Szerdán be kellett mennem okmányirodába (az új jogsimat intézni), és az Erzsébet téren ott parkolt ez a fekete szépség:

Megdöbbentően szép, még ha nem is olyan nagy. Itt egy remek beszámoló a genfi bemutatójáról, emitt meg egy későbbi írás a gyártás megkezdéséről. Mit mondtok, jogos a Volvo címke?

UPDATE. Lesz ez még jobb...

A Gresham előtt mindig van valami érdekesség:

Ezt szombaton találtam ott.

Nem tudom, meséltem-e már, de az van, hogy korlátlan nagymotoros jogosítvány csinálásában vagyok. Laci pajtásom írta még anno, a B125 megszerzésekor, hogy bánni fogom, hogy nem egyből ennek álltam neki, de akkor még én nem így gondoltam, ma már viszont tudom, hogy igaza volt, így most már én is ezt javaslom mindenkinek, menjen neki egyből a korlátlannak, nem veszthet semmit, utána aztán még lehet kisebb motort vezetni, de fordítva nem megy... Szóval nem emlékszem, itt a blogon mondtam-e, hogy elkezdtem ezt, de a fb-on biztos írtam, sőt még képet is posztoltam augusztus elején az első rutinórámról. Az itthonról (azaz e-oktatásban) pikk-pakk megoldott elméleti rész (igen, hiába volt már kisjogsim, mégis újra kellett csinálnom mindent, de ezt most nem fejtem ki, hosszabb, mint érdekes) és a rutin sima ügy volt, majd szeptember közepén elkezdődött a forgalmi oktatás. Ezt már volt szerencsém saját motorral abszolválni, mert úgy gondoltam, ennél jobb gyakorlási lehetőség nincs, és az oktatók részéről sem volt ellenvetés. Két szimpla és egy dupla órán voltam összesen, a vizsgára pedig egy csodás szombati napon (tegnap) került sor.

De még előtte egy kicsit kitérnék. Ez a 25 éves Honda Transalp nagyon jól kitalált szerkezet. És nem csak azért, mert ez a széria, ami nekem van, még japán gyártású, mert amennyire tudom, az ezt követő európai gyártású változatok sem mutattak számottevő különbséget sem összeszerelési minőségben, sem megbízhatóságban (ez utóbbiakat a dupla első tárcsafékről lehet beazonosítani, az enyémen viszont csak egy tárcsa van), hanem mert szuperjó vele motorozni. Már eleve az, hogy ez egy túraenduró, azaz a motorok SUV-ja, tehát robusztus, kényelmes, jó nagy, és elég jól meg tud lódulni, ha kell. Oké, nem egy erőgép (bár túl nagy összehasonlítási alapom nincs, de ami van, az konkrét: egy 600-as Horneten nyomtam végig a tanpályát, és hát az a sornéggyel azért tudja szedni a lábát, ha az ember meghúzza), de az eddigi közös kalandjaink során még nem volt olyan, hogy hiányoltam volna egy kis plusz kakaót. Mondjuk még eléggé az elején vagyok a közös utunknak...

De mondok olyat is, ami egy kicsit árnyalja az eddigi ömlengést: a szélvédelme nem az igazi. Ezt a mocit már a most rajta lévő GIVI túraplexivel vettem, ami egy a gyárihoz képest magasabb szélvédőt jelent, a tetején egy enyhe kunkorral. Az én példányomnak ráadásul az ülése is mélyítve van egy kicsit, ezekből azt raktam össze, hogy az előző tulaj egy nálam minden bizonnyal alacsonyabb ember lehetett - és egyébként egy olasz rendőr, ha igaz, amit az eladó anno mesélt. Namármost: neki biztosan tökéletes volt ezt a konfiguráció, de nekem pont a bukósisakom közepére tolja a szelet úgy 50-es tempó felett. Ez akkor zavaró, ha felnyitott sisakplexivel motorozok, márpedig úgy szeretek. De erről kénytelen voltam/vagyok leszokni. Kipróbáltam egy olyan megoldást, hogy levettem a szélvédőt, és sokkal jobb volt úgy menni, mert a szél a mellkasomra jött, remek volt. De úgy meg nem tetszik a motor kinézete, olyan befejezetlennek tűnik. Pár másik Transalp-tulajdonossal beszéltem, és intéztem magamnak egy gyári szélvédőt, először kipróbálásra, majd mondom, mire jutottam, de addig egyszerűen annyit csinálok, hogy lecsukom a rostélyt a sisakon és úgy motorozok, így egyáltalán nem (de legalábbis nem annyira) gáz a szél. Csak hangos. Van egyébként olyan is, akinek a kiegészítő kis szélterelő jött be, de nem tudom, majd ha sehogy nem lesz jó, azt is kipróbálom, végülis nem sietünk sehova...

Érdekes egyébként, hogy a kis Yamahán (a "nagy" Honda megvásárlása után ez a "kis" lett az eposzi jelzője) sosem volt gondom a széllel, pedig azon egy nagyon egyszerű idomon kívül nincs semmiféle szélvédelem. Bár az is igaz, hogy jellemzően városban használom, 50-nél nem gyorsabban, mégis a ritkább túráimon azért előjöhetett volna az ilyen természetű hiányérzetem. De nem jött. Ja, jut eszembe, a Yamahát most akkor gyorsan el kéne adnom, nem akarok két motort tartani, mivel a nagyobbik is nagyon kezes városban. De lehet, hogy érdemes most már tavaszig várnom ezzel, hiszen a motoros szezonnak kezd vége lenni, azaz csak nyomott áron mennek már a mocik. Igyekszem azért minél jobban kitolni ezt a szezont, amihez ugye van már téli kesztyűm is ;)

De a lényeg: meglett a vizsga. Simán, elsőre. Pár nappal korábban még esőt írt a telefonom akkorra, de aztán megúsztam, csak hideg volt, de az ellen ugye már megvan a felszerelés (valójában persze az eső ellen is van már nadrágom és kabátom, de nem kellettek most), jól felöltöztem, gyorsan lenyomtuk, és kész. Párban mentünk, ahogy gyakoroltuk is korábban, a másik versenyző szintén a saját motorjával jött. Az időben előttünk próbálkozó páros mindkét tagját meghúzták, ami nem tett jót a lelkesedésünknek, de apróbb hibákon kívül szépen megoldottuk a feladatot, nem is mentünk túl sokat, de indexeltünk és fékeztünk, ahol kellett, a vizsgabiztos dinamikus haladást kért, így nem 40-nel tötymörögtünk, betartottuk a szabályokat, nem ütöttünk el senkit, tényleg ügyesek voltunk. A vizsgabiztos a végén csak balasetmentes közlekedést kívánt, elbúcsúztunk az oktatótól, és hazafelé vettük az irányt - ami nekem plusz öt perc motorral. Ennyi. Jövő héten okmányiroda, aztán majd kiküldik az új jogsit, és megvagyunk. A vírushelyzet miatt jól elhúzódott az egész, amit sajnálok, mert egyébként legalább két hónappal hamarabb meglehetett volna, és úgy a szezonból sem csúsztam volna ki, de most már mindegy, csak a szépre emlékezem... Anyám nem örül velem :D

Ez meg mi a...?

Hát egy Mia.

Bécsből, szeretettel:

Nem ma készültek a képek ;)

Idén pont tíz éve, hogy Egyiptomban jártunk nyaralni, akkor írtam is róla. Az egyik legjobb élmény egy sivatagi quados kirándulás volt, amit digitálisan nem tudtam rögzíteni, de nyomtatott képünk van róla, ez itt az:

És azóta sem ültem ilyen szerkezeten, egészen az augusztus 20-a körüli napokig, amikor is azt történt, hogy egy szűk hetet a Balcsin töltöttünk, és mivel már nemigen volt a Balatonban-fürdős-időjárás, csináltunk inkább minden mást, többek között elmentünk egyszer egy rövidke quadozásra. Több járgány közül lehetett választani:

És így hasítottam:

Rövid, de intenzív program volt, nagyon élveztük. 2030-ban, ha még élek, esküszöm, felülök újra egyre... ;)

Amíg nincs normális tartalom, ilyen unalmas carspotting-találatokkal szórakoztatom magam - és Titeket:

Porsche Taycan Veresegyházán.

Bevásárlókocsi a Tesco parkolójából:

Eléggé más világ, mint az előző posztban mutatott Hondamanó...

E!

Vinném haza... Más is.

Kis szütyő a Belvárosból:

Édibédi.

Elég húzós volt az elmúlt 3 és fél hetem meló szempontjából, így szabadságoltam magam egy napra. Ami valójában inkább csak egy bő fél nap volt, de az is több a semminél. Egy tartalmas kis motoros túrát terveztem (hiszen a múltkori is nagyon jól esett), és igen sokáig gondolkodtam, merre vegyem az irányt: felmerült először Szentkirályszabadja, ahova leginkább az elhagyott szovjet laktanyáért érdemes ellátogatni, tetszenek az ilyen helyek, de gondoltam megnézni valami elhagyott bányát is, leginkább Rudabányát, de végül rá kellett jönnöm, hogy közelebbi célpont kell, mert nem érek vissza a gyerekért oviba, ahol nyilván pont ma ovis ballagás miatt egy órával lerövidült az üzemidő. Szóval azt találtam ki, hogy meglátogatom a Bánki tavat, mert ott még nem jártam soha azelőtt, és nincs még 60 km-re sem, ráadásul Vác felé szeretek motorozgatni, tetszik arrafelé a táj, azt elhagyva meg méginkább, Katalinpuszta-Szendehely például az egyik kedvelt kirándulóhelyünk. Ez lett végül a kör, ami alant látható (valamennyire, bár az app tud térképes videót is, de arra nem jöttem rá, azt hogyan lehetne exportálni, mondjuk mindegy is, valszeg csak nekem érdekes visszanézni, ahogy egy piros pötty végigmegy ötszörös sebességgel a kékkel jelzett vonalon), és visszafelé a hosszabb, viszont mint kiderült, a második felétől kevésbé festői útvonalat választottam, bár azért akadt pár szép hely, Alsópeténytől Keszegen és Pencen át Csővárig kimondottan élveztem az utat, a kanyarokat, az erdőt (először erőt írtam erdő helyett, pedig az nemigen jellemző a mocira, ahogy a sebesség, a száguldás sem), ezt a részt nagyon ajánlom mindenkinek, akár autóval is élvezetes lehet, motorral meg mindenképp, de az Acsa-Iklad-Aszód-Bag-Gödöllő szakaszt már egy kicsit untam. De tényleg csak egy kicsit, mert egyébként motorozni jó ;)

Első megálló Vácon:

Itt meg már a célállomáson, odafelé nem is álltam meg már máshol:

A visszafelé vezető úton Gödöllő (illetve inkább Domonyvölgy) előtt viszont egyszer csak egy Tankpálya táblára figyeltem fel, ki is álltam, hogy kiderítsem, mi ez, és láss csodát, tényleg egy tankpálya volt, amin épp egy tankot hajtottak :)

Érdekes élmény lehet belülről, ha valaki kipróbálná, itt nézzen utána, nagyon szívesen. Egy kiválóan sikerült fotót is csináltam azért:

Nagyon élvezetes kis túra volt, bár a nyakam (ami le is égett) és a seggem sajgott a végére, nem is kicsit - nem vitás, ezt a mocit nem egészen erre találták ki. Végig jó meleg volt, 30-33 fok kb., nem fáztam a kabátban :) Annak ellenére egyébként, hogy 160 km alatt egy rendőrt sem láttam, nem akartam megkockáztatni, hogy a Hondával megyek, hiszen arra még mindig nincs jogsim, most vasárnap lesz csak az első nagymotoros vezetős órám. Pedig úgy sokkal több dolog belefért volna... Majd egyszer.

Azt a lámpát (na jó, a kipufogót is) kicsit túlzásnak érzem, de összességében elég vagány ez a Ducati:

Kéne?

Budapest, Gresham:

Szerény volt a felhozatal.

Nemrég elkezdtem követni a kanyarfoto.com fb-oldalát, mert úgy gondoltam, én is örülnék egy normális képnek arról, ahogy épp motorozom. Egy újszülöttnek minden vicc új, így voltam ezzel a szolgáltatással én is, de ha valaki nem ismerné, mi ez, most tőlem megtudhatja: ez a csapat rendszeresen fotósokat küld különböző közkedvelt útvonalak mellé, és ott fényképezik az elhaladó járműveket, motorokat, autókat vegyesen, utóbbiakból inkább csak az érdekesebbeket. Aztán feltöltik az oldalukra kisfelbontásban és vízjellel, és amelyik tetszik, azt megveheted szép nagyban, plusz pénzért feljavítva. Most szombaton többek között Bajnánál fotóztak, pontosabban Bajna és Héreg között, mutatom:

Elgurultam hát ebéd után, hadd legyen nekem jó. Durván 50 km csak oda, jórészt élvezetes utakon, főleg ugye Piliscsaba után, de van azért vesekőkezelésnek is beillő szakasza Epöl környékén, de szerencsére nem hosszú. Mindegy, szerencsésen odaértem, mentem egy párat oda-vissza, és lettek egész jók, ezeket is megnézhetitek:

Este aztán már ki is tudtam választani a legjobbat, amit kifizettem, és egyből le is tudtam utána tölteni, ez lett a kiválasztott fotó, szerintem majd csináltatok belőle valami nagyobb vászonképet és kiteszem:

Jó sok motoros volt kinn, ami igazából csak este tudatosult, amikor végigpörgettem az albumot, csak ezen a helyszínen több, mint ezer fotó készült. Nagyon örülök neki, tényleg, hogy összejött! Szerintem lesz még ilyen, remélhetően nemsokára a nagymotorral is. Köszi a figyelmet, minden jót!

Lex Luthor a Rómain:

Jól áll neki ez a fehér.

Az, hogy elvileg elengedtem a kisautók gyűjtését, még nem jelenti azt, hogy nem csábulok el néhanapján, ha látok valami érdekeset. Így vettem meg hirtelen ezt a két alábbi terepjárót is, mindkettő friss Hot Wheels, de a valóságban 50 év választja el őket egymástól:

A Gladiator platóját két krosszmotorral töltötték ki, és ezt nagyon jól tették, nem az első ilyen kisautóm ez, ami ilyen jellegű terhet szállít, ezek mindig tetszenek, legyen szó Holdenről vagy Fordról, esetleg egy másik Fordról, netán zárt furgonról... A kb. 2 éve mutatott, szintén piros Wrangler mellett baromi jól néz ki. Az 1970-es Dodge már egy jóval egyszerűbb kivitelű kisautó, de egyszerűségében nagyszerű, kiváló retro festéssel - és még nagyobb terepjáró kerekekkel. Imádom ezt a színkombinációt. Remélem, lesznek még hasonló jópofa találataim. És a kisebbik fiam szintúgy reméli, hiszen már nem veszek semmit a gyűjteménybe, ezeket mind ő kapja majd meg.

A legendás Magnus Walker egy szép, fehér, és szintén legendás Lacia Deltát vezet New Yorkban, ennyi:

Annyira jó...

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe
Mert érzem, mindenféle gond van most a fejembe
Akkor ejtőzünk a kertben minden délelőtt
Az a jó, ami jó, nem is kell már ennél több
A hegyekben fönn
Ha hétvége jön
A hegyekben fönn 

Oké, nem túl szofisztikált a Hip Hop Boyz dalszövege, de azért jogos, valami ilyesféle indíttatásból csaptam egy kis motoros me time-ot Visegrádon múlt szombaton. Nyilván még mindig "csak" a Yamahával, de egyszer majd csak tudok már legálisan motorozni a Hondával is... (Ehhez amúgy elvégeztem a nagymotoros vizsgához szükséges első online kurzust, szóval azért haladok, csak lassan.)

Nagyon klassz volt, remek időben és gyér forgalomban tudtam gurulni, olyan 6 után indultam Zuglóból, háromnegyed környékén már Visegrádon voltam, aztán onnan nem Tahitótfalu felé indultam vissza, hanem az erdőn át, Pilisszentlászló felé, majd onnan Lajosforrás mellett Szentendrére, és utána haza. Imádtam minden percét. As usual.

Pillangó-park, Budapest:

Kissé el van anyátlanodva, de így is elég kívánatos darab. Az alábbi ML Merci sincs már nagy formában, de a jelenlegi funkcióját tökéletesen ellátja a Budakeszi Vadaspark melletti Dínóparkban:

Kicsiben errefelé mutattam. Ja, nagyon régen meg itt. Szép napot!

Nem bírok leszakadni a garázstémáról, főleg amiatt, hogy az utóbbi lassan három hónapban ez jelenti számomra a kikapcsolódást - ami szabadidőm van a home office és home schooling mellett, azt nagyrészt ott lent töltöm. Például sikerült újra összeállítanom azt a hifikombót, amit akkor, amikor még a lakásban használtam volna, sosem tudtam tető alá hozni. No nem mintha ne lett volna rá pénzem, mert azért ezek az újonnan kapható cuccokhoz képest filléres tételek, nekem mégis nagy szó: a régi Aiwa erősítőmet leköltöztettem a nappaliból a garázsba, a régi Sony cd-játszómat leporoltam, és beszereztem a Jófogásról egy hozzájuk illő régi tunert is. Így néznek ki együtt:

Nekem ez nagyon bejön, mert mindig is nagyon tetszett Levi barátom szüleinél a fullos Sony torony, ami előtt ülve elég sok időt töltöttünk úgy 25 éve, amikor cd-kről készítettünk válogatáskazettákat az akkori családi Ladába. Az előzőekből kiderült, hogy abban a toronyban kazettás deck is volt, de én ilyet már nem vettem, pedig szemeztem egy-kettővel a múlt hétvégi boombox garázsvásárban - de erős voltam, győzőtt a józan ész, nem vettem egy újabb értelmetlen lomot, főleg hogy ugye az utóbbi hetekben sok energiám és időm ment el azzal, hogy pont inkább szabaduljak az efféle dolgoktól. Kazettám sincs már, így csak esztétikai értéke lett volna a decknek a toronyban. Viszont egy lemezjátszó egyszer még szerintem kellene majd, szeretek lemezekkel szöszmötölni, és tényleg egészen egyedi az a feeling, amikor az ember bakelitről hallgat zenét. Így néz ki a kis zenesarkom:

Ugyanitt készítettem egyébként egy remek Lego minifig displayt is, amit már régebben terveztem, de most lett rá időm és kedvem is. Csak meg kellett várnom, míg újra kinyit az Ikea :) Onnan van ugyanis a képkeret, amibe beleapplikáltam egy nagyobb alaplapot, amire meg szépen elrendezve felpakoltam a legkedvesebb figjeimet. Ami nem fért fel, abból gyerekjáték lett (illetve egy csomót el is adtam), de ezeket így úgy sikerült megmenteni, hogy nem egy dobozban vannak eldugva, hanem jól látható helyen, mégis védelem alatt ;)

Jó, a végeredmény kicsit kendácsolós jellegű lett, de pár lépésről nézve nem zavaróak a szükségmegoldások. És akkor most jön az egyik legnagyobb fegyvertény a szirszarjaim kapcsán, ugyanis - pont ma - levizsgázott a Volvo! Írtam nemrég is, hogy úgy egy hónapja elővettem, kereket fújtam, olajat, szervoolajat és hűtővizet pótoltam, új akksit vettem, próbakört mentem (első kép, amin egyébként az azóta eladott Alto is látható még), ma pedig a két fiúval együtt átautókáztunk Budára, és ott az égiek és a vizsgabiztos némi jóindulatának köszönhetően az autó újabb két évre megkapta a legális közlekedés lehetőségét (többi kép). Meglepődtem én is, hogy úgy egyébként pár kisebb gyengeség ellenére nagyjából rendben volt a gép, bár a futóműben pár szilent és gumiharang igényli a törődést, illetve a féket is lehetne még egy kicsit jobbá tenni...

Visszafelé már nem kellett a forgalomban sunnyogni, bújkálni, hanem büszkén araszoltunk a Hungária körúti dugóban! Óriási öröm és boldogság. Az autóval kapcsolatban pedig akkor meg kell tervezni a következő lépéseket, csak egyelőre még fogalmam sincs, merre tovább, jobbra-e vagy balra ;) 

Ati73 ihlette a mai posztot - mert szólt, hogy ugyan írjak már erről a Lego Ideas tervről, amiben amellett, hogy baromi jól néz ki, az az érdekes, hogy az alkotója magyar. Az Ideas ugye arról szól, ahogy már írtam korábban is, hogy ha az adott készletre adott számú embertömeg szavaz, a Lego megfontolja, hogy kiadja azt hivatalosan is. Elég sok ilyen készlet megvalósult már, így a dolog valid. Nekem is egy ilyenből származik a zöld űrhajósom. Szóval erről lenne szó:

Itt van még egy csomó kép, nézzétek meg, érdemes! Ti szavaznátok rá? Én igen. Az igaziról (Airstream Astrovan) itt van még két kép, ami alapján azt kell mondjam, simán bebírnám igaziban is:

Csak nem tudnám hova tenni. Bár nem ez az egyetlen érv, ami visszatart a beszerzéstől ;) Létezik amúgy Matchboxban is valami hasonló, de nekem nincs, itt viszont olvashattok róla magyarul. Köszi a mai figyelmet, és ha gondoljátok, támogassátok honfitársunkat!

A homeoffice valójában home & office, mint ezt a gyerekes szülők elég gyorsan megtanulhatták, de a home részébe a békeidőkhöz képest szerencsére kicsivel több házi vagy ház körüli munka fért bele az elmúlt úgy egy hónapban. Írtam április közepén, hogy jórészt sikerült kipakolnom a garázst annyira, hogy beférjen a Honda, de persze a kevésbé látható részeken van még tennivaló bőven, mindegy is ez, inkább arról akartam most írni, hogy összekendácsoltam egy ún. motorfordítót. Erre azért van szükség, mert a garázsban nemigen tudom megoldani, hogy legurulok orral, majd ott megfordítom a mocit, hogy ugyancsak orral tudjak kihajtani. A nemigen nem jelenti azt, hogy megoldhatatlan, mert egyszer már sikerült, de nagyon melós - na erre való egy olyan szerkezet, ami a kerék alá helyezve a motort egy gurulós bútorhoz hasonlóan ide-oda toligálhatóvá teszi. Ilyen okosságot amúgy lehet kapni készen is, erre a célra gyártva, de mivel nem egy bonyolult dologról van szó, úgy gondoltam, csinálok egyet magamnak. Innentől kezdve az esztétikai szempontokat el is elgedtem, legyen jó és használható, csupán ennyi volt a cél. Ja, és lehetőleg tudjam megoldani otthon fellelhető felesleges anyagokból. Ez utóbbi csak részben sikerült, de majd mondom. Először is túrtam pár nem túl nagy, de jó vastag deszkát. Vagy lapot, vagy hogy is hívják ezeket itt a képen. Bútorlap, na.

A lakkozott maradt gyári állapotában, a fehér polcdeszkát meg előzetesen szépen kettévágtam, és ez ment a barna két oldalára. Először csak facsavarokkal rögzítettem, aztán jött a nehéztüzérség, a kapupántcsavarok sora:

Ilyen batár csavarom szerencsére volt még korábbról. Végül pedig felkerült négy bolygókerék, amiket viszont az Obiból kellett vételeznem valamelyik hétvégén. és akkor ilyen ez használat közben:

Kipróbáltam, működik, nagyon boldog vagyok. Egy fokkal jobb lenne, ha a négy közül két kerék rögzíthető lenne, de mindegy, most már ez így marad. Aztán később, valamelyik este a kidobásra szánt Retroautós újságokból még gyorsan kiszedegettem a posztereket, és a moci mögött látható sivár hátteret feldekoráltam velük:

Menő, mi? :) Múlt hétvégén pedig még azt is csináltam, hogy tettem új akksit a Volvóba, mert az előző annyira meghalt, hogy már tölteni sem lehetett. Az autó kb. másfél év állás után pöccre indult, mentem is vele egy kis kört itt a háztömb körül, de csak azért nem többet, mert nincs rajta érvényes műszaki. Előtte persze a kerekeit is felfújtam, csekkoltam az olajat, tettem bele hűtővizet, szervoolajat, jót játszottam tehát. Itt tartunk most, és még annyi van autófronton, hogy a Verso szervizben van, mert az EGR szarakodik. De remélem, gyorsan és fájdalommentesen túlleszünk rajta.

Ez meg itt a Csikós paripája. Érdekességképp itt az előző, ami tudtommal már másé azóta.

A minap láttam egy vicces képet a facebookon, amin felül egy téli táj volt "Április általában" felirattal, alatta pedig egy napsütéses rét "Április most" kiírással. Hát ja, nyilván ilyenkor van motorozáshoz ideális időjárás, amikor a kijárási korlátozás miatt nem ajánlott, másrészt meg tökre nem tudtam elkezdeni a nagymotoros jogsit csinálni, hasonló okokból. Itt állok a zsírúj 25 éves mocimmal, amit így két okból sem használhatok, miközben minden más körülmény szinte tökéletes lenne.

Úgy voltam vele, hogy egy kicsit azért kísértem a sorsot, és az ünnep első napján toltam egy Biatorbágy-Etyek-Alcsútdoboz-Felcsút-Bicske kört (ami mondjuk elég szeles volt), vasárnap meg csak egy szoftosat Csömörre és a környékére - ez utóbbit azért vettem ilyen óvatosra, mert még a forgalmit is otthon bírtam felejteni :)

Hát mit ne mondjak, ez terápiának is jó...! Imádom. Nyilván jórészt azért, mert 125-ösön tanultam, és csak ilyenen motoroztam azóta is, de ez egy más világ: borzasztó jól gyorsul, és teszi ezt bármelyik sebességfokozatból, de ez valahol várható volt, hiszen 600 cm3, V-motor, két henger stb. Oké. Na de hogy a váltója olyan, mint amilyet csak a korszerűbb Honda autókban tapasztaltam csak eddig, az nagyon meglepett, hiszen ez a gép 25 éves. Vajpuha, klattyanós, és amikor a Yamahánál azt írtam, hogy az fasza, az a tudatlanságomból fakadt, az ehhez képest pattintott kőbalta, ez meg Gilette-penge. A moci hangja is nagyon visszafogott, normál utazótempónál lényegében hallhatatlan, mondjuk ez a bukósisakom szélzaja miatt is lehet, de ez is tök új élmény. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy nagyon kényelmes, nem fészkelődtem rajta a nagyobbik kör alatt sem semennyit. A szélvédelméről kevesebbet tudok mondani, mert mindkét alkalommal elég nagy volt a szél, a fejemet rázta is rendesen, ellenben ezt a testes motort jóval kevésbé billegette, mint a másikat, azzal egyszer majdnem leestem az Erzsébet-hídról egy nagyobb széllökés miatt, itt meg egy kicsit csak ellen kellett tartani, de meg sem kottyant neki.

A kényszerű home office kevés előnyeinek egyike, hogy sokkal több időt tudtam a régi garázsunk rendberakására és részbeni kiürítésére fordítani, mint előtte, így végül sikerült helyet csinálni a Hondának a ház alatt. Nagyon nem volt egyszerű, vagy egy hónapig pakoltam esténként és néha hétvégente is, faterom iszonyú mennyiségű használhatatlan limlomot halmozott fel - persze ha ezt most olvasná, biztos leteremtene, hogy a frászt használhatatlan, hiszen bármikor kellhet egy remek menetvágó/menetmetsző készlet és egy négy tagból álló fagyalu-szortiment, no és vagy 28 db fogó, 56 db ráspoly és még egy csomó minden, aminek nemhogy a nevét nem tudom, de elképzelésem sincs, hogy egyáltalán mire való... A millió szerszám 98%-át (ami vagy egy-másfél köbméter cucc volt alsó hangon) egy jó pajtásomnak ajánlottam fel, aki a faipari képzésben dolgozik, így szerintem a lehető legjobb helyre kerültek - cserébe felszabadult egy csomó helyem. Lomtalanítás a vírushelyzet miatt mostanában nem lesz, így hetente kétszer lopom be a maradék felesleget apránként a kukákba, de megéri, tök jó érzés úgy lemenni a garázsba, hogy az már képes ellátni az eredeti funkcióját, és nem csak egy lomraktár. Szóval befért a moci, és be fog férni mellé a másik is, ha egyszer haza tudom juttatni végre a munkahelyemről. Halvány emlékeim szerint gyerekkoromban még autót is tároltak itt az őseim, szóval ezen nem kéne ennyire meglepődnöm. Na, ennyi mára, majd mondom, ha változik valami.

Kábé a szomszéd utcából. A Hellcat-változat emitt szerepelt kicsiben.