Bog Zoo Fiatos posztját több szempontból is kiváló hivatkozási alapnak tekinthetem a sajátomhoz: egyrészt leírja helyettem, mi ez az autó, így nekem nem kell, másrészt itt tudatosodott bennem, hogy valójában nekem is kéne egy ilyen, harmadrészt ehhez írta Sam.Joe kommentben, hogy az Alitalia-festésű darabok könnyen eresztik a színűket. Az igaziról tehát most akkor nem is írok, helyette inkább egy kiváló képet dobok be, amin látszik, hogy az olaszokkal vigyázni kell az úton:

És akkor rögtön rátérhetünk a kisebbekre. Egyszerre jutottam hozzá két darabhoz, több hónapnyi türelmes, de nem túl intenzív keresés után. Bolgár darabokat már vehettem volna korábban is, de valahogy nem vitt rá a lélek, egy darab bolgár Matchboxom van csak továbbra is, egy Matra Rancho, és ezt a szekciót - ahogy valahol már írtam is - nem kívánom nagyon bővíteni. Mindkét Abarth sárga dobozával együtt érkezett, a feleslegesre pár óra alatt találtam is vevőt. Íme tehát a régen vágyott Matchbox Fiat 131 Abarth:

A szokásosnál nagyobb, de formailag nagyon jól eltalált darab. Nagyon szépen rugózik, jól gurul, szép (és hiteles) a festése - de tényleg nagyon rossz minőségű. Majdnem kopásmentes, de jobb nem feszegetni ezt a témát, jobb hátul már meg van repedve egy helyen a festés, olyan "kagylósan", nem kell hozzá sok, hogy egy méretes festékhiány alakuljon ki ott.

Az embléma az orrán igen szerénytelen méretű, de ezért a bakiért bőven kárpótol a hat lámpa elöl és a dupla kipufogó hátul. Végezetül még egy kép az igaziról, szintén bevetés közben, de ez legalább haladós:

Legvégül pedig egy kellemes tribute-videó:

Szép napot, jó hetet!

Na, végre ez is megvan. Nemrég írtam, hogy úgy szeretném tudni, milyen autók vannak még a sorozatban. Hát például ez az Opel Manta 400. Sőt, létezik ugyanilyen 1:43-as 850-es BMW is a Turbos között. Az azért jobban hasonlít az igazihoz ennél:

Részletes és hosszú Manta-történelemmel most nem fárasztalak titeket, inkább pár mondat arról, mit látunk a képeken. A Mantát 1970-től 1988-ig gyártották, és a Corgi modelljének alapjául a 400-as típus szolgált. Ez az akkoriban új Ascona alapján épített második generációs Manta speciálisan versenycélokra tervezett változata volt (a formai ihletet az 1975-ös Chevrolet Monza adta, pl. itt kibogarászható, direkt nem csak a Monza képét tettem be, mert van egy-két érdekesség még), aminek a fejlesztésében az Opel mellett komoly részt vállalt mind az Irmscher, mind az angol Cosworth. Az Ascona 400 sikereit nem sikerült vele túlszárnyalni, de maradandót alkottak, ez vitathatatlan.

A legfelső képen az ún. Phase 1 látható, egy utcai változat Recaro sportülésekkel, Irmscher bőrkormánnyal, Arctic White színben és 7x15" fehér Ronal felnikkel. Illetve egy 144 lóerős motorral. A Phase 2 már egy kicsit más volt. Karbont and kevlárt alkalmaztak a súlycsökkentés érdekében, elölre 8x15", hátulra 10x15" Ronal kerekek kerültek, és 230 lóerőre nőtt a teljesítmény. Ezt adták alapul a versenyzőknek, akik utána Phase 3 címen akár 300 lóerőig tuningolták, de ez már nem nevezhető gyárinak.

És ilyen a Corgi Opele kicsiben:

Jól illik a sorba, masszív, elnagyolt kivitel, de játéknak minden bizonnyal nagyszerű. Minőségében kábé azt hozza, mint amit a nemrég mutatott Bburagók, de valahogy mégis sokkal jobban tetszik, mint az említett olasz márka. Jutalom-videó, amiben, Ari Vatanen tolja neki:

Illetve egy archív felvétel, ahol a Corgin is látható festésű Manta is feltűnik:

Szép pénteket!

Nemrég ígértem, hogy megmutatom a Diablót is. Ha hinni lehet a wikipediának, és általában lehet, akkor az autó egy híres 19. századi bikáról kapta a nevét, aki a El Chicorróval vívott gigászi küzdelmet 1869 nyarán. Azt írják még, hogy hagyomány a Lambónál híres bikákról elnevezni az autóikat, de ezek szerint akkor a múltkori Countach erősíti a szabályt.

(A képek a www.autogaleria.hu oldalról származnak.)

A valóságban 1990-től 2001-ig gyártott autó a Matchbox kínálatában is hamar megjelent, az évek során pedig igen sok verzió készült belőle. Nekem az egyik legkommerszebb változat adatott meg (amiről egyébként például Tomminál is olvashattatok), azonban csak a bal oldalát mutatom meg, mert a bliszterben töltött jó pár év nem tett jót a másik fele fényezésével:

Elöl az embléma óriási, ebből elég lett volna egy sokkal kisebb is, illetve az oldalára sem hiányzott nagyon az a piros felirat, viszont mivel egy játékról beszélünk, így ezt talán megbocsáthatjuk a tervezőknek. A részletezést nem vitték túlzásba, de ahol kell, tehát hátul, nagyjából rendben vagyunk.

És mivel nem mai darabról van szó, van rajta plusz funkció is, nyitható a motorháztető, felfedve a szentélyt, ahonnan a közel 500 lóerő származik:

Időközben, mint láthatjátok, lőttem egy Hot Wheels Lambót is, valahogy megtetszett az ő Countach-értelmezésük. Íme pár önálló kép is róla, hogy ne csak a hátteret szolgáltassa a Diablóhoz - és hogy gyakoroljam a fehér autók fotózását is, van mit:

Ez egy sportos változat - nem mintha az alap nem lenne elég sportos magában is - némi dekorációval, viszont szárny nélkül. A fehér színhez szerintem jól illik a fekete kerék, az ilyen fajta párosítás a valóságban is tetszik.

Kéne még egy HW Diablo és egy Tomica Countach, aztán elég is lesz belőlük. Hamarosan mutatok egy Bugatti Veyront, oké?

Jó múltkor az egyik indexes topictárs, dancergee mutatott egy csodás Greenlight diorámát, természetesen rendőröst, Hot Pursuit néven. Nem mondom, megtetszett erősen, de az ebayen ráakadtam egy másikra, ami egy kicsit jobban. A Greenlight 2010-ben kihozott egy limitált sorozatot, ezt, na ennek az egyik tagjáról lesz itten pillanatokon belül szó. Konkrétabban a Bullitosról. Nem meglepő módon kedvelem a filmet (a híres üldözős jelenetet betettem ide már régebben is, most is), ugyanakkor az is bejátszott a döntésbe, hogy eddig nem volt Greenlight modell a gyűjteményemben. Illetve volt, kettő is, de már nincs. Pedig hihetetlenül igényes kisautókat gyártanak, olyanokat, amik eggyel, de akár kettővel nagyobb léptékben is megállják a helyüket. Szóval a kis csendélet:

Csoda. Bullit autója a háttérben, a rosszfiúké elöl. A Charger egyébként jobban is tetszik, mint a Mustang, de nehéz a döntés. A Greenlight ügyesen oldotta meg a feladatot, fogta két meglévő modelljét, ellátta őket a megfelelő színekkel-kerekekkel, mögé hajtogatott egy kis utcarészletet, lerögzítette a kocsikat, a doboz kapott egy vagány designt és kész.

A dobozt kinyitva tudtam csak olyan képeket is csinálni, ahol már az autók is látszanak valamennyire. Oké, a Dodge nem volt gond, de ahhoz, hogy a Ford is fotózható legyen, le kellett hajtanom a hátfalat. Megoldottam, és ami a legjobb, hogy ugyanolyan szépen sikerült is visszahajtogatnom.

A doboz hátoldalán egyébként pár érdekességet találhatunk a film - és hát persze főleg az üldözős jelenet - forgatásának kulisszatitkairól, de semmi igazi újdonságot. Vicces lett volna, ha háttérképnek olyat választanak, amin látható az a Bogár, ami az ominózus jelenetben többször is feltűnik...

Összességében nagyon tetszik ez a kis ékszerdoboz, szépek az autók, jó a háttér, igényes a csomagolás, telitalálat a design. Biztos lesz pár leleményes eladó, aki a következő börzére beszerez párat, mert nem horror az ára egyáltalán. Ez speciel 11 dollár volt. Jött vele egy másik készlet is, arról majd később. Szép napot! (Ja, még ez.)

Az FSO Polonéz is megérkezett hozzánk a Retroautók a keleti blokkból „újság” jóvoltából. A modell az IST gyártmánya, de innentől ezt a tényt nem ismételgetem. És mivel utolsó információim szerint 60, de talán 80 tagú lesz ez a sorozat, visszamenőleg bevezetek egy retro tag-et is. Az igazi autót 1978-tól gyártották egészen – most kapaszkodjatok! – 2002-ig. A név pedig egy lengyel tánc elnevezéséből ered.

Annyit még elmesélek – természetesen a wikipediából okosodva – hogy alapjaiban a Polonez nem más, mint az újragondolt Nagypolák, leánykori nevén Polski Fiat 125p (lásd még: előző poszt utolsó képe), amit ugye az FSO (Fabryka Samochodów Osobowych) az olasz Fiat 125 alapján gyártott régebben. A Nagypolák új ruháját Giorgetto Giugiaro tervezte, de motorilag maradt minden a régiben, 1991-ig nem volt pénz erősíteni ezen a fronton. Cserébe az autó a passzív biztonság terén igen jól szerepelt, így export útján több nyugati országba is eljutott. Aztán el is tűnt. Állítólag Angliában mára már csak 15 példány maradt fenn. Aki többet akar tudni az autóról, ide kattintson, ne máshova!!!

És akkor a kisautó: szokás szerint 1:43-as, részletes (kilincs, ködlámpa, tükör), szép. Oké, ez sem a Minichamps-színvonal, de ezért a pénzért teljesen rendben van. A színe is oké, olyan élethűen béna. Boltban, újsággal 2000 magyar birodalmi kreditet kérnek érte, de én a saját példányom a Pecsa bolhán szerváltam, fele ennyiért. Nem járt hozzá az újság, illetve otthon kiesett a jobb első ülés. Amihez egy nőgyógyász kéne, hogy visszaigazgassa, ugyanis az ajtók nem nyílnak, de az ablak le van engedve :)

Személy szerint örülök, hogy bekerült az autó a sorozatba, gyerekkoromban sok ilyet láttam. Meg is kedveltem a típust, annyira, hogy a Majorette Simcámat (egy ilyet, mert az enyém már nincs meg) ki is neveztem akkoriban Polonéznek, de mivel kábé 8 éves voltam, ez talán elnézhető... Otthonra azért nem kéne. (Valahonnan rémlik, hogy réges-régen láttam ilyet 1:10 körüli méretarányban is, de madzagos távirányítós kivitelben. Neten nem találom nyomát. Cserébe egy jópofa kis videó alant.)

Szép napot!

Ahol a legutóbb mutatott HW Ultra Camarót (emlékeztető) lőttem, tehát a Deák téri Képeslapboltban vettem ám mást is. Egy remekjó autóskártyát, ráadásul valami 400 forintért, szóval igen baráti áron. Mint látni fogjátok, az ár és az érték aránya teljesen rendben van :)

Előzetes:

Bár az eddigi kártyás témák kommentjei alapján nem számítok rá, hogy ez lesz az Év Legjobban Várt Posztja :)

Bizony, kimaradt a pénteki poszt. Nem baj, mert cserébe két nem mindennapi Hot Wheels Volkswagent mutatok. Kis jóindulattal mindkettőt VW busznak nevezhetjük, az egyik közülük ráadásul annak is néz ki. Ez:

Nagyon szép (gumis) felniket és remek fényezést kapott a kis Samba Clipper, hiánypótló a gyűjteményemben, és érdekes módon nagyobb, mint a bomba formában lévő T2-esek. Továbbá azt írták rá, hogy Volkswagen Deluxe. Hm. Az alja is fém, igazi heavy metal. Mint fent látható, a Hot Wheels Delivery szériából származik, tavalyról.

A másik pedig az itt már egyszer korábban is szerepelt Drag Truck ikertesója, ezúttal kékben. Nem is tudom, melyik tetszik jobban, talán inkább ez, mert a piros szín mintha gyakoribb lenne az ilyen kisbuszok körében. Baráti 7 dollár volt az ára, ennek is.

A második Classic-sorozatból való, ez sem túl gyakori darab, főleg Magyarországon - kint azonban nem is annyira ritka, mert ez az úgymond alap-változat. Ha valaha szerválok egy harmadikat (mondjuk a zöldet), azt kibontom, és akkor még azt is meg tudom mutatni rendesen, mitől speciális a Drag Bus ezen leszármazottja. Egyébként idén jön ki a 21-ablakos (értsd: Samba Clipper) Drag Bus, amit már nagyon várok...

Ennyi voltam mára, dióhéjban. Ma jártam a bolhán, és szerencsére igen kedvező áron sikerült lőnöm egy Retroautós Polonézt, amit hamarosan megmutatok. Nem mellesleg igen sikeres napot könyveltem az ebayen, az eredményről majd később számolok be, képekkel :) Szép estét!

Tegnap írtam, hogy ma Camarózunk. Nem mintha ne lett volna már Camarós poszt itt, de néha nem árt egy kis frissítés. Az apropót két Hot Wheels adja, az egyik új, 2010-es megjelenésű, a másik nem ennyire új, viszont az Ultra Hots sorozatból való.

Egyik:

Dögös kis gép, bár eredetileg pirosban terveztem beszerezni, ezzel sem vagyok elégedetlen. Kellemesen meglepő, hogy az oldalsó csíkok a helyükön vannak, emiatt a legutóbbi Chevelle kapcsán morgolódtam már egy sort (itt az eleje csúszott el, de élőben nem zavaró, csak ezeken a közeli képeken látszik). A csíkokhoz választottak rá felnit is, és jól tették. A végeredmény olyan hátvílszes... :)

Másik:

Dögösnek ez is dögös, ráadásul gumis kerekeket kapott és szép részletezést - nem mellesleg nyitható motorháztetőt! Ilyen kivitelű autóm ezelőtt sosem volt, mert elég drágán mérik, azonban egy jóbarát felhívta a figyelmem egy Deák téri képeslapboltra, ahol látott pár Johnny Lightning kisautót potom pénzért. Gondoltam, 4 perc sétát megér, benéztem, és tényleg. Viszont nem vettem JL-ot egyet sem a csábító 850 forintos darabár ellenére sem, ezt az Ultrát azonban magamhoz ragadtam - pont ugyanennyiért. Egyébként idén jön mainline-ban is, majd Andrew megmutatja, ha megérkezik az ő példánya :)

Na, szép napot, mindjárt péntek!

A Matchbox Ford LTD-i szinte kivétel nélkül tetszenek. Volt már a blogon a típusról szó, így hát bele is csapok a mai rendőrökbe. A felső Amerikából jött, mestersége címere és a "legkommerszebb" változatra hasonlít erősen, csakhogy a ravasz szemlélő bizony észreveheti, hogy itt bizony kék, ami ott fekete! Ez a változat jóval ritkább is, de szerencsére nem lehetetlen a felhajtása. Amíg csak ez az egy darab van meg belőle, marad a bliszterében:

A másik már bontottan érkezett, Németországból, de makulátlan állapotban. Szeretek németektől vásárolni, mert - minő közhely - rendkívül precízek, szépen csomagolnak és nagyon gyorsan ideér, amit küldenek. Dancergee nevű rendőr-gyűjtő szaktársam segített, hogy hozzájussak, ezúton is köszönöm!

Érdekes a nyolc pötty a felnin, mert nem a szokásos elrendezésben szerepelnek, hanem valahogy jobban széttagolva. A fekete-fehér téma a festés kivitelezésének szempontjából nem egy hálás dolog, de ennél a példánynál aránylag jól megoldották, nincsenek zavaró elcsúszások, megfolyások - annak ellenére, hogy azért festhették volna vékonyabban, kevésbé elfedve a részleteket.

A típusból most már 15 példánnyal rendelkezem, egyre kevesebb van már, amit még szeretnék beszerezni. Mindenesetre ha valaki rendelkezik felesleges LTD rendőrrel, szóljon, megnézzük! Addig is egy kis csemege a végére, LTD-hirdetés:

Hát, ez most ennyi volt, holnap Camarózunk. Szép napot!

Végre egy Volkswagen, konkrétabban egy Golf Cross Country, ritka madár:

Na most már aztán tényleg jóccakát!

Blogtörténeti jelentőségű poszt következik, ugyanis szerepel benne egy Convoy-méretű Matchbox kamion is. Mentségemre szóljon, hogy nem szándékosan, hanem inkább csak úgy járulékosan. Ugyanis nagyon szerettem volna már megszerezni ezt a speckó Chevy Pro Stockert, de úgy hozta a sors, hogy ezt egy pakkban sikerült realizálni. Nem is akármilyenben. J. D. McDuffie pakk, White Rose, Matchbox.

De ki is ez a J. D. McDuffie?

John Delphus McDuffie a Sprint Cup Series egyik híres versenyzője volt, szegény ember verseny közben halt meg, legalul látható, hogyan. Már 1963-tól versenyzett. A nulláról kezdett, saját csapatot hozott létre, a közönség – épp ezért – imádta. Karrierje elején Chevy-vel, később Pontiac-kal indult.

A Nascarban a legtöbb győzelem nélküli indulás rekordját a mai napig is tartja. Az autóján (autóin) látható fő szponzor az Rumple Bútorház, Észak-Karolinából.

A kicsikről: a hármas pakk tartalmazza tehát a Chevy Pro Stockert, ami nagyon tetszik, de sajnos nem makulátlan, az elején van egy pici festékhiány - ezt szerintem majd javítom.

A másik két autó a szállító és rajta a Pontiac. Ez utóbbi a Pontiac Grand Prix névre hallgat, és a Matchbox kínálatában 1991-ben debütált. Annyira nem jön be.

A kamion sem, ugyanis túl kicsi, 1:80 és 1:100 közé tenném valahova a méretarányát – de nálam sokkal szebben írt róla Sam. Joe, ha a blogján rákerestek a Papa Truck kifejezésre, láthatjátok. Ő szereti ezeket :)

A hármas együtt azért nagyon is impozáns:

Ezért marad mind, de ha valaki óhatatlan vágyat érez a hármas Pro Stockeren kívüli darabjaira, jelezze, biztos meg tudunk egyezni. Nekem az volt ugye a lényeg, hogy végre legyen egy ilyen fotóm:

És akkor a videó a tragédiáról:

Szép estét!

Redhead. Olaszul ugyanez: Testarossa. A név a 12 hengeres motor klasszikusan piros borításából következik. Ezennel kihirdetem az 1:43-mentes hetet, bár szerintem volt egy-két szép darab a múlt héten is. Igyekszem azért tartani a színvonalat, de most már "normál" Matchbox-méretben, legalábbis ezen a héten. Kezdetnek tehát egy holisztikus Ferrari Testarossa-poszt, olasz autó lévén ezúttal is mélyebb történeti áttekintés nélkül, legyen annyi elég, hogy a Pininfarina tervezte autót 1984 és 1991 között gyártották, amit két ún. modell-revízió követett 512 TR és F512 M néven, így 1996-ig tolódott a típus karrierje. Ilyen az igazi:

Közel 10.000 darabot gyártottak belőlük összesen, ami a Ferrari életében igen nagy szám, így akár azt is mondhatjuk, ez lett a gyártó leghétköznapibb (legkommerszebb?) modellje :) (A Testarossa egyébként nem összetévesztendő a Testa Rossával!)

Kicsiben a tovább után.

Tesókat kapott az elfogó vadász. Segítőkész emberek szóltak, hogy a Duna Plazában akad még a csendőr- és a taxi 500-asból, így mivel tegnap úgyis arra vitt az utam, benéztem. Az N.Y.C. taxi viszonylag hamar meglett, csak mintegy 80 autót kellett átpakolnom hozzá, de a sötétkék csendőr sehogy sem akart előbújni. Már több polcot lebontottam, és már majdnem feladtam, amikor végül csak felbukkant. A Bburago Street Fire sorozatának eme két tagja is nagyon tetszik, de az elég valószínű, hogy a valóságban ilyen taxik nem szaladgáltak New York utcáin. Máshol azonban igen!

Carabinieri 500-asról van fent a neten egy pár kép, a szerintem legjobb alább látható:

És akkor a kicsik:

A közös fotókon láthatjuk, hogy nem mind a három ugyanaz a típusa az 500-asnak:

Hát ez volt az 1:43-as hét, egyszer volt Budán kutyavásár, ráadásul végre péntek, úgyhogy örüljünk, de visszafogottan, mert nekem valószínűleg hosszú napom lesz...

1998-ban a Párizs-Dakart Jean-Pierre Fontenay és Gilles Picard nyerte egy Mitsubishi Pajero segítségével. Konkrétan ezzel. Valószínűleg alább ugyanezt láthatjuk 1:43-ban is, csak más festéssel, két évvel későbbről, a Párizs-Dakar(-Kairó) versenyről, ahol ezek a derék franciák a 3. helyet szerezték meg. Vagy 2001-ből, ahol csak a 14.-et, passz. Ha valaki tudja, írja meg kommentben. Itt megtaláljátok az autó technikai specifikációit. Alább pedig egy bevetés közben készült, nagyítható fotót:

Itt meg egy a civil változatról. Kicsiben a már ismert Altaya-sorba illik, bár ez speciel Hongwell (amiről jó múltkor a fórumon megbeszéltük, hogy minden út oda vezet) és nyílik az ajtaja is. Súlyos, részletes, szép darab lett a Pajero, tele a szokásos verseny-felirattal, belül sportülésekkel, komoly sárhányókkal. Nagyon bejön. Vatera, 500 Ft.

A kormány a jobbon, a belül látható koszt nevezzük "autentikus sivatagi homok-imitációnak", és mindjárt nem gondolja senki, hogy lusta voltam kitakarítani:

Most már azonban tényleg jó lenne pár historic gépet is beszerezni... Hoppá, most jut eszembe, mindjárt péntek!

Ó, ez már a harmincadik... Ezúttal egy gyönyörű Nissan, naná, hogy tilosban :)

Azért bebírnám.

Igen, még mindig az 1:43-asok térfelén játszunk... Nem olyan régen mutattam három Norev Renault-t, amiket az Eurocenteres Norev boltban zsákmányoltam. Na az a helyzet, hogy ott és akkor egy "perecablakos" Volkswagen Bogarat is vettem, amely a változatosság kedvéért szintén Norev gyártmányú. És hát szemkápráztatóan gyönyörű. Majdnem ilyen, de mégsem pont, mert ez egy Standard kivitel, a kicsin viszont van pl. vászontető (faltdach) is:

Akciós árat sikerült kifognom, és ha azt nézem, hogy csak 300 forinttal került többe, mint a Retroautós sorozat tagjai, azt kell mondjam, nagyon jó vásárt csináltam, mert a minősége klasszisokkal jobb - kábé az a szint, amit a SzépségVWersenyben mutattam:

Alulról ilyen. Egy 1950-es példányt mintáztak meg a franciák, aminek ugye hátul még csak egy "furulyája" volt. Nagyon örülök neki, ez van. ToVWábbi szép napot!

Az 1:43-as hét folytatásában egy Retroautós GAZ Pobeda következik, kevés szöveggel, kevés képpel. Azt mindenképp fontos elmondanom, hogy apám vette meg nekem, mert látta, hogy a múltkori Volgának úgy örültem :) Ugyanazt a színvonalat hozza, mint a többi IST-modell, szép, részletes, arányos. A színe is tetszik. Az autót már Russianboy is bemutatta az oldalán, így ezt is megúszom, de ettől függetlenül is a Totalcar tesztjét erősen ajánlom elolvasásra, nem fogjátok megbánni. Ugyanott az autó története is megtalálható, de annyit azért meg szeretnék mutatni, hogy hogy néz ki a Standard Vanguard, ami a formai ihletet adta a derék szovjet tervezőknek:

Ehhez képest a Pobeda a valóságban ilyen:

Kicsiben pedig így mutat:

Hát igen, az igazihoz képest a lámpái talán túl nagyok, de nem zavaró mértékben. Ha minden jól megy, a következő szám egy jóval újabb autót, a Polonézt tartalmazza majd, remélem, azt is hamarosan meg tudom mutatni. Búcsúzóul egy videó a végére:

Szép napot!

UPDATE: becseréltem egy Kamazba.

Régen írtam reklámokról, de most sem fogok :) Csak egy érdekes képet mutatok, annyi kiegészítéssel, hogy nyilván már láttátok a UPC új reklámját az indexes neós arcokkal, Winklerrel és Bazsóval, és ebben a cikkben a koncepciót is elolvashatjátok. De ami különösen megtetszett, az az, hogy a UPC új reklámjáról szóló cikk magentás-feketés mezőbe került a kreativ.hu-n XD

Na ez a nem semmi... De legalábbis pikáns. Na jó estét már!

A Fiat 500-assal úgy vagyok, hogy valamilyen gyártótól, de be kellett szereznem. Úgy adódott, hogy a gyűjteményemben egyébként igen kis számban (1 db) előforduló Bburagótól lett meg, ez van, ezt kell szeretni - de valójában nem is olyan gáz ez a kisautó. A rövid történeti áttekintést a Fiat 500 Klub honlapjáról kölcsönöztem:

A kisfityó története az 1950-es évek elején kezdődött, amikor a Fiat gyár leváltani készült a közel húsz éves modelljét, a Topolinót. 1955-ben bemutatják a Fiat 600-t, majd 1957-ben a hasonló konstrukciójú Fiat 500-t. Eleinte az 500-as megálmodójának, Dante Giacosának a következõ szavakkal kellet teremtményét védenie a szkeptikus közönség elõtt: "Lehet, hogy az autóm kicsinek tûnik, de egy autó mégiscsak több kényelmet nyújt, mint egy robogó". A gyártás húsz éve alatt többféle változatban készítették az 500-at a Fiat gyárban, és még sokkal többféle változatban a gyáron kívül. Az alábbi leírásban csak a Fiat gyártmányokat mutatom be részletesen, időrendi sorrendben:

Fiat 500 Nuova (1957-1960)
Az első ötszázas modell, 479 cm3-es, 13 le teljesítményû motorral. Jellemzője az elsõ szélvédõtõl a motorháztetõig tartó vászontetõ, mely tartalmazza a hátsó mûanyag szélvédõt. Két ajtaja elõrefelé nyílott, jellegzetes irányjelzõvel bírt. Létezett normál és 'Economica' kivitel, az utóbbi volt a puritánabb verzió.

Fiat 500 Sport (1958-1960): A versenysikerek hatására dobta piacra a Fiat ezt a vászontetõ nélküli, jellegzetes csíkozással bíró autót. Motorját felfúrták, 21,5 le teljesítménnyel 105 km/óra végsebességre tudott gyorsulni.

Fiat 500 D (1960-1965): Szélvédőtől B oszlopig érő vászontető, 500 Sporttal azonos motor -17,5 le teljesítménnyel- jellemezte ezt a szériát.

Fiat 500F (1965-1972): Megerősített karosszériával, futóművel, hátrafelé nyíló ajtókkal gyártották.

Fiat 500L (1968-1972): Az 500F továbbfejlesztett változata, Fiat 850 műszerfal, más kormány, 'gallytörő', gazdagabb kárpitozás jellemezték.

Fiat 500R (1972-1975): Fiat 126-os motor (600 cm3), újfajta jelvény, szinkronizált váltómű voltak az utolsó 500-as sorozat ismérvei. Azt a feladatot látta el a gyártási folyamatban, mint a Csepeli Vas- és Fémművek Motorkerékpárgyárában a Pannónia T5 és P20 közti P10 'átmeneti' modell, ami az újabb típusra való áttérést segítette.

Fiat 500 Giardinera (1960-1977): A kombi változat. A motort fekve építették be, hogy alacsonyabb lehessen a csomagtartó padlója.

A Bburago egy rendőrségi változatot mintázott meg:

Egyszerű a kivitelezés, mint a gyártó egyéb modelljeinél is, de az 1:43-as méretarány egy kicsit csalóka, ez szerintem nagyobb egy cseppet, 1:38 körülire tippelném:

A szabvány Bburago-kerekeket kapta, amik nem állnak rosszul neki (a vastagságuk ellenére sem). Nem rugózik, nem nyílik, viszont strapabíró darabnak tűnik, bár műanyag az alja. Nem bonyolították túl részletekkel, de az autó formája szerintem teljesen rendben van - ez főleg az alábbi képen látszik jól:

Kedves darab ez, örülök, hogy 500 forintért az enyém lehetett. További szép napot!

Lassan sorozat lesz belőle. Cserébe most nem írok hozzá szöveget, csak annyit, hogy ez egy 1:43-as Hongwell Cararama modell, ami boltban valami 1000 forintba került, így - nálam - elnyerte a hot deal megnevezést. Főként fém, részben műanyag, igen részletes, nagyon szemrevaló - és persze marad a dobozban, mert így szép:

Apropó doboz: a papír doboz valójában csak egy keret, belül a műanyag "vitrin" adja a merevségét, tartását. Jópofa megoldás. Az autó (és az utánfutó) kis csavarokkal rögzül az állványhoz, le sem szedtem. Több színben is elérhető, én direkt ilyen sivatagit kerestem. Szép hetet!

Na, ez a már korábban is említett Vödörautó, amelyet Ferdinand Porsche tervezett, Adolf 1934-es felvetésére. Az eredeti neve Kübelsitzwagen, rövidebben Kübelwagen, szakbarbároknak Typ 82. A német dzsip.

Tovább a tovább után.

A Chevy Caprice már szerepelt itt, de ott is, nem olyan régen. Végre alkalmam van bemutatni egy olyan példányt, amely teljesen rendben van. A Johnny Lightning-tól:

Mint sok másik JL-modellnél megjegyeztem már, minőség és részletesség tekintetében szinte verhetetlen ez a gyártó, ráadásul nem is annyira drága. Csak nehéz beszerezni. Egyelőre. De bízzunk benne, hogy pár leleményes boltos lát majd benne lehetőséget és behozza rendesen e gyártó kisautóit. Szép a színe, szépek a kerekei, azokon a gumik, fém az alja, élethű a beltér is, minden a helyén. Ilyen az igazi:

Ha minden jól megy, a következő poszt is egy Johnny Lightningról fog szólni, ráadásul Volkswagenről, de egyelőre legyen ennyi elég ;) Ja, szép pénteket!

Hát, annyira azért nem. Ugyanis ez nem más, mint a Volkswagen Scirocco GT24.

A Volkswagen 2008. májusában a Wörthersee Tour alkalmát kihasználva a wolfsburgi márka fanatikusainak mutatta be először az új Volkswagen Scirocco bázisán fejlesztett Scirocco GT24 versenyautót.

„Ennek az autónak meg sem kell ahhoz mozdulnia, hogy gyorsnak nézzen ki." A kék-fehér színű Scirocco GT24 olyan alacsonyra lett ültetve, hogy a sárvédő-kivágás és a gumik közé még egy kéz sem férne be.

"Az átalakítások ellenére az autó még így is minden szögből az eredeti Scirocco formáját idézi, mindössze kicsit szélesebb, hosszabb és alacsonyabb lett az autó.” – mondta el Dr. Ulrich Hackenberg, a Volkswagen fejlesztéseiért felelős vezető, aki az autó volánja mögé is beült a verseny során.

Az autó motorja 2.0 literes, amely már 2100-as fordulaton leadja a maximális 340 nm-es nyomatékát - és 300 ló erejét. Az autó az utcai változatban is elérhető duplakuplungos váltóval (DSG) szerelt. Pár nappal a leleplezés után a GT24 a nürburgringi 24-órás versenyen is bizonyítani tudott.

Összetettben elért tizenegyedik helye is szép eredmény, előtte csupán Porschékkal és BMW-kkel versenyző csapatok végeztek. Emellett az autó kategóriáját is megnyerte, amihez nem kis részben járult hozzá, hogy a volán mögött olyan sofőrök ültek, mint Carlos Sainz, az egykori ralivilágbajnok, vagy Hans-Joachim Stuck, aki már háromszor is megnyerte ezt a versenyt, többek közt 1970-ben, amikor először rendeztek a Nordschleifén 24 órás futamot. (Forrás: www.origo.hu és www.oktuning.hu) A Hot Wheels nem a fent részletezett versenyautót mintázta meg, hanem az R-néven azóta elkészült utcai verziót, ami erősen emlékeztet a GT24-re, nyilván nem véletlenül:

Kicsiben: nem tudok sokat elmondani, kőkemény versenyautó, minden szükséges kellékkel, úgy mint nagy kerekek, komoly szárny, markáns ültetés, sportbelső, bukócső, hátul diffúzor, elöl hókotrásra is alkalmas spoiler. A színe és festése az igazit idézni, bár eltér attól, mégis nagyon tetszetős lett a végeredmény:

Üdítő darab ez a HW kínálatában, ugyanis aránylag ritkán mintáznak meg európai autót. Amikor tavaly jöttek az első hírek, hogy mik lesznek 2010-ben a kínálatban, reméltem, hogy egy régebbi, mondjuk első generációs Sciroccót hoznak ki, de most már mindegy, ez van, ezt kell szeretni... Szép napot!

Amerikai narancs:

Még így koszosan-havasan is bejön... De a régi az igazi.