A nyár végéig razziáznak a rendőrök az autópályákon.

Ráadásul. Szóval óvatosan! Szép napot!

1) Esküvői dekorációs Subaru Impreza a Lovas úton, ugyanis szombaton megnéztük a Sziklakórházat, mindenkinek erősen ajánlom, óriási élmény. Csak nagyon drága a belépő, de szerencsére lehet kultúrjeggyel is fizetni. És megtekerhettük a légiriadó szirénáját ;)

2) Mivel csak minden egész órában volt vezetés, és mi természetesen negyedkor érkeztünk, fellépcsőztünk a Várba, és pont a Mirónál bukkantunk fel. (A Sziklakórház idegenvezetője elmesélte, hogy azt a termet használja jelenleg a Miro raktárnak, ami régen a hullaházuk volt. Eddig sem ettem ott fagyin kívül mást, de most már biztos, hogy nem is fogok.) Kisétáltunk a térre, ahol ez a limó álldogált. Gondolom, abból az esküvőből kifolyólag, amire a Subaru gazdája is érkezett...

3) A kút túloldalán pedig egy Mustang. Elég béna felnikkel.

Sam. Joe mester már jól kivesézte az Ezüst Árnyékokat, így ezekről kevesebbet koptatom a billentyűzetet, és szokás szerint akkor egy összevont, szubjektív bemutató következik, leginkább pittlaren kolléga hsz-ának, valamint az alábbi carspotting egyik szereplőjének hatására, de aránylag röviden, viszont sok képpel: összesen négy darab MB Rolls-Royce-szal rendelkezem, és ez valószínűleg így is marad már. Jó, ha szembejön velem egy szép és olcsó MB-69-es, arra azért nem fogok nemet mondani... A Totalcaros tesztet azért én sem hagyhatom ki, bár már Joe is linkelte.

Gyerekkoromban volt egy bordó Árnyékom (MB-39), ezt ezüstben sikerült pótolnom egy Ablonos börzén (ráadásul csere útján, ami azért jól esett) nem olyan régen. Ezt a modellt egyébként itthon is gyártották, láttam is már itt-ott, szokás szerint nem egy nagy eresztés. Mármint a magyar.

Később volt egy vajszínű Ezüst Felhőm (~1986). 11 éves voltam ez utóbbi beszerzésekor, de a meglehetősen hiányos emlékeim között világítótoronyként ragyog a nap, amikor a szülinapomra kaptam egy kis készpénzt, hogy most már nagyfiú vagyok, ha szeretném, vegyek magamnak valamit, amire vágyom. A Gyarmat utcából elsétáltam az Erzsébet királyné és a Mexikói út sarkán (akkor még) álló Triálba (másfél zuglói kilométer az útvonaltervező szerint, akkor valahogy sokkal többnek tűnt) és jól megvettem. Aztán felnőtt fejjel újra, immár a vateráról, szerencsére igen kedvező, 500 forintos áron. Majd nemrég a Pecsa bolhán a kezembe került egy angol gyártású ezüst példány is, ugyanezen az áron. Amikor volt még doboza, azon a James Bond-os kép is szerepelt, ugyanis egy ugyanilyen ezüst példány volt látható az 1985-ös Halálvágta című 007-es filmben a rendkívül ronda Grace Jones, a rendkívül gonosz Christopher Walken, no és persze a már idősödő Roger Moore mellett. Mindkét Matchbox szinte hibátlan, az ezüstön van talán egy-két pontkopás. 1958-ban, tehát igen régen a MB már megmintázta ezt a modellt, gondolom, ebből egy szép állapotú ma már csak horror-áron szerezhető be, de nekem a fent vázolt érzelmi szál sokkal többet jelent ;)

Az utolsó a MB kínálatában 1986-ban megjelenő Ezüst Szellem (vagy Ezüst Lélek, ahogy tetszik). Az én példányom bordó, tehát legalább 1990-es. Az Árnyékhoz hasonlóan ennek is nyithatók az első ajtajai, de a hűtőrács-megoldása nekem valahogy nem túl szimpatikus. És ez is, illetve az Árnyék is lehetett volna egy kicsit nagyobb. Jó, tudom, doboz, stb., de nem ma fogok a MB méretarány-ámokfutásának szapulásáról leszokni :) Ha jól emlékszem, ezt is a vateráról lőttem. Létezik belőle SuperKings-változat is.

Na, elérkeztünk a vieókhoz. Gondolkoztam, mit tegyek be, ami témába vág, egy újabb Top Gear-tesztet nem akartam, ezért a Nincs kettő négy nélkül című filmből következik három kis részlet, ugyanis a poszt gerincét adó Felhő aránylag sokat szerepel ebben a filmben. Persze az ominózus jelenetek közül egyet sem találtam meg, de azért van bizonyíték :)

Bezony, nem álltam le a Subarukról. Tegnap elbringáztam a Norev boltba (figyelem, költözik, elfelé!), hogy megtekintsem az indexes fórumon is beharangozott pazar kínálatot. Tényleg sok szép autó van (sajnos főleg franciák), de csak kettőt tettem a magamévá, és fájó szívvel otthagytam a nemsokára egy tag apropóján részletesebben tárgyalni kívánt Retro sorozat többi darabját és egy gyönyörű Hummer H1-est is. És van pár Johnny Lightning is, csak mondom. Szóval lett egy Touareg Racer (bocs a középső fotóért, később vettem csak észre, h cseppet életlen lett) és egy újabb Impreza - ezúttal tuningszínekben, szekérkerékkel. A Norev Racing e jeles képviselője egyébként elég állat, és a kerekei inkább talán csak kisautós viszonylatban hatnak furcsán, hiszen a szélessége aránylag közelebb van a realitáshoz, mint pl. a mellé parkoltatott rendőrtesón.

A Touareg pedig egyszerűen csak drabális, kábé ekkorában kellett volna megcsinálni a MB Humvee-kat :) És a felnijei is nagyon tetszenek.

Mára ennyi voltam, valszeg csak hétfőn jelentkezem, mert most meló ON, aztán hétvége, de a színfalak mögött két új poszt is születőben van. Vagy három. Vagy négy. Szépek, hosszúak, kivesézősek...

Szép napot!

Új rovat a blogon :)

A Rolls az Andrássy úton volt, a Mustang az Aladár utcában, a katonai rendőr Saab pedig a Zsolt utcai MOL-kútnál. Mind telefonnal készült, bocs a minőségért...

Őrület

Videó

Az van, hogy végre meglett a kombi Wartburg. És arra is rájöttem, hogy lehet naggyá kattintható képeket csinálni. Emitt, alább!

És akkor most jár videó is, mindjárt kettő:

Szép kánikulai napot!

A szabadság egyik hátránya, hogy úgy érkeztek csomagok, hogy nem voltam ott. A napi izgalmat felváltotta a heti izgalom, hogy mikor melyik csomag jön meg, melyik jön meg egyáltalán, rendben benne lesz-e minden, amit rendeltem - de ezt nyilván mind ismeritek. Így vasárnap egy elég nagy halom doboz állt az üvegasztalon, én pedig ollóval a kezemben, feltűrt ingujjal. Szerencsére megjött pár régóta várt kisautó, és pár egyéb is, előbb rövid szöveg, aztán beszéljenek a képek:

1) Matchbox SuperKings Volvo Ambulance, dobozban, kísérőszemélyzettel, kései Beatles-frizurával, igen lapos beteggel.

2) Kopottas Tomica VW T2 Bus nyitható oldalajtóval, túracsomaggal a tetején. Érdekes, hogy ez egy olyan Tomica modell, amely nem rugózik. Gyárilag, nem elromlásból kifolyólag. Mellette egy szintén új, 2009-es festésű (recolor) alsóindexes VW busz.

3) A MB kínálatában az egyik legújabb, Toyota Land Cruiser. Teljes mértékben megállja a helyét a Tomica-változat mellett, részletes, jó a festés, masszív darab az egész. A Johnny Lightning LC-verziója még kellene, az is nagyon bejön, majd egyszer meglesz.

4) HW Holden Commodore rendőrautó: filléres árú, de itthon csak béna festéssel láttam, ezért jött kintről. Semmi extra, de jól néz ki, tetszik.

5) Tömbradíros HW Jeep, ugyanis HW Jeep-em eddig nem volt, így most meg már van. Nem egy nagy eresztés, de a promociós festés miatt megtetszett.

6) A zöld mellé megjött a narancs HW Plymouth AAR Cuda is, nem jobb, nem rosszabb, mint a zöld, szvsz jól eltalált az új festés. De most már leállhatnának ;)

7) Szintén Hot Wheels, AMX Javelin, K-Mart exkluzív feketemetál festéssel. Ebből is elég lesz már a három. (Ezért és az eggyel feljebbiért lett a poszt címe Premier, ugyanis ezek itthon vagy ritkák, vagy nincsenek egyáltalán, és még más blogon, de még Vaterán sem nagyon találkoztam velük Magyarországon.)

8) Lego klónok a 8014-es Clone Walker csatasor készletből, amit itthon akartam megvenni, csakis a minifigurák miatt, de vagy nem volt, vagy drága volt, így maradt az ebay, és még jobban is jöttem ki.

9) Szintén Lego, szintén Star Wars, egy Kaadu, nyereggel, hámmal, de Gungan (Jar Jar) nélkül. Be kell szereznem egy Jar Jart.

10) Nem Lego, de Star Wars: Kashyyyk Commander Faie action figure. A sisakja levehető, alatta egy meglepően kis fej található.

+1) Maisto Trabantok autentikus foszöld és kevésbé autentikus sárga színben. Az egyik terveim szerint nemsokára állat MB-kerekeket kap! :)

Videó most nem jár.

Azt megállapíthatjuk, hogy a Chrysler sohasem az izgalmas autók gyártásáról volt híres. Ennek az egyik oka, hogy profitábilis autókat kellett készítenie a nyolcvanas évek elején, hogy mielőbb visszafizethesse a kormány mintegy 1.2 milliárdos hitelét, amit 1979-ben vett fel. A hihetetlen unalmas autók végül ezt lehetővé tették, örültek a Dodge-tulajdonosok is, és a mérnökök lerázva magukról 10 év nyomasztó kényszerét, elkezdtek egy jó autó tervén gondolkodni.

Az alábbiakat innen ollóztam: Generations: A history of the Dodge Viper from concept to current generation (Edmunds.com, 02-20-2007, STORY TOOLS).

A koncepció 1989-ben született meg, és naná hogy a detroiti szalonon mutatták be. A Viper minden volt, amik az elődei, azaz az uncsi Chrysler modellek nem: vagány, öncélú, provokatív és nagyon gyors. A 8 literes felülszelepelt V10-es mi mássá is tehette volna, mint gyorssá?

A Road & Track a bemutatáskor így írt róla: „Három okból fontos ez a koncepcióautó: először is, ha gyártásba kerül, az egyik legizmosabb sportkocsi lesz az egyik legerősebb és legkülönlegesebb motorral a piacon. Másodsorban, ahogy kinéz: szenvedélyes és komplex, fém-barokk, már-már groteszk. És végül, mert letisztult: egy olyan korban, amikor a családi kombit is lehet összkerékkel és fűthető hetedik üléssel rendelni, a Dodge kijön egy velejéig lecsupaszított, létraalvázas, kőbrutális hátsókerekessel.”

A Chrysler design-igazgatója elmondta, hogy a Viper formáját a hatvanas évek sportkocsijai ihlették, a Jaguárok és a Cobrák elsősorban. Mert azok kerék-központúak voltak. Az óriási erőhöz óriási kerekek jártak.

A koncepció által keltett várakozás az egekig nőtt. Óriási szenzáció lett a bemutatásból, és már csak egyetlen kérdés maradt: elég tökös-e a Chrysler, hogy meg is csinálja? A sajtó szerint a Dodge-nak nem maradt más választása, mert ha visszakozott volna, az minden bizonnyal mérges, felfegyverzett tömeget szabadított volna a főhadiszállásuk előtti zöld gyepre, Kossuth-teret csinálva Detroitba, 10 évre.

Három évvel később megcsinálták. Szemre egy az egyben a bemutatott koncepciót. Kipufogók oldalra kivezetve, hosszú, egy darabból készített orr, úthenger-széles gumik a 17-es kf felniken (főleg hátul, 335/35, 1992-ben, gyárilag, heló!), két ülés, no kilincs. Jó, oké, azért a sorozatgyártás pár kompromisszummal járt, például rendes ablakot kapott az autó, hátulra bukókeretet (vagy -ívet) az utascella mögé, borulás esetére, mert azért az várható volt, hogy ekkora erőt nem mindenki fog tudni ésszel kezelni, normális méretű fényszórók és tükrök is kerültek, ilyesmik. Fogalmazhatunk azért úgy, hogy a többségnek fel sem tűntek ezek a változtatások, akiknek meg feltűnt, azok leszarták. Maradt a 8 literes V10, hatos kéziváltóval (vajon féltek, hogy automatával úgy nyelne, mint Denise Richards?) és a független felfüggesztés. Elöl 13 collos tárcsafékeket kapott a Viper, ami akkoriban megegyezett a Ladák felnijeinek átmérőjével. A kaszni is megmaradt, akár fallikus szimbólumnak tekinthető formája bőven kárpótolt mindenkit. Nem beszélve az időközben 300-ról 400-ra növelt erőről, lovakban mérve. 1992-ben, mondom még egyszer, ledöntve ezzel a ZR-1-es Corvette ikonját. Zárjuk itt akkor most rövidre: a Viper vizuális értelemben az amerikai autógyártás egyik leglenyűgözőbb produktuma lett, sőt megkockáztatom, ma is az.

1992-ben kezdték forgalmazni, de a ’91-es Indy-n láthatta először a nagyközönség, mint pace car. Az eredeti terv erre az évre a Dodge Stealth R/T volt, de mivel azt a büszke amerikaiak egy átöltöztetett Mitsubishi 3000GT VR-4-nek tartottak, és ezt így nem is nagyon akarták, végül a Viper futott be. Carrol Shelbyvel a volán mögött.

A Matchbox 1994-es keltezéssel hozta ki az R/T-t, amiből nekem csak az alábbi sárga felnis verzió van meg, de szerintem Maistót még szerválok belőle. Három évre rá pedig megjelentették a zárt változatot. Areh 28 színvariációt jegyez belőle, nekem leginkább a kék-fehér és fehér-kék jön be.

A Coupé-t (mármint a nagyot) 1996-ban mutatták be, és szemmel láthatóan a klasszikus Cobra Daytona előtt tisztelegtek a tető kialakításával. Nem csak az én véleményem, hogy az amúgy is körülrajongott formájú eredeti Vipert sikerült felülmúlni.

Ez a verzió már letekerhető oldalablakokat és külső kilincset is kapott, adtak a luxusnak rendesen. Visszaűzték a kipufogót a rendes helyére, de a motor teljesítményét feltolták 450 lóerőre, ha már hozzányúltak. És kapott a gép légzsákokat is. Kettőt, a visszafogottság jegyében.

2003-ban bemutatták a második generációt, az SRT-10-et. Nem akartak igazán nagyot durrantani, a változások leginkább a kényelmet és a praktikumot célozták, a Viper maradt, ami volt: radikális sportkocsi. Immár 500 lóerővel. Itt egy teszt.

Ezt 2006-ban követte a tetővel is ellátott új Coupe. 510 lóerővel. Most akkor abbahagyom. Ők szerencsére nem.

Nekem nagyon tetszik a MB Viper! Jó nagy, szvsz hűen követi az eredeti arányait és vonalait, és persze oké, le van butítva, kicsit talán túl magas is, de valljuk be, nem volt egyszerű dolguk ezzel az autóval.

2000-ben kijött a GTSR-verzió is a MB kínálatában, amely az igazihoz hasonlóan alacsonyabb, gonoszabb, brutális légterelővel és diffúzorokkal, illetve jófajta versenykerekekkel. A színeket is jól eltalálták.

A HW-verziókat sem szereztem be, csupán egyet, és bár a valódihoz jóval kevésbé hasonlít, mint a MB-tesók, de meg kellett legyen, ez ugyanis Batman (egyik) autója!!! (A másik autója azért jobban tetszik.)

Maisto-update lapzárta után, twinpack-ből. A piros balhátsója a valóságban nem csálé, csak laza a tengelyen, nem figyeltem a beállításnál. A kék viszont rugózik.

Állítólag régebben a mi Palik "Százhatvannal borultam, vazze!" Lacink is egy ilyet hajtott egy időben közúton, azóta nyilván családi autóra váltott, de nem büntetek direktben az ő youtube-videóival, kattintsa, aki akarja. Szóval szokásos videó a végére (nem a Száguldó Vipera!): 

Szép (nekem első) munkanapot!

Szabadságos poszt, minden nehézség ellenére.

Az alábbi autó kábé mindenkinek ismerős lehet, ha más nem, amerikai bankrablós filmekből. A poszt megírásához az új Antal Nimród-film, az Armored adta az ihletet, amelynek az előzetesét betettem alulra. Az autó számomra legemlékezetesebb filmes szereplése a Halálos fegyver harmadik részének elején volt – na az nekem nagyon tetszett! Az igazi autóról eléggé eldugták az információkat a neten, de azért találtam egy keveset: a cég neve, amely ezeket a nagyszerű teherautókat gyártotta, jelenleg Navistar International, de 1902-ben International Harvester Company-ként kezdték, azaz Nemzetközi Arató (vagy Kombájn) Vállalatként, Chicagóban. Mezőgazdasági és építőipari gépektől kezdve a gázturbinákon át a buszokig szinte mindent gyártottak, beleértve a hadseregnek készített és szállított szállítójárműveket is. 

1985-ra igencsak letisztult a portfóliójuk, nagyjából a teherautó-gyártásra korlátozva, a jelenlegi nevük is innen datálódik. Emellett nagyobbacska motorokat szállítottak a Fordnak, akikkel később össze is szövetkeztek (2001-ben pontosabban). Jelenleg arról ismertek a fentieken kívül, hogy International név alatt fut a legnagyobb, magánszemélyek által is megvásárolható kisteherautó, az International CXT, amelyből jelenleg is áll egy valóban drabális méretű darab az M7-es kivezetőjénél a Harley-Davidson kereskedés melletti telepen.

A Matchbox kínálatában 1998-ban jelent meg az International márka első képviselője egy nagyobb tűzoltó formájában, majd rá egy évre jött a páncélozott autó is. Az elsővel nem rendelkezem, de a fotók alapján az is egy szépen kidolgozott modellnek tűnik – csak hát a méretaránya ugye nekem nem jön be, túl kicsi, ilyeneket nem veszek. Ellenben megvan a páncélautó, aminek nagyon örülök, főleg ennek a változatnak. Ugyanis korábban megvolt egy rendőrségi ötös pakkból való szürke is, amin ráadásul azok a kerekek voltak, amiket itt a nálam szakavatottabbak Convoy-kerekeknek hívnak, és nekem nagyon bejönnek, de összességében nem kellett kettő ebből az autóból, így azt elbizniszeltem Sam. Joe-val. Maradt tehát a tűzszerészek járgánya, ami menő mattfekete színben pompázik, a nekem szintén nagyon bejövős újabb fajta off-road kerekekre, továbbá az ajtók alatt és a hátsó fellépőn látható kazánlemzes borításra kiterjedően is.

Az oldalára pingált 446-os számot nemigen tudom mire vélni, de a tető alatti kék és piros foltok feltételezésem szerint rendőrségi villogókat imitálnak, amihez valljuk be, kell némi képzelőerő.

Az autó nem rugózik, ami nyilván nem tesz jót a kényes szállítmánynak, de ezzel a gyengeséggel együtt tudok élni, a járgány szerintem nagyon eltalált, így mindenképp szép darabja a gyűjteményemnek. Már vagy egy éve megvan. Kicsit visszakanyarodva az International történelmére alább egy PR-jellegű videó, még lejjebb pedig a már említett filmelőzetes. Állítólag ha ez a film bejön, Antal Nimród rendezheti Robert Rodriguez felügyelete alatt az új Predator-filmet!!! 

Na jó, de mi az a 'lítás'?

Mivel ma csúnyán be kellett jönnöm egy prezentáció miatt, pedig szabin vagyok, meg is ragadtam az alkalmat, hogy frissítsek. De csak egyet. Amiben négy autóról lesz szó, és a korábbi összehasonlítás nyomvonalán halad.

Először is két R8-as Audi. Audik nem túl gyakran fordulnak itt elő, de azért már volt rá példa. Még a Realtoy járgányok beszerzése idején lett egy MB R8-asom, amelyről hosszan és szépen olvashattok itt, én azonban még nem szerepeltettem a blogomon. De mivel megérkezett a HW által készített párja, lett némi aktualitása, főleg hogy rögtön feltűnt a megszokottnál nagyobb mértékű hasonlóság a két modell között. Sam. Joe korábban már pedzegette ezt a témát, igaz, más modell esetében, ráadásul annak más lett a végén az eredmény, mint nálam: márpedig ez a két Matell-modell egészen pontosan ugyanaz!

Idézek magamtól, innen: A MB és a HW R8-as öntőformája szerintem egy apró különbséggel (tükrök) teljesen megegyezik, századmiliméterre minden ugyanott van, sőt a műa. belső tér is ugyanaz és az alváz is. A kerekek persze nem. Számomra az első kézzel fogható bizonyítéka a Mattel költségcsökkentő hozzáállásának ;)

A nagyobb kerekek szerintem egyébként nem tettek jót az R8-nak, főleg mivel élőben is volt szerencsém látni ilyen autót, ami meglepően kicsi. Mihez hasonlítsam? Szemre nem (vagy nem sokkal) sokkal nagyobb, mint egy TT. Érdekes, nem? Ezért a MB (amúgy is kedvelt) kerekeivel jobban bejön, de valójában a HW is tetszik, és bár műanyag a kaszni (ezt eddig nem mondtam volna?) az olyan hátvílszes, na.

Oké, ennyit az ingolstadtiakról, nézzünk egy kicsit mást: nemrég volt itt szó a MOL-os Fordról. A beszerzésekor már tudtam, hogy kellene ehhez is egy HW tesó, és most, hogy a hotwheelsshop segítségével meglett, máshogy látom a MB modelljét. Olyan bumfordinak. Kicsit elnagyoltnak. Nehéz leírni, pontosan miért, mert úgy egyébként tökre rendben van, de a HW most (jó, nem most) szerintem nagyobbat domborított. Akár szó szerint is, hiszen a szélesítések a karosszérián vagányabbak lettek, bejön a HW felniválasztása is, de a legjobban az éjszakai versenyre felszerelt durva ködlámpasor (vagy szúrófény-sor?) tetszik.

Az autó festése számomra nem mond túl sokat (a Burns felirat itt egy sport-felfüggesztés reklámja, nem a versenyző neve), itt egyértelmű a MB (elsősorban emocionális) előnye, de a minőségre nem lehet panasz. A gép nem rugózik, nem nyílik semmije, csak egyszerűen állatul néz ki. Amit a bukócsövek belül csak megerősítenek.

Ebben az esetben a két kisautónak a fenti Audikkal ellentétben semmi köze egymáshoz, ég és föld, tűz és víz, Barátok közt és Jóban rosszban.

Hát most ez ennyi volt mára, zárul Miki mókatára, jó munkát, szép napot, ma délutántól megint nem vagyok!

Mert azt írtam korábban, hogy nem lesz több Grell. De nem tudtam ellenállni:

És hogy legyen a kis piknikes csomagnak aktualitása is, hétfőtől szabin vagyok, itt a blogon sem nagyon lesz frissülés vagy 2 hétig, sőt a háztartási laptop gyengeségeiből fakadóan a kommentekre sem nagyon tudok majd válaszolni, de meglátjuk, lehet, hogy valahogy megoldom...

Jó hétvégét!

Ahogy itt jeleztem, kellett egy pár a Majorette Volvónak, és lőn. Érdekes, hogy jóval kisebb. Jó, nem annyira érdekes, csak úgy feltűnt. Pár szó az autóról, ez műltkor úgyis elmaradt. Itt egy teszt róla, itt meg egy másik, de szerencsére egy ilyenhez volt szerencsém személyesen is, hát mit mondjak, elég nagy élmény! Az előző helyen, ahol laktam, az alsó szomszéd vett egy XC90-est, de a V8-as motorral. Feketét, vajszínű bőrrel, fullosan. Nagyon kényelmes, nagyon otthonos, nagyon megy, nagyon nagy. Amúgyis oda vagyok a Volvókért, így el is határoztam, hogy ha végre megnyerem az ötöst a lottón, egy ilyet is be kell szerezzek a flottába.

És jött egy gyári duó is, szintén Majorette, nem túl régi, viszont rendőr, ráadásul Toyota RAV4. A méretaránya olyan 1:50 körüli, azt hittem kisebb lesz, nemigen illik a többi közé, de azért nem dobjuk ki. Furcsa egy cseppet, hogy a lenyitható ponyva ellenére van rajta napfénytető, de el tudom képzelni, hogy a rend Toyotát hajtó őrei esőben sem hajlandók lemondani a felhők közül előbújó nap fényéről, továbbá így megoldott a helikopterrel való vizuális kapcsolat is ;) Az utánfutón egy olyan motoros gumicsónak pihen, mint amilyen a Matchbox kínálatában is megtalálható, nekem ilyenből narancssárga van, ez pedig szép fekete, gondolom, hogy az éjszakai bevetésekhez kölcsönkérhessék a kommandósok is.

És akkor a trió, amit elalvás előtt vagy egy órán át nézegettem:

Egy vidám társaság. Jango sisakja levehető, a terepszínű trooper (Kashyyyk Trooper, azaz ilyeneket küldtek Chewbacca szülőbolygójára, először Yoda alá, majd ellen a 66-os parancs értelmében) rostélya pedig felhajtható, Bobának pedig van egy köpenye is a hidegebb napokra, ha valakit érdekel. Itt pedig megbeszélik, most akkor merre hány méter. És ilyenek voltak becsomagolva, öt perccel a fenti fotó elkészülte előtt: egyik, másik, harmadik. 

Trio még: 

És ezt nem hagyhattam ki:

Guten Tag!

Kirakom ide is, reklám, mi csináltuk, egy kicsit szeretjük: 

Mindjárt szép estét!

A jó múltkor volt már itt szó Golfokról. Azóta a Golfok száma a gyűjteményemben kettőről négyre nőtt, ami azért szép eredmény, még egy MB kettes hiányzik, de majd idővel talán meglesz. Jó, az előző posztban egy kicsit hazudtam, ezek valójában nem tegnap jöttek, azokról majd lejjebb. Tehát egy Maisto és egy HW a terítéken. Ez utóbbi kilóg a sorból, mert kettes Golf. De GTI.

Ez egy aránylag ritka kivitel, ugyanis nincs az oldalára írva, hogy Fahrvergnügen, és 1996-os gyártású. A színe olyan csillámos fekete metál, de szerencsére azért nem úgy csillámos, mint a kislányom Barbie-ruhái, hanem csak finoman, bár sajnos a fenti fotókból ez nem jön le, simán csak porosnak/szöszösnek tűnik a verda.

Ez itt alul pedig a Maisto műve, amely a negyedik darab a már említett zsibvásáros beszerzésből. Egyes Golf GTI, 300 forintért. Nagyjából ugyanennyiért lehet beszerezni egyébként a Müllerben is, ugyanebben a színben. Ja, és itt is olvashattunk már róla. Alapvetően a MB formavilágát vélem felfedezni benne, de érdekes, hogy a brutális kerékjárati ívek alá virslik kerültek. Ha majd valahol látok még, lehet, hogy megveszem és alászerkesztek valami Majorette-es úthenger-kerékhez hasonló papucsot, hadd szóljon.

Nekem bejön, egyszerű, de nagyszerű, szépen gurul, rugózik is, mi kell még? Gagyi műanyag az alja, oké, de mondom, 300 Ft az ára újonnan!

Na szóval tegnap végre megérkezett két régóta várt csomagom, az egyik tartalmára mát utaltam tegnap egy válaszkommentben is, de beszéljenek ezúttal is a képek!

Bármilyen furcsa, eddig az egytengelyes MB lakókocsi egyszerűen hiányzott a gyűjteményemből. Gyerekkoromban megvolt, de azóta ki tudja, mi lett vele. Annak egyébként sárga volt az ajtaja.

A másik új versenyző pedig a Pony Trailer, két szép fekete lóval. Ők egy pakkban érkeztek a lakókocsival:

Nem hibátlan egyik sem, vannak rajtuk itt-ott apróbb kopások, de nagyon jó deal volt, Angliából, kb. fele áron, mint amennyibe itthon egy ilyen darab kerülne jó állapotban.

A másik csomag tartalmáról pedig tényleg egy szót sem írok:

(Na jó, annyit, hogy egyszerűen nem volt szívem több ezer forintot adni érte itthon, most is van egy a vaterán 2500-ért, sokkal rosszabb állapotban, két hete elment egy makulátlan, de loose 4500-ért, szóval inkább az ebay.co.uk.)

Hanem inkább a két legújabb Lego figurámmal búcsúzom mára, tüttürüttűű, tűttürűű...:

Szép napot!

Még januárban írt Sam.Joe egy olyan posztot, amelyben megvizsgálta, hogyan oldja meg ugyanazt a feladatot a MB és a HW, lévén mindkettő Mattel. Előtte decemberben pedig egyet a Corgi Buick Regalról. Én most ezt a kettőt valamilyen szinten összevegyítem, és megmutatom, hogy a HW City Police néven szereplő autója valójában a Corgi Regal-ja. Mint ahogy az aljára Buick Regal is van írva, csak a bliszterére nem. Az összevetéshez az angol (szebb) Corgi Regalt választottam, mert az újabb (csúnyább) Corginak gányoltam az alját a kerékcsere miatt, így nem akartam egy olyannal összehasonlítani, ami már nem gyári. No de nézzük:

Először is egy kép az említett Corgi Buick Regal rendőrautóról, amit átalakítottam, na ez az, amivel nem hasonlítom össze a HW-t, pedig. Kerékcsere előtti képek a fenti Corgi Regal linken, egy korábbi posztomból. Ez tehát az autó, ami amúgy nagyon pofás, szép darab, bár korántsem annyira, mint az angliai gyártásúak. Az alapot a HW verziójához ennek ellenére ez adta, amit a hátsó emelt futómű bizonyít a legjobban. De álljanak itt a képek, amelyek, mint tudjuk, többet mondanak ezer szónál - így nem is kommentálom őket külön. A poszt címében a kérdőjel nem a HW menekülési útja, hanem valóban a saját  bizonytalanságom, hiszen nem tudhatom, nyúlták-e a design-t, vagy megvették az adott öntőformát? Bármi lehet. Azért a poszt legalján még mutatok egy másikat is, ami szintén Hot Wheels és nekem szintén gyanús egy cseppet...

És akkor a másik delikvens, egy Mustang Cobra: érzetre valahogy az egész olyan nem Hot Wheels - teljesen idegen az alváz anyaga, fogása. És hát mit keres rajta a vonóhorog? És a nyitható csomagtartó? Ugye, hogy ugye?

Amúgy ez is nagyon tetszetős járgány, mindjárt mutatok mást is, ami még tegnap jött.

A névről: Pontiac, aka Obwandiyag egy Ottawa törzsi vezető volt, jelentős szereppel a az 1763-as Pontiac felkelésben. Az Ottawa törzs neve kereskedőt jelent, ugyanis még az európaiak színre lépése előtt (sőt részben utána is) ez a törzs bonyolította a különböző egyéb törzsek közötti kereskedelmet, cserekereskedelmet, elsősorban olajos, szőrmés, bőrös profillal, de a portfoliójukban megtalálhatók voltak a dohány és a gyógynövények is.

A Pontiac törzs egyébként a Nagy Tavak környékét katonailag elfoglaló angolok ellen lázadt fel, és ez az egész balhé 3 évig tartott. Pontiac szerepéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint csak egy kis vezető volt kis befolyással, de mások kiemelt szerepet tulajdonítanak neki. A felkelés első mozzanata az volt, hogy 300 társával meglepetésszerűen megrohamozta Fort Detroitot, de a meglepetés nem volt túl sikeres, így az ostrom elhúzódott, de legalább még vagy féltucat más törzs 900 harcosa csatlakozott a harchoz Pontiac oldalán. Végül háborúvá nőtte ki magát a fickó kis magánakciója, amely a helyenkénti sikerek ellenére sem járt végül győzelemmel, de Pontiac Illinoisban tovább szította a felkelést. 1766-ban végül békét kötött az indián ügyekért felelős angol szupergóréval, Sir William Johnsonnal, ami példaértékű volt abból a szempontból, hogy jóval nagyobb hatalomhoz jutott ennek eredményeképp, mint amekkorát azelőtt birtokolt. Három évvel később egy Peoria törzsbéli indián leölte Pontiacot. Szép sztori.

Létezik egy ilyen nevű város is Michigan államban, Oakland megye székhelye, Detroit mellett található. Leginkább arról híres, hogy a GM igen nagy üzemet épített itt, ahol teherautók mellett természetesen a Pontiac márkát gyártották. Van egy szép nagy stadionjuk is, a Pontiac Silverdome, amely 27 évig szolgálta a Detroiti Oroszlánokat, de a hálátlanok 2002-ben visszaköltöztek Detroit bevárosába.

Kicsit akkor az autóról is, de mivel millió fajta-féle volt, koncentráljunk most azokra a típusokra, amelyekből nekem is van otthon kicsiben, első körben a Firebird-re! 1967-ben jelent meg, és a Camaro alapjaira épült. Egyébként ugyanebben az évben debütált a Mercury Cougar is, amely viszont a Mustanggal osztozott az alapokon.

Első generáció: a wikipedia szerint kólásüveg-design jellemezte, a karosszériába integrált lökhárítókkal és kis kedves utalással a GTO farkiképzésére. Eredetileg egy kétüléses sportkocsit akartak belőle csinálni, de a GM szétkergette ezeket az álmokat, mondván, hogy a Corvette-nek nem kell ez a plusz konkurencia, így a pony car-ok piacát jelölték ki neki játszótérnek. 1969-ben jelent meg a kínálatban a Trans Am csomag, amely az 1966-ban indult híres versenysorozat után kapta a nevét. Az első generációs Firebird-öt leginkább a négy első lámpája különböztette meg a Camarótól, aminek csak kettő volt.

Második generáció: az 1970-es design már nem a kólásüvegre emlékeztetett. Egyik legjellegzetesebb ismertetőjele a rendkívül széles C-oszlop volt, de ha valakinek azt mondjuk, Firebird, nagy valószínűséggel ez az autó ugrik be elsőre. Nem rugózom most a motorokon, volt millió változat, érdekességképp csak annyit, hogy a 455-öst tartják az utolsó klasszikus izomautó-motornak világszerte, illetve hogy 1980-tól turbóval is rendelhették az erős autók kedvelői.

Harmadik generáció: a forma, ha máshonnan nem, a Knight Riderből biztosan ismerős. Három Firebird-variáció volt ekkor (ja bocs, 1982-t írunk) kapható, a sima, az S/E és a Trans Am. A Firebird ekkor volt a leghasonlóbb a Camaróhoz, alkatrészeinek 60%-ában osztozott vele. Két érdekesség: az egyik, hogy az új szélvédő 60%-ot zárt az autó oldalvonalával, ami 3%-kal meredekebb, mint bármi azelőtt a GM történetében, illetve hogy az autót eredetileg elsőkerék-hajtásúnak szerették volna, de technikailag nem tudták megoldani, hogy képesek legyenek az erőt, a kormányzást a és a fékezést egyazon két kerékre bízni. Huh. A bukólámpák jelentették a leglátványosabb különbséget az épp aktuális Camarótól, a Trans Am pedig a szintén látványos motorháztető-domborításával hívta fel magára a figyelmet. 1983-ban a Daytona verseny hivatalos pace car-ja lett a Firebird, így szét is küldtek a kereskedéseikbe mintegy 2500 db replikát, hadd vegye a jónép a kötényes verziót sokkal drágábban.

Negyedik generáció: 1993-tól komoly facelift-en ment át az autó, és szerintem az eredmény lehangoló lett. Az inspirációt a Banshee IV koncepció adta, de mindegy is, velem ne akarja senki elhitetni, hogy a kezdő koreai designerek nem ezen gyakoroltak az első amerikai tanulmányútjaik során...

Ötödik generáció: hát ilyen elvileg nem lesz, jövőre befejeződik a Pontiac pályafutása, válság van, így járt szegény.

Híresebb Firebird-ök: az 1977-es Smokey és a bandita című filmben a szőrös Burt Reynolds egy második generációs Trans Am-mel nyomult, míg Michael Knight egy harmadik generációssal repkedett 1984-től.

Térjünk akkor a kisebbekre...

Gyermekkorom egyik (ha nem a) legkedvesebb Matchboxa volt az 1975-ös Pontiac Firebird. Mivel a régi gyűjteményemet nem sikerült előkerítenem, ezért ebből is be kellett szereznem egy újabb darabot, és szerencsére a vaterán egy nagyon szépet sikerült vagy egy éve találnom, nagyon baráti áron, azóta is féltve őrzött kincsem:

Nem rugózik, nem nyílik semmije, de a kiváló formaterv és a remek minőség – nem beszélve a fentebb felvillantott érzelmi szálról – mindenért kárpótol. Számomra meglepő tény, de bizony ebből is létezik vagy 10 variáció – no nem túl nagy különbségekkel. Részletek itt.

Az 1979-es (valójában 1981-es), immár csak sima Pontiac-ot még az előzőnél is kevésbé járom körbe, Sam. Joe már megtette, amihez mindössze annyit fűznék, hogy márpedig nekem ez is nagyon tetszik. Ilyenem gyerekként nem volt, de most van kettő is (a jobb szélső Sam. Joe-tól jött, de már nincs meg), bár sajnos csak a T-top verzióból. Tehát itt van még mit pótolnom. Ezek már rugóznak legalább.

Yatming-verzióval sajnos nem rendelkezem a fenti típusból, de cserébe a MB-nál 1982-ben megjelenő harmadik generáció megvan a Maisto értelmezésében is, ami igen korrektül sikerült. Ez az harmadik zsibvásáros beszerzésem, amire korábban utaltam. 400 Ft volt. Oké, az alja gagyi műanyag, a kerekek sem a legszebbek, de hunyorítva könnyen összetéveszthető a Matchbox-szal, ami azért szép eredmény.

Merthogy az is megvan, ráadásul az eggyel és kettővel fentebb látható Haley’s Comet festésűn kívül a Star Car sorozatból is, azaz nem más, mint KITT pihen a polcon, NRFB. Így az alábbi kép nem saját, de az alatta lévő igen.

És saját ez az alsó is, ami egy Firebird Racer, 1985-ből. Jobban mondva 1987-ből, mert ez a festés akkor jelent meg. Ehhez van egy szép sárga papírdobozom is, ami azért az én autóim között nem túl gyakori vendég.

A Majorette is feldolgozta a Firebird-öt, nekem az úthenger-kerekűből van egy szép fekete – ahogy ezt már mutattam korábban. Ennek az ajtaja nem, de a motorházteteje nyitható:

Végezetül álljanak itt a Hot Wheels Firebird-je is, csak hogy teljes legyen a kép, illetve alattuk további Pontiac-ok ömlesztve, mivel azokról nem terveztem külön írni, tessék szépen nézegetni:

Ja, és nehogy már ne legyen videó! A hónaljig húzott nadrágok és bőrkabát alól elővillanó mellszőrzetek (no meg a fekve pizzaevés) koronázatlan királya ebből a posztból semmi pénzért nem maradhat ki!!! 

Szép napot!

Mindenek előtt egy poszt egy másik blogról, amiről egy harmadik blogról szereztem tudomást. Érdemes elolvasni. Legós.

Mostanában több olyan levelet is kaptam volt vaterásoktól, hogy átköltöztek a Zsibvásárra. Így tett az egyik kedvelt eladóm, Lorn is, aki igen széles palettáját kínálja a kisautóknak, a legolcsóbbtól a drágább modellekig szinte minden megtalálható nála. Na, mondom, teszteljük le azt az oldalt is, megnéztem (többek között) Lorn aktuális kínálatát, és lecsaptam négy tételt. Kettő ezek közül alább, a másik kettőről majd később.

Realtoy Humveek, egy rendőr és egy katonai. Hiányzott a gyűjteményemből még a RT Humvee, és hogy az egyik rendőrként lett az enyém, külön öröm.

Mindkettő egyszerű kivitelű, nem rugóznak, de RT-szinten tök oké a festésük, rendben vannak. A Maisto-verziónál mindenképpen jobban tetszenek. Köszönhetően elsősorban (vagy akár kizárólag) a kerekeiknek...

Darabja 300 Ft volt, szerintem ez ismét bizonyította a RT kedvező value for money koncepcióját. Ennyi mára, szép napot!

Ez a poszt nem más, mint büszkélkedés, az alábbiak a legkedvesebb darabjaim. Már jó ideje megvannak, de mivel rég' szerepeltek itt Volkswagenek, időszerű volt megmutatnom őket. Az első egy Vanguards, ami ha nem tévedek nagyot, valamiféle Corgi-leágazás, 1:43-ban:

... aminek van egy cabrio párja is:

A zöld Max Wax-festésű gép echte Corgi, szintén 1:43-as:

Emez itt az előtérben pedig egy Dinky Matchbox Bogár, vászontetővel:

Mind angliai gyártású. Gyönyörűek, ugye?

A hétvégén az első utam már megint a bolhapiacra vezetett, mert el akartam cserélni egy Lego rohamosztagost valami másra. Mivel nem akartam ráfizetni, ezért egy hasonló kaliberű minifig lett az eredmény (az első a Felkelők oldaláról), olyan, mint akiket Leia hercegnő hajóján láthattunk a klasszikus trilógia legelején. ("Ez egy diplomáciai űrhajó...!")

De ha már ott voltam és történetesen volt nálam pár kisautó is cserealapnak, ezen a fronton is sikerült beújítani ezt-azt. Elment a régóta kínált rendőrmotor és a nemrég tévesen érkezett HW Scorchin Scooter Tomb Raider kiadása (erre majd még visszatérek, de nem ebben a posztban), illetve a szintén régebben „hirdetett” Corgi Kacsa, sőt a Majorette dupla pakkból maradt Peugeot versenyautó is, cserébe pedig érkezett két úthenger-kerekű Porsche (basszus, ezek is kezdenek egyre többen lenni) és egy régebbi típusú Toyota Hilux utánfutóstul.

Aztán pmgabi fórumtársam tippjére még gyorsan kinéztem az Asia Centerbe, ott ugyanis a hír szerint Majorette-eket osztogatnak a parkolóban ócsóér. A hír szerencsére igaznak bizonyult, a Galaxy Játékáruház valóban kihelyezett egy jó nagy sátrat már a parkolóba, ahol igen akciós árakon kínált egy nagy csomó bóvlit, de volt egy szép nagy Majorette-henger is, amiből sikerült is túrnom egy Volvo XC90-est (most már akkor így kell a MB-változat is) és egy máskerekű El Caminót.

A Center első emeletén pedig megnéztem magát az üzletet is. Ott végre hozzájutottam az áhított újabb típusú Hiluxhoz, amihez egy Pajerót (Paris-Dakar) és egy Focus WRC-t csaptam. Nem mellesleg sikerült a kislányomnak is beszerezni a rollert, amire vágyott. Tudom ajánlani az üzletet, bár a MB-kínálat gyér volt, de láttam pl. 1:64-es Welly Alfa GT-t, ami tetszett, bár ugye Alfát elvből nem veszek :)

A vasárnapi nagybevásárlást pedig egy Régió-látogatással zártam, ahol - a szintén gyér MB-kínálatért magam kárpótlásául - egy Saico (kínai, naná) 1:43-as Subaruval lettem gazdagabb, ami a kemény 700 forintos ár ellenére meglepően igényes és szép darab.

Update: friss Subaru-teszt a Totalcaron!

És végre sikerült megnézni moziban a Transformers 2-t. Ez is nagyon tetszett. Ja, és otthon pedig az elő-X-Ment. Na az is.

Szép napot!

Illene hozzá, ha aztán 25 év múlva kiderülne, amikor tényleg meghal, hogy valójában csak megrendezte, mint Elvis. Mert ha valaki rendesen meghal, akkor az meghal és kész, rip. És nem jelenti be hetekkel a halála előtt, hogy ja, van vagy 100 új szám, amit felvettem, amiket kizárólag a halálom után lehet kiadni. Úgy sokkal nagyobb a kasza, ahogy erre nálam már okosabb emberek is rámutattak, lásd Bobby Black "balesetét". Na, ez van, én bírtam, leszámítva a gyerekekhez való különös vonzódását, most hogy visszavonult (éppen 50 évesen, ez is gyanús), talán már az adósságait sem kell törleszteni.

Mindenestre a TV2-n Claudia ma reggel elmondta, hogy a tervezett koncertturnéjára a világon másodpercenként 2 jegy fogyott, ami már így is kétszer annyi, mint amennyit el lehetett volna adni. A megfejtéseket a szerkesztőségbe várom. 

És máris jönnek a poénos e-mailek:

There will be a post-mortem today to determine which was Michael Jackson’s the cause of death:

A) Sunshine

B) Moonlight

C) Good Times

D) Boogie

Szép napot!

Chevy Tahoe-ról már volt szó korábban ezen a blogon, de nem elég :)

A Tahoe „karrierje” 1995-ben kezdődik, három évvel a GMC Yukon néven ismert testvérmodell debütálása után. A Yukon azelőtt kétajtós volt, a Chevy pedig Blazer néven árulta a saját verzióját. A Tahoe már négyajtós lett, és egy évvel később elnyerte a Motor Trend Év Teherautója díjat. A hosszított verziója a Suburban. Mexikóban Silverado néven árulták. A történetéről talán ennyi elég is, a lényeg, hogy egy nagy batár, amely hamar közkedvelt lett nem csak a súlyos amerikai családok, hanem a fegyveres erők vagy a kormányzati szervek körében is. Ez utóbbiaknál valószínűleg a terepező képesség is közre játszhatott, nem csak a biztonság és a kényelem.

A Matchbox kínálatában 1997-ben jelent meg az autó (minden bizonnyal az első generáció alapján), nálam „természetesen” egy rendőr (1998) és egy tűzoltó (2001) képviseli a márkát a Matchboxtól:

Ez utóbbi az általam kevésbé kedvelt felniket kapta (és sajnos egyik sem azt, amelyik egyébként jobban tetszik), de mindkettőre igaz, hogy mintha túl nagy lenne a rés az első kereke és a sárvédő között. Vagy csak kicsik a kerekek. Mondjuk együtt tudok élni ezzel, csak feltűnt. A villogók az egyszerűbb fajtából valók, a rendőré piros, a tűzoltóé sárga. A legszebb darab talán a Fire Collection-be került detroiti változat, de ennek beszerzését már nem tervezem, elég a kettő, ami van.

A Hot Wheels egészen más megközelítést választott a HW City Works sorban megjelenő modellje megalkotásakor: ültetés, oldalszoknya, így nem csak azért sportosabb az ő Tahoe-juk, mert ez már a 2007-es GMT900-as. A tetőn megfigyelhető futurisztikus fényhíd (figyeldoda, alliterál!) sem a képzeletük szülötte, tényleg létezik ilyennel is az autó. A felnik is jóval sportosabbak, ránézésre 22 coll pernegyvenes gumikkal, vörös sötétítés az ablakokon és markáns vadrács elöl. A Rescue 8 felirat pedig nagy valószínűséggel innen ered. Sajnos a visszapillantók lemaradtak.

Összességében tetszik a gép, azért is szereztem be, de nem tudnék választani, a MB bumfordibb megoldása is nagyon bejön. Hátulról is állat mindkettő.

Reklám-paródia a végére: 

Szép napot!

Mert megérkezett Boba (sajnos apuka nincs meg, nagyon drága, nem ritka, hogy 100 dolcsiért vesztegetik), illetve a Speeder Bike eredeti vezetője:

Két videó a végére, a felső poén, az alsó meg beszarás:

Az Elit alakulatot. Most pedig egy remek hír az indexen. Előzetes alább:

Ide passzoló kisautó a Playarttól pedig emitt:

Jó lesz ez, érzem...