Imre küldte a rendőrt Dunaújvárosból:

A Volvót meg Pécsről:

Köszönet a kiváló találatokért!

Március utolsó, de kellemesen napos vasárnapján - mert előtte szombaton egész nap forgattunk - ellátogattunk a két fiúval a budaörsi Kocka kiállításra, az ország legnagyobb lego-kiállításaként hirdetett rendezvényre. Arcpirítóan sokba került a belépő, és nem mondom, hogy teljesen megérte, de ez részben a mi hibánk, hiszen akár egy egész napot is el lehetett volna tölteni ott játszóházzal, kajálással, mindennel, de mi "csak" a kiállítást néztük végig, illetve utána még egy fél órát építgettünk egy kicsit az erre kijelölt részen, mert ebédre haza kellett érnünk. Két gyerekkel a kiállítást sem tudtam maradéktalanul élvezni, de azért a nagyját sikerült megnézni, és hát amikor így vagyunk, az elsődleges cél, hogy ők érezzék jól magukat, nem (csak) én. Pár képet is lőttem, az egyik kedvencem ez a reptér volt, amire még az AN-2-est is megépítették:

Gyűrűk Ura és egyéb fantasy-témákban is volt pár klassz dioráma:

Külön helyezték el a többitől a Star Wars-os legókat:

Itt meg a minden más:

Kellemes volt egyébként, tényleg, de engem zavart a túl sok ember - mindenesetre a rendezők tuti elégedettek lehettek, valószínűleg elég nagy nyereséggel zárják majd a kiállítást...

A fenti bevezető képben az az érdekes, hogy nem a neten keresgéltem, hanem egy régebbi carspotting posztból származik, Brekitől, Finnországból. A következő kisautót (is) tökéletesen kivesézte Andris a szomszédban, ezért nem is nagyon maradt miről írnom vele kapcsolatban, hacsak annyit nem, hogy nekem nagyon bejön ez a rozsdás design, és kimondottan jó választásnak tartom a kocsi alá ezeket a szélesített lemezfelni-imitációkat. Tessék:

A krómozást viszont nem kellett volna szerintem így túltolni, bár értem, miért és hogyan. Szemlátomást egy darabból áll ugyanis a front maszk, a motor kilógó része és a beltér, így ha mondjuk az utóbbit bordóra készítik, ami szerintem jó választás lett volna, az első kettőnek is olyannak kellett volna lenni, ami megint csak nem lett volna szerencsés. Talán még egy semleges sötétszürke vagy fekete szín oldhatta volna jól meg ezt a feladatot, de kár ezen filózni, majd megnézzük, milyen lesz belőle a következő recolor - bár úgy sejtem, valami elcseszett sárga-lila versenylángos kivitelt kapunk a nyakunkba. Ha így lesz, maradok ennél... Közben kijött egy szintén pofás sötétszürke változat, de ha jól láttam, más kerekekkel, úgyhogy nem veszem meg.

Land Rover lakóautó a Clark Ádám tér közeléből:

Egy reklámfilmes forgatás során lőttem március végén, és úgy tűnik, nem nagyon van használatban.

Ha valaki egy kicsit jobban szeretne elmerülni a batár méretű station wagonok lélektanába, ajánlom, olvassa el ezt a cikket, érdemes. Bevallom, nagyon nem vagyok komfortos az ilyen amerikai tepsik területén (még az ajtók számát sem találtam el jól a fenti képen), seperc alatt képes vagyok elveszni az évjáratok, verziók és almodellek erdejében, és ha azt mondom, ezt nekem ránézésre egy Kingswood, akkor pillanatokon belül megjelenik Joe mester, és három bekezdésben (jogosan) kijavít, pontosít, edukál. Legyen így most is, addig is mutatom a Matchbox viszonylag új modelljét, amit sokan nagyon vártunk, és sokunknak egy kicsit csalódást is okozott...

A jó hír, hogy nulláról elkészítettek egy olyan valódi kocsit kicsiben, ami eddig nem volt a MB kínálatában, ennek mindig örülünk - biztosan nem csak nekem van herótom a temérdek nagyon bugyuta fantáziamodelltől és ezredik hókotró-változattól. Az is szuper, hogy nem "csak" egy sima autót mintáztak meg, hanem kapott autentikus kiegészítőt, esetünkben túracsomagot és kenut a tetőre. Egy ilyen autónak ez nagyon jól áll, hétköznap ingázó és igavonó, hétvégén a családi kikapcsolódás eszköze, true. Méreteinél fogva egy nyolcszemélyes családnak is akár :) De hogy mi a csalódás? Hát basszus, egy kicsit olyan igénytelen lett az egész... Az eleje még oké, full króm, akár az igazi, ez tetszik. De a szélvédőket miért kellett átláthatatlan feketéből készíteni, ez kinek jó? A gengszter-sötétítés úgy általában remek dolog, nem beszélve a költségcsökkentés okán elnagyolt vagy elhagyott beltér eltakarásában szerzett érdemeiről, de ehhez a kocsihoz egyáltalán nem illik! No és a csomag is a tetőn olyan, mintha én mintáztam volna gyurmából... :( Cserébe kiemelték oldalt a díszcsíkot és a kilincseket, illetve a lehető legjobb kerekeket választották alá. Az összkép így egy kicsit talán kiegyenlítődött, de szerintem lesz még ebből normálisabban kinéző változat. Csak győzzük kivárni.

Mindezek ellenére én örülök, hogy megjelent, mert véleményem szerint minden újabb idétlen színűre festett fantáziamodell és kombájn egy újabb szög a Matchbox koporsójába, és kellenek a valós modellek, mint egy falat kenyér, mert majd a végelszámolásban (amire remélem, nem kerül sor soha) minden bizonnyal igen nagy szerepük lesz ellensúlyként ;)

Alakulgat tovább a busz belseje, egyre inkább kedvemre való. Végeztem a belső anyaggal történő borításával, az utolsó elemre is felkerült az Ikeás kockás minta, szerintem nagyon sokat dobott rajta. Mutatom az utolsó fázist:

Itt fent a szabadtéri "munkaasztalom" látható, a gyerekek régi kiskádjának lába, eggyel lejjebb pedig azt tudjátok megnézni, mi van a belső burkolat alatt - szerencsére nem a sima fém, hanem egy extra hungarocell-réteg, gondolom, hang- és hőszigetelés gyanánt, bár az előbbi terén ez nem sokat ér, amennyire tapasztaltam... 

Ha igazán rendes munkát akartam volna csinálni, illett volna nem csak egy vékony szivacsréteget az anyag alá tenni, ahogy ezt Porsche is írta korábban, de a belső borítást adó, fehérre festett, de mára már sok helyütt hullámossá vált fa lemezeket is újra kiszabnom, tehát gyakorlatilag az egész belső burkolatot újra csinálnom, de erre nem vállalkoztam, ehhez nem volt elég elszántságom. Viszont szorgalmiként beburkoltam az ülések alatti kis tárolóhelyek deszkákból eszkábált kis "ajtajait" is, a jobb összhatás kedvéért. Az utasülés alatti rekesz üres, kávé közé rejtett kokain csempészésére kiválóan alkalmas, a vezetőülés alatt viszont az akksi foglal helyet, oda más nemigen fér, max némi készpénz.

Egyenként két részből állnak, hogy az ülés leszerelése nélkül hozzá lehessen férni a mögöttük lévő helyhez, de szerintem egész jól sikerült ezt megoldanom, hogy ne legyen túl feltűnő. Na, hogy tetszik a végeredmény?

Amúgy használjuk is a buszt arra, amire való, kirándulgatunk, járkálunk ide-oda a batárral, az elmúlt hétvégén pl. Lajos-forráshoz buszoztunk ki, remek móka volt:

Minden jót!

Legutoljára február elején volt itt szó egy Citroen DS-ről, de ennél már sokkal régebben is szerepelt a típus a blogon. Viszont a következő delikvens miatt fontosabb, hogy a "simánál" is talán érdekesebb kombiként is mutattam már a kocsit, kétszer is. És most ez lett meg nemrég 1:43-as méretarányban, Norevként:

Pedig nem is akartam. Az úgy volt, hogy vettem a vaterán egy Matchboxot, a nemrég látott Aeromax-et, és ha már leveleztünk az eladóval, rákérdeztem, mije van még? Tudjátok, azért, hátha hozzá lehet csapni valamit, ami nem drága, és így optikailag csökkenthető a postázás költsége. Végül összesen három kisautó lett az egyből, ugyanis ebből a pakkból származik a TV News Truck is, amit eredetileg meg sem akartam venni :) A Norev Citroenje vizonylag egyszerű kivitelű, de ennek ellenére nagyon szép és élethű darab, minden a helyén, és még olyan extrákat is kapott, mint a pótkerekeket szállító tetőcsomagtartó, illetve az ez elé szerelt tetőlámpák. Egyfajta rallye support kocsiról lehet szó ez esetben, és bár nem beszélek franciául (sem), valamiféle ilyesmit sugall az oldalára felírt Service Competitions is. Annyira, hogy találtam is a neten egy képet, amely bevetés közben készült:

Tökéletes!

A jó öreg Sam. Joe mester volt olyan rendes, és feldolgozta már ezt a kisautót évekkel ezeleőtt, szóval aki modelltörténetre, érdekességekre kíváncsi, lesz szíves átkattintani a szomszédos Matchbox Memories blogra, és ott jól elolvashatja ezeket. Itt viszont akkor jöhetnek a képek:

Halovány emlékeim szerint valamikor régen megvolt már nekem ez a kisautó, de aztán elkallódott (nem, valszeg eladtam), de most pár hete belefutottam egy hirdetésbe, és megvettem, mert szerintem ha nem is fontos, mindenképp érdekes darabja a Matchbox-szortimentnek, de akár az egész autótörténelemnek is. A Morgan fullban tolta a retrót, amikor ezt a kocsit megrajzolta, ekkora kockázatot sem a Chrysler nem vállalt a PT Cruiserrel, sem a VW a New Beetle-lel, sem pedig a Mini a ...ö... Minivel. E két utóbbi típus egyébként az Aeromax kapcsán is érintett, mert eleinte Beetle-lámpákkal szerelték, aztán később (2007-től) Mini-fényszórókkal, csökkentve egy kicsit a "bandzsítását" az autó elejének. Matchboxként szép lett, jók az arányai, klassz a színe, szépek a kerekei, és nagyon tetszik, hogy kaptak festést a részletek. Egy ilyen nagyon markáns formájú autót egyébként szerintem egy kicsit könnyebb talán elkészíteni, mint egy semmilyent, és tényleg meg kell hagyni, hogy kiválóan sikerült átültetni a formavilágot kicsibe. Legközelebb pedig talán normálisabb fotókat is sikerül majd készítenem róla...

A Belvárosból. EMPI felniken. Ültetve. Felújítva. Kéne.

Hogy miért volt szükségem erre a piros cabrióra (Convertible, bocsánat), azt itt írtam le. Szerintem mire ezt a posztot olvassátok, már meglesz a normál, zárt változata is pirosban, és akkor ígérem, egy darabig majd megint nem zaklatok senkit modern amerikai izomautóval...

Teljesen jók a kocsi formái, arányai, kerekei, szinte minden stimmel! Még a régebbi fajta MB-verzióihoz is oda lehet tenni. De hogy ebbe hogyan és miért voltak képesek dodszem-kormányt szerelni, azt amíg élek, nem fogom megérteni... Még a műszereket, belső légfúvókat is sikerült kiplasztikázni, miért pont a kormánnyal kellett így elbánni? (Itt van egy megdöbbentően gyönyörű ellenpélda, igaz, más árfekvésben.) Jó, a beltér színébe is bele lehetne kötni, egy selymes vagy matt fekete talán jobban állna a kisautónak, de ezen már nem akadok fel. Az első lámpák és a hátsó traktus remekül ki lett festve, le a kalappal - de már többször mondtam, írtam, hogy ennek kéne lenni a minimumnak. Hátha így lesz...

Realtoy- és Majorette-kivitelben már megvolt a Porsche Cayenne, de valahogy a Matchbox által készített változata kimaradt. Ne kérdezzétek, miért, így alakult. De sikerült pótolni, ráadásul turkálós áron. Ennek megfelelően tehát nem is makulátlan, de egyben van:

A nem túl jelentős méretéhez képest talán túl nagyok lettek ezek a kerekek alá, de összességében nincs vele nagy baj. Egészen addig, amíg mellé nem tesszük az elvileg sokkal igénytelenebb Realtoy-féle Cayenne-t, mert abban a pillanatban egy világ omlik össze bennünk. Ugye? A lámpák és a hátsó rendszám kifestettségének ténye, no és a külső visszapillantók megléte persze jó pont, de az ilyen apróságok hiába is próbálják kompenzálni azt, hogy ezt a kisautót sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni...

Nemrég jutottam hozzá egy Tomica Nissanhoz, aminek az aljára fantázianevet írtak - hallottatok már ilyesmiről? A mintegy 6 éve mutatott Realtoy GT-R minőségi színvonalán van a kisautó - tehát tök rendben van :)

A szokásostól könnyebb, egyszerűbb kivitelű darab, nem nyílik semmije, nem is rugózik, de formára, összhatásra rendben van. Festett lámpákkal, de vélhetően beltér nélkül - valószínűleg ezért is lett ilyen durván lesötétítve. És itt mutatom a turpisságot:

Bizony, Nissanról szó sincs. "Cool Drive Type L" :D Létezik egyébként ugyanez hivatalos megnevezésű kiadásban is, az sokkal részletesebb, kidolgozottabb, de ez a darab nem ilyen. Nem is dobozban érkezett, hanem egy kissé megviselt állapotú bliszteres kartonon, gondolom, valamiféle olyan sorozat részeként, amit kisebb gyerekeknek szántak, szétdíbolni. Nálam nem ez lesz a sorsa ;)

Ritkán látható történelem a szirszarjaimon, ugyanis repülőgépről - illetve annak egy 1:72-es kicsinyített másáról - posztolok. És persze rögtön lopok a wikipediáról: a Messerschmitt Me 262 a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves (érthetőbben, azaz ahogy még régen én tanultam: lökhajtású) vadászrepülőgépe (Schwalbe) és vadászbombázója (Sturmvogel) volt. Mutatok egy videót, amin jól látható a gép mozgás közben is:

A második világháború végére elkészült repülőgépet a Luftwaffe az 1944. utáni időszakban vetette be, ám a szövetséges repülőgépeknél lényegesen gyorsabb Me 262 túl későn és túl kevés példányszámban készült el ahhoz, hogy a háború kimenetelét befolyásolhassa. A szövetségesek statisztikái szerint a gép 509 légigyőzelmet aratott, 100-nál több gépveszteség árán. Az egyik ilyen gépveszteségről is találtam egy korabeli videót:

Lényegében ez a gép hozta el a sugárhajtású vadászgépek korát. Kicsiben meg én hoztam el, és milyen jól tettem:

Egyszerűen csak megtetszett, nincs (már) igazán komoly vonzalmam a katonai repülőgépek iránt, de kamaszkoromban és kicsit korábban sokat maketteztem, pl. volt olyan karácsony, amikor valamelyik Spitfire modellből (emlékeim szerint egy V1-est üldözött, állványon) egyszerre hármat is kaptam, különböző rokonoktól. Az akkori gyűjteményem nagy részét inkább persze a keleti blokk repülői tették ki, és az egyik kedvenzem a cseh L-410-es volt, mert az inkább polgári gép volt, és jól össze tudtam játszani a Matchboxaimmal. (Persze a katonai izéket sokkal jobban szeretem úgy általánosságban, de ezt tudhatjátok, ha olvassátok a blogom, pl. innen vagy akár innen is, hogy mást most ne is említsek.) Ma már csak pár helikopter van a gyűjteményemben, a már mutatott újságmellékletes sorozatból, abból sem sok. Ez így tehát egy kicsit kilóg, de nem azért, mert nem akartam volna megvenni többet is, hanem inkább azért mert ebben a repülős sorozatban sok nekem tetsző gépet 1:100-as méretarányban hoztak ki, amit én már túl kicsinek tartok - ilyen méretben régebben csak utasszállítóim voltak, egy pár. "Normális" méretű harci gép szerepelt viszont már a blogon, de ezt sajnos Milán fiam már szétjátszotta, a Messer viszont nem fog a kezébe kerülni. Mert ez inkább már modell, szép részletes kidolgozású, van súlya, és egyelőre a kiálló-kilógó kis kiegészítők is jól bírják, remélem, ez már így marad... Errefelé még nézhettek az igazi repcsikről egy nagy maréknyi ritka képet, fogyasszátok egészséggel! És persze: may the 4th be with you!

Itt van május elseje - és az első (és valszeg egyetlen) darabom az Editions Atlas 1:43-as Porsche-sorozatából. Az első, kék darabot is szerettem volna beszerezni, de kimaradt, ezzel kárpótoltam magam a február 12-i börzén, a listaár feléért szerencsére. 1973-as Carrera RS tehát, autentikus köntösben:

Érdekes egyébként, hogy a Porschék közül ekkorában csak a zöld Corgit tartottam meg, mert valamiért szeretem azt a kisautót, viszont ez a darab remekül egészíti ki a Retroautós soromat, amelyet időnként bővítek csak egy-egy darabbal, bármiféle ideológiai rendezőelvet nélkülözve, csak úgy. Volt egyébként még régebben egy ilyen pirosom is, de már meg nem mondom, mikor, hol és mennyiért adtam el, egyszerűen nem illeszkedett sehova - és ugyanez igaz a korábban mutatott Solidókra is, köztük ezzel a viszonylag egyszerű példánnyal... Ez viszont annál inkább, megjelenésre, kidolgozottságra egyértelműen telitalálat. Ez persze nem meglepő az Atlastól, az eddigi cuccaival is elégedett vagyok, ezért is mertem ezt behúzni. Megkockáztatom, hogy nincs is ennél szebb 1:43-as kisautóm. De majd összenézem a többivel...

A legújabb Volvo generáció eleddig nem tette tiszteletét a blogon, úgyhogy most. Élőben csodás, kívánatos, megfognám és hazavinném, mint egy kölyökmacskát... A mögötte álló XC-ből deriváltam, h a tulaj valszeg nagy rajongója a márkának, amit abszolút meg tudok érteni. 20 év múlva talán lehet majd ilyenem. (A háttérben látható fotóbomber néni szőrmekucsmájából kikövetkeztethető, hogy nem friss a kép, még február 19-én fotóztam.)

A Lego 7166-os készlet a Birodalmi Űrsiklót tartalmazza. Mint a második linken található leírásban is olvasható, számos célra használatos jármű, Vader és Palpatine is használta hivatalos és magánügyekben is, bár ez a kettő náluk szerintem jobban összemosódott, mint nálunk a parlamenti képviselőknél szokott. Ilyen a doboza:

Ezt azért tartottam fontosnak megmutatni, mert az én példányomhoz ilyesmi nem járt, de minifigek sem. Nagy szerencse, hogy az Uralkodó és a testőrei már megvoltak (jó) régről. Mutatom a hajót, ami egyébként nem egy mai darab, ennek megfelelően viszonylag kompakt méretű is, legóként kb. akkora, mint a TIE-vadász. Ez ugye nem annyira jó hír, a kurrens változat sokkal "élethűbb" méretű, és még nem is csak azért, mert az a Tydirium, ez meg "csak" a császáré, hanem valahogy az újabb kiadások mindig nőnek egy kicsit...

A nagy függőleges vezérsík fix, nem mozgatható, az oldalsók viszont felhajthatók, ha parkol a gép, és le, ha repül. Gondolom, az űrben nemigen van jelentősége, de légkörbe érve termelhet egy kis plusz felhajtóerőt, ha épp erre lenne szükség. Viszont mivel nincs állványa, ezt csak kézben tartva tudom megmutatni:

Nem írtam fentebb, de talán a képekből kiderült, hogy a pilótafülke, amely ebben a változatban szigorúan egyszemélyes, lehajtható valamelyest, mint anno a Concorde orra, hátul pedig a raktér (vagy utastér) egy lenyitható ajtóval rendelkezik, hogy kényelmesebb kiszállás nyíljon a kompból. Így mutat a kis társai között a SW-szentélyben polcomon:

Jó áron jutottam egyébként hozzá egy FB-csoportban megjelent hirdetés alapján, és nagyon megörültem neki, mert ezt már régóta szerettem volna a gyűjteményemben tudni. Örülnék, ha egyszer összejönne még egy Falcon (bár ezt már szerintem írtam valahol), aztán egy időre rendben leszek...

Most 22-én szombaton végre a Volvóval jutottam el két autós találkozóra is, és ezt már nagyon vártam. Még Flat Ericet is bekészítettem az anyósülésre, jut eszembe, a fotó elmaradt, illetve feltettem a nemrég megérkezett komolytalan szelepkupakokat a kerekekre, hogy teljes harci díszben állhasson a legkedvesebb hobbijárgányom a nagyérdemű elé... Délelőtt az Oldtimer Premieren voltunk (a kocsim és Eric és én), délután pedig a 14. Parkoló Parádén. Bár az utóbbin volt jobb az idő, egyértelműen a Premier-találkozó tetszett jobban, bensőségesebb, nyugisabb volt, változatosabb és régebbi autókkal, a PP-n elbaszott tömeg volt, és sokan a tömegből azokhoz tartoztak, akikkel nem szívesen autóstalálkozom, mert nagyon nem az én világom. De az autók tekintetében azért ezen is volt pár érdekesség, amit nem szívesen hagytam volna ki. 200 saját fotó az albumban, ami a fenti képre kattintva nyílik. Jó szórakozást!

Ez a kis sorozatom utolsó posztja, a főszereplő pedig egy igazi tévés "személyiség", a Matchbox TV News Truck. 1989-es a casting, azaz vélhetően 1990-ben került forgalomba, de akkoriban engem ezek a dolgok nem nagyon érdekeltek, 15 évesen már ciki volt a Matchbox, inkább a lányok felé fordult az érdeklődésem... De mára szerencsére megkomolyodtam, mindenek előtt a család, a munka, a lakás, de szerencsés vagyok, mert jut idő, energia és pénz is a hóbortjaimra - mint amilyen pl. az egyik hobbim tárgyát képező igazi járművek kicsinyített változatainak begyűjtése:

Írtam korábban, hogy nem igazán szeretem ezt a darabot, mert nekem a Matchbox legyen valóban 1:60-64 körüli méretarányú, ez meg ugye már közelebb van szerintem az 1:70-72-höz, azaz nekem kicsi. De ahogy "kötelezőként" beszereztem anno a MB Ikarus buszt is, a méretbeli aggályom ellenére, ezt sem hagyhattam ki, mert mégis csak a blog derekát adó Matchbox készítette, ráadásul egy igen jó játékról van szó, ami a tologathatóság mellett egyéb funkciókat is kapott. A rugózás speciel nem tartozik ezek közé, de a tetőablak, illetve legfőképp a tetőből kihúzható duplacsövő giga-puskamikrofon és a szintén felemelhető és forgatható kameraállvány annál inkább. A kisautó hazai beszerzésű, egy másik vaterás vásárlásom járulékos darabja, és szerencsére nagyon-nagyon baráti áron jutottam hozzá, bár valószínűleg többért is megvettem volna. Azzal kezdtem ezt a szériát, hogy elmeséltem, szeretem beszerezni a nagy autóim kicsi változatait, és most fejben gyorsan végigpörgettem, hogy a korábbi kocsijaim közül mit sikerült, és mit nem: az első, a Kispolák pipa, a 2107 szintén, aztán a remek Toyota Corollát is be tudtam szerezni, a Cliót nem is akartam, mert nagyon kevés ideig volt a sajátom, a Golf Cabrio is megvan, a Vento is, első generációs Almerát viszont nem találtam, és 2003-as Suzuki Altót sem, Volvo viszont van rohadásig, és most már a Mercikkel is jól állok, egy darabig elég. Mindenből :) (Ja, a poszt elején nem teljesen stimmel a típus a kisautóhoz, de nem találtam megfelelő(bb) képet.)

Ahogy legutóbb ígértem, mára tartogattam az igazi csemegét, amely nem csak hogy a lehető leginkább hasonlatos az én igazimhoz, hiszen hosszított és magasított is egyben, körben sok szép nagy ablakkal, hanem még a számomra oly kedves MICHELIN-festést is megkapta:

Ez a modell is 1:43-as méretarányú, és ugyanúgy egy újságmellékletes sorozatból való, mint a korábban mutatott sárga-kék társai, vagy akár a legutóbb egy pár darab erejéig feldolgozott rendőrautós széria is. Ennek megfelelően ugyanazokkal a már megszokottnak mondható erényekkel is bír, mint a többiek: sok részlet, élethű kidolgozás, jó arányok, megfelelő belső, igényes festés, realisztikus lámpák és felnik. De a hátrányok is hasonlók: nemigen gurul, nem rugózik, ez még nem is nyílik sehol, a kis műanyag biszbaszok könnyen letörnek (az egyik hátsó lámpát már nekem kellett visszaragasztanom), illetve erősen rámjön a para, amikor kis gyerekpraclikat látok közelíteni felé - ennek megfelelően már a legfelső polcon parkol. A gyári csomagolásában érkezett, de az az átlátszó buborék nem annyira esztétikus, hogy abban tettem volna ki, így ez a szabad levegőn pihen, de a tény, hogy maradt a talpazatra csavarozva, egyértelművé teszi, hogy ez még csak annyira sem játék, mint a többi kisautó "apa polcán". Így ha esetleg bármelyik gyerekemnek mégis Mercibusszal támadna kedve játszani, szóljon, és leviszem a nagyhoz :) A következő posztban jön a Matchbox.

Na, folytatom. Kicsit olcsóbb volt a Sikunál a most következő Corgi, amely sajnos nem "körbeablakos", viszont legalább 1:43-as. És ezt is az eredeti dobozában sikerült megszerezni, csak épp nem itthonról, ismerőstől, hanem egyenesen az angol ebayről, ahol egyébként számos más dekorációval is megvásárolható:

A TNT együttes Overnite című turnéjának hivatalos festése jól áll a kisteherautónak, az meg főleg, hogy nyithatóvá tették nem csak a hátulját, de az oldalát is. Mivel azonban Corgi, meg Made in Great Britain, nem világos, miért nem az ellenkező oldalra tették a tolóajtót és a kormányt, de az sem, hogy miért nem figyeltek arra sem, hogy a jobb oldali tamponozóba (mint a jobb Twix, haha) ne ferdén küldjék be a kisautót. Ez egyébként hasonlóan a Sikuhoz inkább játékszer, mint modell, masszív kerekekkel, játszható kiegészítőkkel, de semmi kiálló, letörhető részlettel. Mondjuk, nálam ez is kiállítási darab lesz. Na de majd figyeljétek a következőt, az lesz ám az igazi...!

"Megszokhattátok" már, hogy - sokmilliónyi gyűjtőtársamhoz hasonlóan - szeretem beszerezni kicsiben is azokat a járgányokat, amelyek igaziban megvannak vagy megvoltak. Ez a szokásom természetesen a Mercit sem kerülhette el, és mivel világviszonylatban egy rendkívül népszerű modellről van szó, kicsiben is elég sok feldolgozása létezik. Ezen a blogon talán alap lenne, hogy Matchboxban mutassam be legelőször, de mégsem teszek így, két okból. Az egyik ok, és talán ez a fontosabb, hogy nem tetszik Matchboxban. Mert túl kicsi. A másik, hogy Joe már mutatta. Szóval a MB majd csak egy kicsit később következik, annak a beszerzése persze nem volt kérdés, kvázi kötelező kör, de inkább a második triviális kisautó, a Siku megoldása az, amivel elindítom ezt a minisorozatot. Ezt sokan minden bizonnyal onnan ismerhetjük, hogy réges-régen elég silány hazai (de mind a mai napig kívánatos) másolatként elég elterjedt volt Magyarországon. Ez viszont igazi, ráadásul dobozos, utánfutós változat:

Egy régi ismerős gyűjtőtársamtól vásároltam, akit leginkább Siku-őrültként lehet leírni, de jelentős 1:43-as gyűjteménye is van. Maradjunk annyiban, hogy állapotának megfelelő összegért jutottam a szetthez ;) A celofán már erősen megsárgult, alatta az autó egyébként fehér. A dobozon a típusmegjelölést nem bonyolították túl, Merci busz utánfutóval, tschüss. A börzén, vagy erre-arra talán vehettem volna olcsóbban is, vagy egyszerűbb kivitelt is, de úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen utánfutós, dobozos, egyszer élünk. Ráadásul a Holiday Inn-konepció is szimpatikus, mert a saját buszomat (óppardon, buszunkat) is majd valamiféle családi kirándulós, utazós, nyaralós járműnek szánom, de erről már írtam. A doboz hátoldalán szereplő fotó egyébként elrettentésül szolgál a gyűjtőknek, megtekinthető rajta, ahogy a fogalmatlan kisgyerek kínozza az utánfutót, és ugyanazzal a mozdulattal amortizálja a hátsó rugóit a busznak. A kinyitható hátsó ajtóknak sem jósolok nagy jövőt ez alapján, illetve a másodpéldány futójának már el is tűntette a ponyváját. Barbárság. Folyt. köv.

Újabb apró lépéseket tettem a teljes öröm felé: működik végre a tolóajtó (nem, a javításhoz vásárolt bontott alkatrészek nem segítettek, kopottabbak voltak, mint az enyémek a buszban, így a hiányzó görgőket és csapágyakat le kellett gyártatni), plusz bekerült a vaterás rádió és két hangszóró, továbbá volt olajcsere is, szűrővel, mindennel. Így nézünk miki:

És még lett egy ilyen hármas+usb-s szivargyújtó is beszerelve, mert se telefont nem tudtam eddig tölteni, se navigációt bedugni sehova, szóval ez kellett. Beszereltem továbbá egy bringákhoz való kulacstartót is, és tettem hátra felülre fényvisszaverős matricákat, amilyeneket a nagyok használnak. A többit még korábban ragasztgattam fel:

Ja, a lényeget nem mondtam. És nem mutattam. Mert nemrég volt egy kis időm, így befejeztem a "kárpitozást" belül a teljes baloldalon - és ezúttal a fotós dokumentálást is szorgalmasabban végeztem, mint legutóbb:

Szerintem egész jól alakul - és jól is néz ki, még a feleségem is megdicsérte a két kezem munkáját. A következő nagy lépés az ablaktisztítás lesz ;) Érdekes egyébként, hogy amióta itthon a Volvo (március 18. talán?), a Hondát egyáltalán nem is használtam, tehát közel egy hónapja áll. Át kéne ezt gondolnom...

Semmi extra, csak egy Nissan 350Z. Nem tettem le róla, h egyszer még lesz egy ilyenem. De valszeg nem lesz. Mint még annyi minden...

A Subaru Impreza 22B (Sti) típusa sokáig szinte feldolgozatlan maradt a kisautók azon szegmensében, ami szélesebb körben hozzáférhető, nekünk magyaroknak viszont szerencsére, ha valami hasonlót szerettünk volna,  ott volt a Metchy-féle megoldás a klasszikus MOL-festéssel, optimálisan egy hasonló kivitelű, de már valódi Matchbox Ford Escorttal párosítva. A Tomica jóvoltából azonban sikerült nemrég beszereznem egy speckó kivitelű példányt, amelyet meg is mutatok Nektek:

Igen, ez Premium, ami talán leginkább a doboz és a kerekek alapján tűnik fel, de a temérdek kidolgozott és kifestett részlet, a műanyag első fényszórók és a csodás front az, amelyek valóban elemelik a hétköznapi kisautóktól - mármint most a többi Tomicára gondolok, mert ugye egy mezei HW vagy MB manapság messze nem hozza az alap Tomicák szintjét. Úgymint nyitható ajtók, rugózás, festés. Pont ezen speciel nem nyithatók az ajtók, ráadásul a kerekek terén a kevesebb szerény véleményem szerint több lett volna, de az, hogy az üléseket is kétszínűre festették, minden várakozásomat felülmúlta. Aránylag új megjelenés, én is csak nemrég láttam, h egyáltalán létezik, ráadásul ebben a sorozatban van még jó pár kívánatos darab, a japók elég jó érzékkel szedték össze egy csokorba ezeket a kocsikat...

A világoskék verziót már mutattam pár éve - és hihetetlen, hogy itthon boltban azóta sem nagyon láttam, pedighátugye, mindegy - és ehhez érkezett még tavaly december környékén a most következő kétszínű Karmann Ghia, amely a 2015-ös Classic Rides ötöspakkból származik, és szintén jól sikerült:

Nagyon baráti áron lett az enyém, ugyanattól az eladótól vettem börzén, akitől a Superkings Volvo mentőt. Szép a festése, bár a részletezéssel nemigen bajlódtak, szépek a felnik, és jól áll neki a fehér beltér is - ez ugye, ahogy a képen is látható, ha nem emlékeznétek, az elődjénél még fekete volt. Lett közben egy zöld is, de az marad bontatlan:

Tetszetős darab tehát ez is, remélem, még lesz szerencsém pár további színben is beszerezni a jövőben.