Legalábbis ezt a címet kapta a CAR Magazine-tól 1990-ben a Peugeot 205. Nem kedvelem annyira a típust, a gyűjteményemben sem képviseltette magát eddig, de egyszer minden jónak vége szakad :) Egy 504-es azért még kéne. A típusismertető most idő hiányában kimarad, cseppet el vagyok havazva (hála az égnek), itt azért elolvasható, helyette inkább egy szép kép, majd rögtön alatta a Matchbox 'Pözsója'.

Szép nagy darab, jól passzol az Abarth-hoz. A kerekeit imádom!

Nem mai darab, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nyitható a hátulja:

Ezt is a legutóbbi börzén lőttem, 700 Ft volt, kékdobozostul. Négy társáról majd később. Ma megyek egy gyárlátogatásra, majd arról is beszámolok. És végre péntek!

Kicsit off leszek: mint tudjuk, szörnyű tragédia történt megint, most Tényőn. A hideg kiráz tőle. Apuka megzakkant (nem mellesleg előtte sem volt százas, nem is értem, az ilyeneket miért nem tartják láncon, de ez másik téma), és egy baltával megölte a két gyerekét és a feleségét. De amitől sokkal jobban kiráz a hideg, az az, ahogyan ezt a médiában tálalják. Nyersen, véresen, mint egy jó steaket. Mind az RTL-en, mind a TV2-n reggel, 12-es karika mellett, arcunkba. És itt jön a szemforgató demagógia, mert néha az is kell: most komolyan, ezt kell csinálni? Igen, persze, Amerikából jön ez is, mint minden szar, de valahogy úgy érzem, hogy ott valahogy jobban vigyáznak arra, hogy a gyerek oviba vagy isibe menet előtt nem azt nézze a tévében, ahogy tehetségtelen műsorvezetők bociszemekkel csodálkoznak a szörnyűségeken, miközben hangosan csámcsognak rajtuk.

Na meg a másik

Az egyik adón azt mondják, előbb a feleségét, aztán a két gyereket. A másikon pont fordítva. Mondhatnánk erre: Nem mindegy? A tényen nem változtat. Hát ja, a tényen nem. Csakhogy pont a tényt közlik rosszul. Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy az ötéves gyerek volt a gyilkos. Mert a tényen nem változtat. Mi az istenért nem lehet normálisan elolvasni és értelmezni a rendőrség közleményét? Vagy az MTI-ét?

Ráadásul

A helyszínre odarángattak valami fogalmatlan győri pszichomókust, akit arról kérdezett a kiküldött szerencsétlen riporternő (vagy inkább csak valami ismerőse, mert a riporternő valszeg elaludt, vagy nem volt kedve a halál faszára utazni hajnalok hajnalán), hogy nem volt-e fenyegető jel az, hogy az apuka túláradó szeretettel reggelit készített a gyerekeknek? WTF????? Itt a kezembe vettem a távirányítót.

Végül

Az okos orvosember a kérdésre ezt tudta válaszolni: szeretném őszinte együttérzésemet kívánni a családnak... Itt kikapcsoltam a tévét.

UPDATE: comment:com

Ha még nem említettem volna, kilátogattam a hétvégén a börzére. Ez a kisbörze volt, a nagy majd a választás napján lesz. Mindegy. És szokásomtól teljesen eltérően vettem egy kamiont. Matchbox SuperKings K-16 Articulated Tanker - ez a neve. És a valóságban Ford Medium Duty-ként ismert. A történelmi előzményről annyit, hogy gyerekkoromban megvolt ennek a sárga-zöld helikopterszállító változata, illetve hogy úgy két éve egy ilyenem eltűnt útban Ausztrália felől, ezért mindenképp szerettem volna belőle (még) egyet. Úgy alakult, hogy börzén egy asztalon megláttam, tettem még egy-két tiszteletkört, de viszatértem és durván megvettem. Doboz nélkül, korántsem makulátlan állapotban, 2500 forintért. Imádom!!!

Gyúlékony cuccot szállít. Szerencsére megvan - és működik is - a vontatmány kis kitámasztólába, illetve a kis műanyag csövek is a helyükön vannak a tartály két oldalán. Ugyancsak öröm, hogy a vontató hátfalán is hiánytalan a kis műanyag alkalmatosság, továbbá hogy még mindig remekül nyitható az autó eleje, hogy megcsodálhassuk a motort. Már amennyi látszik belőle.

Mint fentebb írtam, ez a K-széria tagja, azaz a Matchbox nagyobb méretű autóinak egyike, de szerintem teljesen jól passzol méretben a "sima" Matchboxokhoz, főleg a nagyobbakhoz (tehát nem az 1:70 - 1:80 körüliekhez, mint amilyen mondjuk a Gran Fury vagy a Cougar Villager, hanem az 1:60-asokhoz, mint mondjuk az Abarth).

Na, most ez ennyi volt, military témában további ajánlott bejegyzéseim alább:

Szép napot!

Einstein fogadott a bejáratnál:

A többi a tovább után.

Mostanában ezeket lőttem:

Már a CTS is megvásárolható a Hot Wheels-től.

Egyelőre csak pár képpel:

Élőben emitt.

Nemrég mutattam Matchbox-ban, 1:61 körüli méretarányban, most itt van egy kicsit nagyobb méretben, több részlettel, a Norev jóvoltából, egy ilyenről mintázva:

Ez a méret már teret ad a részletek cizellálására, amit a Norev tervezői nem is hagytak el: belül is és kívül is minden a helyén, feketék az ablakkeretek, szép a hűtőrács, szépek a lámpák, fantasztikusak a felnik is az autón, és hátul is klassz az összkép, amit a korabeli olasz rendszám koronáz meg - no és a típusjelzés. Kicsit mondjuk ülhetne alacsonyabban.

Jó múltkor valahol írtam, hogy a historic rallyautók nagyon tetszenek, és bár ez azért nem teljesen az, mégis talán így már érhető, miért írtam ezt. Haladunk tovább ezen az úton. Is. Jó ünneplést!

Wartburg 312 a Retroautók... sorozatból.

Hogy a szokásos bemutatást feldobjam, az elmúlt rendszerben számos nappali fő dekorációját, a gigantposztereket idéző hátteret pattintottam a Vartyogó mögé:

Szerintem telitalálat. A modellről túl sok mindent nem tudok írni, ami újdonság lenne a korábbiakhoz képest, igényes, részletes, szép darab. Jó ez a sorozat, na, sokkal jobban bejön, mint az Amercom rendőrök. Jó pihenést! (A következő számhoz Kispolák jön!)

Kocka-Transportert, azaz T3-ast nem sűrűn szoktam itt mutogatni, aminek prózai oka van: nekem sincs belőlük sok. Egészen pontosan kettő van, az egyiket már láttátok, ezt meg még nem:

Egyszerű darab ez, mint a bot valódi T3-as: egy nagy kocka - pontosabban téglatest - az egész, még épp felismerhető, hogy melyik az eleje, négy kerék, nagy ajtók, minden jómunkásember (és szállításra szoruló betegember) álma.

Bár mentőként szerintem már igen kevés helyen áll szolgálatban, nem lehet véletlen, hogy még ma is igen sok brigád ezzel közlekedik Magyarországon - odaát a németeknél, gondolom, már csak a törökök... A Matchbox sem bonyolította túl, de a nyitható hátsó ajtóval mégis fórban van a mai modellekhez képest:

Illenek hozzá a kerekek is, a festés oké - egyedüli hibájaként (amellett persze, hogy nem makulátlan azért) egy kis öntési gikszert említenék meg, mégpedig a villogó tetejét. A kis manók eltolták. Az pedig rejtély, hogy miért nincsen az autón típusjelzés. Mármint látható helyen, mert az aljára azért felírták az 1987-es évszám mellé, hogy Volkswagen Transporter. Mindegy.

Tartozom magamnak még egy Sikuval is a típusból, MB-ból jó lenne még beszerválni a Commando-verziót, de aztán elég... Jé, péntek van, jó hétVWégét!

Régebben mutattam már francia rendőrt, sőt pont egy ilyen Alpine-t is egyszer, de azóta nagy szerencsémre sikerült egy jóval szebbet lőnöm, krómos tükrökkel:

Jó, ez sem teljesen hibátlan, de majdnem. Egy nagy pakkban vettem egy német eladótól (magában csak ezt vettem volna meg) pár euróért, a pakk többi, jóval megviseltebb tagja alább látható - ezekről amúgy sem terveztem külön posztolni:

Itt lentebb pedig - videó helyett - pár érdekes kép (az első nagyobbra kattintható) a valóságos rendőrségi Alpine-okról, részben bevetés, részben pihenés közben:

Szebbnek semmiképp nem mondanám, mint az A110-es, de legalább ugyanannyira tetszik! Na, szép napot! Mindjárt péntek!

Bizony, a Lotus a Giugiaro által rajzolt Esprit nevű modelljét eredetileg így tervezte nevezni, de hogy stimmeljen a sor, végül az E-betűs Esprit lett a befutó. Huh...

Alant pedig a James Bond által használt, 'tengeralattjárásra' is alkalmas változat:

Múltkor már mutattam egy feketét, most íme egy fehér. A színén kívül ez több dologban is különbözik a Hot Wheels kisautójától: egyrészt hogy Tomica, másrészt hogy a fent látható első generációt (S1) mintázza, harmadrészt pedig abban, hogy az alján elhelyezett kis bütyök segítségével felnyithatók rajta a bukólámpák.

Nagyon bejönnek ennek a gyártónak a kisautói, igényességükben, ötletességükben a korai Matchboxokat idézik. Erre a darabra mondjuk el tudtam volna képzelni a sárga Audinál is alkalmazott szélesebb, sportosabb kerekeket, de így is tetszik... Alább pedig egy S2-reklám, a képen látható második generáció különös ismertetőjele az oldalsó beömlő a hátsó ablaknál:

Kötelező videó a végére, naná, hogy Bond:

Szép napot!

Az előző munkahelyemen ugye ügyfelem volt az Auchan, nem véletlenül toltam itt is a hörcsögöket. Már nem dolgozom ott, de az alábbiakban még erősen benne voltam, így be is teszem a végeredményt, amikkel azonban már én is csak nézőként találkoztam:

Szerintem jópofák! Ha valaki szeretné, a FB-on is követheti a két kis hülyét...

Szép napot!

Tulajdonképpen extra ez is, mert nagy és tűzoltó, ráadásul bevetés közben:

Ha gyerek lennék, a képek láttán tűzoltó akarnék lenni...

Az első után máris itt a második, tegnap este még szakítottam egy kis időt a gyakorlásra. Mit ne mondjak, nem vagyok egy Ken Block, de valami alakul...

Nagyon jó szórakozás! Közben szombaton a budaörsi Auchanban (a modellboltban) láttam ehhez hasonló szerkezetet, úgyhogy már itthon is lehet kapni kispici driftereket, ugyanúgy dupla motorral szerelve. Persze némileg drágábban...

1983-ban az Audi 100-as (C3, azaz harmadik generációja) a Ford Sierrát utasította maga mögé az Év Autója választáson. Ez volt az az év, amikor az Audi kapcsán a világ megtanulta, mi az a légellenállás. 0.30-as együtthatójával ezen a területen a 100-as igen komolyat domborított – és ezt ki is használta utána mind a kampányában, mind a vásárlók felé történő közvetlen kommunikációjában. Ezt a gömbölyded design-t egyébként nem ők találták ki, elég ha a korábbi NSU Ro80-asra vagy a CX Citroenre gondolunk, de szélesebb körben csak a kilencvenes években terjedt el. Az Audi terjesztette el emellett a lapos dísztárcsát, a vékony oldalsó díszcsíkot és a feketére festett ablakkeretet is. Na, ezen érdekfeszítő bevezető után beszéljünk a C2-ről. Íme:

Ugyanis – bár a Sikunál létezik C3-as – ezúttal messzebb utazunk vissza az időbe, a Siku és a Tomica segítségével, akik mindketten megmintázták a kockább típust, igaz, nem ugyanazt a kivitelt. A Siku a 200-as Turbót, a japánok pedig az 5000-esből csináltak taxit. A 200-as természetesen a 100-as magasabb szintű változata, mint ahogyan az 5000 is, de ez utóbbi kevésbé ismert.

Az, hogy a neve nem terjedt el annyira, nem véletlen. Volt vele ugyanis Amerikában egy kis – 700 balesetet okozó és így 6 halálos áldozatot követelő – probléma. Ha ez valakit érdekel, „sudden unintended acceleration” néven keressen rá. Ezt követően az Audi PR-esei nagy valószínűséggel sokat dolgoztak azon, hogy a nép mielőbb elfelejtse az 5000-es számot, át is nevezték a modellt azonnal. Az eladásokat azonban nem tudták megmenteni, durván ereszkedőbe váltott a görbe, három év kellett a piacon a revitalizációhoz. És a szivar.

A Siku természetesen szép nagy autót készített, polgári metálzöld színben. Fém alul, fém felül, ajtók nyílnak, és jól láthatók a körök a hűtőrácson. Az elejét az alvázból alakították ki, hátul azonban a piros beltérből kinövő lámpák vonják magukra a figyelmet. Kedves figyelmesség az első lámpák elé applikált fényszórómosó berendezés imitációja, illetve a kétszínű beltér.

Állapotát tekintve nem egy makulátlan darab, így újabb darab került általa a „nem ebből fogok meggazdagodni”-listára, de ennek ellenére hiánypótló.

Ugyanezen a listán helyezkedik el a Tomica Audija is. Ez utóbbi amennyivel kopottabb, annyival – sőt sokkal – ritkább példány. Ahogy már említettem, ezt 5000-esnek hívják, ezért talán stílszerűbb lett volna a sátán száma helyett ezt felhasználni a dekorációban is, de így járt szegény, most már nincs mit tenni.

Az idő tehát elbánt vele rendesen, de mint annyiszor, most is az van, hogy kézben szemlélve nem annyira vészes a helyzet, mint ahogy a jó közelről készített fotókról látszik. Mindenesetre ez a leggyatrább állapotú Tomicám mind közül, de az esély arra, hogy ebből valaha is normális állapotút szerezzek elfogadható áron, minimális. (Ez pl. 50 dollár.) Az ajtaja nyílik ennek is, remekül rugózik és szépen gurul – ráadásul a vagányabb felniken, nem a virsliken. Az alja műanyag, de ami jó benne, az az, hogy Made in Japan feliratot visel alul. Itt jól látszik megint, hogy melyik mekkora:

Az igazival kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy legjelentősebb filmes feltűnése egy Depardieu-filmben volt a típusnak, íme egy kép belőle:

No és persze két korabeli sajtóhirdetés:

Köszönöm a figyelmet, két nőnemű olvasómnak ezúton is boldog nőnapot, és mindenki másnak is szép napot, jó munkát!

Vasárnapi különkiadás, extra hülye alakú kisfurgonnal:

Jó maradék hétvégét mindenkinek! Holnap meg nőnap.

Lájtos hétvégi poszt:

A Celica itthoni, de az alsó kettő egyenesen Dubaiból jött... Köszönet érte Petinek, aki egyébként az unokaöcsém. És megígérte, hogy lenéz a pincéjükbe, hátha előkerülnek a gyerekkori kisautóim, legóim ;)

1972 elején a Renault bemutatta az 5-ös számmal jelzett szuperminijét. A tervezője, Michel Boue nem érhette meg a bemutatót, de annyit érdemes még megjegyezni, hogy a hátsó lámpákat a C-oszlopon egészen a tetővonalig tervezte, azonban ez az ötlet nem ment át, jó pár évvel később viszont többen is alkalmazták ezt a megoldást, mint pl. a Punto vagy a kombi 850-es Volvo. Az autó az R4-es technikáját örökölte meg, és elsőként gyártották műanyag lökhárítókkal, ami aztán iparági standard lett. Számos megoldás szolgálta a minél tágabb utastér kialakításának lehetőségét, ráadásul az autó igen impozáns, 0.37-es légellenállási együtthatóval rendelkezett. (A Turbóról írtam.)

Amerikában 1976-ban mutatkozott be az R5-ös Le Car néven, az AMC forgalmazta, elsősorban az egyes Golf és a Honda Civic ellenfeléül szánva a kis franciát. A tovább után megtalálhatjátok a korabeli sajtóhirdetéseit. Alább egy teheráni fotó, nem saját:

A Hot Wheels 1983-ban készítette el az 'Az Autót' kicsiben. Rendkívül egyszerű kivitelű kisautóról beszélünk, szinte sima műanyag alvázzal, pofás felnikkel és átlátszó tetőablakkal. Könnyű darab, de ez nem meglepő. Kevéssé élénk piros színt kapott, ami jól áll neki az alváz és a dekoráció feketéjével. Nem nyílik semmije. De nagyon tetszik.

Nem egy gyakori darab, NRFB állapotban akár 20 dolcsit is elkérnek érte. Az enyém nem ilyen, ráadásul itthoni szerzemény. Lapozzatok reklámokért!

Most egy akkora plágium következik, mint a ház! Innen lopok, hasonló aktualitással. Hogy azért ne legyek akkora utánozó majom, én nem írok szöveget, a linken úgyis minden ott van, ráadásul már írtam is a modellről :P Tehát csak képek jönnek, pár:

Ha még mindig nem esett volna le, ez az 500. poszt, ide jutottunk. Gyertek máskor is!

V12, hoppá.

Wassup, Gee?

Gyerekkoromban - lehettem vagy 7 éves - a szüleim választás elé állítottak: kutya vagy távirányítós autó? Kutya lett. Így történt, hogy teljesen kimaradt az életemből az utóbbi, mármint az R/C. Tegnapig. Merthogy nemrég (de, valójában régen) az ebayen szörfölve ráakadtam a Tomica 'Takara Tomy' név alatt futó 1:26-os R/C drifter szériájára. Konkrétabban egy AE86-osra.

Már akkor tudtam, hogy egyszer majd kell egy ilyen nekem. Egyrészt, mert Toyota, azaz alapban instant get, másrészt pedig mert megnéztem ezt:

Na szóval tegnap megjött. Így:

Mintegy 10 perc alatt összeraktam - nem volt nehéz, valszeg anyám is megoldotta volna a feladatot, legfeljebb egy kicsit lassabban. Szerencsére járt hozzá kotta:

Majdnem készen így fest - még az apróságok hiányoznak róla, de addig nem akartam "véglegesíteni", amíg ki nem próbáltam:

Illetve amíg be nem szerzek legalább öt újratölthető AAA elemet, mert három kell az autóba, kettő az irányítóba - és hát a tévé és a dvd nem akkora móka kézi irányítással. Kell rá még a szárny, a tükrök és a matricák. No és az antenna meggyógyítása, azt ugyanis véletlenül elvágtam a kicsomagoláskor. Alább az első teszt, tipikusan a 'lesz-ez-még-jobb-is' kategória:

Valójában most vezettem életemben először R/C autót. (Ez szerintem látszik is, a bénázás lehet a jó szó ide.) Mit mondjak, óriási érzés! Az autó maga nagyon aranyos, ezen a szinten kellően élethű, nagyon könnyű és aránylag gyors. És kis pici, tipikusan lakásba való. Két motor van benne, külön hajtják az első és a hátsó kerekeket, ráadásul az első kerekek dőlése testre szabható. Természetesen nem kezdtem el állítgatni. A gumik közepesen kemény műanyagból vannak, gondolom, hogy jól csússzon - lásd fenti videó. (Nagyobb, akár 1:10-es szett is kapható. Az enyém a light csomag, azaz csirke-edition.) Az autó ára kerek hét amerikai dollár Hong Kongban, az ideút kábé a háromszorosa, tehár durván hat rongyért mérik az adrenalint :) Máris imádom. Folyt. köv. Over and out.

Egy Seville, mert ilyen még nem volt.

Belvárosi találat. Elgondolkodtam, hogy vajon miket fotózgatnék carspotting címszó alatt, ha mondjuk Amerikában élnék? Jaguárt? BMW-t? Netán Zsigulit? Más lenne...

"Az élet könnyű, ha te vagy Jay Kay." Ez olvastam nemrég valahol. Ő ugye a Jamiroquai frontembere, nagyszerű énekes, nem mellesleg jó arc és autóbuzi. És többek között Bugatti-tulajdonos. Most csakis ezért kezdtem vele. (És nem is folytatom.) Záróklipnek azonban egy némileg exkluzívabb videót választottam. De haladjunk sorjában.

Wikidézek: Miután az 1990-es évek végén a német Volkswagen konszern felvásárolta Európa vezető autógyárainak jórészét – köztük a gyakorlatilag haldokló francia Bugatti márkát is –, a vezérigazgató Ferdinand Piëch minden áron létre akart hozni egy autót, amellyel beírhatja nevét az autózás történelmébe. A járműhöz a Bugatti patinás márkaneve már rendelkezésre állt, így a gyár mérnökei megkezdhették tanulmányautókon keresztül kipróbálni ötleteiket, tesztelni a nagyközönség reakcióit. A terv alapjául egy 6,3 literes, W-elrendezésű, 18 hengeres motort alkottak, melynek teljesítménye 555 lóerő. A 18 hengeres motort fejlesztése során már több tanulmányautóba is beépítették, elsőként az 1998-as EB 118 kétajtós luxuskupé prototípusba. A következő lépcsőfok az EB 218, mely gyakorlatilag a 118-as négyajtós limuzin változata. A luxuskupé/limuzin tervét elvetette a Volkswagen és úgy döntöttek, egy brutális, kétajtós szupersportkocsi lesz a végső koncepció. 1999-ben egymással párhuzamosan két prototípust is bemutattak: az egyik az olasz ItalDesign fejlesztette 18/3 Chiron, mely a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, a másik pedig a német (az olasz Giugiaro segítségével megalkotott) 18/4 Veyron volt, melyet a Tokyo Motor Show-n vehetett szemügyre a közönség. Az elnevezések itt már a hengerek számára és a prototípus sorszámára utalnak. Később a döntés a negyedik prototípus, a Veyron sorozatgyártása mellett szólt, így a mérnökök megkezdhették az évekig tartó fejlesztőmunkát, aminek végeredményeképp a hengerszám végül 16-ra redukálódott. A Veyron hivatalos neve innen lett 16.4-es. Nevét a francia Pierre Veyron után kapta, aki 1939-ben egy Bugatti volánja mögött megnyerte a 24 órás LeMans-i versenyt.

Két kép az igaziról:

A valóságban jóval kisebb, mint amekkorának látszik. Ez nem személyes tapasztalat, hanem azokon a fotókon látszik, ahol ember is van benne vagy mellette. Épp ezért nagyon zavaró, hogy a SIKU Bugattija akkora, amekkora. Nagy:

Minden egyéb szempontból csodálatos kisautó, hiteles a festése, szépek a részletek, nyílnak az ajtók, szépen oldották meg a motor kiképzését. A kerekek is rendben vannak - de szigorúan csak SIKU-viszonylatban.

Méret tekintetében sokkal jobban tetszik a Hot Wheels Bugattija. Annak a mintájául már egy kék példány szolgált, a becsület kedvéért egy ilyet is mutatok:

A Hot Wheels nem szofisztikálta túl a kérdést, egyedül az autó orrát akarták egy kicsit feldobni - ami valljuk be, nem sikerült maradéktalanul, talán célszerűbb lett volna egy egyszerűbb megoldást választaniuk:

De a színe nagyon szép, jó lapos, és a kerekek is tetszenek. Jó, az igazihoz kevésbé hasonlít, mint a SIKU, viszont itt is szép a motor:

Van összehasonlítós kép is ám, itt jól látszik, melyik mekkora:

Verdikt: nem egy kategória a két kisautó. A SIKU amennyivel drágább (cirka 700 Ft), annyival több is: súlyban, méretben, részletességben. Azért a Hot Wheels-nek sem kell szégyenkeznie, a feladatot megoldotta, de mint annyi más esetben, ugyanezt megtehette volna nagyobb odafigyeléssel, és akkor talán kicsit máshogy alakul az összehasonlítás végkicsengése... Cserébe illik a gyűjteményemben szereplő kisautók 90%-ához méretben :)

És akkor az ígért kisfilm, amelyben a Bugattinak nem kispályás ellenfelet választottak: 

Szép napot!

Holnap.

Emlékeztek még erre? Na, sikerült beszereznem a Chargert 'mint' állapotban, ráadásul egy hármas pakkban, nem mellesleg bagóért. Ez lenne az:

Érdekes, hogy a fehér rendőrautó a Johnny Lightning értelmezésében Dodge Monaco volt, az ERTL-nél ez már Pontiac Boneville. Amúgy az első tengelye nem rossz, csak valahogy laza, akárhogy rángattam a dobozt, sehogy nem sikerült középre ráznom...

Ja, és a pakkban a Charger festett dekorációs, nem matricás, mint az, amelyiket úgy kilapítottam. A csomagban egyébként a duplanullás Mustang a zsákbamacska, az ugyanis gumis kerekekkel rendelkezik. Még jó lenne egy hasonló Smokey-pakk is...