Az van, hogy a projektet poihentettem egy kicsit, de tegnap belehúztam. Ez mondjuk annyiban kimerült, hogy a régen kitalált formájú és méretű matricákat végre elkészítettem a nagyszerű PowerPoint segítségével, mert máshoz nem értek. De nem vagyok maradéktalanul elégedett, több okból:

1) A legjobb lenne valami leáztatós matrica, de olyanom nincs, utánajárni meg lusta vagyok. Pedig annak biztos nem kunkorodna fel a sarka.

2) Az irodai matt etiketteket használom, de fényes megint csak jobb lenne, mint ez a matt.

3) A VW másik oldalára nem kerültek a kis csíkok fel, mert a nyomtatásnál nem figyeltem rá, hogy tükörkép is kellene, szóval ezért nincsen a túloldalról fotó :P

4) A Porschén a német Polizei-szín nem az igazi, érzékeltetésül szerepel a háttérben a 190-es Merci. Vagy a minta-fotó.

5) És hát mindkét kocsi tetejére fejjel lefelé kellett volna a számokat tennem, de most már mindegy. Lásd megint a Mercit.

6) Villogó/fényhíd még nincs, a VW-re az eredeti tervvel ellentétben valszeg modern fog kerülni, de a Porsche kap valami régiesebbet. Vagy nem. Vagy fordítva. Majd kitalálom.

Na, íme:

Ennyi mára Miki mókatára.

Nagy nap ez a mai, illetve a tegnapi, mert végre megjött két várva-várt Matchboxom! A katonai festésű Binzt és a hozzá való Staff Car-t ezer éve hajtom, de valahogy nem jött össze eddig. Most sem teljesen, ugyanis a Staff Car még mindig hiányzik, de a Binz és a (szerintem még a Staff car-nál is ritkább) katonai VW busz itt van, gépelés közben is simogatom őket... Sam.Joe a Binz-témát oda-vissza kivesézte, több részletben (1, 2, 3, 4), illetve a vonatkozó Twin Pack-ről is írt, így tényleg nem szaporítom a szót. Szállítással együtt 15 font volt a kettő, és bár közel sem tökéletes állapotúak, egyáltalán nem bánom, nekem megérte, most nagyon örülök. Annyira, hogy a Mercire gyártottam két új matricát is, mert az eredetiek nagyon elfáradtak. További Binzek a gyűjteményemből alább, az igazi ilyen. A későbbi (lásd Corgi legalul) pedig ilyen. A vékony SF-kerekűhöz, ígérem, beszerzem pótlólag a beteget a hordágyon! A vastagabb kerekűt a bolhán lőttem vagy egy fél éve, ahhoz nem jár.

Mindjárt jön egy felújítós poszt, ne menjetek sehová!

Nagy örömömre a vaterán a múlt héten sikerült lőnöm egy nyitott 1303-as Bogarat, Sikut, olcsón. Ennek tetővel rendelkező verziója eddig is megvolt két példányban (érdekesség: szintén a vaterán kínálnak nem cabriót valami 5500 forintért, pedig jó, ha ezret ér), de ez eddig hiányzott. Ráadásul ez a régebbi kerekű kivitel. Egy kicsit rugózik is, de nem nagyon, csak amennyit a tengely saját rugalmassága enged. A színe nem túl szép, ezt akkor is tudtam, amikor leütöttem, illetve az egyik küszöbnél van két leverődés, a tükrökön és egy-két helyen még, de összességében nem rossz állapotú, mondhatni, hiánypótló. Íme:

Egyáltalán nem ide tartozik, de külön posztot nem akartam írni arról, hogy sikerült  beszereznem pár új (2009-es) Hot Wheelst is, többek között egy Triumph TR6-ost, aminek ugyancsak hiányzik a teteje. Sőt a szélvédője is. Nagyon vagány. A beltér abszolút autentikus, csináltam róla olyan képet is, ahol látszik a (természetesen) jobb oldalon ülő vezető helye mellett a benzintank. Jópofa a festése, menők a kék felnik, nagyon jól eltalált gép.

Több cabrióval most nem szolgálhatok, de lett végre egy Dixie Challengerem. Ez a típus a HW kínálatában ezer éve (na jó, 18) szerepel, és a General Lee-re erősen hajazó megoldásukat már régebben is be akartam szerezni, de végül nem jött össze. Most kihozták, mint recolor, de nem bánom, ez is tetszik, az autótetkós stílusú lángok meglepően jóra sikeredtek.

Írtam lejjebb, hogy a Siku Mini ára többek között egy csúnya HW Olds volt, amitől így sikerült megszabadulni, de lett egy új, aminek a festése nekem még az amúgy szintén pofás barnánál is majdnem jobban tetszik, főleg, hogy jól illeszkedik az alatta látható, szintén 2009-es festésű Mustang Fastback-hez.

A 2009-es sorból még sok újdonság volt (a Corában, ha eddig nem említettem volna), de jó részüket otthagytam, így nem lett 2009-es recolorom a Dodge Demonból (zöld), a Buick GSX-ből (piros), a Custom Vegából (sárga), Camaróból (lila) stb., illetve valahogy nem sikerült kibékülnöm a Honda NSX versenyautóval sem, de a Nissan Bluebird új színvariációjának és az új Nissan GT-R-nek sehogy sem tudtam ellenállni:

Szép napot, és ne feledjétek, holnap péntek!

A Mini újabb MB-os megjelenésének apropóján folytatódik a Kacsával megkezdett retro-kult sorozat, de igyekszem nem nyújtani az unalmasságig. Főleg, hogy szerepelt már több blogon is (például itt és itt), illetve a wikipedia is elég sok karaktert szentelt neki. Innen szemezgetek hát:

A fejlesztésről: Az 1956-os szuezi krízis miatt Európa üzemanyaghiányban szenvedett. A nagy autók eladásai visszaestek, a német buborékautók viszont előretörtek. Leonard Lord, a British Motor Corporation vezérének feje két méretet nőtt, és elhatározta, hogy készít egy normális kisautót, hogy kiszorítsa a német förmedvényeket. A következő kritériumokat határozta meg: az új kisautónak be kell férni egy 10 × 4 × 4 láb (3 × 1.2 × 1.2 m) méretű dobozba, és a teljes hosszból 1.8 m legyen az utastér, továbbá csak meglévő motort használhatnak a tervezéskor. Visszavették az ekkor az Alvisnak dolgozó Issigonis mestert, aki járatos volt kisautók tervezésében. A projekt nagy volt, a csapat kicsi: Jack Daniels (együtt dolgoztak korábban a Morris Minoron, Chris Kingham (Alvis-os kolléga), két tanuló mérnök és négy műszaki rajzoló. 1957 októberében előálltak a Narancs Doboz nevű prototípussal. A nagy okosság a motor keresztben történő elhelyezése és az elsőkerék-hajtás kombinációja volt, így érték el, hogy az új járgány orra olyan tömzsi lehetett. A kisautók nagy része mind a mai napig ugyanezen építési elv mentén készül. A felfüggesztés is szokatlan volt, ugyanis a helyigényes rugós tagok helyett gumipogácsákat használtak, amik a négy sarokra kitolt apró kerekekkel együtt tökéletes gokart-érzést és -kezelhetőséget eredményeztek.

Eredetileg egy fejlettebb rendszert terveztek bele, valami hasonlót, amit a Citroen is alkalmazott akkoriban, de a tervek nem lettek készen időre, így maradt az eredeti felállás. Két évvel később azért ezt az újat használták az Austin 1100-ban. A kerekeket is szokatlanul kicsire, mindössze 8 collosra tervezték, így ezekhez új gumikat is kellett fejleszteni, amihez a Dunlopban találták meg az ideális partnert. A Dunlop rábeszélte a tervezőket a 10-es kerekekre végül. Helytakarékos és praktikus ötlet volt a tolóablak, így lehettek jó nagyok az zsebek az ajtókon, illetve a lefelé nyíló hátsó csomagtér, ami így nagyobb csomagok szállítását is lehetővé tette, ha nyitva hagyták. Kezdetben pont ezért fityegősen rögzítették a rendszámtáblát, hogy ilyenkor is olvasható maradjon. De ezt nem sokkal később visszacsinálták, mert a lógó rendszámtábla visszaterelte a kipufugógázt az utastérbe. Végül 1959 áprilisában mutatták be a gyártásra érett autót a sajtónak, augusztusra pedig már több ezret le is gyártottak, hogy minél nagyobb lendülettel indíthassák az eladásokat. Austin és Morris néven kezdték árusítani az autót, az első az Austin Sevent idézte, a másik – Morris Mini-Minor – pedig egy szójáték volt a korábbi Morris Minor kapcsán, ugyanis a ’minor’ a latin ’kisebb’ szóból jött. Eredetileg Austin Newmarket lett volna az autó neve. Huh. 1962-ig Austin 850 és Morris 850 néven futott Amerikában és Franciaországban, Dániában Austin Partnerként 1964-ig, majd Morris Mascot lett, 1981-ig. Nem folytatom, mert kezdek elveszni...

Még annyit, hogy 1964-ben hidraulikus felfüggesztést kapott a Mini, ami a rajongók ellenállását váltotta ki, ugyanis a legendásan kiváló kezelhetőség oda lett, így 1971-ben visszatértek a pogácsák. És maradtak is. Érdekesség, hogy a Ford egyszer vett egy Minit, atomjaira szétszedte, hogy megvizsgálhassa, tudna-e valami ésszerű alternatívát alkotni. Végül arra jutottak, hogy ilyen áron nem. Számításaik szerint a BMC autónként harminc fontos bukóval árulja a Minit. A BMC ezt cáfolta, bár azt elismerte, hogy nem az alap autón magán keresik a nagyobb profitot, hanem pl. a De Luxe változaton, illetve a kiegészítőkön, mint a biztonsági öv, a visszapillantók, a fűtés, a rádió, illetve a Cooper és Cooper modelleken. Az autó a hatvanas években vált kult-autóvá, amikor mind több színész és zenész is a tulajdonosok táborába lépett. Majd maga is filmszár lett, az 1969-es (eredeti) Olasz meló révén, amelyben lépcsőkön, csatornákban és épületek tetején száguldoztak vele. Quincy Jones zenéjére. (Mondjuk nekem a remake is bejött.)

Levezetésnek egy Minimániás cikk 2007-ből. Szerintem megállapíthatjuk, hogy az autós történelem egyik legnagyszerűbb szereplője az egyik legkisebb is, de most akkor nézzük az igazán kicsiket:

Kezdjük a Matchboxokkal. A Sam.Joe-nál és Ikarus256-nál bemutatott (linkek legfelül) Racing Mini az első, ami talán a legnagyobb kedvenc, ugyanis ez (igaz, matrica nélkül) gyerekkoromban is megvolt, ráadásul két színvariációban. Rugózik, gurul, vagány – ahogy az egy versenygépnél illik, lökhárítók nélkül. Nagyon örültem, amikor annyi év után pár hónapja egy bolhapiacos portya során megakadt rajta a szemem, és némi alkudozás után újra a kezembe foghattam eme régi kis műremeket.

UPDATE: a cseppett kopottat sikerült egy (szinte) hibátlanra cserélni:

A 2009-es sor 2-es (illetve 2/11-es) számmal jelölt versenyzője az 1964-es Austin Mini Cooper S, Heritage Classics felirattal a kártyáján. Ebbe a sorba tartozik még a kártya hátoldala szerint az 1971-es Olds Vista Cruiser (már itthon is kapható, mindenképp beszerzendő!!!), a Lotus Europa, a Karmann Ghia, A Citroen DS, a Caddy, a Cougar, az E-Type Jaguar, a GTO, az El Camino és a Jaguar XK 120SE. A 11-ből már 9 megvan. Ez jóval keskenyebb kivitelű, mint a nagy előd, készítettem összehasonlítós fotót is, és már műanyag az alja, viszont jól választottak hozzá kereket és kedves ötlet a fentebb is említett tolóablak megformázása. Látszanak az ajtózsanérok, ennek is megvan hátul középen a kipufogója, amit a lökhárító műanyagjából alakítottak ki. A beltér rendben van, a tető színe fekete, tehát eltér a karosszéria színétől, de fehérben talán jobb lett volna. Az elején kifestették a lámpákat és az emblémát, de az előbbit akár hagyhatták volna... És nagyon kicsi az egész, amiért jó pont jár a Matchboxnak/Matellnek, részben ezért is azt kell mondjam, igen jól sikerült darab.

A HW Minije viszont színben telitalálat. Ez is egy versenyautó, mint a Racing Mini, csak jobb ülés van benne, a bal helyén egy tűzoltópalack fekszik, van benne bukócső, elöl leszegecselt lámpák és markáns beömlő, hátul dupla kipufogóvég, oldalt brutális kerékjárati ívek. És hát a tető festése csodás! Andrewboy, aki újabban hanyagolja a blogját, írt már erről (illetve egy hasonlóról) régebben egy szösszenetet, íme.

Egy alul-hátul található rögzítőpöcök segítségével könnyedén szétpattintható, a kaszni egyben leemelhető, így megcsodálható a csupasz versenytechnika. Brilliáns.

Az ebayen lőttem egy makulátlan Siku Minit (Rover Mini) kékben, de még mielőtt megérkezett volna, a vasárnapi bolhatúrán (szerencsére csere útján, az "ára" így egy MB Suburban, egy HW Charger (hibás), egy HW Olds (ronda), egy Realtoy 350Z és egy Siku Unimog volt) a kezembe akadt egy zöld is – cseppet kopottabb állapotban, de a teteje kap majd egy új fehér réteget és rendben lesz. Nagyon jó kis gép, full fém, és a Sikutól meglepő módon a méretével sincs semmi bajom (lásd negyedik kép alább). A színe a HW-hez hasonlóan zöld, és bár metál, valahogy „pálottabb”, a felnik szürkék, de nem állnak rosszul neki. Vannak rajta visszapillantók, illetve igen markánsra sikeredett a küszöb, egy fokkal jobb lett volna valami visszafogottabb megoldás, de nem értek a focihoz.

UPDATE: azóta megjött a kék is, frissítve a képek!

Motormax Mini Cooper: meglepő módon mind közül talán a legélethűbb. Piros az autó, fehér a tető, a motorházon két racingcsík, belül pedig a remekül sikerült műszerfal a középre helyezett órákkal. Nagyobb is az autó, mint a fentiek, de még nem zavaró mértékben. A Hot Wheels Minihez hasonlóan ez sem rugózik. De az arányokat szépen belőtték, a kerekek pl. se nem kicsik, se nem nagyok, minden a helyén.

A Tomica is megörvendeztetett egy kisautóval, ami jó szokásuk szerint igényes, masszív darab, szépen gurul és remekül rugózik. Érdekes a teljesen fekete beltér, valahogy egy világosabb, mondjuk fehér jobban illene az élénk narancs fényezéshez, de nem zavaró az összhatás. A tetejére festett Union Jack igencsak egyedivé teszi. És négy évvel fiatalabb csak nálam...

Ugyanezt festették a tetejére az Austin Mini Van-emnek is. A keretes szerkezet miatt került ez a végére, és mivel ez nem „sima” Mini, hanem „kombi”, azaz a Mini Clubman változatából kialakított kisteherautó (érted, „kis”, hehe), ráadásul Superfast kivitelű, ennek megfelelő részletességű festéssel és kerekekkel. A választott padlizsán(?)lila szín érdekes, de nem áll rosszul az autónak, mondjuk annyira jól sem, mint a HW British Racing Green-je. Ez megint nem rugózik, de van hozzá egy pofás papírdoboz legalább. Az ablakok félig nyitva, és érdekes, hogy a hátsó lámpát két színnel festették ki. A kerékjárati ívek peremének ezüst csíkja nagyon feldobja az összképet.

Összességében a Hot Wheels tetszik a legjobban a fent bemutatott kisgépek közül, mert vadul néz ki, fantáziadús és rendkívül masszív darab. Oké, a klasszikus Racing Mini is tetszik, mint a mellékelt ábra mutatja, az is rendkívül időtálló, jó minőségű darab, ami sajnos az újkoriakról már nem mondható el ilyen nyugodt szívvel... Mint annyi minden más esetében.

Mi más is lehetne a videó a végén: 

Jó, akár még ez is:

Mit sem változott az elhatározásom, hogy olasz szupergépek maximum csak a carspotting rovatban fognak ezen a blogon megjelenni:

Maserati GranTurismo a Greshamnél. Nem csak én fotóztam :)

Emitt egy Sandtrooper, autentikus koszolással.

Meg is találtam hát az alkalmat, hogy megosszam veletek egyik kedvenc fan movie-mat, a Cops sorozat SW-világba helyezett paródiáját. Alatta pedig még némi komolytalankodás:  

Mára ennyi voltam.

Kezdjük az elején. Tegnap megnéztem otthon a Képlet című filmet. Meglepődtem, hogy ennyire tetszett. Alex Proyas rendezte, Nicolas Cage főszerepelte, ez utóbbiban kellemesen csalódtam, bár régebben nagyon szerettem. Aztán kicsit kiábrándultam, ugyanis volt a Szellemlovas, a Next és a Bangkok Dangerous, úgyhogy volt honnan javítania. Cage haja még mindig gáz, azt, ahogy beszél angolul, továbbra sem szeretem, de mivel szeretem a világvégés filmeket, az ufós tematikát az ilyen képlet-megfejtős izgalmaskodást, feledni tudtam a hibákat. Nagyon is. Most sem akarok sokat spoilerezni, a lényeg, hogy (akit érdekel, jelölje ki) 1959-ben egy iskola kisdiákjai egy időkapszulába helyezik a rajzaikat az elképzelt jövőről, az egyik kislány viszont nem egy rajzolt, hanem egy transzban írt számsort tesz bele, 50 év múlva kiássák, természetesen Cage gyerekéhez kerül a "képlet", amit apuka megfejt, természetesen az elmúlt 50 év nagyobb katasztrófáit tartalmazza a számsor pontos dátumokkal, az áldozatok számával és a GPS-koordinátákkal, és természetesen még előttünk áll három. Egyiket sem tudják elhárítani, az utolsó ráadásul sikeresen kiírtja az emberiséget, így vége lesz a világnak. Egy kedvesség az alkotók részéről, hogy a film végén egy az egyben visszaköszön egy bibliai utalás, Ezékiel könyve, amiből (egy másik részéből) ugye Jules is nagy beleéléssel idézett, az alábbi:

"Ezék. 1.4

És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

Ezék. 1.5

És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala.

Ezék. 1.8

Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai.

Ezék. 1.15

És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől.

Ezék. 1.16

A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna"

 

Na, pont ilyen volt a film végén az űrhajó.

De honnan akkor a poszt címe? Hát onnan, hogy a film megnézése után elgondolkodtam, hogy mi az istent csinálnék, ha tudnám, hogy mondjuk egy hét múlva vége a világnak? Vagy egy hónap múlva. Vagy egy év múlva. Nyilván minél többet lennék a szeretteimmel, blablabla, de tényleg elkezdtem gondolkodni. Tegyük fel, hogy senki más nem tudná, csak én. Három eset:

1) Egy hetem van: gyorsan összeszervezném a családot őseim balatoni nyaralójába, jól felpakolnék a legjobb kajákból-piákból, egy hétig csak roston sütnénk, strandolnánk és nagyokat nevetnénk, aztán a végén megnéznénk utoljára a szép csillagos eget, heló.

2) Egy hónapom van: amit gyorsan lehet, pénzzé tennék, összeszedném a szűkebb családot, egy jót nyaralnánk valami menő helyen all inclusive, majd az utolsó pár napra egyes pont.

3) Egy évem van: mindent eladnék, lakást, kocsit, MB-gyűjteményt, mindent, ellátogatnék a világ számomra érdekesebb pontjaira, úsznék delfinnel, etetnék bébifókát stb., majd egyes pont.

Tehát valószínűleg egy új Matchboxot sem vennék. Na, hát most akkor ez ennyi, de még egy kicsit ne legyen vége a világnak. (Sajnos a hétnek sem lesz vége, holnap egész nap reklámfilmet forgatunk...)

Megint nem lesz alvás :( 

Szép pénteket!

Ez akkor a Datsunos poszt folytatása, amiben írtam, hogy na majd egy külön posztban megemlékezem a Z nevű utódokról is, de aztán rájöttem, hogy nálam már jobban megemlékeztek többen is, ezért hát íme Tommi blogja és Sam.Joe blogja, olvassátok az ide vonatkozókat! Én meg csak megmutatom, nekem milyenek vannak ;)

Az első a Hot Wheels modellje 1985-ből. Dél-Texasban ebből 12 színvariációt jegyeznek, az én pirosomról pont nincs fent képük. Masszív, jó minőségű darab nyitható ajtókkal, a szükségesnél egy pöppet csiricsárébb dekorációval. De még így is talán a legszebb ebből a típusból, arany felnikkel.

A Majorette már a T-tetejű változatot mintázta meg, eggyel szolidabb fényezéssel, de bénább kerekekkel. Az, amelyiket nem bontottam ki, most épp eladó a vaterán, de van belőle kibontott is, nyithatók az ajtajai és az első lámpái. A Majorette ZX-ről is a fenti linkeken olvashattok részletesebben, túl sokat nem tudok hozzájuk tenni. Keveset sem. Tetszik.

A Matchbox 1986-ban készítette el a saját értelmezését, nekem a fellelhető színvariációk közül a talán leggyakoribb Fujicoloros jutott 1987-ből. Full fém, nyílik az eleje, de az ajtaja nem, viszont azok a kerekek vannak alatta, amelyek nekem a legjobban tetszenek az ötküllős mellett. A kollégák ezt a modellt már szintén kivesézték, részemről még kiemelném, hogy jópofa a zöld alváz, de erről most ennyit.

Ebből a modellből létezik egy Maisto-verzió is, de azt nem vettem meg még, mert csak 5 dollár felettiekkel találkoztam, Maistónál ez pedig 3 dollárral magasabban van a saját határomnál, szóval ha lesz is, később csak. Cserébe egy újkori Yatming, amit a Gulliverben lőttem, gyakorlatilag csak e poszt kedvéért, 200 forintos kategória sajnos, meg sem közelíti a Datsunos posztban mutatott Yatmingot. Pont beszéltünk róluk nemrég az indexes fórumon, kár értük. Ezért jár a noname cimke a végére...

És akkor ugorjunk egy generációt!

A Z31-es kódjelű modellt 1989-ben lecserélték a Z32-esre. A formaterv igen erősre sikerült, talán részben ezért volt az, hogy a hétéves pályafutása során temérdek apró módosítás, változtatás történt rajta, például 1991 után már csakis automata klímával volt kapható, de a formájához nem nagyon nyúltak a japán mérnökök. Fiatal kamaszkorom álomautója volt ez, a Balatonnál nyálcsorgatva figyeltük a haverokkal ezeket a gépeket, amint a Bundesliga-frizurás vezetőik leparkoltak velük a szállodasoron.

A sárga a Matchboxtól érkezett, talán 1990-ből. Nem nyílik semmije, de jól mutat rajta az üvegtető. A visszapillantók talán egy kicsit nagyra sikerültek, de összességében nekem bejön a kisautó, szeretem ezt a korszakot mind az igaziak, mind a Matchboxok tekintetében.

A kék egy Novacar, ami a Majorette portugál változata. Érdekessége a modellnek, hogy az egész műanyag, nem csak az alváz, és úgy általában egy aránylag egyszerű darab, nem rugózik, alig gurul, és nem vitték túlzásba sem a részletezést, sem a festést. (Van egy ugyanilyen gyártmányú Terranóm is „normális” Majorette-kerekekkel, amit már mutattam, arra is ugyanezek igazak, de a beltér ott talán még a faéknél is egyszerűbb. Cserébe viszont tűzoltó!) A színválasztásra is aludhattak volna még egy párat, de filléres cucc lévén ezt inkább ne rójuk fel szegénynek.

Furcsa azonban, hogy alapszínnek a HW is beválasztott egy a fentinél szerencsére azért sötétebb bili világoskéket a saját értelmezései közé, amit aztán megspékeltek a tűréshatáron még belüli sokküllős csicsafelnikkel és az érdekes alapszínt ellensúlyozandó némi sportos absztrakt mintával. Az eddigiektől eltérő az orrkiképzése, illetve átlátszók a lámpák, amiért piros pont jár. Mint ahogyan a nyitható ajtókért is. Ráadásul az egész fém, igen súlyos darab, ami manapság már ritkaság sajnos. De valahogy az összkép olyan elbénázott, majdnem jobban hasonlít az eleje egy Fiat Coupéhoz, mint a Nissanhoz. Dolgozhattak volna még egy kicsit a formaterven, más is meg tudta oldani egész jól.

Csodás, és viszonylag ritka darab a Tomica rendőr-verziója, nem bonyolították agyon (nem is nagyon lehetett), szokásos masszív, minőségi darab. Talán a legszebb mind közül, de legalábbis holtversenyben a legfelső pirossal...

1999-ben először koncepció, majd valóság lett az újkori Z-ből. Ekkoriban került a Nissan a Renault tulajdonába (ezért nem Note-om lett, hanem Jazz-em IRL), egyébként. 2003-ban a MB már meg is mintázta, illetve a Realtoy kínálatában is megjelent a modell, én pedig szépen begyűjtöttem belőlük egyet-egyet (a sima szürke a MB, a kerekei általam sötétítve). Alattuk pedig két itt már korábban is szerepelt rendőr, egy Tomica (ami kettő, bár a másik Mazda RX-8) és egy Amercom, ez utóbbi 1:43-as.

A legújabb változatról a Totalcar írt a minap, tessék. És még egy kis olvasnivaló a magyar Z-klub lapjáról. Ennyi volt akkor a Datsun-Nissan sztori a részemről, de azért van egy videó is a végére, ami nem Z (na jó, itt van egy), hanem Pathfinder, mert... ö, na, megnézitek, megértitek, miért inkább ez ;) 

Szép napot!

Szirszarjaim a vaterán:

Ford Cortina és Eccles lakókocsi

Majorette-csomag

Majorette Nissan

Realtoy Impreza fehér holló

MB-26 Volvo kamion szállítmány nélkül

Két Siku gyöngyszem

Jó szerencsét!

Idegen tollakkal ezúttal, ugyanis Andrew0807 a Városligetben járt, és nem bírt magával:

Szép napot!

Megjött végre a rohamosztagosok téliesített változata is a Legótól, ez már snowtrooper, és egy szép nagy fegyvere is van, lábakon. Bár mint tudjuk, a Millenium Falconban ezzel sem tudott komoly kárt tenni...

Azért elég fenyegető. Alább egy másik Big Gun:

Szép napot!

A Datsunon belül most a Z-n a fókusz, bemelegítésnek egy kis történelem, kivonat a Retromobil cikkéből, a teljes online verzió elolvasható itt:

A Datsun első nemzetközi fellépése 1958-ra datálódik, a csapat vezetője bizonyos Yutaka Katayama volt, ma marketingesnek mondanánk. Nem is kellett nagyon verni a dobokat, otthon úgy megünnepelték a sikerét, hogy Amerikában kötött ki, a Nissan-képviselet területi igazgatójaként. Illetve a Datsunén, mert az USA-ban nem a bevásárló anyacég, a Nissan nevén futott a márka. Amerika egyébként elég sok segítséget adott Japánnak az autógyártás mozdítására, a Toyotától például Willyshez hasonló terepjárót rendeltek, ez lett a Toyota Land Cruiser evolúciós csírája. A Nissanhoz is utaztak amerikai mérnökök (egyikük a BMW-gyár menekültje a háborúból) és szervezők, akik a gyártást igyekeztek racionalizálni. Ha tudták volna, mekkora japán fölény lesz a tanulóévekből, otthon maradtak volna. Katayama már korábban, diákként megismerte az amerikaiakat, tisztában volt vele, mi kell nekik: olyan menő, sportos gép, mint mondjuk egy Corvette vagy egy Triumph. 1968-ban, amikor Katayama a képviselet elnöke volt, a Datsun (Bluebird) 510-es már 1600-as motort kapott. Katayamának volt egy BMW 1600-asa is, nem győzte dicsérni az otthoniaknak. Így felgyorsult a GT-projekt, amit Z betűvel jeleztek.

Kezdetben két 240Z készült, az egyik csak 2 literes motorral, Fairlady néven otthon (Japánban) került piacra, a másik 2,4 literessel, Datsun 240Z-ként Amerikában. A pikáns az ügyben, hogy a Datsun 1600-as motorja a Mercedes 220-as (1960) hathengeresének másolata, négy hengerre redukálva – a 240Z már visszakapta a „levágott” robbanótereket is. Akkoriban a japánok ugyanolyan hevesen másoltak, mint ma a kínaiak. A gyártás 1969-ben kezdődött, de a 130 és 151 lóerős mellett készült egy sorozat 190-200 lóerős versenymotorrá fejleszthető változatban is. 1970-től megjelentek Amerika útjain a 240Z Fairladyk, de az egyszerűség kedvéért csak Z-nek nevezték az autót. Hiába mondják udvariasan lédinek, hamarosan „jó csajnak” kezdték becézni, azért is, mert Katayama nem szerette volna, ha egy sportautó „nőies” nevet kap. 1974-ben kijött a 260Z, erősebb motorja már 139 lovas volt. 1975 már a 280Z éve lett: elődje meghízott a tengerentúli, elsősorban a bazi lökhárítókban vizualizálódó biztonsági előírások miatt, a környezetvédelem katalizátort és átalakított üzemanyag-ellátást igényelt, de a 2800-as motor immár 149 lóerős lett. A változást a 3 mm-es löketnövekedés hozta, a tisztább munkát pedig a karburátor lecserélése Bosch L-Jetronic-befecskendezésre. 1976-ban a motor 170 lóerős lett, és ötsebességes váltón át hajtotta a kardántengelyt. A Z-modellek versenyváltozata folyamatosan nyert a pálya- és raliversenyeken, a szériák pedig az eladási listán nyomták le a konkurenseket, 1977-ben csaknem 70 ezer Datsun Z ment el. A japánok igazi sportkocsit kínáltak igazán olcsón.

Jóval részletesebben még itt. Vagy Karottánál. Esetleg Wikinél. Netán Inside Line-nál, angolul. Az autó történeti hátterét a fentiek fényében most hagyjuk, a személyes érintettségem mindössze annyi, hogy régen nekem is volt egy lilásbordós kicsiben, illetve egy kollégámnak régebben volt egy nemtommilyenszínű nagyban. És hát ugye nagyon tetszik.

1978-ban debütált a Matchbox kínálatában rugózatlan változatban, de nyitható ajtókkal. Szerintem a kék a legszebb, de bármelyiket elfogadnám. Az én flottámban két kisautó képviseli ezt az első típust, egy sima ezüst (Dr. Dee-től), piros belsővel (és innen kinövő vonóhoroggal), illetve egy metál lila, sárga belsővel. Mindkettő alváza fekete, az ezüst szerencsére abszolút karcmentes, a lila pedig mindössze egy pontkopással rendelkezik.

1979-ben kihoztak belőle egy már rugós, még mindig nyitható ajtós változatot, amely bár elég részletes, de mintha egy kicsit torz lenne. Származási helye immár Hong Kong, és ez már ZX, nem pedig Z 2+2. A brutális méretű (nyilván amerikai szabványnak megfelelő) lökhárítók a torzságban erősen sárosak:

A fő bűn azonban a szinte zavaróan kicsi kerék. Érthetetlen.

Itt kitérnék a sorstárs piros (Sun Burner) Toyota Celicára, kék Mazda RX-7-esre és sárga Mitsubishi Galant Lambda Eternára (hej, de szép hosszú név, ráadásul az első és egyetlen Made in Japan Matchboxom, hoppá), amelyek osztoznak a pici kerékben, pont olyan, mintha egy multipakkban lettek volna...

Elég jól mutatnak együtt.

Az 1982-es (ZX 2+2) verzió már szép (?) nagy kerekekkel rendelkezik, de a tetőn felfedezhető t-top jelzésértékű megjelenítése ellenére elnagyoltabbnak, sőt jóval darabosabbnak tűnik a legelsőnél. De az ajtók szerencsére még mindig nyílnak.

1986 után pedig már csak Nissanok jönnek a MB-nál, nincs több Datsun.

De van még Majorette Datsunom, ez a 260 Z feliratot viseli, a sárgán még nyithatók az ajtók és van vonóhorga is (bumszli műanyag fedővel, ami a franciáktól már nem is olyan meglepő, főleg, hogy létezett egy utánfutós twinpack-ben is (az első MB-verzió is, ezt nem is írtam feljebb), ahol valami speed boat-ot húzott maga után). Az arányai azonban egy cseppet furcsák, mintha hosszában valaki összenyomta volna, olyan. 229-es számmal tűnt fel az 1976-os katalógusban.

A Tomicától egy rendőrségi verziót szereztem be, ennek az érdekessége a festésen és a fazékvillogón kívül a kerekek fehérsége. A beltér itt is piros, a kormány a jobb oldalon, az ajtók nyithatók – a minőség pedig a Tomicától megszokott remek. Nem egy mai darab, de már Kínában gyártották, és szerencsére teljesen kopásmentes – bónusz hibátlan dobozzal.

A Hot Wheelst a Datsun Z-gyűjteményemben egy Modern Classic képviseli gyönyörű metálfénnyel és fém alvázzal, illetve csodás felnikkel. A karosszéria itt sportos szélesítéseket kapott, elöl spoilert, orrán-tetején sportcsíkokat. Az első lámpák megjelenítését egy kicsit elnagyolta a HW, de összességében nagyon is szemrevaló a gépezet. Full fém, ahogy mindegyik ebben az al-sorozatban. És az ajtók végre nem nyílnak :DDD

Van egy Yatming Datsun 280 Z-m is ám. Kis pici, apróbb kopásokkal, de egyébiránt nagyon faja állapotban. Full fém ez is, szépen gurul, szépen rugózik, szépen nyílnak (ezt de unom már) és záródnak az ajtajai. A belseje jópofa, mert vagány sportülésekkel rendelkezik, a műszerfalon is nagyjából a helyükön vannak a „dudorok”, de a kormány mintha fejjel lefelé lenne. Hm, érdekes. Sokkal jobb minőségű ez a régi Yatming, mint a kurrensebb darabok, majd a Nissan-posztnál mutatok ilyet.

Szóval, ahogy írtam feljebb, a Nissan 300 ZX-ről, ami a folytatása a kis Datsun-történetemnek, egy külön poszt szól majd... Nem is olyan sokára. Addig is videók: 

Szép napot!

Negyedszázadnyi nagyobbá kattintható kép a Mustang-ménesemről. (Sajnos pár kimaradt, ezeket majd pótlom.)

Szerintem a Mustang a legnépszerűbb modell a kisautók között, majd' minden gyártó készített ilyet - és ebből mennyi nincs még meg! :)

Kicsit csalok, ugyanis június 6-án fotóztam az alábbi szépséget, tehát nem friss találat, de akkor még nem volt Carspotting rovat, most meg már van, szóval íme:

Ez egy Rolls-Royce Corniche Convertible, és bónusz szerencsére itt is van: a feka sofőr (egyébként virágmintás ingben). Esetleg a dubajozós rendszám, lehet választani...

A Belvárosi Fesztivál (nagyon tudom ajánlani, főleg gyerekeseknek) keretében jártunk akkor a Szent István téren (is), és hát ott rögtön kiderült, hogy a Bazilikában esküdni nem kizárólag HP+SK kiváltsága. Ezúton is, bár kissé megkésve, sok boldogságot az ifjú párnak, sőt mindegyiknek, sőt mindenkinek!

1) Hehe, nem sűrűn szerepelnek ezen az oldalon olasz sportkocsik, főleg ilyen szupergépek, de úgy érzem, egyszer-egyszer tehetek kivételt. Megéri. Az Andrássyn lőttem tegnap.

2) Az alsó meg egy ö... izé, szóval egy batár amerikai tepsi, bónusz boldog esküvői háttérrel, Csongrádról, szintén szombati találat. A boldog párt és a rokonokat sem ismerem, csak belefutottunk, de a kép olyan jó lett, mintha nekem álltak volna be :P Sajnos nem néztem meg, mi az autó pontos típusa, és annyira meg nem megy a Nagy Amerika Autós Lexikon fejből, hogy simán kiköhögjem, talán egy Caddy, szóval rajta, kommentben várom a megfejtéseket ;)

A jó éjszakát!

Egy kis komolytalanság:

Este jövök új carspottinggal!

Távoli vidék, kisbót, cigivásárlás. Megláttam a Gamer című "újságot", benne a Need for Russia 2 című játékkal, 449 magyar forintért. Mondok, nézzük meg, nincs is annál nagyobb móka, mint egy ezeröcsit kilinccsel előre végigterelni Csernobilon!

Install, beállítás, 800*600 felett szaggat, de nem gond, visszaveszünk a képből. Hát, az első csalódás az autó-kínálat: Lada (Nover néven, alig felismerhető), Moszkvics (Mosker), Niva (Nivar) és Volga (Volger, ezt adja fel elsőnek a gyorsjátéknál) - elég gáz, de mindegy, ez legyen a legnagyobb baj. Nem voltak nagy elvárásaim, úgy gondoltam, a minőség és az élmény majd minden bizonnyal a Cini Minis-dobozban fellelhető pécés játékokéval vetekszik, de még ezt is majdnem sikerült alulmúlni. Lassú a menü, nem mellesleg ronda, béna a grafika és durván csal a gép, így hamar inkább idegesítő lesz a versenyzés, mint izgalmas. Illusztrációnak alább egy kép az első részből, az legalább kinéz valahogy:

Érthetetlen számomra, hogy a képek és a videók alapján aránylag tűrhető első rész után (amihez nem volt személyesen szerencsém) hogy tudtak egy ilyen fos másodikat kihozni?

A lengyel fejlesztésű játék erényeiről is kellene írnom azért: az irányítás egyszerű és élvezetes, és a fentiek ellenére nem rossz poén ezekkel az orosz vasakkal versenyezgetni. Jobb lett volna, ha vesznek bele VFTS-t is, de talán majd a harmadik részben lesz :) Összességében vagy egy órát elvoltam vele, illetve holnap is adok még neki egy esélyt, tehát azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy megvettem, de máskor ha zúzni akarok egy jót, virtuálisan persze, inkább előveszem a jó öreg 1NSANE-t, a világ egyik legjobb autósjátékát...

Kis videó az NFR (sic!) első részéből, zúz a Zápor: 

Szép estét!

1) Audi Q5: ilyet ma láttam először élőben a budakeszi Müller előtti parkolóban. A Müllerből egyébként egy kék Maisto Trabival lettem gazdagabb...

2) A Porsche a "Batyi" közelében volt, nem egy nagy etwas, de élőben mindig megdöbbent a kisugárzása. Mert az van neki.

Most már aztán tényleg jó hétvégét!

A filmben szereplő kiszuperált rendőrautóról már írtam itt régebben egy rövidet, illetve nem is olyan régen GTO-kat is mutattam. Nemrég megérkezett az egyre heterogénebb  gyűjteményem első Racing Champions gyártmányú darabja, ami ezt a két dolgot ötvözi 1:64-ben: Blues Brothers Pontiac GTO rendőrautó. Nem teljesen értem a párosítást, hiszen a filmben egy Dodge Monaco szerepelt (itt még egy bizonyíték), ami nagyon nem Pontiac GTO, de a végeredmény rendben van, bár a Blues Brothers és a Jake & Elwood feliratokat akár el is hagyhatták volna.

Fém alvázzal és gumikerekekkel rendelkezik, nyitható a motorház és gyönyörű a tetején az összes megkülönböztető jelzés :) Az autó részletességét nem egy 1:43-as modell is megirigyelhetné. (A második képen látható, hogy hátul nem igazítottam meg a gumit a felnin, bocs.)

Van videó is!

Ez pedig egy remekjó zene a második részből, sajnos kép nélkül:

Jó hétvégét

Majorette tűzoltó már korábban is szerepelt ezen a blogon, de Tomica még nem. Óriási mázlival sikerült három igen csak ritka kisgépet lőnöm az ebayen, és a mázli odáig terjedt, hogy ráadásul rendkívül olcsón sikerült honosítani az alábbi kontingenst. (A csomag tagja volt még két Majorette Ford Bronco tűzoltó is, ezek most eladók.)

A Renault 4-esből épített kisfurgont (4L) egészen biztosan nem kell bemutatnom, mindannyian láttunk ilyet, de a Majorette szerint a franciák még tűzoltónak is befogták. Erről a típusról egyébként tervezek a jövőben egy nagyobb posztot, lévén kultmobil, kis türelmet, plíz!)

A Nissan Terrano (vagy Pathfinder) sem (volt pár éve) teljesen idegen a budapesti utcaképtől, elég ismert modell, de ebben a méretarányban nem túl gyakori. A gyártója azonban nem közvetlenül a Majorette, hanem a Novacar (később még lesz róluk szó, igaz, nem ebben a posztban), ami a francia cég 1993-ban vásárolt portugál leányvállalata. Érdekesség, hogy a kaszni is műanyag, a belseje egyszerű, mint egy faék és nem is rugózik egyáltalán. De összességében szvsz állatul néz ki...

A Tomica kínálatában számos tűzoltó szerepel, de úgy általában is, és konkrétan főleg egy amerikai Fire Chief igazi fehér holló. Ez egy Dodge, de nem Monaco, ahogy én első pillantásra hittem, hanem egy Coronet. Az ajtók nyithatók, szépen rugózik, és méretben leginkább a MB Monacóhoz passzol. Le is fotóztam őket együtt is :) 

Releváns videoklip:

Aztán vigyázni a tűzzel! ;)

Tóta mintha rólam írna. Annyira jó...

Jó reggelt!

Az eredeti képregény ismerete nélkül néztem, néztük meg ezt a filmet, a magam részéről nagy várakozással. Általában véve is kedvelem a képregényekből készült filmeket, mint a Batman, a Spiderman, A Holló, az X-Men, a Hellboy, az Iron Man vagy a Sin City. Illetve a 300. A rendező személyével is előre kibékültem, hiszen az első (nagy) munkája, A holtak hajnala (remake, naná) nagyon bejött, a 300 pedig különösen (ebből 2011-ben jön a folytatás. Hm. Az Iron Man-ből pedig jövőre.) A rendező 2007-ben egy olyan filmnek állt neki, amibe korábban már Terry „12 majom” Gilliam, Darren „Rekviem” Aronofsky és Paul „Bourne” Greengrass bicskája is beletört. Hát, mit mondjak, a sztori itt-ott felfedezhető kuszasága (vagy csak hiányossága) ellenére nekem az egész nagyon bejött, szereplőstül, trükköstül, hangulatostul. Olvastam, hogy nem kéne ilyen coolnak lennie, de szerintem annyi, amennyi coolság megjelent a filmben, bőven elfért. Nagyon tetszett az a fajta anti-utópia, amely a történések hátterét adta, illetve hát valójában az egész sztori fő konfliktusát valójában ez a modern hidegháború szolgáltatta, szóval nem is jó háttérnek neveznem. Bátor film (bocs, képregény) ez, hiszen bevállalta az egyébként tök béna szuperhősöket, akik magukról is tudják, hogy csak álruhás igazságosztók – na jó, azért van a filmben pár kivétel, Dr. Manhattan ugyanis tényleg szuperképességekkel bír egy félresikerült kísérlet eredményeként (lásd Hulk), továbbá Ozymandias sem a sok gyakorlástól olyan gyors.

Nem akarok túl sokat spoilerezni, mert biztos még sokan nem láttátok a filmet, ezért igyekszem tömören: izgalmas, érdekes és gyakran igen meglepő az egész. A trükkök technikai megvalósítása teljesen rendben van, de ez ma már nem nagy dolog, vér is van benne rendesen, szóval nem egy Pókember, érdekesek a vágások, a visszaemlékezéseket is jól oldották meg, a színészek pedig hozták, amit elvártak tőlük. A Komédiást játszó színész mondjuk szerintem mindenkit lemosott, és maszkban ráadásul nagyon hasonlít Robert Downey Jr.-ra, ami nálam jó pont. Legjobban mégis Rorschach figurája tetszett, akit egy Jackie Earle Haley nevű színész játszott, akiről annyit érdemes tudni, hogy a jövőre ő lesz az új Freddy Krueger. Imádtam a börtönös jeleneteit :) A két és fél órás hossz nekem nem tűnt zavarónak, a barátnőm erről némileg másképp vélekedik, de ennyi minimálisan kellett. Mostanában jön ki a hosszabb verzió, aka rendezői, de sajnos (eleinte) csak blu-ray-en, az ilyen maradványok, mint én, dvd-n „csak” a moziverziót élvezhetik. Valszeg megveszem ezt a filmet (is) gyári dvd-n, mert megérdemlik az alkotók, pedig ez manapság már ritkaság. Ítéletem: többszörnézős, überfasza. De ha ez is a 990 Ft-os polcra kerül fél év múlva, mint a Sin City és a The Crow, össze fogom kaparni az arcom... További érdekességek a dvd extrái között is megnézhető videónaplóban, illetve csekkoljátok az itthon is megjelent és kapható oridzsi képregény első, második és harmadik részét. Szép napot!

Ugye hogy hasonlít...? :)

Windu mester is nyugodalmas jó éjszakát kíván minden kis padawannak!

A korábbi terjengős Lincolnos poszthoz egy kiegészítés az alábbi nyitott változat "személyében":

Szépségesek... Na jó estét!

1) Audi A5-ös a Dezső utcából. Szép ez az autó.

2) "A nevem nagy. Nagyon nagy." - Gazdaságos méretű Lincoln Town Car a Dorottya-ház előtti parkolóból. Ebből létezik Matchbox is.

Szép napot!