Léci, előbb-utóbb úgysem lesz más, csak a fész... Azt találtam ki, hogy legkésőbb decemberben, a blog szülinapján csinálok majd valami megosztós nyereményjátékot is.

A Béres Alapítványnak készítettük ezt a filmet. Tetszik?

(Ha igen, ha nem, nagy segítség lenne, ha töltenétek fel üzeneteket, akár csak egy fotót, rajzot, 2 percnél nem több idő, csak hogy ne üresen árválkodjanak már ott azok a szerencsétlen galériák, ha már sok pénzért leprogramoztuk... Köszi előre is!)

RS a Seregély utcából:

Nem mondom, hogy ismerős volt, de utánanéztem, és rájöttem, hogy szinte pont egy éve ez az autó már szerepelt a szirszarjaimon. Na ja, nem sok RS4 szaladgál itt Magyarországon... (Friss releváns cikk a TC-n.) Ez meg egy másmilyen RS az Aréna alatti parkolóból, csak úgy érdekességképp:

A felnikupakok is Transformersesek voltak ám!

Időnként ilyen-olyan fórumokon felreppen a téma, hogy milyen autókat kellene (vagy illene) a MB-nak megmintáznia kicsiben. Az utóbbi öt év szerintem mutatott pár jó példát (Citroen DS, Alfa Romeo Giulia Sprint GTA, Toyota Land Cruiser és 4Runner, VW Thing és Karmann Ghia, Volvo P1800 stb.), de a képzeletbeli kívánságlista még így is végtelen. Mindenesetre most én is mutatok pár javaslatot, és a közeljövőben majd még többször, oké?

(Bocs, még mindig nincs Photoshop a gépemen.) Kommentben jöhetnek a javaslatok...

A szép Pözsóért a köszönet naszijoe-t illeti, újra. Valószínűleg szereti a régi francia kocsikat, de a nemrég kapott pakkban volt valami más is, ami egy cseppet sem francia, az is jön nemsokára!

Valamikor régebben már említettem, hogy anno megvettem a Tűzverdák sorozat első darabját, a tűzoltó Skoda TAZ 1203-ast, volt vagy 600 forint, szóval nem bántam meg (a többi számomra tökéletesen érdektelen volt), de most meg is mutatom:

Gyerekkoromból rémlenek még ezek a Skodák valamennyire (bár leginkább a Kórház a város szélén sorozatból, mentőként), de akkoriban nem tettek rám mély benyomást, a Barkast és a Latviát mindig jobban szerettem. A Skoda kívülről mindig olyan hangosnak és lomhának tűnt (ami mondjuk a Barkasra is igaz), de a retroautós sorból ez sem hiányozhatott, pláne ilyen áron. A Skodás ügyfelemnek az irodájában van egy hasonló darab, csak az mentő és Abrex. És egy kicsit igényesebb kivitelű, ennél azért itt-ott kilóg a lóláb, talán leginkább az ablaktörlő lapátoknál és a kilincseknél látszik az olcsóság. A megjelenését követően a fórumokon láttam, hogy sokan utólag festettek fehér csíkot az autó elejére is, de nekem ez így is jó. Rendszáma nincs és nem is volt. De hát ez is inkább csak egy dísz, mint játék, szóval ez a hiányosság nem is zavar... És ilyen az igazi, amikor meg van pakolva tűzoltós cuccokkal:

Köszönöm a figyelmet!

Andris japán napot tartott:

Jól tette!

Elég jól mutat nagyban és kicsiben is, utóbbi főleg az 510-es mellett. A HW szerintem ezzel a JNC-s együttműködéssel nagyon jót tett a magamfajta gyűjtőkkel, ebbe se igen tudok (ésvagy akarok) belekötni. Páran már rá is mozdultak, gondolom, itthon is lesz néhány vagány átalakítás hamarosan. Az enyészeté lett blisztert egy kicsit pedig sajnálom, nagyon jó rajta a grafika.

Egyébként tudjátok (ésvagy érdekel), honnan ered a "Nem most jöttem a 6:20-assal" szólás? Régen Budapestre többnyire a fizikai munkások jártak be a 6:20-as vonattal a környező (vagy adott esetben távolabbi) településekről, akiket az irodai dolgozók természetesen lenéztek, így aki jelezte, hogy nem ezzel érkezett, arra utalt, hogy ugyan ne nézzék már tudatlannak, ő nem tartozik az ilyen egyszerű ingázók közé...

A rend kedvéért egy gyors összefoglalás a Datsun 620-ról: 1972 februárjában mutatták be az 520-as utódjaként, és 1979-ig gyártották. 1977-ben hozzácsapták a kínálathoz a hosszított fülkéjű King Cab verziót, pár piacon pedig négy ajtóval is árulták, Crew Cab néven. Volt zárt változata is (igaz, csak Japánban), de de tengelytávra is lehetett választani hosszabbat és rövidebbet. A 77 lóerős, ún. J15 nevű benzinmotor volt a legelterjedtebb választás, de később 2.2-es dízelt is lehetett választani, illetve erősebb benzinmotorokat is. A 620-ast világszerte megbízhatósága és strapabírása miatt szerették, Amerikában sok nagyobb, helyi gyártású konkurensét meg tudta így verni. Lényegében ennyit szerettem volna elmondani most, további szép napot, és jó munkát kívánok! ;)

Legújabb büszkeségünk. Hogy tetszik? Komolyan kérdezem...

Nagy jelentőségű projekt volt ez egyébként, Magyarországon ugyanis nem sűrűn forog autóreklám, főleg nem egy Audi. Főleg nem olyan, amiben nekem is részem van. Szerencsésen összejöttek a dolgok, mert idén 20 éves a gyár, illetve ez az első teljes egészében itthon készült Audi, így megszületett a döntés a Porsche Hungariában, hogy készülhet saját fejlesztésű film. És mi lehettünk a szerencsések, akik ezt elkészíthették. Mármint a Café Film. A parallax website pedig a hab a tortán, az is 100%-ban saját fejlesztés, a koncepció és a tervek házon belül készültek, a kivitelező a Lampyon volt.

Zugló (ismét) a házban:

(Mindenki rázza...)

Az utolsó, legalábbis egy darabig. Sőt pontosan addig, ameddig a mai alanynak nem sikerül beszereznem az újabb verzióját. Másik M21-es Volgát egyébként már láthattatok itt, de az nem rendőr volt, ráadásul egy mérettel nagyobb is, mint a Matchbox-méretarányú Grell modellek. Ez a darab szerintem mind közül a legkevésbé eltalált: a többinél többé-kevésbé hibátlan a festés, ennél már sajnos van némi elcsúszás, de nagyobb baj, hogy valahogy jobban emlékeztet a forma valami korai Opelre, mint a kisautónál jóval kevésbé kecses igazi Volgára. Nem szokott zavarni, ha a kicsinyített más egy cseppet laposabb és hosszabb (érzetű), mint amiről megmintázták (fenti fotó copyright: Ralf Christian Kunkel), de ez most kivétel, ennek nem ilyennek kellene lenni. Mutatom:

A hűtőmaszkkal sincs minden rendben, de nem akarok nagyon szőrszálhasogató lenni, az autó tulajdonképpen felismerhető, beazonosítható, egyértelműen Volga. Vagy legalábbis valami olyasmi :) Ahogy az elején írtam, véget ér most egy időre a Néprendőrség-sorozat, sőt valószínűleg a Grell-sorozat is, egy híján mind megvan, amit szerettem volna. Van egy Grell VW Buszom is kis lakókocsival is, csak azt nem bontottam ki, mert olyan kis helyes úgy egyben... Legyetek jók!

Mivel közel is volt, ingyen is volt, és az időjárás is megengedte, kinéztünk hárman, férfiak:

A képre kattintva mehettek az albumba! Jó volt. (Emitt meg Russianboy képei.)

Köszi, Andris!

Na, itt a Barkas (fotó copyright: Ralf Christian Kunkel), ha már épp kezdett volna elegetek lenni a Wartburgokból és Trabantokból! :P A kedves szomszéd is megemlékezett ennek egy magyar vonatkozással remekül felruházott változatáról, így túl sok dolgom már nincs, csak megmutatni az én ("természetesen") rendőrségi kivitelű darabomat:

Kicsiben mintha hosszúkásabb lenne, mint amilyen illene, de ez a kis aránytalanság nem rontja el a napomat, nagyon bejön így is. Sam. Joe kisautójával szemben ez körbeablakos, így jó belátás nyílik az ülésekre is - bezzeg az igazinál lefátyolozták az ablakokat... A Barkas-szal az van, hogy nagyon bírnék egyet igaziban is. No nem az eredeti motorjával, hanem valami modernebbel, a hahun például egy időben komolyan szemeztem egy Renault-motoros felújított darabbal (szeptember 3-án még fent volt). Most komolyan, családos emberként simán ki tudnám használni (évente párszor), a maradék időben meg time-travel-buli! Nem tettem még le róla, a Bogár és a 2-es Volvo után ez is ott van az autós bakancslistámon. Persze van ott még régi Celica is, meg bármilyen Subaru, szólok, ha valamit sikerül kipipálni... A legjobbakat!

Seregély utcai találat - nagy japán:

Belvárosi találat - régi japán:

Sayonara!

Magamat is megleptem, de ilyen című poszt még nem volt. 1303-as Bogár persze már igen, sőt Norev Bogár is, de mivel a Norev bővítette a Retro elnevezésű sorozatát, nem tudtam nem megvenni a francia (tulajdonú?) gyártó kisautóját:

Nem kicsi, olyan Sikus 1:55 körül van. Viszont annál sokkal könnyebb, az alja ugyanis műanyag, a kerekei pedig vékonyabbak. De nagyon szépen kidolgozott, odafigyelve részletezett darab. Belül is szép, a kedvenceim viszont mindenképp az "elefánttalp" hátsó lámpák, mármint a kisautó esetében, a valóságban a kisebbeket szeretem. És ahogy a minap említettem, hasonlóan az F150-es Fordhoz ezt is a hónap eleji börzén lőttem. Lett még mellé egy ilyen is, legfőképp ennek a megvásárlását tűztem ki célul, és szerencsére sikerült is. De nem bontom ki:

Ezt már egyébként a legutóbbi alkalommal is meg akartam venni a rendkívül baráti árnak köszönhetően (oké, tetszik is azért), csak akkor valahogy nem eszméltem időben, így mire rákérdeztem Bogár úrnál, már nem volt. Most viszont még maradt is... Na ez jó nehéz darab, fém, ahol kell, meg hát ugye tudjuk, felnyitható fajta - a Hot Wheels néha nagyon érti a csíziót*. Classic.

Tudjátok-e, mit jelent, honnan ered ez a szólás? Oké, hogy mit jelent, nagyjából tudjuk, idézek: "arra mondják, akit okos, ügyes, hozzáértő embernek tartanak." No de. Valamelyik nap, asszem, két hete vasárnap épp Biatorbágyról tartottam Budapest felé faterom Suzukijával, és közben a rádiót (Subaru márkájú!) hallgattam. A Klubrádiót. Ott megy egy remek műsor, ez, óriási kedvenc, de épp akkor más ment, mégpedig az Ötös című, Parával. Egy rendkívül szimpatikus rabbi volt a vendége (Radnóti Zoltán), és remélem, emiatt most nem vesztem el a jobbos, horrible dictu szélsőjobbos olvasóimat, nekik a legutóbb némi Rammstein-nel kedveskedtem, szóval ő mesélte el a cisio jelentését, én sem tudtam. A csízió eredetileg egy 24 verssorból álló öröknaptár, amelyben minden két sorban egy-egy hónap ünnepeit (a fontosabb névnapokat) jelezték, erősen rövidített formában. Az eredeti latin nyelvű csíziók első sora a cisio szóval kezdődött (Circumcisio Domini: az Úr körülmetélésének ünnepe, konkrétabban Jézusé, akit ugye a születése után a szabályok szerint nyolc nappal kellett körülmetélni, márpedig ha december 24-én született, akkor a nyolcadik nap bizony január elseje, szóval ezért itt kezdődik az év és nem másért), ezért később ezzel a szóval kezdték jelölni a naptárakat, melyek természetesen a csízión kívül más részeket is (álmoskönyvet, horoszkópot, időjóslásokat) tartalmaztak. Magyarán arra mondták anno, hogy érti a csíziót, aki értette (tudta olvasni) a naptárat, mélyebb jelentésében pedig azt, aki tudta, hogy január elseje azért az új év napja, mert Jézus ekkor vált hivatalosan zsidó férfivá. Ha eme kis tudástágítás kapcsán valakinek mondanivalója van, netán máshogy tudja, nyitott vagyok az eszmecserére, csak kérem szépen, tartsuk kulturált mederben a diskurzust! Köszönöm!

És persze köszönöm a figyelmet is, gyertek máskor is, lehet ám kommentelni, lájkolni, mindent!

Ahogy ígértem, Aronman másik találata:

Példás carspotting, így kell fotózni: szépen komótosan, minden oldalról, nem levágva (azt majd én). Na és hát a verda se kutya... Big thums up! Errefelé pedig (újra) megnézhetitek a kicsikéimet.

Szex, hazugság, videó, de ha ezek nem is, akkor némi reklámos visszaemlékezés és önvallomás a szokott helyen, a Café blogon! Olvassátok, lájkoljátok, mert ha nyerem a havi like-futamot, kétszemélyes vacsorát kapok a cégtől ;)

Oké, persze, ezt valószínűleg ők sem gondolták komolyan. ZAZ-rendőrről is láttam már képet, de erről a kombi Trabantról is maximum csak azt tudom elképzelni, hogy ilyennel mentek helyszínelni a bűntények vagy balesetek után a derék endékás rendőrök. Hofi is megmondta annak idején a katonai Trabiról, hogy ezzel támadni még csak-csak, na de menekülni...! Viszont jár hozzá egy utánfutó is, amit ránézésre én egy pimpelt kerekű Camptourist-ként azonosítottam be, amelyről már volt szó korábban más kontextusban. Természetesen simán lehet, hogy nem az. Tessék:

Hogy a Honecker-rend derék őreinek mi szüksége lehetett beépített gázrezsóval is rendelkező sátras lakóutánfutóra a helyszínelő autójuk mögé, meg nem mondom, de tény, hogy elég vagány lett így ez a kis szett. Minőségileg a Trabi rendben van, hozza az általános Grell-színvonalat, a visszapillantó-tuning pedig inkább hab a tortán, mint bug. A vonóhorog a kisautón viszont egyrészt ronda nagy, másrészt elég gyatra kivitel, az utánfutó pedig végképp, két újjal is csak óvatosan mertem megfogni, nehogy összeroppantsam... Nem baj, marad a gyűjteményben - ha pedig Ti is szeretnétek ilyen holmit magatoknak, irány a vatera vagy a börze, mindkettő kiváló lelőhely!

Nem, nem lesz a blognak magazin-változata, csak az történt, hogy a Café, ahol dolgozom, életre hívott egy új, szórakoztató jellegű kiadványt Klotyó címen (utalva arra, hol szokás ilyesmit leginkább olvasni), és az első lapszámba két cuccom is bekerült, összesen négy teljes oldalon!

Itt vannak ugyanezek online is: egyik, másik. Mindenki megnyugtatásául közlöm, nem is leszek újságíró!

Nincs is jobb szombat reggelre, mint egy (újabb) fasza kis DeTomaso Pantera:

Ú, de durva az a hátsó gumi. Köszönet érte Aronman-nek, akitől holnapután egy másik találatot is mutatok...

Bocsánat, itt egy kicsit csaltam, a mai delikvens tényleg Wartburg, ahogy ígértem, de nem rendőrségi, hanem katonai. Nem katonai mentő (vagy felcser?), mint a fenti képen, csak úgy simán:

Egyik kedvencem. Baromi jól áll neki ez az egészen sötétzöld szín és a fekete felnik és lökösök, bár e fenti matt barna sem rossz. Nehéz a kisautókról írók élete, amikor a poszt főszereplőjéhez hasonló igaziról kell képet találni, ezt minden bizonnyal sorstársaim is meg tudják erősíteni, főleg ilyen retro témában. Így lett tehát a bevezető képen az autó barna, mentő és újabb maszkos. Nem mondom, volt már nagyobb bajom is, de szerencsére a kicsi nagyon rendben van, az említett színen kívül a kedvenc mozzanatom rajta (bár ez képzavar) a két első lámpa sárgája, nagyon jól sikerült így a kontraszt. Mint oly sok autónak, a Wartburgnak is jól áll a kombiság, valahogy kiegyensúlyozottabbak így az arányai. Úgyhogy legközelebb is egy kombi jön ;)

Talán feltűnt Nektek is, hogy mostanában úgy nemigen vásárolok kisautókat. Cserébe viszont költök sok másra. Ezt az áldatlan állapotot igyekeztem egy kicsit kibillenteni az egyensúlyából, amikor ellátogattam a szeptember nyolcadikai börzére, ezúttal kimondottan vásárlóként, hovatovább vásárlási szándékkal. Mennem egyébként kellett is, mert ígértem porschénak némi jószágot, illetve egy vaterás beszerzés átvételét is oda beszéltem meg az eladóval. És hát mi tagadás, volt is a fejemben ez-az, amit meg szerettem volna venni. Ez utóbbiakról később lesz szó, ma az előbbieket mutatom. A Ford F-150-es a különböző kisautós blogokon számtalan ilyen-olyan formában megjelent már, de nálam ez az évjárat ilyen kivitelében még váratott magára, úgyhogy 800 forintért elhoztam. Ez nem rossz ár egyébként, ugyanis akkor még bliszteres volt. Az ilyen kerekű MB-okat nagyon szeretem, mutattam már ilyen Chevy-t, Volkswagent, de Fordot is, és mindre igaz talán, hogy a szép nagy kerekek egy kicsit elhomályosítják magát az autót, így arra talán már a tervezéskor sem fordítottak annyi figyelmet. Ez is nagyjából rendben van, nagyjából stimmel, nagyjából ismerős, de a szokásosnál némileg hosszabbra megálmodott platón kívül nemigen van benne semmi kirívó. és ez nem is baj, mert mint mondtam, kirívónak ott van a négy böszme kerék, mi más kellene még? Króm is van, beltér is van, bukócső is van, dekoráció is van, minden van. Ja, nem, fém alváz nincs, így súly sem igazán van :) Valójában annyira nincs mit mondanom erről a - nekem egyébként nagyonis bejövős - terepjáróról, hogy inkább kigondoltam hozzá egy vidám kis háttértörténetet...

John Doe Texasban élt feleségével és két nagykamasz lányával. Tetőfedőként és általános karbantartóként dolgozott egy hatalmas szarvasfarmon, nem is keveset, mert a bevándorlók nyomott áraihoz alkalmazkodva csak így tarthatta el a családját. A hatalmas kerekeken guruló Fordja számára sokkal több volt, mint munkaeszköz: társ. Jóban, rosszban. A középiskolában egy hasonló, csak szakadtabb pickupot kapott Pete bácsitól, aki saját fiaként nevelte, miután John faterja lelépett, és mi tagadás, nem győzte áldani a hatalmas platót, ahol nem kevés kellemes órát töltött szinte hetente más csajjal... Már az iskola alatt is besegített Pete bácsinak a farmon, de a suli után még inkább. Addig kuporgatott, amíg meg tudta venni álmai autóját, igaz, egyelőre csak használtan, de hibátlan, megkímélt állapotban. Betty személyében élete emberi párját is megtalálta, aki később jóravaló amerikai feleségként két szép leánygyermekkel ajándékozta őt meg, majd persze elkezdett szépen meghízni. A lányok kezdetben nagyon sok örömet okoztak Joe-nak, de később elkezdte egyre inkább kívülállónak érezni magát a saját házában, kimondva-kimondatlanul ugyanis mindig egy srácra vágyott, akiből aztán igazi baseball-játékost nevel, de ez Betty miatt nem jött össze, a két lány után hallani sem akart egy újabb gyerekről. Az igazat megvallva már Joe-nak sem volt túl sok kedve Betty-vel huncutkodni a paplan alatt, az asszony ugyanis felülről közelítette a mázsát, még jó, hogy a Ford lengéscsillapítóit megerősíttette... Annál szívesebben töltötte az időt a belváros egyik jó hangulatú country-bárjában, ahol bizony a pultos kiscsaj (19-20 éves, ha lehetett) minden egyes alkalommal óriási mosollyal és még nagyobb dekoltázzsal szolgálta őt ki. Joe bízott benne, hogy nem csak a borravaló miatt, hiszen bár már az ötvenet taposta, mindig is jó karban volt, amikor ujjatlan ingben volt, meg-megfordultak utána a családanyák az utcán, a tetőfedő munka és a déli állam napsütése pedig egész évben férfias barnaságot ajándékozott a bőrének. Kis idő múltán összemelegedtek Mary Jane-nel (így hívták a pultos csajt), akivel az első aktus természetesen a Ford platóján esett meg. Joe beleadott apait-anyait, a kis Mary Jane pedig hálás volt. Összejöttek még egy párszor, de egyszer csak elkezdtek valahogy elromlani a dolgok. Betty otthon egyre többször szóvá tette Joe kimaradásait, a lányok levegőnek nézték, az a mitugrász főnöke bent pedig valami tolvajról hadovált, aki a farmról lopkodja a bőröket. Tény és való, hogy Joe néhanapján egy kicsit lazán kezelte a leltárt, amikor a szokásos karbantartói munkáján túl bevállalt pár fuvart is a Fordjával, de ez már csak nem tűnhetett fel annak a szemüveges majomnak, mit ért az a farmhoz? Mint később kiderült, sajnos túl sokat is, mert fogta magát, és kirúgta Joe-t, de úgy, hogy csak úgy porzott. Hazafelé menet Joe végig azon gondolkodott, hogyan alázza meg azt a kis aktakukacot, de aztán arra jutott, inkább megbeszéli Mary Jane-nel. Már majdnem bekanyarodott a bár parkolójába, amikor megszólalt a mobilja. Betty volt az. Artikulátlanul üvöltözni kezdett vele, hogy valami kis ribanc kereste őt az otthoni számán, és hogy inkább már haza se menjen, és... Katt. Kinyomta. A franc se kíváncsi erre az idegbeteg bálnára, gondolta Joe. Megnézte, egy nem fogadott és egy üzenet MJ-től a telefonján. Nem volt esetleg térerő? Na mindegy, gondolta, és ha már úgyis állt a kocsi, inkább átsétált a kocsma parkolóján, nem állt be. Mivel számított némi kétkezi vigasztalásra, először az épület mögötti kamionos budi felé vette az irányt, hogy gyorsan kicsavarja a répát, amikor megtorpant: Mary Jane-t látta, amint épp egy baseball sapkás fickót ölelget! És csókolgat! Joe szeme előtt vörös köd jelent meg, visszaszaladt a Fordhoz, előkapta a kesztyűtartóból a Berettát, visszarohant, majd két-két tökéletes lövést elhelyezett mind Mary Jane-ben, mint a nyikhajban. Jó, az egyik lövés mégsem volt annyira tökéletes, mert idegességében először hason találta MJ-t, és nem fejen, ahogy szerette volna, de a másodikkal már semmi baj nem volt. Végül a biztonság kedvéért még egyet beleeresztett a földön fekvő nőbe, csak hogy biztos legyen. A lövések zajára persze előszaladtak páran a kocsmából, de addigra Joe már szép komótos tempóban is félig visszaért az autójához. Felmászott rá, rágyújtott, majd meghallgatta az üzenetet. Mary Jane üzent, hogy terhes, és nagyon örül, de természetesen majd beszéljék meg, viszont ne ma, mert érkezik hozzá az öccse Denverből, akivel négy éve nem találkoztak, inkább majd holnap dumáljanak. Joe megmerevedett. A távolból már hallotta a szirénákat, de úgy döntött, nem várja meg. Még volt egy töltény a tárban. De kár, pedig a főnökének tartogatta...

Egy jó Delta:

A hangja sem volt rossz.

Sam. Joe küldött egy stílusos furgont:

És egy gyönyörű T3-ast:

Tetszik.