Amikor vettem az autóba a CD-játszót, írtam, hogy nem baj, h nincs rajta sub-kimenet, úgysem akarok mélynyomót. Ehhez képest vettem szombaton a vatin egy SAL aktív csövet. Nyócér. Ha valaki ért valamit az autóhifihez, az tudja, ha meg nem ért, elmondom, hogy ez az autóhifi Dajvú Tikója, magyarán kábé a legalja, komoly ember ilyet nem vesz. Egyébként én is inkább csak afféle impulzusvásárlást hajtottam végre, megkívántam, hogy mégis legyen egy kis mély az autóban. Mert eddig az nemigen volt. Azért ezt választottam egyébként, mert kábeleivel együtt 8 rongy volt csak, illetve nem akartam fúrni-faragni erősítőt, miegymást, nem mellesleg ez nem túl nagy, pont befér mellé a csomagtartóba a babakocsi is... És sikerült! Oké, hívtam egy kis online segítséget, nem vagyok egy akkora ász, h magamtól tudjam, mit hová kell kötni, mi a helyes sorrend, meg ilyenek, ezért puskáztam. De mondom, sikerült, fél órája végeztem, és nagyon szépen szól, nem egy erőmű, de nem is ez volt a cél. Majd, egyszer, ha lesz egy normális autóm, amit mindenképp sok évre tervezek megtartani, na majd abban lesz valami komolyabb/drágább cucc, ebbe ez most bőven elégséges...

Könnyed, gyermeteg:

Ennek is már vagy 16 éve - de ugye még emlékszünk?

Katt a képre az érdekességért!

Volt már itt amerikai carspotting, de a jóból sosem elég... Ezúttal Dóri örvendeztetett meg pár szépséggel, köztük szerencsére egy emblematikus taxival is:

Köszi szépen! (Azt még el kell mondjam, hogy a Mustang bérelt volt, ezzel autókáztak dél felé, és D. elmondása szerint Floridában ez népautó. Megyek Floridába.)

House of Pain volt már itt, de ez nem baj:

Sőt annál jobb... Amerika egyébként holnap is visszainteget.

Nem túl régen írtam a rendőrségi Mercury kapcsán, hogy a civil verzió még hiányzik. Nos, már nem. A rendőrön túladtam a legutóbbit megelőző börzén, és ha nem tévedek, Sam. Joe fogadta be, viszont most vasárnap helyette beszereztem azt a zöldet, amelyik mindig is nagyon tetszett - kiskutyástul, mindenestül. Igen, ennek a csomagtartójából két blöki figyel kifelé egykedvű faarccal műanyagarccal, és én ezt nagyon bírom, amint erről már írtam korábban is. Vékony kerekek, shrekalmazöld-metál fényezés, világos bézs belső, minden, ahogy kell:

2500 magyar forintba került, ami természetesen nem kevés, normális helyen pont öt darab kortárs MB ára, de úgy voltam vele, hogy ha már csak egy darab autót veszek a börzén, akkor az legyen kövér. Márpedig ez az. Jó, doboz nem járt hozzá, de nálam ez nem szokott problémát jelenteni... Örülök ennek az autónak, és ha nem jön közbe semmilyen kellemetlen körülmény, nem is tervezek megszabadulni tőle. Szemeztem még erősen az eladó egy másik portékájával, ami egy hasonlóan szép állapotú Kennel Truck volt kenel nélkül, de végül erős voltam, maradtam az A-tervnél.

Mellesleg így maradt pénzem egy zsír új gyújtótrafó megvásárlására és beszereltetésére a Golfba, mert egy jó ideje gyakran dadogott, torpant az autó, aminek véget kellett vetni. Remélem, nem az osztófej jeladója szart be, mert az volt a szerelővel a másik tippünk, de computer híján ezt nem nagyon lehetett megállapítani. A trafóra szavaztam, mert annak idején, amikor a Clio produkált hasonló tüneteket, a trafó cseréje hozta el az üdvözülést...

A másik dolog, amiért megérte kimenni, hogy ismét találkoztam pár jó pajtival...

Most ez a hét ilyen hip-hopos... Az pedig véletlen, hogy holnap is lesz némi amerikai tematika itt a szirszarjaimon, stay tuned!

Hát ez sem friss...

Jó lett az idő, kimentünk hát Golftalálkozni a Hungaroringre. Képes beszámoló csak most, csak Nektek:

Természetesen a Golffal mentünk, de lent parkoltunk, nem fent a kiállított autók között. Ahol azért láttunk jó pár szépséget - és még több érdekességet. KAP asszisztálásával leleplezték az új Golfot is, amit mi csak kivetítőn láttunk, mert sokan álltak a színpad előtt - de Andris ígért közeli képeket... (UPDATE!!!) Az összes családomat kivittem és le a kalappal a szervezők előtt, mert mind jól éreztük magunkat, a gyerekek játszottak fent, apa nézelődött és fotózott lent, és hát mint látjátok, volt mit. Kellemes maradék hétvégét, holnap börze!

Ez viszont saját fejlesztés:

Hajrá!

Megint autós, megint adaptáció:

Nekem tetszik.

Új reklám - under construction:

Még egy rózsaszínű pólót is hajlandó voltam felvenni, úgyhogy rajtam nem fog múlni, jó lesz-e... (Kedd reggel egyébként Bajnai Gordonnal futottam össze, legközelebb mindenképp megkérem egy közös képre, a legutóbbi találkozásunk után ugyanis, ami még a Publicisben történt meeting volt NFÜ-témában, miniszterelnök lett, így sztem jó ómen neki velem találkozni...)

...mostanában néztem. Bizonyára sok lesz most már egy kicsit a carspotting-posztokból, de hát nemigen van más, ezt kell szeretni. Viszont az jutott eszembe, hogy már két, illetve három hónapja írtam utoljára filmekről, így most ezt pótolom. A legfontosabb, hogy nagy sokára végre sikerült megnéznem a Prometheust! Na de ez lesz a mai sorban az utolsó, előbb írok egy kicsit a többiről.

1. Ház az erdő mélyén

Azon ritka filmek egyike volt ez, amit úgy vittem haza, hogy előtte nem néztem utána, miért is hájpolják. Hát most már tudom. Horror, paródia, stílusparódia, görbe tükör, társadalomkritika? Nem tudom megmondani, de mindenképp újszerű élmény volt, ugyanis pontosan úgy kezdődik, mint egy átlagos horrorfilm, a szereplők is a legtipikusabb feláldozható zsánerek, de aztán szépen lassan minden értelmet kap, kiderül, miért ilyen a hely, miért ilyenek a szereplők, ill. kik azok a kutató-menedzserek, akiket a fenti kép is megörökít. Nem mondom most el, nézzétek meg, tényleg nagyon jópofa!

2. Csatahajó

A Csatahajóval úgy voltam, hogy basszus, kellenek az ilyen filmek, ráadásul Liam Neeson. Szerintem ő ezt a filmet valamelyik jobb filmje forgatási szüneteiben oldotta meg, mondjuk a The Grey és a Taken 2 alatt, két-három átöltözéssel. Sok meglepetés nem terheli az agyat, jönnek az ufók, ja nem, már itt vannak, csak eddig nem tudtuk, invázió lesz, szarul állunk, mert fejlettebbek, de no para, mert ha a zemberek igazán összefognak, képesek seggbe rúgni bármilyen hódító fajt. A John Carterből ismert Taylor Kitsch itt jobban tetszett, mint ott, Rihanna viszont semennyire. Jól mondta a kolléga odaát, egy filmes blogon: "Ha gonosz akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy a Csatahajó egy Michael Bay film, amit nem Michael Bay rendezett." Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett, jól szórakoztam, látványos és hangos volt, a trükkök aránylag jól sikerültek, simán lekötött 2 órára. Amire viszont egy sima parti Torpedó biztos nem lenne képes...

3. Men in Black 3

Sokat vártam ettől a filmtől már az előzetesek előtt is, de azokat látva aztán még többet. Tetszett, jó volt, de maradt egy kis hiányérzetem. Igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy mi, mert pörgős volt, ahol pörögnie kellett, érzelmes, ahol érzelmekre volt szükség, és vicces, ahová röhögést képzeltek az alkotók, de valahogy az elegy nem lett az igazi. Olyan érzésem volt szinte végig, hogy belefáradt ebbe már Will Smith is, Tommy Lee Jones-ról nem is beszélve. Az időutazós szálat egyébként nagyon jól belekomponálták, pedig ettől féltem egy kicsit előtte, a főgonosz szerintem az első rész bogara után felkapaszkodott a második helyre, Brolin úr pedig meglepően jó arc volt. Will Smith pedig már látványosan öregszik...

4. Elveszett - Gone

Hát, kedves Feleim, ez a kiscsaj már a Mamma Miában is bejött, érdekelt hát, hogy domborít egy komolyabb témájú filmben. Azt kell mondjam, nem okozott csalódást. Sőt meglepően jó volt. Maga a film nem egy etwas, láttunk már hasonlókat, de a fentebb taglalt MIB3-hoz képest pont mintha a lehető legszerencsésebben adagolták volna egymáshoz az összetevőket, volt para, volt izgalom, volt megijedés, volt a főhőssel együtt drukkolás, ahogy azt kell. A sztoriról csak röviden: van egy csaj, akit egyszer régebben elrabolt egy sorozatgyilkos, de ő valahogy meglépett, viszont senki nem hisz neki, majd jól elrabolják a tesóját, no és vajon ki, ha nem ugyanaz a gyilkos? Versenyfutás indul az idővel, a rendőrséggel - jut eszembe, az Amerikai szépségben feltűnt Wes Bentley itt mit keresett? - és a gyilkossal, persze aztán a végén kiderül, hogy a lány nem hazudott, de ezt már úgyis tudtuk, mert mi, nézők, hittünk neki. Ahogy mondtam, láttunk már ilyen és még ilyenebb filmeket, de ezen hendikep ellenére is jó szórakozást nyújtott.

5. Safe House

Egyszernézős akció-krimi, de inkább akció Ryan Reynolds, de inkább Denzel Washington főszereplésével. Azt szeretem Washingtonban, hogy az ő jelenléte, játéka egy úgy egyébként nem különösen érdekes filmet is képes nézhetővé avanzsálni, de legalábbis nem hagyja azt elrontani. A Deja vu is ilyen, a Tűzben edzett férfi is, ez is. Egy ex-CIA ügynököt alakít amúgy, aki jelenleg a rabló-pandúr harcban a rossz oldalon áll, a másik főhősünk a jón, de ezek a dolgok képesek ám villámgyorsan felcserélődni, ha úgy adja az élet. Reynolds is jól nyomta, szó se róla, de a legüdítőbb jelenség a filmben Robert Patrick volt, örültem, hogy újra normális filmben láttam, és nem valami zs-fosban a jobb sorsra érdemes Tom Sizemore vagy Tom Berenger mellett...

6. Csempészek - Contraband

Nem gondoltam volna annak idején Marky Mark & The Funky Bunch klipjét nézve, hogy egyszer majd leírok olyat, hogy ez a Mark gyerek jó színész. Jó, talán nem is az, de ha nem az, akkor piszok egy mázlista, hogy egymás után elég jó kis filmekben játszhat. Oké, van egy Oscar- és egy Golden Globe-jelölése, de az bárkinek lehet. Ebben is filmben is rendben volt, Nicolas Cage-et játszotta a Tolvajtempóból, csak itt csempészni kellett, nem autókat lopni, de ő már kiszállt, de egy kis családi érintettség miatt még most az egyszer utoljára, de tényleg soha többé, és akkor innen a pörgés, viszont a csavarnak szánt momentumot már a film elején kitaláltuk, mindegy, nem az első és nem az utolsó ilyen akciófilm. Jó volt, elment, nem bántam meg a rá szánt mittomén jó másfél órát.

7. A Holló - The Raven

Ajjaj, ez a film kakukktojás, ugyanis nem láttam végig. Nem, nem a VLC hibája, én voltam túl álmos, vagy fáradt (ez nálam nem mindig jár együtt), de kábé a feléig határozottan emlékszem, hogy tetszett. Gyilkosság, gyilkosságok, Poe-t idéző körülmények, ezért Poe-ra is terelődik a gyanú, John Cusack pedig Poe, és még Will Smith-nél is jobban öregedik. De hogy nem volt rossz film, arra bizonyíték az, hogy aztán valamikor máskor bepótoltam a film végét, innen tudom, hogy a kalauz eltitkolt testvére volt a gyilkos! Ja, nem ő, nézzétek meg, meglátjátok! Elég dark, kicsit, mint a Hasfelmetsző a derék Johnny Depp-pel.

8. A Diktátor

Sacha Baron Cohen for president! Na, ez össze is jött ebben a filmben, amely a "megszokott" stílustól eltérően nem ilyen ál-doku-reality, hanem normális vígjáték. Már amennyiben normálisnak lehet nevezni egy szokatlanul infantilis arab diktátorról szóló történetet, aki különböző bonyodalmak eredményeként egy amerikai biobolt segédeként kénytelen boldogulni, felfedezve saját képességeit, korlátait és testét, illetve mások testét. Ha valaki ellátogatna a filmben megjelenő Wadiya országába, előbb errefelé tájékozódjon!

9. Keleti nyugalom - The Best Exotic Marigold Hotel

Be kell vallanom, szeretem az ilyen filmeket. Ilyen filmek alatt pedig az olyanokat értem, ahol igazi hús-vér színészeket látunk JÁTSZANI. Nem mondom, hogy Judi Dench, Bill Nighy vagy Tom Wilkinson élete alakítását nyújtja e kedves, keser-édes romantikában, de akinek tetszett a Felül semmi vagy mondjuk az Igazából szerelem, az ezt is szeretni fogja. Nem beszélve a körítésről, ami hasonlóan az Ízek, imák, szerelmekhez ezúttal is India. Itt persze a békés, nyugis, emberbarát arcát mutatja, hasonlóan a Julia Roberts-filmhez, nem pedig azt a fertőt, amit a Gettómilliomosban láthattunk - és valszeg közelebb is lehet az a realitáshoz, mint ez. Egy barátom mesélte, hogy ismerősei voltak Indiában, és a legnagyobb reptérről kiérve az utcára konkrétan 100 koldusgyerek rontott rájuk, nem négy-öt szélesen vigyorgó kis lurkó, ahogy a filmekben, és mind tépte, szakította őket, majd ugyanez a szálláshelynél is, ahol figyelmeztették őket, hogy ha adnak nekik pénzt/csokit/akármit, nem jó, mert rászoknak, ha nem adnak, akkor egy-két nap után küldik a leprásokat...

Balázs küldte a következőket:

DeLorean talán még nem is szerepelt itt carspottingként... Köszi!

Velodrom utolsó, a japán:

Kellemes hétvégét!

Tudom, volt már ezer helyen, de szerintem annyira jó, hogy elfér itt is:

És péntek van!

Velodrom folytatás az amerikaiakkal:

Köszi, Andris!

Kollégám járt az autókiállításon, sőt fotózott is, csak a szirszarjaim kedvéért. sajnos azonban az iPhone-ján valami hdr-alkalmazás eléggé maga alatt volt, így a képek 90%-a szétesett, életlen vagy szellemképes lett, ennyi maradt vállalható, gyakorlatilag háromszor négy. Először pár szép autó következik:

Velodrom Andristól, európai szekció:

Csütörtökön folytatás jön az amerikai vasakkal...

Művészet, kérem szépen:

Lengyel. Ütős.

Ahogy ígértem:

Ezekről a csodákról jut eszembe, hogy nemrégiben elvittem a kölyökhadat a Szabadság térre egy kicsit játszóterezni, de azért megálltam a Bank Center előtt egy kicsit nyálat csorgatni a Ferrari-szalonnál... Ajánlom szíves figyelmetekbe! (A fentiek közül kettő darab kisebb változatai itt és itt megtekinthetők.)

A múltkori, rendőrös folytatása - ez is nálunk készült:

Inkább lányoknak való ;)

A mai adásban két szép régiség, amelyek közül az egyiket szerintem mindenki ismeri:

Gondoltam, megmutatom őket külön is rendesen, ha valaki nem pörgette volna végig a Hungaroringes albumot... Kellemes pénteket!

Nem olyan régen mutattam, hogy már apám is kabriózott, de ez semmi, ugyanis anyai nagyapámék is egy lenyitható tetejű autóban tolták - nem is akármilyenben! De nem sokáig. A háború után ugyanis az akkori kedves vezetők - hasonlóan ahhoz, ahogy a mostani kedves vezetők jártak el a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal - einstandolták. Így lett belőle később Moszkvics, az anyag ugye nem vész el, csak átsatnyul. Na de vissza a lényegre: a Bimmer, amiről szó van, egy már akkoriban sem túl modern, de mindenképpen luxus gran turismo, egy 1936-os 326-os modell, amely szép állapotban így néz ki:

A felmenőim egy jó részével megpakolva pedig így:

Szerintem egyszerűen meseszép. Az idősebbik férfiember nem, ismétlem, NEM Torrente. Hanem a nagyapám, alant pl. vagányan pózol, akár egy mai menő boyracer az E36-osával a fácsén:

A tetőnélküliség elvakult híveinek a tél sem akadály, a fentihez hasonlóan a következő kép is Galyatetőn készült, csak itt egy kicsit jobban fel kellett öltözni:

Hát ez volt a híres családi BMW, amit én persze már élőben nem láttam, a képeken az a pici lány ugyanis jóanyám, tehát 65 éve pihennek ezek a fotók a szekrények mélyén. De a jókedv megmaradt, ahogy a kabriók iránti vonzalom is... ;) A részrehajlás vádját elkerülendő bepakolok még egy képet apai nagyszüleimről is, akikről bármilyen autós vonatkozású képet lehetetlenség találni, mert ők ilyesmivel nem rendelkeztek, a motorizáció a képen még igen tejfogú apám által érkezett meg ebbe az ágba - ezt ők akkor még nyilván nem tudták, így nem is nagyon mosolyognak:

Ha nem számoltam nagyon rosszul, a kép 78-80 éve készülhetett... Viszont így sikerült leleplezni egy komoly rejtélyt is:

Az orr-téma viszont nem ugrott :D Na szép napot!

(UPDATE: a poszt képpel jelent ma meg a blog.hu főoldalán, heló!)

Ugyanolyan jött ez is, ahonnan ez:

Csütörtökön is amerikai találatok jönnek, csak némileg egzotikusabbak... Köszi, Rita!