Jó ideje nem volt szó a szívem svéd csücskéről, hát majd most. A fenti kép tavaly december 30-án készült, és bár a pontos dátumra nem emlékszem, ahhoz képest legalább egy hete állt szegénykém járóképtelenül. De inkább kettő. Történt ugyanis, hogy amikor megpróbáltam beindítani, nem sikerült. Na mondom, épp itt az ideje, hogy kicseréljem benne az izzítórelét, amit jóval korábban vettem, de az sem sikerült: ahol lennie kellett volna a réginek, na ott nem volt sehol. A belső kárpit puha részeit mind le is bontottam, de nem lett meg. Faterom és a Suzukija segítségével valamikor január közepén - szégyenszemre - elvontattuk a szerelőmhöz. Addigra beszereztem egyébként egy hibátlan bal első fényszórót is, mert az enyém teljesen tönkrement (Bentonit bontó, 10 rongy). Elsoroltam a szerelőnek, miket kéne csinálni, illetve ha már itt a gép, kezdje már el kideríteni, miért ég nekem folyton az olajlámpám. Szaktársakkal konzultáltam már korábban is erről, és aggódva figyelmeztettek, hogy ez bizony nem jelent jót, akár a motor végének a közeledtét is előrejelezheti. De én optimista voltam, jók ezek a 2.4-es szívódízelek, bírják... Aha. Hát az enyém tényleg elérkezett az aktív életének a végéig, mert miután megcsinálgattak rajta minden szirszart, volt izzítás is rendesen, mégsem akart beindulni ez a hálátlan dög soha többé. Kompresszió híján, mint kiderült. Körbenéztem, mennyi lenne egy teljes - és alapos - motorfelújítás, majd úgy döntöttem, nem most jött el az ideje, hogy még beletalicskázzak sok százezret a kocsiba. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy idén szeretnénk elmenni nyaralni külföldre, és egyszerre minden nem megy (Honda-vásárlásról akkor ráadásul még szó sem volt). Átmeneti megoldásként sikerült találni egy jó egészségnek örvendő donort, amely tulajdonosa révén önként felajánlotta a szívét átültetésre. Még pont elfogadható áron, de Tatán. Az barátok közt is 70 km, Zuglóból és nem fizetős úton inkább 80, amit egy mozgásképtelen autóval nem egyszerű abszolválni. Trélerre sem terveztem kiszórni semennyi pénzt, ezért találnom kellett egy olyan napot, ami lehetőleg szombat, mert akkor érek rá az ilyen hülyeségekre, továbbá ami megfelel a donormotort beszerelő tatai szakinak, mert szombatonként ő általában jön-megy-ügyet intéz, illetve az én szerelőmnek is alkalmas, hogy mégis valahogy beindulásra késztessük a kocsit. Mert a beindítás cseppet sem ígérkezett könnyűnek, bár a szerelőm elmondása szerint ez egyszer nekik már sikerült két akksi lemerítése és egy nagy adag hidegindító spray elfújkálása után, így én továbbra is reménnyel néztem a jövőbe. Összeszerveztem, és Valentin-napon az autó vagy másfél óra szenvedés után - végül behúzásra, amit pedig szerettem volna elkerülni - beindult. Itt már járt:

Vicces volt, hogy a telepen, ahol pihent, többen odajöttek és megdicsérték a járgányt, hogy ez mekkora jó autó, nem úgy mint a mai ipari hulladékok, én meg álltam ott az önindító egyre lagymatagabb tekerését hallgatva, és bólogattam, hogy jaja, ez ám az igazi autó, a JQA, csak indulna már be...

Nem mondom, az első 10 perc járás után még elég komoly füstmennyiséggel árasztotta el Alsórákost, de utána szépen magára talált, elindulhattunk tehát Tatára faterom kíséretével. Kicsit ki voltunk centizve, mert délután kettőig kellett odaérnünk, és csak fél 12 körül tudtunk végül útra kelni, tehát semmilyen műszaki vagy egyéb fennakadás nem jöhetett közbe... De talán pont azért, mert a szerelmesek napja volt, minden sikerült, az út remek volt, leszámítva a gigadugót, amit a Lágymányosi Rákóczi-híd lezárása okozott (talán emlékeztek, terheléspróbából kifolyólag, pont aznap, soha máskor), illetve a Budaörsön átvezető, szintén elég lassan teljesíthető szakaszt, útdíjat ugyanis, ahogy fentebb is írtam, nem kalkuláltam a képletbe, ezért a pályát kihagytuk. Odaértünk rendben, a Volvózást nagyon élveztem, igazi kis autós kirándulás lett az útból, és a célterületen még kattintottam kettőt, hogy ilyen képem is legyen:

Az egész műveletre egyébként több módon próbáltam forrást keríteni, mert egy ilyen mutatvány azért nem két fillér: egyrészt spóroltam, többek között január óta kb. két kezemen meg tudom számolni, hány kisautót vettem, a februári börzére például úgy mentem ki, hogy nem nagyon terveztem venni semmit, és ez 100%-ig be is jött, valóban nem vettem semmit! (Később persze igen, azokat folyamatosan posztolgattam is, mindegy.) Ez persze nem jelentkezik effektív bevételként, csak nem-kiadásként, ami jó, de nem elég, szóval pár dolgot el is kellett adjak, ilyen volt a nagy Joustra Land Cruiser, amely félbehagyott projektként várta a szekrény tetején, hogy távirányítót szerváljak hozzá. Hát ez most már nem az én feladatom lesz. Eladtam egy 1:24-es méretarányú szintén távirányítós Polistil BMW-t is, amelynek az volt a különlegessége, hogy nem csak a doboza maradt meg hibátlan állapotban, de maga a kocsi is játszatlan volt, a matricaíven érintetlen volt minden rajtszám és felirat! Ezt egyébként korábban pont ilyen céllal vettem, kvázi befektetésnek. Nem mellesleg eladtam azt a két szép kék Volvo-ülést is, amikről itt írtam, de volt egy másik ülés-bizniszem is, direkt eladási célból vettem idén egy pár Suzuki Swift Gti fotelt, hátha sikerül rajtuk keresni egy keveset, és hát szerencsére tényleg sikerült. Tápiószecsőre kellett értük elkirándulnom, az is jó móka volt, ezek voltak azok:

Továbbá egy hibás laptopot is elsóztam, amit még korábban szerettem volna megcsináltatni porsche segítségével, de kiderült, nem lett volna gazdaságos, viszont így alkatrészként meghirdetve találtam rá vevőt - legalább az sem itthon fogja már a port. Erről nem mutatok képet ;) Meg egy rakat egyéb kisautót, és egy meglehetősen ritka Star Wars-könyvet a gyűjteményemből, ez utóbbit kicsit többért, mint a fenti Suzuki-üléseket... Mindezekből összejött némi kis pénzmag, amiből egy adagot hirtelen el is szórtam egy Merwede ültetőrugó-szettre :D Mert az kell. Persze nem jött meg időre, hogy azt is magammal tudtam volna vinni Tatára a kijelölt napon, cserébe szép a színe:

Megint egy kis kitérő:

A rugók eljuttatását Tatára végül szerencsére nem nekem kellett megoldanom, mert az emberem járogat néha Pestre, így megbeszéltünk egy találkozó a VIII. kerületbe, ahol épp dolga volt. Na mondom, jó is, hogy oda kell mennem, már amennyire abban bármi jó is tud lenne, ha valakinek Zuglóból Józsefvárosba kell látogatni, szóval így össze tudtam kötni a kellemest a hasznossal, régóta meg akartam ugyanis nézni a Pál utcai fiúk szobrot a Práter utcában, amely egy iskola bejáratánál található (és Szanyi Péter alkotta 2007-ben). Sikerült, ilyen (einstand megvan?):

A regényben szereplő iskola a valóságban egyébként nem ez, az a Lónyay utcában van, utánanéztem, illetve akik ellátogatnak a Füvészkertbe (ehhez is volt már szerencsénk), jobb, ha tudják, hogy az sem az "igazi", de ettől függetlenül nagyon szép hely, menjetek Ti is!

Na, mindezen előzmények után egyszer csak elém ugrott a FB Volvós adok-veszek csoportban egy garnitúra nem szép, de jó állapotú és szemérmetlenül olcsó 15-ös alufelni, amiket nem volt szívem nem megvenni - a tervezett horvátországi nyaralás félpanzióval is ugyanolyan jó lesz, mint teljes ellátással ;) Így egy kellemes szombati budakalászi kanyar után ezek is az enyémek lettek, valszeg téli szettnek:

Az volt a terv, hogy szép feketére festem őket (vagy csúnya, azaz matt feketére, még meglátom), és 195/50-es nyári gumikat teszek rá, amelyek közül kettőt már meg is vettem, persze használtan - update: ezek azóta ugye új szerepet kaptak a Honda alatt, ahogy már írtam. Így erre most egy darabig nem lesz pénzem, ez a része a projektnek áttevődik jövőre... Addig is a 4 db felniközepet eladtam róluk, mert azok nekem sosem kellenek, így a vételár közel egyharmadát visszakaptam :) Vissza a Volvóra: április vége felé járt már az idő, amikor is a mester ezt a képet küldte:

Az autó tehát előkészült a beavatkozásra. Kicsivel később megérkezett a donorautó is, majd a műtét előkészületeként egy gyors állapotfelmérés is történt, hogy mit kellene még egy kosszal orvosolni. Mutatom:

A kormánymű gumiharangját cserélni kell, illetve a szervo-szivattyú tartókonzolja sem tűnik teljes értékűnek, azzal is kéne kezdeni valamit. Emberemet sajnos egy tüdőgyulladás egy időre kivonta a forgalomból, így a művelet is leállt, de mivel nem sürgős semmi se, nem zavart, nem zavar a dolog (bár az elmúlt hétvégi Volvo-talira titkon már terveztem kimenni, de úgyis volt más) - és ha minden jól megy, mostanában folytatódik is valamikor, szóval ha amint lesz fejlemény, természetesen megírom. Kellemes napot!

BMW M4:

Hot Wheels BMW M4:

Nem látszik, de a teteje karbon mintás, szóval a részletekre igazán nem lehet panasz. Szpottoltam amúgy én is egy ilyet nem túl régen, errefelé mutattam, még a színe is stimmel. A börzén egyébként egy másik kék BMW-t is lőttem, ez utóbbit kerek 200 forintért, a már többször is szerepelt csodás Tomica egy nem is olyan hitvány kínai másolatát:

Ha az alja fém lenne, meg valami normális kereket kapott volna, szavam se lehetne, de így is ki merem jelenteni, hogy ahhoz képest, hogy kínai, nagyon is rendben van... Köszönöm a figyelmet!

Boldog szülinapot!

Ma az utolsó adag jön B. Dávid fotói közül:

A minisorozatban bemutatott korábbi képek jó része még tavaly augusztus 20-án készült, a mai BMW-ket pedig a Debreceni Műszaki karon mutatta be a helyi kereskedő - elég jó témát szolgáltatva a kar hallgatóinak... Köszönet a képekért!

Na ez meg egy negyedik generációs Oldsmobile Cutlass 442, fent egy hirdetés formájában, alant pedig a Hot Wheels kivitelezésében, vagány versenyszerkóban (aka Stock Car). Az egyébként sem túl szép autót 1979-ben formázták meg eképp, a kisautó tervezője pedig Larry Wood volt, akiről már esett például errefelé is szó korábban. Mutatom:

Komoly vas, van súlya rendesen, de nem nyílik semmije. Viszont azt hiszem, ez az egyik legjobban sikerült HW-kerék evör. A grafika is jól adja a korai 80-as évek hangulatát, a hátsó ablakon található árnyékoló szintén, úgyhogy nagyon megörültem neki, amikor Templair asztalán megláttam - annak meg végképp, hogy nagyon baráti áron kaphattam meg. Minden bizonnyal valami ilyesmi ihlette Wood mestert anno:

Hát így is csak egy kicsivel szebb, de otthonra még így sem kéne... Ja, de :D

A felnikérdést jóval későbbre terveztem megoldani, de aztán úgy alakult, ahogy, idő előtt felkerültek végül a csodás műveim a kocsira. De nem minden teljesen oké: egyrészt az elsők egy picit kilógnak. Ez bizonyos szempontból eggyel jobb helyzet, mintha befelé lennének szélesebbek a kelleténél, mert így legalább lehet velük közlekedni, ellenben fennáll a veszély, hogy ez valahol valakit zavarni fog, és ennek a valakinek ha rendőrigazolványa van, az gondot okozhat. Nem durva a helyzet egyáltalán, de pont elég. Pedig a szerelés előtt megnéztük, nem lesz-e gond, és akkor úgy tűnt, nem:

Egy másik probléma viszont felvetődött, a kerékanyák ugyanis kúposak, ezekhez a felnikhez pedig nem ilyenek valók, hanem laposak. Nem mellesleg egy közgyűrű sem ártana, mert a felnik agymérete kb. 1 milliméterrel nagyobb az autóénál, ráadásul ez utóbbi olyan, hogy a pereme nem lóg ki eléggé ahhoz, hogy a belülről különlegesebb agykiképzésű ATS-ek rendesen felfeküdjenek. Ez elvileg szintén nem tragédia, de nem is optimális, mert ugye az van, hogy most a négy csavar tartja a kereket ahelyett, hogy az szépen felfeküdne az agy peremére. Az eddigi autóimnál egyébként ez már többször előfordult, legutóbb a Golfon és a Nissanon teljesítettek szolgálatot kicsit más agyméretű Clio-kerekek, és ezeknél semmilyen probléma nem jelentkezett ilyen tekintetben, de engem ez zavar egy kicsit. Arra jutottam, hogy most már akkor is csináljuk:

Az utolsó probléma, amit legkésőbb jövő nyárra mindenképpen orvosolni is kell, hogy a még a Volvóra szervált két db használt 15-ös 195/50-es Falken gumi még sincs olyan jó állapotban, mint szemre tűnt, kicsit már megkeményedtek, illetve ún. kagylós kopásokkal is rendelkeznek, ami miatt hangosabbak a normálisnál. Úgy döntöttem, ezt a nyarat végigcsinálom velük, aztán mennek jól megérdemelt helyükre - a Volvóra, ott ugyanis a zajkomfort teljesen értelmezhetetlen kategória :) Előre két nagyon klassz Bridgestone-t rakattam, amiket szintén használtan vásároltam, hátra pedig majd veszek új gumikat.  Szóval íme a végeredmény:

Nem mellesleg megvolt a második teletankolás, normális, de inkább nem dinamikus tempó mellett, 80%-ban városban az autó 7.3 litert fogyasztott százra, aminek én nagyon örülök. Nem mondom, hogy lesz ez kevesebb is, de igyekszem továbbra is nyugodtan közlekedni, és ha nem nagyon megyünk ezután sem 8 fölé, az örömöm is megmarad...

B. Dávid képei - második rész:

Még egy lesz! Köszi!

Sokat kellett várnom rá (nekünk magyaroknak meg úgy általánosságban is nagyon sokat kellett várnunk egy normális méretű - 1:72-es - és kivitelű modellre a típusból), de megvan, mindenki nyugodjon le! Folytatva a múltkori Ikarusos bejegyzést mutatom hát kicsiben az Editions Atlas sorozatból a 260-ast, amelyet én leginkább 78-as buszként használtam sihederként, ritkábban 8-asként:

Emlékszem, a téli hidegekben milyen jól esett rákuporodni az utastér két oldalán alul végigfutó fűtőtestekre... Zuglói gyerekként a Keleti pályaudvar környékére jártam suliba, így több ezerszer utaztam ennek a csuklós változatával a Bosnyák térről, 10 évig rendszeresen. Érdekes módon "alattam" soha egy darab nem ment tönkre és nem is karambolozott. Kellemes emlékeim vannak a típussal, felnőttként viszont már nem hiányzik a zötykölődés ;) A modellt viszont kötelező volt megvennem, nem csak egy darabka történelem (bocs, tudom, ez nagyon elcsépelt), hanem tényleg egy olyan emlék, aminek a barna műbőr üléseit szerintem mindennél többet koptattam. Ha szeretnétek, egy felújított példányról is olvashattok, az alábbi képet is ebből a cikkből kölcsönöztem:

Érdekes, hogy én itt emlékekről írok, de több ezer ember mindennapjainak továbbra is része a típus, legalábbis a Bosnyák téren még mindig látom ezeket pöfékelni...

Köszönöm a figyelmet, ajtók záródnak!

Mindet felismerjük ennyiből?

Ez lesz a Hondában majd egyszer, ha eljutok odáig:

Mechanika nélküli cucc, amit gyak. annyit jelent, hogy nem játszik CD-t vagy kazettát, csak rádiót, memóriakártyát és pendrive-ot. Haladok a korral :) Jelenleg akciós az Extreme Digital-nél.

B. Dávid volt ezúttal az a lelkes olvasónk, aki küldött saját találatokat a messzi Debrecenből:

De nem csak ennyit, ez csak az első rész volt, folyt. köv.

Bekerült a klíma, lőttem vonóhorgot, haladunk...

A Hot Wheels hol nagyon szép, hol nagyon csúnya Oldsmobile-okat tud készíteni, a most következő darab valahol félúton helyezkedik el ezek között. Ugyanez a kisautó szerepelt már errefelé egy másik kivitelben (ebben a régi posztban, de nem főszereplőként), az áprilisi börzén azonban a kezembe került egy elég szép (és ritka) Modern Classic-változat - ezúton is köszi Andrisnak, ha jól emlékszem, ő szúrta ki a kupacban egy külföldi eladó asztalán:

A fém alváz, a kivételesen szép metálfényezés, a kifestett részletek és a kerekek teszik azzá, amitől még ez a kisautó is ilyen szép tud lenni. Ez a kvázi limitált széria Magyarországon tényleg nagyon ritka, nekem emellett mindössze két másik hasonlóm van, egy Mustang és egy Datsun, ezért is volt különösen nagy öröm, hogy sikerült bezsákolni, ráadásul csak 2 Euro volt az ára. Nem rugózik, nem nyílik, de jól gurul és jó súlyos is. Az egyetlen, de akár úgy is mondhatnám, hogy a legnagyobb hibája - ahogy az imént említett másik két darabnak is - a hátul túlzott méretű szekérkerék. Furcsa, mert pl. a mainline-ban megjelent szekérkerekű Plymouth Road Runner e sorozatban pont normális felniket kapott, és pont ettől vált egy igazán jó kiállású kisautóvá. Ezt leszámítva nagyon szép darab. Ugye?

Nagyon régóta vágytam rá, hogy egyszer majd az egyik autómon ATS Cup felnik legyenek. Ezek azok, amik szerintem minden típus alatt nagyon jól mutatnak. Anno az első autóm, amin könnyűfém kerekek voltak, az első Volvóm volt, szép gyáriakon gurult, jól nézett ki. A második a Clióm volt, a gazdag felszereltség része volt, hogy nem vasfelniket adtak hozzá. Aztán már a Golf is így érkezett, majd a Vento is, igaz, az azokon lévő MIM-eket BBS-ekre cseréltem. Mellesleg a kis Suzuki is alufelnis, így ez mára már nem is olyan nagy szám. Ellenben a legújabb jövevény nem dicsekedhetett ilyesmivel, és bár a 14-es méretű kerekein gyönyörű állapotú téli gumik vannak 185-ös méretben, ahogy írtam korábban, eldöntöttem, hogy erre veszek nyáriakat is, és hát kínálkozott az alkalom, mi több, úgy voltam vele, hogy most vagy soha, szóval túrtam a neten 4 db ATS-t. A családi büdzsét - főleg a nyaralás tervezgetésének idejében - eléggé megnyirbálta a Honda beszerzése, így egy ilyen nem létkérdés kategóriájú vásárlásra nem szántam sokat, ennek megfelelően a négy kerék, amit vettem, erősen túl volt már a fénykorán, de akár úgy is fogalmazhatnék, hogy csúnyán le voltak pattanva. Ár-érték arányban viszont nem volt rossz vétel szerintem, de ez majd kiderül hosszabb távon. Mutatok példának kettőt:

A második már a garázs munkaasztalán pihen, azt találtam ki ugyanis, hogy lecsiszolom róla sk a csúnya foltokat (valaki egyszer elárulhatná, hogy tud egy nem vasfelni ilyen csúnyán rozsdásodni?), majd lefestem jól. Ennyi esélyt adtam magamnak, ha nagyon gáz lesz az eredmény (nyilván az lesz az olcsó festékkel, rendes alapozás nélkül), majd egyszer felújíttatom normálisan, homokfúvás, porfestés, miegymás, most inkább csak kedvem lett játszani egy kicsit. Ez itt már egy csiszolgatás utáni látkép:

Jól elvoltam ezzel egy délelőttöt, két spray-t használtam el, pont elég volt a kerekek két rétegű fújásához, és ez lett tegnap a végeredmény (nem fotóztam már mind le):

Érdekes, hogy a matt fekete színtől pont úgy néz ki, mintha nem is könnyűfém lenne. Majd ha szerváltam gumikat is, és minden stimmel, mutatom felrakva is! A jelenlegi 185-ös gumik helyett 195-ös nyáriak kerülnek fel, per 50, szóval nem durvulunk, de a 7"-os szélességű kerekek azért szerintem elég jól néznek majd ki...

Ma olyat mutatok, hogy csak na! Ráadásul a képeket a feleségem lőtte:

Ugye, hogy mennyire ügyes? ;)

A most következő darabot egy régebbi börzén vettem nagyon-nagyon lepusztult állapotban és ennek megfelelően nagyon-nagyon olcsón. Leslie Bear féltő gondjaira bíztam, ahogy anno (Jézusom, egy éve már) a szintén Siku T1-es buszt, és hát ez lett belőle:

Remélem, nem ez lesz az utolsó Siku-felújításos poszt a blogon, sőt inkább biztosra mondom, mert Leslie mesternél most is van egy épülő-szépülő Opelem, illetve most legutóbb Sam. Joe összeismertetett Játékdokival, akinek szintén adtam egy kis munkát, és az eredmény már meg is tekinthető itt. Leslie pedig ráadásként az Opel mellé kapott tőlem egy Citroen-projektet is... Típusismertetővel a fenti Fordhoz ezúttal egyébként nem készültem, ránézésre nem is lehet túl izgalmas, ellenben itt van egy cikk egy másik változatáról, olvassátok! A fenti kis alkotás egyébként hogy tetszik, mit szóltok? Én teljesen oda vagyok és vissza...

Retropartyzános képek Andristól:

Köszönet értük!

A tágabb értelemben vett kis családom négytagú, de hamarosan a szűkebb is az lesz, így a tágabb ötre bővül. Követitek? :) Az autóügyeimet ez annyiban befolyásolja, hogy már megint el kellett gondolkodnom, hogyan alakítsam úgy a házi járműparkot, hogy adott esetben akár öt személlyel is el tudjunk jutni megbízhatóan A-ból B-be úgy, hogy ne kellejen tömegközlekedést igénybe venni. Mert ugye erre egy verzióban a Volvo alkalmas lenne, de az inkább csak hobbiautó, alapvetően nem arra való, hogy működjön. Kellett tehát egy B-terv, ami a következő lett: veszünk egy családi(bb) kocsit, és a Nissantól elbúcsúzunk. Szokás szerint a megvásárolandó autók első listája elég hosszúra nyúlt, volt rajta minden, egészen elvetemült ötletek is, végül négy típusra szűkült: Avensis kombi, Corolla kombi, Yaris Verso és Civic kombi. A kislista egy darabig öttagú  volt, szerepelt ugyanis rajta az Impreza kombi is, de aztán levettem, majd egyszer talán máskor. A szép és jó Avensisek drágák, nagyjából ugyanis félmillió forintban gondolkodtam (plusz esetleg az Almera ára, ha sikerül vagy eladni vagy beszámíttatni - update: nem így lett, eladtuk külön), és kb. ugyanez igaz a Yaris Versókra is (személyesen is megnéztünk egyet, de a rendkívül praktikus belső, illetve az oldalra nyíló ötödik ajtó sem tudta velem feledtetni az akvárium-formát, amivel valahogy sehogy sem tudtam megbarátkozni), ezeket 7-8 kiló alatt nemigen lehet megúszni. Maradt tehát a két kisebb kombi. Nem titok, csak japánok jöhettek szóba, és inkább benzinesek. Azért, mert úgy gondoltam, ilyesmivel tudok talán a legkevésbé mellényúlni. A két típusra beállítottam a hahu értesítőjét, május 10-én reggel pedig meg is jött az a levél az oldaltól, amire vártam: rajta volt egy számomra majdnem minden szempontból megfelelő jelölt. Ez itt az:

Egy 1998-as ezüst, benzines Civic Aerodeck, friss német import, vezetett szervizkönyv, kevés km, szép, rohadásmentes állapot. Két dolog hiányzik csak, a vonóhorog és a klíma. Előbbi nem akkora történet, a honosításhoz úgyis kell rá vizsga, szóval megoldható. A klíma szükségessége már a gödöllői próbaút során kézzel foghatóvá vált, a napos, de szeles vasárnapon bizony melegünk volt bent. A megoldás már megvan rá, intézés alatt. Az autó viszont így is meggyőző volt, _nagyon_ megkímélt, semmi futóműhang, egészséges menettulajdonságok, makulátlan belső, kívül is csak egy-két pötty, alul teljesen hibátlan. Pici alku belefért, foglaló, papírmunka, kész. Nagyon jó állapotú téli gumik vannak rajta, de arra jutottam, erre már érdemes beruházni egy nyári szettre is. És akkor már egy másik garnitúra felni is kell. És ha már kell, akkor ugyan az miért ne legyen alu és 15-ös a gyári 14-es méret helyett? Két remek nyári gumit vettem korábban a Volvóhoz, így csak két másikat kell lőnöm, egyszer élünk, szerintem azok újak lesznek - de ez most nem égetően sürgős, majd később. Itt már az új otthona előtt látható az Utazó:

Érdekes módon az autóban gyárilag kurblisak az ablakok, de ezt már a hirdetésben is kiszúrtam, ezzel soha nem volt bajom. A csomagtér térfogata kombi létére is kisebb, mint a Ventóé volt, itt azonban egyszerűbb a ki-be pakolás, nem beszélve arról, hogy ha kell valami, az menet közben, az utastérből is elérhető. A műszerfali fabetét nagyon nem az én világom, ezt előbb-utóbb cserélni is tervezem valami másmilyenre, de nem égetően sürgős. A váltó patent, nagyon élvezem, aki vezetett már japán kocsit, annak nem kell magyaráznom. A szervokormány meglepően férfias, a Suzukim és a Nissan kormánya is sokkal puhább, de nem rossz, tényleg. A motor nagyon csendes, és kis mérete ellenére dinamikusan mozgatja az autót - persze ez azért relatív, a Vento nyilván robbanékonyabb volt, és hát tudom, hogy egy 1.6-os Honda is teljesen más világ lenne, nem beszélve egy Vti-ről, de engem ez is teljesen lenyűgözött. Az ülések számomra meglepően kényelmesek, bár nyilván csak rövid távon volt eddig szerencsém tesztelni, remélem, nem lesz gondom vele később sem, ez nálam kiemelt szempont. A (működő!) motoros tetőablaknak is örülök, végre egy ilyennel is lesz már dolgom ;)

Mi is ez? A Honda-kánonban ezt nevezik hatodik generációs Civicnek, de a legismertebb formája nem ez, hanem a "békalámpás". Azt olvastam, hogy az új modell bevezetése előtt a Honda alaposan megvizsgálta az európai piac igényét, és a kínálatot ennek megfelelően alakította ki: a széria gyakorlatilag megörökölte a motorokat az előzőből, de az 1.3-as és 1.5 non-vtec motorokat megszüntették a japán változatban, és helyettük lett egy szintén vtec-mentes kis fogyasztású, 1.4 literes 90 lóerős motor. Érdekesség: a 75 lóerővel árult 1.4-es Civicet (tehát azt, amiről egyébként beszélünk) semmi sem különbözteti meg a 90 lóerős változattól, csupán egy szűkítő gyűrűt helyeztek a szívósor elé, így lefojtva a motort. Ami akár házilag is eltávolítható. Ennek utána is fogok nézni. A másik, hogy kétféle kinézetű karosszéria is kapható volt, az egyik az angliai gyárból érkező Rover alapokon nyugvó ("csíklámpás" - lásd fent), míg a másik a japán és amerikai piacokon található verzió volt , amire írtam is, hogy itthon talán ismertebb, a "békalámpás". Kombit - legnagyobb sajnálatomra - csak az angol változatban lehetett kapni. Igaz, abból viszont létezett egy 1.8 literes Vti 170 lóval, ami pedig lényegében az Integra motorja visszafogottabb teljesítménnyel. Na ebből nincs túl sok... Az angol Civic a Rover 400-as szériával rengeteg dologban megegyezik, pl. az ajtók is felcserélhetők a szedán modelleken, illetve sok Rover gépháztetője alatt találhatunk Honda motort.

A szerény felszereltséget két első légzsák próbálja kompenzálni, számomra viszont még a csomagtér roló is egy olyan feature, amihez korábbi autóimmal nem volt szerencsém. Van a kocsin tetőkorlát, tehát akár csomagtartózni is lehet, de ezt a megoldást inkább kerülném, nincsenek jó tapasztalataim :) A kényelmi felszereltségek netovábbja egy kódkártyás Blaupunkt magnó, ennek hamarosan mennie kell, de valószínűleg nem túl messze, szerintem kiváló helye lesz a Volvóban, ide meg bepattintunk valami USB-s cuccot, amihez nagyon hozzászoktam az utóbbi pár évben. Majd. Előtte szerintem még lesz egy vezérműszíj-csere, illetve még két hibája van, amit orvosolni kéne, a bal hátsó kilincs és a központi zár szarakodik, ezek nem maradhatnak így. Hát ez a nagy helyzet, az Alto után egy újabb papás autó került a flottába, ez van, majd szólok, ha van valami, de remélem, nem lesz semmi...

Egy nagyon kedves partnerünk a jó múltkor nálunk járt az irodában egy tárgyaláson, és lefelé menet szólt, hogy ha szívesen megnéznénk egy 400 lóerős Golfot, kísérjük le! Szívesen megnéztük:

Vadállat, már álló helyzetben is...

A múltkori Superb után ezúttal egy kombi Audit találtam:

Elég menő...

Itt a jó idő, Parkoló Parádéra mentem hát.

Hű, de régen volt, amikor mutattam egy klassz Hot Wheels Minitreket... A legutóbbi börzén ezt lőttem hozzá:

Az elkövetkező napokban is az április 12-i szerzeményeimet mutatom, volt szerencsém venni pár szép (és a fentihez hasonlóan) kevésbé szép darabot, gyertek majd és olvassatok!

Igazi old school:

Köszi, Andris!

A most következő csodás kis csapat már szerepelt pittlarennél, talán láttátok is, de a Quaestort is megszégyenítő tranzakciók során át végül sikerült megoldani, hogy a tenyérnyi Datsun és gáláns kísérője immár nálam gyűjtsék a port a polcon - épp ideje is volt, hiszen szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára a nagyobb méretű Matchboxok valamely képviselőjéről. Úgyhogy tessék:

A "team support" Volvo többet tud, mint a civil társa, jól meg lett ugyanis pakolva a tetőcsomagtartó, kapott pár plusz matricát (érdekes módon a versenyautón Castrol, ezen meg Shell szerepel, az STP pedig megvan itt is, ott is), de minden más ugyanaz, mint a kék kombin, nyílnak az első és az ötödik ajtók, festetlen a hátsó traktus, és rugózik az első lökhárító:

Nekem egy kicsit furcsa, hogy ebből a készletből kispórolták a Datsunt szállító utánfutót, illene egy olyan még a szettbe, cserébe jár hozzá egy pár műanyag figura és kellék, amiket már bezacskóztam, így akit érdekelnek, kénytelen visszakattintani az első bekezdésben lévő linkre. Hiánypótló ez a készlet nálam, és bár nem hibátlan, ennél jobb nekem nem kell, újabb tételt húzhattam kis a bakancslistáról, köszi, pitt!

Miki másik fotója, amit küldött, ez is egy remek Rolls-Royce:

Van ilyenem (is) kicsiben. Köszi!