Nem egyszer írtam, de az is lehet, hogy csak utaltam rá, hogy Surányba mindenképp szeretnénk egy dézsafürdőt. Fatüzelésű verziót talltunk ki, de a kis feleségem ragaszkodik a hidromasszázs funkcióhoz, így ezt nem ússzuk meg egy milla alatt, az fix. Főleg, hogy az ilyen holmit nem lehet csak úgy letenni a fűbe, kell hozzá valami masszív alap, és az ilyesmivel foglalkozó weboldalakon mindenhol azt írják, hogy a 10 centis vasalt beton a legjobb megoldás. Miután kitaláltam (jó, -tuk) a helyét, megbíztam két jómunkásembert a munkával, és a szikrázóan napos, 17 fokos október negyedikén meg is csinálták.

A legnezebb része a melónak az ásás volt: 2,5 x 2,5 méteres gödör kellett, de a kijelölt hellyel két baj volt. Először is van ott némi lejtés, tehát nem csak annyi földet kellett kiszedni, ami egy vízszintes részen adta volna magát, hanem legalább kétszer annyit, másodsorban pedig rohadt gyökeres az egész talaj, és ezekkel meg kellett küzdeni rendesen. Ezután jöhetett a zsaluzás, majd a ledöngölt földre egy réteg sóder, itt fent már ez látható. Majd a beton. Arra meg a vas, utána megint beton:

Nem értek ehhez, ezért nem is vállaltam be, hogy youtube tutorial-ek alapján nekiálljak magam, de amennyire meg tudom ítélni, szépen dolgoztak az emberek:

A fentebb említett lejtés miatt a ház mellett végigfutó beton sávhoz állva elöl egy 10-15 centit kiemelkedik a tükör, hátul meg ugye képződött mögötte egy kis terasz, de szerintem ez esztétikailag nemigen lesz zavaró, mert majd a dézsa eltakarja. Másnap még kimentem egyszer meglocsolni a friss betont, egy hétre rá aztán megint, de ekkor már elbontottam a deszkákat is, illetve visszatöltöttem a földet (homokot) a kis terasz köré, főleg hátulra, ahol mélyebb volt a gödör. Félix a locsolásban segített:

Na, ezzel is megvagyunk, jöhet a dézsa! Ja, még valami: ha valakinek nem lenne ismerős a poszt tetején látható kép, annak elmondom, hogy a Hot Tub Time Machine egy rohadt vicces (sci-fi) vígjáték, amelyben a főhősök egy jakuzzi segítségével utaznak vissza a múltba, a kamaszkorukba. Magyarul Vissza a jelenbe címmel keressétek, mindenképp ajánlom legalább egyszeri megnézésre!

Megígérem, hogy a carspotting sorozatban az eddig bemutatott ritka, érdekes, egzotikus, esetleg simán csak menő, vagy csak nekem tetsző autók bemutatását nem fogják felváltani a Kiák, de ezt még azért berakom, mert (még) nem mindennapi látvány. Ráadásul volt is már ilyen régebben, de ezt most már "éles" találat volt. Plusz pont a rendszámért.

Nem fogjátok elhinni, de már megint egy olyan poszt következik, aminek egy pad a főszereplője. Mégpedig az, amit még májusban mutattam. Már akkor is írtam, hogy ráfér némi frissítés, de közben inkább azt találtam ki, hogy nem újrafestem a deszkákat rajta, hanem lecserélem mind - ráadásul pont ugyanolyanokra, mint amilyenekből a tűzrakó mellé épült padokat építettem, teraszburkoló deszkákra. Valami miatt nagyon tetszik ezeknek a mart mintája, ami valószínűleg az esztétikai élmény mellett a csúszásgátlást szolgálja rajtuk, bár ennek egy ülőfelületen nincs túl sok értelme, szóval itt még azért is választottam ezeket, hogy egységesebb legyen a kerti összkép, ha már a felújítás mellett döntöttem. Szeptember másodikára beszéltem meg a vízvezetékszerelővel, hogy mérje fel a kerti csapok "téliesítésí" munkáját, hogy mikor és mennyiért tudja vállalni, és ha már úgyis ki kellett mennem, nekiálltam a padnak. A régi, rozsdás, jórészt berohadt csavarok eltávolítása volt a legnehezebb és legidőigényesebb feladat, végül nem kapkodós tempóban elment ezzel egy fél délelőtt, de eljutottam a csupasz vázig:

Aztán szombaton (ma), amikor az ember elkezdte csinálni a fagycsapok beépítését, folytattam a munkát. Szerencsére pont kétméteres deszkákra volt szükség, és hát ezeket épp lehetett ekkorában is kapni az Obiban, nem kellett vagdosni. (A betonos padokhoz a háromméteres verziót használtam anno, mert ott másfél méteresre találtam ki a szélességüket.) Az egyszerűbb résszel, az ülőlappal kezdtem. Felpakoltam a deszkákat, megjelöltem a lyukak helyét, kifútam, felcsavaroztam. Íme:

Utána jött a háttámla. Ide csak két deszkát szántam, nem hármat, és először az alsót szereltem fel, amit az akkor még nem felszerelt felső tartott alulról, majd azt átraktam felülre, és azt is felcsavaroztam. Azért volt ez bonyolultabb az ülőlapnál, mert a fenti részen a vázban a lyukak nem merőlegesek voltak a csőre, hanem valami elcseszett módon ferdék, ezért azt a deszkát duplán kellett felfogatnom, hogy teljesen felfeküdjön. De végül sikerült, mutatom:

Nyolc centis kapupánt csavarokkal dolgoztam, és eleinte ugye csak az volt a kihívás, hogy a lyukak helyét minél pontosabban be tudjam jelölni, majd felcsavarozgatni a deszkákat. Természetesen nem ment a dolog fennakadás nélkül, mert az ülőlap hátsó deszkájának középső csavarhelyét sikerült elbénáznom, de hát ugye csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik, szóval egy túlméretes alátéttel kellett utána a hibát (a felesleges lyukat elfedve) korrigálnom, de a végeredménnyel abszolút elégedett vagyok, olyan lett a művem, mint egy új pad!

Meg mertem volna esküdni, hogy volt már a blogon BMW i8-as, de most nem találtam meg, hogy belinkelhessem, szóval enélkül kell a posztnak boldogulnia... Zuglóban lőttem, az utcavégi kisbót előtt.

Jöttemben-mentemben Ausztriában találtam ezt:

Kicsiben is szerepelt már a blogon bigfoot egy csomószor, ha valakit érdekelt, pl. errefelé kattintson!

Kedves gyerekek, a mai óra témája a szeparatisták MTT™ csapatszállítója a feluciai csatában, legóból. Ez a csapatszállító (Multi-Troop Transport)  jármű a "valóságban" is elég ormótlan, de legóként is. Kicsiben viszont nem is olyan kicsi, bár volt ennek egy korábbi, valamivel nagyobb változata is, a 75058-as, aminek a forgalmazását 2020 környékén fejezték be, aztán kisvártatva megjött ez a kompaktabb verzió, immár 75435-ös szám alatt.

Nem sűrűn mutatok a blogon Infinitiket, de ma egy ilyen nap van. Legutóbb egy szép sedan szerepelt itt, most pedig egy különleges festésű Q60-as akadt horogra, de persze van rajta jó néhány egyéb érdekesség is:

A Mortal Kombat-motívum a nagyobbik fiamnak nagyon megtetszett, mert mostanában főleg ezzel játszik PS-en. Mindennapos boltbajárósnak talán sok, de szerintem összességében szépen megépített darabról van szó.

Surányban többször is grilleztünk már a kertben, amihez egy lábakon álló tűzrakó tálat használtunk. Volt amúgy a telken egy régebbi hely, ahol az előző tulajdonos sütögetett, de kissé lepusztult, elhanyagolt állapotban, ezért kitaláltam (sőt ugye írtam is), hogy ezt is megpróbálom megújítani egy kicsit. A neten keresgéltem ilyen-olyan ötleteket, mintákat, találtam is egy csomót, és végül a bontott téglából történő építést választottam.

A klímás poszt folytatása következik. A nyári hőség egyik legjobb ellenszere a Duna, ráadásul betoltak egy kis úszó stéget a strandunkon, a helyi és a nyaraló gyerekek legnagyobb örömére, de mint előzőleg írtam, a házba is szerettünk volna hűtést (télre meg fűtést), így július 23-án szerdán megtörtént a légkondi beszerelése.

Nem volt olyan régen, hogy Aston Martint carspottingoltam, de ez a legújabb fogás talán még durvább - ez most egy Vantage Coupé:

Úgy látszik, ha valaki ilyeneket akar fényképezni, azt az Andrássy úton tudja a legnagyobb eséllyel megtenni, de ha valaki csak kicsiben nézegetne még hasonlókat, az itt keresgéljen!

Nemrég kimentünk egy kicsit Surányban a víztornyos térre pingpongozni, ahol egyébként van még egy játszótér és egy petanque-pálya is, és megfigyeltem, hogy van ott egy tök jó kis pad, pont egy olyan, amilyen nekem is kellene. Egyszerű kis szerkezet, és kitaláltam, hogy én is csinálok egy, sőt két ilyet magunknak. Némileg átterveztem fejben a kivitelezést, majd az Obiban beszereztem a hozzávalókat: négy darab 40x40-es beton oszlopzsalut lábaknak, 3x3 méter teraszburkoló padlódeszkát ülőlapnak, és 24 db 8-as kapupánt csavart a hozzá való anyákkal és alátétekkel. Mindez együtt nem volt 20 ezer forint. Innen indultunk:

Rápróbálva az elsőre a már másfél méteresre darabolt deszkákat ezt a képet kaptam:

Azelőtt életemben nem fúrtam még betont, és most már azt is tudom, hogy lehetőleg máskor sem akarok, de végül még délelőtt összeállt az első:

Délután meg a második:

Együtt a kettő pedig így néz ki:

Némi egyengetés és csiszolás volt még az éleken szükséges, de ez már könnyű levezetés volt csak. (Nem látszik a képeken, de ezek már előre kezelt deszkák, kicsit világos zöldes árnyalatúak, és kábé ugyanaz a mintázatuk, mint a terasz korláthoz használtaknak, szóval van némi egységesség.) Egy pad olyan 65 kiló, így nem nagyon félek tőle, hogy felborogatja majd a szél ;) Szokás szerint borzasztó büszke vagyok magamra, fel is lelkesültem, így legközelebb a tűzrakóhelyet pimpelem majd fel bontott téglák segítségével. Remélem, ugyanilyen jól megoldom majd.

Nem is olyan régen volt RS Audi, hát erre tessék, itt van még egy:

Csak ez 6-os, és a Délinél akadt horogra.

A június első és második hétvégéjét is Surányban töltöttük, és már végre volt alkalmunk strandolni is a Dunán - először Surányban, másodjára Horányban. Ez utóbbi jobban kiépített (infrastruktúrával is), kulturáltabb, igényesebb, mint a hozzánk közelebbi, cserébe sokkal kavicsosabb, és hát egy pár percet autózni is kell odáig. Bár bringával sem egy nagy kaland.

Na, ilyenem nincs és nem is volt soha kicsiben. De bejön. Ahogy az alábbi is:

Ennek a hangját is hallottam, dízel, de így is jól szólt.

A kisautók gyűjtését immár teljesen feladtam, a gyűjteményt felszámoltam, csak mutatóba maradt egy-két darab, meg amiket nem sikerült eladnom - illetve amit nem is akartam, a Stahlberg-flotta. E hobbi helyét lényegében teljesen átvette a surányi nyaraló javítgatása, szépítgetése, az autóm életben tartása, bűnös élvezetnek meg még ott van a Transalp. Na de szerencsére a Star Wars-os legók gyűjtése megmaradt a családban, Félix fiam ugyanis továbbra is nagyon oda van ezekért a holmikért, és én ebben abszolút támogatom is, hiszen ezek a későbbiekben is jól eladhatók lesznek, most meg nagyon sok örömöt okoznak neki. És most már variál is: kitalálta, hogy a DC-s, Marveles és egyéb mindenféle figurákat vigyük be a Kocka Bazárba, egy jópofa legós boltba a belvárosban, ahol lehet eladni is, nem csak venni dolgokat. Bevittük, pár darabot sikerült is elpasszolni (bevallom, beáldoztam a nehezen összeszedegetett classic space űrhajósaimat is, igen, a szürkét, a zöldet és a barnát is), illetve elcserélni, pedig épp elég szegényes volt a kínálat. De ennél sokkal fontosabb, hogy szóltak, hogy egy héttel később brutális töltés lesz, mindenképp jöjjünk majd el szombaton. Oké, megdumáltuk.

Pont ma két éve (azaz 700+, pontosabban 731 napja és kb. 2 órája) van nálunk az Impreza, és a szerelem töretlen!

Egy komoly műszaki hibán, majd egy kis törésen kívül nem volt vele semmi baj, idén márciusban kapott új kuplungot, vezérlést és persze folyadékokat, szűrőket, ami persze egy kisebb vagyon volt így egyben, de nekem ez megéri, hiszen változatlanul élvezek minden percet, amit benne tölthetek...

Szerintem Audi S3-ast még nem is fotóztam korábban (csak RS4-est). Ezt a Westend mélygarázsában találtam. Régebbi kalandom egy válogatott RS-brigáddal meg emitt megnézhető. Az alábbi szépség pedig május 18-án előzött minket az M3-as bevezető szakaszán:

Volt egy hangja. Kicsiben volt ilyenem.

A május 1-jét és a hozzá tartozó extra hosszú hétvégét is nagyrészt kint töltöttük a háznál, de az ünnephez híven viszonylag kevés munkával. Legfőképp így:

Meg így:

Ez utóbbihoz előkerestem a még sok éve vásárolt függőágyunkat, és tökéletes helyet is sikerült neki találni. No de hogy egy kis meló is legyen, a feleségem azért gyorsan kitakarított, miközben én meg ügyesen elmentem egy tölünk kb. 800 méterre található nyaralóban meghirdetett garázsvásárra, és vettem egy fűnyírót:

1500 forintért :) Nézegettem már használt nyírókat a neten mindenfelé, 5000 forintokért többnyire csak hibásakat, 10 körül meg elég megviselteket találtam, de ezzel az árral egyik sem tudott versenyezni, bár ez tényleg nem egy szépségdíjas darab. Kipróbáltam viszont, és tökéletesen működik, igaz, a kapcsoló már nem áll rendelkezésre rajta, bináris módban működik, ha be van dugva, nyír, ha kihúzom, nem nyír, ennyi. A kése éles, a csapágy jónak tűnik, nem lesz itt gond, kérem szépen. Mivel nem volt (már) elég fűgyűjtő zsákunk, nagyjából csak a kert egyharmadát sikerült lenyírnom:

Itt majd még lesz meló a borostyánszőnyeg felszámolásával, de majd idővel. Még az autót is kitakarítottuk és lemostuk, majd megjutalmazandó magunkat elkirándultunk Kisorosziba a Szigetcsúcshoz, ami szerintem a sziget legjobb helye:

Ezzel nagyjából el is telt a hétvége, a házikót továbbra is nagyon szeretjük, de rajtunk kívül sajnos a hangyák is, mindegy, megoldjuk, ahol feltűnnek, ott felvesszük velük a harcot, és ha nem megy, majd drasztikusabb megoldást keresünk - az örömünket ezek az apró kajatolvajok nem tudják elrontani.

Nagyon boldog 14. szülinapot kívánok legnagyobb középső gyermekemnek, Milánnak! Azt találtuk ki családilag, hogy a Csepel BMX helyett kap egy normális méretű bringát szülinapi ajándék gyanánt, és a gondolatot tett követte, eladtam a régit a Marketplace-en, és ugyanott vettem helyette egy montit. Szerencsére sikerült nagyon jó áron megoldanom ezt is, azt is, a bmx eladási ára konkrétan az ötszöröse volt annak, amennyiért anno vettem, ami szerintem egyrészt a pénz brutális romlásának, másrészt a retróláz kitartásának, sőt fellendülésének köszönhető - így felbátorodtam az utód keresésekor, és mertem normálisabb márkák között is nézelődni. Az első irány természetesen a KTM volt, ami már bevált, de végigpörgettem az összes, 50-60 ezer forint közötti Cube, Mongoose, Kona, Merida, Gepida, Scott, Mali és Giant mountain bike-ot is, és végül az ár-kinézet-elérhetőség dimenziókat elemezve egy csodás, 80 ezres Kross Hexagon bringát alkudtam le 60-ra itt Zuglóban, amit aztán el is hoztam.

A KROSS 2009-ben kezdte meg a kerékpárok forgalmazását Magyarországon. A céget 1990-ben alapították Lengyelországban egy kerékpárbolt formájában, jelenleg viszont az ország legnagyobb kerékpár gyártója és értékesítője. 2005-ben már 800.000 terméket gyártottak le és adtak el, és ez a szám azóta is folyamatosan nő, és jelenleg már 35 országba szállítanak bringákat. Tehát akár úgy is mondhatnám, hogy a Kross a lengyel Gepida ;)

Elég jó állapotnak örvend, persze látszik rajta, hogy nem vadonatúj, de egészséges a futása, jól vált fel-le, teló működik rendesen, és szerintem baromi jó a színe is.

Városba való gumikkal szerelték, mentem vele, tök komfortos emiatt, és sokkal könnyebb is, mint az én bringám, szóval remélem, kiválóan beválik majd. Összességében nagyon vagány kis gép, de majd még kell rá egy kitámasztó, meg esetleg valami kényelmesebb ülés - remélem, más nem ;)

A srácoknak április 17-én már elkezdődött a tavaszi szünet, ez egy csütörtöki nap volt Húsvét péntek előtt, aznap home office-oltam, másnap pedig kimentünk a surányi házikóba, az első rendes ottani "nyaralásunkra". A terv az volt, hogy az ünnepi hétvégét követő egész hetet is ott töltjük majd, ennek érdekében szabit vettem ki. Több, nem annyira nyaralós programot is beterveztünk a pihenés mellé, például eljött az ideje, hogy megszüntessem a ház mellett jobboldalt felhalmozott, felújítási- és bontási hulladékból álló kb. 2-3 köbméteres kupacot, illetve a telek bal hátsó sarkában évtizedek óta rotható hatalmas farakást, ami első ránézésre remek tűzifa forrásnak tűnt, de jobban megnézve sajnos hamar kiderült, hogy ez fűtésre alkalmas faanyagot egyáltalán nem tartalmaz, ellenben egy pármillió rovart igen, lényegében nem is egy rovarhotel volt, hanem egy rovardubai.

Imádom ezeket! A különbség az exemhez képest, hogy ez régebbi, szürke és benzines, illetve amerikai verzió, szóval nagyobbak a lökhárítók, és itt pont nem látszik, de 2x2-es szögletes amerikai fényszórókkal szerelt, a hasonlóság pedig a felni, amiről egy pár éve itt írtam kicsit részletesebben. Ja, és itt van még egy remek találat, kicsit fiatalabb, de már szintén OT-s:

Ennek a kisebb változatairól errefelé olvashattok, ha szeretnétek. Na minden jót!

Őszinte leszek: bár a gyerekkorom nagy részét koloniál bútorok között töltöttem, ezek sosem tetszettek. Persze nem önszántamból éltem ilyen környezetben, hanem a szüleim szerették, így a nappalijuk ilyen stílusú bútorokkal volt (van) berendezve. Maga a stílus egy meglehetősen széles palettán értelmezhető, az itthoni koloniál bútorok köznapi fogalma azonban ennél jóval szűkebb: amikor ezt mondjuk, azokra gondolunk, amiknek a két oldalán csavart oszlopok láthatók, az ajtók közepén meg valami kerek faragás. Soha a büdös életben nem terveztem ilyesmit venni, de nemrég azt találtam ki, hogy kéne a surány ház mellé valami masszív, kültéri fatároló, és bár éreztem némi kedvet magamban, hogy magam asztaloskodjak egyet össze, rájöttem, hogy nem akarok pénzt költeni deszkákra meg hasonlókra, pedig egész jó tippeket gyűjtöttem az internetről - inkább rákerestem ingyen elhozható komódokra a Marketplace-en. Tízből nyolc koloniál volt.

Valamikor március végén jött a hír, hogy a ChatGPT legújabb verziójával már lehet képeket is generálni, mármint hogy az ingyenes felhasználók is hozzájuthatnak ehhez a kiváló funkcióhoz. Nem volt olyan régen, szóval nyilván mindenki emlékszik, hogy a közösségi médiát elárasztották például a Studio Ghibli stílusában átalakított mémek, jelentősebb média-pillanatok, illetve családi fotók, így hát én is csináltattam gyorsan kettőt.

Nem felejtettem el, hogy ma Star Wars-nap van:

Ezt a ChatGPT csinálta nekem, de majd még lesz erről egy poszt is szombaton.

A bab a szirszarjaimon visszatérő téma. De olyan formában, amilyet most mutatok, még nem szerepelt itt. Valahol a neten ugyanis belefutottam a "hivatalos" Bud Spenceres babkonzervbe, ami a filmekből ismerős hagymás bab megfelelője lehet. És meg is vettem egyből két fajtát. Ilyesmi receptek vannak mindenfelé, de ha valakit érdekel a téma, hogy pontosan mit is ettek ezek a színészóriások a filmekben, ezt az írást érdemes elolvasnia! Na szóval, megvettem ezt a két konzervet, simán lehet itthoni webshopból rendelni, nem kell kiutazni értük Olaszországba, de azért egy sima Tescóban vagy Lidlben nem lehet őket megtalálni. Nem csak étkezés céljából vettem amúgy, mert bár nagyon szeretem a babos ételeket, a konzervdobozokat dekorációként is szerettem volna felhasználni, mert nagyon bejönnek ezek a grafikák rajtuk:

Kibontás után kicsit kutyakajás a látvány, de hát melyik konzervé nem, szóval nem tántorított vissza, kiraktam tányérba, és úgy már azért egy jobb formáját mutatta az étel:

Finom volt. Ettem már sokféle babkonzervet, a Bonduelle paradicsomos verziója nagy kedvencem például, de ebben sokkal lágyabbak, krémesebbek voltak a babszemek, viszont az ízvilág egy kicsit visszafogottabb volt, az olaj meg több, mint amire számítottam. Kicsit több hagyma még elfért volna, illetve utólag azt mondom, némi reszelt sajttal kellett volna megszórnom, na de a másikat aztán pár héttel később már így fogyasztottam el. De nem is ez a lényeg, hanem amit fentebb írtam, hogy mi volt a későbbi szándékom a konzervdobozokkal - nem magyarázom, mutatom:

Szerencsére a feleségem is leokézta, szóval ezek innentől valóban dísztárgyak lettek, átmenetileg két ikeás műnövénynek adva otthont, de majd később tervezünk beléjük igaziakat ültetni. Hogy tetszenek? Szerintem csodálatosak!