Mert olyat már láttunk, hogy HP egy rokihelyre tette le az X5-ösét, de hogy valaki egyenesen egy múzeumba parkoljon le a Bömösével, az már mindennek a teteje...

A BMW Art Car program 35. évfordulója alkalmából ugyanis a Müpában tekinthető meg az Andy Warhol által átpingált M1-es. Nem vagyok nagyon oda a festészetért úgy általában, a modernért meg főleg nem, továbbá Andy Warhol életművét sem tekintem sokkal többnek, mint ...eh, mindegy. De ezt nem akartam kihagyni.

A teljes album itt látható, ha valakit érdekel. Köszönhetően a nem túl napos időnek, a beltér ebből adódó viszonylagos sötétségének, illetve jómagam bénaságának a képek nem lettek túl jók, jobban jártok, ha rágugliztok, és akkor ilyen képeket láthattok ugyanerről az autóról - amely így már valóban műalkotásnak tűnik: 

Na szép napot!

1968-as Mercedes tűzoltó showmobil a Gyerekszigetről:

Voltak persze maiak is, amiket lehetett szirénáztatni, nagyon élveztük :)

Úgyhogy türelem...

Mindkettő ma reggeli találat:

Melyiket válasszam? :)

És az ítélet: csodás! Ezt az 1:43-as Welly T2-es Volkswagen buszt is a börzén szereztem, az eladónál mindössze két darab volt, így - bár komolyabb tülekedés nem alakult ki - nem volt kérdés. Már kivülről is látható a kis típustábla, miszerint ez egy 1972-es darab, alsó indexekkel, azaz T2a. (Kedves számomra a típus, ha emlékeztek, régebben írtam, hogy volt ilyenem 1:1-ben is, de már nincs.)

De persze kibontottam:

Igényes, részletes, abszolút szerethető kisautót sikerült összehozni Wellyéknél. A visszapillantók hiánya egyáltalán nem zavar, a rugózás hiánya sem, végtére ez már inkább modell, mint játék, nem is tervezem tologatni. (Jobban belegondolva ez nem is biztos, hogy így van. Egyrészt ott a dobozon a 3+, másrészt megfogva, megtapogatva aránylag masszív, robusztus gépről van szó, sokkal kevésbé érzem sérülékenynek, mint a Retroautós járgányokat. Tehát a modellt részben visszaszívom, jó ez játéknak is, de kizárólag nem rontópál gyerekeknek...)

Azért egy fél perc erejéig eljátszadoztam a szép részletes belteret feltáró, ötletesen működő tolóajtóval, amely a valóságban is védjegye a típusnak:

Az 1:43-as méretarányt az alsó képek szerint elég nagyvonalúan kezelik a különböző gyártók, véleményem szerint esetünkben a VW sikeredett túl nagyra:

Viszont az ablaktörlők jól állnak. Alább meg egy Transporter-hirdetés búcsúzóul:

Na szép napot, mindjárt péntek!

Odaát már egyszer röviden kifejtettem, hogy engem bizony a hajók nem nagyon érdekelnek, de azért van kivétel. Az alábbi szpotting tárgya is ilyen. Hát nem semmi:

A neten nem találta róla semmilyen információt, ha valaki talál, küldje csak, kiteszem. Vélhetően határőrhajó lehetett még nem is olyan nagyon régen, hogy ma mit csinál, és mit keresett Budapesten, rejtély...

UPDATE: köszönet mindenkinek az infókért, immár minden kiderült! ;)

Leghűségesebb beküldőmtől, Andrew0807-től:

Szerintem hülyeség így kint hagyni a napon, lesz majd sírás, de ők tudják...

Szerencsére nincs nehéz dolgom a blogon alább debütáló Seat-tal, mert ha valaki olvasta a Fiat 131-eseket, mindent tud erről is. Lényeg a lényeg, 1982-ig Spanyolországban is gyártották a 131-est, csak ott Seat-emblémát kapott (és nyilván sok rajongót is), illetve kombiként is gyártották a hispánoknál, amit viszont Fiat-jellel exportáltak. Csak érdekességképp jegyzem meg: Murat 131 néven a törökök is gyártották, ezzel is emléket állítva a rigómezei csata győzőjének, az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb uralkodójának. Mindenesetre alább látható a Seat sajtóhirdetése, ami szép:

A vasárnapi börzén szereztem be a kicsinyített mását a Guisval megvalósításában. Ez jóval régebbi Guisval, mint a nemrég mutatott Celica-ikrek, és persze nem is olyan szép állapotú, a gyanítható újrafestés ellenére:

De hiánypótló darab, az kétségtelen. Összességében tetszik, még az ajtók is nyithatók, de a belsőnek nem vált előnyére a kusztomizálás. Hátulra pedig elviseltem volna a gyártótól némileg több részletet. Viszont a rugózás abszolút rendben van, nézzétek csak a legalsó képet!

És végül a fentebb is linkelt legismertebb Seat-rajongó, nagykedvenc:

Szép napot, és csak semmi buzulás!

Egy igazán gyönyörű, de a vasárnapi hőség okán némileg szerencsétlenül járt Buick Riviera a legutóbbi találat az Aladár utcából:

A tulaj készségesen engedte, hogy fotózzam, nem kis büszkeséggel a szemében. Még ha a szeme fénye épp gyengélkedett is egy kis vízhiányból adódóan...

Még mindig két keréken. Az van, hogy van nekem egy ősrégi, devecseri származású Checker Pig típusú montim. Azzal járok melózni. Kitaláltam, hogy nagy szükségem van hozzá teleszkópós első villára, mert az jó. Egy közeli bringaszerelő viszont - nagyon korrekten - azt tanácsolta, eszembe se jusson átalakítani, mert megváltozik a váz geometriája a hosszabb villa miatt, és egyszercsak szét fog törni az egész miskulancia az új terhelési erők miatt. Basszameg. Körbenéztem a vaterán, mit lehet tenni. Találtam egy nem elszállt árú downhill (DH) bicót, amire egy nagy levegővétel után licitáltam, és meg is nyertem. Szombaton pedig el is hoztam Dunavarsányból, íme:

De mi is a DH?

A downhill a hegyikerékpár sport extrém ága, ahol technikás, kövekkel, ugratókkal, letörésekkel tarkított, erősen lejtős terepen kell bringázni. Ennek megfelelően a downhill biciklire az összteleszkópos gépezet, sok helyen megerősített váz, 150-240 mm-es rugóutak és duplavállas átütőtengelyes első villa (ami erősíti a stresszpontokat a fejcsőnél) a jellemző. Elöl egy lánctányér rockringgel vagy bashguardokkal, láncvezetőkkel, hidraulikus 4-6 dugattyús fékek 203-as tárcsákkal. Bár a súly kordában tartása a DH gépeknél is nagyon fontos, hiszen a DH versenyeken gyakran tizedmásodpercek döntenek, a nehéz terep miatt ezek a speciális kerékpárok akár 18-24 kg-osak is lehetnek. Komfort- vagy városi tekerésre, vagy meredek hegyre felmenni alkalmatlanok. (Forrás: www.zedbike.hu)

Nekem természetesen városi tekerésre kell :) Ráadásul 50%-ban hegyre fel. Tény, hogy elég nehéz a paripa, de nagyon kényelmes, legalábbis az előzőhöz hasonlítva. A marokváltója is sokkal finomabb, mint a karos, a tárcsafék pedig remek találmány. Még csak lefelémenet van tapasztalatom, de az abszolút pozitív. Holnap majd megírom, milyen felfelé ;) Az ülés cserére szorul, és előbb-utóbb a hátsó gumi is - ez utóbbira talán magyarázat, hogy korábban egy 15 éves srác használta, aki valószínűleg nagyon szeretett farolni...

Ezt vettem a kislányom 6. szülinapjára:

Retro a javából, fogalma sem lesz, amikor majd megkapja, mekkora jó ez a bringa. Ő annyit kért, hogy legyen az új bicón csengő és kiskosár, minden más mindegy nála :) Csengőt azóta persze már vettem rá.

Ezúttal motorok:

A legalsó egy bejövő kép, Andrew0807 jóvoltából.

Az 57-es akár az évjárat is lehetne :) Ha nem egy 1960-as Impala lenne...

A zebráról fotóztam, bringáról, életem kockáztatásával... Alább pedig még egy Bentley:

Ha már válság :)

Azt hiszem, a poszt főszereplőjét senkinek nem kell bemutatnom: Mercedes-Benz 300SL. A típusismertetőt tehát ellustálkodom, helyette ide kattintva olvashattok róla ezt-azt, hála a Totalcarnak. Érdemes, én mondom.

Kicsiben ez Siku. Nem a régebbi, fehérküllős változat, hanem az újabb, viszont ez gumikerekes. Az ajtók nyílnak, hiszen Siku. Méret tekintetében is nagyobb, mint a MB-ok, szokás szerint olyan 1:55-ös. Az első lámpákat nagyon szépen megcsinálták, az egész autó igényes, részletes, minőségi darab. Még az új felnik is élethűek, csak kár, hogy ennyire mattak. Cserébe elöl az indexeket, hátul a lámpákat kifestették.

Többek között a méretbeli hasonlóság okán választottam e poszt mellékszereplőjéül az alábbi delikvenst - amely valószínűleg hasonlóan a fenti ezüst géphez szintén nem ismeretlen a szemnek -, a nem kevésbé legendás Porsche 356-ost, ezúttal a Maisto értelmezésében. (A Mercihez képest talán még nagy is egy hangyányit...)

Itt is megspórolom a szöveget, nézegessétek inkább a képeket! (Jut eszembe, Sam. Joe már írt erről, igaz a régebbi kerekű változatáról, az az írás nála olvasható.)

Végül pedig egy hihetetlen bravúr, ugyanis megpróbáltam reprodukálni egy igen jellemző beállítást az igazi (virslikerekű) Gullwingről, és nem is lett olyan rossz:

Na most már viszont tényleg nagyon péntek lett!

Újabb színvariációról számolhatok be az AMX-flotta tekintetében, akárcsak legutóbb. Egy fórumos kolléga jóvoltából (mindössze 3 új MB áráért!) sikerült szert tenni a legsportosabb festésű utcai változatra, amihez doboz is érkezett. Igaz, a szép doboz eredetileg nem pont ehhez készült, de mivel az eredeti lakója megvolt doboz nélkül, egyből be is költözhetett régi-új otthonába. Íme tehát a sportos Javelin:

A jó múltkor egyszer már említett nagyon olcsón szerzett, de ennek megfelelően egy pettyet megviseltebb állapotú Pro Stock változatot is sikerült végre lefényképeznem autentikus háttérrel:

Végül pedig a dobozos szürkével egy normális közös fotó, hogy senki ne maradjon ki:

És figyelem, mindjárt péntek lesz! :)

Álomautók még. Ma reggel két Bentley-t sikerült lőnöm:

Nahát.

Csodás ez a cím. Kettő az egyben kártyás poszt következik, kezdjük az egyikkel: Az álomautók Rallye kiadása "normál" méretű (9X6 centis) kártyákból álló pakli, cseppet megviselt állapotban, de szerencsére a fedlap rosszabb, mint a többi. A hátlap pedig nyilván sokaknak ismerős. Rögtön az első lapon (1A) van egy egetrengető baromság, de a többi nagyjából oké. Külön öröm, hogy a japán típusok is képviseltetik magukat:

A másik pakli jóval kisebb (4.5X6.8 centis), és remélem tényleg csak 24 lapból áll, és nem hiányos. SUPER MINI, szintén Rallye edition:

Van átfedés egyébként a fenti 32 lapos paklival, de különbségek is jócskán, az egyik érdekesség, hogy a Skoda 130 RS itt másik képpel és más típusjelzéssel szerepel:

A vateráról szereztem be őket, együtt két rongyért. Hát, nem voltak olcsók...

Jó szórakozást, szép napot!

Először is hadd mutassak egy jó példát, míg sokan (magamat is beleértve) a Balcsin pihegtek a hétvégén, mások a homokzsákokat pakolták rendületlenül. Respect. (Megjegyzem, nekem is fizikai melóval tert a balatoni ottlétem, a tető- és az eresz létráról történő takarításával, ami egyáltalán nem szokásom, de azért ez még mindig sehol nincs a gáton történő helytállástól.) Ma azonban végre sikerült bringával jól átközlekednem a megáradt Duna felett, így ügyesen kattinthattam párat a telómmal, katasztrófaturistát játszva:

Nem semmi látvány. Kár, hogy ez a telefonos képekből közel sem jön át annyira. De legalább nem kell szmokingot vásárolnom a NatGeo "Év Fotója" verseny gálájára.

Na jó estét!

A jó múltkor megkezdett, majd a Volvo 480 ES-sel félbehagyott 700 forintos kvázi minisorozatom újabb eleddig be nem mutatott tagja következik, nevezetesen egy jó Ford Thunderbird. No nem az a szép, klasszikus fajta, hanem egy olyan, ami a típus már hanyatló idejéből való. Komolyan, ilyenkor sírni van az embernek kedve, hogy miért hagyták ezt a 10. generációra így elmenni. A 11. generációnál azért szemmel láthatóan igyekeztek visszahozni valamit a legendából, de számomra kifújt egy James Bond B-autóvá silányult próbálkozásként. Az 1989-től 1997-ig gyártott 10. generációs Thunderbird volt az első, amely nem volt V8-cal megvásárolható. WTF? (1991-ben visszakerült a listába a V8, de akkor is.) Na mindegy, hagyjuk a történelemórát, főleg hogy találtam egy olyan képet, amin az autó aránylag jól néz ki:

Kicsiben a Matchbox készítette el, és azt kell mondjam, nagyon tetszik! Ezerszer jobban, mint az igazi. Tömör gyönyör, kicsit elnagyolt, nagyon sportos, és nem csak a Turbo felirat miatt. Nem nyílik semmije, ráadásul csak igen kicsit rugózik, viszont vagány a színe és jól állnak neki a nyolclyukú felnik – mint mondjuk mindennek.

Sokat dob az autón az egyébként rendben lévő belső térből kialakított oldalsó sportcsík, és nagyon tetszik a kaszni színével harmonizáló piros (műanyag) alváz is. Nem beszélve a tegnapi Hondánál is kiemelt műanyag hátsó lámpákról... De mindez semmi, mert az alábbi videóért (a marketing hazájából) már megérte megírni ezt a posztot, sokkal jobban, mint a fenti Matchboxért!!!

UGYE??? :DDD

Madách téri találatok ma reggelről:

Tudnak élni ezek az ukránok...

A prölűd latin eredetű szó, előjátékot, előzetest jelent, zenében általában egy zenei mű bevezetőjeként értelmezhető. Esetleg szabad formájú, főleg zongorára írt zenemű. Hogy a Honda miért pont ezt választotta egyik autótípusának nevéül, fogalmam sincs, ugyanígy nem értem a Concertót és az Accordot sem, a Jazz legalább vagány, még ilyen nevű Autobot is van, szóval.

Autós körökben tehát egy japán sportkupét jelent, amelyet 1978-tól egészen 2001-ig gyártottak, legutóbb még meg is említettem egyet a második Golfos posztomban. Öt generációt élt meg a Prelude, de az Integra és az S2000 között nem maradt neki hely a kínálatban, így abbahagyták a gyártását. A legnagyobb riválisa volt a Toyota Celicának, kettejük versengésébe a többieknek, mint a Nissan Silvia, a Mitsubishi FTO (Gran Turismo-rajongóknak kötelező kezdőautó) vagy az Eclipse, nemigen sikerült beleszólniuk. Az alább látható, Majorette által megmintázott változat a harmadik generációs Prelude (1988–1991), ami nagyon hasonlít a másodikhoz, és véleményem szerint a harmadik legpofásabb darab az öt közül, az első helyen nálam az utolsó, a másodikon az első áll, remélem, tudtok követni... A Honda ennél a verziónál vezette be a négykerék-kormányzást először. Ami aztán inkább lett 'kult', mint siker. No de nézzük a kicsikét!

Normál újkori Majorette, szép nagy. Kicsit talán túl magas is. Az igazi autó békalámpás mivoltának hála a francia tervezőknek nem kellett az első lámpákkal bajlódniuk, de hogy a Majorette-nél előszeretettel alkalmazott és igen jól bevált műanyaglámpás megoldást bevethessék, a hátsó traktusban örvendeztetnek meg az ablakok sárgáját (jobban mondva borostyánját) folytató világítótestekkel. Kell is valami extra az autóra, mert úgy amúgy ez a formavilág nem az izgalmak netovábbja. A két ajtó nyitható, aminek örülünk, de a belső elnagyolt, illetve az oldalsó feliratot akár el is hagyhatták volna. Viszont rugózik, aminek megint csak örülünk. Nem mondom, hogy ez a kisautó gyűjteményem fénypontja, de örülök, hogy megvan, már csak a szintén Majorette Accordot kéne bezsákolni mellé. Amit ha sikerül megszerezni, megmutatok együtt a nemrég érkezett Maisto Accordommal. Szép napot, jó hetet!

Újfent Andrew0807 szaktársunk küldte el pár találatát, ebből nyújtok át most egy igen lapos csokrot, így vasárnapra:

Az utolsó képen szerintem az egyik hölgy anyám...

Már megint még:

Néznek, mint a moziban.

A legfrissebb Retroautók szerencsére megint egy terepjáró. Azért mondom, hogy szerencsére, mert szerintem eddig ezek sikerültek a legjobban, mind a Niva, mind a GAZ nagyon eltalált kisautó. Ezúttal pedig a sokunk számára jól ismert UAZ 469 került terítékre, és ez sem okozott csalódást. Igaziban is elfogadnám:

Autótörténelemmel most nem fárasztalak, a linken mindent megtaláltok, hála a lelkes posztoló maximalizmusának, katona pedig nem voltam, hogy most jól beszámolhassak a honvédségi UAZ-okhoz fűződő személyes tapasztalataimról, így jöhetnek egyből a képek az 1:43-as változatról, szokás szerint apám támogatásával:

Nagyon klassz! Nem tudok belekötni, tetszik a matt színe, a fekete felnik, hátul a pótkerék, a ponyva imitációja, minden. Olyan élethű az egész. És hát ugye pont ezt várjuk el egy ilyen kisautótól. Engem a hátsó lámpája sem zavar, amit itt-ott nehezményeztek, nem vagyok akkora szakbarbár, hogy ilyesmin kiakadjak.

Nem tudom, dolgoznak-e még Tihanyban a kék-sárga UAZ taxik, de sok-sok éve, amikor egyszer valami iskolai kirándulás alkalmával elvetődtünk arra, szájtátva csodáltuk a droszton a 8-10 UAZ-ból álló "flottát", amit persze a külföldi turisták is fotóztak, ahogy bírtak. Na, csak lett egy kis személyes vonatkozás! :) A következő számban Nagypolák lesz, remélem, hamarosan azt is bemutathatom. Addig is egy kis szórakozás, ahogy a litvánok szeretik:

Szép napot, bizony, megint péntek!

Egy duplázó versenyző, csak most nagy lábakon:

Ma reggeli találat a Hegyalja útról.