Ma megint egy gyerekkori kisautómról lesz szó, amit - szokás szerint - felnőtt fejjel sikerült újra megszereznem.

A Rover 3500-as név (hivatalosabban az SD1-es) a British Leyland 1976-tól 1986-ig gyártotta luxusautót takarja. A kocsit szintén forgalmazták Rover 2300-asként és Rover Vitesse-ként, sőt Rover Standard 2000-ként is, plusz a típuson belül is voltak mindenféle variációk. Az SD egyébként a "Specialist Division" elnevezésre utal, így hívták házon belül felállított, ezzel a munkával megbízott design-csapatot, az 1-es pedig azt jelenti, hogy ez volt az első projektjük. Sokan ezt a P6-ost leváltani hivatott modellt nevezték az utolsó igazi Rovernek, lévén ezt még Solihullben tervezték (állítólag a Ferrari Daytona és a BMC Pininfarina ihletéből) és gyártották, illetve ezt még a Rover V8-asával szerelték. Az ez utániak már Longbridge-ben és Cowley-ban készültek - jórészt Honda (később BMW) alapokra. Maga az autó viszonylag egyszerű építésű volt, mert a kitalálói bár elfogadták, hogy az autóipar nyitott az új megoldásokra, a vásárló közönséget ezek a huncutságok mégis hidegen hagyják, így lett pl. a kocsi hátul dobfékes... Kombit is terveztek belőle, de aztán mégsem lett, gondolom, hasonló megfontolásból, ez a batár így is elég nagy volt. Még cikk itt, e bekezdés forrása pedig természetesen a wikipedia.

Ahogy a bevezető képen is látható, az Év Autója testületét sikerült meggyőzniük, e mellett nyilván nagyon sok derék angolt is, mert azért fogyogatott a 3500-asból szépen - hogy mást ne említsek, a rendőrség is bevásárolt. Innen jut eszembe, hogy valahogy nekem mindig feljött egy asszociáció ehhez a kocsihoz, mégpedig egy régi angol bűnügyi sorozat, a Dempsey és Makepeace:

Rá is kerestem a filmes autók mindentudó adatbázisában, és bár nem a főszereplők autójaként dobta kis a Rovert, mert ők többnyire egy Granadát hajtottak, de az egyértelműen látszik, hogy bizony ebben a sorozatban tényleg látható volt gyakorta:

Na de hogy beszéljek a kicsiről is egy kicsit: a Matchbox egészen 1982-ig várt az első Rover személyautó megmintázásával, a szüleim viszont nyilván nem vártak sokat a mecsi beszerzésével, mert szerintem 82 után már nem sokat kaptam tőlük, emlékeim szerint egy-két évre rá már nem volt annyira menő a kisautózás... A következő képeket egy kis bindzsizéssel igyekeztem az akkori angol filmek oly jellemző színvilágához és szemcsézettségéhez igazítani (tényleg direkt ilyenek, kivételesen nem bénázásból kifolyólag), legalábbis ami ezen filmek külső jeleneteit illeti - beltérben mindig zavaróan éles volt a kép, gondolom, más típusú nyersanyagra dolgoztak int és bent:

A karosszéria arányait nagyjából jól eltalálták a mérnökök, bár a valóságban az autó nyúlánkabb szerintem, de ez a kis különbség sosem zavart. Az alváz műanyag, de az extraként kapott eltolható napfénytető minden gyengeségét feledtette az egyébként Corgi által is elkészített, majd itthon lemásolt autónak - mi több, a magyar MB-koppintókat is megihlette, a Porsche 928-as magyar változatára ugyanis pont egy ilyen alkalmatosság került. Sajnálom, hogy a Matchboxnál aztán nem lett ebből gyakorlat később. (Valahol megvan ebből a fentihez hasonlóan angol gyártású rendőrségi verzióm is, de a poszt írásáig nem akadt a kezembe, úgyhogy azt ma biztosan nem mutatom meg.) Még annyit, hogy remekül gurul és nem kevésbé remekül rugózik, szóval összességében a kis Rover egy abszolút eklatáns képviselője a 80-as évek Matchboxainak, ennek a számomra oly kedves, de sajnos már letűnt korszaknak. Gondolom, mindenkinek megvan már ezer éve ;)

Mai felfedezés:

Jól áll neki a sár...

Bár a Majorette-kontingesem nagy részét már elkótyavetyéltem, nem csak hogy maradt azért mutatóba, hanem még vásárolok is sutyiban ezt-azt. A mai alany, a Chrysler 180 pont egy olyan darab, amire már régóta vágytam, de valahogy a jó üzletek mindig elkerültek. Most nemrég azonban sikerült szert tennem egy még vállalható állapotú darabra 99 pennyért, úgyhogy nem haboztam, le akartam tudni egyszer és mindenkorra.

Nem mondom, hogy a világ legérdekfeszítőbb típustörténete következik: 1969-ben a Chrysler azt vette észre, hogy két európai leányvállalatuk fej fej mellett egymást kannibalizáló modelleket fejleszt, és belátták, hogy ez így nem lesz jó. Döntöttek hát, leállították a franciákat, és az angol C Car programot hagyták meg, de hogy a franciák se maradjanak betevő nélkül, őket megkérték, hogy készítsenek belőle egy a saját piacukra aktualizálható változatot. Egy évre rá valószínűleg megint tartottak egy management meetinget, ahol ismét feljött a téma, ahol még kurtítottak egy kicsit a programon, és már csak egyetlen változat maradt az asztalon, aminek a gyártását viszont az eredetileg tervezett angol gyárból átvezényeltek Franciaországba. Ez az angoloknak azért is fájt, mert már épp kicsomagolták az új V6-os motort gyártó gépsort a zsírpapírból, amikor szóltak nekik, hogy bocsiácsi, előveszünk a raktárból valami régebbi erőforrást. A teljes modell felelősévé végül a Simcát tették meg, így az új autó munkaneve is Simca 1800 lett. Igen ám, de útközben átkeresztelték a Simcát Chrysler France-ra, az eredeti fejlesztőt, a Rootes Group-ot pedig Chrysler UK-re, így végül az autót is Chrysler néven kellett piacra dobniuk. A 180-as szám az 1812 köbcentis motorra utal, ezt a számozási gyakorlatot azért átmentették a Simcától. Az 1970-es francia bevezetést kísérő szlogen a következő volt: "An American from Paris", rá egy évre az angoloknál is bemutatták, 1973-ban pedig elkészítették a 2 literes változatot is - amit viszont Amsterdamban lepleztek le. Az angol szaksajtó nem volt olyan lelkes az autó iránt, amilyen egy hazai gyártású autó iránt az megszokott volt, azt írták róla általában, hogy jó, jó, de nem az igazi, luxusnak pl. túl rövid. A közvetlen versenytársait, a harmadik generációs Ford Cortinát és a Vauxhall VX 4/90-est jobban szerették. Gondolom, azért, mert az ő autójuk inkább a franciák autója volt a valóságban... A 70-es évek második felében a gyártást áthelyezték a spanyolokhoz, ahol egyébként komoly sikert is ért el a modell, mondjuk úgy nem is volt igazán nehéz, hogy ott konkrétan nem engedtek semmilyen Spanyolországon kívül gyártott autót forgalmazni abban az időben, így gyakorlatilag csak a Seat 132-essel kellett versenyeznie. Angliában és Franciaországban nem lett siker az autóból, nem igazán tudott semmi kiemelkedőt mutatni a jól beágyazott - és ugye többnyire teljesen hazai fejlesztésű és persze nevű (!) versenytársaival szemben. Valójában a gyár sem fektetett már túl sokat az autó hirdetésébe vagy fejlesztésébe a bemutatást követően, így elég gyorsan, de jó nagy csendben el is tűnt a kínálatból. Még jó, hogy a Majorette miatt megmaradhat nekünk kicsiben! ;)

Az eredetileg szándékoltnál egy kicsit hosszabbra sikeredett a bevezető, bocsánat, át is térek a kicsire, amely szerintem abszolút telitalálat! Simán azon darabok közé sorolom, amelyek sokkal jobban néznek ki kisautóként, mint az igazi formájukban - meg is mondom, miért: ennek meg az eredetileg szándékoltnál egy kicsit a feneke sikeredett hosszabbra, amitől nekem egészségesebbnek tűnnek az arányok:

Aztán az is lehet, hogy csak azért jön be jobban, mint az igazi, mert ezt előbb ismertem, mint a nagyot. Nem mondom, hogy makulátlan, mert makula (azaz helyesebben macula, latin szó, jelentése folt, szeplő) az van rajta bőven, de valahogy ezek az öreg Majorette-ek mintha szebben korosodnának, mint angol társaik. Az első ajtók nyithatók, a rugózás szokás szerint remek, a klasszikus felnik és a keskeny nyomtáv jól állnak neki, de a legszebb része, ha lehet ilyet mondani, az talán az eleje, azon belül is a cizellált hűtőmaszk és a kis ütközőbabák a lökhárítón - ma már ilyen részletekkel sajnos ritkán találkozunk, és ha igen is, akkor azok gyakran elnagyoltak, tényleg csak jelzésértékűek. Igaz, még így is nagyon örülünk minden ilyen üdítő kivételnek... Belül semmi extra, ülések, kormány megvannak, helyesebb lett volna, ha ebbe is kerül egy sofőr, de nem akarok telhetetlennek tűnni, jó ez tulajdonképpen így is. Nektek tetszik?

Kész.

Jó régen foglalkoztunk 200-as sorozatú Volvóval, úgyhogy tessék! Az ökomenikus Volvo-posztomban egy kép erejéig mutattam már egy a mai bemutatandóhoz hasonló Corgi Volvót, de egyrészt az tök régen volt, másrészt nyilván szeretnétek megnézni minden oldalról ;)

A szemfülesebb olvasók kiszúrhatták, hogy ez nem ugyanaz, mint amit már korábban is mutattam, és tényleg, ez egy másik darab. A legutóbbi (nem a tegnapi, hanem az azelőtti legutóbbi) börzén lőttem 600 forintért, ennyiért egyszerűen nem volt szívem otthagyni. Annál viszont ez egy kicsit kopottabb, de nem vészes, viszont ez is a számomra oly kedves régebbi kerekekkel készült és hiánytalan, tehát megvan a (kombi Volvónál egyáltalán nem életidegen) vonóhorog és a nyitható hátsó ajtó is. Ahogy a nemsokára következő francia tesójánál is...

Ha még nem lenne elég a platós kisteherautókból, folytatom egy megint csak börzés szerzeménnyel úgy, mint Mazda B1600 pickup. A SHERIFF feliratú vontatót a Playart készítette, és eredetileg egy nagyobb szett része volt (ami Joe-nak elvileg meg is van, legalábbis ezt állítja):

(A kép forrása az internet.) Én már egyedülállóként jutottam hozzá e kiváló rugózású kisautóhoz, 300 jó magyar forintért, és nem bántam meg:

Jót tesz neki a távolság, a fényképezőm (és a vaku) nagyon nem kímélte, kézben fogva és szabad szemmel nézve nem ilyen elborzasztó a helyzet, bár azt nem állítom, hogy kopásmentes... A típus ritkasága és a nagyon kellemesen eltalált arányok miatt tetszett meg ez a kisautó, no és az sem volt utolsó szempont, hogy rendőr. Egyszerű belül, egyszerű kívül, mégis rendelkezik azokkal a kis részletekkel, amik jó játékká teszik: vontató, vonóhorog, rendőrségi festés, fényhíd, tényleg egészen kiváló rugózás és gurulás, nem is kell ennél több. A fenti készletből még a jobb felső sarokban látható kék furgon is megvolt az eladónál, csak emlékeim szerint sérült volt a hűtőrácsa, ezért hagytam ott. Nektek hogy tetszik?

Akit érdekel a legújabb odaírásom trágár reklámok kapcsán, kattintson a bután néző nő homokára vagy a két szeme közé, ahova jobban esik! És legyen kedves a poszt eredeti helyén lájkolni, hogy megnyerhessem az ehavi like-versenyt, állítólag nagyon jó a vacsi, amit adnak az első helyért...! ;) Köszi előre is!

Na, itt van a múltkor emlegetett másik pickup, egy Chevrolet C10 a Hot Wheels jóvoltából - és mint ilyen, nem kicsit feltuningolva. Tehát ez is az Árkádból érkezett, de ennél sokkal érdekesebb, hogy a fotózáshoz eddig használt lámpának sajnos új szerepkört találtam a lakásban, így megint sikerült valami egészen furcsa piros színeket generálnom - élőben, higgyétek el, nem ilyen vadító, hanem normális, simán csak élénk piros:

A plató bélésének krómszínű ragyogása azonban már nem a fényképezőm műve, az bizony tényleg ilyen, nem túl nagy öröm, valami mattabb, feketébb szín jobb lenne neki. Nem is mutatom ;) És még ha kevésbé szélesre szabják a platóba benyúló kerékjárati íveket, nem mellesleg kisebbre a hátsó kerekeket, jobban tetszene. A hátsó lámpákat szépen kifestették pirosra, csak nem látszik, mert az egész autó is piros, a frontot pedig a szerénytelen mennyiségű krómozás uralja, kívül viszont jót tesz neki a visszafogott fehér csík. De hogy mondjak, illetve mutassak még valamit a tervezők védelmében is, íme egy C10-es gyorsulási versenyző, szóval érthető, honnan az ihlet - és köszi, hogy nem ilyen csíkot tettek a kicsire:

Így akkor már elfogadható, bár az én ízlésemhez pickup-témában jóval közelebb áll a nemrég mutatott kis Datsun. És ha már felmerült egy pici japán pickup, legközelebb mutatok is egy újabbat!

Egy kedves volt kollégám küldte Görögországból ezeket a pusztuló darabokat:

Ευχαριστώ! (efhariszto - köszönöm)

Már megint felgyűlt egy pár, amiket soha a büdös életben nem fogok kinyitni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy azért elbüszkélkedjek velük:

Annak ellenére, hogy olyan nagyon nem fogott meg, beszereztem a Burago 1:64-es megoldását a vágott tetejű Bogárra, mert csak. Ez a gyártó ekkorában eddig nem tevékenykedett, szakik szerint az antrét ezért sem bízták a véletlenre, Maisto-öntvényeket használtak a járgányaikhoz - valahol ott fenn ugyanis ezek a cégek összeérnek. A klasszikus Fuchs-felnik a legjobbak, úgy egyébként nem egy nagy eresztés a kisautó. A Bogáron kívül a többit nem tervezem megvenni. (Az innen következő képek minőségéért pedig elnézést kérek, nem voltam a helyzet magaslatán, nem volt elég fény, amit vakuval próbáltam pótolni, ráadásul blisztert fotózni vaku nélkül sem egyszerű, így meg egyenesen rémálom, mindegy, ez van, a lényeg talán látszik...)

A 60. évfordulós VW T2 busz (jobb képek a szomszédban) mellé egy jó ideje kajtattam már a narancs párját, annyira hogy rendeltem is belőle még a megjelenése környékén az ebayről. A csomag sajnos elveszett, de a pénz megkerült. Nosza, mondtam, adok egy újabb esélyt a tolvaj Magyar Postának, hát mondanom sem kell, éltek a lehetőséggel, a második is eltűnt. Ekkor letettem az importról, majd meglesz itthon is felkiáltással. És lám, porsche szűkíti a kollekcióját, gondolom, kell a pénz benzinre >:) így meglett, tényleg nagyon baráti áron. Örülök neki, mint majom a farkának, ha már a Lesney Edition sort nem folytattam, pedig abban is van még szép VW a meglévő kék-fehér T2 mellett.

Ez a kis szakadt pedig egy újabb Majorette Bogár, egy speciális sor tagja. A többi darabot jó ideje próbálom kiárulni, kevés sikerrel, de nem értem, miért, baromi olcsón adom (bukóval), ráadásul ezek nem is túl gyakori darabok, mégsem érdekelnek senkit. A festésen és a brandingelt Cadbury's-csomagoláson kívül semmi extrát nem tud a kis Bogár, de azt jól. Talán csak az a truváj, hogy még bontatlan. Na de most figyeljetek!

Hot Wheels Retro Entertainment, csak ennyit mondok! Nem, valójában mondok többet is: beszarás jó sorozatot jelentetett meg a HW mozis autókkal, no nem mintha ne lettek volna eddig is ilyen tematizált kisautóik, de szerintem felismerték, hogy ebben van pénz. Mainline-ban és egyéb sorokban ugye ezek jó része megjelent már, most még pár újabb modellt is hozzájuk csaptak, kicsinosították a delikvenseket és köréjük rajzoltak némi parasztvakító csomagolást - így már kevésbé fáj a darabonkénti két és félezer magyar forint... Ahogy a múltkor írtam, pár darabot még kiszemeltem, de végül önmérsékletet tanúsítottam, és erősen rákoncentráltam a népautókra.

Így lett meg először a nálunk talán kevésbé ismert Kevin Bacon-remekműből a citromsárga Footloose-Bogár, majd nem sokkal később a Magnum-sorozatból az Island Hoppers Volkswagen T3-as busza, született Sunagon, amely eggyel feljebb látható. Nagyon tetszik még a sorozatban megjelent Ecto és DeLorean, és korrekt a Grease-ből ismert Olajozott Istennyila is, ezek beszerzésével azonban nem sietek, ha jönnek szembe nagyon jó áron, én nem fogok tiltakozni, de egyelőre jól vagyok, köszönöm!

Emez meg itt a legújabb gyűjthető minifigem, a Bobby a 11. szériából, pont jó lesz az amerikai kollégája mellé:

Az eredetije:

És ha valaki még lenne, aki nem tudja, mi a Movember, hát tessék.

Új Matchbox, őrület! Nem sűrűn jelenik meg olyan új modell mostanában, ami tetszik, de ez végre ilyen: International MXT/MVA. Az Árkádban vettem, jobban mondva az Árkád II-ben, ami tulajdonképpen egy épületben van az I-gyel, de ez mindegy is. Nem csak ezt hoztam el, hanem egy másik pickupot is, de az már Hot Wheels, majd mutatom, most ez a böszme a téma:

Persze a böszmeség relatív, az elején említett HW kisautóhoz képest azért mégsem olyan hatalmas - hát ez a bajom gyakran a MB méretezésével, így egy pettyet kiábrándító. Ettől eltekintve tetszik, jó a színválasztás, egyszerű, letisztult, és ennél még a lámpák kifestése sem hiányzik olyan borzasztóan. Az ablakokat fekete festékkel oldották meg, amiből jutott még máshova is szerencsére, így nem olyan sivár az összkép. Picit rugózik is, azt viszont mondanom sem kell, hogy nem nyílik semmije, tehát apró, lenyelhető részecskéktől mentes, minden amerikai szülő megnyugodhat. Ha később lesz belőle valamilyen terepszínű változat, azt is nagy valószínűséggel beszerzem. 

A Szikla is ezzel jár ;)

Folytatom, ahogy ígértem. Mai adag:

Jó, tudom, az AE86-ost már egy csomóan megcsinálták, de mégis nagyon bírnám Matchboxként is... És valahol ez a Kacsára is igaz. Ekkora Nivából viszont eddig még csak Welly-t láttam, 626-os Mazdából még azt sem. Melyik kéne MB-ban?

A mai lego gyűjthető minifig hasonló a jó régen mutatott spártai katonához, csak nem görög, kevésbé vérszomjas a tekintete és némileg ápoltabb:

A 6. sorozatból való egyébként - és nagyon jó lenne még mellé a 10-esből ez is, de majd egyszer... Mindenesetre a kedvenc római katonáim továbbra is ők:

Ave!

Ahogy ígértem a Mercinél, mutatom a másik Sikut, bár aki látta a börze napján a szirszarjaim fb-bejegyzését, annak nem meglepetés, hogy sikerült Ati73-tól egy klasszikus kerekű Bogarat szereznem. Újabb kerékkel már körbejártuk a témát, de valahogy mégis ez az igazi:

A narancssárgához képest különbség még az, hogy ennek fémszínű az alja és nem fekete, és az az ország szerepel gyártóként, amely bár megszűnt, mégis csak a legautentikusabb a témában: W.-Germany! Kétféle színű belső közül választhattam, végül ezt a világosabbal szereltet hoztam el, de fogalmam sincs, melyik a ritkább vagy az értékesebb, nem ez vezérelt. Már az ezt megelőző börzén is elgondolkodtam, de szerencsére ezúttal éltem is a lehetőséggel, nagyon jól mutat a polcon egy másik, dobozos Bogár tetején. Na, legközelebb azt is megmutatom!

Még mindig tart a mizéria, a döntés nehéz, viszont cseppet sem sürgős. Egész jó kis rozsdakupacokat lehet találni, erre jöttem rá a magyarországi autókínálat alsó felének szinte teljes áttanulmányozása során, ugyanakkor az is igaznak tűnik, hogy jót csak drágábban lehet venni, ez van. Mutatok majd ilyet is, de kezdem az olcsókkal megint:

50.000 forintot kérnek Nyíregyházán ezért a kissé viseletes Starletért, ami nem sok, viszont kevés, főleg ha igazak a leírtak. Vizsgát lehet rá pattintani 20-nál nem sokkal többért, és egy ekkora autónál az átírás sem belezős horror. De azért nem teljes a bizadalmam...

140.000 a kis fehér Corolla, és ha igaz, fel lett benne újítva ez-az, jó pont a vonóhorog és hogy ránézésre nem olyan, mint az ementáli. Rajta a listán. (10-zel többért van belőle piros is, ami bár dízel, nem meggyőzőbb.)

Ha van 150.000 forintunk, azért már bizony lehet kapni magyar papíros Subarut is, igaz, vállalható állapotút csak a Justy-k közül. Ez a fehér nekem szimpi, és mivel valószínűleg legfőképp télen használnám, biztos jókat tudnék vele mókázni a hóban. Az is igaz, hogy hó télen sincs többet egy hétnél, de mindegy, kicsire nem adunk.

200.000-ért is van apró Subaru, de nem gondolnám, hogy a 700 köbcentis motor kihozná belőlem a vadállatot - persze valszeg a fogyasztása is baráti szinten marad. Egész jól néz ki, úgy tűnik, vigyáztak rá rendesen, valami jó kis felnikkel meg lehetne még bolondítani, de hát álmodik a nyomor, majd akkor beszélünk ilyesmiről, ha eljön az ideje.

Szintén 2 kiló, de már fiatalabb a Subinál az újabb Corolla, amelynek a formájáért annyira nem vagyok oda, az ezt megelőző generáció sokkal jobban bejön, de ebben a kategóriában azért készülök pár kompromisszumra... Szépen kitakarították ráadásul, és mivel szervós, a párom is tudná vezetni, ha úgy hozná a szükség.

Na itt álljunk meg egy szóra! Talán feltűnt, hogy francia autók nem szerepeltek a listában (jaja, olaszok sem, de még sorolhatnám), viszont rákérdezett valaki a 306-osra, hogy azzal miért nem számolok? A rövid válasz, hogy ugyanazért, amiért Clióval és Puntóval sem: csak. Botorság lenne tőlem azt állítani, hogy ezek mind szarok, Clióm ugye volt, és összesen hármat is használtam, de nem szerettem a típusba. Egy volt kollégám viszont már anno is nagyon dicsérte a 306-ost, illetve pont mostanában olvastam a Nepperűző pozitív nyilatkozatát is a típusról, szóval rákerestem. Az általam preferált ársávban bizony vannak már szép darabok, mutatok is egyet, amit simán el tudnék képzelni - de nem magamnak, ez még mindig olyan csajos nekem, szóval ha fordulna a kocka, és mégis a páromnak vennénk valamit, akkor azt mondom, simán felírhatjuk ezt is a megnézendők közé:

Már ha nem is pont ezt a nagyobb motor miatt, de valami ilyesmit.

Ahogy írtam korábban, 2-3 kiló körül nézegetek, tehát a dízel Vento szinte bele is fér a 325 ezres (irány?)árával, ennyit talán alkudni is lehet. (Update: jóárasították 295-re időközben.) Vonóhorog, sportülés, ha nem rohad az alja, még akár érdekes is lehet, felírtam.

A 350 ezres árú Micra sem lehet túl nagy melléfogás, bár a hazai ötajtós Micra-kínálat legalján tanyázik, és lehet, hogy nem véletlenül. Vonóhorga nincs, ami kár, illetve a bordóért sem vagyok oda, de azért elmentettem.

A mai utolsó versenyző erősen kilóg a mezőnyből, no nem a típusával, hanem a 390.000-es árával. Igaz, ezért ABS-t, klímát, vonóhorgot, központi zárat, elektromos ablakot, szervokormányt, és téli-nyári gumigarnitúrát kínál, tehát egy teljes értékű és a látottak alapján nagyon jó állapotú családi autót összességében. Hm. Az ára viszont - nem az autóhoz képest! - túl magas, na de majd meglátjuk. A tippeket, tanácsokat továbbra is szívesen látom! (Update 2: szerdán vagy csütörtökön írtam ezt a bejegyzést, de már három hirdetés el is tűnt a rendszerből, szóval úgy tűnik, jól pörögnek ezek az olcsó szirszarok...)

A PoHu udvarán sikerült - mivel kimaradt a Golf-találkozó, most láttam először Hetes Gti-t. Kéne.

Nem az első eset, hogy Siku Mercit mutatok a blogon. Ahogy a cím is mutatja, egy 500-ast tárok elétek, ami történetesen 500 forintba is került, és ha már mindkét szám ilyen szép kerek, dobok rá egy harmadikat is, ez az 50. Siku címkés poszt a szirszarjaimon. Lassan kezdek a végére érni a legutóbbi börze kézzel fogható eredményeinek, úgyhogy most már fel ne adjátok, már tényleg nincs sok! Mellesleg direkt kevés pénzzel mentem ki, a terv az volt, hogy igyekszem az előre leegyeztetett eladásokból befolyó összegnél nem sokkal többet költeni, és ez össze is jött, azon kívül, hogy nem igazán sikerült cserélgetnem semmit, nem maradt bennem hiányérzet. 

Ez a Siku természetesen jóval kevésbé cizellált darab, mint az eggyel nagyobb méretű Norev, de szerintem a bumfordi hátsó lámpák kivételével minden rendben van, nincs igazán miért szégyenkezni a nyugat-németeknek. Tettek bele vasat bőven, de a hab a tortán a műszerfal világos színe a piros belsőhöz képest. A nyitható ajtókról persze nem is beszélve, de a Mercedes készültekor ez minimális elvárás volt a kategóriában, nem úgy, mint ma. Ahogy a hasonló korú Sikuk esetében gyakran előfordul, úgy itt is lazábban nyílnak már, mint kellene, de szerencsére szorosan és pontosan állnak már meg becsukott helyzetben, azzal nincs gond. Hosszú távon nem valószínű, hogy megtartom, impulzusvásárlás volt, az utóbbi egy évben igen komoly karcsúsításon átesett gyűjteményem szűkebb profiljába már kevéssé fér bele - nem úgy, mint a következő kisautós posztban bemutatni tervezett másik Siku szerzeményem! ;) Szóval ha valaki rákívánna, csak szóljon bátran, biztos meg tudunk egyezni!

Elég jó lett ez is. Sajnos külföldi.

Big & Black különkiadás:

Az SSR már szerepelt itt, úgyhogy ez csak ismétlés. (Ellensúlyozásként ajánlom ezt a posztot, jó sok benne a fehér szín! Nem az enyém, de tetszik...)

Még mindig a börzés beszerzéseknél tartunk. Jó ideje szerettem volna a magaménak tudni egy Tomica Golfot, de ahol ezek leggyakrabban feltűnnek, az ebayen, általában túl drágák nekem. Persze minden relatív, de a következőhöz hasonló állapotú darabok általában olyan 9-10 dolcsi körül mennek, ami már eleve sok, plusz a szállítás, a szépek pedig 30 környékén, szóval. Ezért is örültem meg, amikor az egyik árusnál, aki jellemzően (nekem) elég drágán árulja a fóliába csomagolt kisautóit, rábukkantam erre a példányra - egy ezresért. Ezer forint nem kevés pénz persze, de ha úgy nézzük, hogy mondjuk egy hiperben ez pontosan két mai HW vagy MB ára, amiért itt egy eredeti, japán gyártású, nem mellesleg igen ritka kisautót lehetett bezsákolni, akkor nem is olyan rossz, legalábbis ez a gondolatmenet futott végig az agyamon a döntést megelőző fél másodpercben:

Nem görbék a tengelyek, a kerekek ilyen fajta csálésága inkább abból adódik, hogy belül kopottak, és már nem szorulnak úgy a fémre, hogy szépen megálljanak, ez jellemző Tomica-betegség, persze csak az ilyen régi daraboknál. (Ugyanez a hiba ennél a VW-nél is fennáll, csak az akkori poszt fotózásakor nem siettem ennyire, mint most, így volt időm manuálisan beállítgatni a kerekeket.) A karosszéria állapota abszolút vállalható, egyedül az róható fel a kisautónak, hogy a japán tervezőknek sem sikerült az eredeti formaterv tökéletes reprodukciója. Azért sem, mert e tekintetben a klasszikus Matchbox-modell, és a Hot Wheels nem nevesített darabja sem jeleskedik, talán még a Majorette járt a legközelebb a megoldáshoz ebben a méretarányban. Cserébe egy nagyon kis sportos kormány került bele (ami viszont hülye szögben áll) és nyithatók az ajtajai. Picit rugózik is, de a kis japán dög a játékkarrierjét ezennel be is fejezte, felkerült a polcra, onnan már nem megy sehova ;)

Egy még horpadásokkal, horzsolásokkal is gusztusos Toyota Cressida a Márvány utcában.

Teljesen imádom!

Ahogy ígértem, amerikai verdák Aronmantől:

Újra köszi! Breki pedig ezeket küldte (katt a képre az albumért!):

Neki is újra köszi!

Micsináltuk!!!