a példány a Hot Wheels Shopból érkezett, de elő-előfordul helyenként IRL is:

Érdekes, hogy ennek az arányai valahogy az én szememben közelebb vannak a valósághoz, mint a fenti utcai autóé. Rövidebb, mokányabb. Alacsonyabb mondjuk lehetne. Ebben az esetben egyébként nem hiányolom a lámpák pigment-hiányát, jutott festék bőven oda, ahova kell egy versenygépnél.

Még egy (nem annyira) érdekesség: az alsót napra pontosan egy hónnappal korábban fotóztam le, mint a felsőt. És természetes fényt használtam, semmi egyebet. Ezt el kellett mondanom...

Másból is érkezett pótlás, majd később meg is írom. Na jó, elárulom: Mazda az illető.

A legutóbbi Corgis poszt legvégén írtam, hogy a BMW még nagyon kéne. Ha nem is verseny-kivitelben, de befutott. Kopott a kis drága, de ezek a sarok- és pontkopások aránylag fájdalommentesen orvosolhatók, majd megoldom. Íme:

Angol gyártmány, 1:43-as ez is, a kivitel minősége ugyanolyan, mint a linkelt előzményben a Saab és a Toyota esetében, egyszerű gyerekjáték. Ezt rendőrnek festették, de a megkülönböztető jelzés hiánya kicsit fáj... Az alján büszkén figyel a BMW 635 CSi (nem ez) felirat.

Olvassatok a 635-ösről többet itt! Szép napot!

Végre egy szép Aston Martin:

Ugye?

2002-ben 50 éves lett a Matchbox, amit többek között azzal ünnepeltek, hogy kiadták az 50 "tagot" számláló (Matchbox) Across America sorozatot, az 50 amerikai államra is utalva ugye. Mindenféle autó volt ebben a sorozatban, számomra a speckó festések ellenére is többnyire érdektelenek. Többnyire, ugyanis a sorozat tartalmazta a VW Bogarat és a VW T1-es Transportert is. Ezeket természetesen be kellett szereznem.

A T1-es (csak most tűnt fel: VW Panel Transporter, WTF?) már megvolt régebben, de tegnap megérkezett a Bogár is, szerencsére nagyon baráti áron. Ez a pláne ebben, ugyanis ezt is megvehettem volna korábban, 10 dolcsi körül tele van vele az ebay, de ennyit (plusz a szállítást ugye) nem szántam rá. Végül két dollárért lett az enyém a kis massachusettsi teás járgány. A T1-es pedig georgiai festést visel, és nyilván egy barack-ültetvényes tulajdonából származik.

Ezeket nem is bontom ki, maradnak szépen az extra hosszúszárú bliszterben, de beszereztem egy másik járgányt is a sorozatból, amit azóta már kibontottam. Virginiai rendőr, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Matchbox Impalám eddig nem volt, most viszont lett. Abszolút pozitív csalódás a kisautó, van súlya, rugózik rendesen és jópofa a festése is. Ráadásul az alja rendkívül részletesen kidolgozott, erről azonban elfelejtettem képet készíteni... A kis rendszám, ami még a csomagban volt, elég gagyi, de legalább belefért a keretbe valami kis plusz ajándék. Hogy morogjak is azért: lámpák, hűtőrács mi az anyámért nem lett kifestve?????

A csomagban még három másik autó is volt, egy MB és két HW, de azokról majd máskor.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én bizony néha fel-felnézek a hasznaltauto.hu-ra, hátha. Nem akarok soha venni semmit, csak úgy nézelődök. De amikor ilyeneket látok, egy kicsit mindig megremeg a lábam...

1972-es, 650.000 itteni pénz. Matchboxot szerintetek beszámít?

Írtam korábban, hogy van pár teendőm a felújítások terén, és ezen a hétvégén végre sikerült pár kisebb lépést tennem.

Lapozás után van még...

Hogy ez a rovat se maradjon elhanyagolva, itt egy lájtos vasárnap délutáni punnyadós poszt. A Maserati már szerepelt itt, nagyon hasonló rendszámmal, de Volvo P1800 még nem.

Jövőre a Volvo jön Matchbox-ban!

A múltkor a "csupasz" Parlamentről mutattam két szép képet, most azonban kis országunk nagy háza ünneplőbe öltözött, amit nem tudtam nem megörökíteni. (Kattintásra megnő.)

Ajánlom mindenkinek, menjen ki, és ha nem is fotóbuzi, legalább nézze meg személyesen, nagy élmény!

Most az ünnep alkalmából nem autókról írok. Illetve egy kicsit de. Megmutatok két könyvet, amelyek egészen biztosan mindenki számára teljesen ismerősek. Mindkettő simán beszerezhető egy-egy új MB áráért, így akinek nincs meg, ajánlom erősen, bármelyik aukciós oldalon vagy zsibvásáron könnyen - és olcsón - hozzájuk lehet jutni.

Autók címmel jelent meg az első a Móra Kiadó kolibri könyvek sorozatában, 1979-ben. Az én példányom már a második kiadásból való, azaz 1982-es. 64 oldalas, ha jól számoltam, 61 autót tartalmaz. A képek inkább rajzok benne, de mindegyik típushoz egy nagyjából 18 soros leírás is jár, alapinformációkkal, érdekességekkel - 1866-tól 1977-ig. Számomra úgy a 38-as oldaltól, azaz az 1954-es Volga M21-estől érdekes.

Az Autók 2. már 1986-os kiadású, értelemszerűen ugyanebből a sorozatból. Ez a könyvem első kiadásos. Szintén 64 oldal, 60 autóval - 1977-től 1984-ig. A képek még itt is rajzok, de már fotószerűek, ránézésre fotók átrajzolásával, majd körbevágásával készültek, de részletgazdagabban, élethűbben festenek, mint pl. a híres autós kvartett képei. Számos olyan gép is belekerült, amely Matchbox-változata is jó ismerős: Maserati Bora, VW Golf, Volvo 760, Rolls-Royce Silver Spirit, stb. Ebben már jóval kevesebb a szoci modell, gondolom azért, mert egykori elvtársaink 1977 után már igencsak visszafogták az új típusok fejlesztését...

Mindkét könyv aránylag szép állapotban leledzik, bár a második rész lapozgatva enyhe dohszagot áraszt. Újonnan 25- és 32 forintba kerültek. Sajnálom, hogy ebben a formájában nem folytatódott a sorozat. Belső képek a tovább után.

Bizony, ez a HP-ből van. A poszt aktualitását az adja, hogy holnap este héttől az RTL-en megtekinthetjük a Harry Potter és a Titkok Kamrája című filmet, amelyben először láthattuk az alant bemutatott Ford Angliának egy látszólag egyszerűbb, ugyanakkor repülő változatát, hála Ron Weasley faterjának. Az autót aztán a felelőtlen fiatalok csúnyán lezúzták (diszkóbaleset, hehe), de a Tűz Serlegében visszatért.

Hivatalosan Ford Anglia 105E, a sportosabb verzió pedig Super Anglia 123E, ez utóbbi 1962-től létezik (1.2-es motorral), míg a szériaváltozatot 3 évvel korábban mutatták be (ezres motorral). A design az amerikai nagyvasakra hajaz, csak kicsiben. Az eleje a korai Ford Thunderbirdé, oldalsó krómcsík, szárnyas farok, mi kell még? Sikeres, népszerű autó volt, de a Cortina lenyomta.

Kicsiben nálam a Hot Wheels értelmezése van meg. "Természetesen" a sportosabb változatot formázták meg, adtak neki egy vagány matt szürke-fekete festést, pár feliratot, hatalmas aranyszínű felniket és kész. Szerintem nem is rontották el, nagyon dög lett. F. Campbell nem ismerős.

Itt pedig egy igazi, szintén sporszerkóban - na jó, itt látszik, hogy talán túlzás a Hot Wheels kerekeinek mérete:

Az autó sima mainline, kis szerencsével még lehet belőle szerezni a boltokban, semmi extra, de nekem bejön.

Még valami: figyelmezzünk a helyes kiejtésre!!!

És akkor újra az autó, IRL, mozgásban:

Szép utolsó munkanapot!

Hogy ne szemeteljem tele linkekkel Sam. Joe blogján matchbox bejegyzését a várható és nem várható új Matchboxokról, ide teszek inkább pár képet a beszerzendőkről:

Aztán most már jó lenne látni valamit a 2010-es évről is...

Válaszolnám, ha valaki megkérdezné, minek kellett ez is a meglévő kábé 10 db mellé?!

És mert a különböző filmes tematikájú kisautókat nagyon kedvelem, ez meg ugye Jurassic Parkos, szóval ezért.

Az elejére egy kis HW-történelem, érdekes olvasmány. Pár soron keresztül Howard Rees-ről is olvashattok benne, aki a Hot Wheels egyik fő designere volt. Azonban a hetvenes években egy kicsit belefáradt a kisautók tervezésébe. Volt szerencsére egy jóbarátja, Larry Wood, akivel régebben együtt dolgoztak a Fordnak, persze hogy autók tervezésében. Howard felajánlotta Larry-nek, hogy dolgozzon be a Hot Wheels-nek. Wood igent mondott, egy hét múlva már a Mattel alkalmazottja volt. Azóta több mint 40 év eltelt, de Larry azóta is ott dolgozik. A Larry’s Garage sorozat, amelyből megvan egy Mustang, róla kapta a nevét. Illetve több modellen is fel-feltűnik az Elwood név, ami szintén az ő nevéből eredeztethető, mint L. Wood. Legismertebb munkája a Bone Shaker, amely nem mellesleg az egyik legkedveltebb custom-alap. (Itt van egy interjú vele.)

Már többször, több helyen hangoztattam, hogy fantázia-modellekben nemigen utazom. Íme most akkor egy ellenpélda, egy Hot Wheels Minitrek, vagy Minitrek Camper, ahogyan még nevezik, amit – nem véletlen a bevezető – Larry Wood tervezett 1981-ben. Az én példányom a 83-as színvariáció, az első drapp volt. Sajnos a feliratok – és az egész autó is – némileg kopottas, de nekem így is tetszik. Ez az az autó, amiről egyszer régen írtam, hogy az Ecserin nem vettem meg sokért.

Mit mondjak még? Régi blackwall kerekek, nulla rugózás, de lakóautóhoz (vagy inkább alvóautóhoz) képest dinamikus vonalvezetés. Inkább csak két személynek tűnik kényelmesnek, a felépítése pedig a Matra Ranchóra emlékeztet leginkább. De alacsonyabb és szélesebb. Nem nyílik semmije, az üvegek sötétbarnák, a beltér nemigen látszik. Egyébként együtt érkezett a már bemutatott Miradával. Sajnos a tetőablak (illetve az egész ablak-szerkezet) egy cseppet be van esve, de majd talán meg tudom reparálni komolyabb roncsolás nélkül. Hamarosan. Remélem...

Nemigen tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon tetszik ez a kisautó. Persze, a formája miatt, de nem tudom, az miért jön be ennyire. Bejön, és kész. Nem tartozik szorosan ide, még csak azt sem mondhatnám, hogy valószínűleg ez az autó adhatta a formai ihletet a tervezőnek, de érdemes kattintani, ugyanis a linken a Toyota egy hasonló jellegű prototípusa látható. 1972-ből. (Viccből érdemes a gugli által lefordított változatra kattintani...)

Szép napot!