Viszonylag gyorsan lefolyt idén májusban a hype a most következő Hot Wheels VW T2-es kapcsán, ugyanis meglepő módon ebből a kisautóból annyi sok érkezett Magyarországra, hogy szerintem még az is vett belőle, aki nem akart. Én is behúztam belőle egyszerre több darabot is, mert ki tudja, mit hoz a jövő, de jutott olyan is, amit fel is bontottam:

Platós VW-témában egyébként egy kicsit nagyobb, 1:43 körüli méretarányban már mutattam egy T1-est régebben, duplakabinos is szerepelt már a blogon, sőt duplakabinos (Siku) T2-es is, de nem volt kérdés, hogy ez is kelleni fog, sőt ha lesz normális recolor, az(ok) is. HW T2-esekkel eddig nem álltunk túl jól, bár kétségtelenül volt próbálkozás... Nem fáj, hogy ez egy szénné tuningolt, porig ültetett verda, szerintem jól áll neki ez is, ahogy a Greenlightnak meg az áll jól, hogy az a gyári modellt idézi a lehető legjobban. Ja, és ha már itt tartunk, egy ilyet is vettem nem olyan régen az egyik börzén, egy újabb VW SP2-est, amely típusról már írtam, de azért mutatom itt és most, mert erről az új darabról nem terveztem külön posztot:

És persze kibontani sem szándékozom, ez egy újabb kisautó az ebből-veszünk-majd-kertesházat alapba... A lég hűtsön Titeket!

Először úgy volt, hogy a Merci busszal utazunk. Aztán meg hogy a Hondával, utánfutóval. Végül így, és cserébe végig 130 pályán.

Ma két Volkswagen jön, egy régebbi, és egy újabb. A régebbit a Városligetben fotóztam Húsvétkor:

Az újabbat nagyjából ugyanakkor, csak már a mi utcánkban:

Persze nem kérdés, melyik kéne jobban ;)

Négyre bővült a Tomica Dandy-flottám, azaz az 1:43-as Tomicáim száma. Ez a piros-fehér Bogár az újdonság:

A festést és a villogót leszámítva ugyanazt tudja, mint a narancs, szóval erről most nem is írok többet. Jutányos áron jutottam hozzá, ezért is csaptam le rá, egyébként ahogy látszik is a képeken, nemigen volt rá szükségem. De most már mindegy...

Nem mondom, hogy nagyon bőlére eresztette a wikipedia, mindössze ennyit ír, szabad fordításban: "A Fiat 238-ast a Fiat nevű olasz autógyár gyártotta 1967-től egészen 1983-ig. A kisteherautót '67-ben mutatták be a sikeres 1100T utódjaként, az Autobianchi Primula alapjaira építve. Számtalan karosszéria- és felépítmény-változatban készült haszon- és személygépjárműként is. 1974-ben a Fiat egy új kistehert mutatott be, a 242-est (tessék, ez az, ha valaki nem vágná a formát fejből, nekem is megvan ugyanis), nagyobb benzinmotorral, de ahhoz már dízel erőforrás is volt.  Bár az eladások végig jól alakultak az eredeti motorral, később mégis kihoztak belőle egy erősebben motorizált változatot. Aztán 1983-ban leváltotta a Ducato." Kicsiben, 1:43-as méretarányban a Legendás rendőrautók sorozatból szereztem be az újságosnál:

Szerintem túl nagy lett egyébként, mert modellként túlnő a nemrég mutatott rendőrségi T2-es Volkswagenen, pedig a valóságban annál jóval kisebb ez a kocsi. Illett volna ezt az állítást egy fotóval is alátámasztanom, tudom, de a méretezés miatt annyira szarul néznek ki együtt, hogy inkább hagytam, a nemsokára következő legújabb Tomica Dandy modellem egy fokkal jobban mutat mellette, így inkább azzal fotóztam össze. Ettől függetlenül teljesen rendben van, ahogy a sorozattól ezt megszokhattuk, részletes, élethű és szép. Már amennyira az igazi is az ;) Figyelem, lesz még hasonló rendőrautó!

A Várban lőttem Húsvétkor:

Eszméletlenül kívánatos, még a gyári(nak tűnő) vonóhoroggal is...

A most következő óriási méretű bolygókerekes, önjáró Mazdát hasonlóan a hasonló kivitelű, de kisebb Merci kisbuszhoz, 2000 forintért vettem, kizárólag eladás céljából - úgy voltam vele, hogy ezen is lehet fogni egy kis zsebpénzt. Persze tetszett is azért, így úgy voltam vele, hogy ha nem megy el, az sem baj, szívesen elnézegetem én ezt otthon is. Mind a közel 40 centijét:

Mint az utolsó képről láthatjátok, jók voltak a megérzéseim, amikor kiszúrtam a vaterás hirdetést... ;)

Ezt a régi, bolygókerekes, Merci kisbuszt (L407 talán) ábrázoló játékot azért vettem meg, mert olcsón hozzá tudtam csapni az eredetileg kiszemelt, következő (2-es jelű) posztban tárgyalandó autóhoz. Az is bolygókerekes lesz, ahogy a cím is engedni következtetni. Kissé sajnos hiányos, mert szerintem két kis sziréna (hangszóró) hiányzik a tetejéről, de összességében egyben van. Azt viszont, hogy működik-e, nem tudom, még nem tudtam kipróbálni, de sort kerítek majd rá, ígérem!

Furcsa, hogy a vezetőfülkében két ennyire eltérő bőrtónusú ember kapott helyet, viszont ami jó, hogy bár csak festett formában, de van tűzoltókészülékük is,jobb félni ugyanis, mint megijedni, nem véletlenül kötelező felszerelés az azilyen nagyobb teherautóknál. Az autó elején a Mercedes-csillag nem áll túl jól, ellenben a kerekeit nagyon szépen sikerült megformázni, teljesen élethűek a tárcsák. Amúgy meg az egész kisautó is meglehetősen élethűnek mondható abból a szempontból, hogy hát az igazi sem egy szépség, ez a kicsi (1:24-es méretarányra tippelek) viszont különösen rusnya, szokás mondani, annyira, hogy már szép. Na, valahogy így vagyok vele én is, ezért vettem meg. Három bolti Matchbox áráért...

De szép kerek szám! Ehhez az egyik örök kedvenc dukál:

Szintén Zuglóból. A kormány meg biztosan jó kezekben van ;)

Az április eleji börzén fogtam ezt a madarat, együtt egy másik korabeli Siku társaságában, amiről majd csak később lesz szó. Ekkorában ilyenem eleddig nem volt, csak nagyobb, 1:43-as méretben, azt mutattam is. (Vicces, hogy a linkelt poszt utolsó mondatában mit írtam, illetve hogy aztán pár hónappal később milyen autót is vettem.) Szóval ott figyelt ez a kisautó egy asztalon, és először nem is vettem észre, mert az első mondatban említett kis társát szemeltem ki magamnak, felemeltem, megérdeklődtem, mennyi az annyi, és lényegében az alku közben emeltem be ezt a darabot is a történetbe, így kerekedett ki végül 2000 Ft a kettőért. A másiknak van egy pótlandó hiányossága, de ezt nem tervezem felújítani (vagy helyesebben: felújíttatni), ez szerintem így még pont rendben van, szerkezetileg teljesen ép, a festés pedig azt mutatja, hogy megjárt pár üldözést, de mindig győztesen került ki ;)

Biztos mondtam már, de szeretem ezeket a régi Sikukat, még ha nem is feltétlenül az élethűség az erősségük, megvan bennük a régi játékok kedves bája, az odafigyelés a részletekre, azaz az elhivatottság, hogy a gyerekek hadd kapjanak valami jót és igényes holmit. Ezt ma már - legalábbis a mutatott régi Merci akkori kategóriájának mai megfelelői esetében - nem olyan könnyű megtalálni, de talán nem csak a játékok tekintetében. Filozofálás OFF ;)

Jó múltkor sikerült a narancs Trabi mellé egy (sőt két) újabb trafikos tesót szereznem, de egyikhez sem járt a gyári kerék, csak valami apró izék, meg se mutatom. Az április eleji börzén ezért három "normális" kisautó mellett vettem egy filléres, roncs Burago dzsipet csak a négy kereke miatt. Hát, talán inkább valami személyautót kellett volna inkább, mert ezek túl nagyok lettek, de most már maradnak:

Tök jól áll szerintem ennek a Trabantnak a valóságos bilikékhez képest sötétebb, így talán komolyabb kék szín, a kerekek meg, hát istenem, mint tehénnek a csizma, ami ugye, ahogyan azt a Top Secret! óta tudjuk, igenis működik... Úgy, ahogy.

Zugló, Uzsoki utca. Április eleji találat.

Hát pont ugyanilyen képet nemigen találtam, nem elég nagy az internet már a szirszarjaimnak, úgy látszik, de talán ez is megteszi. Kicsiben ez egy viszonylag új darab a Hot Wheelstől, és hát baromi jól néz ki, egyszerűen nagyszerű, kevés sallang, jó szín, normális kerekek - harmonikus az egész. Mutatom:

A Porsche-rajongók igazán nem panaszkodhatnak az elmúlt pár év felhozatalára, az egyre erősebb japán vonal mellett a Hot Wheels szépen teljesít e téren is, klassz és érdekes darabokat hozogatnak ki folyamatosan. A csík az elején egy pöttyet elcsúszott, de a lámpafestés nagyjából pontosan sikerült, ez jó hír. Az oldalsó feliratok nélkül talán túl sivár lenne már, így pont jó. Szerintem, ha lesz még belőle mondjuk narancssárga recolor, azt majd még megveszem, esetleg pirosban, de az igazi valami autentikus Martinis versenyfestés lenne, az még bejönne. Meglátjuk.

Imre küldte a rendőrt Dunaújvárosból:

A Volvót meg Pécsről:

Köszönet a kiváló találatokért!

Március utolsó, de kellemesen napos vasárnapján - mert előtte szombaton egész nap forgattunk - ellátogattunk a két fiúval a budaörsi Kocka kiállításra, az ország legnagyobb lego-kiállításaként hirdetett rendezvényre. Arcpirítóan sokba került a belépő, és nem mondom, hogy teljesen megérte, de ez részben a mi hibánk, hiszen akár egy egész napot is el lehetett volna tölteni ott játszóházzal, kajálással, mindennel, de mi "csak" a kiállítást néztük végig, illetve utána még egy fél órát építgettünk egy kicsit az erre kijelölt részen, mert ebédre haza kellett érnünk. Két gyerekkel a kiállítást sem tudtam maradéktalanul élvezni, de azért a nagyját sikerült megnézni, és hát amikor így vagyunk, az elsődleges cél, hogy ők érezzék jól magukat, nem (csak) én. Pár képet is lőttem, az egyik kedvencem ez a reptér volt, amire még az AN-2-est is megépítették:

Gyűrűk Ura és egyéb fantasy-témákban is volt pár klassz dioráma:

Külön helyezték el a többitől a Star Wars-os legókat:

Itt meg a minden más:

Kellemes volt egyébként, tényleg, de engem zavart a túl sok ember - mindenesetre a rendezők tuti elégedettek lehettek, valószínűleg elég nagy nyereséggel zárják majd a kiállítást...

A fenti bevezető képben az az érdekes, hogy nem a neten keresgéltem, hanem egy régebbi carspotting posztból származik, Brekitől, Finnországból. A következő kisautót (is) tökéletesen kivesézte Andris a szomszédban, ezért nem is nagyon maradt miről írnom vele kapcsolatban, hacsak annyit nem, hogy nekem nagyon bejön ez a rozsdás design, és kimondottan jó választásnak tartom a kocsi alá ezeket a szélesített lemezfelni-imitációkat. Tessék:

A krómozást viszont nem kellett volna szerintem így túltolni, bár értem, miért és hogyan. Szemlátomást egy darabból áll ugyanis a front maszk, a motor kilógó része és a beltér, így ha mondjuk az utóbbit bordóra készítik, ami szerintem jó választás lett volna, az első kettőnek is olyannak kellett volna lenni, ami megint csak nem lett volna szerencsés. Talán még egy semleges sötétszürke vagy fekete szín oldhatta volna jól meg ezt a feladatot, de kár ezen filózni, majd megnézzük, milyen lesz belőle a következő recolor - bár úgy sejtem, valami elcseszett sárga-lila versenylángos kivitelt kapunk a nyakunkba. Ha így lesz, maradok ennél... Közben kijött egy szintén pofás sötétszürke változat, de ha jól láttam, más kerekekkel, úgyhogy nem veszem meg.

Land Rover lakóautó a Clark Ádám tér közeléből:

Egy reklámfilmes forgatás során lőttem március végén, és úgy tűnik, nem nagyon van használatban.

Ha valaki egy kicsit jobban szeretne elmerülni a batár méretű station wagonok lélektanába, ajánlom, olvassa el ezt a cikket, érdemes. Bevallom, nagyon nem vagyok komfortos az ilyen amerikai tepsik területén (még az ajtók számát sem találtam el jól a fenti képen), seperc alatt képes vagyok elveszni az évjáratok, verziók és almodellek erdejében, és ha azt mondom, ezt nekem ránézésre egy Kingswood, akkor pillanatokon belül megjelenik Joe mester, és három bekezdésben (jogosan) kijavít, pontosít, edukál. Legyen így most is, addig is mutatom a Matchbox viszonylag új modelljét, amit sokan nagyon vártunk, és sokunknak egy kicsit csalódást is okozott...

A jó hír, hogy nulláról elkészítettek egy olyan valódi kocsit kicsiben, ami eddig nem volt a MB kínálatában, ennek mindig örülünk - biztosan nem csak nekem van herótom a temérdek nagyon bugyuta fantáziamodelltől és ezredik hókotró-változattól. Az is szuper, hogy nem "csak" egy sima autót mintáztak meg, hanem kapott autentikus kiegészítőt, esetünkben túracsomagot és kenut a tetőre. Egy ilyen autónak ez nagyon jól áll, hétköznap ingázó és igavonó, hétvégén a családi kikapcsolódás eszköze, true. Méreteinél fogva egy nyolcszemélyes családnak is akár :) De hogy mi a csalódás? Hát basszus, egy kicsit olyan igénytelen lett az egész... Az eleje még oké, full króm, akár az igazi, ez tetszik. De a szélvédőket miért kellett átláthatatlan feketéből készíteni, ez kinek jó? A gengszter-sötétítés úgy általában remek dolog, nem beszélve a költségcsökkentés okán elnagyolt vagy elhagyott beltér eltakarásában szerzett érdemeiről, de ehhez a kocsihoz egyáltalán nem illik! No és a csomag is a tetőn olyan, mintha én mintáztam volna gyurmából... :( Cserébe kiemelték oldalt a díszcsíkot és a kilincseket, illetve a lehető legjobb kerekeket választották alá. Az összkép így egy kicsit talán kiegyenlítődött, de szerintem lesz még ebből normálisabban kinéző változat. Csak győzzük kivárni.

Mindezek ellenére én örülök, hogy megjelent, mert véleményem szerint minden újabb idétlen színűre festett fantáziamodell és kombájn egy újabb szög a Matchbox koporsójába, és kellenek a valós modellek, mint egy falat kenyér, mert majd a végelszámolásban (amire remélem, nem kerül sor soha) minden bizonnyal igen nagy szerepük lesz ellensúlyként ;)

Alakulgat tovább a busz belseje, egyre inkább kedvemre való. Végeztem a belső anyaggal történő borításával, az utolsó elemre is felkerült az Ikeás kockás minta, szerintem nagyon sokat dobott rajta. Mutatom az utolsó fázist:

Itt fent a szabadtéri "munkaasztalom" látható, a gyerekek régi kiskádjának lába, eggyel lejjebb pedig azt tudjátok megnézni, mi van a belső burkolat alatt - szerencsére nem a sima fém, hanem egy extra hungarocell-réteg, gondolom, hang- és hőszigetelés gyanánt, bár az előbbi terén ez nem sokat ér, amennyire tapasztaltam... 

Ha igazán rendes munkát akartam volna csinálni, illett volna nem csak egy vékony szivacsréteget az anyag alá tenni, ahogy ezt Porsche is írta korábban, de a belső borítást adó, fehérre festett, de mára már sok helyütt hullámossá vált fa lemezeket is újra kiszabnom, tehát gyakorlatilag az egész belső burkolatot újra csinálnom, de erre nem vállalkoztam, ehhez nem volt elég elszántságom. Viszont szorgalmiként beburkoltam az ülések alatti kis tárolóhelyek deszkákból eszkábált kis "ajtajait" is, a jobb összhatás kedvéért. Az utasülés alatti rekesz üres, kávé közé rejtett kokain csempészésére kiválóan alkalmas, a vezetőülés alatt viszont az akksi foglal helyet, oda más nemigen fér, max némi készpénz.

Egyenként két részből állnak, hogy az ülés leszerelése nélkül hozzá lehessen férni a mögöttük lévő helyhez, de szerintem egész jól sikerült ezt megoldanom, hogy ne legyen túl feltűnő. Na, hogy tetszik a végeredmény?

Amúgy használjuk is a buszt arra, amire való, kirándulgatunk, járkálunk ide-oda a batárral, az elmúlt hétvégén pl. Lajos-forráshoz buszoztunk ki, remek móka volt:

Minden jót!

Legutoljára február elején volt itt szó egy Citroen DS-ről, de ennél már sokkal régebben is szerepelt a típus a blogon. Viszont a következő delikvens miatt fontosabb, hogy a "simánál" is talán érdekesebb kombiként is mutattam már a kocsit, kétszer is. És most ez lett meg nemrég 1:43-as méretarányban, Norevként:

Pedig nem is akartam. Az úgy volt, hogy vettem a vaterán egy Matchboxot, a nemrég látott Aeromax-et, és ha már leveleztünk az eladóval, rákérdeztem, mije van még? Tudjátok, azért, hátha hozzá lehet csapni valamit, ami nem drága, és így optikailag csökkenthető a postázás költsége. Végül összesen három kisautó lett az egyből, ugyanis ebből a pakkból származik a TV News Truck is, amit eredetileg meg sem akartam venni :) A Norev Citroenje vizonylag egyszerű kivitelű, de ennek ellenére nagyon szép és élethű darab, minden a helyén, és még olyan extrákat is kapott, mint a pótkerekeket szállító tetőcsomagtartó, illetve az ez elé szerelt tetőlámpák. Egyfajta rallye support kocsiról lehet szó ez esetben, és bár nem beszélek franciául (sem), valamiféle ilyesmit sugall az oldalára felírt Service Competitions is. Annyira, hogy találtam is a neten egy képet, amely bevetés közben készült:

Tökéletes!

A jó öreg Sam. Joe mester volt olyan rendes, és feldolgozta már ezt a kisautót évekkel ezeleőtt, szóval aki modelltörténetre, érdekességekre kíváncsi, lesz szíves átkattintani a szomszédos Matchbox Memories blogra, és ott jól elolvashatja ezeket. Itt viszont akkor jöhetnek a képek:

Halovány emlékeim szerint valamikor régen megvolt már nekem ez a kisautó, de aztán elkallódott (nem, valszeg eladtam), de most pár hete belefutottam egy hirdetésbe, és megvettem, mert szerintem ha nem is fontos, mindenképp érdekes darabja a Matchbox-szortimentnek, de akár az egész autótörténelemnek is. A Morgan fullban tolta a retrót, amikor ezt a kocsit megrajzolta, ekkora kockázatot sem a Chrysler nem vállalt a PT Cruiserrel, sem a VW a New Beetle-lel, sem pedig a Mini a ...ö... Minivel. E két utóbbi típus egyébként az Aeromax kapcsán is érintett, mert eleinte Beetle-lámpákkal szerelték, aztán később (2007-től) Mini-fényszórókkal, csökkentve egy kicsit a "bandzsítását" az autó elejének. Matchboxként szép lett, jók az arányai, klassz a színe, szépek a kerekei, és nagyon tetszik, hogy kaptak festést a részletek. Egy ilyen nagyon markáns formájú autót egyébként szerintem egy kicsit könnyebb talán elkészíteni, mint egy semmilyent, és tényleg meg kell hagyni, hogy kiválóan sikerült átültetni a formavilágot kicsibe. Legközelebb pedig talán normálisabb fotókat is sikerül majd készítenem róla...

A Belvárosból. EMPI felniken. Ültetve. Felújítva. Kéne.

Hogy miért volt szükségem erre a piros cabrióra (Convertible, bocsánat), azt itt írtam le. Szerintem mire ezt a posztot olvassátok, már meglesz a normál, zárt változata is pirosban, és akkor ígérem, egy darabig majd megint nem zaklatok senkit modern amerikai izomautóval...

Teljesen jók a kocsi formái, arányai, kerekei, szinte minden stimmel! Még a régebbi fajta MB-verzióihoz is oda lehet tenni. De hogy ebbe hogyan és miért voltak képesek dodszem-kormányt szerelni, azt amíg élek, nem fogom megérteni... Még a műszereket, belső légfúvókat is sikerült kiplasztikázni, miért pont a kormánnyal kellett így elbánni? (Itt van egy megdöbbentően gyönyörű ellenpélda, igaz, más árfekvésben.) Jó, a beltér színébe is bele lehetne kötni, egy selymes vagy matt fekete talán jobban állna a kisautónak, de ezen már nem akadok fel. Az első lámpák és a hátsó traktus remekül ki lett festve, le a kalappal - de már többször mondtam, írtam, hogy ennek kéne lenni a minimumnak. Hátha így lesz...

Realtoy- és Majorette-kivitelben már megvolt a Porsche Cayenne, de valahogy a Matchbox által készített változata kimaradt. Ne kérdezzétek, miért, így alakult. De sikerült pótolni, ráadásul turkálós áron. Ennek megfelelően tehát nem is makulátlan, de egyben van:

A nem túl jelentős méretéhez képest talán túl nagyok lettek ezek a kerekek alá, de összességében nincs vele nagy baj. Egészen addig, amíg mellé nem tesszük az elvileg sokkal igénytelenebb Realtoy-féle Cayenne-t, mert abban a pillanatban egy világ omlik össze bennünk. Ugye? A lámpák és a hátsó rendszám kifestettségének ténye, no és a külső visszapillantók megléte persze jó pont, de az ilyen apróságok hiába is próbálják kompenzálni azt, hogy ezt a kisautót sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni...

Nemrég jutottam hozzá egy Tomica Nissanhoz, aminek az aljára fantázianevet írtak - hallottatok már ilyesmiről? A mintegy 6 éve mutatott Realtoy GT-R minőségi színvonalán van a kisautó - tehát tök rendben van :)

A szokásostól könnyebb, egyszerűbb kivitelű darab, nem nyílik semmije, nem is rugózik, de formára, összhatásra rendben van. Festett lámpákkal, de vélhetően beltér nélkül - valószínűleg ezért is lett ilyen durván lesötétítve. És itt mutatom a turpisságot:

Bizony, Nissanról szó sincs. "Cool Drive Type L" :D Létezik egyébként ugyanez hivatalos megnevezésű kiadásban is, az sokkal részletesebb, kidolgozottabb, de ez a darab nem ilyen. Nem is dobozban érkezett, hanem egy kissé megviselt állapotú bliszteres kartonon, gondolom, valamiféle olyan sorozat részeként, amit kisebb gyerekeknek szántak, szétdíbolni. Nálam nem ez lesz a sorsa ;)