Akinek nem tűnt volna eddig fel, mondom, hogy szeretem a lakóautókat. Kicsiben is, nagyban is, egyedülállóként és utánfutóként is, szóval mindenhogy. Igazán nagyban valószínűleg nehézkes lenne gyűjteni őket, ezért maradnak a kicsik. A legújabb szerzeményemet tárom most elétek, a változatosság kedvéért egy új HW a Hot Ones sorozatból. Az utóbb mutatottaktól abban tér el, hogy ez a Sunagonhoz hasonlóan egy remake, a Larry Wood tervezte eredeti 1975-től 1977-ig volt kinn, tehát 35 év után vették elő a régi szerszámot. A festés új, de a design mégis retro, és azt kell mondjam, nagyon jól áll neki ez a metálzöld. A puttony egyszerűen lepattintható, így feltárhatjuk a lakórészt, amiben gyakorlatilag nincs semmi említésre méltó. Nem rugózik, de jól gurul. És hát fantázia-modell, ehhez csak hasonlókat találunk a hetvenes évek pickup-piacán, ugyanilyet - azaz ugyanilyen bamba tekintetű darabot - nem:
Mindenezek ellenére szerintem kiváló portéka, masszív és súlyos darab, és ha nem félteném, azt mondanám, játékra tökéletesen alkalmas. De nem ez, mert megy a polcra pihenni, elég megpróbáltatás volt neki az is, hogy kibontottam a bliszteréből... A minden jót!
A kisautó az állapotát tekintve nem mondható makulátlannak, de ezért a hiányosságért elégtételt jelentett a mindössze 5 egész angol fontos ára - szerintem bőven megérte. Mesélek még egy érdekességet: kicsiként nyilván fogalmam sem volt, hogy mit és mennyire számít, hogy egy Matchbox mikori gyártású, mi fán terem a Superfast-kerék, mi a transitional, kis túlzással egyedül az érdekelt, hogy jól guruljon és jól rugózzon a kisautó, és kész. (Oké, azt tudtam, hogy az angol az jobb, mint a Made in Macau). Ez a darab ezen szempontok miatt sosem volt a kedvencem, mert valószínűleg egy szerencsétlen rálépés következtében elgörbült valamelyik tengelye, így a rollamatika sokkal kevesebb örömet okozott, mint kellett volna, és lényegében akkoriban az ilyen kerekű medzsókat el is könyveltem szarnak. Vékony Superfast-kerékkel szerelt autóm nem volt nagyon, a kék Cortinára emlékszem egyedül, de azzal nem volt ilyen gondom, sőt. Most, ahogy írom, felrémlett az is, hogy a szintén forgó villogóval rendelkező Range Rovert sem szerettem annyira... Szóval kellett hozzá jó néhány év, hogy felismerjem, nem a konstrukcióval volt a baj, hanem velem :) Bár a színe ma sem a kedvencem, ennek ellenére e darab nélkül sosem lehetett volna teljes a gyűjteményem.
Ezzel kívánok mindenkinek kellemes hetet, és kitartást is egyben, nemsokára ugyanis vége az évnek! (És végül platós témában - akár szorgalmi feladatnak - még ajánlom 
Közel egy éve 
Amikor vettem az autóba a CD-játszót, 
Utolsó kommentek