Először is BÚÉK! Másodsorban pedig, a rövid bejgli- és virsliszünet után akkor bele is csapok a 2015-ös év első szirszarjaim-posztjába. A címötletet köszönöm a TC-nak, akiknek egy cikkét mindjárt linkelem is hálám jeléül. Linkelem továbbá Sam. Joe mester egy régebbi posztját, amiben már mindent leírt mind a típusról, mind a MB-ról, amit érdemes volt. Azt viszont nem írta, hogy volt már nekem ilyen taxim régebben, annak egy Union Jack volt az egyik nyitható hátsó ajtón, és Joe-n keresztül az akkori főnökéhez vándorolt, mert nagy szükség támadt. Én viszont szerettem volna megszüntetni az így keletkezett vákuumot a gyűjteményemben, ezért pótoltam az ikonikus autót:

Mint írtam, nyithatók a hátsó ajtók, ami a fordított kivitel miatt érdekesebb, mint általában, illetve még azt jegyezném meg, hogy teljesen fém az alja, ami manapság már csak a különleges kiviteleknek jár. Nem rugózik viszont egyáltalán. Létezik egy nagyon hasonló változata a taxinak a Corgitól is, sőt a Tomica is gyártott hasonlót, de szerintem ez a legjobb. Semmi extra, de ennél talán nem is kell több. Londonban anno ültem ilyenben, persze metrózhattam volna, de úgy voltam vele, hogy ezt nem hagyhatom ki :) Az utolsó beállítás arról szól, hogy megmutassam, mi lesz a következő kisautós poszt tárgya:Mindkettőt egyébként a november 9-i börzén vettem, de még egyebeket is, hamarosan mutatom mind, addig is jók legyetek! (Érdekes, hogy tavaly több olyan kisautót is vettem, ami korábban már megvolt, idén mutatok még ilyet máskor is...)

Valami igazán nagy dolgot tartogattam mára, bár nem gondolnám, hogy az év utolsó napján pont a szirszarjaimat olvasgatná Magyarország lakossága, de ez nem csüggeszt, elsősorban azért továbbra is magamnak írom. Szóval az van, hogy meglett a gyűjteményem legnagyobb Lego hajója, egy Republic Gunship az új Trilógia második részéből! (Az új három részben megismert hajók közül ez egyébként nem az első, ami itt a blogon szerepel, egyet régebben már mutattam, amit szülinapra kaptam, de a main kívül nemigen van olyan, amiért annyira oda lennék, hogy be is szerezzem. Illetve de, Jango Fett verdája még jöhetne...) Rendes nevén ez egy LAAT, azaz Low Altitude Assault Transport, de hívják még Republic Attack Gunshipnek is. Lényegében egy Star Wars-os Blackhawk helikopter. (A pilóták elhelyezése okán lehet, hogy inkább Mi-24-est kellett volna írnom.) Legóból az enyém egy 7163-as készlet, amelyet 2002-ben hoztak ki - érdekes módon 7676-os számmal 2008-ban, majd 75021-essel 2013-ban is kijött egy-egy újabb változat (ez utóbbi az, ami jelenleg kereskedelmi forgalomban megvásárolható), de nem igazán értem, mire fel ennyi fajta (oké, minél újabb, annál több kockából áll, ergo részletesebb, több a funkció stb). Ami közös a felsorolt készletekben, az az, hogy baromi drágák. Számtalan darab szerepelt már a megfigyeltjeim között mind a vaterán, mind az ebayen, de valahogy mindig nagyon fellicitálták, vagy eleve magas volt az indulóár, esetleg a szállítás, szóval egészen idén november elejéig várnom kellett. Ekkor az történt ugyanis, hogy egy minifigektől mentes, de egyébként hiánytalan készlet jelent meg egy nagyon baráti villámáron a vatin, amire 2 mp hezitálás után lecsaptam. Mutatom:

Tényleg nagy. A hiányzó minifigeket említettem, de ez nem fájt annyira, ugyanis négy évvel ezelőttről még megvannak a ritka Ep. 2-es klónjaim, amik pont ehhez a készlethez jártak - és máshoz se nagyon. Igaz, csak kettő, eredetileg négy kéne ehhez, de a noname Jedi mester, a két Super Battle Droid és a Destroyer Droid már tényleg nem hiányzik, és meglepetésemre a kicsomagoláskor egy klón mégis megvolt a csomagban... Épp szabin voltam, amikor megérkezett a munkahelyemre a küldemény az eladótól, másnap naná, hogy berongyoltam érte, és miután Milán lefeküdt, olyan 9 körül este, nekiálltam. Közben kis tévézéssel és kis vacsorázással együtt hajnali egyre lettem kész az összerakással. No nem mintha ennyire bonyolult készlet lenne (egyébként meg de, az, nagyon is), csak a szőnyegre ömlesztett alkatrészekből nagyon nehezen ment a keresgélés, mivel csak kislámpánál dolgozhattam, hogy a gyerek ne jöjjön ki az ágyából ötpercenként. A készlet egyébként nem bizonyult teljesen hiánytalannak, ha jól emlékszem, 3 elemet kellett innen-onnan pótolnom, de szerencsére semmilyen extra alkatrész nem hiányzott, csak pár mezei. Innen adódik pl. a fehér antenna használata a hátsó lövegen a szürke sima rúd helyett, a másik kettő csere belül történt és nem látszik. Összerakva tényleg jó nagy, ezt az utolsó két képpel próbáltam érzékeltetni, de szerintem nem jön át. Egyébként meg öt helyen nyílik különböző módokon, remélem, értelmezhető minden a fotóimon. A legmeglepőbb része a széthajtható orr rejtette csomag, amely valami szerszámos ládát rejt, de nem is ez benne a speckó, hanem a mágneses rögzítése a pakknak, nagyon ötletes! Azt sajnálom, hogy a vízszintesig felhajtható (utolsó előtti előtti kép, bal oldal) szárnyak végén a Lego csak félgömböket alkalmazott az "igazi" szárnyán elhelyezett gömbök helyett, de ez ilyen, nem fogok nekiállni tuningolni, végül is tökmindegy ;)

Nem maradt más hátra, mint kisautókban, legókban, sikerekben, egészségben és egyéb szirszarokban gazdag, boldog új évet kívánnom! Gyertek jövőre is legalább ugyanennyien, ugyanennyiszer - amit előre is köszönök!

Szintén még októberben vettem, de már csak novemberben érkezett meg a következő kisautó. Az ilyen-olyan Volkswagen-variációk beszerzésének üteme az utóbbi 2 évben lassult, eleinte sokkal több "szemetet" megvettem, de mostanában igyekszem egy kicsit jobban szelektálni, minőség és érdekesség tekintetében is. A Hot Wheels jegyezte Grateful Dead VW busz szerintem mindkét kritériumnak tökéletesen megfelel, szép is, és a dekorációnak köszönhetően elég egyedi is. A zenekarról, mert hogy arról van szó, aki megihlette az alkotókat, a következőket érdemes tudni:

A Grateful Dead amerikai rockegyüttes 1965-ben alakult a kaliforniai Palo Altóban. A névadó az alapító tagok egyike, Jerry Garcia volt, aki az együttes nevét egy szótárból választotta. A Grateful Dead egyedülálló stílusban olvasztotta egybe a rock, a folk, a blues, a reggae, a country, a dzsessz, a pszichedelikus rock és a space rock elemeit. A zenekar stílusára a kábítószer és a kábítószeres élmények egyaránt hatással voltak. A stílus kialakítása főleg Garcia szokatlanul hosszú gitárszólóinak is köszönhető, de a zenéjük élvezetéhez nem szükségesek a drogok. Az együttes 1994-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be. A Rolling Stone magazin minden idők 57. legjobb együtteseként sorolta be. A kezdetekkor az együttes főleg bluest és countryt játszott. A tagokat a pénz soha nem érdekelte, a menedzserük is belső körből származott: a dobos Mickey Hart édesapja, Lenny Hart volt. Idegen nem intézhette az anyagi ügyeket. Az 1967. június 16. 18. között megrendezett Monterey Nemzetközi Popzenei Fesztiválról a Grateful Dead kivonult, mert a tagok szerint a fesztivál nem a zenéről, hanem a pénzről szólt. A '60-as évekre jellemző életet élték, bejárták az országot, fesztiválokon vettek részt, ingyenkoncerteket tartottak, bárhol felléptek, akár útkereszteződésekben is. Az utakra egy törzsközösség mindig elkísérte őket, amelynek a tagjai kommunát alkotva együtt éltek az együttessel, ugyanolyan szabadok és boldogok voltak, akár maga a Grateful Dead.  1995. augusztus 9-én hajnalban, szívrohamban elhunyt Jerry Garcia. Halála után a tagok úgy döntöttek, hogy feloszlik feloszlik a Grateful Dead. 1998-ban Bob Weir, Phil Lesh és Mickey Hart, valamint más zenészek közreműködésével mégis feltámadt az együttes, koncerteztek, lemezeket adtak ki, megjelent egy koncertalbumuk is, a The Strange Remain. 2002-ben ténylegesen megszűnt a Greatful Dead, 2003-ban a neve is megváltozott: The Dead lett.

Na, mutatom akkor a kisbuszt:

Mint látjátok, nem bontottam ki, marad a csomagolásban, majd ha egyszer lesz belőle mainline, akkor körbejárjuk újra. Egyelőre csak négy változatban jelent meg ez a casting, a Brekis tetszik még közülük. A konkrét darabot itthon szereztem be a vateráról egy gyűjtőtársamtól, ennek megfelelően nem volt horror az ára, persze csak az amerikai importtal összehasonlítva - egy sima áruházi HW-hoz képest persze nem volt olcsó. Viszont szépen részletezett és súlyos darab, hiszen teljesen fém az egész. Van még egyébként több Grateful Dead-es dekorációjú kisautó a kínálatban, akit érdekel, nézze meg őket itt összeszedve - a fenti járgány kibontott változatáért pedig ide érdemes kattintani! Búcsúzóul az ihletadó együttes talán legismertebb száma következik:

Minden jót, és mindjárt jövőre van!

Ez a csomag rémlik még valakinek? :D

Egy híján teljes a pakli, de így is örülök, hogy meg tudtam venni, ráadásul nagyon olcsón... Már csak azt a pár klassz régi magyar kártyanaptárt kéne beszereznem, amikért gyerekkoromban úgy oda voltam!

Egészen érdekes helyekről is kapok autós képeket, ezt pl. a kolléganőim fotózták:

Ennek megfelelően nem is látszik a képen semmi :P Sam. Joe már ügyesebb volt, bár tőle már kaptam máskor is, ilyen autót viszont még nem is láttam élőben:

Előbb-utóbb meg kell szoknunk a bődületes átmérőjű virslikerekek látványát... És ha már érdekesség: Andris egy szép régi Land Cruisert kapott le:

Mindenkinek köszönöm!

Gondolom, senkinek nem lesz furcsa az a kijelentésem, hogy Star Wars-os legókból sosem elég. A vaterán találtam egy nagyon kedvező áru landspeedert, még az első szériásat (1999) - ti. volt ebből aztán később áramvonalasabb, azaz az "igazihoz" hasonlatosabb szélvédővel és másfajta hajtóművel szerelt változat is. Figurák nélkül kínálta az eladó, így postával sem volt több 2 rongynál. Ha netán valaki nem lenne képben, mi az anyám tyúkja az a landspeeder, akkor mutatom:
Történetesen ugyanez az egyébként X-34-esnek elnevezett járgány látható odafent a blog fejlécében is egy Fazekas-rajz átalakításaként. A poszt legelején viszont egy mindennél korábbi vázlaton látható a gépezet, ott volt még neki egy Jetsonos üvegbúrája, csak később lett belőle kabrió. A 7110-es számon elkészített Lego-verzió szerintem tök helyes:

Luke és az öreg Ben ülőhelye egy ügyes megoldással lett kialakítva úgy, hogy el is férjenek egymás mellett, de ne is kerüljön a két ülés a 6 studból a két szélsőre. Luke-figurám egyébként van, de nem a tatuini szerkóban, hanem csak már pilótaként, Kenobim viszont semmilyen sincs, ezt majd egyszer szeretném pótolni. Nem sürgős.

Ezzel a két csodás M2 Machines gyártmányú Volkswagennel leptem meg magam - még októberben:

Már régen (tavaly október óta pontosabban, amikor először láttam, hogy az M2 is készített Bogarat) akartam ilyeneket magamnak, csak Amerikából valahogy sosem jött volna ki emberi áron, így jegeltem a témát. De az októberi börzén megláttam ezt a két szépséget, illetve hármat, mert egy '57-es Bogár is volt az eladónál, és nagy örömmel lecsaptam rájuk. Darabonként ráadásul 100 forintot alkudtam is! ;) Ettől a gyártótól amúgy nem volt korábban semmilyen modellem, de nem csodálkoznék, ha máskor is elcsábulnék, gyönyörűek ezek a kicsik, a Bogár elöl-hátul nyitható, a Busznak is a motorházteteje, szóval az ész megáll, hogy 1:64-ben miket lehet megcsinálni, ha valaki odafigyel... Ja, és nem csak ez a két meglepi érkezett, mármint magamtól, lett még egy-két új érdekesség, majd szép lassan mutatom őket...

Minden kedves olvasómnak!

Az ünnepekre csináltam magamnak egy kis barkácsolós programot:

Nyilván csakis a fa kifaragása és díszítése utánra...

UPDATE: az egyiket kicseréltem, és azért nem mind a kettőt, mert gigaszopás a szinte összes hátsó belső burkolat lebontása, de ennél már csak a visszarakásuk nagyobb kínzás. De meglett, mutatom, nem csalok, magát tartja már az új Monroe segítségével:

És szorgalmi feladatként kicseréltem még az első ablaktörlő lapátokat is olyanokra, amik végre törölnek is ;)

Hiába görgettem vissza a blogot egészen a kezdetekig, Jaguar E-type még nem szerepelt itt rendesen, csak egyszer egy nem saját kép erejéig. Na majd most! A valóságban csodálatosan szép autót egy patináns angol kisautógyártónak, a Corginak sikerült úgy elkészíteni, hogy minden kecsességet és lendületes sportosságot kiöljenek belőle, biztos nem volt egyszerű:

Ellenben felnyitható az eleje, alul pedig van rajta egy gyári recsegő, ami gurítás közben lép működésbe, és gondolom, motorhangot hivatott imitálni:

Innen a név: Corgi Juniors - Crowlers! Turkálós vásárlásból kifolyólag került hozzám, de az állapota messze jobb, mint amire ilyenkor számít az ember, és a recsegője is tökéletesen működik, szóval szerintem jó vétel volt. Nem ez az első szentségtörése amúgy a Corginak, ha már a szép formák elbénázása szóba került, a Volvo P1800-ast is csúnyán elintézték, és különösen a mellé tett újkori Matchbox mellett tűnik fel, mennyire el lett a Jag szabva - amely MB szerintem egyébként kimondottan jól sikerült, igazán megérdemelt volna egy önálló posztot itt a blogon. Különösen a szép fenék elrajzolása fájó... Nem baj, a szép Matchboxról Joe írt többször is, tessék odaát kárpótlódni! Ez meg jó lesz érdekességnek ;)

Ezúttal Sam. Joe küldött egy zöld méregzsákot a legnagyobb örömünkre - pont ma két hónapja:

Köszi, Mester!

Groovebird barátunk egyik legújabb szerzeménye:

Fene a jó ízlését...! ;)

Volt egy remek Tomica Ferrarim két éve. Ami aztán valahogy eladódott. PMgabi jóvoltából most nem csak hogy megint lett egy ugyanolyanom, hanem konkrétan ugyanaz a példány került vissza hozzám!

Nem változott sokat az eltelt idő alatt, az ideiglenes gazdája minden bizonnyal szépen megvigyázta az állapotát, talán csak eggyel emészthetőbb fotókat sikerült ezúttal készítenem ;) Ezúton is köszi!

Párom autója eszegette és csöpögtette is az olajat, kerestem az alkalmat, amikor elvihetem végre szerelőhöz, mert bár járni lehetett vele, de az senkinek se jó, hogy folyton utána kell töltögetni. Kitűztem egy szombat reggelt, hogy majd akkor elviszem, és előtte mondtam az autó gazdájának, hogy ha nem muszáj, ne nagyon menjen vele, mert baj lehet, nem volt ugyanis alkalmam a legutóbb eleresztett mennyiséget visszapótolni bele. Az ominózus szombat reggel szépen lementem, hogy na akkor indulás a szerelőhöz, de nem tudtam már beindítani. Na mondom, ennek reszeltek, ez a motor beállt. Próbáltam bikázni, hátha csak az akksi adta meg magát, de úgy sem sikerült életre kelteni. Faterom segítségével végül sikerült eljuttatni a szervizbe, ahol lebeszéltem az emberrel, hogy ez meg az van, és hogy félek, hogy a motor beállt. Mondta, hogy egy felújítás akár egészen sok pénz is lehet, én meg nekiálltam közben alternatív megoldások után nézni, úgy mint motorcsere. Az egyetlen jónak tűnő cseremotorért 80.000 forintot kértek, a ki-beszerelés még egy 50-es, plusz persze a papírmunka... Klassz.

Szerencsére nem volt igazam, a motor nem halt meg, kiderült, hogy "csak" az akksi pusztult el, de az teljesen, és valszeg ha kitartóbban bikázom, nekem is sikerült volna beindítani. Mindenesetre kapott egy olajcserét, új szűrőt, és kicserélték rajta a mindenféle alsó és felső tömítéseket, meglátjuk, mire jutunk így, én pedig vettem egy zsír új akksit, és ezeknek köszönhetően az autó újra él és virul. Olajfolyást most nem látok, hogy fogyasztja-e, az meg majd kiderül, mert azóta nem kellett használnunk. Ha lesz valami fejlemény, majd megírom...

Semmi extra, csak mindkettő megtetszett:

A Landyt a Városligetben, a kombi Mercit pedig a munkahelyemnél fotóztam.

Teljesen egyet tudok érteni avatott szaktársammal a szomszédban, aki szerint a Matchbox által készített Porsche 910 elég béna. Ennek megfelelően nem is igen kívántam újkori gyűjtésem során, az októberi börzén azonban elém ugrott egy turkálós példány, amit végül befogadtam. Mert mondhatni kuriózum, összesen egy verzióban készült (ha az olcsósított Super GT-kivitelt nem számolom, pedig őszintén az jobban néz ki), viszonylag kevés variációban hozzáférhető ugyanis, a most mutatott metálbordón kívül a többi szín inkább ritkaságnak számít. Vagy meggypiros ez, tudja a fene:

Kicsiben az eltolt arányok miatt valahogy sokkal nagyobb autónak tűnik, mint amilyen egyébként a valóságban, no nem mintha láttam volna bármikor is ilyet igaziban, de a bevezető kép elég jól mutatja, hogy mekkora egy emberhez képest. Ezt erősítik szerintem a túl vékony kerekek is - és emiatt írtam a zárójelben, hogy a Super GT jobban néz ki, mert az jóval szélesebb kerekeken fut. Kopások, hibák vannak már rajta gazdagon, de az a klasszikus Made in England MB-feeling, ami hatalmába keríti az embert, ha a kezébe fogja a teljesen fémből készült, így normális súllyal rendelkező kisautót, kárpótol - nem különben a kedvező ár is!

Most már inkább ki sem írom, kitől ;)

A középsővel kapcsolatban az a cikk jutott eszembe, amit október elején olvashattatok Ti is a TC-on, miszerint a tipikus Bugatti Veyron-vásárló átlagosan 84 autót tart, mire megveszi a Veyront. Szóval hogy azok az emberek, akik egy ilyen sok tízmilliós Ferkóval (vagy bármi hasonlóval) grasszálnak, vajon milyen házban laknak, mit esznek, hogy zajlanak a dolgos mindennapjaik? Egyáltalán miért van igénye ilyen autóra? Nyilván én is ezerszer eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne megnyerni egy igazán zsíros lottó-főnyereményt, tehát nem rongyos 300 milliót, hanem mondjuk a tízszeresét, de ha valahogy ez összejönne (nem fog), akkor sem szórnék el ennyit ilyesmire. Vennék egy rakat autót, ez nem kérdés, de biztosan nem 84-et, és Ferrari, Lamborghini, Jaguar, Koenigsegg vagy Pagani tuti nem lenne köztük. Porsche viszont valószínűleg igen ;) A találatokért megint csak köszi!

Bezony, megint elszaladt egy év, huss, a szirszarjaimon pont ma 6 éve jelent meg az első poszt itt. Időközben volt két lakás-, néhány munkahely-, egy családi állapot- és pár autóváltásom, illetve a vezetéknevem továbbvitele érdekében lett egy fiam is a lányom mellé, ilyenek. Amúgy a blog szüneteltetésén, abbahagyásán többször is gondolkodtam már, de:

Szóval gyertek még legalább ennyi évig, ígérem, lesz miért! Vagy nem ígérem, de valami majd csak alakul, ha meg nem, akkor meg olvassátok el az egészet visszafelé! A maival együtt ez 2135 poszt ám...

Azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet költök a börzéken. Meg úgy általában is kisautókra. Néha be-becsúszik egy-egy kivétel, de ez már tendencia, és ennek a jegyében vettem október 12-én az alábbi két angol Matchboxot is, mindkettőt kvázi turkálóból. Az első egy Miura, amelynek az újkori feldolgozását szintén a MB-tól már mutattam, de most egy ezresért behúztam mellé a régebbi Superfast-változatot is, mert csak:

Meglehetősen "játszott" darab, ez nem vitás, egyszer talán majd lesz belőle egy szebb is, de most ennek örülök, még ha néhány kolléga ilyeneket 50 forintokért szokott is venni különböző piacokon... Tökéletesen rugózik, nagyon szépen gurul, tehát alul teljesen rendben van, felül pedig hát meglátszik rajta az idő, 44 év ritkán múlik el nyomtalanul (a casting, azaz az öntőforma régebbi, 68-ban debütált ugyanis a típus Matchbox-ként, de először még a régi, nekem nem annyira tetsző regular kerekekkel jött ki, ezzel a SF-kerékkel csak két évvel később, egy évvel az egyébként már csak új kerékkel gyártott Marzal után). Kicsit későbbi a 76-ban megjelent narancs Countach LP400, ami eddig nekem nem volt meg, de ez ugye most megváltozott - csak hogy tudjátok, ezt 500 forintért vettem, laikusok kedvéért ennyibe kerül egy olcsóbb helyen az összes mai alap Matchbox vagy Hot Wheels kisautó, ez pedig mégis csak egy pedigrés Made in England darab, amely rugózik, fém az alja és felnyitható valamije:

Ez a valami pedig a motorháztető. Négy éve jobban éltünk mutattam ennek egy modernebb (LP500) verzióját zöldben, nem olyan régen pedig pirosban, és tulajdonképpen tök régóta vártam egy jó alkalomra, hogy legyen egy ilyenem is. Még ha egyébként nem is tetszik annyira, mint azok :)

Nem hiszem, hogy emlékeztek, hiszen közel öt éve mutattam egy harci díszbe öltöztetett Ferkót, ami persze azóta már régen nincs is meg, de most eszembe jutott:

Ha olvastok Totalcart, akkor már sejthetitek, miről:

Azért ez vicces, nem? Persze, látszik a két alkotás között eltelt 27 év, de a koncepció egyértelműen változatlan... Ha valakit érdekelnek további Matchbox Road Blasters modellek, ide kattintson!

A jó öreg Mikulás ablaksötétítést hozott nekünk B-oszloptól hátrafelé:

A Thomy volt a kivitelező, az alapnál egy kicsit drágább, a belátásvédelem mellett hővédő funkcióval is ellátott fólia került fel. (Aminek így télen nyilván nincs túl sok jelentősége, de mindegy.) Hogy tetszik? A kocsi elején a króm rácsot és az emblémát is lefestettem szép fényes feketére, mert szerintem így jobban néznek ki:

Kezdek ráérezni erre a kocsira, nem is értem, városban miért nem ilyesmivel jár mindenki?! A fenti képek egyébként Visegrádon készültek, elkirándultunk oda két hete, így alkalmam nyílt picit hosszabb távon is tesztelni az SX4-üléseket - azt kell mondjam, a költségek és nehézségek ellenére jól döntöttem, hogy bekerültek, semennyire sem fájt a hátam egy Visegrád-Biatorbágy-Zugló kör után, és hát ugye ez számít csak igazán. Mellesleg a gyűszűnyi csomagtartóba és az egyik ülés mögé pont be tudtam préselni két felnőtt és két gyerek kétnapi cuccát, úszógumistul, laptoptáskástul, ezzel is teljesen elégedett vagyok - persze előtte szólnom kellett a kedves páromnak, hogy önmérséklettel pakoljon, elmúlt már az a világ, hogy ennyi időre is nagybőrönddel utazhattunk ;) November 28-án tankoltam egyébként megint, és rögtön kiszámoltam, hajszálra 6.5 volt a fogyasztás a napi munkába járás és a fent leírt túra kombinációjára. Pont jó. Folyt. köv. (A változatosság kedvéért most a Nissannal szenvedünk, de majd beszámolok arról a frontról is...)

Ha Andris nem lenne, ennyi carspotting-poszt sem lenne:

Köszi szépen!

A következő kisautó nem az enyém, Milán kapta valakitől - magamnak ilyet nem vennék. Amúgy jópofa darab, de azért nem annyira, mint a szellemvadász csapat kis furgonja:

És a legdurvább - persze a méretén kívül, amit talán az utolsó fotómon láthattok a legjobban - az, hogy ilyen bizony létezik, íme:

Bármennyire is az a helyzet, hogy én nem nagyon vagyok oda Scooby Doo-ért, a saját lövéseim miatt el tudom fogadni, hogy valaki meg igen... A Hot Wheels a Monster Jam sorozattal, amibe ez a kocsi is tartozik, egész sok ilyen igazi szörnyeteget megmintázott, és most, hogy rákerestem, láttam, hogy ennek a szegmensnek is megvannak a gyűjtői. Minden nap tanul valamit az ember.

Egy szeptember végi és egy október eleji építésről, még mindig a turkálós Classic Space jegyében. Az első egy klassz Space Probe Launcher, a "szokásos" fehér-szürke összeállítás helyett jórészt feketéből összerakva:

A másik egy 891-es számú Space Shuttle, amin a fehér szín került túlsúlyba, illetve a gyárihoz képest szélesebb lett, kis szárnyból ugyanis csak kettőt találtam a szükséges négy helyett:

Ketten lehet vezetni egyszerre! :) De miért??? A hátsó vízszintes vezérsík szerepét sem nagyon értem, légterelő nyilván nem lehet, de szerintem ez rajtam kívül senkit sem zavart soha...