Játék a szavakkal megint, mert persze nem négy futóról lesz most itt szó, hanem a Toyota 4Runner nevű modelljéről, tetszikérteni. És azért ez a téma, mert nemrég itthon is megjelent az első generációs 4Runner a Matchbox megvalósításában. A típusról azt érdemes tudni, hogy 1984-ben mutatták be, és teljesen a pickup alapjaira épült, elöl maradt a két ajtó, de hátul plató helyett utastér keletkezett. Na, röviden ennyi, íme a kicsi:

A képeken a piros darab nem véletlen, ugyanis 1989-ben a 4Runner is rendszerváltást élt meg, bemutatták a második generációt (majd a harmadikat, amelyet Winkler meg is vett magának és Tehénnek keresztelt, találóan), amely kicsiben nálam a Majorette megvalósításában van meg, és már régebben szerepelt itt egy kép erejéig. Ez utóbbi méretesebb jóval a MB-nál, ami legjobban szemből látszik, és én azt mondom, ez a nagyobb talán jobban is illik a többihez, mint a Matchbox. Amivel egyébként semmi bajom, még ha ez az első kékes színverzió talán nem is a legszerencsésebb választás - mindegy, majd a következő jobb lesz. Öröm, hogy kapott oldalsó tükröket, kevésbé az, hogy a beltér krómos műanyag lett. De a kerekei tetszenek, illetve úgy az egésznek a kialakítása (tehát például ahogy az elején találkozik a hűtőrács és az alváz, vagy akár a kerékívek formája) is nagyon eltalált, mindent egybevetve szuper darab, ajánlom is mindenkinek erősen!

Minden jót, holnap péntek!

Mondhatnám viccesen, hogy a téma örök. Mármint az időutazás. Az Infinitik kapcsán említettem, hogy erősen ajánlott Stephen Hawking legújabb filmjének megtekintése, már csak ebből a szempontból is. De a mostani poszt aktualitását nem ez adja, hanem egy újabb Hot Wheels Delorean, amire végre rápakolták a releváns kiegészítőket! Mint arról korábban esett szó, nem ez a HW első alkotása a témában, viszont ez az első tőlük, ami itthon is szélesebb körben elérhető (mert ugye a Tomica sem az). Íme:

Hátul a "hajtómű" szürke színe talán nem a legszerencsésebb, de ez csak a szubjektív véleményem, én inkább feketében készítettem volna el, de hát ugye nem rám bízták ezt a feladatot. Ennél érdekesebb, hogy nem csak kívülről változott meg a kisautó a széria kivitelt mintázóhoz képest, hanem belül is láthatók (valamennyire, hála a béna fotónak) a plusz műszerek:

Összességében kihagyhatatlan darab, még ha az én példányomon nem is tökéletes minden, az orrán a festés egy pettyet pontatlan, de nem érdekel, a lényeg az, hogy megvan. És ah már a széria kivitelt említettem: abból is kijött most egy újabb verzió, ezúttal arany színű, sportos kerekekkel, de azt most már nem vettem meg, jóból is megárt a sok, nem mellesleg másra kell a pénz. Majd erről a másról is írok egyszer. Búcsúzóul egy kölcsönkép a szomszédból:

Minden jót!

Woody-val, március 15-én:

Legjobban a Buzzilika tetszett. A Parlamenthez olyan sor állt, mintha ingyen osztottak volna valamit, így az végül kimaradt, de az őrségváltással kárpótoltuk magunkat...

Petőfi Sándor gatyába táncol, felesége bugyiba, úgy mennek a moziba!

Tekintettel a mai ünnepi rendezvényekre és vezérünk beszédére tegnap nem tudtam az eredetileg tervezettek szerint elkészíteni a Lego Petőfi Sándorról a fotót, csak a kerítéstől lehetett, így a kompozíció nem lett az igazi, de talán átjön így is... Éljen tehát a magyar szabadság, éljen a haza!

Konkrétabban egy Toyota Celica LB Turbo Group 5-ös versenyautó kerül ma terítékre, 1:24-es méretaránnyal, a Burago kivitelezésében. Ezért a címben az olasz szó. De akár németet is írhattam volna, mindjárt ki is derül, miért. Sajnos normális képeket elég nehéz találni az autóról a neten, úgyhogy legyen elég ez a kettő, cserébe írok egy kis történelmet:

A versenyautót az első generációs háromajtós Celica 2000 GT-ből építette a Schnitzer a Toyota Deutschland megbízásából, hogy beszállhassanak a DRM-be. A Porschék közé. Két évig nyomták, de ezalatt csak kétszer sikerült végigmenni, és mindössze egy bajnokságon kívüli futamgyőzelemre volt jó, az 560 lóerős 2000 köbcentis motorral szerelt Celica sajnos nagyon megbízhatatlannak bizonyult. Később Japánban még használták egy darabig a leszerepelt autót a Fuji Super Silhouette Series-ben, 1982-ben aztán továbbadták, majd egy időre eltűnt, végül valamikor 2000-ben került elő újra egy roncstelepről. Az autót nem a sikerei tették halhatatlanná, hanem a Tamiya és a Burago...

Az enyémnél kisebb méretben is létezik egyébként, de olyanom valószínűleg nem lesz egy darabig, úgyhogy maradjunk a Buragónál. Képek a hajtást követően.

Imádom az ilyen egyszerű megoldásokat... (Ez meg szép.)

Csinos Opel GT a Blahánál, friss, mai találat.

Ma is újdonságok következnek, de csakis olyanok, amelyek csak színükben térnek el a már ismertektől - Matchbox-ok és Hot Wheels-ek vegyesen:

A Volvo P1800 pirosban volt meg eddig, de nekem ez a furcsa kék szín is tetszik, bár másodikként valószínűleg én inkább fehérben hoztam volna ki. Nem baj. Továbbiak a hajtást követően.

Nem vagyok egyszerű helyzetben: valami újat kéne virítanom a MB Mitsubishi Evo X rendőrautó kapcsán, ugyanis szerepelt már több betegtársamnál gyűjtőtársamnál (egyszer itt, másszor ott), tehát. Mit tehát? Azt tehát, hogy nem találtam ki semmit, csak igyekszem nem pont ugyanazokat a képeket használni illusztrációként. Ja, és a háttérbe odatettem a "másodpéldányom" :)

A Matchbox és a Tomica megközelítése feltűnően eltér: a festés kapcsán csak annyit mondanék, hogy élénkebbek, fényesebbek a Tomica színei, de itt nem tudnék ítéletet mondani, melyik tetszik jobban, sokkal inkább szembeötlő, hogy a japán esetében hátul is ki van festve minden rendesen, úgy a lámpák, mint az egyéb hátsó fényvisszaverő csíkok, nem beszélve oldalt az ajtókeretekről; a kerekek egyértelműen a Matchbox-on tetszenek jobban, nagyobbak, sportosabbak, vagányabbak, bár ez utóbbi nyilván nem szempont egy zsarunál, de kisautóként igenis számít az ilyesmi; a karosszéria arányai a szememnek szintén a MB-nál kellemesebbek, de a B-oszlop itt kevésbé jó kialakítású, kicsit olyan spórolós ez a megoldás, kár. A Tomica ajtajai nyithatók, ez a funkció a mai MB-ok körében kiveszett, mint a T-Rex. Ugyanúgy, ahogy a rugózás.

Búcsúzóul belinkelem még a korábbi Evo VII-es rendőrömet, ha esetleg az elkerülte volna a figyelmetek, és már köszönök is elfelé: ahoj!

A mai téma az Infinity Infiniti G37. Az örökkévalóságról jut eszembe, hogy ha eddig nem láttátok volna Stephen Hawking Univerzumát, azonnal pótoljátok, ezt a filmet minden normális embernek kötelezővé tenném. Na, vissza egy sokkal kevésbé jelentős alkotáshoz, amely teljesen egyszerre került hozzám a Hot Wheels és a Matchbox (új) megvalósításában. Igaz, nem teljesen ugyanúgy nyúltak a témához, de ebben persze semmi meglepő nincs.

Mint azt sokan tudjátok - és talán még többen nem - az Infiniti a Nissan luxusmárkája, kábé olyan, mint a Hondának az Acura, illetve a Toyotának a Lexus. Az Infiniti G osztálya eleinte átemblémázott Primerák formájában volt elérhető, de a harmadik generáció óta az alapot immár a Skyline adja, mind a sedánok, mint a kupék terén. Ami pedig a G37-es elnevezést illeti, az a 3.7-es lökettérfogatú motorra utal, az elődje a G35 volt, kitalálható, mekkora erőforrással. Itt lehet jelentkezni tesztvezetésre, ha valakit érdekel. Itt meg egy szpotting a közelmúltból.

A kis infotainment után jöjjön a szórakozás, íme a HW 'Örökkévalósága', pirosban, hogy a fényképezőnek se legyen egyszerű dolga:

A papír szerint ez egy 2010-es modell, viszont abból a sportosabb változat, amit akár IPL-nek is nevezhetnénk, ha biztosak lennénk benne - de nem vagyunk. Az azonban ránézésre egyértelmű, hogy a számomra kevésbé tetszetős felnik ellenére is vadabb a megjelenése, mint a kék Matchbox-társáé. Ez utóbbi már azokon a remek sokküllős kerekeken fut, amiket annyira szeretek, viszont a spoilerezése visszafogottabb, és így az összhatás elegánsabb:

Az optikai tuningot leszámítva eget verő különbségek nincsenek a két kisautó között, bár jól látszik a két eltérő iskola - és azt is megjegyezném, hogy többedik alkalommal intézi el a MB a B-oszlopot műanyaggal, holott annak fémből kellene lennie, szóval én ennek annyira nem örülök...

Örülök viszont annak, hogy mindkettőn szépen sikerült kiemelni a részleteket az extra festéssel, és a megszokottól eltérően a piros autó hátsó lámpái is festettek. Örülök ám annak is, hogy egyáltalán sikerült megvenni mindkettőt, ráadásul egyszerre, ráadásul itthon, azaz emberi áron! El is döntöttem, kurrens MB-ot és HW-t többet nem veszek kintről, csakis egészen kivételes esetben, azaz ha mondjuk olyan modell jön ki odakint, amiből Magyarországon biztos nem lesz - láttunk már ilyet. A többit pedig megvárom, istibizi...! Gyertek holnap is, addig is szép napot, jó munkát!

A lilák drukkereitől elnézést kérek, nem az Újpestről lesz ma szó, hanem egy Holden UTE típusú autóról, ennek a reinkarnációjáról. Vagy ennek:

A GM koalás leányvállalata a Holden, amiről ugye itt már írtam, és ők csinálgatnak a fejjel lefelé élők kontinensére olyan autókat, amik ott működnek. Néha egész jókat. Az UTE név egyébként "jútí" (tehát innentől módosul a névelő), ami a utility-t jelenti, azaz haszongépjárművet, a Holden Commodore VE platós változatát. Bemutatásakor a UTE 3.8-as V6-ossal volt csak rendelhető, de aztán lett belőle 5.7-es vényóc is, majd 6.0 is később. Amerikában is árulták a típust egy kis ideig Pontiac G8 ST néven, de a válság miatt később már nem. Dél-Afrikában ugyanez már Chevrolet Lumina SS. A Matchbox egy viszonylag top, VE SS V verziót készített el kicsiben, és ehhez színt is jól választott szerintem, ez a világos metál-almazöld kimondottan kellemes a szemnek:

Ezeket az új felniket már ugye láttuk egy Jaguaron, és ahogy már akkor írtam, most is nagyon tetszenek ez alatt, ha innentől minden új Matchbox-típus (leszámítva persze a régebbi autókat) ezzel jönne ki, nekem akár az is megfelelne. No persze a sokküllős sportfelniket is kedvelem, szerencsére azzal szerelt újabb kiadású MB-okat is tudok mutatni nemsokára. A kis Holdenről a fenti (és alábbi) képek mindent elmondanak, csak annyit írnék kiegészítésnek, hogy nem rugózik, nem nyílik semmije, cserébe szép lett a platóborítás, illetve aránylag becsületesen kifestették a részleteket. És elöl az oroszlános embléma felismerhetőségéért külön csók a tervezők hasára! (Vajh' csak én gondolom úgy, hogy ez a szín ezen az orron olyan ismerős...?)

Boldog Nőnapot!

Idén debütált a Hot Wheels kínálatában a Porsche 911 GT3 RS. "Sima" GT3-ast már ugye mutattam, sőt egyet a MB jóvoltából is, így mondhatom, jól kezd kerekedni ez a kör. A kisautó festésében a fent látható szürkére próbál hasonlítani, de a narancs szín visszafogottabb lett (a felnikre egyenesen piros festék került), a szürke pedig metálabb.

Egy újabb érv, hogy miért lenne jó, ha ma is fém alvázzal készülnének a kisautók:

Innen jött.

Nem is kell több...

Erős anyag.

Annyira szar, hogy már jó. De már csak a frizurák miatt is megéri végignézni... (Ahogy ezeket a partyfotókat is, kicsit korábbról, Amerikából.)

Közvetett módon került hozzám a legutóbb mutatott BMW-k kapcsán már említett kiárusításból két olyan rendőrségi Alfa Romeo, amelyeket egyszer már mintegy virtuálisan birtokoltam. Akkor ugyanezt a két darabot vásároltam meg egy eladótól, ugyanígy párban, de a posta útvesztőiben eltűnt a csomag. Most azonban hála pmgabi segítségének tényleg az enyémek lehettek.

A tegnapi Cobra 11-poszt folytatása a mai, bizonyos értelemben, ugyanis ezúttal is egy német rendőr következik, és bizony ilyesmit is láthattak a német sorozat kedvelői már az autobahn-on. Az 1:43-as modell a High Speed elkövetésében került hozzám pont ugyanonnan, ahonnan a BMW-k, és mivel ebből a típusból rendőrként igyekszem, hogy minél szélesebb spektrumot lefedjek, nem volt kérdéses, hogy ez a darab kell-e:

A dobozára az van írva, hogy Schuco, abból is Junior Line, de ugye arról már többször beszéltünk, hogy ezeknél a csíkszeműeknél azt soha nem lehet tudni, milyen dobozba mit pakolásznak, lényeg a lényeg, noname kínai kisautó, de abból még a viszonylag elfogadható minőségi szinten, kábé azt tudja, mint az újságmellékletes versenyautók, azaz semmi extrát, cserébe elég jól néz ki. További összehasonlításul itt van még két kép a Porsche-múzeumból, ahonnan az első is származik - és ahol még nem jártam:

Itt meg egy kép a sorozatból egy hasonló rendőrről, búcsúzóul mára:

Gutten Tag!

A bajorok BMW E46 jelű, köznapi elnevezésében inkább Hármasként ismert modellje szerepelt már itt a blogon nem egyszer és nem kétszer, de úgy gondoltam, még egy posztot megérhet a téma, főleg hogy eddig a Matchbox megvalósításáról nem írtam nagyon. Ráadásul a gyártótól kizárólag a rendőröket szereztem be, civil MB-om ebből a típusból nincs is - és nem is kell.

Annyira régen szerepelt erre a típus, hogy ideje volt már egy ilyennek. A Memories-on novemberben már látott két Maisto modell jelenti a fő apropóját a mai posztnak, de ha már lefotóztam őket, megmutatom a többit is. A hajtás után.

Ha már a Bora Bora címet elsütötték, a Maserati Bora Super GT-s megfelelőjét bemutató posztomnak más címet kellett keresnem...

Az 1971-től 78-ig gyártott igazi autó egy igazi ritkaság, mivel ez idő alatt csak 498 darab készült belőle. 1968-ban, amikor a Citroen megszerezte magának a Maseratit, igény formálódott egy középmotoros, kétüléses sportkocsira, főleg hogy a Lamborghini és a De Tomaso is rendelkezett ilyesmivel (a Miura és a Mangusta formájában), a Ferrari pedig épp fejlesztette egyt. Az eleinte Tipo 117, később Bora néven futó Maserati-projekt végül 1968 októberében indult el, és a következő nyárra máris az utakat szelte a prototípus. Két évvel később pedig be is mutatták Genovában. A Maserati aztán átkerült 1975-ben a De Tomaso tulajdonába (mellesleg ez évben megszülettem), három évvel később pedig leállították a Bora gyártását.

Kicsiben ez nálam, ahogy a poszt rövid bevezetőjében is írtam, Super GT kivitelben képviselteti magát, a "normális" változatra eleddig nem sikerült szert tennem. Ezt a példányt porschétól zsákmányoltam baráti áron, és ez konkrétan az a darab, amely a második linken található posztjában is szerepelt.

Mit is mondhatnék hát erről a kisautóról? A színét nincs mit dicsérni, szétkerestem a guglit, de így sem találtam még csak megközelítőt sem a való világból - de az is látszik, hogy a neon-zöld erősen kifogott rajtam és a fényképezőn. Ez már a második adag, és az elállított fehéregyensúly miatt lettek ilyen melegek a színek, de a zöld még így sem az igazi. Mindegy, akit érdekel a jó szín, nézze meg az előző tulajdonos posztjában!

A kivitele olyan "szupergétés", egyszerű, de nagyszerű, és a fekete műanyag aljnak köszönhetően alig van súlya. A formája szerintem nagyon állat, de ekkorában nem érvényesül úgy, mint az igaziról készült képeken, itt van tehát az igazi hátulról is, szélesebb papucsokkal - és így ki is derül, hogy a Skoda honnan lopott lámpát hátra:

Na ennyit erről, jók legyetek!

Ugye...?

A Range a Praktiker-, ...

... a Lexus a Gulliver parkolójából az M3-as mellett. Bónusz:

Egy szlovák Audi Párkányból. Jó hétvégét!

A Pontiac GTO Russell Gee motor specialista, Bill Collins, karosszéria-mérnök és John DeLorean, főmérnök közös gyermeke. Azaz Stallone-hoz semmi köze...

1963-ban a General Motors fiatal, ambiciózus menedzsmentje úgy döntött, hogy kivonulnak a motorsportokból, és minden divíziójuknak konkrét határozatban tiltották meg az ez irányú fejlesztéseket. Ehelyett minden erejükkel az utcai autóikra akartak fókuszálni, ezen belül legfőképp azok teljesítményét szerették volna mind inkább fokozni. Mert meggyőződésük szerint ez volt a sikerhez vezető út, hitték, hogy a fiatalabb vásárlókat csak így tudják megszerezni. Erre ezekben az időkben a Ford is rájött, jegyzem meg, akkoriban az ő válaszuk erre a piaci igényre a Mustang volt. A név DeLorean-től jött, akit a Ferrari GTO (Gran Turismo Omologato) ihletett, a jelentése pedig valami olyasmi volt, hogy a GT osztályban való hivatalos versenyzésre alkalmas. A GTO bizonyos szempontból ellenkezett a fentebb kifejtett tiltás eszméjével, de a Pontiac akkori igazgatója, Elliot "Pete" Estes áldását adta  aprojektre, még ha Frank Bridge kereskedelmi igazgató tiltakozott is, ugyanis ez utóbbi fickó nem hitte, hogy lesz az új modellnek piaca, ezért azt mondta, 5000 darabnál ne gyártsanak többet. Végül a GTO siker lett.

A következőkben a Pontiac GTO (Judge) második generációjának Hot Wheels-reinkarnációját mutatom be. A tető nélküli változat (convertible) már jó ideje megtalálható volt a HW kínálatában, de a zárt változat idén debütált. A Judge színe is autentikus, ez a Pontiac palettájáról Orbit Orange néven volt rendelhető:

Kicsiben, azt kell mondjam, ismét sikerült egy viszonylag visszafogott, és talán pont ezért nagyon is szemrevaló modellt kreálniuk a HW mérnökeinek. Az alap adott volt, a nyitott verzió ugye, ráadásul ez elég jó alap volt, sallangoktól és túlzásoktól mentes. Még a hátsó kereket is sikerült megtartani normál méretűnek, ami bizony kellemes meglepetés. Léteznek egyéb GTO- és Judge-megvalósítások is a gyártónál, amelyeket már itt-ott mutattam Nektek, de ez a legújabb szerintem telitalálat! Az egyébként nagy kedvenc Matchbox Pontiac GTO-nál is sokkal jobban tetszik, az arányai miatt elsősorban... Ilyen a convertible a valóságban:

Jövő héten is lesznek szerintem amerikaiak, de már nem tematikus keretek között, illetve végre jön egy újabb Hondás poszt, amit reményeim szerint nem csak én várok annyira. Kellemes napot!

Következik Steve Villám McQueen! Innen kopizok: Villám McQueen a Szelep Kupa versenyének zöldfülű újonca. Mérhetetlenül elbizakodott, arrogáns, megbecsülést nem mutat csapata iránt, másokkal se nagyon törődik, csakis az érdekli, hogy ő legyen az első újonc, aki megnyeri a Szelep Kupát és egy rendkívül jövedelmező szerződéshez jusson a Dinocóval. Igen ám, de a futam hármas holtversenyt hoz McQueen, az állandó második és a szabályokra fittyet hányó Joe Komposztor és a veterán King között. McQueen szíve egy 750 lóerős V8-as, amely 321 km/órás sebességig képes gyorsítani, fő szponzora pedig a vidéki Rust-Eze Medicated Bumper Ointment. A tervezők saját elmondása szerint kinézetét a Ford GT40 inspirálta, de van belőle a Ford Mustangból is. Hát, a fene tudja...

Megmondom őszintén, sajnáltam kibontani, de a vágy, hogy megtapogassam, győzött. És utána sem csalódtam!

Méretben nem partner a MB-okhoz, azoknál nagyobb minden irányban. Viszont az 1:50 körüli kis Jada autóimhoz kiválóan illeszkedik, akár stílusban is. Jut eszembe, PS2-re megvan az egyik játék is, mondjuk nem a legjobb, de előveszem majd, eddig még ki sem próbáltam!

Az mindenesetre bizonyos, hogy a kisautó teljesen rendben van! Bár nem rugózik, mégis egyértelműen játékra, gurításra termett - bár ebben nálam valószínűsíthetően nem lesz túl sok része, legalábbis ez a terv. Nagyon szépen feldobják az összképet a Lightyear gumik, illetve a szponzorok matricái, a kisautó legnagyobb attrakciója mégis a kacsintós "szemek", amik ugye azt tudják, hogy innen nézve erre néznek, onnan nézve meg arra. És hogy miért vettem meg? Két okból: egyrészt nekem nagyon bejött a film, azóta láttam már vagy kétszer is, nem mellesleg úgy általában is bírom ezeket az animációkat, másrészt pedig most nemrég láttam végre emberi áron, 1400-ért. A hippi VW busz valami nagyobb méretben és puha műanyagból megvan már régóta, VW lévén azt "muszáj volt" beszereznem, de szerintem ez a darab megmarad egyedül, nem tervezem bővíteni a sort. Aztán majd meglátjuk...