Nemrég egy új Defender akadt lencsevégre:

Annyira új, hogy nem is magyar.

Playstation a téma ma megint, folytatom a múltkori posztot. Könnyed kezdésnek két platformert gondoltam, szerintem ez a két játék a legjobb is ebben a műfajban, az egyik a Crash Bandicoot, a másik a Rayman. Utóbbit szerintem az ősidőkben még talán PC-n is játszottam, mármint az első részét, amiről most derült ki számomra a wikipediáról, hogy 1997-es.

A Rayman (ez a címszereplő neve is amúgy) eredetileg egy hagyományos, oldalnézetes platformjáték, amiben több ügyességi pályán áthaladva le kell győzni egy főgonoszt – nekem ennyi elég is, már megvettem � Lett aztán egy csomó része még, a 2D-ből is hamar 3D lett, de ezt a hibát aztán a Crash esetében is elkövették, mármint a plusz dimenzió bevezetését, legalábbis én ezeket már nem szerettem annyira, épp ezért (is) nagy kedvencem a Legends alcímmel futó része, ami nekünk is megvan. Sokak véleménye szerint ez a létező legjobb platformer evör, és nehéz lenne ezekkel vitatkozni: tele van viccel, ötlettel, érdekes felfedezendőkkel, jópofa pályákkal – és a 2D-t is meglehetősen szabadon értelmezték az alkotók, ugyanis sokszor mélységében is váltakoznak a pályák, ami plusz kihívásokat hoz. Más pályák meg híres zenékre vannak komponálva, eszméletlen jó játékélményt eredményezve. Nem csak én, hanem a két fiam is imádja, a nagyobbik ráadásul ebben sokkal ügyesebb nálam, pedig nem is olyan régen még én voltam az, akinek szólt, ha elakadt valahol, de most már ez fordítva van.

A Crash Bandicoot tehát a másik, ezen szocializálódtam még PS1-en, mármint a Warped alcímű harmadik részével. Ez és az első két rész felturbózott változata nekünk az N. Sane Trilogy kiadásban van meg. Ez már inkább 3D-érzetű, de igazából nem az, vagy legalábbis csak egy kicsit. Még PS2-n megvolt több olyan része is, ami tényleg 3D környezetben játszódott, de én ennek az esetében is a klasszikusabbat szeretem, nagyon jó kikapcsolódás – és persze itt is van jó sok poén, és persze nem kevés valódi ügyességi kihívás. Végigtoltuk már oda-vissza, de pár extra pályarész teljesítése még hátra van, ezekhez speckó kristályokat kellene beszerezni, amik viszont csak úgy jönnek, ha bizonyos pályákat elsőre, hibátlanul és hiánytalanul teljesít az ember, na, ilyen embert nem ismerek…

Demo formájában még volt a gépen pár Lego játék, mint Batman, Ninjago, Jurassic World és Star Wars, ezek is jópofák, ideig-óráig érdekesek, de úgy igazán egyikünk sem volt oda ezekért, így nem erőltettem a beszerzésüket. Innentől viszont pár olyan játékot említenék még, amikkel alig játszottam, csak beszereztem őket – mert az a menet nálunk, hogy ha elkezdünk valamivel játszani, és tetszik, akkor azt toljuk végig, és csak ezután nyissunk újabb frontot. Nyilván a Gran Turismo, a Battlefront kivételek, azokat bármikor elő lehet venni egy kis játékra, de a most következőket lényegében csak kipróbáltuk:

The Last of Us: erősen sztoriközpontú kalandjáték a zombiapokalipszis utáni világban, sok átvezető filmmel, de be tudja húzni az embert, nagyon jó a hangulata. A második része, ami a műfaj egyik csúcsa, még nincs meg, de majd egyszer szerintem azt is beszerezzük. Ezzel csak én játszottam még, nem is igazán többet, mint egy órát, de mindenképp szeretném végigjátszani egyszer.

Horizon Zero Dawn: Milán kapta a legutóbbi Karácsonyra, akció-kalandnak mondanám, ebben is egy elképzelt jövőben kell kalandozni, harcolni, de a főhős itt egy csaj. Érdekes az egésznek a koncepciója, jó a megvalósítás, szép a grafika, és elég szabad a játékmenet.

Witcher 3: na ezzel tényleg csak egy nagyon keveset játszottam még, viszont erről is azt olvastam több helyen, hogy ez az ilyen kalandozós-kardozós-varázslós típusú játékok atyja és csúcsa egyben, az előző kettőhöz hasonlóan ez is külső nézetes, ami nekem mindig is szimpatikusabb volt, mint a FP. Van egy fő csapásiránya a játéknak, de millió kisebb megbízást lehet elvállalni, amikkel extra pénzeket és felszerelést, ill. képességeket lehet szerezni, ráadásul a játékban felépített világ nagyon szabadon bejárható, felfedezhető. Nem mondanám nagyon pörgősnek, de a kb. fél óra alapján, amit a játékkal töltöttem, ez még nem jelent semmit, simán lehet, hogy fel fog ez pörögni rendesen. Azt olvastam róla, hogy nagyon sok (100+) órányi játékot kínál, szemben az előző posztban taglalt Uncharted-dal és Tomb Raiderrel, amik inkább 30-50 órásak csak inkább, már annak, aki komolyabban tolja, mint én, nekem azok is jóval több időbe kerülnek � Ezt a játékot nem lemezen vettem meg, hanem egy igen komoly leárazás során, töredékáron a Store-ból.

Sosem ismertem, sosem játszottam még a híres Assassin’s Creed sorozat egyik részével sem, de utánaolvastam, és úgy gondoltam, adok egy esélyt, megvettem egy három játékot magába foglaló gyűjteményes kiadást a vateráról: ez a The Ezio Collection. Ez a három állítólag a régebbi AC-játékok közül a három legjobb résznek HD remake-je: Assassin's Creed II, Brotherhood és Revelations, de multiplayer nélkül. Az újabban megjelent részek közül az Origins érdekelne még, no meg a Valhalla, ami a legújabb, de csak akkor jöhet szóba bármelyik, ha a trilógiát végigjátszottuk, és tetszett is. Főleg Milánnak.

Ja, az ő egyik legaktuálisabb kedvence a Just Cause 3, aminek persze azóta van egy negyedik része is, viszont ezt gombokért sikerült venni, szinte látatlanban (na jó, előtte azért elolvastam egy-két kritikát), és nem is bántuk meg: jópofa, laza, gondtalan lövöldözős szórakozás, komikus brutalitással, beszólásokkal, indokolatlan durvasággal és taplósággal, pont egy tízévesnek való � Nem, igazából nem való neki, pont azért nem vettem meg a GTA 5-öt, mert azt gondoltam, nem kéne neki ilyen típusú játékot játszani, nem való neki ez a fajta durvaság, de a JC annyira komolytalan, hogy mégsem érzem (annyira) károsnak.

Nekem egy titkos tippem még a szintén PS1-en megismert és megkedvelt Metal Gear Solid aktuális része, azaz inkább aktuális két része, egybe csomagolva, mert így sikerült megvennem valami 1500 forintért, nem is olyan régen. Lopakodós-beszivárgós kommandós játék, persze lehet benne lövöldözni is, de az izgalmat és a kihívást inkább az előbbi adja, nagyon élvezetes, csendes, nyugis taktikázás - de ha rá akarod adni a tüzet, úgy is lehet ;) Sajnos még ebben sem tudtam elmélyedni, de pár küldetést megcsináltam, nagyon tetszett:

Végül pedig megvan a FIFA18 is, bár én nem vagyok oda a fociért, Milán azonban jár is focizni, szereti is, szóval ezt még behúztuk tavaly. Mivel idén már a 21-es jelenik meg, ezt lényegében utánam dobták, nem volt nagy kockázat megvenni – mér csak azért sem, mert az egyik legnevesebb fejlesztő elég jól kiforrott portékájáról van szó, tehát olyan, mint a pizza vagy a szex, akkor is jó, ha szar. Egyedül nem túl élvezetes, de ketten jól el lehet csapni vele az időt, viszont érdemes lelkiismeretesen végigtolni a tutorialt, hogy legalább valamennyire megtanuljuk a millió gomb használatát, úgy mint passz, cselezés, sprint, lövés, beadás, mittomén. Én ehhez amúgy már öregnek érzem magam…

Hát ennyi most, ha lesz valami előrelépés, jelentkezem, de szerintem nem mostanában. Gyertek máskor is!

Hello! A tavaly november végi posztom második része következik ma, tehát legózunk. Volt ugyanis közben egy Karácsony, és természetesen a Jézuska hozott pár új készletet Félixnek. De az első a sorban mégsem ezek közül került bemutatásra, hanem megint egy "remake", mégpedig a 6364-es, az ún. Paramedic Unit. Ez leginkább egy háziorvosi rendelő, van hozzá egy doki meg egy nővér, kéthelyiséges épület és egy ügyeleti autó. Eredetileg az ablakkeretek és az ajtó is piros lenne, de ezt nem tudtam gyárira megcsinálni, turkált elemekből kellett ugye megoldani, de összességében majdnem minden ilyen az eredeti készletben is:

Az autón a kis bukókeret is fehér eredetileg, az alváz meg fekete, de szerintem így sem rossz, helyes kis életkép, nekem nagyon tetszik, ráadásul abból az időből származik, amikor én voltam kb. annyi idős, mint most Félix fiam. Ő egyébként nagyon elégedett az állomással, nem hiányzik neki a fenyőfa sem, kiválóan eljátszik vele anélkül is. Az alábbi utcaseprőt névnapjára kapta, és annyira beleszeretett, hogy már többször vele is aludt :)

Gurulás közben forognak a kis kék kefék elöl és oldalt is, a hátsó traktus meg kinyitható, egy tárolóhely található a csapóajtó mögött. A kefék amúgy nagyon jól össze tudják szedni a lakásban elhullajtott hajszálakat és egyéb porcicákat... És akkor jön a nagy karácsonyi ajándék, a 60233-as Fánkozó megnyitó:

Nem tudom megmutatni most, de az útlapjainkat összerakva egész jó kis várost tudtunk ebből és a korábbi szettekből összeállítani, de elemenként azért megnézhetitek, hogy néznek kis a legfontosabb részei - először is a dobozkép jobb oldalán látható játékbolt:

Az üzlet belseje is jól kidolgozott, van bent pénztárgép, gitár, játékmaci, propelleres sapka és egy csodás microscale mozdony. Kívül a kis ládába támasztott lepkefogó háló sajnos kissé megrágódott. Maga a fánkozó is hasonló méretű, de belül talán még részletesebb:

Hűtőpult fánkokkal, a háttérben, kávégép és egy kis asztal a helyben fogyasztáshoz, a covid miatt jelenleg üresen. Kívül van egy bankautomata, a tetőn pedig egy óriásfánk. Erre még visszatérünk. A fánkozónak van egy kihelyezett, mobilizált egysége is,ahol jó áron kínálja a hölyg a croissant-t. Az egy kávéra megálló taxi is a készlet része.

A fánkozó megnyitójára kilátogatott a helyi tévé is egy közvetítőkocsival, ami pénzszállítónak néz ki, de lehet látni a hátulját kinyitva, hogy bent nagyban folyik az adásszerkesztés.

Vissza a fánkra: egy speciális darus-nyerges szerelvény szállította a helyszínre, és képes is felemelni egy jópofa kis csigás szerkezet segítségével. Emelés közben viszont érdemes a támasztólábakat oldalra kihajtani, nehogy felboruljon az egész miskulancia.

Mondanom sem kell, Félix oda van és vissza ettől a darusautótól, amely egyébként tényleg baromi jól néz kis, és okosan kitalálták a funkcióit is - klassz ez, na. Egyéb családtagoktól még érkezztek különbözó munkáskészletek, egy bontogolyós szett egy utánfutós lánctalpas homlokrakodóval, plusz egy helyes kis Bobcat, természetesen ezeket is nagyon szereti. Igyekszem meggyőzni őt, hogy ezeket ne szedje szét, ne keverje bele az ömlesztettbe, mert utána több nap újra összerakni mindent...

Hát nagyjából ennyit terveztem mára, plusz még a végére betettem egy egyedi darabot, Félix ugyanis berendelt egy rendőrségi helikoptert. Ezt sikerült, attól rendőrségi, hogy kapott a fülke fölé egy kék villigót, egyébként pedig szinte csak sárga és fehér elemek álltak rendelkezésre, de nem volt elégedetlenkedés :)

Remélem, tetszettek, és jöttök máskor is!

Nagyjából a lányom születése környékén vettem egy Playstation 2-t, előtte egy 1-es modellem volt, nyilván chipelve. Tehát úgy 20 éves a közös történetünk a Sony játékkonzoljával, jelenleg egy 4-esünk van, és ez egy darabig még így is marad. A 2-est és az 1-est akkor adtam el, amikor a kisautó-gyűjteményem nagy részét is, hogy vehessek egy nagymotort, és ugye a 4-es érkezésével (tavalyelőtt karácsonykor) amúgy is feleslegessé váltak, 5-öst meg még egy jó darabig nem tervezek, majd 3-5 év múlva. Viszont a 4-est elég sokat használjuk, ráadásul hárman – a meglévő játékok egy része olyan, amit az öt és fél éves legkisebbik gyermekem is tud élvezni. Ezekről gondoltam ma egy kicsit írni, hátha érdekel valakit.

Amikor meglett az új gép, a Gran Turismo Sport volt rá az első játék, illetve a Pókember – előbbi nekem, utóbbi Milán fiamnak. A GT hagyományosan nagy kedvenc, de azzal csak én játszom, a fiaim nem szeretik az autóversenyt. Én viszont nagyon, de úgy igazán sosem mélyültem el egyik részben sem, csak megszereztem a legszükségesebb jogsikat benne, és „tét nélkül” szoktam néha versenyezgetni. Maga a játék szerintem, amellett, hogy természetesen szebb az (összes) elődjénél, a számomra legjobb 4. részhez képest kicsit visszalépés, ott valahogy jobban meg voltak oldva a bajnokságok és a jutalomautók, de talán könnyebb is a játék, vagy csak én váltam ügyesebbé az évek alatt. Nem, valszeg inkább könnyebb… A kritikák a megszokottnál limitáltabb autókínálatot (főleg a PS3-ra kijött 6. rész 1211 autójához képest) és az izgalmat (mármint annak hiányát) említik negatívumként, amelyre magyarázat lehet, hogy a fejlesztők inkább az online többjátékos módok felé igyekeztek terelni a játékosokat, és így kvázi elhanyagolták az offline sofőröket, mint amilyen egyébként én is vagyok. Érdekes, hogy a 4-esben még pont ezt a részt reklamálta sok tesztelő. Na, mindegy, a Gran Turismo továbbra is nagy kedvenc, soha nem csábultam el a konkurencia felé, de nem ígérem, hogy nem is fogok, egyszer egy szállodában próbáltam a Forza Horizon 4-et, és nagyon tetszett.

Ha már szóba került a Pókember: egy időben folyton csak ezt láttam a tévén, mert Milán imádta. Magát a játékot korábban, egy gamer kocsmában próbáltuk ki, és már ott is lejött, hogy ez nem csak nagyon jól néz ki, de nagyon klassz játékélményt is ad, szerintem PS4-re az egyik legjobb játék a maga műfajában. Csodálatosan néz ki, remek az irányíthatóság, szuperek és változatosak a küldetések, amikhez pluszban még hármat meg is vettünk később, és ami nagyon fontos: kivételesen jól kidolgozottak és érrdekesek a főellenségek is, közöttük több régi ismerőssel. Legutóbb karácsonyra megvettük a folytatását, a Miles Moralest is, ami kb. ugyanazt tudja, mint az elődje, csak még egy kicsit szebben és jobban, de már kevesebb újdonság-érzéssel. Viszont sokkal többe került :)

Az ilyen 3rd person-nézetű akció-kalandjátékok közül én jobban kedvelem azokat, ahol a kalandon van a nagyobb, és az akción a kisebb hangsúly, ezért is lett az első számú legnagyobb kedvencem az Uncharted-sorozat, ami a Tomb Raider nyomvonalán készült, csak férfi főszereplővel. Ő Nathan Drake, egy szimpatikus és jóképű csibész, egy fiatalabb és menőbb Indiana Jones. Kincskeresés, letűnt korok romjainak felfedezése, lövöldözés, üldözés, menekülés, besurranós tolvajlás, minden van itt, ami kell, és szerencsére egy csomó kisebb rejtvény, plusz némi infotainment töriből. Az első három részt egy gyűjteményes kiadásban vettem meg, azok remasterek, azaz a korábbi konzol-generációkra készített változatok PS4-es átiratai, de ez alig látszott rajtuk. Majd külön a negyedik részt, ami a legjobb volt mind közül, annyira, hogy később a spin-off-ját is beszereztem, amelyben a fő játék két mellékszereplője avanzsált főszereplővé – ez is remek volt. Gondolom, a következő rész már csak 5-ösre fog kijönni, így azzal várnunk kell.

Említettem az imént a Tomb Raidert is. Még régen, de már épp nem a gyerekkoromban játszottam nagyon sokat az első, majd a második résszel, még PC-n. Aztán jó pár év kihagyás jött, munka, család, gyerekek, élet, így Lara Croft kalandjaival a mozifilmeken kívül egyáltalán nem foglalkoztam. Úgy egy évvel ezelőttig. Kis feleségemtől megkaptam ajándékba a Rise of the Tomb Raider című játékot, amely a PS4-re megjelent trilógia középső része. Ezt és a következő részt egy-egy demo segítségével teszteltük, és megtetszett, így hát már idén beszereztem hozzá az első és a harmadik részt is, utóbbi a Shadow of the Tomb Raider címen fut. Játékélményem viszont a demókon kívül még csak a Rise kapcsán van, és szerintem tökre nekem való: menni kell, mászni, felfedezni, keresgélni, fejlesztgetni, meg néha harcolni, de csak ha muszáj. A grafika és az animáció remek, az egész camp-rendszer is oké, a sztori meg elmegy, semmi extra. Állítólag az előző bekezdésben taglalt Uncharted-sorozat azért tudott világszerte akkora siker lenni, mert jókor jelent meg – a Tomb Raider-franchise épp nem volt a topon. Ez a három játék viszont nekem bejön, de még egy idő, míg rendesen el tudok kezdeni játszani velük, eleddig csak a második részt „teszteltem” úgy 5% erejéig, azaz ennyi százalék az előrehaladásom, szóval épp csak hogy elkezdtem. De előtte még volt és van mindig valami, amit végig szeretnék játszani.

Ilyen volt pl. a Jedi Fallen Order játék, amit imádtam. A címből talán kiderült, hogy egy Star Wars-játékról van szó. Olyan ez is, mint a fentiek, emberünkkel egy nagy kalandot kell végigtolni, közben különböző kisebb-nagyobb küldetést teljesíteni, tanulni, fejlődni, harcolni, és persze megmenteni a galaxist. Kurvajó. Nagyon jól kitalált szereplőkkel, több ismert és új bolygóval, pár régi jó (és rossz) ismerőssel, és azzal az ikonikus atmoszférával, amit más franchise egyszerűen nem tud. PS2-n még csak a Bounty Hunterrel játszottam, az összes többi SW-cím lényegében kimaradt, pedig a The Force Unleashed érdekelt volna. Így utólag legalábbis így gondolom. Ez a játék viszont teljes mértékben kárpótolt, óriási élmény volt duplapengés fénykarddal kaszabolni a birodalmiakat, vagy az Erő segítségével a szakadékba lökni őket, néha akár hármasával. Ebben voltak néha kisebb és egyszerűbb rejtvények, fejtörők, de a hangsúly a változatos világok bejárásán volt, és a sok kis küldetés nagyon jól kiadta a végére a teljes nagy sztorit.

Persze előtte azért még végignyomtam a SW Battlefront 2-t. Ez is külső nézetes lövöldözős-fénykardozós akciójáték egy meglehetősen jól kidolgozott sztori móddal és gyorsan megkedvelhető karakterekkel, de az újrajátszhatósági faktort az arcade emeli az egekbe, ahol számtalan féle-fajta ún. scenario között lehet választani, lehet egyedül csatába menni, párban, nagy csapat részeként, egymás ellen ketten, egymással vállvetve ketten, és lényegében az összes ismert bolygón az összes ismert karakterrel játszhatunk – erőfojtás Vaderrel, villámszórás Palpatine-nal, hátirakétázás Boba Fettel, pisztolyforgatás Hannal, Leiával vagy Landóval, millió rohamosztagos-verzió, vukik, ewokok, droidok, minden-minden. Ja, űrhajós lövöldözés is van benne bőven, meg capture the flag, ez a legnagyobb kedvencünk PS-re.

Na, legközelebb innen folytatjuk.

Hótaposó:

Dobogókőn fotóztam ma.

Jézuskára idén ezzel leptem meg magam - "természetesen" használtan vásároltam, de szinte új állapotú, összes papírjával, pinlock-kal, dobozában:

Ez egy elég jó márka, kiváló teszteredményekkel, remek törésteszttel, szóval úgy voltam vele, hogy meglepem magam vele, főleg hogy nagyon jó árban sikerült megszerezni, a 100.000 Ft körüli új árához képest töredékébe került. Színben persze nem passzol a mocihoz, ez a szempont használt cucc vásárlásánál nem játszik, de legalább van benne némi fekete és piros is, szóval annyira nem gáz. Remélem, bejön majd, menetpróba és beszámoló tavasszal következik.

Minden kívánságom:

Nagyon elégedett vagyok. Legközelebb lottóötöst kívánok.

Jó ideje nem írtam a motor(ok)on kívül semmilyen járművemről, pedig azért van még: ott a Volvo, ami a nyári műszaki vizsgája óta egy beázáson és egy akksi-lemerülésen kívül semmi igazán izgalmasat nem produkált, ez utóbbit is hosszú álltában tudta előadni, szóval várom az első rendes havat, abban majd megmozgatom egy kicsit. Most legutóbb csak átálltam vele a ház elé, amíg ingyen lehet parkolni:

Aztán van ugye a Corolla Verso, ami a mai sztori egyik főszereplője. Jó ideje két probléma van vele, az egyik, hogy időnként, főleg melegen, nem hajlandó rendesen beindulni. Teker-teker az önindító, kattog, zörög, remeg minden egy idő után, pont úgy, mint amikor épp elkapná, de aztán nem. Majd egyszer csak, mondjuk harmadik próbálkozásra olyan simán beindul, mintha semmi sem történt volna. A másik hibája pedig igazából nem is az autó hibája, hanem bizonyos kopó alkatrészek hattyúdala, ugyanis elkezdett szar lenni a kuplung. Először csak a pedál volt egy kicsit nyekergős, majd elkezdett csúszni, majd jobban, végül már nagyon.

Nem vagyok autószerelő, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz olcsó, mert ugye a kuplung elég szoros kapcsolatban van a rettegett kettős tömegű lendkerékkel, aminek az elhalálozása ahhoz a bizonyos kardhoz hasonlóan lebeg sok modern dízel tulajdonosának a feje felett. A jót reméltem, de a rosszra készültem. Terveztem már egy ideje egyébként ettől teljesen függetlenül eladni a kis Yamahát, de aztán kénytelen voltam az eredetileg elképzelt irányár jelentős lefelé módosításával felgyorsítani az események folyását, és nem várni tavaszig, amikor normálisan is el lehet adni a motorokat a szezon elején, hanem inkább "kiszórni" most télen, nyilván áron alul. Arra is terveztem amúgy eladás előtt egy kis rendberakást, de ez már az új tulajdonos dolga lesz, tessék, ő az, ott viszi:

Ez tehát az utolsó fotóm a mociról, amely tényleg nagyon sok kellemes élményt nyújtott, de közel sem annyit, mint amennyit az utódjától remélek ;) A vételár pedig azonnal szépen átvándorolt a Mentsük-Meg-A-Toyotát alapba, de hiába sikerült a TW-t majdnem annyiért eladni, mint amennyiért anno vettem, ezt már akkor is kevésnek saccoltam. Főleg úgy, hogy a fenti két hibán kívül még voltak egyéb apróságok is a Versón, plusz ugye időszerűvé vált most már egy olaj- és szűrőcsere is, szóval elköszöntem még pár elég ritka Star Wars könyvtől is a gyűjteményemből, és így már csak egy kis plusz kiegészítéssel ki is adta. Azért még megmutatom, hogy nézett ki a kiszerelt lendkerék:

Szóval nem úsztam meg, ezt is cserélni kellett, és mivel csakis gyárival akartam pótolni, nem igazán lehetett garasoskodni. Nem is olyan régen a mostani szerelős körnél kicsit olcsóbban vettem egy komplett autót :) A gumicsere projekt, amit korábban most télre terveztem, illetve a jó mútkor kissé lezúzott hátsó lökhárító cseréje így viszont 2021-es projekt lesz. Az az év szerintem csak jobb lehet, mint az idei. Innen folytatjuk.

Egy Dodge Dart, mármint egy mai, nem a régi:

Na, most már ilyet is láttam.

A legutóbbi óta már új a sofőr, illetve régi-új az autó, csapassuk!

Nekem tetszett.

Merthogy december 5-én előrehozott névnapi ajándékként fogtam fel a 12 fokot, így motorra pattantam, és mentem egy közepes kört. Szentendrének indultam, hogy aztán Leányfalu környkén kiránduljak, de aztán a jó időre kiözönlő tömeget látva inkább elfordultam Pomáz felé, majd onnan fel Dobogókőre:

Persze ott is annyian voltak, hogy egy tűt alig lehetett leejteni, vagy ha az sikerült is, lehajolni már nehéz lett volna a millió parkoló autó között. Nem is időztem ott sokat, fordultam tovább Esztergom felé, majd onnan a 10-es úton lényegében haza, de tettem egy kis kitérőt az Üvegtigrishez:

Ott egy csodás KTM parkolt, majd befutott még egy Hayabusa is, így parkoltunk ott hárman motorosok :) Hazafelé már kezdett fázni egy kicsit a kezem, pedig ugye már téli kesztyűm is van, de az is igaz, hogy ahogy lement a nap, a hőmérséklet is nagyon gyorsan süllyedni kezdett, szerintem 7 foknál nem volt melegebb, mire hazaértem. Igazság szerint nem volt annyira élvezetes most a hegyi szakasz, mert fostam, hogy a csúszós út és a viszonylag régi gumijaim esetleg elvesztik a kompatibilitásukat, de szerencsére nem volt gond, óvatos voltam. Egészségemre!

Az utóbbi időkben nem vettem magamnak semmilyen legót már, ezt is el kellett engednem, viszont a fiatalúrnak egyre több és nagyobb kedve van legózni, így az ő "gyűjteménye" viszont szépen gyarapodik - igyekszünk persze nem eszetlenül mindent összevásárolgatni neki, ráadásul viszonylag markánsan csak a CITY-vonal érdekli, így mostanra összejött egy adag, amit lefotóztam egyben, és elétek tudom tárni. Az anno mutatott rendőrállomás helye fix a csapatban, azt csak akkor kell mindig újjáépíteni, amikor valami nagy játszás során véletlenül megsemmisül, ennek is köszönhető, hogy eléggé sallangmentessé vált, de az alapfunkcióit tökéletesen betölti így is, jelenleg főleg fotóháttérként:

Ez a fenti itt egy kakukktojás, mert nem kész készletként vettük, hanem csak "összelegóztuk" - az alapja régi szett, amit egy letöltött útmutató alapján reprodukáltunk, persze szokás szerint csak ahogy sikerült, hellyel-közzel. Legoland 6693-as számon futott, és igyekeztem a képeken a funkcióit is szemléltetni: kukát tud beborítani, a felgyülemlett szemetet pedig ki tudja önteni a felnyíló hátfal segítségével. Klasszikus, 4 stud széles. Félix imádja :)

Viszonylag állandó tagja a játszós pakknak a fenti, bolhapiacról (talán tavaly) szervált 6691-es mentőhelikopter is, ez is még a régi iskola tagja, 4 pötty szélességben, egyszerű funkciókkal, alapvetően általános alkatrészekből összeállítva. Az alant látható és fentebb említett rendőrállomás mellett egy saját építésű kis mentőállomás is látható, de az most nem téma...

Na itt, a fenti képen már azért modernebb vízekre eveztünk. Ezek szélesebb darabok, a két szélső egy szettben volt, a középső kis utánfutós szerelvény külön. Ez utóbbihoz még emelőkosár is járt a futóra, de annak a helyén most a legénység utazik: ha nagyobb a tűz, több ember kell, világos. Személy szerint nekem ez az irány egyáltalán nem jön be, mentőautó és tűzoltóautó témájában a gyerekkoromban megismert (és vágyott) készletek sokkal jobban tetszenek a mai napig, de a gyereknek ezek is nagyon tetszenek. Valahol persze érthető. Ezekre is igaz amúgy, hogy csak nagy vonalakban követtük az eredeti összerakási útmutatót, mert amitóta minden belekeverődött a nagy kupacba, fél napok mennek el a szükséges kockák összevadászásával, és a végén valami úgyis hiányzik mindig. Itt van még egy ilyen kis egyszerű darab:

Következik egy újabb megunhatatlan kedvenc, szintén kukás téma (60220-as szett):

Széles, masszív, klassz kerekekkel, billenős funkcióval, és egy remek zöld, kerekes konténerrel. Lényegében gyári állapotban, kevés kilométerrel, tulajdonostól, friss vizsgával. Na de:

A nagyágyú, a zászlóshajó! Ez a 60139-es Mobile Command Center, beépített dutyival és rendőrmotorral. Félix még a tavalyelőtti horvátországi nyaralásunk során találkozott egy ilyennel valami kis helyi gyerek jóvoltából, aki egy ilyet tologatott a strandon, mondanom sem kell, egyből odatelepedett mellé és azonnal hatalmas cimborák lettek, nem is volt kérdés, hogy neki is kellett egy ilyen - meg is kapta szülinapjára. Ez a készlet jelenleg is lényegében a gyári állapotában leledzik, nem hiányzik (még) róla semmi, és minden funkciója működik: felnyithatók az oldalai, bepattintható a moci, "kiránthatók" a börtönrácsok, és jelen van a rendőrkutya is. A csőrös vontatóról nem tettem fel szemből képet, pedig nagyon jól néz ki, de meg tudjátok nézni máshol, ha érdekel. Ez is esett már le, és atomjaiból kellett teljesen fejből újjáépítenem a pótkocsit, de megugrottam, újra működik ;)

Végül pedig egy csodás repcsi, ami meg itt a 60208-as készletből származik, és amihez járt még egy menekülő quad megy egy üldöző rendőrmotor is, de a nagy truváj az, hogy igazi ejtőernyő is, amivel a bankrabló menekült. A repülő aljából kihajtható egy nagy kampós végű rúd, amivel fel tudja szedni a menekülő quadot, szuperjó játék ez így, nagyon szeretjük. Új típusú sisakokat ismerhettünk meg ebből a készletből jó nagy rostélyokkal, illetve oxigénmaszkok is jártak hozzá, de tényleg az ejtőernyő a legmenőbb, teljesen jól működik, jól optimalizálták a méretét minifigre. Egy baj volt vele, hogy a mi készletünkből hiányzott, de miután írtam a supportnak, két héten belül pótolták teljesen ingyen. Korrekt. Most jut eszembe, eddig nem is tűnt fel: a kabintető felhajtója alatt a kockák pont egy német zászló színeit adják ki, lehet, hogy ezt egyszer kicserélem, hogy magyar zászlót formázzanak ;) Szóval itt tartunk, illetve ott, hogy közeledik a karácsony, úgyhogy az aktuális katalógust az illetékes már ellátta gazdagon filccel rajzolt X-ekkel, csak hogy a kedves Jézuska nehogy véletlenül mellényúljon...

Az erkélyünkről láttam először:

Aztán még aznap ugyanazt a nagyobbik fiam sulijánál is, így körbe is tudtam járni:

Szerintem kéne.

Csináltam még egy ilyen összegyűjtést motoros hírességekről. Igyekeztem a múltkori poszthoz képest kerülni az ismétléseket, de így is becsúszott kettő, Elvis és Jason. Talán nem baj. Jó szórakozást:

Adrien Brody

Angelina Jolie

Antonio Banderas

Bear Grylls

Nem látszik, de ő Bradley Cooper

Cher

Chris Pratt

Christian Bale

Chuck Norris - ha ő motorozik, a motor vesz fel bukósisakot!

Danny Trejo

Didier Drogba

Dwayne Johnson

Ed Harris

Elvis kétszer

James McAvoy

Jason Momoa

Lemmy Kilmister

Orlando Bloom

Pink

Richard Hammond

Sean Connery x 2

Stephen King

És Steven Seagal. Mára ennyi, gyertek máskor is!

Ma 45 éves lettem, így megleptem magam két dologgal: az egyik egy friss Matchbox, bár ugyanebben a színben megvolt már korábbról is, itt viszont a karton is Mr. Bean-es már:

Amúgy itt van egy hasonló darabról szóló posztom 10 évvel korábbról, de ennek a főszereplőjét már rég eladtam. A másik ajándék, hogy a meglepően kellemes 10 fokban elkirándultam motorral ide a környékre, mert sikerült csinálni magamnak másfél szabad órát az egyéb intéznivalók között. Ez egy Zugló-Pécel-Isaszeg-Gödöllő-Zugló kört jelentett, és nagyon-nagyon jól esett, köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ;)

Négy éve szerepelt utoljára egy szép Impala a blogon, egy klasszikus darab, azelőtt meg modernebb darabokat mutattam - ma viszont az egyik titkos kedvencem következik, mert a hiánypótló Matchbox Chevy Caprice rendőrautó után ez is megjelent, ezúttal Hot Wheels formájában. Az említett Caprice mellett az egyik legszebb modern amerikai tepsi szerintem. Ilyen kicsiben:

Igazából azon kívül, hogy a hátsó lámpákat rossz így nézni, bármiféle festés nélkül, azt kell mondjam, nagyon jól eltalálták a formát, a méretet és az arányokat, szép munkát végeztek a Mattelnél. Kíváncsi vagyok, kihozzák-e később rendőrnek kifestve, az még tetszene. Viszonylag normális belső kialakítást is kapott, bár ez most így a fotókon nemigen jön át. Ezzel az alapkerékkel és a sima fekete fényezéssel nagyon tetszik, örülök, hogy ez is meglett - még ha csak kis ideig is birtokolhattam. Fun fact: Nick Fury is egy ilyet vezetett a Marvel kapitányban.

Mindenféle Golfok voltak már itt a blogon bőven, nem fogom most belinkelni mind, csak egyet, mert ez is Mk1-es Golf GTI volt, csak kicsit durvább kivitelben, mint ami most következik a Matchboxtól. Ez is abba a kontingensbe tartozik, amely tagjai már a kisfiam flottáját gazdagítják, de egyet megtartottam magamnak bontatlanul, ahogy amúgy mutattam is korábban ezt a kisautót. Ilyen tehát kibontva:

Ahogy az idézett posztban is írtam, jóval közelebb sikerült jutni az általában nehezen eltalál Golf-formához, ez már szinte olyan, amilyennek lennie kell. A szín sem rossz és a kerekek is tetszenek rajta, de sajnos hátulra nem jutott festék a lámpákra. Cserébe elöl szép részletes. Jó pont a napfénytető jelzésértékű jelenléte, rossz pont a két ormótlan visszapillantó. Az elős ablakok le vannak húzva, a hátsók emlékeim szerint a valóságban is fixek. Mindenféle mélyelemzés nélkül azt kell mondjam, a Matchbox ezzel a kisautóval abszolút teljesítette, amit vállalt, összerakott egy korrekt, közelről is Golfnak kinéző kisautót, ami a maga egyszerűségében tökéletes játék. Én még örülnék később egy zöld-fehér Polizei-kivitelnek is, mint amilyenben a HW ugye az utóbbi időben egy Porschét és egy BMW-t is kihozott, remélem, odaát is olvassák a posztot. És akkor egy ide illő vicc a végére, angolosoknak:

Minden jót!

Nagyon igyekeztem, hogy olyan képet találjak a poszt tetejére, amin együtt látható a két mai főszereplő, de csak a típusok stimmelnek, az évjáratok nem, hiszen a következő két kis Hot Wheels által megformált eredetiek régebbiek, mint amit fent láttok, 88-as a Nissan és 89-es a Mazda. Ahogy a legutóbb bemutatott pár kisautó, ezek is Félix fiam gyűjteményét gyarapítják, bár a gyűjtemény talán túlzás az ő esetében, ő ezekkel rendesen játszik, ahogy kell. És még nem igazán értékeli azt, hogy végül ezek is megjelentek idén a HW kínálatában, sok felnőtt rajongó legnagyobb örömére - most már mondhatjuk, hogy jó pár éve kezdődött, és szerencsére fenn is maradt a Mattel márkájánál ez a japán retroláz, és mivel szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek, azaz a feldolgozható márkák és típusok, esetleg kimaradt évjáratok, remélhetően ez így is marad még egy darabig. Kezdjük akkor az S13-mal:

Ezt a típusszámot hallva nálunk Európában ugye nem ez a forma ugrik be, hanem a bukólámpás verzió, a 200SX, de Japánban ez fix lámpás volt, szedánra hasonlító kialakítással. Igazából, elnézegetve a formát szerintem könnyen belelátható a klasszikus előd, a '65-ös CSP311-es formai világa, de nem tolakodóan, nem arról van szó, hogy ez annak egy újabb változata lett volna, egyszerűen csak pár formai megoldás emlékeztet arra. Nagyon jó egyébként ez a forma, dinamikus, sportos, csibész, és ezt kicsibe is elég jól sikerült átültetni. A szín tetszik, a dekor eggyel kevésbé, jöhetett volna valamilyen sokkal markánsabb Advan- vagy Greddy-festéssel, ez a KW így nem üt akkorát, a Greddy felirat alul meg eltűnik rajta. Vagy persze nem bántam volna egyből japán rendőrként megvenni, és akkor biztosan nem kapta volna meg Félix fiam. Az aranyszínű kerekek tökéletesen mutatnak a kisautó alatt, ez telitalálat! Külső tükrök vannak, ez jó, első lámpafestés nincs, ez nem jó, cserébe a hátsó lámpákat nagyon szépen kirészletezték. Nagyjából ennyi, soha ennél rosszabb mainline-t. És akkor következzen az RX7-es. Mivel ebben a szép piros színben debütált, vigyázzatok, hogy ne tévesszétek össze a 944-es Porschével, nekem majdnem sikerült :)

Az igazi autót csak egy év választja el a fent mutatott Nissantól, mégis sokkal modernebb a forma, olyan, mintha legalább öt év lenne közöttük. Ez a kisautó oldalra nem kapott dekort, így viszont jutott festék előre és hátulra is, aminek persze, örülünk, de ennek alapnak kéne lennie szerintem. A forma itt is jól működik kicsiben, értem ezt úgy, hogy az igazi is ilyen (azaz ilyen semmilyen), ugye RX7-témában voltak azért emlékezetesebbek, de inkább annak örüljünk, hogy lassan tényleg minden fontosabb japán típus megjelenik Hot Wheelsként, így aztán mindenki megtalálhatja a magának legjobban tetszőt. Ebből is szeretnék japán rendőrfestésűt! ;)

A mai delikvensünk egy 1976-os Honda Civic. A kisautó bliszterén mégis a CVCC jelzés olvasható, ami a Honda egy 1975-ös újítása, egy ún. összetett örvényvezérelt égésű, 1488 köbcentis, 53 lóerős motor, amivel a kis Civic katalizátor nélkül tudta teljesíteni az amerikai emisszíiós előírásokat. De ez a része uncsi, sokkal érdekesebb, hogy megjelent Matchboxként, és nagyon-nagyon cuki lett! Ezek a régi kisautók nekem nagyon bejönnek, egy ős-Starlet vagy egy ilyen (sőt, akár egy második generációs) Civic erősen a kéne kategóriába tartozik nálam (sőt másoknál is). Persze nincs ilyen vásárlási tervem, jelenleg a csodálatos, kétkerekű Hondám hivatott az efféle boldogsághormonokat termelni, és a családom sem igazán díjazna egy újabb autót a flottában most, hogy azt sikerült aránylag ésszerűen letisztítani. Az aktuális Honda Civic-kel (amit mutattam itt MB-, itt meg HW-formában, korábbiakat meg erre, arra és amarra) összehasonlítva azt láthatjuk, hogy nagyot változott a világ, és egyébként is, régen minden jobb volt. Tessék, így néz ki:

Nézzétek, még a rendszáma is szuperaranyos, és hát a fronton és a fenekén is remek lett a részletezés, kedves ez a sárga szín is, jók a dísztárcsás kerekek alatta, van beltér, szóval minden szempontból nagyon tetszik. És nagyon kicsi, ami most kimondottan jó hír, bár ezt most nemigen tudom érzékeltetni, mert nem fotóztam össze mással, de anno az újabb kivitelű MB Mini kapcsán már volt erről szó, a klasszikus előddel ott az volt egy kicsit a bajom, hogy batár nagy volt. Na ez nem az, hanem valóban egy kis gyösz, és ez nagyon jól áll neki. Félix fiam is szereti, ajánlom hát mindenkinek!

2009-ben volt itt a blogon egy szintén piros Terrano (vagy odaát inkább Pathfinder), na, ez, ami most jön, ugyanez platósban. Nem gondoltam volna, hogy a Matchbox által összehozott festésnek létezik valós alapja, azt meg végképp, hogy még képet is találok róla, de hát itt van, látjátok, szuperjó vagyok. Mindig is tetszett ennek az autónak a formája (mármint az orra, ebben a kategóriában ezen a részen kívül nemigen tudtak a gyártók miben különbséget tenni, bár ez az elmélet azért a modernizált L200-as Mitsubishinél borult, ők anno nagyot gurítottak a formabontó dizájnnal), olyan masszív, robusztus és bamba - pont nekem való :)

Nagyon klassz ez a kerék, szépen kitalálták a színeket, a kiegészítőket a platón, a műanyag kerékíveket, a kibuktatott tetőablakot, tényleg le a kalappal, ez a kisautó baromi jól sikerült. És mi a hab a tortán? Hát a vonóhorog! Régen (amikor ugye minden jobb volt) a Matchboxok sokkal nagyobb számban voltak vonóhorgosak, és talán utánfutóból is nagyobb volt a választék - ezt ismerhették fel (újra) a Mattelnél, vagy csak úgy gondolták, ehhez a kisautóhoz illik, és kész. És ha már illik, akkor be is szereztem hozzá egy zsírúj motorszállító utánfutót, ami egyébként két verzióban jelent meg, a másikon egy igazi hónaljszellőztetős chopper, emezen meg ez a tényleg lélegzetelállítóan gyönyörűséges scrambler:

Írtam már többször, talán legutóbb az azóta kibontódott Gladiator posztjában, hogy bejönnek a motorszállítós megoldások, legyen szó külön futón, platón vagy csak a hátfalra rögzítve, és ez nem csak azóta van így, hogy magam is motorozom. Ez a fogat így együtt meg szerintem nagyon jól mutat, a dekoráció kis változtatásával kijöhetne modernkori TP-ként is akár. A futó dísztárcsás felniket kapott, kicsit talán nagyobbakat, mint illett volna, de nem gáz - sokkal zavaróbb a motor első (és kicsit a hátsó) kerekeinek "belefolyása" a plató műanyag bélésébe, de értem én, azért kellett ilyen drasztikus megoldás, hogy a kisgyerekeknek ne az legyen az első dolguk, hogy letépik és megeszik a bringát, mindenesetre kár ezért. De mondom, összességében tetszik, jó, hogy van, jók így együtt, és Félixnek is nagyon bejön, és hát valójában csak ez a fontos.

Szombaton ki kellett gurulnom Biatorbágyra, de onnan visszafelé még beugrottam 10 percre a The Cafe Club Budapest által szervezett Bikes & Friends rendezvényre a Madách térre. Kicsit design contest, kicsit haveri összejövetel, de ami biztos, hogy elég menő gépeket láttam - pedig amire odaértem (du. fél négy körül), már alig voltak. Azért amit láttam, gyorsan lefotóztam. Fun fact: a második képen egy MZ látható!

Sietnem kellett haza, mert tökfaragást beszéltünk meg négytől a fiúkkal, de még így is tetszett a buli, a motorok mellett álló és természetesen motorokról beszélgető figurák mind kedvesen, barátságosan fogadtak, pedig én "csak" egy Transalppal érkeztem. Az utolsó képen látszik is a mocim a Totalcaron nemrég bemutatott oldalkocsis fogat mellett. Na az sem volt semmi...

A Matchbox által lekicsinyített 911-es Rally után most meg a Hot Wheels készített egy szafari-kivitelt a 914-esből, amit Jacques Duval kanadai újságíró és autóversenyző 1970-es 914-6 GT (azaz hathengeres) gyári versenyautója ihletett, ami egyébként kategóriagyőztes volt 71-ben a Daytona 24 órás versenyen. További részletek itt, de látható, hogy az nem Safari, ilyen gyári kivitelt én nem találtam a típusból, de még nagyon hasonlót sem. Ez persze nem zárja ki, hogy volt ilyen valaha, de ha nem is volt, az ötlet nekem nagyon tetszik, meg is vettem hát ezt az idei kisautót, Félix fiam nagy örömére: 

A kisautót - a fent linkelt sztorija mellett - egyértelműen a terepes kiegészítők adják el: a sárvédőszélesítések, a nagy kerekek, a tetőcsomagtartó, a három ködlámpának is otthont adó dögrács, illetve a motor felett/mögött kialakított szekció, ami egy pótkereket is rejt, no meg egy hatalmas benzinkannát, meg még valamiféle bukócsövet. Vagy mit. Ezeket az újabb típusú offroad kerekeket nem olyan régen vezette be a Hot Wheels, nekem abszolút bejönnek, jó választás volt. Mind a négy kerék mögé méretes sárfogó gumikat is lógattak, ez látványos extra, továbbá kapott még a kis VW-Porsche a vezető oldalára külső tükröt, a tetőre pedig egy kiegészítő keresőlámpát. A szín és a dekoráció rendben van, egy versenyautóhoz teljesen jól illik, ahogy azt a bevezető képen is láthatjuk. Pár extra szponzormatrica azért még biztos elfért volna valahol. Összességében nagyon tetszik, ezért is vettem meg, 

Az utolsó két kisautós poszt ezév júniusában, azelőtt meg februárban született - hiába, az élet úgy alakult (vagy alakítottam), hogy ezt a hobbit jórészt leépítettem. Egy kiskaput azért hagytam, azóta és mostanában is veszek azért egyet-egyet, csak most azt mondom, Félixnek veszem - mármint azokat, amik nekem tetszenek, ő meg nem válogathat :) Most ismét felgyűlt egy kisebb adag az utóbbi időben, ezeket szerintem egyenként megosztom itt, aztán mennek neki játszósba. A mai delikvens mondjuk pont egy olyan darab, ami nem mondható igazán újdonságnak, hiszen szerepelt már a blogon többféle verzióban is, csak így nem, kibontva:

A Jurassic Park mind a mai napig nagy kedvenc. Már a nagyobbik fiammal is többször megnéztük az összes részt, de akárhányszor adják valami bóvli filmcsatornán, mindig le tudok ragadni elé. Matchboxból régebben megvolt szinte a teljes szortiment, mára már csak két ötöspakk maradt meg, meg most ez, de ezt már a legkisebbik gyermekem használja, szó szerint. Maga a kisautó nem egy nagy eresztés, alapvetően a régi Wranglerre épül, de vannak eltérések. Például az alváz és így a lökhárítók (viszlát, vonóhorog!), illetve a rollbar, amit egyébként a kartonra is ráírtak, no és a pótkerék is más, nem beszélve természetesen a festésről. Mindezek a "fejlesztések" szerintem kimondottan jót tettek a kisautónak, plusz így jobban hasonlít a filmben szereplő autóhoz. Az első szélvédő a bordóra festett kerettel meglehetősen ormótlan lett, de engem ez nem zavar annyira, az összkép általában jónak mondható szerintem. Még a beltér kidolgozottsága is éppen vállalható, vagy inkább mondjuk úgy, valamennyire felismerhető, hogy mire gondoltak a megformázásakor. A tamponozás minősége kiemelkedő, de ez egy ilyen filmes tartalom esetén kiemelkedően fontos is, hogy el lehessen olvasni normálisan a feliratot az emblémán oldalt, ne csak jelzésértékű legyen. Összességében nagyon tetszik ezt a Matchbox, szépn összerakták. Arra kíváncsi vagyok, hogy hasonlóan ehhez kihozzák-e esetleg a Ford Explorert is ilyen kvázi mainline-ként...

Ha nem olvasom, hogy lassan bizony készül már a 11. ilyen típusú videó a szokásos felállásban (mínusz Ken Block és a Ford), akkor sosem tudom meg, hogy már a 10. részt sem láttam :) Ez itt az:

Három hete van kint, szerintem ahhpz képest elég szerény a nézettség, na de majd most, hogy én is kiposztoltam, egészen biztosan megugrik :D

A címben jelzett jópofa dátum nagy eséllyel azt a napot jelzi, amikor idén kb. utoljára lehetett jó időben motorozni. Persze ez relatív, kinek mi a jó idő. Nekem az, amikor egy pulcsi-kabát kombóval, aláöltözés nélkül nem fázom, és nem kell még a téli kesztyű sem. Szombat délutánra kértem egy kis kimenőt a családtól, és elindultam Csákberénybe. Azért ide, mert a kanyarfoto.com FB-oldalán a kettő közül ez volt az egyik helyszín, ahova megint fotózást szerveztek.

Meg egyébként sosem jártam még arra ezelőtt. Bicskétől elég jó út vezet már oda is, amit nagyon élveztem, de valszeg nem csak én, mert rengeteg motorossal találkoztam. Odaérve persze mentem oda-vissza pár kört, majd megálltam egyet nyújtózni - na ezt nem kellett volna, mert nem tudom, hogy a környéken százszámra legeltetett birkák vagy egyéb miatt, de olyan bogárinvázió volt, hogy álltunkban is beleptek minket valami szörnyű muslica-légy hibrid mutánsok (update: szárnyashangyák voltak, hogy a fene enné meg őket), de a motorokat is, mindent. Az alábbi képen valamennyire lehet is látni ezeket az átkozott fenevadakat, leginkább a plexin:

Na, onnan visszafelé vettem az irányt, mert Csákvárról rémlett egy útjelző tábla, hogy arra van Velence. Soha nem voltam annyira jó földrajzból, hogy vágjam, ez milyen távolságot jelent és milyen irányba, csak elkanyarodtam arra, mondom, meglátjuk. Párszáz méter után felzárkóztam egy nagyobb motoroscsapathoz, és egészen a tóparti sétányig együtt motoroztunk - pont úgy, mint azok, akiket már gyerekkoromban is áhitattal néztem az autó hátsó üléséről, ahogy előzgettek minket dörgő motorhanggal, az utak királyaiként. Na, én is így éreztem magam, bár az út, aminek épp a királya voltam, erősen próbára tette a motor lengéscsillapítóit. Ez volt az:

A Velence Korzónál megint megálltam, ittam egy ücsit, nézegettem a hattyúkat, ücsörögtem a homokban, élveztem a felhők által csak néha megzavart szikrázó napsütést. Me time ;)

Majd a kis pihi után a régi 7-es úton hazagurultam. Érdekes módon a fenekem nem fáradt el egyáltalán (ellentétben ugye a Yamahával, ami próbára teszi azt rendesen), de a kissé görnyedt testtartástól időnként menet közben is ki kellet nyújtóztatnom a hátamat, ezt még azért szokni kell. Főleg azért, mert az a terv, hogy ezzel a motorral tervezünk ennél jóval messzebb is menni majd, szóval ki kéne tapasztalni, hogy érdemes ülni rajta. A plexikérdés sem megoldott még, erre a túrára visszatettem a magasabbat, ami úgy 100-ig úgy-ahogy jó, de felette nagyon nem, a következő az lesz, hogy valami pluszban felszerelhető magasítót próbálok ki. Kaptam nemrég kölcsön egy gyári méretű szélvédőt, ami városon belül remek, de nagyobb sebességénél nagyon nem. Mindegy, valami majd csak lesz. Összességében nagyon klassz, tartalmas (fél) nap volt, és igazán jó érzés volt az is, hogy most már legálisan, a friss A-s jogsim valós, fizikai birtokában motorozgathattam. Ajánlom ezt mindenkinek!