Itt van május elseje - és az első (és valszeg egyetlen) darabom az Editions Atlas 1:43-as Porsche-sorozatából. Az első, kék darabot is szerettem volna beszerezni, de kimaradt, ezzel kárpótoltam magam a február 12-i börzén, a listaár feléért szerencsére. 1973-as Carrera RS tehát, autentikus köntösben:

Érdekes egyébként, hogy a Porschék közül ekkorában csak a zöld Corgit tartottam meg, mert valamiért szeretem azt a kisautót, viszont ez a darab remekül egészíti ki a Retroautós soromat, amelyet időnként bővítek csak egy-egy darabbal, bármiféle ideológiai rendezőelvet nélkülözve, csak úgy. Volt egyébként még régebben egy ilyen pirosom is, de már meg nem mondom, mikor, hol és mennyiért adtam el, egyszerűen nem illeszkedett sehova - és ugyanez igaz a korábban mutatott Solidókra is, köztük ezzel a viszonylag egyszerű példánnyal... Ez viszont annál inkább, megjelenésre, kidolgozottságra egyértelműen telitalálat. Ez persze nem meglepő az Atlastól, az eddigi cuccaival is elégedett vagyok, ezért is mertem ezt behúzni. Megkockáztatom, hogy nincs is ennél szebb 1:43-as kisautóm. De majd összenézem a többivel...

A legújabb Volvo generáció eleddig nem tette tiszteletét a blogon, úgyhogy most. Élőben csodás, kívánatos, megfognám és hazavinném, mint egy kölyökmacskát... A mögötte álló XC-ből deriváltam, h a tulaj valszeg nagy rajongója a márkának, amit abszolút meg tudok érteni. 20 év múlva talán lehet majd ilyenem. (A háttérben látható fotóbomber néni szőrmekucsmájából kikövetkeztethető, hogy nem friss a kép, még február 19-én fotóztam.)

A Lego 7166-os készlet a Birodalmi Űrsiklót tartalmazza. Mint a második linken található leírásban is olvasható, számos célra használatos jármű, Vader és Palpatine is használta hivatalos és magánügyekben is, bár ez a kettő náluk szerintem jobban összemosódott, mint nálunk a parlamenti képviselőknél szokott. Ilyen a doboza:

Ezt azért tartottam fontosnak megmutatni, mert az én példányomhoz ilyesmi nem járt, de minifigek sem. Nagy szerencse, hogy az Uralkodó és a testőrei már megvoltak (jó) régről. Mutatom a hajót, ami egyébként nem egy mai darab, ennek megfelelően viszonylag kompakt méretű is, legóként kb. akkora, mint a TIE-vadász. Ez ugye nem annyira jó hír, a kurrens változat sokkal "élethűbb" méretű, és még nem is csak azért, mert az a Tydirium, ez meg "csak" a császáré, hanem valahogy az újabb kiadások mindig nőnek egy kicsit...

A nagy függőleges vezérsík fix, nem mozgatható, az oldalsók viszont felhajthatók, ha parkol a gép, és le, ha repül. Gondolom, az űrben nemigen van jelentősége, de légkörbe érve termelhet egy kis plusz felhajtóerőt, ha épp erre lenne szükség. Viszont mivel nincs állványa, ezt csak kézben tartva tudom megmutatni:

Nem írtam fentebb, de talán a képekből kiderült, hogy a pilótafülke, amely ebben a változatban szigorúan egyszemélyes, lehajtható valamelyest, mint anno a Concorde orra, hátul pedig a raktér (vagy utastér) egy lenyitható ajtóval rendelkezik, hogy kényelmesebb kiszállás nyíljon a kompból. Így mutat a kis társai között a SW-szentélyben polcomon:

Jó áron jutottam egyébként hozzá egy FB-csoportban megjelent hirdetés alapján, és nagyon megörültem neki, mert ezt már régóta szerettem volna a gyűjteményemben tudni. Örülnék, ha egyszer összejönne még egy Falcon (bár ezt már szerintem írtam valahol), aztán egy időre rendben leszek...

Most 22-én szombaton végre a Volvóval jutottam el két autós találkozóra is, és ezt már nagyon vártam. Még Flat Ericet is bekészítettem az anyósülésre, jut eszembe, a fotó elmaradt, illetve feltettem a nemrég megérkezett komolytalan szelepkupakokat a kerekekre, hogy teljes harci díszben állhasson a legkedvesebb hobbijárgányom a nagyérdemű elé... Délelőtt az Oldtimer Premieren voltunk (a kocsim és Eric és én), délután pedig a 14. Parkoló Parádén. Bár az utóbbin volt jobb az idő, egyértelműen a Premier-találkozó tetszett jobban, bensőségesebb, nyugisabb volt, változatosabb és régebbi autókkal, a PP-n elbaszott tömeg volt, és sokan a tömegből azokhoz tartoztak, akikkel nem szívesen autóstalálkozom, mert nagyon nem az én világom. De az autók tekintetében azért ezen is volt pár érdekesség, amit nem szívesen hagytam volna ki. 200 saját fotó az albumban, ami a fenti képre kattintva nyílik. Jó szórakozást!

Ez a kis sorozatom utolsó posztja, a főszereplő pedig egy igazi tévés "személyiség", a Matchbox TV News Truck. 1989-es a casting, azaz vélhetően 1990-ben került forgalomba, de akkoriban engem ezek a dolgok nem nagyon érdekeltek, 15 évesen már ciki volt a Matchbox, inkább a lányok felé fordult az érdeklődésem... De mára szerencsére megkomolyodtam, mindenek előtt a család, a munka, a lakás, de szerencsés vagyok, mert jut idő, energia és pénz is a hóbortjaimra - mint amilyen pl. az egyik hobbim tárgyát képező igazi járművek kicsinyített változatainak begyűjtése:

Írtam korábban, hogy nem igazán szeretem ezt a darabot, mert nekem a Matchbox legyen valóban 1:60-64 körüli méretarányú, ez meg ugye már közelebb van szerintem az 1:70-72-höz, azaz nekem kicsi. De ahogy "kötelezőként" beszereztem anno a MB Ikarus buszt is, a méretbeli aggályom ellenére, ezt sem hagyhattam ki, mert mégis csak a blog derekát adó Matchbox készítette, ráadásul egy igen jó játékról van szó, ami a tologathatóság mellett egyéb funkciókat is kapott. A rugózás speciel nem tartozik ezek közé, de a tetőablak, illetve legfőképp a tetőből kihúzható duplacsövő giga-puskamikrofon és a szintén felemelhető és forgatható kameraállvány annál inkább. A kisautó hazai beszerzésű, egy másik vaterás vásárlásom járulékos darabja, és szerencsére nagyon-nagyon baráti áron jutottam hozzá, bár valószínűleg többért is megvettem volna. Azzal kezdtem ezt a szériát, hogy elmeséltem, szeretem beszerezni a nagy autóim kicsi változatait, és most fejben gyorsan végigpörgettem, hogy a korábbi kocsijaim közül mit sikerült, és mit nem: az első, a Kispolák pipa, a 2107 szintén, aztán a remek Toyota Corollát is be tudtam szerezni, a Cliót nem is akartam, mert nagyon kevés ideig volt a sajátom, a Golf Cabrio is megvan, a Vento is, első generációs Almerát viszont nem találtam, és 2003-as Suzuki Altót sem, Volvo viszont van rohadásig, és most már a Mercikkel is jól állok, egy darabig elég. Mindenből :) (Ja, a poszt elején nem teljesen stimmel a típus a kisautóhoz, de nem találtam megfelelő(bb) képet.)

Ahogy legutóbb ígértem, mára tartogattam az igazi csemegét, amely nem csak hogy a lehető leginkább hasonlatos az én igazimhoz, hiszen hosszított és magasított is egyben, körben sok szép nagy ablakkal, hanem még a számomra oly kedves MICHELIN-festést is megkapta:

Ez a modell is 1:43-as méretarányú, és ugyanúgy egy újságmellékletes sorozatból való, mint a korábban mutatott sárga-kék társai, vagy akár a legutóbb egy pár darab erejéig feldolgozott rendőrautós széria is. Ennek megfelelően ugyanazokkal a már megszokottnak mondható erényekkel is bír, mint a többiek: sok részlet, élethű kidolgozás, jó arányok, megfelelő belső, igényes festés, realisztikus lámpák és felnik. De a hátrányok is hasonlók: nemigen gurul, nem rugózik, ez még nem is nyílik sehol, a kis műanyag biszbaszok könnyen letörnek (az egyik hátsó lámpát már nekem kellett visszaragasztanom), illetve erősen rámjön a para, amikor kis gyerekpraclikat látok közelíteni felé - ennek megfelelően már a legfelső polcon parkol. A gyári csomagolásában érkezett, de az az átlátszó buborék nem annyira esztétikus, hogy abban tettem volna ki, így ez a szabad levegőn pihen, de a tény, hogy maradt a talpazatra csavarozva, egyértelművé teszi, hogy ez még csak annyira sem játék, mint a többi kisautó "apa polcán". Így ha esetleg bármelyik gyerekemnek mégis Mercibusszal támadna kedve játszani, szóljon, és leviszem a nagyhoz :) A következő posztban jön a Matchbox.

Na, folytatom. Kicsit olcsóbb volt a Sikunál a most következő Corgi, amely sajnos nem "körbeablakos", viszont legalább 1:43-as. És ezt is az eredeti dobozában sikerült megszerezni, csak épp nem itthonról, ismerőstől, hanem egyenesen az angol ebayről, ahol egyébként számos más dekorációval is megvásárolható:

A TNT együttes Overnite című turnéjának hivatalos festése jól áll a kisteherautónak, az meg főleg, hogy nyithatóvá tették nem csak a hátulját, de az oldalát is. Mivel azonban Corgi, meg Made in Great Britain, nem világos, miért nem az ellenkező oldalra tették a tolóajtót és a kormányt, de az sem, hogy miért nem figyeltek arra sem, hogy a jobb oldali tamponozóba (mint a jobb Twix, haha) ne ferdén küldjék be a kisautót. Ez egyébként hasonlóan a Sikuhoz inkább játékszer, mint modell, masszív kerekekkel, játszható kiegészítőkkel, de semmi kiálló, letörhető részlettel. Mondjuk, nálam ez is kiállítási darab lesz. Na de majd figyeljétek a következőt, az lesz ám az igazi...!

"Megszokhattátok" már, hogy - sokmilliónyi gyűjtőtársamhoz hasonlóan - szeretem beszerezni kicsiben is azokat a járgányokat, amelyek igaziban megvannak vagy megvoltak. Ez a szokásom természetesen a Mercit sem kerülhette el, és mivel világviszonylatban egy rendkívül népszerű modellről van szó, kicsiben is elég sok feldolgozása létezik. Ezen a blogon talán alap lenne, hogy Matchboxban mutassam be legelőször, de mégsem teszek így, két okból. Az egyik ok, és talán ez a fontosabb, hogy nem tetszik Matchboxban. Mert túl kicsi. A másik, hogy Joe már mutatta. Szóval a MB majd csak egy kicsit később következik, annak a beszerzése persze nem volt kérdés, kvázi kötelező kör, de inkább a második triviális kisautó, a Siku megoldása az, amivel elindítom ezt a minisorozatot. Ezt sokan minden bizonnyal onnan ismerhetjük, hogy réges-régen elég silány hazai (de mind a mai napig kívánatos) másolatként elég elterjedt volt Magyarországon. Ez viszont igazi, ráadásul dobozos, utánfutós változat:

Egy régi ismerős gyűjtőtársamtól vásároltam, akit leginkább Siku-őrültként lehet leírni, de jelentős 1:43-as gyűjteménye is van. Maradjunk annyiban, hogy állapotának megfelelő összegért jutottam a szetthez ;) A celofán már erősen megsárgult, alatta az autó egyébként fehér. A dobozon a típusmegjelölést nem bonyolították túl, Merci busz utánfutóval, tschüss. A börzén, vagy erre-arra talán vehettem volna olcsóbban is, vagy egyszerűbb kivitelt is, de úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen utánfutós, dobozos, egyszer élünk. Ráadásul a Holiday Inn-konepció is szimpatikus, mert a saját buszomat (óppardon, buszunkat) is majd valamiféle családi kirándulós, utazós, nyaralós járműnek szánom, de erről már írtam. A doboz hátoldalán szereplő fotó egyébként elrettentésül szolgál a gyűjtőknek, megtekinthető rajta, ahogy a fogalmatlan kisgyerek kínozza az utánfutót, és ugyanazzal a mozdulattal amortizálja a hátsó rugóit a busznak. A kinyitható hátsó ajtóknak sem jósolok nagy jövőt ez alapján, illetve a másodpéldány futójának már el is tűntette a ponyváját. Barbárság. Folyt. köv.

Újabb apró lépéseket tettem a teljes öröm felé: működik végre a tolóajtó (nem, a javításhoz vásárolt bontott alkatrészek nem segítettek, kopottabbak voltak, mint az enyémek a buszban, így a hiányzó görgőket és csapágyakat le kellett gyártatni), plusz bekerült a vaterás rádió és két hangszóró, továbbá volt olajcsere is, szűrővel, mindennel. Így nézünk miki:

És még lett egy ilyen hármas+usb-s szivargyújtó is beszerelve, mert se telefont nem tudtam eddig tölteni, se navigációt bedugni sehova, szóval ez kellett. Beszereltem továbbá egy bringákhoz való kulacstartót is, és tettem hátra felülre fényvisszaverős matricákat, amilyeneket a nagyok használnak. A többit még korábban ragasztgattam fel:

Ja, a lényeget nem mondtam. És nem mutattam. Mert nemrég volt egy kis időm, így befejeztem a "kárpitozást" belül a teljes baloldalon - és ezúttal a fotós dokumentálást is szorgalmasabban végeztem, mint legutóbb:

Szerintem egész jól alakul - és jól is néz ki, még a feleségem is megdicsérte a két kezem munkáját. A következő nagy lépés az ablaktisztítás lesz ;) Érdekes egyébként, hogy amióta itthon a Volvo (március 18. talán?), a Hondát egyáltalán nem is használtam, tehát közel egy hónapja áll. Át kéne ezt gondolnom...

Semmi extra, csak egy Nissan 350Z. Nem tettem le róla, h egyszer még lesz egy ilyenem. De valszeg nem lesz. Mint még annyi minden...

A Subaru Impreza 22B (Sti) típusa sokáig szinte feldolgozatlan maradt a kisautók azon szegmensében, ami szélesebb körben hozzáférhető, nekünk magyaroknak viszont szerencsére, ha valami hasonlót szerettünk volna,  ott volt a Metchy-féle megoldás a klasszikus MOL-festéssel, optimálisan egy hasonló kivitelű, de már valódi Matchbox Ford Escorttal párosítva. A Tomica jóvoltából azonban sikerült nemrég beszereznem egy speckó kivitelű példányt, amelyet meg is mutatok Nektek:

Igen, ez Premium, ami talán leginkább a doboz és a kerekek alapján tűnik fel, de a temérdek kidolgozott és kifestett részlet, a műanyag első fényszórók és a csodás front az, amelyek valóban elemelik a hétköznapi kisautóktól - mármint most a többi Tomicára gondolok, mert ugye egy mezei HW vagy MB manapság messze nem hozza az alap Tomicák szintjét. Úgymint nyitható ajtók, rugózás, festés. Pont ezen speciel nem nyithatók az ajtók, ráadásul a kerekek terén a kevesebb szerény véleményem szerint több lett volna, de az, hogy az üléseket is kétszínűre festették, minden várakozásomat felülmúlta. Aránylag új megjelenés, én is csak nemrég láttam, h egyáltalán létezik, ráadásul ebben a sorozatban van még jó pár kívánatos darab, a japók elég jó érzékkel szedték össze egy csokorba ezeket a kocsikat...

A világoskék verziót már mutattam pár éve - és hihetetlen, hogy itthon boltban azóta sem nagyon láttam, pedighátugye, mindegy - és ehhez érkezett még tavaly december környékén a most következő kétszínű Karmann Ghia, amely a 2015-ös Classic Rides ötöspakkból származik, és szintén jól sikerült:

Nagyon baráti áron lett az enyém, ugyanattól az eladótól vettem börzén, akitől a Superkings Volvo mentőt. Szép a festése, bár a részletezéssel nemigen bajlódtak, szépek a felnik, és jól áll neki a fehér beltér is - ez ugye, ahogy a képen is látható, ha nem emlékeznétek, az elődjénél még fekete volt. Lett közben egy zöld is, de az marad bontatlan:

Tetszetős darab tehát ez is, remélem, még lesz szerencsém pár további színben is beszerezni a jövőben.

Nagyon kevés Greenlight cuccom van, a most következő Bogár az egyik közülük. Érdekes módon nem az a mezei darab látható mindjárt kibontva, ami már szerepelt itt még bontatlanul, hanem egy a Gremlins, azaz a Szörnyecskék című filmből való darab, a GL egy új, filmes autós sorozatából. Ez egy olcsóbb széria, és nem is jár hozzá teljes műanyag bliszter, csak karton + buborék, cserébe a karton dekorációja sem olyan exkluzív, mint kellene, ezért is voltam olyan bátor, és téptem fel - de így legalább kézbe tudtam fogni életemben először egy VW Bogarat ettől a gyártótól is:

Kicsi, de nagyon szépen részletezett darab, és az élethű kerekek nagyon feldobják. Nem rugózik, nem nyíilik, akár csak az utolsó kép erejéig mellé tett Matchbox, de annál sokkal inkább tűnik modellnek, a MB egyértelműen játék, ezt viszont nem adnám szívesen egy gyerek kezébe, törékenyebbnek is tűnik a Mikiegeresnél. A színe nagyon jó, és jól illenek a piroshoz kétoldalt a fekete fellépők. Rendszámot viszont nem festettek neki. A méretére talán az lehet a magyarázat, hogy valamelyest tartani akarhatták az arányt az egyéb Greenlight modellekhez képest, legalábbis ez az én megfejtésem - ha másnak van más teoriája, ossza meg bátran kommentben!

Elmo szerintem kifejezetten jól áll a Volvónak... :) Bekerültek a svéd zászlós kispárnák is, illetve a fontos matrica a hátsó szélvédőre:

A Merci buszba szintén rendeltem az ebayről pár klassz párnahuzatot, amelyekbe pedig az Ikeában vásároltunk belevalót:

Na, hogy tetszenek, jók lettek?

A legutóbb említett gyereksétáltatás másik szemrevaló eredménye ez a Jaguar. 12 hengeres jobbkormányos csoda, erősen kívánatos állapotban. Hasonlót mutatttam már, de élőben azért sokkal lenyűgözőbb...

Egy korábbi börzés turkálás gyümölcseként lett az enyém a most következő Hot Wheels 1958-as Thunderbird. Errefelé voltmár a blogon egy 63-as, itt meg egy sokkal későbbi a Matchboxtól, de ez a változat is megtetszett, így megvettem. Semmi extra, sima mainline, de mindene rendben van:

Nem makulátlan, ez látszik, de a hibái alig tűnnek fel. Mind az elejét, mind a hátulját a fém uralja, elöl a hűtőrács, hátul a lökhárító és a csodás kerek lámpák kombója, amelyek az alváz folytatásai. A felnik modernebbek, mint kellene, cserébe a szín és a mintázat autentikusnak mondható, illetve az utolsó képről felsejlő belső tér is korhű, elsősorban a szép (nagy) kormánykeréknek köszönhetően. És ezúton szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy már régen lebontottuk a karácsonyfát :)

Update: a most hétvégén lezajlott AMTS-ről a TC-on fellelhető néhány album, közülük küldte a mindig nagyon figyelmes Sam. Joe az imént ezt. Köszönet érte! 

Március 15-én elbuszoztunk Visegrádra, és ott is töltöttünk pár kellemes napot. A busz kiválóan teljesített, zokszó nélkül mászott hegyet, és most már úgy tűnik, nem csak én élvezem a buszozást, hanem a kis családom is...

Ez meg itt egy werkfotó :)

Egyelőre tehát mondhatom, bevált a batár!

Ez a drága Tomica mindig képes megörvendeztetni az újabb és újabb remek japán rendőrautóival, ezúttal a 370Z Nismo változatát öltöztették zsandárnak, és nagyon is jól tették ezt.  Illik is a 350Z mellé:

Kimondottan vad lett az összhatás a szélesítéseknek és a kerekeknek köszönhetően, a megszokott rendőrségi festés pedig szerintem minden japán autónak jól áll. És persze a nem japánoknak is, ha már itt tartunk. Szokás szerint rugózik, csodásan gurul, és nyithatók az ajtók rajta. Jó hír, hogy a dekoráció mellett a lámpákra is jutott festék, belül viszont csak szimpla fekete minden, igaz, oda talán nem is kell ennél több. Bejön?

Szoktunk néha, leginkább hétvégén, amikor én is rendesen ráérek, és nincs még sötét, sétálni a környéken Félix fiammal, és ezeket a sétákat mindenki arra használja, ami érdekli: ő a kutyákat és a kukákat számolgatja össze, én pedig az autókat nézegetem - persze közben azért beszélgetünk is, leginkább kutyákról, kukákról és autókról. Az egyik ilyen sétánkon fotóztam ezt a gyönyörű Barkast is, sőt az elkövetkező három carspotting bejegyzésben megtekinthető autókat is, szokatlanul eredményes portya volt ez tehát ;) 

Igazából azt sem tudom, ez most minek számít: filmes autó, vagy csak simán celeb autó? A rajongók nyilván tudják, a többieknek meg leírom, hogy a most következő kisautó a Halálos iramban sorozat Han nevű szereplőjének a valós (gondolom, egyik) kocsija. Temérdek érdekes részletről olvashattok például itt vagy ott a kocsiról, sőt kisfilm is jár:

A kisfilmből kiderül, főleg hogy ez az igazi apropója, hogy a kocsi megjelenik a Gran Turismo című autós szimulátorban is, amelyről régebben már többször is esett szó itt a blogon, így akkor a bevezetőben írt kérdéshez még egy: lehet, hogy akkor ez most játékos autónak számít inkább? Végülis tökmindegy, állat jól néz ki, és kész:

Nem tudom, de feltételezem, hogy a castingot nem nulláról kellett megtervezni, nem volt ugyanis olyan régen, amikor mutattam a kék Kaido Racert, ez lényegében ugyanaz, csak mások a lámpák, a szélesítések és ez kapott előre a sárvédőkre visszapillantókat. A hátsó traktus kifestése csodálatosan sikerült, nagyon feldobja az amúgy akár sivárnak is nevezhető fehér festést, de mivel ugye itt egy igazi autót mintáztak meg, nem nagyon volt lehetőség színeket próbálgatni. És jó is ez így! Ezt a posztot egyébként még december végén írom, most még nem túl gyakori darab az üzletekben, de szerintem mire olvassátok, már mindenkinek meglesz. Annyival próbáltam még feldobni ezt a posztot, hogy egy öreg elefánt hátán készítettem a fotókat, ne legyenek már olyan egysíkúak a beállításaim... Sikerült?

Hazatért végre a Volvo, istenke éltesse! Pöpec a motor, friss a műszaki, atom a futómű, gengszter a Merwede. Lesz nemsokára felújított kormánymű benne, illetve fekete oldalkárpitok belül - ezért nem is tettem fel most belső képeket. Az első lökös alatti szoknya is új, az eredetije szerényebb volt, ez optikailag még egy kicsit lejjebb teszi. Azóta megjártam vele Csepelt oda-vissza, illetve krúzoltunk egy kicsit a Blaha környékére is, minden fasza, gyönyörűen duruzsol a  frissen kábelezett és új vezérlést is kapott sorhat. Hálám örökké üldözni fogja Phranky mestert és kis csapatát, hogy visszahozták a halál közeli állapotból, és újra az utakat róhatja. Folytatás következik.

A most következő 1:43-as Renault-t ugyanattól a kedves angol bácsitól vettem a december eleji börzén, akitől a legutóbb mutatott Michelin-verdákat is, ráadásul hasonlóan jó áron, konkrétan 500 forintért. Még doboza is volt, igaz, az nem az eredeti, mert bár Norev feliratot viselt, a Made in Portugal is az oldalára volt nyomva, ez meg ugye francia. Ennyiért nyilván nem lehetett otthagyni, úgy meg főleg nem, hogy egyébként én nagyon szeretem a gyártó Jet Car sorozatát, amelyből már szerepelt itt a blogon régebben egy Kacsa, egy Merci és egy Peugeot is. A puritán kék festésnek köszönhetően ez egy egyszerűbb darab, mutatom is:

Sokkal inkább játéknak való, mint a csak a fotók kedvéért mellé tett Legendás rendőrautó, baromi jól gurul, remek a rugózása is, de nem nyílik semmije. Teljesen hibátlanul került hozzám (mondom, doboza is volt), az első rendszám gyári kiképzését viszont nehéz megérteni, ennél kulturáltabban is megoldhatták volna. Nem gondolták túl az első fényszórók megoldását sem, de összességében egy teljesen jól kitalált kisautóról van szó, ezeket a kerekeket alatta pedig kimondottan kedvelem. A börzén egyébként, miután megvettem, még vagy két-három gyűjtőtársamat irányítottam a bácsi asztalához, hogy ne csak nekem jusson a jóból, remélem, ők is sikerrel jártak...

Bár a fenti kép még Budapesten, a Dohány utcában készült, ahol megvolt az első tolatós párhuzamos parkolás (és nem látszik, de előtte is állt egy autó), 12-én vasárnap megtörtént a busz első éles utazós tesztje is, letekertünk ugyanis Szegedre, és szinte rögtön vissza, ez barátok közt is 350 km. Jól bírta a batár az autópályát, stabil 90-95-tel végig, egy-egy előzés esetén beleharaptunk a 100-ba is.

Egy héttel korábban vittem le a kis családom egy hétre délre, akkor a Hondával mentünk, amibe a feleségem által összepakolt nem kevés csomagot alig tudtam betetriszezni, volt ott utazóágy, babakocsi, etetőszék, táskák, miegyebek, szóval ki voltunk tömve rendesen. A Merci csomagtartója a 9 ülés mögött viszont úgy nyelte el ugyanezt a csomagmennyiséget, hogy még csak az ablakig sem telt meg... Tapasztalat: az ilyen tempó ilyen távon fárasztó, mert elég nagy a kormány holtjátéka, így a pici kis korrigálások, amik szükségesek, folyamatosan viszonylag nagy mozdulatokkal járnak, szóval ez a része nem tetszett. Továbbá a ki tudja, milyen típusú vezetőülés sem annyira jó, kicsit rövid az ülőlapja, de a hátamnak sem volt túl kellemes a támla, szóval ezt a két dolgot mielőbb orvosolni szeretném. Van valami gebasz az üzemanyag betöltőcsövénél is, tankolás során, ha normálisan megy be a cucc, másodpercenként lekattan, így vissza kell venni az intenzitásból, és szép lassan csurgatni bele a lötyit, így viszont 40 liter kb. negyed óra alatt megy bele, ami szívás. Ezt is meg kell majd csináltatnom. Az üzemanyag szintjelzője a műszarfalon továbbra sem működik, így nullázgatom a számlálót, és úgy tankolok, hogy 10 liter / 100 km-rel számolok remélem, átmenetileg kitart ez a módszer, majd meglátjuk... Azt viszont, amire alapvetően ezt a kocsit vettem, elég jól teljesíti, a fenti nehézségek ellenére is élvezem minden pillanatát a buszozásnak. Ha pedig tényleg úgy beválik, ahogy szeretném, lehet, hogy a következő autócserénél már valami hasonló kategóriában fogok gondolkodni, csak valami újabb típusban.

Huhú, de régen volt már 2012, amikor először mutattam itt 1:43-as Michelin-járgányokat...! A decemberi börzén azonban sikerült újra beszerezni a régen eladott példányokat, mert az 500 forintos darabárnak nem sikerült ellenállnom. Igaz, nem is nagyon próbálkoztam. Na, vegyük sorra:

Az Acadiane mondható a leginkább újdonságnak a három közül, mert az eddig nem volt meg ekkorában, csak kisebb méretben. Ez már az 1:43-as méretaránynak köszönhetően is élethűbb, részletesebb modell, és modellségére nincs is jobb bizonyíték, mint hogy talpon áll. A lámpákat átlátszó műanyagból alakították ki, a lökhárítók és a hűtőrács is szép, a felnik viszont egy kicsit elnagyoltak. A festésre viszont nem lehet panasz. A  következő is egy Citroen, a már ismert H-truck. Ha kattintottátok az előzményt, láthatjátok, hogy ez most egy pótlás, ez ugyanis megvolt régebben, igaz, nem pont ebben a változatban, ez ugyanis érdekes módon egy picit butított verzió:

Nem nyílik ugyanis semmije, ellentétben az anno elétek tárt elődjével. Ezt leszámítva mindene megvan, ráadásul szépen kivitelezve, és itt már a keréktárcsákat sem érheti kritika, jól néznek ki azok is. A részletek és a festés itt is példás, és a tetején üldögélő Bibendum is megvan leesve valahol, alkalomadtán majd vissza is ragasztom. Ellentétben ezzel az egyszerűsített darabbal a Saviem már egy az egyben ugyanaz, mint ami megvolt, ennél nem változott semmi, csak annyi, hogy most megint megvan :)

Természetesen ez a legméretesebb a három közül, ez azért már nem kisteherautó, és szerencsére a három modell egymáshoz viszonyított mérete teljesen életszerű, ennek külön örülök. Kis műanyag biszbaszok rendben, festés hibátlan, felnik klasszak, bár a jobb oldali külső visszapillantó tükör valahol elhagyta magát, a szerencsés megtaláló tartsa meg nyugodtan! És ha valaki lemaradt volna a korábbi posztokról, vagy csak úgy simán nem tudja, honnan lehet ismerős a Saviem ábrázata, kattintson erre a bejegyzésre, ahol kiderül a nagy titok. Az egyébként megy fejből, hogy még melyik kisteherautó illene még ebbe a sorba annak ellenére, hogy Matchbox? Mutatom.

Február 18-án VW alkatrészbörzére mentem Újbudára a Galvani útra. No nem mintha lenne olyan autóm, amihez ilyen holmira szükségem lenne, de az egyik eladó bont Merci kisbuszt is, így lebeszéltem vele pár belső kilincset, dudagombot, zár-alkatrészeket, ilyesmit. Na, ott fotóztam ezeket:

Persze, nagyon tetszett a busz, ilyet látva mindig eszembe jut, hogy egyszer az enyém is lehetett volna ilyen szép, ha nem marad félbe a projekt, de ezúttal a Bogár volt az, amelyik teljesen ellopta a szívemet... ;)