Eseménydús volt ez a hétvége (kötelező kattintani!!!). Már korábban elhatároztam, hogy némileg konszolidálom a gyűjteményem, mert jó pár olyan modellel rendel-kezem, amik vagy duplikátumok, vagy csak simán feleslegesek. Ennek jegyében futottunk össze Sam.Joe-val, akivel az eséses posztban bemutatott Chargeres cserén kívül elbizniszeltem a zöld és a szürke bankos autómat, a kék Bimmer rendőrt, egy középkék Crown Victoria rendőrt, a maradék Norev Subarut és egy Efsi által gyártott Volkswagen TL-t. Majd este, de immár nem Sam.Joe-val megtekintettük az új Star Treket. Állat volt! 

Szombat délelőtt kilátogattunk a Pecsa bolhára, ahol sikerült megszabadulni két Camaro Z-28-as rendőrtől (amiből így is maradt kettő, a felsők), egy sajnálatosan leütött orrú Jaguar rendőrtől (ebből a villogó nélküli maradt meg otthon) és egy rendőrségi csapatszállítótól. Cserébe három autóval lettem gazdagabb, az egyik a porsche kolléga által olyan szépen megénekelt Porsche, amivel már rögtön a poszt olvasásakor elköteleztem magam, illetve az alatta látható két szép (?) Majorette:

Bizony, a látszat ellenére az egyik egy Corvette, a másik egy Pontiac Firebird. Ilyen bumszlikerekű Majorette-eim eddig nem voltak, de kövezzetek meg, nekem bejönnek! A Corvette nyitható ajtókkal, a Firebird nyitható motorháztetővel rendelkezik, és egyébként tök korrekt lenne mindkettő, csak éppenséggel úthenger-kerekeket kaptak. A MB-okhoz képest nagyobbak is jóval, főleg szélességben. Érdekes, hogy a Pontiac a piros belsőhöz króm műszerfalat kapott. Mindkét modell állapota teljesen jó, az eladónál (fent a színpadon, hátul) volt még belőlük jó pár példány, ha valaki kedvet kapott volna, bár ezt kötve hiszem:

A bolha után Russianboy információja alapján még kinéztünk a csömöri Auchanba, ahol a régen áhított fehér Impreza is meglett. Az ezzel párban érkezett Pug eladó!

Erősen szemeztem a terepralis Pajeróval is, de végül erős voltam, nem vettem meg. Ellenben a rend kedvéért még a csomaghoz csaptam egy szürke MB Nissant, ami eddig hiányzott, és aminek a felnijeit otthon feketére pimpeltem, mert így jobban tetszik az összhatás:

Aztán este azt találtuk ki, hogy megnézzük a Múzeumok Éjszakáját. Mivel a Várnál nem volt parkoló, a Hősök terén pedig annyian álltak sorba, mintha tüntetnének, inkább elmentünk a Westendbe és megnéztük a legújabb Terminatort. Adtunk a kultúrának. A negatív kritikák ellenére nekem (és nekünk) nagyon bejött, személy szerint különösen a jelmezekért voltam oda meg vissza...

Most mára ennyi.

Ja, nem. Bosszú-update Sam.Joe-nak :PPP 

A Chevrolet Impalák közül nekem egyértelműen a hetedik generáció tetszik a legjobban, ilyet azonban égen-földön nem találok 1:64-ben. Ezt 1994-től gyártották két évig, de most nézzük inkább a hatodikat, amelyet egyrészt 1977-től 1985-ig készítettek, másrészt a Majorette megformázta, harmadrészt én pedig beszereztem belőle hármat, majd jól lefotóztam őket:

A francia gyártó sosem az amerikai autókban volt erős (erről még lesz szó később, nemsokára, egy másik posztban), de néhányat azért feldolgoztak, még ha nem is olyan lelkesedéssel, mint mondjuk bármelyik hazai modelljüket...

Hétéves pályafutásával ez a generáció minden bizonnyal a legsikeresebb volt – klasszikus amerikai tepsi, kocka innen, kocka onnan, bármilyen más logóval abszolút alkalmas lenne az ellenség megtévesztésére. Erre odakinn is rájöhettek, mert árulták Pontiac néven is, illetve az sem téved nagyot, aki rámondja, hogy ez egy harmadik generációs Caprice (abból meg a negyedik a kedvencem, amit a Maisto szerencsére megmintázott több festéssel, lásd legalul).

A hatodik generációról egy pár szó, a teljes történeti áttekintést nagyvonalúan mellőzve: ekkortájt ugye már erősen éreztette hatását a benzin-para, amiről korábban már nem egy alkalommal megemlékeztem, így a kor és a vásárlók igényeit szem előtt tartva a Chevrolet egy rövidebb, magasabb és szélesebb, de legfőképp könnyebb autót készített az eggyel korábbi generációhoz (pl. a ’73-ashoz) képest, amely valóban egy böszme cirkáló volt. A szorgos amerikai mérnökök munkája meghozta gyümölcsét, az autó 1976-ban az eladási listák élére ugrott, egy évvel később pedig az Év Autója díjjal jutalmazta az Impalát a Motor Trend. Cabrio nem készült belőle, de még hard top-verziót sem kínáltak belőle, feltehetően a borulásos balesetek elborzasztó halálozási statisztikáit javítandó.

A nyolcvanas évek jó eladási eredményeihez tartozik, hogy az autó egyszerűsége és olcsósága a lakossági felhasználók mellett a fegyveres erők és a taxitársaságok figyelmét is felkeltette, így az Impala igen hamar kedvelt lett a körükben is, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Majorette által kihozott modellek festése: civil festésűt ebből nem is találtam a kínálatukban, csak rendőrt, katonai rendőrt és taxit. Sőt láttam terepszínűt is...

A fenti képen láthatő rendőr az ún. Sonic Flasher kivitel, ami olyan, mint a MB-nál a Light & Sound, azaz tud(ott régen) hangot és fényt adni, méghozzá az eleje lenyomásával. Ennél az alváz nem fém, hanem műanyag, ami sérülésre sárgul, ahogy lehet is látni a képen. Nem lehet belátni sem, illetve az ajtók sem nyithatók a taxival és a katonai rendőrrel ellentétben, gondolom, hogy a gyerekek ne operálják ki az elektronikát...

1985-ben vége szakadt a pályafutásának, bár ahogy írtam, utána még visszatért két évre. A Caprice tovább készült, azt egészen 1996-ig gyártották. Emitt azért egy kép a Maisto Caprice-flottámról, ha már fentebb is említettem őket:

Ezen modell számomra egyik legemlékezetesebb filmszereplése az 1994-es A hajsza című filmben volt (amiben Charlie Sheen „felejthetetlen” alakítása mellett Flea és Anthony Kiedis feltűnése méltó említésre), Henry Rollins vezette, és az alábbi jelenetben kap egy szép csomagot a szélvédőjére:

Na, szebb napot!

Jelentem, mintegy fél órával ezelőtt az alábbi ERTL gyártmányú, 1:64-es méret-arányú General Lee-vel lettem gazdagabb. Csodás, karcmentes állapotban vettem a kezembe. Majd a Deák tér csúszós kövén egy akkorát takartam a bringámmal, hogy pont sikerült arra a zsebemre esni, amelyben a Lee parkolt, így mostanra a tetején lévő matrica megszűnt létezni... Pont előtte beszéltük Sam. Joe-val, akivel cseréltem, hogy milyen béna már, hogy matricázva van és nem festve. Hát most pont azért nem sérült a festés, mert rajta volt ez a szép vastag műanyag alapú matrica. Most hát hiányzik a konföderációs zászló a tetejéről, de legalább megvan a festék, ami alatta volt ;)

A bal A-oszlop is elgörbült egy cseppet, ha ez nem látszana a képeken (mondjuk a harmadikon), nekem higgyetek, ne a szemeteknek! Alább egy másik, custom General Lee, szintén Sam.Joe-tól: 

Ez meg ide kívánkozott, ha már a Star Wars-szal viccelődünk:

Szép, esésmentes napot és hétvégét!

A designpumpáról. Nincs mentségem. Ja, de van. Nézzétek meg: 

Porsche: Legend from Stephen Fitzgerald on Vimeo.

Ezt a másikat meg az indavideóról, de láttam azóta a belsőségen is: 

Nyomjad, Gyula!!! :D

Ráadásul Minikről szó sem lesz. Az utóbbi sok posztban nem egyszer felmerült, hogy ez vagy az még nincs meg, de meglesz. Gondoltam, írok (hehe) egyet az időközbeni kiegészülésekről, mert azért szerencsére elő-előfordult pár. Típust, márkát nem írok egyikhez sem, szerintem egyértelmű, ez most inkább csak egy rövid képeskönyv:

Eszperentéből ennyi talán elég is volt. Ikarus256 kolléga volt olyan rendes, hogy az alábbi járgányt is bemutatta már, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy az ő posztjai miatt kezdtem el annak idején ilyen Escortot és Imprezát keresni. Az Impreza végül aránylag könnyen meglett az indexes fórum(ozók) és egy MOL-os ismerősöm segítségével, ráadásul duplán, az Escort viszont már keményebb diónak bizonyult.

Úgy történt, hogy találtam az ebayen régóta keresett Norev Volvót, mindjárt kettőt is. Az eladó neve breki. Mondom, hé, ez magyar! Megnéztem, honnan árul, Finnország. Na, akkor nem is biztos, ott annyi a hülye név, mint égen a csillag, tehát nem is foglalkoztam a kérdéssel, szépen megírtam, hogy szendelje a kombájnd invójszt, heló. És visszaírt magyarul!!! Merthogy a breki a Berki vezetéknevet takarja. Már itthon is gyűjtő volt, és kint is folytatta, folytatja. Jól el is dumáltunk, és valahogy a szó a Subarura, majd innen a MOL-os Escortra terelődött, kifejeztem szomoromat, hogy ilyen nekem nincs. És mondta, hogy de lehet, mert tőle vehetek. Így hát vettem és már van. Ráadásul olvasója e blognak, úgyhogy innen is üdvözletemet küldöm, isten tartsa meg a jó szokását ;) Ajánlom őt, mint eladó, szép dolgai vannak, és bár nem olcsó, de legalább magyar. Továbbá rendkívül akkurátusan csomagol... Szóval az alábbi Escort bizony Matchbox, nem Metchy Toys, mint a Subi, és mint a linkelt poszt kommentjeiből kiderül, Code 2, azaz az 1-75 sorban nem látható ezzel a festéssel. Számunkra viszont minden bizonnyal így sokkal kedvesebb, mint bármi mással.

UPDATE!!! Pár kiegészítő jellegű információ a MB történetéhez Brekitől, a kommentek alapján kicsit pontosítva:

A MOL Escort-hoz annyit hozzáfűznék, hogy egy fantasztikus tehetségű képzőművész modellező keze van a dologban, ő csinálta a tamponterveket. Az akkori MOL reklámosztályról rendelték meg a szűz, fehér Escortokat egy amerikai cégtől, amelyik akkoriban a Code 2 dolgokat készítette a Matchbox-nak (sajnos most nem ugrik be a név). Ugye ekkor még csak pár éve szűnt meg a "vasfüggöny"...
Itthon (ha igaz, talán Miskolcon) megtamponozták a masinákat, kár leszólni az eredményt: vedd figyelembe, hogy hány színt kellett tamponozni! Annyiszor kellett a tamponozó szerkezetbe behelyezni a masinát! Akkor, 1995 körül és itthon!!! (Nem az "ügyes kezű" kis kínaiak gépeivel!!!)
Akkor még javában élt, virágzott a MICA, és nagyon nem akarták elfogadni Matchbox masinának, de nem tudtak mit csinálni, a fehér masina igenis MATCHBOX volt és így a MOL-al még szebb lett... Vesd csak össze a Matchbox saját színvariációival: még a Monte Carlo-s is messze elmarad a miénktől! (Igaz, Ranga sosem ült a jobb oldalon..., de hát csak nekünk nem csináltak új belsőt.)

Köszi az érdekes háttérinfókért! Amortizációs videó a végére: 

Szép napot!

A jó múltkor írtam már Star Wars-os speeder bike-ról, amit magam eszkábáltam legóból. Azóta annyi történt, hogy szerencsésen hozzájutottam egy igazi Lego-verzióhoz, igaz, a hozzá való scout trooper figura nélkül, de azért látható, hogy ez inkább így az igazi:

Nem mellesleg sikerült beszerezni egy nagyobbat is, ez már nem Lego. Ez a verzió egy shadow trooper és a járműve, az egész sokkal fenyegetőbb kiállású, mint egy fehérruhás katona, szóval igen jól mutat a polcon:

Videó a végére: Embedding disabled by request

Alapvetően az 1:64 körüli méretarányú kisautókat gyűjtögetem, illetve van jó pár 1:43-as körüli is, ezektől nemigen térek el. Mármint saját szándékból. Előfordulnak azonban kivételek. A jó múltkor fdoki jóvoltából hozzájutottam egy remek kis Mustang GT rendőrhöz, Jada és 1:32-es. Halkan jegyzem meg, hogy hátrahúzós is, de ez szerencsére nem ront az élményen. Merthogy vizuálisan élmény a kis gép, nagyon igényes.

Úgy gondoltam, megérdemel egy párt, így az ebay-en találtam egy nagyon hasonló stílusú Camarót, amire lecsaptam, főleg hogy igen baráti áron kínálták. Igen ám, de a csomag kinyitásakor nagy meglepetés ért: az autó nem 1:32-es, hanem 1:24-es méretarányú. Hoppá. Óriási. Ezt az elé tett HW Camaróval próbálom itt érzékeltetni:

Ez is Jada, és hihetetlenül részletes és igényes. És súlyos. Meg úgy általában elég vadul néz ki. Be sem fért rendesen a fehér hátterem elé...

Azért van egy ennél is nagyobb modellem még régről (1999), egy 1:18-as Bogaram, amit a Shuco készített és én egy volt kollégámtól kaptam. (Andrew-nál egy aranyról olvashattok itt.) Sajnos már apróságok itt-ott hiányoznak róla, de még mindig erre illik a legjobban a modell szó a gyűjteményemben, mint bármi másra: látszik a lelkiismeretes törekvés az igazi mind élethűbb lemásolására, ajtók nyílnak, sőt még kormányozhatók is az első kerekek!

És akkor a legfrissebbek: két Maisto Volkswagent sikerült lőnöm a vateráról, megint csak nagyon kellemetes áron, gyakorlatilag egy autó árában a kettőt. Mindkettő 1:24-es tuningverda, sok krómmal és szerénytelen ültetéssel. Már a Fastback-es posztban utaltam rá, hogy ha beújítok valami Maistót, akkor szólok. Hát most szólok. Alább:

A páros mindkét tagjának nagyon jól eltalálták a festését és a matricázását, és a durván peres gumik is sokat dobnak a szebb napokat látott autókon. A kombi (óppardon, Squareback) hátsó ablakai ki vannak buktatva, tehát nem hibásak, ha esetleg úgy tűnne a képről. Egy TL-t még jó lenne beszerezni melléjük, de ha nem sikerül, az sem tragédia, ketten is szépek.

Na, szép napot, jó hétvégét!

És akkor most egy nem Golf. Annyi köze van a Majorette Golfhoz, hogy ez is Majorette és hogy egy csomagban jöttek. T1-esekről (és itt) most nem írok, képekkel már szerepeltek a blogban, nézzük ezt a T2-est. A Cafe Hag színeiben pompázik, amely (immár) a Kraft Foods márkája, elég régi, de ma is létezik. A kisautót az 1974-es katalógusban láttam először megjelenni, no nem akkor, hanem így utólag. Mindössze négy pici kopással a VW-gyűjteményem egyik legszebb darabjává avanzsálódott. Szépen gurul, szépen rugózik (jóhogy, Majorette) és a hátsó ajtaja nyitható.

Úgy tűnik, a Matchbox itt (is) beelőzött, a Doormobile első példányai (a kékek) 1970-esek, a legelterjedtebb narancs verzió 4 évvel később csatlakozott. Mindkettő nyitható camping-tetővel rendelkezik, és a belső kialakításuk is próbálja imitálni az igazit: van bent konyha, ülőhelyek, mosogató. Vékony Superfast kerekekkel szerelték ezeket, később (1977 körül) azonban vastagabb kerekekkel is megérkezett a pizzás és a katonai változat. Ez utóbbira nagyon fáj a fogam, angol pizzásom szerencsére van. Létezik egyébként magyar gyártású pizzás is, illetve olyan is, amelynek fényes a dísztárcsája.

Jómagam is voltam vagy egy évig VW T2-tulajdonos, Arnold volt a buszom neve, de a felújítás közepén el kellett adnom. Egy aránylag ritka dupla tolóajtós T2a volt egyébként, ami a T2b-től egyebek között abban különbözik, hogy az elején az indexek a lámpák alatt helyezkednek el. A MB-ok ezek szerint alsóindexesek, a Majorette felsőindexes, a Siku pedig nem bízta a véletlenre :D Ez utóbbi tolóajtaja működik, ahogyan arról már "írtam" itt. (És csak most látom, hogy alapos mosás rájuk férne, főleg az ablakokra. Bocsánat.)

Ebben a posztban már mutattam, hogy a MB tavalyelőtt bedobott egy újabb Volkswagen buszt, alsóindexest, szépen kifestve, a változatosság kedvéért narancs színben. Ja, azóta zöld is létezik belőle, amit azóta ráadásul be is szereztem. Ennek már csak jelzésértékű a camping-teteje, de szépek a kerekei, és remekül mutat a kis reggelizőasztal a finomságokkal (lent):

A kormány már itt is a jó oldalon van ;) Mára most már ennyi, videóval búcsúzom: 

Már megint szerencsém van, mert nem kell a modell történetével bíbelődnöm, Sam.Joe és Bog Zoo ezt már megtette helyettem. Így akkor az én Golfomról írhatok, illetve hát Golfjaimról helyesebben. Merthogy kettő van, egy Matchbox és egy Majorette. Ez utóbbit az előbbi miatt vettem, az előbbit pedig csak az utánfutója miatt, de szerencsémre annyira szép darab, hogy megtartottam, megszerettem. A tetején lévő csomagtartóban mindkét szörfdeszka megvan, szépen szorulnak is, szavam nem lehet. Egy leverődés nem sok, de annyi sincs rajta. Az MB-7 kódnév alatt szereplő angol gyártású modell jól sikerült darab, másokat is megihletett, de nekem egy kicsit nagynak tűnik...

A párja akkor egy francia Golf, hasonló, de némileg világosabb színben, és ezen azért már felfedezhető egy leverődés a jobb első kilincs alatt. Nyílik viszont a hátulja, amiben azonban a Majorette szokása szerint nincs üveg. Vonóhorga cserébe ennek is van, az a kis rászórítóval ellátott változat. És ez utóbbinál a kormány is a jó oldalon van. Tetőcsomagtartó nem jutott rá, a csomagtartó azonban tele van: golfütő, sportcipő, kesztyű és teniszütők labdával! Nagyon jó ötlet volt megpakolni, a kis modell így kedvez a kis felfedezőknek...

Gyártottam a MB-hoz hasonló twinpack-et is:

És akkor egy jutalom a poszt végére: 

(Nagyobb gyerekeknek pedig egy Hayabusa-motoros Golf I: 1 és 2)

Már terveztem egy ideje, hogy írok egy El Caminós posztot. Tehát. Elkezdtem nézni a wikipediát, és már majdnem nekiugrottam az átemelendő részek fordításának, amikor rájöttem, hogy van ennél jobb megoldás: 

Mint látható, 1959-től gyártották (ők, a Chevrolet) ezt a half car, half truck, half cool járgányt, kezdetben az amerikai vidék, később a latino gengszter stílusban nyomulók nagy örömére (ez a tesója). No de miért El Camino? Azt jelenti, út, oké, de ez ne legyen már elég. Ezennel beleideologizálom az igazi El Caminót.

Szent Jakab-út, spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűskagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. Ma már nemcsak a magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az Úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es Szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött, a zarándokok száma megközelítette a 180 000-t. A forrás ezúttal is a wikipedia volt.

A Matchbox 1997-ben vezette be a modellt a palettájára, elég sok színben. Eléggé leegyszerűsítették az 1970-es, harmadik generációs autó vonalait, de az összhatás nekem nagyon tetszik. Amennyire én tudom, Magyarországon nem forgalmazzák ezt a típust, amiért kár, én is kénytelen voltam kintről megrendelni. Az enyéimen szép és részletes a festés, vannak feliratok, kilincsek, de a sárgának a kerekeit már én alakítottam át egy kicsit, befeketítve a közepüket:

A MB mellett (természetesen) a HW is feldolgozta az El Caminót, ránézésre ugyanazt a generációt választotta, de teljesen más megközelítéssel: a realisztikusabb hűtőmaszk-lámpa kombó mindenképpen jó pont, de ők egy brutális izomautót készítettek irreálisan nagy hátsó kerekekkel és egy a platóra helyezett drag-motorral, illetve szárnnyal. Nem mondom, hogy gáz, mert úgy összességében tetszik, de a 2009-es sorban végre kihozták a "lebutított" verziót fedett platóval - és sajnos lángokkal az oldalán. De valahogy ez is bejön, a piros szélű felnik bőven kárpótolnak. Az alsó képen jól látható, hogy nem csak a felépítmény hiánya a különbség, új az alváz és a felfüggesztés is, illetve a lökhárító:

Tegnap Esztergomban jártam, és üres óráimban bejártam a belvárost. Mit ad isten, beleszaladtam egy játékboltba. Nagyon gyatra volt a kisautós kínálat, de egyet azért sikerült vennem, pont egy El Caminót, a Majorette jóvoltából. Ezzel már korábban is szemeztem az ebayen és a vaterán, de nem vitt rá a lélek, hogy megvegyem, olyan kis bumfordi. Camo-festéssel azonban most láttam először, és úgy gondoltam, ez egy jel, meg kellett vegyem. Adtak hozzá a bliszterben egy kézigránátos, homlokpántos katonát is, aki viszont túl nagy az autóhoz, 1:48 körüli méretarányú, úgyhogy az megy is a levesbe. A Majorette egy későbbi évjáratot választott, az 1978-tól aktuális ötödik generációra tippelek. Az ajtók nyithatók, az autó rugózik, a felnik szürkék, a festés sivatagi terep, a gép oldalsó fellépőkkel és vonóhoroggal rendelkezik:

Elfogadnék egy harmadik generációst igaziban. Emitt sok igazi El Camino: 

Könyvajánló és filmajánló a végére. Szép napot! (Még lehet, hogy lesz egy poszt ma, mozgalmas volt a hétvége és a tegnapi nap...)

Sőt, egy augusztus 6-i update is, jó ez.

A hatásvadász címért bocs, valójában az történt, hogy "összelegóztam" egy majdnem ilyen párost, ugyanis a RESCUE UNIT feliratú vontató nyilván nem pont a tűzoltó, a vontatmányt külön vettem hozzá, illetve a (kihúzható) létrát egy Realtoy tűzoltóról bontottam. Az egész így együtt sem nem került többe, mint 800 Ft. Megelégedésemre:

Próbáltam jó képet keresni az igaziról, de mindenhol csak a hatkerekűbe futottam, tudjátok, Carmichael Commando, ezért bosszúból az alábbi filmmel büntetek:

És még nincs vége...! ;)

Örök hála Porsche kollégának, aki volt olyan kedves, és felajánlotta 3 db Lego figuráját a gyűjteményembe:

Emitt egy film is, Star Wars David Lynch felfogásában: 

Most már végre elmondhatom magamról, hogy van gyári készletem, ráadásul Star Wars-os. Mondjuk elég minimál a készlet, de igazándiból a négy minifig miatt vettem meg, a hajójuk így kvázi bónusz:

És akkor két csoportkép, Vader nyilván nem része a leszállóegységnek:

Végül pedig egy saját alkotás (a kislányom rendelésére), neve még nincs, de mivel hamarosan úgyis szétszedem, nem is szükséges a brainstorming:

És egy videó a youtube-ról, csak hogy legyen (aminél viszont sokkal érdekesebb ez a fotós sorozat, annyira édes, hogy a könnyem elcsordul): 

Matchboxot is fotóztam, illetve pótoltam a Subarus posztban a magyar gép saját fotóját, de ezen a fronton amúgy semmi érdemleges nem történt a hétvégén. Szép napot!

Szegény "Bill" ugye meghalt (mint filmjeiben már annyiszor), öreg volt már, és hát nyilván a nyaka és a pénisze köré tekeredett függönyzsinor sem tett jót az egészségének. Mindenhol írják, hogy Bill így, Kung Fu sorozat úgy, én sosem szerettem őt, a Kill Bill-ben is az ő személye zavart a legjobban (oké, az eredetileg tervezett Warren Beatty talán még gázabb lett volna), de azt meg kell adni, hogy a neve legándássá vált. Szerintem ennek az oka a Magányos farkas című filmben nyújtott teljesítménye, és semmi más. Micsoda gonosz már!!! Persze tudatlan, hiszen Chuck Norris ellen nyilván esélytelen (volt már 1983-ban is), de az becsülendő, hogy megpróbálta. Adózzunk az emlékének az alábbi filmrészlet megtekintésével:

(És tök jók a háttérben szereplő járgányok is, hogy egy kicsit ON legyek.)

Ez persze csúsztatás, ugyanis nem teljesen noname az alább szereplő Charger. Merthogy Yatming. De szerencsére abból a jobbik sorozat, fém alvázzal, remek rugózással és nyitható ajtókkal (ha General Lee lenne, pont a nyitható ajtó lenne furcsa). Mindjárt duplán. Nem mellesleg a kis dögrács is ott van mindkét példányom elején. Az egyik egy hangyányit viseletesebb a másiknál, ami a nyers részek élénkségén, csillogásán látszik egyedül. Egyik sem mai darab, de abszolút megállják a helyüket a gyűjteményben, vessétek csak össze az alattuk szereplő Hot Wheels és (MB-kerekes) Maisto Chargerrel. Ez a poszt most ennyi volt...

Továbbá megérkezett a MB-kerekes Maisto Charger kék tesója. Ezen meghagyom a gyári kerekeket, mert csak:

Alább pedig egy másfajta Maisto Charger - a "rendes" Matchbox árnyékában természetesen:

Először is le kell szögeznem: nem vagyok utánozó majom! :) Másrészt most egy kicsit formabontó leszek, mert linkekkel kezdek: Egy. Kettő. Három. Négy. Így még a négyes alatt megbúvó Sam. Joe-nál is kevesebbet kell írnom a modell történetéről - főleg hogy órákkal bár, de beelőzött az Armoured Jeep ügyében :)

Pár szó azért a névről: sok magyarázata van a Jeep szó kialakulásának. A leghihetőbb az, hogy a GP, azaz "Government Purposes" vagy "General Purpose" kódokból ered, hasonlóan a Humvee név kialakulásához. Azonban ez nem egy general purpose járgány, ahogyan arra R. Lee Ermey felhívta a figyelmet, hanem pont hogy special purpose, és a P inkább valamiféle alváz- vagy tengely-kód lehet. GP-nek hívtak továbbá egy 1949-es mozdonyt is, és dzsipnek ejtették azt is. Mások szerint a katonák tiszteletből adták a lenyűgöző gépnek a Jeep nevet Eugene the Jeep után, aki a Popeye rajzfilmek megállíthatatlan karaktere volt. Hivatalosan Irving "Red" Haussman nevezte így először, a Willys tesztvezetője, újságírói kérdésre. A cikk 1941 február 20-án jelent meg, fotóval. Később a Willys-Overland Inc. használhatta a nevet, levédetten. És még később, mint a cellux, ez is elterjedt, és használatossá vált minden terepjáró megnevezésére.

Hogyan lesz így akkor ez egy jó Jeep-poszt? Nem tudom. Valszeg sehogy. Így hát inkább csak Jeep-eket mutatok benne. Kezdetnek egy MB-párost, mindkettő katonai, szívemnek különösen kedvesek. Az egyik egy Sleet-N-Snow alváz-verziójú, a másik „sima”. A különbség elenyésző.

Következik egy Playart modell. A MB-okhoz hasonlóan ez sem rugózik (sőt a segge gyakorlatilag lóg), igen egyszerű kidolgozású, ráadásul hiányzik a pótkereke és a fegyverzete. A szélvédőt egy fel- és lehajtható műanyag formázza meg, ami egy hangyányit görbe, de talán majd kirúgja magát. Párban érkezett a képen szintén látható Kübelwagennel, sőt valójában a Kübel miatt vettem meg a pakkot, hogy a Schwimmwagen ne legyen olyan egyedül...

Egy régi Siku alább. Végül is ehhez párosítottam az autószállító trélert, mert bár színben nem igazán harmonizálnak, felhasználás tekintetében azonban összeillenek. A Siku Jeep-je nagyon rendben van, nem egy mai darab, de jól eltalált autó, szerencsére vigyázó tulajtól jutottam hozzá. (Ebből létezik egyébként rendőr-változat is.) És most vettem észre, a motorháztető a festése pont olyan, mint a Sam. Joe-val bizniszelt Pontiacomnak. Ha kéne tippelni, mit ábrázol, akkor egy stilizát Rocky Mountain szerintem...

Volt Hot Wheels Jeep-em is, de nem tetszett a kereke, így elcseréltem, majd később lett egy Scramblerem, amit idén hoztak ki (újra). Na ez már nagyon tetszik, drabális, nyers, férfias, a kanadai favágók megbízható társa. És azóta beszereztem egy Tomb Raiderest is, alatta látható.

A Johhny Lightning is sokfélét készített ebből a típusból, nekem Daisy autója jutott a Hazárd megye lordjaiból. Fehér, arany, édibédi női autó, a JL-tól megszokott magas minőségi színvonalon (ellentétben a fotóm minőségével).

Cseppet sem nőies viszont a MB Battle Kings Mountain Mission dzsipje, ami az 1998-as Wrangler alapján készült Areh leírása szerint. A United Alliance jelzését viselő katonai jármű az egyik legjobban sikerült a milliónyi változat közül , jó a festése, jók a kerekek, jó a cucc, amit szállít, nagyon eltalálták.

És a két Majorette Jeep a végére. A piros egy korábbi verziója megvolt nekem gyerekkoromban, ez konkrétan egy újabb beszerzés. A Golden Eagle egy speciális felszereltségű kiadás volt 1977-től, amely legjellemzőbb része a motorháztetőre festett bazinagy sas volt – minden bizonnyal a leendő tulajok patrióta érzelmeire apellálva. A másik „terepszínű” festése elég gyerekesre sikerült. Mindkettő egyszerűen lepattintható műanyag tetővel rendelkezik, nyitott tetővel egy kicsit vagányabbak ezek a gépek. A Majorette 1980-as katalógusában láthatók először.

Ez meg itt a végén egy kétszázforintos noname, a pótkereke miatt vettem meg, hogy pótoljam a Playartét, de nem is annyira gáz:

Ennyi elég, korábban szemeztem a Tomica ide vonatkozó modelljével, de a modern Wrangler annyira nem kell, a régebbi katonai verzió viszont túl drága...

Minden jót! Go for gold!

Nos, az előző posztban látható Impreza, illetve egy korábbiban szereplő Ford után nyolctagúra bővült az újságmellékletes rendőreim száma. Az autók aljára Amercom van írva, a gyártó természetesen kínai, de az igénytelenebbik fajta. Ezek az autók tipikus példái a többet kihozhattak volna belőlüknek. Fém kaszni, műanyag alj, többnyire műanyag fényszórók, szinte minden esetben nyitható ajtók, gumi(szerű) kerekek, rendőrfestés, országspecifikusan, nagyjából hitelesen. Mitől bénák mégis? Az összeszerelés minőségétől elsősorban. Sorják, illesztési hibák, letöredező kiegészítők, néhol szoruló tengelyek, fedési hiányosságok a festésben, gyakran elcsúszások, elmaszatolások. Az újságok, amik mellé adták őket (vagy amiket ezek mellé adtak) szóra sem érdemesek, öt perc alatt jobb cikkeket írnék, a képek pedig durván (és szarul) fotosoppoltak. Mondjuk a minden számban megtalálható tűzoltós sorozat nem annyira rossz, de az egésznek olyan töltelékíze van.

Nézzük az autókat - mármint amiket megvettem, mert van még bőven, illetve lesz is még pár, 24 részesre tervezik a sorozatot aztán sanyi. Az első ilyen járgányom a Ford volt, arról már tettem be képet, az a jobbak közül való. Másodikként a Renault Dauphine-t vettem meg, ez is elmegy:

Az új hatost (illetve ötöst, mert a Subi most kimarad) a Ponton Mercivel kezdem, de a részletes bemutatást most hanyagolom, egyrészt mert minőségileg ez az egyik leggyengébb darab (és most nagyot sajdul a szívem, mert egyébként nekem nagyon tetszik), másrészt mert nemsokára kezdődik egy tárgyalásom. Horst Tappert képzeletbeli papája minden bizonnyal még egy ilyen furcsa villogójú Mercivel üldözte a bűnt:

Időrendben valószínűleg az alábbi Mustang következne, amely a sorozat egyik legjobban összerakott darabja - talán a formájából és a festéséből adódóan egyszerűen nem tudtak rajta annyi hibát véteni, mint egy-egy "bonyolultabb" társán. Korrekt gép, és bár nem hasonlít rá túlságosan, nekem mégis a Robotzsaru autója jut róla eszembe:

Maradjunk még egy autó erejéig Amerikában, egy new york-i Ford Crown Victoria látható alább (be akartam ide is linkelni, hogy erről a modellről volt már szó többször is korábban, de rá kellett jönnöm, hogy úgy igazán nem is írtam róla semmit - úgyhogy akkor majd egyszer pótolom). A villogó egy kicsit ferde, de amúgy nincs nagy gáz, bár a kerekek lehetnének nagyobbak. Az autó a hosszával erősen kilóg a többi mellékletes sorából:

Az Egyesült Arab Emirátusokban állítólag ilyen Toyoták is szerepelnek a rendőrség kötelékében, nem tudom, majd megkérdezem a bátyám, aki ott dolgozik. Az mondjuk tény, hogy ott egy RAV4-es olyan, mint nálunk egy Alto, gyakran csak második, bevásárló autóként használják. Szerintem ugyanez lehet a rendőröknél is odaát, a gyengébben teljesítő kollégák kapják a szar Toyotát, az ügyesebbek alá bajor vasat tesznek. Fene a pofájukat...

A végére pedig egy japán-magyar koprodukció, az újság szerint a megboldogult autópálya rendőrség szolgálatában két ilyen Nissan Z dolgozott tesztüzemben, bár én ennek nem találtam nyomát a neten - de ettől még lehet igaz. Kicsit mintha meg lenne emelve a futómű, jobb lenne egy laposabb kivitel, de összességében elviselhető a modell minősége:

Hát ennyi most, elvileg lesz még valami Volvo is később, illetve fájó szívvel hagytam ott a boltban egy rövidebb és egy hosszabb Land Rovert (nem ilyet), no meg egy angol Jaguárt, de a keret csak ennyire futotta. Két kötelező videó a végére: 

Merthogy lapzárta után jutottam el oda, ahol a Police Magazin korábbi számai még megvásárolhatók, így az 1:43-as japán rendőr kimaradt az eredeti posztból. Ez itt az:

Persze nem csak ezt vettem ott, lett Crown Victoria, arab RAV4-es, sok kis szépség (darabja héccázér'), majd jól megírom szépen mind...

A második rész másik aktualitása, hogy betegyem a csapatós videó folytatását. B_E_S_Z_A_R_Á_S: 

Durva, mi? ;)

(Szolgálati közlemény: véletlenségből eddig nem tettem láthatóvá egy korábbi posztomat, most pótoltam. Csodálkoztam is, hogy Sam.Joe még csak nem is hivatkozik rá ebben, mivel a főszereplőjük közös, ráadásul 3 nappal korábban írtam nála, továbbá komment sem jött egy darab sem... Most már értem. Eh.)

A minap elhatároztam, hogy készítek egy TIE Fightert legóból. Egyébként ez a megfelelő alkatrészek birtokában nem lenne egy túl nagy kihívás - azok hiányában viszont igenis az. Ez az utóbbi a helyzet ugyanis. Van egy doboznyi assorted elemem, van két nagyobbacska autóm, amiket nem akartam szétbontani, így minimum dupla hendikeppel vágtam a küldetésbe. Kezdetnek ellátogattam a szombati budakeszi Hot Wheels klubtalálkozó melletti kirakodóvásárra, ahol lehetett legókat turkálni fillérekért. Itt beszereztem pár szárnyat és néhány egyéb érdekesebb elemet. Majd innen a Pecsa bolhára mentem, ahol további szárnyakkal bővítettem a készletem (továbbá ezzel a MB-gyűjteményem, 2 rongyért). Összerakási rajzot (vagy hogy hívják az ilyesmit) direkt nem töltöttem le, bíztam a saját agyamban. Azért a klasszikus trilógiát megnéztem ;) Az eredmény alább, nem vagyok elégedett, túl kicsik a szárnyak, vagy túl nagy a belső "gömb", a lényeg, hogy legalább kétszer ilyen nagy szárnyak kellenének, a belsejét nem tudom kisebbre venni, ha meg is feszülök. De nincs több lapos elemem.

A fellelkesülésem azért nem hagyott alább, kitaláltam, hogy muszáj lesz speeder bike-ot is gyártanom. Megnéztem a netet, hogy a Lego ezt hivatalosan hogyan oldotta meg. Hát, nálam jobban, azt kellett konstatálnom - de célirányos (és megfelelő színű elemekből álló) készlettel könnyű is... Így itt-ott nagyvonalúbbnak kellett lennem, mindenesetre a végeredmény fényévekkel (hehe) jobb lett a várakozásaimnál, íme:

A figura (minifig, hogy tudjátok) természetesen nem az, ami oda való lenne, A Jedi visszatérben scout trooperek (felderítők) vezették ezeket a szerkezeteket (plusz a Felkelők és egyszer egy ewok), akiket leginkább talán a speckó sisakjukról lehet megismerni, de ilyen figurám (egyelőre) nincs, csak Darth és ez a klón. Érdekes, hogy a speeder bike nem csak az én fantáziámat birizgálta, hanem azokét is, akik pedálos bringát is alkottak belőle, gyerekeknek:

Ilyen egyébként az "eredeti":

Létezik róla "rendes" műszaki rajz is, mint ahogy egyébként a SW-univerzum összes jelentősebb (és kevésbé jelentős) járművéről is, de ezek inkább érdekességek, mint érdekesek egy hozzám hasonló földi halandó számára.

És a végére egy kötelező videó a magyar legós blogról, amit szívesen olvasgatok üres perceimben, kellemes emlékeket hoz vissza, szóval ajánlom nektek is jó szívvel!

Szép estét!

A Fiastyúk nemzetközi elnevezése: Pleiádok. A Bika csillagkép részeként késő ősszel és télen lehet könnyen megtalálni azt a tűhegynyi csillagok alkotta "fészket", amit mi Fiastyúk néven ismerünk. Karácsonykor például este kilenc órakor van déli irányban, jó magasan az a sok kis csillag, amit a kinyújtott kezünk hüvelykujjával éppen el lehet takarni. Olyan, mintha pici Göncölszekér lenne, de nem tévesztendő össze a Kis Göncöllel. A monda szerint egy tündér a szélanyótól ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibével, s mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálja kedvesét, hálából elhelyezte őket az égbolton. A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közel a tél. Tehát évszakcsillag is volt. Mivel a temérdek csillag között könnyű volt megtalálni, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutató csillagnak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, s az égből alászálló Fiastyúk igazította útba. Erdélyben Szitáslyuknak ismerik, mert azt hitték, hogy az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség. Hetevényként is ismert, ez a csillagkép német Siebengestirnre emlékeztető neve, melyet már Dugonics említ. A (régi) Tájszótár szerint a székelyeknél (ezt kattintsátok, nagyon jó!!!) is megvan. E névvel jól megegyezik az a mondai adatunk, hogy a Fiastyúk csillagképe csakugyan hét csillagból áll, melyek legfényesebbike a tyúkot, többi hat pedig annak a csibéit képviseli. A Fiastyúk a magyar őstudás szerint a Bika hátán kotlik, ez pedig hatalmas termékenységet jelent a fizikai világban. A görög mitológia szerint a Pleiádok pedig az Istenek szerelmi fészke! Egyesek szerint, mivel ezen a helyen metszik egymást a bolygók pályái, hihetetlen termékeny erők jelennek meg ezen a helyen. (Bocs, a forrást elfelejtettem, valami magyar asztro-oldal.)

Az autót, amiről ez a poszt szól, Kenji Kita, a Fuji Heavy Industries első elnöke nevezte el Subarunak. Hitt benne, hogy egy japán autó japán nevet kapjon. Mint fent látható, a nyugati világ Pleiádoknak hívja ezt a csillagképet, Kínában ugyanennek Mao a neve (ez mondjuk durva, nem?), Japánban pedig Subaru (irányítani, kormányozni, vagy összegyűlni). A Subaru Japánban használatos másik neve Mutsuraboshi, azaz hat csillag, de ekként főleg régi és irodalmi anyagok hivatkoznak a japánok által is kedvelt és szerencsét hozónak tartott képre.

Subaru Imprezák a Hot Wheels jóvoltából, mindkettő egyszerű kidolgozású, sportos festéssel, komoly szárnyakkal. Még beszerezhetők itt.

A FHI eleinte The Aircraft Research Laboratory néven tevékenykedett 1917-től, Chikuhei Nakajima vezetése alatt. 1932-ben átszervezték a vállalatot, így lett Nakajima Aircraft Company, később Japán legnagyobb repülőgép-gyártója, elsősorban a háborúnak köszönhetően. Azután megint átszervezték, Fuji Sangyo Co Ltd. lett. 1946-ban megalkották a Fuji Rabbit nevű robogót maradék repülőgép-alkatrészekből, amiből igen nagy siker lett. 1950-ben a kormány a céget 12 kisebb vállalatra darabolta, valamiféle tröszt-ellenes törvény miatt (ott zaibatsu-nak hívták az ilyen óriásvállalatokat), de 1953 és 1955 között ezek közül négy, a Fuji Kogyo (robogógyártó), a Fuji Jidosha (buszgyártó), az Omiya Fuji Kogyo (motorgyártó) és az Utsunomiya Sharyo (karosszériagyártó) a Tokyo Fuji Dangyo nevű kereskedelmi vállalat irányítása alatt visszarendeződött egy csoportba, a ma is ismert Fuji Heavy Industries-ba.

RealToy Subaru Impreza-páros, meglepően igényes kidolgozással és festéssel, utcai WRX-ek feltehetően. Nem rugóznak, gyanúsan könnyűek, de szép a belsejük.

A már említett Kenji Kita, az új vállalat CEO-ja mindenképp komplett autókat akart gyártani. Az első a P-1 volt, aminek a nevére belső pályázatot írt ki, de mivel egyik beérkező javaslat sem tetszett neki eléggé, erőslkezű vezetőként maga nevezte el az autót Subarunak, így született meg az első Subaru, az 1500-ös. Készlethiányból kifolyólag mindössze 20 darab készült ebből a típusból. Legismertebb típusai a márkának: a kis léghűtéses 360-as (1958), a Sambar (1961), az 1000-es (1965; első boxer!!!), az R-2 (1969), a Rex és a Leone (1971), az Alcyone (1985; ez inkább XT vagy SVX néven ismert errefelé), a Legacy (1989), az Impreza (1993), a Forester (1997), a Tribeca (2005), és az Exiga (2008).

Két Impreza a Tomicától: a fehér a régebbi, nyomozó státuszú, komoly spoilerekkel, szolíd Kojak-villogóval, nyitható ajtókkal és békaszemmel, a kék az aktuális változat - mindkettő súlyos, rugózással ellátott darab, ahogy azt a Tomicától megszokhattuk.

A Subaru a motorsportban is igen komolyan letette a névjegyét, kezdetben Leonékkal, később pedig hát ugye az Imprezákkal, főleg a rallyban. Ari Vatanen is versenyzett Subaruval a nyolcvanas években, de az igazi sikert az 1995-ös év hozta el a márkának, amikor Colin McRae megnyerte a WRC-t, majd 200-ben Richard Burns is, illetve 2003-ban Peter Solberg (ő még él) is.

WRX a Majorette-től, egy Evóval párban. Az autentikus arany felnikkel, élethű festéssel, vadul sötétített ablakokkal.

1990-ben még a Forma 1-be is tettek egy kis kitérőt, a kis olasz Coloni csapatba vásárolták be magukat, de a 12 hengeres boxermotor túl nehéznek és erőtlennek bizonyult, így ez az együttműködés hamar kimúlt. 2008-ban a válságra és a szabályváltozásokra hivatkozva a WRC-ből is kicsekkoltak...

Francia rendőr Impreza a Norevtől. Részletes, igényes darab és nagyon baráti áron megszerezhető... Nem nyílik semmije, de szemet gyönyörködtető a bukócső. A felniket itt is aranyszínűre fényezték - az összhatás hibátlan. Gyorsan be is teszek egy (óriási!) képet az igaziról:

A sok szöveg után egy rövid szöveg, ugyanis eljutottunk az Imprezákhoz. A wikipedia helyett ezt most Ikarus256-tól veszem át (de a képeit "visszaadom, mert végre megvannak a képek a sajátjaimról is) szó szerint, köszönettel: A társadalom hímnemű egyedeinek többségének szájában az Impreza szó hallatán összefolyik a nyál. A Subarunak is hasonló hatása van, mivel egy jelentős részük rögtön az Imprezákra asszociál - pedig akad még más típus is a kínálatban. A pavlovi reakciót kiváltó autó története 1993-ban kezdődött az első generációs Imprezákkal. 2 ajtós coupe, 4 ajtós szedán és 5 ajtós kombi változatban készültek. A wikipedia szerint 1,8-as 110 LE-s, 2,0-s turbós 208 LE-s, 2,2 literes 145 LE-s és 2500 ccm-es 165-LE-s motorral szerelték az autókat, hozzájuk 4 sebességes autómata vagy 5 sebességes manuális váltó csatlakozott. 1994-ben vezették be az STi (Subaru Technica International) sorozatot az Imprezáknál. Ebbe a verzióba 280 ló erejét préselték bele. Az első nemzedék 2001-ig létezett, amikor átvette helyét a második generáció, aminek utolsó változata szerepel a fent (nálam alább, a szerk.) linkelt Subaru Impreza Police.

Szintén (angol?) rendőr-verziók a Matchboxtól. Nem nyílik, nem rugózik, de mindent egybevetve jól sikerült darab mindkettő, sportos belsővel és eltalált felnikkel. Nem csodálkoznék, ha hamarosan (jövőre?) kihoznának valami polgári darabot is belőle...

Vissza a wikipediához: az Impreza az eredetileg olasz impresából adódik, hőstettet, nagy tettet, tettet jelent, lengyelül viszont partit, eseményt, showt ;)

Subaru Impreza egy noname kínai gyártótól, 190 Ft-os kategória, csak a poszt kedvéért vettem :D Béna kerekek, elnagyolt formavilág, de Impreza, az biztos. Nem lesz a kedvencem.

Csoporttársaitól (Toyota Corolla, Honda Civic, Nissan Almera, Mazda 3) leginkább az különböztette/különbözteti meg, hogy mindig kínált/kínál AWD-verziót, sőt bizonyos piacokon ezt alapfelszereltségként. Nálunk nem. A másik markáns különbség a boxer használata: a boxer felépítése (a váltóval együtt) alacsony súlypontot, és így stabilabb útfekvést eredményez és alacsonyabb vibrációt – a csodásan bugyborékoló-gurgulázó hangja viszont libabőrt csal minden férfi karjára!

Rangáék Subaruja a magyar Metchy Toystól (lásd a linkelt posztot Ikarus256-tól), MOL-promócióként. Az Escort ugyanabben a kivitelben még hiányzik a gyűjteményemből. Aránylag igényes darab a Subi, megfelelő a festés, rugózik, és hát ugye ezt az évjáratot más gyártók igencsak hanyagolták, szóval akár hiánypótlónak is nevezhetném...

Totalcaros teszt-történelem, összeszedve, mint sehol máshol:
http://totalcar.hu/tesztek/imprezasti
http://totalcar.hu/tesztek/stitype320
http://totalcar.hu/tesztek/wrxsti2003
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/ertmetlen01
http://totalcar.hu/tesztek/wrxsti06
http://totalcar.hu/tesztek/impr08bem
http://totalcar.hu/tesztek/imprezawrxst

Ezt a videót a végén nyilván már mindenki látta, de az ismétlés a tudás anyja, tessék gyakorolni! 

Szép napot!

Merthogy zene. Az első valójában egy reklám, sőt autóreklám, sőt Volkswagen-reklám, brazil, aminek az értelme annak, aki esetleg nem ismerné a főszereplő zenekart, csak a következő bejátszásból áll össze. A másodiknak viszont az az érdekessége, hogy pont olyan a felvétel, mintha egy Viva délelőtti adásba a megcsalás és a menstruáció témája közé gyorsan bedobtak volna egy meghívott zenekart. No de pont a Sepulturát??? 

Kissé szétszórt vagyok, a tegnapi körben az alábbi párost is meg szerettem volna mutatni, hiszen miattuk eladó a maradék Majorette-csomag:

Jaja, a hiányzó láncszem, Majorette Subaru Impreza WRC (érdekes, a Norev aljára is ez van írva, pedig az valszeg inkább WRX) az autentikus arany magnéziumfelnikkel, és a párja, a Lancer Evo. Szépen festett, igényesen kidolgozott modell mindkettő, de most róluk ennyit, ígértem, hogy lesz egy Imprezás poszt, majd abban egy kicsit részletesebben írok...

Na, más.

Sam.Joe előttem az utódom posztjai miatt kedvet kaptam egy hasonló íráshoz. Csak nálam azért lényegesen rövidebb a lista, az a baj. Azért találtam párat, igaz, csak a fele Matchbox, a másik fele Siku. No nézzük azért!

Pont a minap került terítékre az imént linkelt Memories-on a G Merci. És amikor ezt írom, jut eszembe, hogy alig van Merci a gyűjteményemben. MB G-ből kettővel rendelkezem, "természetesen" az egyik rendőr, a másik pedig szanitéc. A kettő között van vagy 20 év, de pont mint az igazinál, itt sem változott szinte semmi. Az újabbik a 2007-es Stars of Cars sorozatból való, új terepes kerekekkel, szép német Polizei-festéssel - amúgy semmi extra. A régebbi azonban egy viszonylag nehezen fellelhető darab, a Commando Strike Team talán legritkább tagja, láttam már 30 fontért is. Az enyém 800 Ft volt ;)

Két másik MB Merci alább, mindkettő rendőr. 1979-es a régebbi, angol gyártmány és a kor sajnos erősen meg is látszik rajta, főleg a kerekein, látszik, hogy inkább játszottak vele, mint óvták - ami valahol természetes is egy Matchboxnál. Old school sziréna és villogó, nyitható oldalajtók, igazi kordokumentum. A másik, az E430-as kombi 2003-as és Németország egyik Sztárja, modernebb festéssel, modernebb villogókkal, modernebb mindennel. Ebből a típusból egyébiránt négy fajtával rendelkezem (három rendőr, egy mentő), ez speciel pont nem rugózik közülük...

Festésében akár a fenti E430-ashoz is párosíthattam volna az alábbi ezüst Porschét, és nem a régi (de nekem ropogós friss) fehérhez. De így is nagyon helyesek együtt szerintem, az újabb hozza a Cobra 11-érzést, a régebbi pedig egyszerűen csak szép, pedig az idő nem hagyta érintetlenül, az élkopások markánsan jelen vannak. Itt meg kell jegyeznem egyébként, mély főhajtással adózom a Siku minőség iránt elkötelezettségének, példás, amit csinálnak, főleg (az általam egyébként nagyjából ignorált) munkagépek terén - egyszerűbben fogalmazva beszarás, miket művelnek... A régebbi Porsche részletes ismertetést kihagyom, az ifjú Bog Zoo kolléga elvégezte már ezt helyettem ;) (Ja, és szépen illik a korábban már megmutatott rendőr Porschés sorba.)

Siku Mercikkel fejezem be a mai adagot, mindkettő rendőrségi furgon, szépek, jók, a fent ajnározott Siku-minőség jellemző képviselői, bár mindkettő alja műanyag. Így, hogy az igaziak viszonylag nagy járgányok, a Siku ezeket szemmel láthatóan kisebb méretarányban készítette a személyautóihoz képest, így viszont szinte pont passzolnak a Matchboxokhoz :D Az újabbik, a Sprinter valamiféle kimondatlan hiperreális szériához sorolható, hiszen nem szenved például a Matchboxra gyakran jellemző 'túlzott méretű kerekek' betegségtől, bár a szélessége még így is minimum kétszerese a valódinak, de szvsz nagyon jól eltalált az összhatás. A régi furgoné is, csak az másért: az nekem ránézésre inkább egy szép régi játék, mint egy modell. A vateráról lőttem szintén 800 Ft-ért, szerintem nagyon jó vásár volt...

Jók legyetek!

Először is szolgálati közlemény: egy adag aránylag ritka eladó Majorette az index Matchbox-fórumában, tőlem. Másodsorban az eladók mellett kattintgattam tegnap este egy párat, alább az eredmény.

Az első és második képen egy új Majorette-szerzemény (a narancs lakóautó az), és a változatosság kedvéért megint a nagykedvenc Dodge pick-up, de ezúttal passzentos festésű lakókocsival. Nem nagyon tudom beazonosítani a típust továbbra sem, a következő négy hasonlót találtam a való világból: 1, 2, 3 és 4. (Megfejtések jöhetnek kommentben.)

Ugyanebben a csomagban jött egy Tomica Lotus Europa is, ami az 1976-os gyártáshoz és a nem egész 1 dolláros árhoz képest igen csak jó formában van. Csak azért vettem meg, hogy optikailag plasztikázzam a szállítási költséget, az árral szemben más érvem nem nagyon volt mellette, hacsak az nem, hogy így az idei kiadású MB-verzió kapott egy társat (ami egy cseppet azért igényesebb, full fém, rugózik, nyílik a hátulja, ilyenek):

Aztán a hétvégén a kislányom azt kérte, építsek neki egy Lego teherautót, de a feladatot egy kicsit túldimenzionáltam, így egy yacht-vontató formatanulmány lett belőle. Végülis neki is, nekem is nagyon tetszett:

Szintén a hétvége eseménye, hogy a gyűjtemény bővült egy görög páncélossal. A motorizált felderítők persze azonnal kiszúrták, de mivel utáljuk a háborút, megúsztuk a tűzharcot:

Szép viharnapot!

Őrület, mit sikerült lőnöm!!! A poszt címe egyébként egy 1963-as 007-es film címe, Sean Connery mellett a nagyszerű Robert Shaw nyújt benne felejthetetlen alakítást. De a lényeg nem ez, hanem ma szovjet járgányokról lesz szó, no nem túl sokról, és nem is a korábban már bemegmutatott újságmellékletes Ladáról. Van egy weboldal, ahol egy fickó az átalakítgatott kisautóit mutogatja. Itt a Welly-szekcióban láttam egy Nivát. 1:60-as, mondom, ne már, nekem ilyen KELL. Körbe is néztem az ebayen, és találtam egy "boltot", ami maga a Paradicsom a volt Szovjetúnió autói iránt rajongók számára. Mondjuk, nem olcsó, és a moszkvai székhely miatt volt némi kétségem is, hogy vajon ha megrendelek valamit, az vajon ide is ér-e, így végül csak (vagy inkább "csak") két gépet rendeltem, egy rendőrt és egy mentőt. Mondom, Matchbox-arányúak!!!

Nem fogok részletes típusismertetőt adni a járgányokról, egyrészt ezeket már mindenki ismeri kívülről-belülről, illetve a Totalcar is szorgalmasan szélesítette az elmúlt években a látókörünket a ruszki csodák tekintetében, szóval ezek helyett inkább némi személyes érintettség jön: családunkat igen korán elérte a motorizáció, így értelemszerűen engem is az iránta való rajongás. 13 éves koromban már szorgalmasan róttam a köröket anyám Kispolákjával Balatonon (vagy inkább ezt, ezt!!!) a nyaralójuk hátsó udvarában, 17 évesen jogsit szereztem, de előtte mintegy egy évvel már én voltam az udvarba való beállás felelőse a családi Zsigulival (2107), és a sikeres kreszvizsga utáni első forgalmi óra is úgy kezdődött, hogy "na akkor üljek be és vezessek, de a lámpáknál álljak meg!". Eleinte a családi Zsiguli került át személyes használatba, de akkor még osztoznunk kellett rajta, majd amikor felkerültek rá a BMW-felnik széles gumikkal, anyám szervo híján kiszállt a körből és lett neki egy Corsája. Nem szaporítom a szót, nagyon szerettem a gépet (valahogy ez Zsiguli maradt nekem, pedig már erősen Lada feliratot viselt; az lehet az oka, hogy az első családi Zsiguli, amit már fel tudtam fogni, egy UK-27-29 rendszámű világosszürke 1200-es volt, azon minden ciril volt, majd az utódján, a KA-86-38-as rendszámú sárga (!) 1200-es kombin is, Európa a 2107-es parasztmercivel köszöntött be, többek között azzal, hogy ennek már voltak fejtámlák az első ülésein...), néha ugyan volt baja, de semmi maradandó. Utána egy piros Kispolákom lett, hogy a főiskolás évek alatt ne benzinre kelljen költeni minden pénzem, majd később meglett az első Bogaram. Majd később a második. Aztán a harmadik. Majd jött a Toyota, illetve a Volvós korszak, most pedig egy céges Clióval tolom, viszont az legalább benzines turbó...

Szóval akkor a modellekről: a Welly-nek vagy egy speckó, Russian Edition sorozata, saját véleményem szerint ezt kint gyártják Oroszországban, a Welly meg csak a nevét adja a sztorihoz, pl. a weboldalukon egy szó sem esik róluk. Aztán az is lehet, hogy csak azért nem, mert ez egy régebbi sorozat, részletek itt, nem tudom, kinél van az igazság...(Wellyből egyébként ezidáig csupán egy Porschém, egy VW buszom és egy Bogaram volt.) Igényes, részletes a kidolgozás, de valahogy az egész olyan "orosz". Nem sorjás, jók az illesztések, de nálam megvan ez az érzés, hogy kicsit jobb ízléssel jobb kerekek kerülhettek volna rá, szebb villogók, mittomén. Másrészt ez adja a modellek báját is, olyan kis bumfordiak - pont, mint az igaziak, főleg a mai autókkal összehasonlítva.

Műanyag alváz, fém kaszni, rugózatlan kerekek - akár Matchboxok is lehetnének. A fent linkelt átalakítós oldalon a Welly Niva alá menőbb kerekeket rakott a tulaj, de én így hagyom.

A Lada orosz rendőr, állítólag ugyanilyen a festése az igazinak is, a Niva pedig mentő, illetve hát inkább Gyorssegély a felirat szerint, amit magyarul talán sürgősségi ellátásnak lenne ildomos fordítani.

Nivát is vezettem egyébként régebben, nem mondhatnám, hogy óriási élmény, de van egyfajta férfias feeling, hogy uralod a gépet, és ez jó. Mint az elején írtam, részletes típusismertető most nem lesz, de hogy legyen miért elolvasni idáig a posztot, most következnek a videók, érdemes megnézni MIND: 

(Ugrató 3:30-nál, nagyon komoly!!!) 

Szép napot!