Még egy kisebb adag Andristól:

Természetesen ezeket is nagyon köszönöm, remélem, tetszenek!

Szeretett volt főnököm életének párjától kaptam egy remek tippet a karácsonyfa díszítésére, amit egyrészt most megosztanék Veletek, másrészt megmutatom, hogy tényleg működik, és még csak ügyesnek sem kellett lennem hozzá:

Ha kedvet kaptatok Star Wars-os karácsonyfadíszek készítésére papírból, amihez a papír mellett csak egy sima olló kell, ezen a website-on találhattok jobbnál jobb sablonokat - én természetesen az első próbálkozáshoz egy viszonylag egyszerű sémát választottam... Színes papírok felhasználásával szerintem az élmény is fokozható, a méretezést is lehet variálni, szerintem remek móka, és szociális foglalkozás gyanánt a család több tagja is bevonható! ;)

A leges-legkedvesebb Porschémat 5 éve mutattam, és hát azóta lett jó pár új példányom, a gyártók is szorgalmasan hoznak ki különböző változatokat évről-évre, nincs igazán miért panaszkodnunk. A legújabb darabomat október elején vettem a Müllerben, de mivel előre időzítgetem folyton a posztjaimat, csak most kerülhetett sorra: Porsche 934 RSR

Az 1976-os idényre bemutatott versenyautó a valóságban egy vadállat volt a maga kb. 300-as végsebességével, és ezt az állatiasságot bizony jól hozza a kis Hot Wheels is, ezek a szélesítések megríkatnának, ha nem lennék olyan macsó, mint amilyen vagyok. A tamponozással nagyjából jól eltalálták az autó elejét, de hátulra már nem jutott a lelkesedésből, a lámpák közötti csík szinte könyörög egy kis feketéért... A színe tetszik, bár egy pár Jagermaeister logo még elfért volna rajta, illetve egy rajtszám is, de ez van, ezt kell szeretni - és ezt tényleg lehet is!

Klímával és szervóval igaziban kéne.

Hogy valójában mennyire jó dolog is reklámosként dolgozni, arra mindig a külföldi példák a legjobbak: ezúttal egy olyan közlekedésbiztonsági reklámot mutatok Nektek (is), amivel jó eséllyel találkozhattatok online egy olyan két hete, akkor söpört ugyanis végig a fácsén, de itt csak most kerülhetett sorra egyéb okok miatt. A Smart volt az elkövető, akik felismerték - bár gyakran van az, hogy az ötlethez keresünk utólag apropót, lehet, hogy itt is ez volt, mindegy - hogy az emberek kurvára utálnak várni, gyalogosként piros lámpánál pedig végképp. És amikor megunják a várakozást, lelépnek, amit egyébként túl lehet élni, de sajnos nem mindig. Kitaláltak tehát valamit, amivel egy kicsit szórakozhatnak, amíg várnak, a Táncoló Piros Jelzést:

Csinálni egy sima táncoló piros jelzést snassz lett volna, összehozták hát az ötletet egy kis közösségi aktivitással, felállítottak ugyanis egy pavilont, amibe bárki bemehetett egy kicsit denszelni, amit az oda telepített kamera élőben tett ki a piros jelzés helyére. Nagyon jópofa ötlet, a bullshit a 81%-kal kevesebb tilos jelzésen átgyaloglásról már mindegy is, hogy igaz-e vagy sem, az tetszik nagyon, hogy valamit kigondoltak, és a megvalósításba is be tudtak tekerni valami kis extrát. Beírtam a piros pontot.

Andris olasz napot tartott szeptember utolsó napos hétvégéjén, íme az eredmény:

Grazie!

A Hot Wheels nagyon sok ember szívébe belopta magát, amikor kihozta a Datsun 510-es első változatát, és rájöhettek, hogy ez bizony jó érzés, mert nem is hagyták abba, ráadásul nem csak ebből mutatnak be időnként újabb színvariációkat, hanem a kis társaiból is, amiket persze én is mindig szorgalmasan begyűjtök. Legutóbb ugye a kisteherautót, most meg a kombit zsákoltam be:

Jóval elnagyoltabb az eleje, mint a kéknek, ez látszik, cserébe viszont a puttony mellett kapott a kocsi két japán módra elhelyezett visszapillantót, ami öröm. Tetszik még elöl a külső olajhűtő, de hátul ennél puritánabb már nem is lehetne. Gyűjtőtársaim tudják, ezért inkább csak a többieknek mondom, hogy nem ebben a formájában debütált a kombi a HW kínálatában, először a Boulevard-sorozatban jelent meg zöldben, piros felnikkel és gumikerekekkel, majd Super Treasure Hunt-ként is metálbordóban, ezek bármikor beszerezhetők az ebay-ről például, csak eszement drágán, 10 alatt nem igen lehet megúszni, és nem percekre gondolok...

Most már egyre kíváncsibb vagyok, mit gurítanak legközelebb a nosztalgikus japán sportkocsik terén, egy Mazda Savanna GT vagy esetleg egy Cosmo jó kis meglepetés lenne, de egy első generációs Prelude-nek is örülnék. Meg még annyi minden másnak ;)

Írtam, hogy az Altóba majd átkerül a régi autórádióm, na ez megtörtént. Mivel riasztót is akartam a kocsiba, úgy voltam vele, hogy nem állok neki én szerelgetni a rádiót, pedig valszeg megoldottam volna, hiszen csináltam már ilyet nem egyszer, nem is egy autóba, szóval inkább szakszervizre bíztam a beszerelést, és olyat kerestem, ami nincs messze a munkahelyemtől. Így jutottam el a Deákautóhoz, amivel elégedett is voltam. Sajnos a rádió rendes műanyag kerete még előzőleg ütközetben eltűnt, így végül e nélkül kellett beszerelni, ami hát esztétikailag nem az igazi, de legalább szól. Eleinte azonban csak félgőzzel tette ezt, mert a műszerfalba épített mini (10 centis) hangszórók közül a baloldali elhalálozott. Korábban ugye ezt nem tudtam kipróbálni, mert a kocsiban lévő ősrégi Blaupunkt magnó eleve nem működött, így nagy levegőt vettem, és kifizettem egy kis plusz kápét egy zsír új MacAudio hangszórópárért. Ilyenem még úgysem volt. Most szól mindkettő, és meglepően normálisan a hangszórók méretéhez képest. Persze messze nem úgy, mint amit a Ventóban megszoktam... (Bocs a szar képekért!)

(A hangszórók természetesen normálisan be lettek csavarozva, csak a fotó még work in progress készült.) A riasztóról túl sok részletet nyilván nem akarok írni, de a lényeg az, hogy most már egy kicsit nyugodtabban alszom, no nem mintha nagy bizadalmam lenne az ilyen megoldásokban, de egyrészt a semminél több, kis pirosan villogó LED jelzi ugyanis a külvilág felé is, hogy talán érdemesebb lenne egy másik delikvenst keresni ellopás céljából, másrészt pedig kötöttem a kocsira valami minicascót, aminek viszont feltétele volt mind az indításgátló, mind a riasztó, így ezt kipipálhattam végre. Mert ugye amiből sok van, azt jobban lopják, márpedig ezekből a kis gyösz Suzukikból rengeteg futkorászik az utcákon (jellemzően eleddig fel sem tűntek), így az eddigi autóimhoz képest valószínűleg sokkal magasabb az ilyen típusú kockázat... :(

Végül pedig megtörtént az üléscsere, 10.000 forintért vettem egy 2008-as bontott SX4-ből egy pár remek (azaz teljesen jó állapotú, bár elég koszos) első ülést. A Facebook "Suzuki szakik" topicjában rátaláltam egy újpesti kárpitosra, aki vállalta a befaragást, mert természetesen a sínek nem teljesen stimmeltek, ezt kiokoskodtam előre. És még így is fellépett pár nem várt nehézség, de végül minden megoldódott. Igaz, vagy 1,5-2 centivel magasabban ülök most (valszeg nem lesz tehát szükség soha a vezetőoldali darab magasságállító funkciójára), így figyelnem kell, hogy ne növesszem túl hosszúra a hajam, de ég és föld az előzők és ezek között a különbség, nagyon elégedett vagyok a kényelemmel! Egy rendes kárpittisztítás után még inkább az leszek ;)

Ja, közben (pontosabban november 15-én) megvolt a negyedik tankolás is. Az első mérés szempontjából nem játszhatott, de az utóbbiak már igen, ugyanis ezek során mindig teletankoltam, számlálót nullázgattam, és kalkuláltam. A második és harmadik tankolás között kevés város és sok országút volt (nem autópálya, bár abból is jutott egy nagyon kevés), mindez meglehetősen óvatosan, így 400 km-t sikerült abszolválni 20 liter benzinből, tehát a számomra nagyon is kedves 5 literes fogyasztási adat jött ki. Ezt követően elkezdődött az autó rendeltetésszerű használata, amire a legjellemzőbb a sok város, sok dugó, egyébként meg gyakran sietve, és ha nem város, akkor autópálya Biatorbágyig, illetve vissza. A fogyasztási adat 6,8 liter / 100 km lett, ami már messze nem olyan impozáns szám, de nem szeretnék elégedetlenkedni, valszeg egy normálisabb (kevesebb lezárással és tereléssel terhelt, mondjuk nyári) időszakban 6 körülire leszorítható... Az nekem bőven jó lesz, ez volt a cél ugyanis.

Szeptember 27-én nagy érzékkel a TC rászervezte az ötödik Parkoló Parádét a Hungaroringes Golf-találkozóra. Mivel a kisebbik gyerekem délutáni alvásigénye miatt egész napos programot úgysem terveztünk Mogyoródon, elmentünk mindkettőre. Azonban a Hungaroringen megint nagyon szépen összerakták az emeleti gyerekfoglalkoztatót, így az autókból sajnos nem sokat láttam. Egy párat azért kattintottam:

Aztán a délutáni Parádéra már csak a nagyobbik gyerekkel mentünk, oda viszont nem vittem telefont, így csak Andris képeivel (a legfelső is az) villoghatok:

Például elkészült az első normális fotó a Volvóról is ;) (Ami most valami miatt üzemképtelen vagy 2 hete. Odáig kéne eljutnom, hogy beinduljon, aztán letámasztom télre az Aréna mélygarázsába, tavasszal meg nekiállok rendesen megcsináltatni...)

James Bond-színészek jönnek, szuperkütyük mennek, de az Aston Martin örök. Ez speciel egy DB5-ös a Thunderball című filmből, amelyben Sean Connery főszerepelt, de a legújabb Bond, Daniel Craig is hajtott egy ilyet a Skyfall-ban, gondolom, egyfajta tiszteletadásként... A háttérben a majdnem egy éve mutatott legújabb darabom szerepel, amit a Hot Wheels követett el (ezüstben még jobb, majd mutatom lejjebb), de miután eladtam a régebbi, bontatlan bliszteres Corgi Bond-autóimat, vákuum keletkezett a gyűjteményemben, amit muszáj voltam megszüntetni. 600 forintért sikerült is egy szerencsés vatera-ügylet által:

Ez a kisautó hangra ugyanaz, mint amit a Johnny Lightning is árult saját néven, tehát ez is hosszabb és keskenyebb a régebben mutatott Husky és Corgi DB6-osnál, de nem tették meg azt a szívességet, hogy lecserélik alatta a négy kereket valami autentikusabbra - ezek a modern, ötágú csillagfelnik nem nagyon illenek alá, még ha elég vagánnyá is teszik a modellt. De legalább szép részletes és fém az alja. Akárki akármit mond, szerintem a legújabb Bonddal is jól mutatnak együtt:

Kíváncsi vagyok, Nektek hogy tetszik? Amúgy meg természetesen szólok majd, ha lesz bármi változás Bond-fronton, de addig is itt az ígért kép az ezüstről (a változatosság kedvéért Goldfinger felirattal a bliszteren), amit nem bontottam ki:

És egyelőre a legújabb Espritem is marad a csomagban.

Itt van, megjött:

Nálam továbbra is az első és a második a nyerő, de látszik, hogy ezen is dolgoztak ;)

Mindegy is. Igaziban ez az autó az egyik legjobb szerintem, amit férfiember kívánhat magának, Winkler is megírta, bár én csak sejtem, amit ő tud. Kicsiben a Matchbox volt olyan kedves, hogy elkészítse, hát, így sikerült:

Sokkal-sokkal bumfordibb, mint amilyennek lennie kellene, ezért nem is értettem, mi ez a nagy ráizgulás a gyűjtőtársaim körében, de amikor megláttam egy kellemes napos délelőtt az Auchan polcán, bedobtam a kosárba, mert kell és kész. Nem makett, nem modell, hanem egy a klasszikus értelemben vett rendes Matchbox-feldolgozás, és annak tök jó! A részletek kifestése tekintetében pedig az utóbbi idők egyik legjobbja, nem beszélve a nagyon is szerencsés kerékválasztásról. Mondanám, hogy kéne, de mivel már megvan, csak ajánlani tudom Nektek is!

A Fáy utcában lőttem egy újabb R8-ast a Porsche Hungaria udvarán:

A német rendszámost pedig a Kolosy téren:

Annyira kipróbálnék már egy ilyet...! (Mutatom kicsiben is, mert megtehetem.)

Hogy mennyire szalad az idő, mindig meglep... Most látom, hogy már több, mint egy éve mutattam a zöld Galantot, aminek nagyon tetszett a kereke az elődjéhez képest, és mivel ugyanígy voltam a hozzá passzoló Celicával is, abból is lett egy új. Egy korábbi börzén vettem az eredeti, de kissé megviselt állapotú bliszterében, amitől aztán otthon gyorsan meg is szabadítottam szegényt:

Hát a festés minősége nem valami jó, ha az egészet meghagyják sima kéknek, jobban járt volna mindenki, de ez van, ezt kell szeretni. Mivel Matchbox-ügyileg rendben vagyok már a Toyota Celicákkal, a következő kihívás, hogy igaziban is szerezzek egyet. De inkább egy ilyet. Nem mostanában, de egyszer nagyon nem bánnám. Majd a kapuzáráskor, ha máskor nem ;)

Na igen, amit az ember nagyon akar, az összejön neki. Kár, hogy ez az ember most nem én vagyok:

Gratulálok az újdonsült tulajdonosnak, nyugodtan lehet őt utálni, és ha valaki a régebben bemutatott cuccaira kíváncsi, az ide kattintson!

Öcsi küldött igazi amerikai rendőröket:

Thanks, bro!

Nagyjából másfél éve volt utoljára szó Broncóról a blogon, most sikerült egy kettest szerezni - a korábban említett Tsza-féle turkálós dobozból a börzén, ráadásul csereügylet révén. Állapot tekintetében csak az előbbi viszonyítással mondható jónak, egyben van, ez a lényeg, illetve nem is, hanem a festése - ha nem tudnátok (és nem mondtam volna elégszer), teljesen oda vagyok a zebracsíkos festésű kisautókért! Íme:

Jó, kopott itt-ott, de kb. 26 éves kora ellenére mindene megvan, a tetőablak pedig nyitható. A Majorette is megmintázta ezt a típust régebben, volt és két ilyen tűzoltóm, de már elmúlt, valahol írtam is azokról anno, de most nem találtam meg, hol, nem is érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy ugyanebből a MB-ból bizony létezik lila zebracsíkos variáció is!

Ezúttal Öcsitől:

Lesz még!

Anno mutattam egy sárga Lego Toyota FJ40-est, most következzen ugyanaz pirosban. Nem én csináltam, de szívesen magamra vállalnám - így vettem a Pecsa bolhán 2500-ért, és csak azért írtam le az árat, hogy lássátok, bizony ott is lehet néha jó boltot csinálni. Mert szerintem ez az volt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a "kiírt" ára volt a 2500, megpróbáltam, alkudni, de azt mondta az ember, max. egy százast enged. Hümmögtem, de közben összeszedtem egy nagy marék ilyen-olyan alkatrészt, elsősorban a nem létező Space-készleteimhez, és végül megegyeztünk, hogy a teljes árért azokat is elvihetem. A marék alkatrészt viszont lehetetlen tudományosan beárazni, valószínűleg egy olyan 2-300 forintért adta volna csak úgy simán...

A piros szín miatt nyilván nem gyári a készlet, de szeretem az ilyen típusú újragondolásokat, ahogy írtam a Tow Trucknál is, azt is eredetileg szürkében szerettem volna megépíteni, ha sehogy sem sikerül beszerezni az eredetit, de végül ugye sikerült. Megkockáztatom (heh, de jó kis szóvicc), így jobban is néz ki a kis terepjáró:

Apróbb hiányosságok ugyan vannak, de talán az előző poszt fókuszába helyezett Fabuland-ásót leszámítva minden könnyen pótolható. Nekem nagyon bejön, nyilván ezért is vettem meg, és szerintem fogok még ettől az eladótól ezt-azt, mert doboz nélküli régi készleteket nagyon emberi áron kínál. Nektek melyik, a sárga vagy ez?

Ez a hét szokatlanul eseménydús volt. (És még nincs is vége.) Az ovis őszi szünet miatt szabadságot vettem ki, hogy legyen ki vigyázzon a gyerekre, illetve a hét első felében a gyerekekre. Miután az október 23-i ünnepet is tartalmazó hosszú hétvégét Inárcson töltöttük, erre a mostanira írtam magamnak egy 9 pontból álló to do listet, amelyből péntek reggelre 7-et sikerült kihúznom:

1. Szkif eredetvizsga + műszaki + átírás
2. Vento takarítás + magnócsere
3. Vento fényszóró-állítás, olajcsöpögés megszüntetése a szervizben
4. Nissan lengéscsillapító-javítás, alapjárat emelés, ajánlat karosszériamunkára
5. Volvo: fényszóró-javítás, kormány beállítása, bajuszkapcsolók cseréje, izzítórelé-csere + olajnyomás megoldása a szervizben, illetve váltószoknya-csere
6. Laptopok Petinek javításra
7. Villanyszerelő (kiszakadt konnektorok rendberakása + egy lámpa felszerelése)
8. Párásító szervizbe
9. UPC előfizetés

Az utánfutó viszonyait már egy ideje szerettem volna rendezni, itt volt a kiváló alkalom. Persze arcpirító, hogy ez kb. pont annyiba került, mint amennyit az egész futó ér (sőt), még úgy is, hogy amit egyébként némi ügyintézési díj fejében mással szoktam megoldatni, most én csináltam. Mindegy, kész, a nevemen van, friss vizsgával. A Vento sorsa pedig időközben megpecsételődött, eldöntöttem ugyanis, hogy mennie kell, és kell helyette valami kis szar, ami nem fogyaszt 10 litert (vagy akár még többet). Ekkor még nem gondoltam, hogy ez lesz róla az utolsó saját képem, de folytatom. Szóval gondoltam, hogy kitakarítom, kiszedem belőle a rádiót, és beteszem azt a VDO-t, amit a vaterán sikerült 250 forintért megnyernem, pár dolgot rendbe tetetek rajta, és meghirdetem. A Nissannal közben muszáj volt foglalkozni, mert hátul az egyik oldalon a kirohadt toronyból kiesett a lengéscsillapító, de ez is megvolt, emellett pedig a Volvóval is terveztem egy-két kört, viszont az végül már nem fért bele, mert közbejött más: vettem hirtelen egy Suzuki Altót!

Megmondom őszintén, elbizonytalanodtam, hogy vajon ki fogja normális áron megvenni a Ventót, amiről valószínűleg csak én tudom, milyen jó, meg talán Ti, a blog olvasói, ránézésre mindenki más viszont azt hiheti, hogy egyáltalán nem az, ezért inkább elkezdtem úgy keresgélni, hogy mindenképp legyen a meghirdetett autók opciói között beszámítási lehetőség. És csak japán jöhetett szóba. Így találtam rá egy 2004-esként hirdetett, valójában 2003-as fekete Altóra, amelyet kintről honosítottak, de meglepően jól felszerelt: klímás, szervós, dupla légzsákos, motoros ablakos, könnyűfém felnis. Ez utóbbi mondjuk nem hiányzott, de mindegy. Érdre kellett kimenni érte, délelőtt megnéztem, este visszamentem elhozni, a kettő között pedig gyereket altattam, kipakoltam a Ventót és kiporszívóztam (és akkor kitalálhatjátok, a 3-as pontot nem azért húztam ki a listáról, mert megoldottam, hanem mert okafogyottá vált), illetve vettem fel némi pénzt, mert rá kellett fizetnem. Anélkül, hogy megmondanám, mennyit, elárulhatom, hogy szokás szerint óriásit buktam a Ventón, de én így szoktam kiszállni, jó? ;) Szóval Vento ment, Alto jött, ez van (na jó, itt egy pozitívabb írás is róla), válságautó (a hirdetés képei még csak):

Eladtam a német szívem, visszatértem tehát a japánokhoz (akik ugye pont az Alto esetében inkább indiaiak, nem csak az üvegekbe, de a motorba is Marutit írtak, mindegy), lett egy saját Suzukim. Ez talán az első olyan autóm, aminek nem tudok teljes erőbedobással örülni, de ezt a döntést meg kellett hozni, remélem, hosszabb távon sikerül magamat is meggyőzni, hogy jól tettem. Nem mondom, megy, mint a golyó, ülés és ajtó is annyi van, amennyi kell, elegendők benne az extrák, a színe fekete, tehát ott sem kell az újdonságot megszoknom, de azért ez nagyon más dimenzió... Elég kényelmetlen az ülés, maga az autó kissé dülöngél a 13-as virsli-kerekeken, az egész ráadásul vállban szorít, a csomagtartó nevetséges, hátsó lábtér pedig nem is létezik.

Valami miatt viszont a családom teljesen oda van érte, bár Milán a visszafelé út felét végigsírta, hogy menjünk vissza "apa autójáért", mert ez az új rossz ;) Nem mentünk vissza, így a fenti listába be kellett még ékelni egy másik eredetvizsgát és átírást is, de ezt is sikerült megoldanom. Nagyon bízom benne, hogy beválik majd, azt várom tőle, hogy csak ritkán fogyasszon 5 liternél többet, ne kelljen vele soha szerelőhöz járni és vidáman elvigyen bármikor bárhova. Nagy autónk már van, amibe lehet sokat pakolni, ha szükséges, ugye az a Volvo, életem párjának ott a Nissan, amivel tudunk ide-oda menni, ha kell (a Volvo természetesen nem erre való), nekem viszont a napi bejárásra nem volt ideális a 2 literes benzines, a kismoci viszont már megint szar, arra a jelek szerint nem számíthatok akármikor, de télen nem is akartam vele járni. Mint ahogy tömegközlekedni sem, naponta 6 átszállással. 

Hát ennyi. Sic transit gloria mundi.

Adta magát, hogy a típust én is a Ronin című egyik legjobb akciófilmhez kapcsoljam, ahogy tette azt Csikós is a TC-cikkben, keretesben. Hiszen legalább 2 percen át látható volt az 1998-ban készült kétórás filmben. Ettől persze még nem vált olyan klasszikus "filmes autóvá", mint sok másik, amelyek közül jó párat itt a blogon is bemutattam már, de viszonyításnak jó lesz, így talán jobban el tudjuk helyezni. A Mercedes-Benz 1972-ben bemutatott zászlóshajóját már többen megformálták kicsiben, sőt már ezt is mutattam bliszterben közel négy éve, de azóta az a példány már nincs meg, ezt viszont nagyon kedvezően tudtam megvenni a börzén, ezért immár csomagolás nélkül is meg tudom mutatni:

Pár kisebb karc és kopás van rajta, de ezekből a legkisebbek is nagyon rosszul mutatnak a fehér autóról készült közeli képeken, higgyétek el, élőben nem ennyire gáz. Furcsán vastagnak tűnik rajta a festés, de ez az eredeti, nagyon alaposan megnéztem, abszolút kétségtelen. Rugózik, jól gurul és nyithatók az első ajtók rajta. Érdekessége a fényszórók sötét színe, lehangoló viszont a hátul fehéren hagyott lámpák sivársága. Mindenesetre egy jól sikerült darabnak tartom, és már attól is kuriózum, hogy a japán gyártó, a Tomica nem sok európai autót mintázott meg régebben - bár ez azért már nem annyira régi, és nem is Japánban készült, hanem eggyel odébb... Alant egy dubajozós Merci - természetesen fehérben:

Hogy tetszik?

Mármint itt.

Még mindig Andristól:

A kis Suzukit ismerem!

A csak pár darabból álló Matchbox Super GT-szegmens a gyűjteményemben soha nem lesz teljes, ez biztos, ugyanis a fantáziamodellek egyszerűsített verzióit később sem tervezem beszerezni, mert egyszerűen nem tetszenek. Azonban a való életből merített modellek közül igyekszem mind begyűjteni - és hát be kell vallanom, a Lotus Europa eme gazdaságos verziója még jobban is tetszik, mint az eredeti. A mindennek jól álló 8-dot kereke miatt, egyértelműen. Nem mondom, hogy illik hozzá, de nekem mégis így tetszik. Anno volt a típusból egy Tomica-változatom is felnyitható hátsó résszel, illetve az újabb fajta MB megvan most is, de ezt olyan jó konstrukcióban sikerült megszereznem, hogy nem volt kérdéses a beszerzése:

Az történt ugyanis, hogy Milán fiam talán a szülinapi bulijára meghívott kis vendégei valamelyikétől kapott két bliszteres Matchboxot, de valami szörnyű fantázia-munkagépeket. Nem hibáztatom a szülőket, akik szegények úgy adtak értük pénzt, hogy csakis a jó szándék vezérelte őket, sokkal inkább a Matellt, hogy az ilyen típusok csomagolására a lenyelés veszélyeire való figyelmeztetés mellé nem tesz nagy betűkkel egy "Súlyosan sérti a szépérzéket!" feliratot is. Mindenesetre ezeket magammal vittem a börzére, hogy hátha valahol sikerül valami értelmesebbre cserélni, és Tsza megszánt, így húzhattam hármat a turkálós dobozból. Ez volt az egyik. "Megérte" szerintetek is a csere? ;)

Andristól érkezett ez a formabontó DJ-pult:

Köszi! Kéne a kertbe...

Várj, bombázó! :) Régen szerettem volna már rátenni egyre a mancsom, és nemrég sikerült: lett egy Lego TIE Bomberem!!! Csak úgy jött, nem is tehetek róla. Na jó, de, a vaterán botlottam bele, 5500-as villámáron volt, már ennyiért is megvettem volna, de azért a becsület kedvéért alkudtam 500 forintot, és személyesen vettem át egy este a Blahán munkából hazamenet. Boldog vagyok ezzel nagyon, mert az 5000 Ft-os lélektani határ alatt újonnan nem hogy ezt, de már szinte semmilyen normális készletet nem lehet kapni. Szóval meglett a Bomber, és ha a nevéből nem derült volna ki, ez a TIE Fighter (de még inkább a TIE Advanced) bombázóvá átalakított változata, ilyen:

Még egy ilyet is találtam, megmutatja, mi micsoda, nem nekem kell kitalálni:

Ugyanez Legóban a következőképp néz ki:

Azt tudja, amit a két társa, tehát felnyitható a pilótafülke ablaka, de még mást is: a fülke mellett elhelyezett második "cső" elölről nyitható, és egy nagy óriási rakétát rejt, ami egy kis pöcök segítségével, ami a "cső" tetején található, kilőhető - ráadásul jó messze. A vezető mögötti résszel pedig úgy lehet bombázni, hogy a hátulját kihúzzuk, így kipotyog a bombatér teljes tartalma - jó móka... Meglehetősen széles darab, alig találtam neki helyet a polcon, de aztán megoldottam. Ha valakinek még a sok leírás ellenére sem ugrott volna be, a film melyik részén láthattunk ilyen szerkezetet, megmutatom:

A rövid filmrészleten azok a TIE Bomberek láthatók bevetés közben, amelyek az elbújt Han Solóékat keresik az aszteroida-mezőben. Na, így már megvan? (Ha valaki lát használtan olcsó TIE Interceptort vagy TIE Defendert, szóljon már léci, ezeket még szeretném... Köszi!)