Kétségtelenül az egyik kedvenc ügyfelem a cégnél a Seat. Múlt pénteken az ST után elhoztak hozzánk az irodába egy új Leon Cuprát, amiről ugye azt érdemes tudni, hogy az über sportverzió, ráadásul az erősebb, 280 lovas verziót kaptuk meg egy kis kipróbálásra. Mivel a kollégám utálja az automatát, nekem volt szerencsém egy kicsit megkergetni felfelé a Szépvölgyi úton- amíg az tartott :) Konkrétan életveszély ez a kocsi. Három program választható benne, a Comfort arra való, hogy elvigyük vele a gyereket az oviba, a Sport onnan az Auchanig jó, a Cupra pedig a megőrülés... Természetesen az első kettőt nem próbáltuk ki. Úgy megy, mint az állat (örülök, hogy anyám és a rendőrök nem láttak), és nagyon vicces feature, hogy ebben az állásban úgy kapcsolgat a DSG-váltó visszafelé, hogy a fokozatok között kis gázfröccsöket ad a számítógép, ez tényleg nagyon tetszett. Meg úgy az egész. Teljesen más, mint anno az Impreza volt, de mégis sokban hasonlít. Mutatom állóhelyzetben:

Ez egyébként egy luxusautó, tele kényelmi, biztonsági és minden egyéb igényt kielégítő extrával. Az ülések csodálatosak, a hangja is férfias, nagyon komoly benne a hifi, tényleg, ennél jobbat aligha kívánhat magának az ember fia. És külsőre is ízléses, nincsenek rajta túlzó spoilerek és szárnyak, szinte visszafogott, kvázi sleeper... Csináltunk a próbaút végén két kis gyorsulást a Seregély utcában, csak hogy legyen mozgókép is, de itt azért már nem volt hely igazán hülyülni:

Persze a videó cseppet sem képes átadni az érzést, és a pár perc vezetés utáni lábremegést ;) Köszönet az autóért és az élményért Zolinak és Petrának a Porsche Hungariától, a fotókért és a videókért pedig Gábornak!

Csak hogy meglegyen a keretes szerkezet, a József fotóit bemutató sorozat végére egy itthoni Volvo érkezik. Nem is akármilyen ám:

Egy Transfer! Ilyet akarok!!! Kedves József, még egyszer nagyon köszi a képekért!

Egy olyan filléres darab következik ma, amely állapotától függetlenül fontos darab. Ferrari 308-asból GTO és GTB is szerepelt már a blogon ilyen-olyan formában, ezúttal az a verzió következik, amely a gyerekkori gyűjteményemnek is a része volt - igaz, akkor még nem gyűjteménynek hívtam a kisautóim sokaságát. Messze nem hibátlan állapotú, de 1982 óta eltelt bizony sok év, én is jobban néztem ki akkoriban:

Fém alul-felül, rugózik, jól gurul. A részletek, főleg a farán szépen kidolgozottak, tetszik. További részletekért és részletes ismertetőért kattintsatok Joe mesterhez, az ő szorgalmának köszönhetően én ezt a részt ellustálkodhatom - az viszont kellemes meglepetés, hogy állapot tekintetében, legalábbis ha a 308-asról van szó, hasonló elveket vallunk ;) Ha valaki mégis olyan állapotút szeretne nézegetni, amitől seggre ül, javaslom, pittlarenhez látogasson el!

Arrivederci!

Ezzel együtt három újabb posztra elegendő munícióval látott el Groovebird, úgyhogy nem is húzom tovább, mutatom a gyűjteményének további szemrevaló darabjait. Elsőnek rögtön azt a Cosmic Cruisert, amely már szerepelt a blogon, igaz, nem gyári minőségben, az én darabom ugyanis csak egy hiányos reprodukció, na de itt van ez eredeti pompájában is:

Űrhajó a következő is, a 6932-es Stardefender 200 nevű alkotás - amely a külön blokkjaival szerintem nagyon menő:

Space Patroller névre hallgat a következő, 6830-as készlet, amely két kis "droidot" szállít:

Helyesek ezek mind, tetszenek is, de nem fogok ráállni a classic space készletek beszerzésére, eldöntöttem. Szoktam időnként ilyesmit a megfigyeltek közé pakolászni a vatin, de aztán előbb-utóbb mindig törlöm őket, maximum majd akkor gyengülök el, ha sikerül valami nagyon jó bizniszt kifogni, addig vagy csak csorgatom a nyálam, vagy megpróbálok újabb készleteket reprodukálni. Groovebird gyűjteményéből legközelebb pedig a felszíni járművek közül szemezgetek.

Ezeket is József küldte, ahogy a svédországi fotókat, de már itthonról, tehát a cím egy kicsi csúsztat, bocs:

És már csak egy rész lesz!

Valami miatt a jó múltkor nézegettem az interneten képeket a Népligetről azokból az időkből, amikor még rendeztek ott autóversenyeket, és arra gondoltam, írok erről a témáról posztot, de mint az első és második linken is látható egy-egy remek példa, rá kellett jönnöm, hogy ami érdekes, azt már megírták mások jobban, alaposabban és szórakoztatóbban, mint én tudnám, így letettem a tervről. Ellenben találtam egy igazi házi-videót 1963-ból egy városligeti autóversenyről, amit most megosztok Veletek - remélem, Steve Varadi, a készítő nem bánja:

Nekem nagyon tetszett, főleg azért, mert gyakran járunk a Ligetbe, ez is egyike a múltkor említett kedvenc sétálóhelyeinknek (annyi más, mint pl. a Margit-sziget mellett), és így az oly sokszor bejárt körök egy kicsit érdekesebbé válnak ;)

Megfiatalított Moszkvics Egerből:

Augusztus 20-án jártunk ott, Lillafüredről visszafelé jövet - a festőibb úton jöttünk, legalábbis Egerig. És akkor már megnéztük megint a várat, abból sosem elég, főleg 20-a lévén ingyen ;)

Az olasz Pagani márkához az eddigi viszonyom mindössze annyi volt, hogy valamikor a 2000-es évek elején láttam (és hallottam!) egy Zondát Siófokon a Petőfi sétányon, majd amikor írták, hogy körbe lehet nézni náluk virtuálisan, azt is megtettem. Azóta semmi. Közben a Zondát leváltotta a Huayra, és mivel augusztus 11-én a Blaha környékére vitt az utam, benéztem a Müllerbe, és ott a kosaramba ugrott a szél kecsua nevét viselő autó kisméretű mása:

Gyönyörű ez a forma, kecses, mégis vad, nagyon bejön, viszont szerintem ez a fajta közép-sötétkék szín elvesz az élményből. Az első lámpák kiemelése sem sikerült tökéletesen, a zöld verzión ez szerintem szerencsésebb, mint ahogy maga a zöld is sokkal jobban tetszik. De tévedés ne essék, ez azért így is kellett - most már csak egy MotorMax Zondát kéne mellé lőnöm. Nincs valakinek egy felesleges példánya?

Na EZ segg!

Bár nem érdekel igazából sem az építészet, sem a városrendezés, a politikusok melldöngetése meg végképp nem, mégis átadtak a múlt héten két olyan dolgot, amit meg akartam nézni. (A négyes metró eddig még kimaradt.) Az egyik a XII. kerületi Margaréta játszótér, a másik pedig a másodjára felavatott, de még mindig nem kész Várkert bazár. Mindkettőről az Urbanista blogról tájékozódtam, 30-án az egyiket, 31-én a másikat néztük meg. És ez is, az is nagyon tetszett! A játszótér nagyon igényes, bár elég sok más embernek jutott eszébe a napos szombat délelőttöt ott tölteni, így mondhatni, tömeg volt, de a kölkök vígan felfértek mindenre, csak itt-ott várni kellett. Szinte a teljes burkolat puha, térkő kevés van, a hinták alatt pedig műfű, ami nagyon menő szerintem egy játszótéren. A központi részen egy nagy mászóház található, kellőképp zegzugos, hogy izgalmas legyen, igaz, a legfelső szinten (pont ott) szerintem hiányzik egy korlát, ott egy kicsit jobban figyeltem a kisebbik utódra, hogy ne zuhanjon le... A gyerekek nagyon élvezték, meg kellett ígérnem, h megyünk máskor is. Három kép jár:

A másik a Várkert, amire nagyon kíváncsi voltam már. Pont nemrég jártunk arra sétálni, mert szeretünk arra járni sétálni, a másik ilyen kedvenc sétálóhelyünk a Bazilika környéke, szóval pont mondtam, hogy most már igazán megnyithatnák, de ezúttal rendesen, és lám, meg is nyílt. Majdnem rendesen ;) Hátul, a Dózsa György téren parkoltunk, mert a Lánchíd utcára még nem engedtek be autóval (még a Volvóval sem, fel is háborodtam), onnan fellifteztünk 200 forintért, gondoltam, a túloldalon simán lesétálunk. Persze a Palota bejáratától nem lehetett közvetlenül lemenni (részletek a linken) a Reneszánsz kertbe, kellett egy kis kitérőt tennünk, de aztán odataláltunk minden gond nélkül. Voltak zenészek, színészek, mutatványosok és nézelődők szép számmal, de tömeg szerencsére nem. Milán fiam a zenélés mellett legjobban persze a maratoni hosszúságú mozgólépcsőzést élvezte, meg hogy visszafelé a Vármúzeum környékén (Kemál Atatürk sétaút, ilyen is van ott) engedtem egy kicsit köveket hajigálni lefelé... Összességében nekem bejön, ahogy mostanában egyre több helyen vegyítik a klasszikus és modern stílust, itt sincs ez másképp. A linkelt index-videóban bemutatott földalatti rendezvénytermet kihagytuk, több képért javaslom valamelyik tanult kolléga blogját, tőlem erről a helyszínről is csak három képet kaptok, az egyiket ráadásul az egyik saját utóddal súlyosbítva:

A játszóteret a gyerekeseknek, a Várkertet mindenkinek ajánlom meglátogatásra, tényleg szép lett! Vagy lesz, vagy mi.

Még mindig van:

De már sűrítettem, oké?

Groovebird legója jön ma is, folytatom tehát a múltkori posztot. Ahogy akkor írtam, ez nem classic space, hanem Star Wars, következzen hát a 7659-es készlet bemutatása:

Kísérőszövegnek ezt kaptam:

Star Wars témában csak az Imperial Landing Craft van meg, sajnos figurák nélkül. Nem vagyok SW rajongó. Egy nagy kupac ömlesztett Legóval érkezett, meg is lepődtem, hogy minden eleme megvan. Inkább a Star Trek az, amit szeretek. Kár, hogy az Legoban nincs, csak a Hasbro által gyártott Lego-klón, Kre-O-ként létezik (JOE!!!) építőjáték formájában. (Mondjuk ez nem akadályozott meg benne, hogy megvegyem :D ) A 7659 csak véletlenül került hozzám, minifigek nélkül. Nem tudok mit mondani róla. Az eredeti Imperial Shuttle az tetszik, ez azonban olyan... nem is tudom. Semmilyen. Szeretnék is szabadulni tőle.

Az, hogy az Imperial Landing Craft nem nyerte el Groovebird tetszését, meg tudom érteni, nyilván csalódás az Imperial Shuttle-hoz képest, de persze nem is ugyanaz, a klasszikus filmekben nem is igazán szerepelt, bár a régi trilógia első részének Special Edition változatában állítólag feltűnt - de inkább csak a SW videojátékokban volt látható. Egyébként teher- és csapatszállító funkciót látott el a kánon szerint. És olvashattátok, eladó, így akit érdekel, ne habozzon szólni, összehozom a tulajjal! Százalékért, nyilván ;)

Nászút-jelleggel Lillafüreden jártunk, ott lőttem ezt a jó kiállású BMW-párost:

Nem lehet rossz két ilyen járgánnyal bejárni Európát, de még csak Szlovákiából leruccanni sem... Ezt a szépséget meg a Bocskai úton fényképeztem pár nappal korábban (ahol pont egy vaterás kisautó átvétele céljából jártam):

Azok a bőrtáskák a kormányon és kétoldalt, na azok nagyon klasszak hozzá!

Direkt megnéztem, E36-os BMW-ről eddig csak egy említés történt a blogon, emitt. De akkor sem úgy, ahogy most: lett ugyanis kicsiben egy példányom! Persze ez nem nagy truváj, a Müllerben vettem magyar forintokért augusztus elején, szóval bizton állíthatom, lehet kapni itthon. Elég sportos lett a kis Bimmer, a festése a valóságot idézi, de előre egy kis plusz lámpafestés elfért volna. Ahogy hátra is. Mutatom:

Szép kereket választottak alá, a szárny sem annyira túlzott méretű, mint már annyiszor előfordult, belülről viszont kimaradt a bukócső, ez nekem hiányzik. Mindegy, kellett így is, főleg hogy az E46-os flottám megcsappant, és hogy legyen mit tenni az E30-as mellé, muszáj volt kárpótolnom magam egy kicsit... A 36-os rajtszám jó ötlet.

Nektek hogy tetszik?

A polcaimról jórészt mind kiszorultak a kortárs HW kisautók, ami egyfelől örvendetes, másrészről azonban nem az, viszont mivel nem túl régen sikerült beújítani egy újabb ikeás polcos szekrényt a nappaliba (céges selejtezésen vettem pár fillérért), egy polcot visszafoglaltam az izomautóim (egy részének) számára:

Ezek a kocsik ma még nem igazán képviselnek valódi értéket, hasonló darabokat tucatjával adogattam el az elmúlt börzéken turkálós áron, csak a kedvenceket tartottam meg. 40 év múlva talán majd érnek valamit, remélem, megérem ;) Aki először hibátlanul felsorolja, milyen típusok szerepelnek a képen, annak kisorsolok egy használt Simpson-hűtőmágnest.

Folytatom József képeivel:

Lesz még ;)

A múltkori kis Peugeot nem egyedül érkezett, itt a párja. Az igazat megvallva egyiket sem tervezem megtartani, már eleve csak azért vettem meg őket, hogy az ebayen túladjak rajtuk - licitálás előtt csekkoltam, meddig érdemes elmenni, de végül ezt a határt messze nem közelítettem meg. A helyzet az, hogy az ott látott árak miatt egyszerűen vérszemet kaptam, lehet, hogy mire olvassátok, már nincsenek is meg. Szóval itt a Merci, ami szerintem egy cseppet átfestett, de nagyon szépen egyben van:

Ilyen régi Majorette-em amúgy sosem volt korábban, de el kell ismernem, nagyon szépek ezek, hozzák simán a Matchbox RW-színvonalat. Majd mondom, ha úgy adódik, hogy milyen sikerrel zárult az e-business! Update: eladtam a két kocsit együtt 55 dolcsiért, a szám a fülemig ér! (Sőt azóta megint vettem valami érdekeset hasonló célzattal, majd mutatom azért...)

A keddi kis Pözsó után itt van egy sokkal szebb, Gábor kollégám fotózta, egy OT-s:

Ezer hála és köszönet! Annyira tetszik ez a kocsi... (Hogy van is ilyenem kicsiben.)

Még anno a nagy Matchbox-listázós posztom kommentjei között beszéltük le, és Groovebird tartotta a szavát, küldött nekünk pár képet a gyűjteménye egy részéről, ezeket mutatom meg két részben. Először két classic space készletet láthattok, amiktől a nyál elcsordul - az első a 920-as:

Kértem, hogy küldjön hozzájuk leírást is, lehetőleg valami személyes vonatkozással, hát ennyi sikerült:

A 920-as készlet a legkorábbi sapce készletek közül való. Eredetileg 1978-ban jelent meg 483-as, majd 1979-ben 920-as számú készletként. Terveztem a beszerzését, azonban nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikerül megszereznem. A Vaterán bukkant fel elég nyomott áron. Nem lehetett ott hagyni. Azoban mint utólag kiderült, néhány eleme cserélt, van ami nem is színhelyes. Valamit valamiért. A képeken nem látni nagyon, de engem bosszant. Mindenképpen be fogom szerezni a megfelelő darabokat.

A 6929 ("Starfleet Voyager" - a szerk.) szerintem a legszebb classic space űrhajó. Egyszerűen tetszik. :) Jópofa megoldás, hogy a pilótafülke alul is átlátszó.

Köszönöm szépen a képeket, nekem mindkettő nagyon tetszik, remélem, Ti is így vagytok velük. A kedvencem továbbra is a 6970-es bázis marad a témában, mivel az volt meg gyerekként, ha még nem írtam volna, de nem lenne rossz egyszer az összeset összeszedni. Nyilván ilyen nem lesz, amíg nem nyerek (sokat) a lottón... A folytatásban is űrhajó lesz, de nem a classic space sorozatból. Gyertek máskor is!

Hát ez a kis szappantartó annyira édes, hogy nem lehetett otthagyni! Élőben szerintem sosem láttam ilyen gyöszt, és kicsiben is csak akkor, amikor a vaterán rábukkantam. Sem a típus, sem az ennyire régi Majorette kisautók rajongója nem vagyok, de bizony felcsillant a szemem e kisautó láttán:

Az utolsó képen látható, hogy mekkora - kicsi, elárulom. De nem zavaróan, mert ha belegondolunk, a valóságban is valahogy így viszonyulhat egy El Caminóhoz... Kicsit rugózik, az ajtók nyithatók, a belső szép részletes. Sajnos a bal oldali dísztárcsák hiányoznak, és van az autón pár kopás, de mindent egybevetve nem egy menthetetlen darab. Vonóhorog pedig kell, értem? ;)

József nevű olvasónk örvendeztetett meg egy jó nagy adag bejövő képpel, sorozatban mutatom, mert nem kevés:

Nagyon hálás köszönetem!

A következő kis készletet (45 darabból áll csak) Milánnak vettem jó múltkor, már nem is tudom, milyen alkalomból - de mindenképp olyan meggondolásból, hogy legyen neki is saját Pókembere, mert az én Lego minifigeimhez nem nyúlhat. Itthon ezt nem dobozban, hanem zacskóban adták 1990-ért:

A furcsa repülő járgányon alul azok a karmos lábak, oldalt pedig a szárnyak végei fel- és lehajthatók, a két fehér pöcök pedig "rakétaként" kilőhető. Mondjuk nem nagyon értem, Parkernek minek ezek, mert hát, basszus, oda "repül" magától is, ahova akar, és a kis cucc a csuklójából kilőve lövedékként is elég jól funkcionál, de mindegy, nem én vagyok a célcsoport. A gyereknek bejön, és egyébként is teljesen odavan a szuperhősökért - sőt néha még engem is annak gondol :) Ráér még megtudni, hogy nekem sajnos nem nagyon vannak szuperképességeim...

Avagy szombati szerelde. A Volvóban a kézifék mögötti kis konzol szanaszét volt töredezve, ezért még jó múltkor szerváltam helyette egy szép (szebb) bontott darabot. Már egy alapos mosás is csodát tett volna, amihez amúgy is ki kellett volna szerelni, mert normálisan hozzáférni nem lehet sehogy se, nekiálltam a cserének. Igen ám...!

Bár ránézésre ugyanolyanok, valójában mégsem. Miután kiszereltem a régit...

...(ami alatt csak halott német katonák nem voltak, minden más szar igen), a bepróbáláskor kiderült, hátul nem lehet bepasszítani az újat, mert az eredeti darab a hátsó alsó részen máshogy van kialakítva. Hát kialakítottam én is ezt egy remek fűrész segítségével - és nem basztam el!!! ;)

Aztán az elektromos tükörállítás kapcsolóinak is kellet helyet csinálni:

Nem volt már hátra, mint visszaszerelni, visszakötögetni a csatlakozókat (az ülésfűtés kapcsolóit kihagytam, úgysem működik egyik oldalon sem) és visszapattintani a kis tárolódobozt. Na ez utóbbi nem jött össze, itt is adódott egy kis eltérés, amit némi reszeléssel próbáltam eltüntetni, de nem sikerült, így amíg nem szerzek egy konkrétan ebbe való kis dobozkát, így marad.

A hátsó részen a kis belső világítás és az öv bekapcsolására figyelmeztető lámpa rendesen a helyére került, ezekre külön büszke vagyok, mert nagyon kitekeredett testhelyzetben kellett megoldanom, ráadásul plusz egy csukló mindkét kezemen jól jött volna:

Hát így telt ez a kissé borult szombat délelőtt a Volvóval... Alakul azért lassacskán.

Ha valakit elkerült volna a hír, ami könnyen elképzelhető, (érdekes módon) nem volt benne ugyanis a Fókuszban, akkor mondom, hogy megnősültem. A Volvo volt az esküvői járgányunk:

Naná :) De szerintem ez a kép is jó lett:

Utána egy kicsit elutaztunk, de oda már a Ventóval mentünk:

Nászutas carspotting persze lesz később...

Az alacsony sorszámból látni, hogy nem túl sűrűn fotózok hajókat, de most nemrég mégis sikerült egy szépet lőnöm Siófokon, gondolom, elsőre rájöttök, miért tetszett meg:

Sétahajóként működik, 15 perc valami 2 rongy, de az ígérik, a száguldás maradandó élményeket ad majd ;)

Karotta a Városligethez csődítette a népeket a Jalopnikos srácok látogatása apropóján, de a kis tali teljesen embertelen időpontra lett meghirdetve, így esélyem sem volt odaérni a kezdésre. Hazafelé azért elgurultam arra, hátha még vannak, Vályi Pista és Karotta még ott is volt, meg vagy 10-15 afterparty-arc pár érdekes autóval, de a lényegről lemaradtam. Azért kattintottam kettőt:

Nem baj, megpróbáltam ;)