A bevezető képből (copyright: Ralf Christian Kunkel) talán kitaláltátok, hogy ma is Wartburg jön, sőt az ez utáni néprendőrös posztban is, csak ma egy régebbi - ködlámpák nélkül, viszont sportos visszapillantókkal
Az utolsó képen jól látható, milyen más zöldet használt a Grell a két kisautó készítésekor. Nem csak az árnyalat más, hanem az is, hogy ez fényes, az meg nem. És igaz ez a keréktárcsákra és lökhárítókra is. A 311-es így már azért érzékelhetően eltávolodik a 353-as képviselte terepasztal-feelingtől, meg hát amúgy is egy szebb formájú autóról van szó. Műanyag ez is mindenhol, de ezt többször nem írom le, már tudjátok. Melyik tetszik jobban?
Hasonló című 
Valószínűleg ez egy Citroen Mehari volt valaha, ma már kamerakocsi - gondolom, a típus remek rugózása miatt. Album itt:
Nem csak azért a szívem csücske, mert egyébként is oda vagyok a 
A főszereplő színész, Nicholas Hoult egy új generáció tagja, és egyelőre úgy látom, minden jól alakul neki, már az Eleven testekben is tetszett, itt sincs baj vele. Eredetileg az Egy fiúról című Hugh Grant-filmben tűnt fel, de akkor még gyerek volt. Most meg már hirtelen tinibálvány. A film sztorijáról nincs túl sok mondanivalóm, a megvalósításról inkább: bírom ezeket a fantasy-be öltöztetett klasszikus meséket, a Hófehér és a Vadász nyomdokain halad ez is, ahhoz hasonlóképp komoly CG-teljesítménnyel megerősítve. Talán ez a film legerősebb része, nagyban megy a zúzás, de szerencsére humoros, szórakoztató módon. Hogy a jó Ewan McGregor szerepeltetésének a célja vajon az volt-e, hogy az idősebb nők is jegyet váltsanak, vagy csak hogy megmutassák Obi-Want vagány séróval is, nem tudom, de rosszat biztos nem tett a filmnek. Túl sokat hozzá sem. Összességében tetszett, jópofa volt, de nem hinném, hogy lesz folytatása. Ajánlom tehát. Vasárnapra.
Robert Downey Jr. for president! Az előző két részhez képest elég nagyot lépett előre a karakter, főleg az esendőség tekintetében: eddig is tudtuk a Vasemberről, hogy ő nem olyan szuperhős, mint a többiek, emberből van, ha megütik, fáj, ha meglövik, vérzik, de ebben a részben már betekintés nyílik a paráiba is, amelyek részben a Bosszúállók végéről származnak. Maga a sztori egy kicsit, hogy is mondjam, irreálisabb az előző kettőnél, de én ezt is a Bosszúállók űrlény-inváziójának tudom be, az után egy kicsit kispályás lett volna egy "sima" főgonoszt prezentálni, kellett valami komolyabb truváj. Meg is kaptuk a kiváló Ben Kingsley és Guy Pearce személyében. Spoilerezés nélkül annyit szeretnék megjegyezni, hogy az öreg Ben (hehe) akkor sziporkázik igazán, amikor épp nem gonosz. A többi mellékszereplő is jó, de az elnök nekem nem volt szimpi, spoiler: felőlem simán megölhették volna... A CG-orgia tök rendben volt, nincs ok panaszra, de nem telepedett rá túlzottan a filmre, amit külön köszönök. (Igaz, a Transformes-eknél meg igen, mégsem zavart.) Az év egyik legjobb filmélménye volt, ezt egészen biztosan meg is veszem majd hivatalos kiadásban, és nem csak azért, mert az első kettő is megvan. Must have.
Én kérek elnézést, de nekem nagyon tetszett. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a ST nekem inkább csak eye-candy, mint mítosz, annak ott van a Star Wars, és két dudás, ugye tudjuk. Szóval, akár csak az első rész, nekem ez sem volt illúziórombolás, fasza kis űr-akció-kalandot kaptam, még ha 
Az a nagy helyzet, hogy Tom Cruise-t egyáltalán nem szeretem, de a filmjei túlnyomó többsége tetszik, és nem csak nem miatta - ha értitek a nyakatekert megfogalmazást. És ha már az előzőt a fordulatokkal fejeztem be, itt azzal kezdem: a filmben fordulatnak szánt mozzanatok sajnos egyáltalán, de semmilyen meglepetést nem okoztak, cserébe viszont nem is baj, nem hiányoztak. Nem olvastam utána, hogy ez vajon valami híres regény filmváltozata volt-e, vagy önálló alkotás, de inkább az utóbbira szavaznék - komoly merítéssel az elmúlt 50 év scifi-irodalmából. A számítógépes trükköket itt is nagyon szerettem, steril volt minden, ahol sterilnek kellett lenni mindennek, poros, ahol porosnak, és persze - ezzel most igazán nem árulok el nagy titkot - Tom Cruise természetesen ismét megmentette az egész (maradék) emberiséget, amiben az ilyen típusú tapasztalattal már rendelkező, ezúttal is remek Morgan Freeman segített neki. Igaz, hogy csak újraforgatták az Independence Day végét, de legalább nem kellett új dolgokhoz szoktatni a szemem. Nem mondom, hogy egyszernézős, mert annál jobb volt, de nem is ez lesz az évtized tudományos-fantasztikus filmje. Mindenesetre merem ajánlani.
A kis lista legjobb filmje címét másnak tartogatom, de ez is dobogós, nem vitás. Morgan Freeman ebben is benne van, nem is kicsit, és jó volt őt Michael Caine-nel együtt látni az új Batman-ek után. Bár mindketten mellékszereplők. A főszereplők kérdése erősen kiegyensúlyozatlan, a korábban már 
A reklámkampánya, ha volt neki olyan, valahogy elkerült, így szinte véletlenül találtam rá. Bírom a srácot, Noomi Rapace pedig ügyes, szóval valami jóra számítottam. Meg is kaptam. Az eredeti cím, a Dead Man Down jobban tetszett, ez a Bosszútól fűtve olyan Dolph Lundgrenes egy kicsit, úgyhogy szólok, ne tévesszen meg senki, ez itt simán A-kategória, van sztori, vannak színészek, van normális akció, reális, arányos, nagyon élvezetes krimi. Külön örülhet minden honfitársam, hogy a főszereplő egy magyar fickót alakít - nyugi, ez nem spoiler, a film első harmadában már tudunk mindent, csak a többieknek lesz meglepetés. Colin jó, Noomi jó, de a filmben a legjobb mégis Dominic Cooper volt, jól választott a rendező, Niels Arden Oplev. A tetovált lány rendezője, csak mondom. Ez a film sosem lesz ott, ahol az van, de talán ez nem is volt cél. Korrekt munka azért, tessék megnézni!
Ahhoz képest, hogy milyen rosszat vártam, végül is nézhető volt, de szigorúan csak egyszer! Viszont ez sajnos mindent el is mond róla, a Die Hard-filmek sosem egyszernézősek, ez alap. Oké, a negyedik már majdnem, de mivel azt már kétszer láttam, elmegy. Még akkor is, hogy abban McClane már gyakorlatilag halhatatlan, de legalább beletették Kevin Smith-t. Oké, mondhatnátok most, ebbe pedig fél Budapestet, viszont jó sztorit egyáltalán nem, válaszolnám én. Egy B-filmnél nem is hiányozna, azt mondom, de itt vártam volna. Vagy legalább egy közepeset. Valószínűleg az elődöknek köszönhető, hogy végülis nem volt kínszenvedés végignézni, de Jai Courtney színészi teljesítmény szempontjából minden bizonnyal büszkébb lesz a Jack Reacherre, mint erre. Nem mellesleg az egy tényleg jó film volt.
A Szikla színészkedik! Nem is rosszul. Mark Wahlberget eddig is jó színésznek tartottam, bár szerintem elég lassan forrt ki, Dwayne Johnson teljesítménye viszont teljesen meglepett. A sztoriról biztos olvastátok, hogy pár izomagyú barom (a film magyar címe: Izomagyak) azt találja ki, hogy jól elrabolnak valakit, és ebből lesz majd sok pénzük. Már eleve vicces, ahogyan ezek a hülyék végignarrálják a filmet, de aztán sajnos valahol elvész a humor, feláldozódik az erőszak oltárán, és után sem áll vissza sehol az egyensúly. Ez volt a filmmel a legfőbb bajom, ennek ellenére viszont jó szórakozást nyújtott, hülye embereket szenvedni látni a saját hülyeségük következtében mindig jó móka, és megnyugtató érzés, hogy ez csak film, ráadásul mi sokkal okosabbak vagyunk. Az igazán szomorú az, hogy ez egy igaz történet filmes feldolgozása, így fájó a felismerés, hogy bizony valóban vannak ilyen hülyék körülöttünk, és még csak le se kell menni az edzőterembe, ott vannak mindenhol. A film legnagyobb erőssége viszont nem más, mint Tony Shalhoub Victor Kershaw szerepében. Mindenki kedvenc Monkja kisujjból hozza az igen antipatikus vállalkozót, akivel legfőképp az ő játékának köszönhetően kezdünk el mégis együttérezni, a testépítőket, élükön Mark Wahlberggel, pedig utálni. Még Johnson is inkább áldozat egy idő után, mint rossz. Érdekessége a filmnek, hogy Michael Bay rendezte, akitől nem ilyesmihez szoktunk, de szemlátomást ő sem, egy kicsit bele is tört a bicskája. De szerintem nem annyira, hogy elvegye a kedvét a további, némileg komolyabb témákat feszegető filmek készítésétől, ami sosem baj. Hátha egyszer igazán összejön neki, én drukkolok. Tessék megnézni, de senki ne számítson térdcsapkodós vígjátékra! (Jut eszembe, megnéztem a G. I. Joe második részét is, abban is játszott The Rock (sőt Bruce Willis is, mindegy), és teljesen rendben volt a film, már azon a szinten, amit egy ilyen képregényes-játékfigurás nyújtani képes.)
Az Armageddon testvérfilmje, a Deep Impact után furcsa volt, hogy Morgan Freeman nem az elnököt játszotta, bár már ilyet is láttunk, a Rettegés arénájában, például. Cserébe Aaron "Twoface" Eckhart volt az elnök :) A Vasember 3-ban meg William Sadler, akit utoljára a Die Hard 2-ben szerettem, azóta se. (Figyelitek, hogy kezdenek összeérni a szálak?) A törvénytisztelő polgár ebben a mezei akciófilmben egy szabálytisztelő ügynököt játszik, aki természetesen a körön kívülre kerül, majd aztán sok töltény, robbanás és hulla árán vissza oda. A jók nagyon jók, a gonoszok nagyon gonoszok, és pont ettől lesz a film egy kicsit súlytalan, illetve nem is kicsit, pont annyira, hogy azt mondhassam, a Training Day rendezőjétől ez meglepően kevés. Cserébe viszont nem kellett túl sokat sem gondolkodni, sem moralizálni, és így sokkal több idő maradt az akcióra. Ami, hát bizony, nagyon ott volt. Annak ellenére, hogy a sok nyilván kiválóan képzett titkos ügynököt úgy mészárolják, mint az agyatlan birkákat, érthetetlen, hogy miért nem keresnek fedezéket, de ez biztos a szükséges kontraszt miatt volt így, hogy aztán a főhősünk magányos arcéle erősödhessen. A port.hu-n láttam, hogy az elnök feleségét Ashley Judd játszotta, na ez nem tűnt fel a filmben egyáltalán, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé. Nézzétek meg ezt is, csak ne várjatok sokkal többet, mint pl. a már fentebb említett Függetlenség napjától!
Ez volt mind közül a legjobb. Nem mondom, hogy magasan, mert a bűvészes még nagyon ott volt, a Vasember 3 meg egyszerűen kurva menő, de szinte. Ráadásul Danny Boyle nagyon jó rendező, igen, még a Napfény is tetszett. (Hopp, a 127 órát viszont még nem láttam.) A téma is szuper, bírom ezeket a gondolatban-vájkálós cuccokat, részben ezért is az egyik kedvencem az Eredet az utóbbi időkből, nem mellesleg a színészgárda is elsőrangú. A történet szerint a James McAvoy által játszott főszereplő segít ellopni valami drága festményt, de aztán elfelejti, hova lett, ami a társainak nem tetszik, így az eredménytelen kínzások után egy agyturkászhoz fordulnak, aki majd reményeik szerint kihipnotizálja a titkot. Innentől nem mondhatom tovább, maximum annyit, hogy a pszichológust Rosario Dawson játssza, a banda főnökét pedig a most sajnálatosan válófélben lévő Vincent Cassel. Érdekes, izgalmas, pörgős, gyakran meglepő film, és a kis piros koktélmeggy a hab tetején a csaj meztelen jelenete. Komment a portól: "A csupasznunis jelenet miatt mindenképp megéri." Nem mondom, hogy a film csúcspontja volt az említett jelenet, de nem hinném, hogy a férfi nézők retinájába ne égett volna bele :) A gugli segít. Mindenképpen, és feltétel nélkül ajánlott megnézésre!!!
Amúgy meg 
Lejárt. Mármint a 
Egy 
Nem mentünk ma sehova, mert csúnyán fúj az a rohadt szél... (A képhez a Duplót Milán biztosította.)
Utolsó kommentek