Jövő héten lesz kisautó is, ígérem, de addig zene:

Kicsit be van baszva :) És akkor rögtön egy példa a másik (zenei) végről, úgy mint Brains:

Jók ezek az átdolgozások. Azért ezt a kettőt emeltem ki, mert egyrészt ezek tetszenek a legjobban, másrészt az előadókat külön-külön is bírom. No persze a Tankcsapdát is, csak azt nem annyira...

Egy DKW-val, ami egy 1936-os F5 Roadster:

A fotók külön itt, itt és itt, nagyban. (Más téma és régebbi is, de érdemes kattintani.) Jut eszembe, sikeresen eladtam a régi tetőt a Golfról, nem mondhatom, h kapkodtak érte, de legalább nem foglalja itt a helyet többé, ráadásul némi kis pénz is bejött...

"Álmaimban Amerika visszainteget..."

A kis gyűjteményért ezúttal is köszönet Andrew0807-nek! Hangulatzene, de nem a poszt elején idézett:

Hanem egy kicsit keményebb. Kellemes hétvégét!

De ezúttal nem Golf, hanem egy Bogár. A márkán és a tetőnélküliségen túl az a közös bennük, hogy mind a kettő az enyém, ami a kis Tomica esetében nagy szó, mert már régen vadásztam rá. Tetővel megvolt már egy ideje, azt mutattam is, de ez a cabrio kellett már nagyon, most végre meglett ez is. Ilyen:

"Szokás szerint" nagyon szép darab, japán gyártású, fém aljú. A belsőt nagyon szépen kidolgozták, de nem minden részlete cizellált, a kormány pl. egyszerű, mint a bot, az összhatás mégis csodás, finom kis műszernek hat, kellő súllyal. Írtam már korábban, volt szerencsém egy ilyennel régebben személyesen is utazni, óriási élmény, már csak ezért is külön öröm, hogy ekkorában is birtokolhatom, no nem mintha a Siku verziója ezt nem teljesítette volna, vagy a nagyobbik, de azért ebben a műfajban nálam most ez a top. Még ha topless is. Bocs. (Sam. Joe-nak köszönet a fotosop-attrakcióért, nekem kurvára nem megy egy az utólagos képmódosítás, és hát mostanában a fotózás sem, mert különben lenne szükség utólagos korrekciókra...)

Itt a péntek, mindenkinek kellemes hétvégét, de azért ne nagyon kabriózzatok!

Megint ruházat a téma, és megint cipő. És megint adidas, naná. Nem is nagyon hordok mást. Ja, de: ha normális helyre kell menni tárgyalni, természetesen van bőrcipőm, ha nagy a hó, arra van egy menő Martens bakancsom, illetve van még két pár Converse tornacsukám, de alapvetően adidas-párti vagyok. Nem tudom, miért alakult ez így, bár nemrég vettem fasza Nike edzőcipőt is, de az hamar szétment. Azóta sem jutottam el egy Mister Minithez, hogy megcsináltassam. Tavaly év végén kitaláltam, hogy nadrággal, kabáttal és pulcsival jól állok, de 2012-ben nagyon hamar kell valami jó cipő, mert az nem járja, hogy csak a SW-ost hordom, így le fog rohadni a lábamról, az meg nagyon nem lenne jó. Volt egy rohangálós Vans-em is, de az is kezdi megadni magát, évekkel ezelőtt vettem a Premier Outlets-ben, abszolút megérte az árát, de mára már kiszolgálta az idejét. Valami hasonlót akartam, bejön ez a deszkás stílus, még ha magam nem is gördeszkáztam soha. Nemrég az Árkádba kellett mennem, na mondom, benézek a Hervishez, volt már, hogy jó áron találtam jó cuccot, teszek egy próbát. És hát egyből elém ugrott egy adidas neo label (erről előtte sosem hallottam) chualar cipő, amelyet az eredeti 17.000 forintos áráról a felére akcióztak. Megvettem, mert szerintem állat jól néz ki:

Érdekes a színösszeállítás, ez a kék egy kicsit technós a szürkén, de nem bántam meg, minden nappal jobban tetszik. Belül valami Vibecomplete fantázianevű kényelmi eljárást ("enhanced comfort system", értem?) alkalmaztak a dzsunkán, szerintem semmivel sem kényelmesebb, mint a mezei Vans-em volt, tök ugyanazt tudja, csak kevésbé kopott. Annak pedig külön örülök, hogy ez a neo label, azaz 'új címke' nem váltotta le a klasszikus három csíkot, a kerek emblémával az oldalán valószínűleg nem jönne be ennyire... Nem reklámnak szántam, de ha esetleg más is kedveli az ilyen cipőket, érdemes benézni Hervisékhez...

Jó régen már mutattam egy olyat, mint amit most fogok, de ez mégis egy kicsit más. Legfőképp nem büdös. 1979 nagyon jó év volt a Matchbox életében, már ha az akkori kínálatot nézzük. A 75-ös sorból 8 db megvan, gyerekkoromban pedig megvolt a sárga K-11-es Dodge, felnőtt fejjel pedig beszereztem a Superkings rendőrségi és taxis Plymouth-t is, no és persze a kombi Volvót. Ezt a szekciót nem terveztem bővíteni, de van, hogy szembejön valami az emberrel, aminek lehetetlen ellenállni. Most legutóbb is ez történt, a vaterán feltűnt egy K-91-es Dodge Race Set, ami áll egy Plymouth Gran Fury vontatóból és egy két motorral megpakolt utánfutóból. Mínusz egy antenna. A nemrégiben posztolt katalógusból ezt az oldalt direkt ide tartogattam:

Durván 8 pénzt szántam rá, de megállt hatfélben. Égbekiáltó luxus volt ezt még így is beszerezni, ugyanis valójában semmi szükségem nem volt rá, de úgy voltam vele, hogy ha másnak nem, későbbi portékának vagy cserealapnak jó lehet, ennél mindenképpen többért el tudom majd adni, ha úgy adódna. Na ebből nem lesz semmi. A kifizetés után hívott az eladó. Elhaló hangon mondta szegény, hogy a csomagolás közben leejtette a vontatmányt, így az egyik motor spoilere (vagy idoma, nem tudom, hogy hívják ezt szaknyelven) sajnos eltört. De egyből felajánlott egy komoly kedvezményt, nagyon sajnálkozott - és teljesen korrekt volt. Mondtam, egye fene, ilyen van, több is veszett Mohácsnál. A feketeleves, hogy témánál maradjunk, azonban csak jóval ezután következett. Megérkezett a nagyon gondosan becsomagolt csomag, amelyből a kinyitás után nagy mennyiségű piros színű műanyagtörmelék hullott ki. Mint a por. A 32 éves műanyag vígan átvészelte az elmúlt 3 évtizedet egy padláson, de az utat Csepeltől Zuglóig már nem bírta, szétmállott. Lefényképeztem és elküldtem az embernek, aki erre a teljes összeg visszatérítését felajánlotta, de ezt nem kértem, végül 4 rongy engedményben maradtunk, amit annak rendje és módja szerint visszautalt. Nem mondom, hogy jól jártam, de legalább így kevésbé fáj. Mutatom akkor a katasztrófa túlélőit:

Az autóról sok újat nem tudok elmondani, szerepelt már sokfelé, és ez a szett végre az irdatlan vonóhorog meglétét is igazolja, amire remekül illik az utánfutó. A speckó futó speciálisan e két motor szállítását szolgálja. A motorok egyébként ismerősek lehetnek, ugyanezek fehér festéssel és némi plusz felszereltséggel rendőrként is jelen vannak (voltak) a Matchbox kínálatában. A Polizei Porschéhoz vettem is egy olyat anno Sam. Joe-tól. Ezek a motorok immár csupaszok, de a naked bike-stílus sem rossz, valaki ezekért van oda. Ülés nélkül azonban nem lehetnek valami kényelmesek. A Plymouth sem teljesen tökéletes, neki egy antennát kell nélkülözni, de más baja nagyon nincs. A motorok pedig valami ilyesmit mintázhattak:

Na jók legyetek, aztán óvatosan a motorokkal!

Nem mostanában volt, hogy a hasznaltauto.hu-ról mutattam valamit, ami tetszik, de ennek nem bírtam ellenállni. Mármint a megmutatásának:

Ha épp lenne feles 2 millám, nem haboznék. De nincs. (Ilyenre sem.)

Nem először, de talán nem is utoljára írom le a szirszarjaimon, hogy mindenképp szeretném újra beszerezni a régen megvolt Stahlberg Saab 99-est, amely az egyik legkedvesebb gyerekkori játékom volt. Pont ezért be van állítva a Stahlberg szó figyelőbe az ebayen, hátha feltűnik egy. Volt már, hogy feltűnt, de eddig nem jött össze a dolog. Viszont így néha látok egyéb darabokat, és most nemrég az történt, hogy lecsaptam valami másra: az áldozat egy Saab 900 Turbo lett.

Egy kis modelltörténet a Saab 900 Klub Magyarország oldaláról schmittpálozva: "1978-ban valami volt a levegőben... A vásárlók égtek a vágytól, hogy valami újat lássanak, a SAAB égett a vágytól, hogy az addigiaknál nagyobb és jobb autót gyárthasson, az USA pedig égett a vágytól, hogy teljesítve lássa legújabb ütközésbiztonsági követelményeit. Mindezen elvárások jegyében született meg 1978-ban egy korszakalkotó autótípus, a Saab 900-as. A még 1946-ben lefeketett koncepció főbb jellemzői megmaradtak: nevezetesen az elsőkerékhajtás, a nagy kerékátmérő, valamint az igen komoly aktív és passzív biztonsági felszereltség. z új modellben megvalósultak a gyár hosszú évek alatt kifejlesztett szabadalmai. Már a legelső darabokat is felszerelték - szériában világelsőként - többek között "torziós" (kisebb ütközéseket maradandó alakváltozás nélkül elviselő) lökhárítóval, elektromos ülésfűtéssel, fényszórótörlővel, pollenszűrővel, illetve normál benzinnel is üzemeltethető turbófeltöltős motorral. A Saab 900-as több vonatkozásban is páratlan autó volt, s a remek tervezésnek köszönhetően összetéveszthetetlenül egyéni. Bár a majdani klasszikust 15 évig gyártották, az előremutató technikának és a folyamatos korszerűsítéseknek köszönhetően mégsem avult el, sőt: leváltásakor még mindig a világ egyik legbiztonságosabb autójának számított. A 900-as sorozat technikai alapjai a 99-es szériához nyúlnak vissza. A Saab 99-es hosszú évekig csupán lépcsőshátú kivitelben létezett, csak 1974-ben mutatták be a formabontó 99 Combi Coupé-t, immár sportos vonalvezetésű, ferdehátú (hatchback) karosszériával. Az először 1978 májusában bemutatott 900-as a Saab 99 Turbo Coupé továbbfejlesztett változata volt, nem pedig vadonatúj konstrukció - ami azonban egyáltalán nem vált hátrányára, hiszen a régi modellből csak az maradt meg, ami az akkori technikai élvonalat képviselte, így az újratervezett orrészű, nagyobb tengelytávú karosszéria, a motorok, a váltó, illetve az átdolgozott felfüggesztések és fékrendszer. Minden mást valami forradalmian új váltott fel - és hol volt ekkor még 1993... Bár a 900-as nem az egész 99-es sorozat, hanem csak a kupéváltozat utódjául született, a későbbiekben - a lépcsőshátú variánsok megjelenésével - mégis teljesen átvette annak helyét. Az amerikai ütközésbiztonsági vizsgálatokat már akkor, a hetvenes évek végén maradéktalanul teljesítette. Már a nyolcvanas (!) években mindent megkaptak a Saab-ok, ami az akkori technikai csúcsot képviselte: teljesítményszabályzó elektronikát (1981), azbesztmentes fékbetéteket, galvanizált karosszériát (1982), 16 szelepes DOHC-vezérlésű turbómotort (1984), vízhűtéses feltöltőt (1987), illetve légzsákot és ABS-t (1988).

Én pedig akkor megkaptam a Saab 900-ast 1:24-ben. Nem volt olcsó, nagyon nem. Szállítással együtt 50 ausztrál dolláromba került, nem mintha bármikor lett is volna akár egy ausztrál dollárom is, de ugye ez manapság már nem így működik. A forint épp nagyon szarul állt, így az ügylet végül sokkal többe lett, mint amennyit eredetileg szántam volna az ügyletre, de most már mindegy, a Stahlberg-flotta háromtagúra bővült, és ez a lényeg. Íme:

Nem sorolom fel újra, miért jönnek be ennyire ezek a csodás finn műanyagjátékok, a képek elmondják helyettem. Az igazi 900-ast is nagyon szeretem, nagyon tetszik a formája, főleg a háromajtósé. De szerintem ezzel nem csak én vagyok így, e blog olvasói között meggyőződésem szerint erősen felülreprezentáltak a hasonlóan elborult elmék. Meg is örvendeztetem hát magunkat némi extra tartalommal, fogyasszuk egészséggel:

További kellemes napot!

A két hülye Hummeres:

A H1-ről korábban itt írtam.

UPDATE: megnéztem, mert nem hittem el, de tényleg benne volt a fenti kép az RTL Híradóban, itt látható 12:14-től kábé.

Hét éve így állt a gyűjteményem...

Klassz reklám, tegnap láttam a tévében és nagyon megtetszett.

De úgy látom, ez csak itthon új, máshol ez már tavalyi...

Ami a táblákról lemaradt...

Tegnap esti expedíció:

Van az a hó, ahol már 8 kerék is kevés... Ezt meg csak úgy, a hangulatot fokozandó:

Kellemes maradék hétvégét!

Határozottan nem a Matchbox-gyűjtésem egyik mellékága, hogy időnként beszerzek egyet-egyet a katalógusok közül is. Úgy voltam vele, hogy az 1975-öst meg kellett vennem, mert akkor születtem. Így lett. Jó is, szép is, de ahhoz, hogy olyan autókat lapozgassak, amelyek közelebb állnak a szívemhez, egy későbbit kellett szerválnom. Így esett a választásom az 1982-esre, ami egyszer csak felbukkant az index egyik szaktopikjában 450 forintos áron. Hibátlan állapotban. Nem volt kérdés, lecsaptam rá, és azóta vagy ötvenszer át is lapoztam. Olyan klasszikusok szerepelnek benne, mint a Fiat Abarth, vagy a szintén nagy kedvenc Pontiac-variációk. Ilyen:

Érdekes a Challenger kereke, nem? Sam. Joe kedvéért tettem be Convoy-oldalt is:

Aztán pár nagyobbacska:

Igyekszem majd vigyázni is rá, tehát innentől a polcon a helye, de jó magasan. A vatin egyébként szinte mindig van vagy 20 fajta, ha valaki kedvet kap ilyesmire, ajánlom az ottani böngészést, ki lehet fogni jókat... És végre péntek! (Ja, ezt nézzétek meg!)

Íme a legújabb reklámunk, elvileg mától adásban:

Az előzőhöz képest egy kicsit változott a koncepció, de a lényeg ugyanaz, illetve hát itt talán már ismertebbek a szereplőink ;) Hogy tetszik?

(A filmet A MyFilm készítette és Herczeg Attila rendezte. Az előzőt a Smalls' Film, az ő rendezőjük pedig Herz Péter volt, ha már ott elfelejtettem leírni.)

Jég veled.

Szóval mondom, ahogy ígértem. 1989-es a családi járműpark legújabb tagja, a Skif. Amely így a legrégebbi. Az előző tulajdonosa egykor még a Merkúrtól vette újként. Szerencsére nagyon jó gazdája volt, az utánfutó gyakorlatilag új állapotú, pár apró hibát leszámítva az éleken makulátlan. Az ember elmondta, hogy kábé ötször használták, és ez egyáltalán nem tűnik túlzásnak. Úgy gondolom, 5000 km-nél több így nem lehet benne. 50.000 Ft volt az ára, 15 a műszaki rá, és 13-at fizettem azért, hogy a tulaja házhoz szállítsa - Komlóról. No nem mintha nem ígérkezett volna egy jó kirándulásnak leruccanni érte, de igyekeztem inkább a költségeket csökkenteni, az én autómmal ez a túra többe lett volna. Ha megnézitek egyébként, hogy a korrekt papíros, szép állapotú Skifek milyen áron mennek, láthatjátok, hogy ez elég jó vételnek számít.

Nem alapjáraton vagyok ilyen szarrágó egyébként, nehogy azt higgyétek, hanem az van, hogy időközben egy kiváló munkáltatói hitel segítségével sikerült végtörlesztenem. Rövid távon azonban ezzel egy kicsit nőttek a havi terhek, mivel a rendes törlesztésből - innentől állandó árfolyamot feltételezve - még négy évig kellett volna fizetnem havonta egy százast, most viszont már "csak" két évig kell majd fizetnem, de havi 130-at. Szerintem korrekt csere, és van egy olyan érzésem, hogy egyre jobb lesz, de nagy általánosságban most nem megyek bele abba, mit gondolok a végtörlesztésről , vagy akár a deviza-hitelezésről, próbálom élvezni inkább a megoldás rövid távú előnyeit - és kibekkelni a megemelkedett havi törlesztés hátrányait...

Mielőtt megvettem, sokat gondolkodtam egyébként, mi legyen a megoldás arra, hogy kevés csomagot tudok szállítani a Golffal. Keresztül-kasul felforgattam a netet az első Skif-posztban linkelt tetőcsomagtartó után, de nem jártam sikerrel. Eszembe jutott az a régi fajta csomagtartó is, amit régen limuzin Ladák és Wartburgok csomagtartójára tettek fel utólag, de a Golf csomagtartófedele egyszerűen olyan rövid, hogy ez a megoldás kiesett. Ha csak az lett volna a gond, hogy nem tudok az autóval biciklit szállítani, arra a vonóhorog már megoldást jelentett volna, arra szerelhető praktikus bicikliszállítókból elég jó a választék. De ez nem lett volna elég, úgyhogy maradt az utánfutó. De ekkor még nem dőlt el, hogy Skif kell. De már felmerült. Mellette még, ahogy írtam is, versenyben volt egy kis ideig a Camptourist, illetve a - többek között - barkácsáruházakban is kapható utánfutók is. Utóbbi megoldás mellett szólt az egyszerűség, de ellene a költségek, 100 alatt nemigen találtam, és akkor még erre jött volna az átírás, miegymás. Szép Camptourist - jó áron - pedig épp nem volt.

Fateroméknak van egy igen régi (tán 1982 körüli) Avento lakókocsija, amely sok-sok éve a nyaraló hátsókertjében pihen, rendszám leadva, állapot lelakva. Jó, ez így nem korrekt, nem lelakottság okán néz ki úgy, ahogy, hanem inkább hogy nem foglalkozott vele senki, amióta "kirepültem", és ez nem mostanában volt. Pedig voltunk vele sok helyen, jól szolgált (persze azért sosem volt egy Airstream), nem ezt érdemelné. Eljátszottam a gondolattal, hogy felújíttatom, de az beláthatatlan költségekkel járt volna. Vagy csak leszedem róla a lakórészt, ott lesz alatta egy komoly váz, amire csak egy jó plató kell, és kész. De ezt sem tudtam megsaccolni előre, mennyibe fájna, és nem akartam belekezdeni olyasmibe, aminek nem látom a végét. Tudom, milyen ez, a Transporterrel már jártam így, félkészen kellett eladnom jókora veszteséggel, és a mai napig sajnálom. Sokat akart a szarka...

De vissza a Skifhez. Gyerekkoromból rémlett, hogy az egyik szomszédunknak volt egy ilyenje valami csúnya zöld színben, és használat közben is volt szerencsém látni párat az évek során, de ennél közelebbi személyes tapasztalatom nem volt. Mindenesetre a lényegre emlékeztem, hogy a kis utánfutó gyomra egy sátrat rejt, ami nem is olyan kicsi. Nézegettem képeket, igyekeztem felidézni az emlékeket. Mindenféle jó kis leírásokat találtam, főleg kempinges fórumokban, de én valami olyan tesztet kerestem, amilyeneket az autókról szoktunk olvasgatni. Nem találtam. Írok tehát :)

A név jelentése: szkíta. Mivel a szkíták lovas nomádok voltak valamikor régen, így meg is van az asszociáció, sátras utánfutóval nyaralni ősi román nomád szokás. Méret tekintetében igazság szerint sokkal kisebbre emlékeztem, pedig nem az: 190 cm hosszú (a teljes hossza viszont közel 3 méter), 165 cm széles és kb. 40 cm mély. Ez nagyon hozzávetőlegesen olyan másfél köbméter. Na abba már lehet pakolni. A futóműve nem túl bonyolult, torziós a rugózása (mint pl. a Bogaraknak hátul), féke nincs. De a 260 kilós önsúlyához nem is nagyon kell. A teherbírása hivatalosan 160 kiló. A teteje hátrafelé felhajtható, de lecsukva elől két pánttal rögzíthető, amely pántok ráadásul zárhatók is. Sajnos csak egy kulcsot kaptam hozzá, ebből jó lesz minél előbb másoltatnom valahol. A matrac és egyéb párnák, illetve a sátor és a szerkezete mind megvan, ráadásul makulátlan állapotban, adott továbbá hiánytalanul az összes kitámasztó láb, plusz egy kis fellépő, és még ez-az. Na ezek nekem mind nem nagyon kellenek...

Kellett viszont rá bringaszállító. Azt találtam ki, hogy ennek a tetejére simán felfér annyi, amennyi kell, szám szerint ez nálunk 3 db kellett legyen. Nem igazán akartam noname-et, ezért Thule gyártmányút kerestem. Viszont ebből sem akartam újat. A legjobbnak a Thule FreeRide 530-ast találtam, ami bár kifutott, könnyen és olcsón beszerezhető. Én a vaterán vettem egyben négy darabot egy tízesért, igaz, hiányosan, de a hiányzó alkatrészek könnyen pótolhatók, az egyik bolttal konzultálva úgy számoltam, kábé még ugyanennyiért teljes lesz a négy szállító, ami végeredményben egy olyan 40 ezres spórolást jelent majd. Ügyi vagyok. Nem mellesleg az a terv, hogy eladom majd a teljes "berendezését" is a kis utánfutónak, beleértve az alábbi remek szettet, ha szerencsém van, ezekből is csordogálhat valami:

A Skif kerekei nem túl nagyok (10-esek, azaz kisebbek, mint a Kispolski-kerekek), de a futó viszonylagosan nagy szélessége és az alacsony építés remekül gondoskodnak a stabilitásról. Természetesen kipróbáltam, mentem egy-két kört, és előremenetben szinte nem is érezni (illetve nem jobban, mintha beülne mellém-mögém még három megtermett ember), és az én kocsimból látni is alig :) Tolatáskor pedig - mint minden utánfutónál - bizony nagyon észnél kell lenni, a vonóhorognál kialakult csukló ugye azt eredményezi, hogy bizonyos íveknél minden megfordul, a jobbra lesz a balra és fordítva. De nem bonyolult ez, szerintem a férfiemberek nagy részénél ez ösztönösen kezelhető.

A Skif egyik érdekessége, hogy a tervezésekor felhasználták benne azokat a jellemzően káeurópai skilleket, amelyek segítségével sokszor sikerült meglepően praktikus és okos szerkezeteket létrehozni. Ebben többnyire az NDK-sok jártak élen, de a szovjetek szorosan követték őket, legalábbis szerintem. Gondoljunk csak az összehajtható személyi szaunára, vagy bármelyik ma már megmosolyogtató találmányra, amelyek rendre megjelentek Fábry Dizájn Centerében. Az a rész, amellyel rácsatlakozik a vonóhorogra, egészében az aljára hajtható, és a futó így a hátsó részen kialakított nagy gumibakokra felállítható, ami tároláskor nem jön rosszul - a hirdetésben is ilyen helyzetben volt látható. Nálam nem így lesz, sőt igazság szerint azt sem tudom, hol és hogyan tárolom majd. Apám garázsa lenne erre a megfelelő választás, de az sajnos olyan szinten tele van minden szarral, hogy nem fér be. A garázslejáróban viszont remekül elférne, ott viszont szabad ég alatt lenne, amit nagyon nem szeretnék (pont a minap volt egy némiképp témába vágó írás Csikóstól a Belsőségen, olvassátok el, jó cikk). Valszeg beszélek egy kedves jóbarátommal, akinek van egy garázsnak is használt nagyobb raktára Budaörsön, ő ott tárolja a VW buszát, az old timer British Leyland lakóautóját, a Bogarát, a Saabját, a Sprintert, amivel költöztünk, és még ki tudja, mit, szerintem ez is elférne ott simán... Na majd meglátjuk.

Tavasznál előbb szerintem nem fogom tudni kipróbálni, mármint az igazi kapacitásait, de majd igyekszem még jelentkezni, ha van fejlemény Skif téren. Kellemes napot!

Ami Rapid, az tapad! Köszi, Andris!

Jó hétvégét!

Ez van.

A Ford Escort téma volt nem olyan régen, és porsche írta, hogy neki a Hot Wheels verziója hogy tetszik. Bevallom férfiasan, a hivatkozott kisautót nem ismertem előtte, de mivel nekem is tetszett, lőttem egyet. Igaz, csak egy némiképp leharcolt példányt sikerült, cserébe az ára a Donald-rágóéval vetekedett, szóval nem bántam meg:

Hát nem egy mai darab. 1983-ban született, tehát nem meglepő, hogy fém az alja és a szép blackwall-kerekeket kapta. A visszafogott dekoráció előnyére válik a hajdanán feketén csillogó kisautónak, a szép műanyag első fényszórók szintén, de a szememnek valahogy nagyon hiányzik az ovális embléma a hűtőrácsról. A lökhárító "babái" alapján egy amerikai változatról lehet szó, de ez mindegy is, összességében nagyon klassz a kis Ford. (Kollégánál itt egy kicsit nagyobb, ha valaki inkább az ilyesmire lenne ráizgulva.)

A poszt címe egy 1966-os bollywoodi film címe, a fenti "klip" pedig a főcímzene, ennek a címe: Jaan Pehechaan Ho. A zene a legújabb Heineken-reklámból lehet ismerős. Van egy hangulata. (Érdekes, hogy a reklámban szerintem Hong Kong látható és nem mondjuk Delhi, de hát a kreativitásnak nincsenek határai...)

Megint Hot Wheels. Kihoztak ugyanis egy The Hot Ones szériát a régi idők dicsőségét valamelyest felmelegítendő, és jó érzékkel a rendkívül népszerű Sunagont is a részévé tették. Az első idei kisautós posztban már mutattam dobozos állapotban, most azonban elétek tárom pőrén is - de mielőtt kiátkozna a hazai kisautó-szcéna doboz-fetisiszta fele, jelzem, hogy ez egy másik, amely már eleve így érkezett:

Gyakorlatilag a nagy klasszikus újracsinálásáról van szó, minden bizonnyal az eredeti szerszámok nagy részét is átvették, de nem tökéletesen ugyanaz a kettő, én az alján véltem felfedezni nüansznyi különbségeket, de ezek tényleg olyan apróságok, hogy említésre sem érdemesek, bemutatásra pedig végképp nem. Talán még az ablakoknál látható némi kis eltérés, de ehhez is nagyon kell figyelni. A kempingtető műanyaga áttetszőbb lett, ami együtt az új festéssel modernebb megjelenést eredményez, illetve a kerekek is nagyobbak, de ennek ellenére jól idézik a retro blackwall-kerekeket. Jópofa darab, a hátizsákként cipelt krosszmotor pedig továbbra is kedvenc. Egy szép Westfalia szimpatikus német házaspárral és Dolfival, a kutyájukkal, csak a hangulat kedvéért a végére:

Kellemes hetet!

Breki küldte Finnországból az alábbiakat:

Van hozzájuk szöveg is: "Az ikszedik alkalommal megrendezésre kerülő Botnia Swap Meet a környék legnagyobb rendezvénye, ami igazából alkatrészbörze, de néhány kisautó is gazdára talál, igazából azért jó, mert közel van. A felhozatalról inkább a moped tulajdonosok tudnának mesélni, nagyon sok eredeti, újragyártott cucc van a kismotorokhoz, de ugyancsak fellelhető szinte bármi, ha kitartóan keresel. Régi 6V-os fényszóró égőre csodálkoztam rá, mintha valami régi alkatrészboltban lennél. De volt vadonatúj Edelbrock karburátor is az erősítéshez szükséges egyebekkel..."

Köszi szépen! (Pár további kép még itt.)
 

Na, megvan, itt van, nagyon szép:

Egyelőre csak a telefonommal kattintottam egyet, de majd lesz bővebb bemutató...!

A címben említett MB talán mindannyiunknak ismerős, ám ennek a HW-átirata talán nem annyira - főleg mert elég új dologról van szó. Az ebayről lőttem bontottan, ennek megfelelően az ára sem volt magas, egy-két dolcsi volt talán, ami végül a kivitelezés minőségét tekintve igen csak a jó üzlet kategóriába emeli a beszerzését:

Adva van tehát egy drag Bogár ('56), ami már első ránézésre is brutális, de a Der Käfer feliratot viselő nyújtott orrú vadállat felnyitható, hogy a V8-asra épített egyedi versenytechnikát is szemügyre vehessük:

A karosszéria esetünkben nem támasztható ki, mint az Orange Peel esetében, de ez megáll magától, legalábbis egyelőre. A matt fekete festés nem csak divatos, hanem jól is áll a kisautónak, de a tetkós motívumokból elviseltem volna kevesebbet is. A klassz kerekek azonban bőven kárpótolnak ;) Az alja pedig fém. Old school.